Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-20 / 229. szám, kedd

KÉT NEMZEDÉK H

a a riporter az újítőmozgalomról érdeklődik a hajógyárban, mindenki — főmérnök és rakléroš, hajószerelő és portás — rendszerint csak azt mondja az újságírónak: „Ott a Lengyel, ő tud erről a legtöbbet mondani". így mondják: ,,A Lengyel." A vezetéknév elé mindig odateszik a határozott névelőt, és illik tudni, hogy ez alatt Lengyel Ferencet, a csoportvezetőt és újítót kell érteni. „A Lengyelt" most megjutalmazták, „Kiváló munkáért" állami kitüntetést kapott, hát a gyárban, meg szülőfalujában, Nágykeszin, most még többször szóba kerül a neve, mint eddig. Régóta — jó 30 esztendeje — ismerem már „a Lengyelt", hát elmondok róla egyet-mást. Munkáskezek v Elnézegettem a minap Feri kezét. Slunkáskéz. És akaratlanul is egy évekkel ezelőtti kézszorításra gondoltam. Akkor Feri édesapja, Pál bácsi fogott velem kezet. Emlékszem, úgy megszorította a kezem, hogy szinte feljajdultam. És micsoda kemény keze volt! Pedig ő egyszerűen csak kezet fogott velem. Jó hatvan éves volt már akkor, és sokat dolgozott életében. Az ilyen munkásember keze pedig olyan, mint a növekvő fa. Csakhogy azon az évgyűrűk szaporodnak, Pál bácsi kezén viszont a kéreg lett vastagabb minden esztendőben. Egy-egy aratás után olyan volt az őíajta mezőgazdasági munkás tenyere, hogy akár parazsat lehetett volna belefogni. Fia, „a Lengyel", keze éppen másIrányban „fejlődik". Minden évben, minden találkozáskor puhábbnak találom a tenyerét, egyre kevesebb kéreg van rajta. Pedig aki ismeri, mindenki azt mondja róla, hogy egyre többet és jobban dolgozik. Egy vasmunkás pedig — gondolják sokan, nagyon megerőlteti a kezét. Különösen az olyan, aki annyit dolgozik, hogy állami kitüntetésre tartják érdemesnek. Nincs hát itt a dologban valami turpisság? Nem valamilyen Vélt tettekért tűzték Feri mellére a kitüntetést? Jókor születtem Feri egy Ízben édesapjáról beszélt: — Nyakas, önfejű ember az öreg. A Pál bácsi? Hiszen én őt minden időben szelíd embernek ismertem. — Nem úgy gondoltam én, mintha házsártos lenne a? apám. Dehogy! Egyszerűen nem akarja elhinni, hogy már eljárt felette az idő, a munkában még mindig leakarja „pipálni" a fiatalokat. A múltkor is, amint hazafelé ballagtam a gyárból, az utcán találkoztam vele. Kasza volt a vállán, a szövetkezeti földekről érkezett haza, pedig már nyugdíjas. Azt mondta: „ A többieknek máshol van dolguk, én meg láttam, hogy kaszálatlan még a lencse, hát gondoltam levágom azt a néhány holdnyit. Megkalapáltam a kaszám... mm De nem magának való már az, — mondtam egy kicsit mérgesen, — mert láttam, igen fáradtan csillog a szeme. Ilyenkorú embernek nem való már kasza a kezébe. „Ha úgy gondolod, fiam, hogy árt nekem ez a munka, holnap már nem megyek ki, — válaszolt. Talán igazad van... — Megnyugodtam. Azt hittem másnap már nem msgy dolgozni. Tévedtem. Másnap megint találkoztam vele az utcán. Csakhogy ezúttal már harmadmagával jött haza a szövetkezeti földről. Valamennyiük vállán kasza volt. Mind a hárman nyugdíjasok voltak. „Beszervezte" őket az apám. — Csoda hát, ha Lengyel Pál bácsi keze a hatvanegynéhány év alatt Ayan kérges lett? Ss nem csodálatos, hogy fiának, a vasmunkásnak kezén egyre kevesebb lesz a kéreg? — Tudod, feje is van az embernek, hát gondolkodni kell vele, — mondta Feri, mikor előhoztam a dolgot. Csak az még nem minden, hogy az ember akar valamit. Apám hiába akarta volna azt elérni, amit én elértem a munkámban. A Lengyel Pálok gyermekkorukban ugyanolyan kapával kezdtek el dolgozni, amilyen hetven- vagy nyolcvanéves korukban az öregség miatt kiesett a kezükből. Ugyanolyan kaszát kalapáltak meg egyenes derekú legényekként is, mint amilyennel hajlotthátúan, sokszor matuzsálemi korban kínlódtak. Nem segíthettek magukon. Azt hiszem, amennyire