Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)
1963-07-16 / 194. szám, kedd
A SZÜDŐI szövetkezet az első félévben szép eredményeket ért el az állattenyésztési termékek eladása terén. Húsból 49 mázsával, tejből 7350 literrel, tojásból pedig 57 841 darabbal adott többet a dolgozók asztalába. Mocbeichel Ernő v » • A CSERNŐI tűzvédelmi szervezet az aratás ideje alatt éjjeli szolgálatot tart, hogy megelőzze a tűzeseteket. Ebben az akcióban részt vesznek a község fiataljai, valamint a tűzoltó Szervezet tagjai. Berta Béla • * h Az érsekújvári járásban az idén 510 mázsa sárgabarack felvásárlását tervezik. Stűrovőn már megkezdték a barack szállítását, Illetve felvásárlását. Meidlik Károly » • • KOVÄCS KATALIN három hónappal ezelőtt vette át a csernői üzlet vezetését. Ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott a vásárlók javára. Nem kell sorba állni, mindenki kényelmesen bevásárolhat. Ha valaki olyan árut kér, amely nincs raktáron, följegyzi, hogy a következő megrendeléskor meg ne feledkezzék rőla. Berta Béla V. V ak 'AZ ALSÖHUTKAI szövetkezetben az Idősebb, nyugdíjas szövetkezeti tagok aktív munkát végeznek. A kapálásnál éppúgy meg lehet őket találni, mint a takarmánybegyűjtésnél. Az aratási munkálatokból is kiveszik majd részüket. Id. Balázs János már több éve az ellenőrző bizottság elnöke s a hanyag, felületes munka nem kerüli el figyelmét, ö, valamint Hegedűs János, Pásztor András, íd. Vojvoda JáQOS minden munkahelyen dicséretre méltó munkát végeznek. Mató Pál K K V A DUNASZERDAHELYI Járásban ftagy gondot fordítanak az egészségügyi népnevelő munkára is. Eddig már mintegy 1393 előadást tartottak. Sikeresek a kérdés-felelet estek is, amelyet 8 községben rendeztek meg. Az előadók az orvosok soraiból kerülnek ki. A nyári mezőgazdasági munkák idején ls kijárnak az orvosok a munkahelyekre, ahol elbeszélgetnek a Öolgozókkal az egészségvédelmi dolgokról. Komáromi Etel, Dunaszerdahely Megoldják a lakáskérdést Amikor 1960-ban megindult a szövetkezett lakásépítkezés! akció Losoncon, tizony még lámpással kellett keresni a jelentkezőket. 1961-ben végre mégis megalakult az első lakásépítkezési szövetkezet, amelynek 43 tagja még ugyanebben az évben beköltözött lakásába. Azóta 187-en lettek szövetkezeti lakástulajdonosok. A szövetkezeti lakásépítkezés utáni érdeklődés nem csökkent. A Jövő év végére már 382 család lakik majd szövetkezeti lakásban. Ha az állami lakásépítkezés mellett Ilyen ütemben halad továbbra Is a szövetkezeti lakások építése, akkor 1970-ig Losoncon is megoldják a lakáskérdést. Súlyom Lászlő, Losonc 2,5 MILLIÓ SZERSZÁMGÉP Irta: A. Prokopovics államdíjas A gépgyártással kapcsolatban álló, velem egyivású emberek még emlékeznek rá, milyen heves viták zajlottak a harmincas években, amikor az első szovjet fémvágó gépeket terveztük. Vitatkoztunk, kerestük azt az utat, amely a leggyorsabban vezet a hazai szerszámgépgyártás fellendítéséhez. A vita bátor, emelkedett szellemben folyt. Az új esztergapadok családját akkor DIPnek neveztük el. Ez a három betű az „Utolérni és Túlszárnyalni" [Dognaty i peregnaty) jelszó rövidítése volt. A szovjet szakemberek ugyanis már akkor feladatul tűzték maguk elé, hogy nemcsak utolérik, de túl Is szárnyalják a külföld műszaki szinvonalat. Sok ezer „DIP"-gép dolgozik ma is az iparban, de a névadó három betű mégis helyesbítésre szorul, mert múlt-időbe kell tennünk: már nem azt jelenti, hogy utolérni és túlszárnyalni, hanem hogy utolértük és —> sok esetben — túlszárnyaltuk. A moszkva Vörös Proletár gyár, amely harminc esztendeje az első DIP védjegyű gépeket adta, nemrég szállította le a kétszázezredik esztergapadot. A gyár a maga nemében a világ egyik legnagyobb komplex gépesített vállalata. A Szovjetunióban ma több mint 2,5 millió szerszámgép van, annyi, mint a három legnagyobb nyugat-európai országban, Angliában, Franciaországban és az NSZK-ban együttvéve. Az évi termelés eléri a 170 ezer darabot, s 1958 öta a Szovjetunió több szerszámgépet gyárt, mint a világ bármely más országa. A gépgyártásban egy központ irányítja műszaki politikánkat: az állami automatizálási és gépgyártási bizottság, amely közvetlenül vezeti a fő