Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-17 / 226. szám, szombat

jf.tú n v V, • ffUtlBV u rM( ÍMÜf : fíVj vňKS'­P* RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL! munkásokban a csillagászat kombinát mindössze két éve iránt. Egy szép napon mégis működik. Üzemeiben a közön­csillagászati felszerelést tar- séges erdei fenyő viszkóza­talmazó ládák érkeztek a tl- cellulózzá alakul át, amelyből tokzatos messzi városba. Rjazanyban, Kalinyinban és A teleszkópot és a többi mű- más városokban selyem- és szert a kombinát igazgatója mürostszöveteket gyártanak. — amatőr csillagász szerelte A faanyagot maradéktalanul össze és állította fel. felhasználják. A forgács ki­- Most, araikor űrhajóink főzésével keletkező lúgból mind gyakrabban röppennek fel a világűrbe, sokkal jobban érdekelnek minket a távoli világok — meséli Szilcsenko. — Csillagvizsgálónk szemlél 1 tető képet ad a világűrről a munkásoknak. Egyszer Szilcsenko felve­tette azt a gondolatot, hogy jó lenne gyümölcsöst létesí­teni a város peremén. A mun­szeszt, takarmányélesztőt ké­szítenek. Egyelőre csak az el­ső részleg működik, de már szerelik a kombinát második és harmadik részlegét, mely zsákpapírt és csomagolókar­tont fog gyártani. A kombinátot a legkorsze­rűbb technikával látták el. A műhelyekben jóformán nem látni embereket. Mindent gé­, « , , pesítettek és automatizáltak, kásoknak tetszett a gondolat, £ technolúgiaj folyamatokr a de sokan kételkedtek, vajon kibírják-e a klímát a gyü­mölcsfák. — Majd olyanokat ültetünk, amelyek északhoz idomultak — biztatgatta őket. A szibériai Tyumeny mel­letti omutnyinszki gyümölcs­fanemesítő intézetből alma-, a diszpécser TV-készülék se­gítségével ügyel. Egy gomb­nyomás és mindent lát a kép­ernyőn, tudja, mi történik egyik vagy másik részlegben, milyen megterheléssel dolgoz­nak a gépek és a készülékek. A magas technikai színvo­A kombinát szeszgyárának desztilláló részlege. (A. Makarov telv.j egres- és ribizlicsemetéket n a, sok oi d ai úan képzet t szak­küldtek. Már több mint öt és CSODA A TAJGABAJV AZ ÜJ SZÓ SZÁMARA IRTA: PJOTR SZKVERNYUKOV fél hektárt ültettek be velük. A gyümölcsös bővül, több hi­deg telet vészelt át, már sem­mi sem árthat neki. Az északi városka lakói szenvedélyesen szeretik a vl­embereket igényel. A Válla­latban megnyílt az Arhangel­szki Erdőipari Főiskola fiók­intézete, továbbá papíripari technikumot rendeztek be. A kombinát ötszáz munkása ragot, a zöldet. A városban, a főiskolák és technikumok a parkokban, az utcákon, a esti és levelező tagozatait lá­kombinát területén sok ezer togatja. facsemetét - nagy levelű to- Az papIriparI 6rlásm ű Egyhangúan zakatol a vo­nat. Eltelik egy nap, egy éj­jel, s még egy nap. Az ablak­ból csupa erdőrengeteget lát az utas. A sűrű őserdő csak ott szakad meg, ahol a vo­nat időnkint két-három perc­re megáll. Aztán újra elindul pírgyár dolgozóinak lakótele- jedésű vízi világra, szürke kor telepedett le Itt, amikor s megint beláthatatlan erdő- pét is felveszik az OSZSZSZK ködtengerből kiemelkedő vég- az épületek körül még állvá­masszívumok következnek városai közé és neve is lesz telen erdőbirodalomra nyílik nyok voltak. Sokat tett azért, polyfát, nyírfát és dísznövényt fiJvelpmrB^m^iVft észak felé. nemsokára. kilátás. hogy kellemes legyen az em- ültettek ki. Mennyi fajta vi- aabb ľvňv J\t Nyizovka állomás, ahol le- , A város lakói a szovjetor- berek élete. rág tűnt fel a kombinát rész- lel e i- • sze D° « vf ro s le­szálltam, hogy a legrövidebb Az ÜTTÖRÖK szág minden részéből verőd- Azt beszélik, hogy az első legeiben! voje. Nemsokára felépül a TV­úton eljussak a kotlaszi pa- Nagyon megtetszett nekem tek össze. Megszerették váró- házat az igazgató utasítására A