Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-22 / 231. szám, csütörtök

Akik élen jártak Az idén a losonci járás szövetkeze­teinek túlnyomó többségében is jóval a határidő előtt fejezték be az ara­tást. Ebben kétségkívül az játszott döntő szerepet, hogy a legnagyobb mértékben Kihasználták a gépeket — s nem utolsósorban az ii. hogy e gépek kezelői fáradságot nem ismer­ve dolgozlak jövő évi kenyerük biz­tosításán. A vasárnap is munkanap volt, nem volt idő a téllenkedésre. Illő tehát, hogy e helyütt is megemlé­kezzünk az idei aratás legjobbjairól. Persze, valamennyi becsületes, szorgal­ma: traktorost nem tudunk megnevezni, de a jók közt is a legjobbakat, az élen járókat példaképül állíthatjuk. Így pél­dául Csitáry László, a bufsai EFSZ trak­torosa az, akiről a legtöbbet beszélnek a losonci járásban. Az idén SK—3-as jelzésű kombájnjával augusztus 11-ig már 259 hektárról aratta le a termést. Ez nagyon szép teljesítmény, hiszen sok­szor meredek lejtőkön kellett gépével mozognia. Dicséretet érdemel Holik György. az ebecki szövetkezet kornbáj­nosa is. aki 2U2 hektáros teljesítmény­nyel .hívta tel magóra a figyelmet. Ugyancsak 202 hektáros eredménnyel büszkélkedhet Kiss János, a záhorcel EFSZ kombájnosa. Az idén is nagy szerephez 1utott«k a reiidrakógépek kezelői is. hiszen sok szövetkezetben a tervezettnél jóval na­gyobb területen álkálmázťák a megosz­tott aratási rendszert. Az első helyen az ebecki EFSZ traktorosa, Ocsovsky elv­társ áll 257 hektáros, teljesítménnyel. Nem kell restelkednie a bússal EFSZ traktorosának, Barkó Jánosnak sem, hi­szen 220 hektár gabonát levágni nem gyerekség. A harmadik helyet a záhor­cei Balázs Slavomír szerezte meg 194 hektáros teljesítménnyel. Valamennyien szovjet gyártmányú rendrakógépeitkel dolgoztak. A hazai gyártmányú reiidrakógépek kezelői is kitettek magukért. Piatrik Já­nos például, az ipolynyitrai szövetkezet traktorosa fiatal kora eHenére a járás egyik legjobbjának bizonyult. 160 hek­táron vágta rendre a termést. Második­ként a tomášovcei szövetkezet traktoro­sa, Gálád elvtárs végzett 151 hektáros teljesítménnyel) utána pedig a losonci ÁG rendrakógép-kezelöje, Bystriansky traktoros következik 140 hektáros telje­sítménnyel. Az aratással párhuzamosan folyt a tarlóhántás is. Ebben a munkában is Bussára kell menni, ha meg akarjuk Ismerni' az élen járót, Racskó László személyében, aki 196 hektáron végezte el a tarlóhántást. Egyforma — 160 hek­táros — teljesítményt ért el Ján Kmi­níak, a Dolná Strehova-i és Katkő elv> társ, a csábi EFSZ traktorosa. De f záhorcel Cesnak traktoro; ci38 hektáríd teljesítménye is jónak mondható. -AV— (Folytatás az 1. oldalról) Valját és Kamanyin vezérőrnagyot, akik fáradhatatlanok a válaszadás­ban. Megértik, hogy mindenki ki akarja használni a rendkívüli alkal­mat, hogy mindenki élni akar jogá­val: feléletet-vár azoktól, akiknek tü­relme kiméríHiétetlén, akik oly oda­adó szeretettel foglalkoznak minden érdeklődővel. Sajnos, . a Sajtóértekez­letre kiszabott idő a végefelé köze­ledik. Nem marad más hatra, mind figyelmeztetni a jelenlevőket a kö­rülményre.' Valja ismét a mikrofonhoz