Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-22 / 231. szám, csütörtök

í Az űj tanév megnyitása előtt IDŐSZERŰ PEDAGÓGUS GONDOK sége munkájának kiszélesítését, tar- Írták a kérdéseket. így az előadónak talmának gazdagítását. E szervezet van lehetősége a kérdéseket éssze­működéséről, tömegszervezeti szintre rűen csoportosítani és a válaszokra való felemeléséről és szervezeti meg- Idejében felkészülni, szilárdításáról kiadott miniszteri ren- Nagyobb községekben és- városok­delkezés kétségtelenül sok fogyaté- ban megfelelő szervezés ős társadalmi kosság megoldására nyújt lehetőséget, szervek (HNB, népművelési otthon, Szerintem e kétségtelen jószándékú, tömegszervezetek, az Ismeretterjesztő tartalmában igen értelmes és sokat társulat, védnöki üzemek stb.) hatha­segítő rendelkezésnek a gyengéje, tós segítségével megoldható a szülők hogy a pedagógiai problémák rovásá- népi akadémiájának szervezése is. ra előtérbe kerültek benne a formai- Fontos azonban a jó szervezés, a szl­szervezeti kérdések. — A taggyűlé- lárd szervezeti forma megteremtése, seknek a szervezeti kérdésekre való A szülők akadémiájának munkamód­leszűkítése szinte elriasztja a szülő- szere ugyanis sorozatrendszerfi: az ket a gyűlésen való részvételtől. Jó egyes előadások tematikái szorosan lenne már megértenünk, hogy a szü- kapcsolódnak és együtt pedagógiai lői munkaközösség tagsága nevelői egészet képeznek, közösséget képez és munkájának súly- Az eddig felsorolt kapcsolatok cso­pontja a nevelői problémák megvilá- portos jellegűek és kitűnően alkal­gítása, megbeszélése és megoldása. masak arra, hogy olyan pedagógiai A TAGSÁGI GYŰLÉSEK domináns problémákkal ismerkedjenek meg a munkaformájának a konkrét felada- szülők, olyan kérdéseket vitassanak tokból kiinduló előadást és az ezt m e8. amelyek többé-kevésbé általá­követő vitát tartom. Természetesen no s jellegűek, a tanulók nagyobb cso­elsősorban azok az előadások jönnek portjára érvényesek. Itt számításba, amelyek minden szü- AZ EDDIG ELMONDOTT munkamód­lőt közvetlenül érdekelnek függetle- szereket feltétlenül ki kellene egészl­nül attól, hányadik osztályba jár tenie a szülők és a pedagógusok kö­gyermeke. (Pl. a tanuló napirendje, zöttl egyéni kapcsolatnak. Az egyéni A szülők felelőssége és feladatai a kapcsolatot nem úgy képzelem el, gyermek testi és szellemi fejlődésé- hogy a szülői értekezletek után meg­ben. A munkáranevelés problémái, kérdezzük a tanítót, hogyan tanul Tanulmányi fegyelem és munkafegye- gyermekünk. Be kell látnunk, hogy lem. Hogyan szervezzük meg a tanuló az ilyen 1—2 perces beszélgetés még otthoni tánulását stb., stb.) arra sem elegendő, hogy a tanuló Az egyes fejlődési fokoknak meg- eredményeiről adhassunk pontos, felelő időszerű problémákat az osz- megbízható képet. Az egyéni kapcso­tályszülői értekezleteken kellene meg- lat nem szorítkozhat a tanuló elért beszélni. Kétségtélen, hogy nagy ér- eredményeinek a regisztrálására; ez deklődésre számíthatunk a szülők ré- túl kevés lenne ahhoz, hogy a szü­széről, ha pl. a felsőbb osztályok ér- löknek érdemleges segítséget nyújt­tekezleteinek anyagát a pubertáskor sunk. Arra van szükség, hogy részle­nevelői sajátosságaira, a pályaválasz- tesen tájékoztassuk