parkosítási tapasztalato- adóállomás, uszoda, sportpá­pírgyárba, a rövid megállók ez a tajgal kisváros. Megked- sukat és féltve ápolják. Lát- a legfiatalabb lakóknak ad- ka t az ukrajnai Dnyeprodzer- 15' a' Ú1 iskolák épülnek. A ki­egyike volt. Az állomás épü- veltem azért, mert kényelmet tam egy asszonykát, aki sze- ták. Valóban szembetűnő gon- z si nszk lakóitól vették át. Kü- étlen tajga mindinkább meg­lététől futó szürke beton út- biztosit az Itt élőknek. Van- retettel gondozott egy facse- doskodás történik az Ifjúság- lönleges brigád helyszínen ta- hátrál a szép modern város vonal ritkás boróka erdőn ke- nak itt összkomfortos házak, metét, mely nem tudta meg- rôl, a gyermekekről. Egyszer nulmányozta a kérdést. Utá- építőinek hősiessége elől Aki resztül egy ismeretlen város iskolák, bölcsődék, gyermek- szokni az új helyet a járda a folyóparton a vakítóan fe- na a kombinát több botani- először látja, csodának véli utcáiba torkollott. A város otthonok, egészségügyi köz- szélén, melyet a munkások hér Komszomolka gőzösre let- kus kertt ej vett e f ej a ka p. Ez a csod a' annfi l pont és üzletek. Ebben ugyan véges-végig zöld növényzettel tem figyelmes. A kombinát čšolatôt "a leňlnerádi fűvész- mivel ^Znknttľ „"ľPľ.ľľj nincs semmi különös, de lát- ültettek ki. Afanaszij Szil- a legkisebbeknek szerezte be ľ »« megszokottá vált, hisz nunk kell, hogy a várost a csenkonak, a kombinát igaz- a h aV A gőzösön úszó pio- kert védnokséget vállalt a vá- a szovjetországban naponta sűrű őserdő közepén, a 60. gatójának szobájában érdekes nírt áL; t rendeztek be 1 0 ' S ® KomDma t' ke'-narom új vállalatot adnak szélességi fokon túl építették telefonbeszélgetés fültanúja U avonta több száz ban bevezetté k " a z81d épU át lakatlan, vad tájon, ez pedig v ou a m. Hűtőberendezés fel­elképeszti az embert. Gyö- ál lltásáról beszéltek és Szil­váratlanul tűnt fel szemünk előtt. Mintha egyenesen a taj­gáből nőtt volna ki ragyogó házaival, mosolygó ablakai­val, tündöklő színeivel. A város arculata visszatük- , — r—„ VUIloul i nuiuu ci cuu cic a „„„__„ u ,„,„, rözi fiatalságát. Nagyon fia- elképeszti az embert. Gyö- állltásár61 besz éi tek és Szil- g yf, " " " , ... tal, mindössze tíz éves, lakos- nyörködtető látvány a város- ,,.„„, „„,.,,., n oi, ha n. A kombinát igazgatója kl­ságának átlag életkora pedig ka alapos megtervezése. Egye- cs e™° vaiaKine* vauig nan apadhatatla n energiájáról, 24 év. A városnak még neve nes, széles, zöld utcái a Vi- S° z' a" a' m"y° n szükséges a sok jő kez deményezésről hl­sincs, a térképek sem mutat- csegda partjára nyílnak, ^íitő berendezése s alkalmas re s. senkinek sem jutott eszé­ják, bár 25 ezer ember lakja, ahonnan lenyűgöző látványt épületet kell szerezni. be, hogy csillagvizsgálót épít­Termésžetesen a kotlaszi pa- nyújtó szigetekre, nagy kitér- Afanaszij Szemjonovlcs ak- sen, érdeklődést keltsen a tés mestere" tisztséget. rendeltetésének, Mind­egyik mellett ugyanilyen kor­^ . szerű városok épülnek, ame­OJ VAROS - 01 EMBEREK - lyeknek ugya n ^ n( J. UJ b*AK vük> de munk á] ukat szeret ö Nemcsak a városban, ha- e m»erek, egy nagyszerű élet nem a vállalatban érdekeset láttam. A is sok épKől laknak bennük, kotlaszi (Novosztyi) BRAZZAVILLEI RIPORT A hosszan kanyargó nagy afrikai folyó kőt rész­re osztja a területet, melyet egy nép lakik. A népet ba­kongónak hívják, nyelvét pe­dig kikongónak. A népről ne­vezték el a Stanleyvillétől északra fekvő óriási területet egészen a Kongó folyó tor­kolatáig, ahol szinte tengerré szélesedik a folyam. A folyó jobb partján terül el Cabinda — ez a Kongó testébe be­ékelt portugál gyarmat. A gyarmatosítók három részre darabolták a valami­kor egységes területet: fran­ciák, belgák és -portugálok osztoztak rajta. A bakongók egy része Angolában és Ca­bindában él, de az alacsony termetű, zömök nép zömé­nek a folyó bal partján van a hazája, azon a részen, ame­lyet Afrika felosztásakor Bel­gium kapott. A Kongó bal partján két és félmillió, jobb partján 750 ezer bakongó él. Bagonkő származású foseph Kaszavubu, Kongó (Leopold­vllle) elnöke és Fulbert You­luo, a Kongói Köztársaság (Brazzaville) — (immár volt elnöke — a szerk. megj.) A két államelnök unokatest­vér. Mindkét part lakói egy nyelvet beszélnek, egy a fo­lyójuk, egy a történelmük", azonos a hagyományuk, kultú­rájuk, szokásaik. Valamikor Pierre Savergnon Brazza fran­cia utazó kutatott a folyó jobb partján és több nappal megelőzte a Kongó felső fo­lyásán azonos irányban tartó Stanley neves angol utazót. Brazzavilleben Az egyik kongói köztársa­ságból áthajóztunk a másik­ba, Brazzavillebe. Az eredeti hangzású Kongolia hajókomp négy személyautót, sok ke­rékpárt ős több mint száz utast fogad be. Az utasok összetétele minden tekintet­ben nagyon eltérő. Vannak itt diplomaták, akik francia bort kívántak meg és a fran­cia konyha ínyencségeire áhí­toznak. Amott két fekete-ba­júszos úr egy katolikus pap széles háta mögé bújik. Vajon nem nyeltek le néhány ma­niőkagombócot?... Egy kongói lap ugyanis cik­ket közölt arról, milyen fur­fangos módszerekkel dolgoz­nak a két Kongó között ga­rázdálkodó gyémántcsempé­szek. Az orgazda a balparton összevásárolja a mesés kaszai gyémántokat és Brazzavillebe indulása előtt reggelire elfo­gyasztja a drágaköveket. A gyémántszemeket manióka­lisztből készült tésztába gön­gyöli és úgy nyeli le. A sike­res átkelés után a Jobb par­ton az előbbinek ellentétes folyamata játszódik le... Persze, vannak itt más uta­sok is. Egyszerű emberek, szolgák pálmakosarakkal, po­ros kézitáskákkal. Uraik Braz­zavillebe küldték őket élel­míszerbeszerzésre, mert meg­tudták, hogy a szomszéd köz­társaságban valamelyik áru­cikk olcsóbb lett. Hányan vannak, akik roko­naikat mennek viszontlátni 1 A folyó nemcsak egy nemze­tiséget, hanem egész törzse­ket, falvakat, családokat vá­lasztott el egymástól. Végre feltűnik a brazzavillel kikö­tő.., Ismerkedés Amikor az ember bejut a városba, különféle orgazdák, üzérek és valutaspekulánsok hada veszi körül. Az utóbbiak lóvá teszik a rendőröket és fojtott hangon suttogják az orruk alatt: — Money, money, moneyt Azaz: pénzl Brazzaville nem olyan szép, mint Leopoldvllle, de köze­lebb áll Afrikához, mlg Leo­EGY F01Y0 KET PARTIA poldville Európához. Nincse­nek nagy terei, utcái, magas épületei. Brazzavilleben a vá­ros és a falu egyesül. A köz­ponti utcák, a Socteté Gene­rále bankház épülete és az amerikai nagykövetség szék­háza mögött hirtelen kezdő­dik az afrikai falu. A városon túl pedig hamisítatlan őser­dőben találja magát az em­ber. A trópusi őserdők lakói né­ha látogatásukkal tisztelik meg a brazzavlllei utcákat. Mesélték, hogy a Kongó partján egy kis vendéglőbe víziló szokott betérni. Ügyet sem vetve a vendégekre nyu­godtan felfalta a nyitott ve­randán hagyott ételmaradéko­kat. Senki sem bántotta az iszapos vendéget, sőt örültek, hogy reklámot csinál a ven­déglőnek. Látogatásai őta nőtt a vendégek száma. Természe­tesen a vendéglő előtt nyüzs­gő szegény kongólak ls enni szeretnének. Egyszer az éhe­ző tömeg rávetette magát a vízilóra, megölte és jóllakott a húsával. A koldusokat nem érdekli az egzotikum. Ez csak az európalaknak és az ame­rikalaknak való. Az ország tükörképe A brazzavlllei utca olyan, mint egy kirakat: visszatük­rözi az ország gazdagságát, megmutatja exportcikkeit, ugyanakkor a lakosság sze­génységét is szemlélteti. Fá­val megrakott autószállítmá­nyok robognak végig az ut­cán. A különféle értékes fa­anyag