Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-17 / 226. szám, szombat

CUKOR í R

imaszombat peremén, a gondozott parkkal szemben új komfenát épül: Gömör cukor- és sörgyáU. Az élelmiszeripari kombináttól Jnár hallottunk egyet-mást, de még Várnunk kell, míg az itt készült cukorral édesíthetjük kávénkat — s míg fez itt gyártott sörrel olthatjuk szomjunkat ... A cukorgyár két, a sörgyár három év múlva épül fel s kezdi meg a termelést. Két-három év azonban nem nagy idő, és a sörkóstolót röviJán Slovák most alakuló brigádja pedig a betonozók közé. Kiiment emberei a betonacélt szerelik, Slovákék meg a betonozáshoz készülnek. Mindkét csoport munkája igényes, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ez az alap több száz tonna megterhelést kap. Ilyen terhet nem bír ki akármilyen alap. Itt igazán helyénvaló a „kétszer mérj — egyszer vágj". A központi erőművön kívül jelenA két cukortároló. Baloldalt a központi termelőegység acélváza desen megtartjuk. A kóstolóra hasonló párbeszédet jósolunk: — Hm, megjárja ... !— Nem plzefti...? — Vetekszik vele... »— A víz ... Igen, a szakemberek annak idején megállapították, hogy a sörgyártáshoz a város vize kiváló, s így a rimaszombati sör plzeüi hírnévre is szert tehet. Mivel azonban ezt a feltevést ma még nem erősíthetjük meg a habzó söröskorsók mellett, tekintsünk körül az építkezésen, hogyan haladnak a munkák. "Vféhány építmény már a jövendő•L* beli kombinátot hirdeti. Az igazgatósági épület mögött a központi termelőegység acélszerkezete emelkedik a magasba, e mögött pedig a száz méter 'magasra tervezett kémény ágaskodik. Még szorgos munka folyik a tetején, ám a bratislavai Termostav dolgozói hamarosan bejelentik: füstölöghet a kémény — arrébb mehetünk egy házzal... Jobboldalt két henger alakú építmény csillogvlllog a nap sugaraiban — ez a cukortároló. Érdemes megemlíteni, hogy építésénél új technológiát alkalmaztak. Szomszédságában épül a központi erőmű, mely mozgásba hozza a kombinát korszerű és bonyolult szerkezetét. Az ember törpének érzi magét az ilyen épületek tövében —, de egyben csodálja a mérnökök alkotóképességét, a munkások ügyességét. Itt-ott betonkeverő-gépek búgnak. Az egyiket távolabbról figyelem. Most állt le ebben az órában. A betonozó szemlátomást bosszankodik. Közelebb megyek, s egy kurta mondata üti meg a fülemet: — ... fene a masináját. >— Nem megy? >— Nem, hogy a... • — Gyakran elromlik? Sárközi Kálmán széttárja a kezét S elmondja, hogy a keverővel eddig még nem volt bajuk, most először „ellenkezik" a fogaskerék. így megrekedtek a vasbeton-gerendák betonozásával. — Hol a karbantartó? — Nem találjuk... — mondja vállvonogatva, aztán amolyan megnyugtató magyarázatként megjegyzi: — Majd előkerül. Van itt munka addig ls. Előkészítjük a formákat... A

cukortárolótól jobbra a malátagyár alapjait rakják. Jelenleg két brigád szorgoskodik itt: Pavel Kitment szocialista munkabrigádja a vasasok népes családjához tartozik, leg a malátagyár alapozására összpontosul minden munka. Ján Kmet, a maláta- és sörgyár építésvezetője is itt tartózkodik a legtöbbet. Irányítja, figyelemmel kíséri a munkát — tanácsokat osztogat. Figyelem a vasasok és a betonozók munkáját. Közben arra gondolok, hogy egy ilyen építkezés nem igen képzelhető el probléma nélkül. S mint laikus nem tudok megbarátkozni a túlzsúfolt armatúrával. Szinte kétségbe vonom, hogyan lehet ilyen sűrű armatúrát hiba nélkül betonozni... Magyarázatért a mellettem álló építésvezetőhöz fordulok: — Nem šok itt az armatúra? — Ahogy veszszük... — ? — Sztatika! szempontból nem, de betonozó! szempontból bizony elég sok. Dehát a körülmények... íme a probléma. Mint az építésvezető szavaiból kivettem, a malátagyár alapjának építésénél 24-es betonacélt terveztek. Az ilyen betonacélból pedig hiány van. így az eredeti tervet kénytelenek voltak átszámítani. Ugyanis csak 20-as AMAIWMWWM Ahol majd a gömöri sör készül • Még megelőzhető az igazi munkaerőhiány • Az építők sikeres munkája közelebb hozza a sörkóstolót kell kezdeni a betonozást. Feltétlenül gyertek, mert különben a betonozást nem kezdhetjük meg, ami pedig nem kívánatos helyzetbe sodorhat bennünket." Valószínű, hogy a jóváhagyás megtörtént, mégis idekívánkozik a kérdés: nem lehetett volna ezt a problémát megelőzni? Miért nem biztosították a tervezett anyagot, vagy miért számolt az eredeti terv olyan anyaggal, amely nem kapható? A nagysághoz mérten aránylag kevés emberrel találkoztam az építkezésen. Tény, hogy a terepen szinte „elvesznek" az emberek, de mégis... — Nincs munkaerőhiány? — kérdeztem a vállalat igazgatójától. — Tekintettel a jövőre — vanl — Milyen szakmában? — Főleg kőművesekre lenne szükségünk. — Mennyire? — Egy nyolctagú csoportra... Az igazgató aztán elmondta, hogy már fordult segítségért a járási pártbizottsághoz és a járási nemzeti bizottsághoz ls. A mai napig azonban eredménytelenül. Igaz ugyan — jegyezte meg —, hogy ez a munkaerőhiány jelenleg még nem befolyásolja nagyon az építkezést, azonban nemsokára érezhető lesz a kőművesek hiánya. Ha nem kapják meg idejében a szükséges dolgozókat, az építkezésen komoly nehézségekbe ütközhetEetonozzák a malatagyár alapját. Ján Slovák a nyolctagú brigád vezetője betonacéllal rendelkeznek. Az átérté- nek. A kőművesekre tehát szükség kelés megtörtént s most az eredetileg van. Ezt nem tévesztheti szem elől tervezett betonacélt 20-assal helyet- a járási nemzeti bizottság munkaügyi tesitik, vagyis lényegesen vékonyabb osztálya sem. Elvégre közismert dobetonacélt használnak. Ennek követ- log, hogy a terveket — legyen az keztében azonban az armatúra sű- bármilyen szép — emberek valósítrűbb lett, s ez előreláthatólag több hatják meg. S az élelmiszeripari komnehézséget okoz a betonozásnál. Han- binátban még sok terv vár realizázel elvtárs, a vállalat igazgatója ott- lásra — a kőművesszakma keretében létemkor éppen Bratislavával telefo- ls. Jó lenne tehát, ha a járási szernált. Sürgette a tervezőt és a felsőbb vek, különösen pedig a járási neinzeszerveket: „Holnap gyertek a szín- ti bizottság munkaügyi osztálya job helyre, ellenőrizzétek, hagyjátok jóvá a módosítást, mert délután meg Betonacél siirúségtíbsn. Pavel Kiiment vasas-brigádja: Jozef Foltán, Juraj Lóczi és Michal MihaloviC ban figyelembe venné .az építkezés igényeit, s mielőbb megszerezné a szükséges dolgozókat. Nem árt ezen a téren sem egy kis időelőnyre szert tenni. Annál is inkább, mert a legkisebb mulasztás is megbosszulhatja magát. A z élelmiszerkombinátot építő dolgozók eddig eredményes munkát végeztek. Ezt igazolják a tavalyi sikerek, melyekért elnyerték a CSKP XII. kongresszusának építkezése címet. A kitüntetést természetesen nemcsak az addig végzett munka elismerésének jeléül kapták, hanem egyben zálogként a további jó munkára. S mint az idei első félévi eredmények bizonyítják, az építők megérdemelték a bizalmat. Csupán két adatot említünk: az építkezési munkák félévi tervét 113 százalékra, a munkatermelékenység {ervét pedig 101 százalékra teljesítették. Ebből is látható, hogy az építők tisztában vannek munkájuk jelentőségével. S az említett adatok arra engednek következtetni, hogy ez évre tervezett feladataikat maradéktalanul teljesítik. Ez pedig közelebb hozza a sörkóstolót.,, KEREKES ISTVÁN NYARALÁS K

omáromból autóbuszon utaztam Bratislava felé. Otközben két előttem illő férfi beszélgetését kapta el a fülem. — Hallottad a pati úfságot? — kérdezte az idösebbtk. — Tálán csak nem a fürdőjük készült el? — No nem! Egy Angliában élő patl származású ember hozta haza a fiát nyaralni. — Valami úrfélék? — A fenét! A férfi munkásként dolgozik odakint. — És mégis ilyen jól megy nekik? En még annak ís örülök, ha pionírtáborban nyaralhat a gyerek. — Tudja az ördög miért rázzák a rongyot! Dehát mindenki úgy nyaraltatja a gyermekét, ahogy a bukszája engedi! No készülj pajtás, mert közeledik a falunk ... A két munkás leszállt, én pedig egész úton azon gondolkoztam, de jó lenne a másik oldalát ls megnézni ennek az annyira irigyelt gyermeknyaralásnak. Másnap azonban Selmecbányára kellett utaznom s így szó sem lehetett róla, hogy Patra ts lemenjek. Akinek nyár idején Selmecbányán akad dolga nem állja meg, hogy ki ne menjen a közeli Poéuvadlóra. Mert tévedés azt hinne, hogy ez a hely csak nemzetközi pionírtáboráról híres. Annyi itt a felnőtt nyaraló, mint fűsrzál a réten és az üdülési feltételekért sem kell a szomszédba menni. A vidék csodálatos szép. A völgyet málnabokroktól és hűs fáktól bozontos hegyek ölelik körül. A selymes pázsiton négerfeketére sülhet le az ember, a tóparti fák alatt pedig szellők rigatják álomba a pihenni vágyót. Ha meg leszáll az alkony, tábortüzek gyúlnak kt a vidék 29 tavának partjain s meseszéppé varázsolják az estét. Cajnos, nálam nem volt sátorfelszerelés, így csupán egyetlen napra tervezhettem a poGuvadlót kirándulást. Egy kis véletlennek köszönhetően három nap lett az egyből. Lekéstem a reggeli autóbuszt, s így az autostophoz kellett folyamodnom. Igaz, hogy kocsivezetők szívesebben szedik fel a csinos hölgyeket, de egy félórás integetés után mégis csak megállott mellettem egy Garant. S íme, a sofőrülésről ki mosolygott felém? Régi ismerősöm, Majtány Mihály, a komáromt hajógyár gazdasági osztályának egyik dolgozója. — Hát maga mit keres errefelé? — kérdenem örvendezve. — A hajógyár počuvadlól pionírtáborának vagyok a gazdasági vezetője — mondta az ember mosolyogva. — Ilyen is van maguknak? — csodálkoztam. — Sohase hallottam erről. — Hogy van-e? ... — horkant fel Majtány Mihály. — Négy milliót fektetett ebbe a hajógyár! Egy korszerű emeletes üdülőház ennek a magja, modern konyhával, kényelmes hálóteremmel és óriást társalgónak ts használható ebédlővel. De meg a bekötő utat ts mi építettük. Sőt magát a vízvezetéket ts a hajógyár varázsolta elő. Počúvadlón ugyanis vulkanikus eredetű a talaj, csupa gránitot rejtenek a selymes pázsitok. Minálunk például ötven méter mélyen találtunk vizet, s bizony sok tízezer koronát vágtak érte zsebre a kútfúrók. — Azt sem gondoltam volna, hogy ezen a vidéken, ahol nyakra-főre tavakat találunk, ilyen drága kincs lenne a víz — jegyeztem meg csodálkozva. — Nem tgazt tavak azok — mosolyodott el a gazdasági vezető. Az emberi furfang alkotta őket. Régen az aranymosóknak volt szükségük rájuk. Elrekesztették hát a völgykatlanokat és a hegyekből csatornákon folyatták Ide az esővizet és a hólevet. Ma sem táplálja forrás e tavakat, mégis 45 méter körüli a mélységük. — No dehát majd kitapasztalja maga ls a počuvadlói viszonyokat — fejezte be mondókáját ismerősöm. Mert azt tudja, hogy legalább három napig nem eresztjük el. TDendjén van az, hogy szocialista nagyüzemeink sokat törődnek dolgozóikkal. Amiket azonban a hajógyár pionírtáborában tapasztaltam, azt nem tgen hinné el egy nyugaton élő ember. Szinte tündérkertje ez a hajógyári munkások gyermekeinek. Egy-egy nyaraló csoport körülbelül három hétig nyaral, s ez idő alatt úgy élnek itt a fiúk és lánykák, mintha milliomos csemeték lennének. Naponta ötször étkeznek s még a hízásukra is felügyelnek a tábor vezetői. Időnként megmérik ugyanis őket, és ha valamelyikük nem gömbölyödött eleget, jaj annak a sorsa. Az ilyen imposztort Karolina néni, a szakácsok föfője veszi kezelésbe ... Hát még a sok vidámabbnál-vldámabb szórakozás! A tábor parancsnoka, Halász István, meg Miklós István pedagógiai vezető, hat aktív tanítóval együtt egyebet sem