ismerem apámat, ő is olyan örökké nyugtalan, a munkájával elégedetlen lett volna, ha fiatalkorában, a maihoz hasonló idők járnak, mint amilyen én vágyok. De ő bármennyire is szeretett volna szabadulni a nehéz munkától, a rendszer nem engedte. Biztosan tudom azonban ugyanazt, amit én megtettem, elértem, ő is meg tudta volna tenni, ha fiatalsága 40—50 esztendővel későbbre esik. És viszont: valószínűleg jómagam is a kaszánál, kapánál maradok, ha a múlt század végén születek. De hát szerencsémre én jobbkor születtem, mint az apám, így aztán nem is olyaq kérges a kezem, mint az övé. Hogyan lesz valakiből újító Azt mondják, a zeneszerzők, a nagy írók, nem tanulják a művészetet, hanem így születnek, adottságaik vannak nagy dolgok alkotására. Azt azonban még soha nem hallottam, hogy valaki ugyanezt állította volna az újítókról. Pedig az ő esetükben is valahogy így van. Amellett, hogy a rendszer minden szükséges támogatást megad nekik, még nem mindenki válik újítóvá. Lengyel Ferenc azzá vált. Eddig már több mint ötven esetben fogadták el javaslatát, az üzem több százezer koronát takarított meg ésszerűsítései révén. 0 maga így vélekedik a dologról. — Soha nem tudtam tétlenül nézni, hogy egy-egy munkahelyen — például a kovácsoknál, a lemezhajlítóknál — az emberek szinte vért izzadtak a nehéz testi munkában. Mivel magam is hasonló munkát végeztem, mint ők — de kisebb-nagyobb mértékben a gépesítés segítségével — mindig arra gondoltam „én belepusztulnék, ha nekem ezt így kellene végeznem". Ez a tudat állandó gondolkodásra, tanulásra serkentett. Ha elfogadták, megvalósították egy-egy elképzelésemet, láttam, sokszor csak egytizedébe került a gyárnak ugyanaz a munka elvégeztetése, nekünk meg néha teljesen feleslegessé vált a testi megerőltetés. Egyszóval a gyár, az ország is nyert vele, de nekem, meg a munkatársaimnak is jobbak lettek a munkakörülményeink. Volt úgy, hogy kézi erővel — vagy a régimódi módszerekkel akár a gépeken is — négy-öt munkafolyamatot kellett elvégeznünk ott, ahol most a géppel mindezt egyetleneggyel elvégezzük. Ott van például egy gépünk, amelyet úgy módosítottam, hogy egyszerre levágja, kilyukasztja, kidobja magából a szükséges méretű lemezt. Itt tehát a mi feladatunk már csak a gép kezelésére korlátozódott. De nemcsak a munkamegtakarításnál nyert ezzel a gyár, hanem a munkaszervezés is egyszerűbb lett, és az üzem szerelőcsarnokában is jó néhány négyzetmétert tettünk ezzel szabaddá. Hát nem öröm érezni, hogy mindezt az a csoport érte el, amelyik engem választott vezetőjévé? A legkellemesebb élmény Mert egyúttal csoportvezető ls „a Lengyel". Vannak ott alig pelyhedző állú kezdők is, de ott van például Farkas Arpád is, a lassan már 50 éves, nemrég még szakma nélküli segédmunkás. Vannak tapasztalt szakemberek is, s valamennyien kedvelik a csoportvezetőt. Nemcsak azóta, hogy kitüntették. Dehogy csak a hivatalos elismerés miatt becsülik vezetőjüket! Farkas Arpád például azért kedveli, mert Feri megtanítja őt a műszaki rajzok olvasására. Az ám! Ennek is külön históriája van. Farkas Árpád a rajzokkal szemben eleinte ellenszenvvel viseltetett. Azt mondta: „Hagyjatok engem békében dolgozni, nem nekem való. a rajzok tanulmányozása, nem igazodom el én a sok vonal között.". A csoportvezető azonban ebbe sehogysem akart belenyugodni. Elkezdi magyarázni Árpádnak, mit ls ábrázolnak a vékony és a még vékonyabb vonalak. És ma már azt mondja a „Lengyel", hogy lesz még valami azöregből. Arpád bácsi meg ezt a kijelentést többre tartja, mint mástól a hivatalos kitüntetést. A csoport egy másik tagja, a fiatal, tehetséges Kúr Lajos, régebben olyan helyen dolgozott, ahol nem érvényesíthette eléggé szaktudását. Lengyel