a szülőket a ta­tás kérdéseire, a koedukáció, a fiúk nuló iskolai munkájáról, magavisele­és lányok viszonyának kérdéseire stb. téről és adjunk megfontolt tanácso­fordítjíik. Ezzel szemben mit mutat a kat az esetleges hibák elhárítására, gyakorlat? Az osztályszülői értekez- hozzuk összhangba a tanuló otthoni letek tartalmát gyakran leredukálják és iskolai munkáját. Időt kell tehát a szülők tájékoztatására gyermekük találnunk a szülők rendszeres meg­előmeneteléről. — Véleményem sze- látogatására, hogy kölcsönösen segí­rlnt az osztályszülői értekezleteknek teni tudjunk egymásnak a nevelésben, az életkori sajátosságoknak megfele- A kapcsolat azonban nagyon egy­lő, az iskola szempontjából is fontos oldalú lenne, ha csak a tanító ismer­pedagógiai problémákat kell megtár- né a szülői házhoz vezető utat. Szük­gyalnia. így a szülők olyan értékes séges lenne az osztályfőnöki fogadó­és használható Ismeretekre tesznek órák újbóli bevezetése is. A szülők szert, melyeknek birtokában jelenté- így pontosan tudnák, hogy mikor ke­kenyen elősegíthetik az iskola okta: reshetik fel az osztályfőnököt és az "ló-nevelő munkáját. osztályfőnöknek is lehetősége nyílna AZ ELŐADÁS, mint a pedagógiai meghívni az egyes szülőket, vagy ki­felvilágosító munka egyik formája seb b csoportokat valamilyen kérdés igen jelentős, de nem az egyetlen megbeszélése érdekében, forma. Igen jó szolgálatot tehetnek a MÉG PAR NAP és tanítóságunk pedagógiai tárgyú tematikus estek, megkezdi a legközvetlenebb előkészü­kérdés-felelet estek stb. Ezeknek a leteket a tanév megnyitásához. Rög­munkaformáknak az előnyük abban zftjflk és papírra vetjük jövő évi ter­rejlik, hogy a szülő konkrét kérdés- veinket. Összeül a szülői munkakö­re kap pedagógiailag, tudományosan zöség vezetősége is, hogy kidolgozza megalapozott konkrét választ. Jónak munkatervét. E felkészüléshez szeret­bizonyult az a szervezeti forma, hogy nék az elmondottakkal segítséget a szülők az előre kiadott ívekre le- nyújtani. SZABÚ IMRE Rövidesen vége a szünidőnek....Képünkön: búcsúznak a sátorozó diá­kok. (F. Kocian felv. — CTK) Művészi híradás Indiáról DOVE-DANQUAH MABEĽ: AVÁRAKOZÁS MÉG CSENDESEK AZ ISKOLÁK. A tanítók Is, a tanulók ls a jól meg­érdemelt pihenést élvezik. Ez a nyu­galom azonban csak látszólagos. Ta­lán egyetlen egy tanító sincs, aki már legalább gondolatban ne foglal­kozna a következő tanév problémái­val, ne szőné terveit, hogyan fogja végezni következő évi munkáját. A hivatásukat szerető pedagógusok javíthatatlan újítók. Minden előző év tapasztalata, sikere és sikertelensége arra ösztönzi őket, hogy a következő tanévben — okulva az előző évi ta­pasztalatokon — még Jobban végez­zék munkájukat. A látszólagos nyu­galom mögötti lázas újrakeresés min­den hivatásos pedagógus jellemző sa­játossága. Ezeknek a mindig időszerű peda­gógusgondoknak egyikéről szeretnék egy-két gondolatot elmondani. A legnagyobb és mindig időszerű pedagógusgond, mellyel évek óta ví­vódunk ős évek óta keressük az újat, a Jobb megoldást: a nevelői tényezők szoros kapcsolatának a megteremté­se. Erről a kérdésről már Igen sok helyen és Igen sok vonatkozásban volt szó, mégis azt kell mondarfunk, nevelői munkánk legtöbb tartalmi fo­gyatékossága abból fakad, hogy más­ként nevel az iskola, másként a szü­lői ház és tegyük rögtön hozzá: más­ként nevel az utca isi A NEVELÉS MÓDSZEREIT tekintve ez a különbség bizonyos vonatkozásig természetes ls, hisz az Iskola domi­náns nevelői módszere az oktatási anyag nevelői vonatkozásának a ki­domborításában rejlik; ezzel párhuza­mosan a szülői ház főleg szoktatás­sal és példaadással nevel, az iskolán kívüli nevelői tényezők módszere pe­dig a tágabb értelemben vett érdek­tevékenység. Véleményem szerint az alapvető különbség a nevelés külön­böző, sőt egymásnak ellentmondó tar­talmában van. Túlságosan leegyszerűsítenénk a kérdést, és ezzel tétlenségre ítélnénk magunkat azzal a megállapítással, hogy a nevelői tényezők között nem áll fenn ellentét vagy a létezőt szük­ségszerűen megoldja a természetes fejlődés, a lakosság kulturális szín­vonalának emelkedése. Előfordul még, hogy felingerült, dühös szülő jön az iskolába „intéz­kedni"? Mind ritkábban, de előfor­dul. — Találkozunk még szülőkkel, akik évek hosszú során át nem jön­nek el egyetlenegy szülői értekezlet­re sem? Igen, találkozunk. Akad még az Iskola és a szülői ház közötti együttműködésben formalizmus és probiémátlanság? Igen, nem is ke­vés. Ezért szükséges felszínen tarta­nunk a két döntő nevelői tényező együttműködésének kérdését. Sokan egyre erőteljesebben sürge­tik a szülők és iskolabarátok szövet­Nana Adaku, Akwasln fejedelme, uralkodásának huszadik évfordulóját ünnepelte. Nkwabl fővárosát elözön­lötte a városok és falvak népe. Már beérett a kakaóbab és bősége­sen volt pénze mindenkinek. A föld­művesek kedvük szerint költekezhet­tek. A rég nem látott barátok most felkeresték egymást. Ajándékokkal megrakodva állítottak be, emlegették a régi sZép napokat, és mielőtt eltá­voztak volna, a háziakkal együtt el­fogyasztották az ajándékba hozott italokat. Senki sem aggodalmaskodott, mindnyájuk szívét boldogság töltötte el. Kevesen hordtak európai öltöze­tet, legtöbbjükön az Aranypart hagyo­mányos viselete volt. A férfiak lábán tokataszandál, testükét gazdag és szí­nes bársonykelme és kézzel szőtt kenteszövet borította. Az asszonyok arany fülbevalója, lánca és karkötő­je ragyogott a napfényben. Méltóság-, teljesen hordták díszes népi öltöze­tüket. A fejedelmi udvar dobjain a dicső énekek ritmusa pergett. Délután négy­re járt az idő és siettek a közös kert­be. Ott tartották az ünnepélyt. Az utakat pálmalevelek díszítették. A fejedelem gyaloghintójában érke­zett. Vidám színű ernyőt feszítettek föléje, fején aranykorona nyugodott, mentéjét kicsiny aranygombok díszí­tették, mellét aranyláncok övezték. Csuklótól könyökig arany karkötőK taKartaK a karját. Jobb kezében fel­díszített elefántfarkat tartott, azzal integetett lelkes, éljenző népének. Előtte 21t aprőüja, a fejedelmi hata­lom jelvényeivel kezében. Nana Adaku után a hadsereg pa­rancsnoka, az ország második méltó­sága következett. Zöld és bíborpiros bársony öltözetben pompázott. Fejét * Dove-Danquah Mabel ghanai irőnö az első afrikai asszony, akit országgyűlési képviselőnek válasz­tottak. Evekig egy accrai újságnak volt a szerkesztője. Főként humo­ros, szatirikus írásai népszerűek. aranypántokkal dí­szített szalag borí­totta. Nyomukban jött a