a köztársaság legfőbb kincse. Kísérői a szuverén ál­lam viszonyai között ls ke­gyetlenül kizsákmányolt, meg­tört bennszülöttek benyomá­sát keltik. Brazzavillebe ke­rül mindaz, amit a kongói családok megvonnak önma­guktól: kecskék, tehenek, tyú­kok ... Nem a fölöslegeiket adják el. A franciák és az afrikaiak „egyesülésének" Itt különös értelme van. A gyakorlatban azt Jelenti: francia a töke és a cég, de kongólak dolgoznak benne. A gyarmati rendszer dicsőítői mindjárt így érvel­nek: „Látjátok, itt a bizony­ság: a volt francia gyarmato­kon a fehérek és a feketék kéz a kézben együttműköd­nek!" A francia tőke korlátlan úr az ország gazdaságában. A törvények előnyöket bizto­sítanak a külföldi monopó­liumoknak, melyek most nem három, hanem öt bőrt is le­húznának a szerencsétlen bennszülöttekről. A franciák és a kongóiak részesedését a nemzeti jövedelemben ez az arány fejezi ki: 60:1, bár a hivatalos francia statisztika ennek csak tizedrészét ismeri be. A gyarmatosítók kapuja Brazzavillenek valamivel nagyobb Jelentősége van az egyszerű fővárosnál. Külön­leges szerepet látszik a fran­cia gyarmati rendszerben. Mindenben őrzi a múlt friss emlékeit. Az Egyenlítői Afri­kában egyetlen államnak sincs olyan hatalmas rádió­központja, mint amilyen a brazzavlllei. Nem csoda, hogy a legfrissebben kommentálja az afrikai eseményeket. Per­sze, a rádiót, éppen úgy, mint az újságokat és a politiku­sokat, a gyarmatosítók a ma­guk céljaira használják fel. Ezt bizonyította Brazzaville viszonya Csombéhoz, a katan­gal önjelölt egyeduralkodó­hoz. Youlou elnök annak ide­jén barátságosan fogadta az Elisabethvilléből Brazzavillé­be menekülő Csombét, akit Kaszavubu, Youlou unokafivé­re látszólag „átok alá vett". Youlou egyébként szoros kap­csolatokat tartott fenn vati­káni, francia és leopoldvillei körökkel. í.Poto-poto'' K Párizsi és az Opanga ut­ca kereszteződésénél fakert­tésű bambuszkunyhók tűntek fel. Az egész telep valami­lyen ázsiai pagodára emlékez­tet. A pálmacsarnokban asz­taloknál képzőművészek dol­goznak. Ez az a híres „poto­poto" Iskola, melyet Pierre Lod alapított. Az alapító most Dakarbán tartózkodik, ahol létrehozta a második afrikai képzőművészeti iskolát. A poto-poto lingál sző, ma­gyarul szennyet, homokot, ho­mokos tengerpartot Jelent Az elnevezés onnan ered, hogy az afrikai képzőművé­szetet művelő és sajátos fes tőiskolát létrehozó kongói művészek afféle kommunát alapítottak a Kongó jobb part Ján, persze a város legpíszko sabb részében, mert szegé­nyek. Az iskola követői a nagy formáktól a kis formákig mindent felhasználnak. Raj­zolnak papírra, kőre, fára, tiszta földre... Különös szem mel nézik a környező vilá­got. Az emberi test ábrázo­lásánál nem törekszenek rész letes kidolgozásra, hanem csak sziluettet rajzolnak. Módszerük látszatra primiti­vizmus, ám a rajz technikájá­nak és az emberi test anató­miájának nagyszerű ismeretét árulja el. Vihar előtt Brazzaville szegény, mezí­telen, poros, olyan, mint Franciaország mostohafiai a Kongó jobb partján. Lakossá­ga állandóan változik: egy­szer százezret, máskor 36 ez­ret említenek a hivatalos ada­tok. Hogyan lehetséges ilyen nagy Ingadozás? Egyszerű a magyarázat: a városi lakos­ság a vidéken, a falusi pedig a városban reméli megtalálni boldogulását. A nyomor okoz­za a nagy népvándorlást. Az átlagéletkor nem háladja meg a 30 évet. A folyó jobb és bal part­ján azonban vihar készül. Csak a vihar, az' antikolonla­llsta harc lángja szabadíthat­ja meg az afrikaiakat a gyar­mati átoktól. NYIKOLAJ PETROVICS HOHLOV. - KEGYETLENÜL PERZSEL AZ AFRIKAI NAP, DE A BESZÉL­GETÉSBE MERÜLT BENNSZÜ­LÖTTEK ÜGYET SEM VET­NEK RÁ. Űf Sľ!0 4 * 1963. augusztus 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents