Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-24 / 233. szám, szombat

E

smeralda ráérősen lépegetett az ösvényen. Reggel van, tavaszi reggel; a napfény megcsillan a bozóton, s a fák friss lombján meg az éjszakai zápor gyöngye ragyog. A fátyolosan felszálló párán átkukucskálnak a hegyes állú, csillagarcú vadvirágok. Az akác magasra emeli fehérfürtös fejét a sötét fák között, s csak úgy árad körülötte az illat. És ezer madár dalol, táncol, csattog, fütyül, csivitel, cikázik a fényes ég alatt. Esmeralda is mintha madár volna, szíve szerint ő is énekelne, táncra perdülne a fák között; meztelen lába lassan, vonakodva tapossa a megszokott utat. Tavaszt érez a vérében, a csontja velejében. Nem! Nem akar bemenni a városba, nem akarja Rogers bankigazgatóné szennyesét mosni! Nem akar padlót súrolni, négy fal között gürcölni egész álló nap, — csak a szokás tette, hogy ma is, mint máskor, kiveckelődött a pokrócok közül a táborban, ahol öreganyjával élt, Mariával, megmosdott, felvette tiszta, rózsaszín kartonruháját és munkába indult. Jő oka van ma elidőzni az erdőben. Nyugtalan tekintete végigpásztázta a zöld-arany levelű fák közt kanyargó ösvényt. Előbb hallotta meg a lódobogást, mintsem a lovast meglátta volna. Fürgén megindult az úton, repesett a szíve, és minden gondolata így énekel: „Ö az! 0 az!" Csikősmódra szőrén ülte meg göndör kis vadlovát a jókötésű legény. Széles kalap volt rajta, fakóvörös ing, kék cejnadrágját csizmájába gyűrte. Jó néhány hétfő reggel találkoztak már itt az erdőben. A kezdeti félénk pillantásokat évődés váltotta fel, a pillantásuk aztán nekibátorodott, megvidámodott a szavuk is — pedig jól tudta Esmeralda, hogy tilosban jár a legénnyel, akit Vörösinges Rudi néven ismert a tábor. Rudi nagy szoknyavadász hírében állt. Házasember volt, Pearlnek hívták nálánál jóval idősebb feleségét. Egy missziós településen nevelkedett, ott is adták össze őket a templomban. Pearl a város szélén lakott két gyermekével, Rudi meg húsz mérföldnyire dolgozott egy tanyán, s csak akkor látogatta meg családját, ha jószágot hajtott fel a vasútállomásra, meg szombat esténként, amikor ellovagolt a városi moziba. Pearlt egyszer sem vitte magával a moziba, de az asszony ügyet sem vetett rá, ha hírét vette, hogy az ura nők után jár. Esmeraldát bűntudat töltötte el, valahányszor Rudira nézett. Hiszen őket eltiltja egymástól a törvény: a fehéreké, amely Rudit Pearllel adta össze, meg a bennszülöttek törvénye, amely minden lánynak megválasztja a férjét. Esmeraldát egy öreg embernek ígérték, annak ugyan volt már felesége, de azért egyre unszolta a lányt, költözzék már hozzá. Esmeralda büszkén viselte tizenhat esztendejének erejét, egészségét. Fehér gyerekekkel járt iskolába Solongba, megtanult írni-olvasni, szerette a tiszta ruhát meg az önállóságot. De mert bennszülött volt, ott élt anyjával népének táborában, a rozsdás bádoggal fedett nyomorúságos kéregkunyhók között, mérföldnyire a várostól. S