csinál, mint az érdekesebbnél-érdekesebb szórakozásokat tervezi a tábor gyermekeinek. Hol fürödni járnak a gyönyörű tó számukra kijelölt öblébe, hol harcijátékokat játszanak az őserdőknek képzelt közeli hegyekben, hol pedig mesedélutánokat rendeznek a tóparti fövényen. Természetesen a sport és a turisztika is kedvelt programjuk, nem is beszélve a vidám kirándulásokról és hegymászó versenyről. A ayár például saját autóbuszát ls elküldi három—négy napra, s ilyenkor a környék nevezetességeit tanulmányozzák a táborlakók. A legszebb élmény mégis csak a tábortűzgyújtás! Az ilyen napokon a gyermekek feléje se néznek a tónak, az erdőnek. Mindenki sokkal „fontosabb" dologgál van elfoglalva. Egyesek kóruspróbákat tartanak, mások fel-alá sétálva verseket tanulnák. Az esti műsorszámokat gyakorolgatják a gyermekek, mert műsorral illik tábortűzgyújtáskor szórakoztatni a vendégeket. Azok pedig annyian lesznek, mint égen a csillagok. Nemcsak a nemzetközi tábor és a szintén Po- čúvadlón nyaraló oroszkai cukorgyár pionírjai, hanem minden épkézláb ember eljön, akt a környéken nyaral. Es amikor alkonyatkor lángra lobban majd a hatalmas máglya, a sok száz főnyi néző megtapsolja a hajógyári „embert". Es milyen meghatóan szép is az, amikor az egész nézősereg együtt énekli a tábor lakóival a pionírindulót! Egy nefelejcs-szemű tizennégy év körült legénykét szólítottam meg a tábortűz mellett. — Boldog vagy öcsikém? — kérdeztem mosolyogva. — Rettenetesen boldog! — mondta a lurkó ragyogó szemmel. — Hová valósi vagy, és mi az apukád? — Patról jöttem ide, s az apám hajógyári munkás. — Pati vagy? — jutott eszembe az autóbuszt beszélgetés. — De hiszen akkor biztosan ismered azt a fiúcskát, akt Angliából jött hozzátok nyaralni? — Hát hogyne ismerném a fóskát! — kiáltott fel a fiú. Hiszen náluk ls voltak — sőt egyszer ott is uzsonnázták. — Es nem trigyled őt, amiért olyan pompás nyaralást biztosított neki az apja? — Dehogy is irigyelem, hiszen még pipnírtábort sem látott a szegény. Hallottam, amikor az anyja sírva mesélte, hogy ő már nem sokáig bírja azt az idegen országot. A Jóska apja meg arra panaszkodott, hogy csak addig ember ott az ember, amíg ki nem rúgják a munkájából. NEUMANN JÄNOS A modorok űíadjúk loposzlolotohol Az ember első repülési kísérlete a madarak repülésének egyszerű leutánzása volt. A madarak szárnyainak és testének „konstrukcióját" tanulmányozva az ember megfelelő formájú repülőgépeket alkotott. A természetet túlszárnyalni azonban midig nem sikerült. Egyetlen repülőgép sem tudná felvenni a versenyt a madarakkal az egységnyi ráfordított teljesítménynyel felemelt súly tekintetében. Mivel érhető el az ilyen gazdaságos repülés? Ezt és egyéb kérdéseket vizsgálva egy szovjet tudóscsoport, G. Sesztakovának, a biológiai tudományok doktorának vezetésével a madárszárny felépítésének és munkájának csodálatos sajátosságaira derített fényt. Megállapították, hogy a madár szárnya nincs kitéve belépő ellenállásnak. Repülés közben a szárny bonyolult pályát ír le, és az ellenáramlatok nemcsak hogy nem akadályozzák működését, hanem növelik a vonóerőt. Annak következtében, hogy a madár szárnya nem tömör, hanem tagolt, a felhajtó erő a földtől való elrugaszkodás pillanatában jelentősen megnő. Mint ismeretes, a repülőgép szárnyát és törzsét igyekeznek a lehető legsimábbra kialakítani, hogy minél kisebb legyen a közegellenállás. A madarak szárnyának felülete viszont érdes, és ez nincs káros hatással repülési sajátosságaikra. Ellenkezőleg: a tollak bolyhaiban megrekednek a levegő részecskéi és az ellenáramlatok nem kapaszkodnak bele a szárnyba, hanem a sajátos „légnemű kenőanyagon" elcsúsznak. A szovjet tudósok felfedezése a repüléstechnika több problémájának újszerű megoldására hívja fel a figyelmet. 1963. augusztus 17. + jJJ SZŐ 5