többi főnök színes ünnepi er­nyők alatt. Hosszú­ra nyúlt a menet. A tömeg minden gya­loghintó érkezését megéljenezte és a dobokon tovább pergett az ünne­pélyes örömének. A fejedelem elfog­lal iá helyét az emelvényen a vének között. Az angol kapitány, a körzeti biztos a fejedelem mellett ült. Sasa, az udvari bolond, mulatságos volt bo­hőcnadrágjában és majombőrből ké­szült sapkájában. Fintorgott és bandzsított a fejedelemre, és ugrált, mint egy akrobata. De Nana Adaku nem nevethetett: egy nagy főnöknek a nyilvánosság előtt meg kell őriz­nie méltóságát. Az ünnepélyesen feldíszített kert fényűző pompa színhelye volt. A fő­nökök kíséretükkel a szivárvány min­den színében játszó ünnepi ernyő alatt, alacsony ősi székeken ültek. Az aranypálcák, a hatalom jelképel ragyogtak a napfényben. Az asszonyok trópusi pillangóként kecsesen, bájo­san libegtek sokszínű selyembrokát kendőikben, kente- és bársonyruháik­ban, és fekete fényes hajkoszorújukat aranycsatok és hajtűk tartották. A fiatal fériak díszes öltönye lobogott a szélben, fonott arany fejékjük csil­logott-ragyogott a napban. Fontoskod­va vonultak végig a kerten. Peregtek a dobok. Az asszonyok az évforduló tiszteletére az ősi adowa­táncot mutatják be. A díszes tökedé­nyeken verik az ütemet. Néhányat előre, majd lassan oldalt lépnek, és csak a vállukat himbálják. Az egyik táncosnő különösen szépen táncol zöld, kék és piros kentéjében, az er­dei tündérek egyszerű, bájos kecses­ségével mozog. A fejedelem elbűvöl­ten figyeli, és egy marék ezüstpénzt szór a táncolók közé. A szép assszony csak mosolyog, nem törődik a hulló, csilingelő érmekkel és táncol. Min denki kapkod, fut a pénz után, csak a fiatal táncosnő libeg tovább zavar­talanul. A fejedelem bizalmas emberét kér­dezi: — Ki ez a szépség? — Sajnos, nem ismeremi — hang­zik a válasz. — El akarom venni feleségül. Nana Adaku ötvenöt éves volt, és már negyven feleséggel rendelkezett, mégis egy szép nő ugyanolyan lel­kesedéssel töltötte el, mint más ha­landót, akit csupán egy oldalbordával áldott vagy átkozott meg a sorsa. A vágy hevesen égett szívében. Már nagyon unta mind a negyven felesé­gét. Az utóbbi időben össze Is kever­te őket, és még a nevükre sem em­lékezett. A legifjabb feleségét is meg­ríkatta nemrégiben, mert Ódának szó­lította, holott a legöregebb és leg­csúnyább asszonyát hívták úgy. „Ez a táncosnő más, mint a töb­bi!" — gondolta magában. — Örömet hoz majd palotámba." Bizalmas emberéhez fordult megint: — Száz arany menyasszonypénzt fizetek érte! — De lehet, hogy már férjnél van, uram. — Mindent megadok a férjének érte, amit csak kíván! Az udvaronc Ismerte fejedelmét: amikor egy nő felkeltette érdeklődé­sét, nem Ismert akadályt. — Kérj ötven aranyat a klncstá­rostól, keresd meg az asszony szüleit, add ét nekik a pénzt. És amikor ma este palotámban megjelenik, én majd magam adom át nekik a másik ötven aranyat. Indulj, és tedd, amire kér­lek! Nana Adaku a gyors tettek embe­re volt. Ogy cselekedett, mint a vi­lág bármely férfija, amikor szívében láng gyúlt egy szép nő, egy formás láb, ragyogó szép szem hatására. Sok A Dosztojevszkij sori Művészház előcsarnokában India sárga-fehér­zöld zászlócskáját tűzték a csehszlo­vák lobogó mellé. Chittapraszád