zülei meghaltak régen, amióta az eszét tudta, Máriával élt. De, hogy ő is, akár a táborbeli asszonyok, piszkos legyen, lompos, löttyedt hasú, s kéthárom kölyköt vonszoljon maga utáni? — Soha! Irtózott még a gondolattól is. Nagynehezen megőrizte szüzességét Jindabátől, egyre-másra dugdosta az öregnek a schillingeket dohányra, borra, nagyanyját is lekenyerezte ételre, bagóra, lőrére valóval, hogy oda ne adja még Jindabának. Azt azért nem bánta Esmeralda, hogy nem élhet fehér lány módjára városi házban. Megértette népét, féltucat törzsi csoportnak ezt a gyér maradékát — mind barna bőrű, akár ő maga —, hogy okosan próbál a fehérekhez idomulni, fújja a zsoltárokat, s ha rendőrt lát, kitér előle. Olykor valaki hozott a táborba pár üveg olcsó bort, s később aztán elhívták Flannigan őrmestert, hogy fékezze meg a verekedőket. A rendőr ilyenkor két-három hangoskodót beterelt a városi fogdába, s úgy általában az egész népséget borzalmas dolgokkal fenyegette, ha még egyszer raptakapja őket, hogy megszegik a fehér ember törvényét, részegeskednek és csépelik egymást. Esmeralda tudta, hogy népének meghunyászkodása mögött él még a megvetés a kapzsi és képmutató fehér ember iránt, aki oly nyájasnak és nagylelkűnek érzi magát, ha ételmaradékot meg ócska rongyot vet a bennszülötteknek — és ugyanaz a fehér ember rabolta meg vadászte(Kommunista írőnő, az ausztráliai irodalom kiemelkedő alakja.) rületüktől, büszkeségüktől, méltóságuktól, emberi életüktől a bennszülött törzseket. Esmeralda tisztelte a fehérek néhány szokását. Szeretett tisztán, takarosan járni, és örült, hogy megkereshette a kenyerét. Szerette a függetlenséget, s büszkén felvetette a fejét, ha fehér suhancok utánafütytyentettek Solong utcáin. De a bennszülött ösztönök, babonák mélyen éltek benne. Vérében gyökerezett a népe iránti hűség, átérezte félelmüket, s örömüket is, ha jóllakatta őket a föld. E

llentétes érzések kavarogtak lelkében, ahogy minden lépés közelebb vitte Rudihoz. Szíve megdobbant, s lázadó öröm töltötte el, mikor a fiú melléje ért és visszafogta a lovát. — Helló, kedvesem! — kiáltotta a lányra. — Még mit nem! — felelt Esmeralda hetykén, s csípőre tette a kezét. Nem vagyok a kedvesed, se a másé! — Hanem hozzámégy Jindabához, mi? — vigyorgott Rudi. — S ha úgy volna is, mi közöd hozzá?! — vetette oda a lány, haragosan égő tekintettel. dolta, majd este a táborbon móresre tanítja Esmeraldát. Csak akkor döbbent rá: mi is történik itt valójában, amikor Esmeralda felugrott Rudi mögé, s ellovagoltak. jitidaba felegyenesedett, és tátott szájjal bámult utánuk. Aztán méltatlankodva visszarohant a táborba. közölte Mariával a hírt. Oly harsány volt felháborodásuk, hogy a szomszéd kunyhókból mindenki odatódult. Ha valahol lárma támadt, mindenki odafutott. — Vörösinges Rudi megszöktette Esmeraldát — kiáltoztak izgatottan. Nagyszerű csemege volt ez a hír, de törzsi méltóságukat is sértette. Maria, a leány nagyanyja határozta el végül is, mit tegyenek. El kell menni nyomban Pearlhöz és Flannigan őrmesterhez. — Megszökik a feleségétől — mondta Maria. — Fehér ember törvénye azt parancsolja: rendőr hozza vissza! Fizessen Pearlnek meg a gyerekeinek. — Flannigannek jó lova van — szólt reménykedve Jindaba —, ő elkapja! Mariai és Jindaba elindult a városka fel š, nyomukban valamennyi felkerekedett a táborból kanyargó ösvényen a bozóton át a távoli dombok felé. A csecsemőket hordozó, vagy apró gyereket vezető asszonyok hamar leszakadoztak a menetről, de öt férfi és négy asszony — köztük Jindaba örég felesége jessica — kitartóan követte Mariát és Jindabát. Nem is volt kétséges, hogy Mariának és Jindabának kell vezetnie az üldözést is, meg az igazságszolgáltatást is. Mariának öregasszony létére erőt adott a düh, és lépést tartott a férfiakkal, a bennszülöttek ütemes, lendületes járásával Jessica kötelességének érezte elkísérni az urát, akin ilyen óriási sérelem esett, jindaba aszott lába meg büszkén csattogott a törzsi bosszú dicsőségében. Könnyű volt követni Rudi vadlovának nyomát. A bozótba kanyarodó ösvény nedves földjén tisztán látszott a csapás. Még a fák homályában is nyomra vezette őket egy-egy letört ág, eltiport vadvirág. Délben a pataknál oltották szomjukat, s az öregebbek leguggoltak pihenésül. Elszoktak már a hosszú gyaloglástól, izmaik elernyedtek, gyomruk vágyott az ilyentájt esedékes forró tea ulán, kevés bagójukat Rudi leugrott a lóról, karjára vette a gyeplőszárat, és odaállt Esmeralda elé. — Hogy ml közöm hozzá? Csak az, hogy nem mégy hozzá, mert én veszlek el! — Nocsak! Hát a feleséged meg a gyerekeid? — Nem tartozik rájuk. — Magához húzta a lányt. — Nézd csak, Esmeralda. Bennszülöttek vagyunk. Menjünk el együtt északra, ott találok majd munkát, No Esmeralda megrettent. De rémületében is érezte, hogy ereiben forrón lüktet a vér. — Nemcsak a fehérek miatt... — suttogta. — A mieink se hagynák... — Nem sokat kérdezzük! — szólt keményen Rudi. — Felülsz mögém a lóra, most rögtön, van a tarisznyámban ennivaló, vizet meg találunk a hegyek között. Tudok arra egy patakot, odajárnak a kenguruk inni, és halat is foghatunk. Esmeralda elhúzódott, de a fiú magához rántotta, és oly hevesen csókolta meg, ahogy eddig csak filmekben látta a lány. Ogy érezte, menten elolvad a forró ölelésben. — No, ugorj csak fel! — biztatta Rudi. — Mire észreveszik, hogy elmentünk, már sok-sok mérföldet hagytunk magunk mögött! — S azzal már fel is lendült t lóra. Esmeralda elfuthatott volna, de valami ellenállhatatlanul vonzotta Rudihoz, forgószélként kapta el a heves boldogság, és most már nem törődött semmivel. Rudi lenyúlt érte; Esmeralda könnyedén fellendült a fiú mögé. Rudi gyors ügetésre ösztökélte lovát az ösvényen. Futott mellettük fa és bokor, hegynek fel, le a völgybe, és ők nevettek, kiáltoztak bolond szerelmes, ifjú boldogságukban. Arra bizony nem gondoltak, hogy a vén . Jindaba oposszum-csapdákat állított a oozótban, és ilyenkor reggel szedi össze a zsákmányt. Az oposszum-vadászatot törvény tiltja, ezért Jindaba ügyelt, nehogy az erdőkerülő neszét vegye a dolognak. A

mikor látta, hogy Esmeralda Rudival beszélget, lekuporodott egy bokor mögé, hogy észrevétlenül megleshesse őket. Mérgesen morgott, mikor ölelkeztek-csókolóztak, de a szavukat már nem hallotta. Tudta, hogyha közeledni próbál a bozótban, a legapróbb zörej is árulója lehet. Gonférfi, asszony, gyerek meg kutya. Mindenki gondja volt, hogy elfogják a szökevényeket, mielőtt Rudi elrabolhatná Esmeralda szüzességét — azt ugyanis a tábor tulajdonának tekintették. Maria és Jindaba titkon a borra, ^bagóra kapott shillingecskékre is gondolt. Ha Esmeralda nem tér vlszsza, nem lesz többé részük ebben a rendszeres jövedelemben. Zajos, rendetlen csapat verte fel Flannigan őrmestert szunyókálásából. A rendőr nagy barátja volt a sörnek, s a másnapos hangulat gyakran elrontotta szokásos jókedvét. — Benneteket meg mi lelt? — lépett ki a házból, pislogva a fényes napsütésben. Most húzogatta fel nadrágját, kopott nadrágtartóját átvetette flanellingén. — Mi az ördög bújt belétek, nem hagynátok békén az embert ilyenkor reggel! M