1 Ferenc ezt megtudta, hát nem nyugodott addig, míg őt is be nem szervezte a csoportjába. Lajos azóta a csoport egyik legjobb munkát nyújtó tagjává vált. — Életem legszebb élménye volt, i— meséli Lengyel Ferenc, — amikor a munkacsoport egyik régi tagja viszszatérve a katonai szolgálatból a személyzeti osztályon így szól; „Mit bánom én, mennyit keresek, csak a „Lengyelhez" tegyenek megint!" — Az ilyen emberekkel öröm együtt dolgozni, — mondja Feri. De, ahogy látni, az ilyen vezető, mint Lengyel Ferenc mellett dolgozni sem kisebb öröm. Csak egy vagyok a sok közüK Legutóbbi találkozásunkkor már búcsúztunk, amikor láttam, Feri még mondani akar valamit. — Aztán a többiekről sem feledkezz ám meg! i—. Kikről? — Hát a többi újítóról. Azt hiszed, hogy csak egyedül vagyok a gyárban? Hiszen ha évekkel ezelőtt Chovan szaki nem mutatott volna példát, talán feleannyi eredményt sem értem volna el. Tőle tanultam meg, hogy az ember soha ne elégedjék meg holnap azzal, amit ma a munkában elért. Tőle tanultam, hogy az acéllemezekből pl. sokkal többet is ki lehet szabni, mint amennyit a műszaki rajzok előírnak. És számolni kezdtem: egy 6000x1500 mm-es hatos lemez 700 korona értékű. Ha tizet megtakarítok, az már 7000 koronát jelent. Egyszerű matematika ... Meg aztán tőle tanultam meg, hogy az olyan segédmunkásból, mint Farkas Árpád, szintén lehet jó szakembert faragni. Látod, már barátkozik az öreg a rajzokkal. — Chovanhoz hasonló emberek vannak pl. a Tóth-csoportban is, meg a Szlávikék, Füriek ls ilyenek, és igen szép eredményeket érnek el a Haam-partiban is. De ha mindenkit kihagysz is, a vén Kokast akkor is feltétlen szerkeszd bele az újságba, mert az öreg belehal bánatába, ha megtudja, hogy az ő brigádját nem említették az újítók között. Meg aztán, nagyon érti az öreg a mesterségét. Kitűnő szakember. — Látod, mennyi név, mennyi újító? Amikor idejöttem a gyárba dolgozni, a részlegen mindössze három ésszerűsítőt tartottak nyilván. Ma már 95-en vagyunk. Jó nagy család. Máshogy dolgozik ma mér Lengyel Ferenc, mint az apja — a Pál bácsi — dolgozott világéletében. Kevesebb kéreg van a tenyerén, mint édesapjának. Van azonban egy közös vonásuk: dolgozni, azt nagyon tudnak. TÖTH MIHÁLY A Csehszlovák Tudományos Mú'szald Társasági feladata a dolgozók szakképzettségének növelése terén A CSKP XII. KONGRESSZUSÁNAK irányelvei által előirányzott fejlődés legfőbb feltétele a dolgozók tömeges nevelése, műszaki színvonaluk emelése, általános műveltségük és szakképzettségük fokozása. A műveltség növelése és a dolgozók szakképzettségének fokozása szocialista társadalmunkban társadalmi törvényszerűség lett. Ismert tény, hogy a dolgozók műveltségének és szakképzettségének színvonala nem felel meg társadalmunk távlati szükségleteinek. A munkások körülbelül 20 százalékának nincs megfelelő szakképzettsége és még kedvezőtlenebb a helyzet a műszaki dolgozóknál és a mérnöki-technikusi alkalmazottaknál. Ezt a hiányt nem küszöbölhetjük ki máról holnapra. Még a szak- és főiskolák széles hálózatával, az állandóan bővülő üzemi és vállalati iskolák segítségével sem. Az iskolarendszer nem foglalhatja magába az olyan tevékenységi ágazatokat, melyek szűk specializálást igényelnek. Végül az iskolák nem elégíthetik ki az egyes üzemek konkrét szükségleteit. Ezért egyre nagyob jelentőségűek a dolgozók műveltsége és szakképzettsége növelésének iskolán kívüli formái. A társadalmi és gazdasági szervek és a nemzeti bizottságok szervezik, amelyek az iskolai rendszert kibővítik, de nem helyettesítik. Feladatuk, hogy a dolgozók széles tömegének speciális ismereteket nyújtsanak, mélyítsék és bővítsék szakképzettségüket, tekintettel az üzem szükségleteire, fokozzák ismereteiket a tudomány, technika, művészet terén, s érdeklődésüket a tanulás iránt, támogassák kezdeményezésüket és újításokra ösztönözzék őket. A MŰVELTSÉG ÉS SZAKKÉPZETTSÉG iskolán kívüli bővítése a tömegek alkotó önnevelésének megnyilvánulása és a dolgozók, valamint egész társadalmunk érdekeit szolgálja. Jelentősen hozzájárul dolgozóink szellemi és testi tulajdonságai egységes fejlesztéséhez. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaságnak jelentős szerepe van az iskolán kívüli művelődés terén. Elsősorban a szakképzettség és szaktudás terén nyújt segítséget. Ez a dolgozók iskolán kívüli művelődésének legjelentősebb területe, mert a termelőerők fejlődése, az új technika, a gépesítés és automatizálás magas, újszerű szakképzettséget igényel. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaságnak megvan minden feltétele, hogy széleskörűen hasson a dolgozók szakképzettségének növelésére. A társaságnak 150 ezer tagja van, kiváló technikusok, tudományos dolgozók, újítók. Ezek az emberek tudatában vannak fontos társadalmi feladatuknak, felelősséget éreznek a szocialista társadalommal szemben. Nemcsak bővítik és gazdagítják tudásukat, hanem önkéntes tevékenységükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy mások is fokozzák szaktudásukat. A társaság sikerét a szakszervezetek és a gazdasági szervek többségének támogatása és segítsége biztosítja. Nagy társadalmi erő alakul így ki, mely jelentősen meggyorsítja a munkások szakképzettségének növelését. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság egyik legelterjedtebb módszere a széles körű gyártási, műszaki és gazdasági propagálás, mint a műszaki haladásért indított országos harc legfuütosabb eszköze. A társaság üzemi szervezetei és magasabb szervei előadássorozatokat szerveznek, gyakran külföldi szakemberek részvételével. Szemináriumokat rendeznek, melyeken a műszaki fejlődés feladatait ismertetik és a résztvevők megtanulják, hogyan kell alkalmazni a termelésben a technika legújabb vívmányait. KÜLÖNFÉLE TANFOLYAMOKAT rendeznek, melyeken a speciális műszaki, technológiai tudást igénylő munkafolyamatokat végző dolgozóknak nyújtanak szakképzettséget. Az üzem szempontjából nagyon jól beváltak a gyár műszaki problémáiról rendezett beszélgetések, tanulmányi Két millió csibe — egy üzemből Suk ezer lakást ás néhány tucat ipari üzemet lehetne felépíteni abból a uejnentbtil, melyet eddig a Horné Srnie-i cementgyár népgazdaságunknak adott. JCrpiinkün: Egy cementtel megrakott szerelvényt ábrázol, amely talán éppen valamelyik lakótelepünk építkezésére, vagy az is leh^t, a kelet-szlovákiai óriás felé indul. IPetrás CIK felv.J A jövő évtől kezdve a xavérovi baromfitenyésztők már a kirántani való csibéket is — a legkorszerűbb technológia segítségével — a szó legszorosabb értelmében vett nagyüzemi módon — tenyésztik. Az épülő — már befejezés előtt álló — üzem évente nem kevesebb mint kétmillió vágni való csibét ad majd közellátásunknak. Ez a produkció még országos méretben is jelentős, mert ebből a mennyiségből hazánk minden második családjának jutna egy-egy rántani való csibe. Á tizenkilenc épületet magába foglaló „csibegyár" egy-egy termelési ciklus alatt csaknem félmillió csibét képes felnevelni. A nagyüzemet építő Priemstav vállalat dolgozói mindent elkövetnek, hogy az épületeket e hó végéig a legjobb minőségben átadhassák. A csirkék nevelését különben életük első percétől az utolsóig automatizált berendezések irányítják, így a baromfitelep dolgozóinak száma alig néhány főből áll majd. kirándulások d haladó munkamÄíi szereket alkalmazó üzemekbe, ahol rendszerint kiértékelik az üzemek műszaki fejlettségét. A tapasztalatokat a látogatók saját .üzemeikben felhasználhatják. Egyik leghatásosabb módszer g technika napjainak megrendezése. Rendszerint korszerű üzemekben rendezik szerkesztők, technikusok, technológusok, vezetőmunkások részvéte* lével, akiknek az a feladata, hogy elemezzék a gyártási és műszaki tapasztalatokat, az új munkamódszereket és állapítsák meg alkalmazásuk lehetőségeit. Műszaki konferenciák, Q társaság konzultációs központjai, a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság részvétele a népi egyetemeken és akadémiákon, műszaki filmsorozatok vetítése — ez mind elősegíti a dolgozók szakképzettségének növelését. Hogy teljesebb képet kapjunk a társaság tevékenységéről, említsünk meg néhány adatot. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság tavaly 1,5 millió ember részvételével 41 ezer különféle akciót szervezett. A társaság munkájában minőségi fejlődés is mutatkozik. Néhány évvel ezelőtt az előadásokon és konferenciákon volt a főhangsúly, ma mái távlati formákra helyeződött át. A társaság automatizálással foglalkozó bizottsága negyedszer rendez tanfolyamot «.z adminisztráció gépesítéséről. A résztvevők megismerkednek az adminisztráció gépesítésével kapcsolatos problém4kkal. Tanulmányaikat egy úgynevezett konzultációs lapon ellenőrzik, melyen egyes témákat dolgoznak ki. A lektorok havonta értékelik tanulmányi eredményeiket. A társaság 20 konzultációs központot létesített a köztársaság területén. A tanfolyamokon eddig négyezren vettek részt. Az üzemek megértéssel viseltetnek a tanfolyamok iránt. Így a brnói Magasépítő Vállalat és az Észak-Csehországi Vegyiüzem átlago» san ötven dolgozót küld a tanfolyamra. Az eredmény nemcsak négy* ezer ember szakképzettségének növe« lésében mutatkozik meg. Az üzemekben lényegesen megjavult az adminisztrációs munka minősége és sokkal következetesebben használják ki a gépesítést. A CSEHSZLOVÁK TUDOMÁNYOS MŰSZAKI TÁRSASÁG új formákat is alkalmaz. Az utóbbi években a szakképzettség növelésén kívül a dolgozók újitómődszereket sajátítanak el. Ezt szolgálják ez üzemi újítóiskolák. Ezeket a társaság a szakszervezetekkel együtt szervezi, rendszerint olyan üzemben, ahol sikeresen alkalmaznak újításokat. A társaság először műszaki, technológiai és szervezési szempontból értékeli az újítást, majd megítéli gazdasági hatékonyságét és bevezetésének feltételeit. Ennek alapján készítik elő az iskola résztvevői számára a tananyagot úgy, hogy az újítőiskolában elsajátított tapasztalatok alapján megismertethessék üzemük dolgozóival az újítást és elősegítsék bevezetését. Az újítőiskolák jelentőségét az alábbi példa is bizonyítja. A textilgyárak újítóiskolájában ismertették Večerová elvársnő módszerét. Utána 46 üzemben alkalmazták ezt a módszert, s a munkatermelékenység növelésén kívül évente 13 millió korona megtakarítást értek el. Csak « Tepna 02 üzem egyik fonodájában 33 800 korona értékű fonál terven felüli gyártását jelentette az új módszer bevezetése. Nemcsak az újítőiskolák fejlesztik a dolgozók kezdeményezését. Nagy jelentőségűek a nemrégen megrendezett tapasztalatcserék, melyeken az egyes üzemek ismertetik a náluk alkalmazott legújabb technikai újdonságokat, értékelik őket és megtárgyalják alkalmazásuk lehetőségeit. Ugyanilyen nagy jelentőségűek a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság önkéntes szerkesztőközpontjai, ahol a társaság tagjai, technikusok és szerkesztők kezdeményezése alapján műszaki-szerkesztői segítséget nyújtanak az újítási javaslatok megoldásában, kidolgozásában. A társaság jelentős segítséget nyújt a távúton tanuló és esti iskolákat látogató dolgozóknak. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság az iskolán kívüli nevelés és a szakképzettség növelése terén már ma is jelentős társadalmi tényező szerepét tölti be. Lehetőségei még nincsenek teljes "mértékben kihasználva, mert q fejlett szocialista társadalom feladatait és a kommunizmus építéséhez szükséges feltételeket csak eszmeileg, politikailag fejlett és egyúttal szakképzett emberak tudják megvalósítani. Ezt a célt szolgálja a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság. Jlftí SüSKA ŰJ SZŐ 4 * 1983. augusztus 20,