ben­gállai festő és grafikus fekete-fehér alkotásainak kiállítása augusztus 15­én, India függetlenségének 16. évfor­dulóján nyílt meg s szeptember 8-án zárul. Távoli világ tárul elénk, ahol év­ezredes, fejlett kultúráról beszélnek a művészeti emlékek, s az emberi kéz minden alkotása, amit a termé­szet csodálatos szín- és formagazdag­sággal vesz körül. Erre a különös szépségekben és értékekben tobzodó országra súlyos csapásként neheze­dett az utolsó két évszázadban a gyarmati uralom. Népének politikai öntudatra ébredése törvényszerűen bekövetkezett és számukra ls elkez­dődött az új, emberibb életet ígérő korszak. Chittaprasszád együtt él a külső világgal, s vallja, hogy Indiában a művész nem hallgathatja el soká erkölcsi és politikai véleményét. S út­keresésnek arra kell irányulnia, hogy olyan művészetet teremtsen, mely hazája népszerű nyelvén szól­jon. Chittapraszád autodidakta, a rendszeres tanulásra nem volt mód­ja. Ihletője India klasszikus művé­szete. A Tagore alapította santinlke­tánl iskola mestereitől, országa ha­gyományaiból és a nép művészetéből táplálkozik. Majd megismerkedik Goya politikai rajzaival, Kollwitz li­tográfiáival, a Távol-kelet fametsze­teivel és a mexikói grafikával. Több mint 30 éves mikor egyéni hangjára talál. Az érdeklődése gócpontjában álló nép életét gondosan figyeli s problémáival azonosul. Fejlődésének a második világháború eseményei ad­tak új Irányt s határozták meg tar­talmát. Az 1943-as szörnyű éhínség, — a háború s a fekete piac tragikus következménye — mely egy éven be­lül három millió embert pusztít el férfi rabja a vá gyainak. Az okos férfiak mondanak néhány bókot, ud­variaskodnak, de nagyon vigyáznak; nehogy komolyan belegabalyodjanak a dologba. Az asszonyok viszont a kérdést gyakorlatiasabban fogják fel: nem nagyon érdekli őket a férfi kül­ső megjelenése, ha tele van a zsebe és biztos a jövedelme, hajlandók vál­lalni a házasság kockázatát. Persze akad olyan makacs, modern nő Is, különösen az utóbbi időben, aki a tökéletes szerelmet keresi, a jó jö­vedelem és más szükséges dolgokon kívül különben nem hajlandó vállal­ni a házasság bilincselt. Délután hatkor Nana Adaku már torkig volt az egész ünneplő közön­séggel és örömmel szállt be gyalog­hintójába. Lengtek az ünnepélyes er­nyők és a főnökök Is elfoglalták hln­tójukat. A tömeg vadul éljenzett, a dobok peregtek. Nemsokára mindent beborítottak az est árnyékai és az ünnepi kert pálmalugasai üresen tá­tongtak. A fejedelem napnyugta után fürdőt vett és átöltözött arany- és zöld bro­kát leplekbe. S miközben díszes ma­gánlakosztályában a bársonypárnás heverőn feküdt, két szolga legyezte hatalmas strucctoll-legyezőkkel. Ke­ze ügyébe tette az ötven aranyat tar­talmazó erszényt. Tudta, hogy udva­ronca ügyes és tapintatos ember és biztos volt abban, hogy ezen az es­tén olyan feleség érkezik a palotájá­ba, aki ünneppé avatja trónra lépé­sének huszadik évfordulóját. Valószínűleg elszundikált, mert amikor felpillantott, fiatal nőt látott maga előtt térdelni. Felemelte és a heverőre, a bársonypárnákra ültette a fiatalasszonyt. — örömmel jöttél? — kérdezte tő­le. — Boldog vagyok, hogy fejedelmem parancsát teljesíthetem. — Kedves tőled. Mi a neved? Bengáliában — ösztönzi tiltakozásra. Tolla s ceruzája fegyverré élesedik, és a sajtóban megjelenő, emberi szen­vedést visszhangzó rajzaival érezteti a tömeghalál borzalmát. Linómetszetein rögzíti a politikai élet fordulatait, a sztrájkokat, s a tragédiáktól feszülő kornak hűséges krónikása. Fasisztaellenes rajzait fal­ragaszait hálásan fogadja a nép és kiállítása anyagát egyik faluból a másikba viszik. Chittapraszád úgy ér­zi, hogy művész és alkotás még sohasem jutott közelebb a néphez, mint az övé. 1956-tól s később keltezett lapjain, a kifejező életképeken vastag kör­vonalak közé fogja a térbe logikusan beállított népi figurákat. A hatalmas ország életének sajátos ritmusa lüktet a gyermekét magához ölelő anya, a szeretetben összeforrt család, a zené­lő, rajzoló kisfiúk, a táncoló lányok, a kígyóbűvölő, az akrobata, az álarc­faragó képén. A külvárosok, nyomor­telepek, falusi kunyhók mozaikja, a teltszlrmú virágok, az ekzótlkus álla­tok is hazája légkörét lehelik. Leg­terjedelmesebb sorozata India törté­netének képzőművészeti átírása, az ősidőktől a máig fog terjedni. A ná­lunk kiállított lapok meggyőzően ta­núsítják, hogy hazájának hajdan bol­dog egyszerűségben élő népét, ho­gyan nyomorította meg az angol gyarmaturalom. A megaláztatások esztendeje, után 1857-ben végre láza­dás robban ki. Dokumentáló erővel ntal a munkás- és parasztmozgalmak­ra, Mahatma Gandhi hősi magatartá­sára, a bombayi tengerészek lázadá­sára, melyek azt eredményezik, hogy az új India népe Ismét otthon van a maga hazájában. Chittapraszád tartalmi erényekben gazdag lapjai a diadalmasan felvonu­ló tömeg lépéseinek dobbanását, fel­szabadult mozdulataik ritmusát érez­tetik valünk. BARKANY JENÖNÉ — Effuának hívnak, uram és pa­rancsolóm. — Effua szép név és te ls szép vagy. Vedd ezt az erszényt, ötven arany van benne, ezt neked adom. Elveszlek feleségül. — Odaadom a pénzt anyámnak, — szólt az okos asszony. — Kint vára­kozik a folyosón. Kimehetek hozzá? A fejedelem intett, beleegyezése jeléül. Effua visszatért. — Uram, anyám és rokonaim sze­retnék megköszönni az irántuk tanú­sított nagylelkűséget. — Nincs erre semmi szükség, szép­ségem — szólt a fejedelem, az asz­szony nyakán függő elefántcsont nyakékkel játszadozva. — Rokonaim azt hiszik, hogy uram valami különleges báját fedezett fel bennem! — mosolygott Effua szemér­metesen a fejedelemre. — De kedvesem, te nagyon bá^os vagyi Hát nincs szemük? — De hiszen, uram, én magam sem értem a történteket. — Nem is értheted, mert szerény vagy. De nézd meg magad amott a talpig tükörben! A fiatalasszony hamiskásan mosoly­gott, a tükörhöz lépett é6 megnézte magát benne. Majd visszajött, leült a heverőre és Adaku melliw hajtotta fejét. — Nagyon kedves nekem a szép­séged, Effua! — szólalt meg újra a fejedelem és gyengéden megsimogat­ta az asszony művészien befont fé­nyes fekete haját — De, uram, én eddig ls Ilyen vol­tam. — Lehet, kedvesem, de én ma látta­lak először. — Először, uram? — Ogy bizony, — Hét elfelejtette, uram a múltat? — Milyen múltat, szerelmem? — Hát azt, hogy ötven aranyat fi­zetett értem... két esatendővel ez­előtt... amikor feleségül vett engem. Fordította: Karig Sára Í4B3. augusztus 22. W Oj SZŐ 5

Next

/
Thumbnails
Contents