aria, Jindaba meg még vagy féltucat bennszülött zavaros magyarázkodásba fogott; túlkiabálták egymást, biztatták az őrmestert: kapjon menten lóra 5s eredjen a szökevények nyomába. -— Még mit nem! — ordított Flannigan, amikor végre megértette, mit akarnak. — Más dógom sincs, mi, mint hogy szökött bennszülötteket hajkurás-szak?! Rekedten felnevetett, mintha jó tréfát hallott volna. A nevetés végül köhögésbe fulladt. — Eredjetek Innét, semmi dógom veletek! — kiáltott rájuk, mihelyt visszanyerte hangját. — Fussatok utánuk magatok! Ha Pearl akarja, eljöhet és bepörölheti Rudit gyerektartásért — ez már az ő dóga! Ezzel Flannigan őrmester bement a házba, s a bennszülöttek mi mást tehettek: kedvükszegetten eloldalogtak. Űtban a tábor felé benéztek Pearlhöz, hogy hírül adják a szerencsétlenséget. Pearl csak annyit mondott: ha Rudi elvisz egy lányt a bozótba, avval senkinek semmi dolga. Majd hazajön, ha kedvét töltötte. — Ejnye! — kiáltották Pearl barátai és rokonai. Készek voltak Pearl pártját fogni Esmeralda ellenében, s ez az asszony meg elküldi őket a dolgukra! Hanem azért Maria is Jindaba elhatározták: megfogadják Flannigan tanácsát, s maguk mennek a szökevények után. Majd megtanítják őket a törzsi rendre. A büntető expedíció minden további megbeszélés és előkészület nélkül szétosztották, 3s ez hamar elfogyott. Maria türelmetlenül nógatta őket: ne vesztegessék az időt, felkerekedtek hát megint. A

lkonyatra megéhezett, elfáradt mindenki. Tudták jól, hogy aznap el nem foghatják már a szökevényeket, meg aztán az éjszakai utazást tiltja a bennszülöttek törvénye. Letáboroztak hát a patak mentén, s az asszonyok tüzet raktak. Hanem ennivalójuk nem volt más, mint egy goanna, amelyet puszta kézzel ejtett egyik férfi, és az a néhány gilgai, amit az asszonyok fogtak a patakban. Délután kengurukat láttak a fák között. Két ember utánuk eredt, botokat, köveket hajigáltak, de az állatok elmenekültek. Szégyenkezve kullogott vissza a két ember. Hiába — oda már a bennszülöttek régi vadászdícsősége! Mire leszállt az este, több apró tüzet gyújtottak, s valamennyien köréjük kuporodtak: Éjjel esett, az öreg csontok sajogtak a rájuk tapadó vékony ruhákban, a nedves földön. Maria, Jindaba 3s Jessica borzongott, nyögött, vágyódtak a meleg pokróc meg a fülledt kunyhó után. Haragjuk egyre nőtt a szökevények iránt. Alig virradt, felkerekedtek, és folytatták a hajszát. Egy óra hosszat, vagy még tovább csörtettek előre a hajnali hidegben. Csak a bosszúvágy tüzelte vérüket. Egyszerre valaki béklyócsörrenést hallott. Friss lőtrágya jelezte az úton, hogy nem messze a zsákmány. Az előőrs óvatosan lopakodott a fák között, és csakhamar meg is látták Rudi lovát. Érzékeny orrcimpák rőzsetűz füstjét szimatolták. Aztán meglátták az ágakból, fakéregből összeeszkábált kalyibát, a patak partján. S a reggeli napsütésben ott állt Rudi, szétvetett lábbal, a tábortüze mellett, mintha övé volna a világ. Kezében vastag karéj kenyér, iókora s-zeiet szalonnával. Esmeiaiüa a tűz mellett guggolt, kezében teáskanna, és szerelmesen nevetett a fiúra. Ä

csapat vad üvöltéssel tört rájuk. Rudi a bozótba akarta vetni magát, de k§t férfi megragadta. A fiú nem hagyta magát, kétségbeesetten rúgott, hánykolódott. Egyik támadója elterült, Jindabát egy jól irányzott rúgással a bozótba repítette. Akkor hárman estek neki. Ütötték, verték, rúgták, ahol érték, a csontját is összetörték. EsVANO MURADELI Október címmel új operát írt. Az 1917-ben játszódó : mü bemutatója a moszkvai rádióban lesz. • • j A SPANYOLORSZÁGI GIJONBAN ren- : dezett gyermekfilmfesztivál nagydíját ' ion Popescu Gopo című filmje nyerte. í A MOSZKVAI NAGY SZÍNHÁZ bemutatja Tyinjanov magyarul is megjelerft szatirikus történelmi regénye a Tetik hadnagy nyomán készült egyfelvonásos Prokofjev-balettet. • FILM KÉSZÜLT Eva Bosáková olimpiai bajnok tornásznő életéről. w HÁROM FILMRENDEZŐ: René Clair Roger Vadim és Vittorio de Sica öszszefogott egy új film rendezésére. A film címe: „Hogyan tehetjük magunkat tönkre?". A szerelmi részt Clair, a szerencsejátékokról szólót Sica, a kábítószerek hatását bemutató fejezetet pedig Vadim rendezi. • A NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT fennállásnak 100. évfordulójára írt zeneműveket szeptemberben Genfben mutatják be. Benjámin Britten Cantata misericotdium című muvšt a genfi ősbemutató után Londonban adják elő a szerző ötvenedik születésnapján. A LONDONI Királyi Filharmonikus Zenekar sorsa körüli bizonytalanság egyelőre megszűnt. Az együttes Sir Malcolm Sargent vezetésével hosszabb amerikai turnéra készül. A zenekart Thomas Beecham alakította, évek óta özvegye irányítja, s fennmaradását anyagi nehézségek veszélyeztették. • A SHAKESPEARE-EMLÉKBIZOTTSÁG Erzsébet királynő védnöksége alatt megkezdte előkészítő munkáját Londonban. A négyszázéves jubileumra Stratfordban kiállítás nyílik emléktárgyakból, kortársak képeiből, műveinek kiadásaiból. « ALEKSZANDR FAJNCIMMER rendezi Vszevolod Ivanov, A 14—69-espán célvonat című világhírű színdarabjából készülő szovjet filmet. meralda visítva ugrott nekik, és há=i rapta-marta az embere támadóit. Az asszonyok elkapták a megva-i dult leányt, hiába sikoltozott, viaskodott. Leteperték a földre,' felhúzták a szoknyáját, s míg jessica meg a többi nö erősen fogta, Maria megvizsgálta a helyzetet. — Késő — emelkedett fel komoran az öregasszony. Rudi eszméletlenül hevert a földön; homlokából csurgott a vér. Esmeralda holtnak vélte és sikoltozva vetette rá magát: — Rudi! Jaj,jaj, Rudi! Megölték! Az asszonyok visszarántották, s addig pofozták, míg el nem eredt az orravére. Akkor a csapat dolgavégeztével bekebelezte a szerelmesek reg-' gelijét, az utolsó szemig kiszedtšk a teát Rudi tarisznyájából, s felfalták az egész útravaló kenyeret meg húst. Éhük csillapodtával a diadalittas bosszúállók hazafelé vették útjukat, Rudit feltették a lovára, s jól megkötözték a hevederrel, karjá! meg hátul összekötötték a béklyóval. Olykor hangosan felnyögött fájdalmában. Esmeralda egész úton zokogott, az asszonyok meg szidták, gúnyolták, a hátába csaplak, ahogy előttük támolygott. T

oronyiránt haladtak a város felé, s alkonyatra elértek a rendőrőrszobához. Flannigan őrmester .éppen sertéskarajt evett sült krumplival, amikor a fáradt, tépett sereg bevezette Rudi vadlovát az udvarra. — Mi történik Itt?! — üvöltött á rendőr. — Mán egy perc nyugvása sincs az embernek tőletek, átkozott fekete népség! — Megfogtuk... maga mondtál —• szólt néhány hang büszkén. — Hogy a magasságos Űristen teri-i ne akárhová — ordított Flannigan őrmester. — Azt mondtam, hogy agyonverjétek? Oldozzátok kl ebben a tninutábanl A fekete ujjak fürgén kioldották Rudi köteleit. Reszkető kezek segítették le a nyeregből. Rudi imbolyogva állt, az orra eltört, két fogát kiverték, bedagadt szemét, véres arcát bizonytalanul forgatta erre-arra. — Ennek oszt jól megadtátok! — vakkantott mérgesen a rendőr. — Tisztuljatok Innét, ahányan vagytok 1 Ha két perc múlva csak egyet is látok, letartóztatom súlyos testi sértésért. És ha Rudi elpatkol, ülni fog-' tok! A felesége följelentheti, ha úgy tartja kedve. A bosszúállók megszégyenülten sompolyogtak ki az udvarról, és dühösen morogva szidták Flannigant, aki nem méltányolja a fehér ember törvényének m^g a magukénak megtartásán való fáradozásukat. Maria és Jindaba nemigen tudták, mitévők legyenek. Rudit jobb, ha békén hagyják. A rendőr azt mondta, megbünteti őket, hi Rudi meghal. — Vigyük Pearlhöz — ajánlotta Maria. — Ő megmondja, mit akar vele. Átvonultak a városon Pearl viskójához. Rudit két férfi vonszolta, Esmeraldát az asszonyok. A magas, szikár, őszülő asszony meg a szoknyájába kapaszkodó két kisgyerek szótlanul bámult az utcán közeledő társaságra. Pearl érzéketlenül hallgatta zajos beszámolójukat. Nem is volt szükség magyarázkodásra, mihelyt Pearl megpillantotta Rudit és Esmaraldát, vagy inkább csak tépett árnyékát a friss, magabiztos teremtésnek, akit gyakran látott munkába menni reggelente. — Mit csináljunk a Rudiddal? — kérdezte éles hangon Maria. — A rendőr azt mondta, a te dolgod. — Semmit — felelt Pearl nyugodtan. — Mit tehet róla, ha szeretik a lauyOní Pearl rokonai üvölteni kezdtek. Az asszony Rudira nézett. — Gyere be, bekötözöm a fejed. Rudi szeme Esmeraldát kereste. A lány elkerülte a pillantását, mogorván súnyta le fejét. Az asszonyok még egyre fogták. Nem a fényes tekintetű lány ez már, akit tegnap ölelt. „Mindenért engem okol" — gondolta Rudi. Nem izzót már kettőjük között a szerelem. A férfiak elengedték Rudit. Felvetette fejét, amennyire tehette, felegyenesedett, és a kavicsos udvaron át lassan odament Pearlhöz. Beléptek a házba, az ajtp becsukódott mögöttük. Az asszonyok sem fogták már Esmeraldát. Visszatért velük a táborba. Most már kedveskedett neki mindenki, jóvá akarták tenni a bántalmakat. Engesztelték, simogatták. Esmeralda kissé megvigasztalódott, de az ütéseknek még sajgott a helye. Bemászott nagyanyja kunyhójába, és elsiratta szabadságát, szerelmét, örömét. M

aria és Jindaba most már megnyugodtak: többé nem menekül a lány. Harcban védték meg a törzsi hagyományt, és Esmeralda továbbra ls ellátja majd őket borral, bagóval, schillingecskékkel. És ha magához hívja Jindaba, egy szó ellenvetés nélkül beköltözik a kunyhójába. Borbás Mária fordítása ÜJ SZÖ 6 '

v W angn»rtii» 24.