lép. Bú­csúzik. Néhány óra múlva elhagyja azt az országot, amelyet oly örömmel keresett fél és amelyet egy 'hetes itt-tartózkodása során népével együtt annyira megszerezetett. Köszönetet mond a CSKP KB-nak, Novotný elv­társnak, a kormánynak, mindany­nyiunknak az őszinte fogadtatásért, a szíves vendéglátásért,'az. iránta ta­núsított figyelemért, barátságért. A. megliató szavakra a jelenlevő há­romszáz csehszlovák és külföldi újságíró válasza véget nem érö .taps­viliar. Mindenki a vörös rózsacsokrot tartó, sötétkék kosztümbe öltözött szerényen álló Valját és kíséretét, a Szovjetunió Kommunista Pártját és a békét élteti. A sajtó képviselőinek ajándékát, egy gyönyörű kristály-pohárkészlétet, Ilradecký elvtárs ezekkel a szavakkal adja át Valjának: „Kocintson velük nevünkben űrha­jóstestvéreivel. Kamanyin vezérőrnagy mosolyával, őszinte szavaival örökre megnyerte szívünket. A ruzynéi repülőtér csakúgy, mint egy héttel ezelőtt ismét zászló- és virágdíszben tündököl. A katonaze­nekarok ismét vidám indulókat ját­szanak. A TU-124 kétmotoros, lökbaj­tásos korszerű repülőgép készen vár­ja utasait. A prágaiak ezrei dehogy is mulasztanák el az alkalmat, hogy elköszönjenek a drága vendégtői, Val­jájuktól, aki néhány óra múlva be­számol űrtestvéreinek csehszlovákiai élményeiről és mindarról, ami meg­nyerte tetszését. A repülőtéren Valjától és a többi kedves vendégtől J í rí Hendrych elv­társ, Drahomír Kőiden elvtárs, a CSKP KB elnökségének a tagjai, Ľudmila Jankovcová elvtársnő, Antonín Kapek elvárs, a CSKP KB elnökségének kan­didátusai, Helena Leflerová elvtársnő, a Csehszlovák Nóbizottság elnöknője vett búcsút. Megjelentek továbbá a Nemzetgyűlés vezető képviselői is, Ján Pilier elvtárs, miniszterelnök-he­lyetes, a Nemzeti Front és a tömeg­szervezetek élenjárói. A búcsúzáson részt vettek még a CSKP KB osztá­lyainak vezetői, a kormány tagjai, politikai, kulturális és tudományos életünk képviselői, valamint a prágai szovjet nagykövetség dolgozói és a prágai diplomáciai kar tagjai. Amikor a drága vendégek megjelennek a re­pülőtéren ismét felhangzik a tapsvi­har, az éljenzés. Valja kezében a rózsacsokor mellett valami fehérlik. Csak amikor közelebb ér látható az állatgondozók egyesületének ajándé­ka, egy kis fehér kutya. Gyengéden simogatja a kis állat fejét, mely Val­ja látogatásának emlékére a Pepik nevet kapta. Valja mint érkezésekor, most is ellép a dolgozó prágaiak sorfala előtt. Kézfogásokban, kedves, szívhez szóló szavakban nincs hiány, s kez­detét veszi a búcsúzkodás pártunk és a közélet képviselőitől, a diplo­máciai kar tagjaitól. Őszinte, forró ölelések, csókok, kézszorítások ... A repülőgéphez támasztott lépcső legfelső fokán Valja mégegyszer megfordul. Csokrával integet. — Sok szerencsét, drágáim! — kiáltja a tá­volból és elfoglalja a helyét a gép ablakánál. Még onnan is sokáig inte­get, mindaddig, amíg a repülőgép megfordul és...kigíkílíii a J^gtonútra, hogy Valját övéitől övéihez röpítse Moszkvába. , ,,, o Minden búcsú szomorú. Valjától sem örvendetes a válás, de vígasztal a tudat, hogy nem veszünk tőle örök­re búcsút. Találkozunk még, ugye Valja. Talán nemsokára ismét hal­lunk felőled, munkádról, életedről. Addig is a viszontlátásra, Doszvi­danyja Valja! M'SHHHiimmiinHiiinHimiHiiHinr Fiatat ember Pialrik János, az ipolynyitrai EFSZ Iraklorusa és maris nevet vívott ki magának az EFSZ-tagok közölt. Nyolcvan hektárról aratla le az idén E lerinést. utána pedig azonnal megkezdte a (arinhántást. Munkájával elégedett Nyestya Kálmán elvtárs, az ipolynyitrai szövetkezet elnöke is. (Felvételünkön) Agócs V. telv. MELYIK JOBB Első pillantásra látszott, hogy valami nincs rendjén. Reggel nyolc óra lehe­tett, a nap azonban már így is forrón tűzött a szolnocskai szövetkezet telje­sen kihalt gazdasági udvarára. Az iroda ajtaja zárv. . csak a szélső házakon túl­ról hallatszott a cséplőgép egyhangú bugása. A valamikor oly megszokott hang egy kissé bántotta a fiilemet, el­indultam hát abba az irányba. Kíváncsi voltam, miért nyúltak ehhez a módszer­hez. Mikor odaértem éppen az utolsó kéve tűnt el a gép dobjában. Némelyek már a közelben álló pótkocsi körül gyüle­keztek. ahol egy oldalára fordított hur­dóból habos sör csurdugált a poharakba. — Már csak azért is áldanám a tit­kárunk nevét, hogy kijárta nekünk a sört — jegyzi meg egyikük, majd jót húz a pohárból. — Csak liárom vagunnal csépeltünk így — szabadkozik Berta László — a szövetkezet fiatal agronómusa. a többit kétmenetesen végeztük. — Van egy kis dombos földünk, ahová a kombájn nem mehel. Közben leállították a cséplőgépet, el­ült a mindent betöltő zaj. Mindenki a hordó köré seregük, izzadtan, porosan beszélgetnek s iszogatják a hűsítő sürt. A legszurlosabb köztük Kresztyanko Miklós a gépész. — Hát melyik jobb? A cséplőgép, vagy a kombájn? — A cséplőgép — vágja rá gondolko­dás nélkül. -sí — Bolond vagy te, Miklós — tört ki a kis csoportból a nevetés. — Többel lehet rajta keresni — teszi még hozzá a többiek harsány nevetésé­re. Gyerekkorától cséplőgépen dolgozik, született gépészeinber. Érthető, hogy nein szívesen válik meg tőle. No, meg a kereset. . . Azért a kombájn többet megcsinál és kevesebb, meg tisztább vele a munka — mondja bocsánatkérően, amíg a töb­biek még mindig mosolyognak előbbi kijelentésén. — Aztán van mire inni? — Van bizony- — felelik kórusban. — A felvásárlási tervet a királyhelmeci körzetben elsőként teljesítettük — mondja az agronóinus. — Vult miből? — Nein muiidhatjuk éppenséggel. Negyvenhét hektár búzát ki kellett szántani, s a többi is gyengébb volt, mini szokás szerint. Azért több termett, mint a környékbeli szövetkezetekben. Búzából 22 mázsa, rozsból is annyi, s csak árpából lermett 17 mázsa. Dehát egy szemig tavaszi volt, s az itt nem nagyun sikerül — súrolja fel. — Takarmány lesz? — Pótoljuk silóval, meg szemes kuko­ricával. Abból termett a tavaly felszán­tott területei szépen. Motorkerékpár berregése szakítja fél­be beszélgetésünket. Fehér ingben, fris­sen borotválva Bodrogi )ózsef HNB tit­kár ugrik le róla. — Hát ti még mindig itt vagytok? — Valakinek dolgozni is kell — ug­ratják. — Ne félj, egykettőre elkészülünk — nyugtatja meg mosolyogva Juhász Mik­lós iskolaigazgató, aki egész nyáron a szövetkezetben dolgozik. Cséplőgépnél, kombájnnál, ahol éppen szükség van rá. — Ki van heverve. 161 bír zsákolni — élcelődnek vele. Lassan készülődnek hazafelé. — Megyünk a Borda-fürdőbe. Ott tart­juk meg az aratási ünnepséget — ma­gfarizií* >4 6'na%y sietség okát. s nein felejt el meghívni, tartsak velük. h PALÁGYI LAJOS — Ji-. • ­Tegyünk pontot a gabona­betakarítás végére Szlovákia mezőgazdasági üzemei eddig 520 000 hektárról takarílották be a ga­bonát. A hátralévő 10 000 hektár ter­mése Árvában. Kysucán, Liptó környé­kén és Túrócban még lábon áll a földe­ken. A déli járásokban már elhalgattak a cséplőgépek, a szövetkezetek és az állami gazdaságok terméseredményeik­hez mérten gabonaeladási tervüket is teljesítették. A közép-szlovákiai kerület északabbra fekvő járásaiban azonban a gabonabehnrdással késlekednek. A duna­szerdahelyi. inicbaiovcei és éadeai já­rásokon kívül pedig a szalma betakarí­tás tervét egyetlen körzetben sem telje­sítették. A hátralevő gabonatermés be­takarítása mellett további fontos feladat az őszi repce vetésének befejezése és a tarlóhántás ütemének meggyorsítása, melyben mezőgazdasági üzemeinknek van mit törleszteniük. •fr A Magas-Tátrában a Késmárki­csúcs környékén a hegyi mentőszol­gálat augusztus 20-án egy férfi holt­testére bukkant. A halott a drezdai Kari Wellisch, akiről augusztus 18-a óta nem tudtak. Valószínűleg hegy­mászás közben lezuhant egy sziklá­ról. •fr A prágai gyógyszerészeti világ­kongresszuson résztvevő tudományos dolgozók tegnap felkeresték a íere­zlni Nemzeti Emlékművet. •ír A Hracholusky pri Stfibre-i duz­zasztőgátnál tegnap reggel teljesen üzembe helyezték a vízi erőmű turbi­náját. • Már a 28. bombát tette ártal­matlanná J ifi Plánický kapitány, az Ústí uad Labem-i közbiztonsági igaz­gatóság tűzszerésze. Sajtóértekezlet a világ legbátrabb! legderekabb asszonyával Megható pillanat. — Elbúcsúztál, de örökre szívünkben maradsz: is átveszi, Hradecký elvtárstól a neki szánt ajándékot, hogy találkozására az újságírókkal sokáig emlékezzék. Valja a sajtóértekezletről távozó­ban néhány percre megállt az Óváros terén, hojgý megcsodálja az ősrégi Orloj ablakában órénk'ént felvonuló apostolokat. Mondanunk seiiv kell, hogy a járókelők tekintete ezúttal nem az Orlojt kereste. 'Minden szem Valjára szegeződött. Minden tenyér neki tapsolt. Az óramutató feltártózhatatlanul halad előre. Valentyina Tyereskova egyhetes látogatásának az ideje a vé­ge felé közeledik. Elmúltak a barát­sággal, szerelettel telitett kedves na­pok, ^melyeket mindannyian megör­zünk 'emlékezetünkben. Valja bájos Évről évre kiváló eredményeket ér­nek el a len termesztésében a Čes­ká Brezovó-i szövetkezetesek (loson­ci járás). Tavaly 13 hektárról 128 000 korona bevételük volt s ebben az összegben nincsen benne a len­magért kapott pénz. Az idén még szebb jövedelem ígérkezik, legalább is a ien cséplését végző asszonyok (felvételünkön) azt állítják. (—os) A DOBTENGELY E szti éppen akkor ér­kezett az ebéddel, amikor a kombájn hirtelen csörömpölni kez­dett. Az istenét, kezdte Lőrinc a cifrát. Még jel­mondja a szolgálatot. Le­állítja a gépet. Egy píl­• lantást vet a föld végére, ahol fehérpettyes kötényé­ben várja újdonsült fele­sége. Hej, de szerette volna életpárjának megmutatni, milyen nagyszerű munkát végez ez a hatalmas vas­paripa. Arat és csépel egyszerre. Száján alighogy elnyeli a kalászokat, már­is ömlik az acélos piros mag a tartályba. S mind­ezt az 0 parancsára cse­lekszi. Most erről le kell mondania. Az árulkodó csörömpölés hallatán tüs­tént észreveszi a • hibát. Eltört a dobtengely. Ko­moly baj, de rendbehoz­ható. Van tartalék belőle vagy öt darab. Üres járatban indul ki­felé a dűlőről. Az útnál már hárman várják. Az elnököt messziről felisme­rt, de a niásik, az idegen. Nem csoda, aratáskor *sok a futi-lóti, akad látogató. Juhász elnök már mesz­sziről kiabál: -- Valami baj van? Kezével lemondóan int a közeledő. Az elnök- szenvedélye­sen magyaráz a vendég­nek. Az alkatrészhiányról fo­lyik a szó. A gyárról, amely nem gyárt elegen­dőt, az elosztóról, aki ki­vételeket csinál. A nincs azután nagy 'úr még az alkatrészek esetében is. — Alkatrész, nemde? — fogadja az elnök Lőrincet. Van belőle raktáron né­hány. — - Igen. A dobtengely. juhász megnémul, elsá­pad, majd kinyögi: — Tévedsz, öcskös! — Nem ismeritek egy­mást. ugye? —• tereli a szót más irányba, az el­nök. — Bukovszky elvtárs, a termelési igazgatóság­tól. Ö a tanácsadónk. Lőrinc keményen kezet ráz Bukovszkyval, s úgy mosolyognak egymásra, mintha tíz év óta jó bará­tok lennének. — Képzeld — kezdi az elnök, miközben nagyot hunyorít Lőrincre. — Az elvtárs is alkatrészt haj­szol. A szomszédoknál is felmondta egy kombájn a szolgálatot. — Kettétört a dobten­gely, akárcsak maguknál. Két napja futkosom utá­na. Felhívtam a gépállo­mát, a nagyraktárt, be­széltem a gépgyáriakkal, nincs "és nincs. Bejártam a fél járást, s mindhiúba! Azt hittem, itt szerencsém lesz. Ügy hallottam, a bé­késiek ügyes emberek. — Háklis dolog az al­katrész, kérem. Nehéz be­szerezni — veszi fel a szót az elnök. — „Fehé­ren" nincs, „feketézni" nem lehet, mert a járás nyakon csapja az embert. Most mi is pácbaii mara­dunk. Megáll a tudomány, ha nem tudjuk-valahonnan előkeríteni azt a ten­gelyt. — Ha nincs raktáron, úgy most két dobtengely­ről gondoskodhatom — si­mít végig kezefejével iz­zadt homlokán az instruk­tor. — Hálásak lennénk, Bu­kovszky elvtárs — szól az elnöke-csendesen, majd új­ra elölről kezdi az alkat­részről szóló litániát. Porfellegtől kísérve ér­kezik Kiss Menyhért, a brigádvezető.. Leri róla a magas életszínvonal. Majd kipattan bőréből. Fújtat, prüszköl, akár egy gőzma­sina, pedig motor hozta idáig. Hadarja a szót, a 'ülnek szoknia kell beszé­dét. — Cseszty ..., elvtársak — köszön —, majd kezet ráz. Lőrincre néz, aki szapo­rán kanalazza a tyúkhús­levest. — Jő étvágyat! — Van. Ízlik az ebéd, de ... bedöglött a gép. — P ?.? — A dobtengely. — Annyi baj legyen. Öt van raktáron. Három éve porosodnak, foglalják a helyet... — Nekem ls jut belő­le? — vág a beszédbe Bu­kovszky. — Miért ne! Ha szüksé­ge van rá? ... Az elnök szájaszélébe harap, s e pillanatban nem bánná, ha elnyelné a föld azokkal az átkozott alkatrészekkel együtt. SÁNDOR GÁBOR ÜJ SZÖ 4 * 1963. augusztus 22.

Next

/
Thumbnails
Contents