tervezőirodákat, mérnöki és tudományos kutatócsoportokat Manapság a megrendelők a legkülönfélébb igényeket támasztják a szerszámgépekkel szemben. Mi minden igényt kielégítünk. Másfélezernél több típust szériában gyártunk, az Ipar egyedi megrendelései alapján pedig több ezer külön típust is készítünk. Az utóbbi években egészen nagyméretű gépeket is kibocsátunk, például 12 méter átmérőjű fogaskerekek megmunkálására alkalmas fogmarőkat és 22 méteres átmérőig terjedő alkatrészek megmunkálására szolgáló karusszel esztergákat. [A 22 méteres átmérő érzékeltetésére említsük meg, hogy a cirkuszi porond szokásos átmérője 13 méter j. Egyedülálló berendezések ezek, amelyekhez hasonló méretűket nemigen találni. De gyártunk egészen kis méretű fémvágókat is. Az órásipar számára készült, hat precíziós gépből álló automata sor például elfér egy ember tenyerén. A szovjet szerszámgépgyártás más fontos mutatők, például a vágási sebesség és pontosság tekintetében sem marad el a nemzetközi szabványoktól. A szakembereknek ebben a vonatkozásban sok elvi, konstrukciós kérdéssel kell szembenézniük. Sok fejtörést okoz a forgácsolószerszám. Manapság ugyanis már olyan kemény anyagokat kell megmunkálni, amelyeket sokszor a gyémánt sem fog. Mind a jelen, mind pedig a Jövő szempontjából Igen fontos kérdés tehát, honnan vegyünk jobb vágóéleket. B. R. Lazarenko szovjet tüdős még a negyvenes évek elején olyan megmunkálási módszert dolgozott ki, amelynél az esztergakést elektromos kisülés helyettesíti. Ennek az elvnek az alapján készítettünk elektromos impulzussal működő fémvágógépeket, amelyek a gazdaságossági és műszaki mutatók tekintetében a legjobbak a világon. Egy másik nagyjövőjű géptípus az ultrahaftggal működő szerszámgép. Ilyet először az amerikaiak szerkesztettek. Ma már azonban a szovjet ultrahang-esztergák mind a termelékenység, mind az automatizálás mértéke tekintetében túlszárnyalják az általunk Ismert amerikai típusokat. Ennek a berendezésnek a gyártási jogát egész sor nyugati cég vásárolta meg tőlünk. A szerszámgépgyártás műszaki színvonalának napjainkban igen fontos mutatója az automatizálás mértéke. A Szovjetunióban a szériában gyártott típusoknak több mint a fele automata, illetve félautomata. Mind több programvezérlésű gépet készítünk. Eredményesen dolgozunk automata gépsorok és egész automata műhelyek tervezésén. A Szovjetunióban az ötvenes évek elején több automata üzem létesült, amely tömegméretekben gyárt dugattyúkat, csapágyakat és más alkatrészeket. Néhány éven belül teljesen befejezzük az egyes folyamatok automatizálását az Első Csapágy Gyárban, és még egy sor más gépgyárban. A szovjet gépgyártás termékeit jól Ismerik külföldön is, és nemcsak a kiállítások alapján, amelyeknek szovjet mintadarabjait már annyi dicséret érte. A szakemberek működés közben is látják ezeket a termékeket, hiszen a Szovjetunió igen sok országba exportálja őket. E gépek műszakilag kiválóak, és olcsóbbak ls mint más országok hasonló termékel. Ennek az a titka, hogy tömeggyártásra rendezkedtünk be. 1. A Duné mentén rekkenő a hőség. Nagy István a szövetkezeti gulya gondozója se szívesen mozdul el a fűzfa hűséből. De pillanatnyilag ez nem is szükséges, mert ilyenkor a marha is Inkább az árnyékba húzódik. A gulyás, meg kutyája, a Puli így nyugodtan szleztázhatnak, s ha a gazdának úgy tartja kedve, akár a Duna vizébe ls belelógathatja lábát. Most azonban nem lógatja, mert látogatók érkeztek hozzá és éppen Puliról — a négylábú bojtárról — folyik a szó. — A Puli? Értelmetlen állat ez, de három pásztornál is többet ér <—< mondja a szövetkezeti gulyás. És mintha csak megrendelésre történne, a barmok tömegéből kiválik két növendékállat és jókedvűen ficánkolva egyre távolabb megy a delelőtől. Jó két száz lépésre lehettek már, mikor gazdájuk megelégelte a dolgot és karjával a bitangoló állatok felé mutatva csak ennyit mondott: — Puli, hajtsd ide! A Puli úgy látszik megérezte, hogy Ismeretlenek előtt vizsgázik és a kutyabecsületről van sző, mintha puskából lőtték volna ki, szinte gurult a két marha után. Dolgavégeztével pedig, hűségesen pislogva a gazdára, meg itt-ott ránk is, letelepedett Nagy István lábához. A Puli jobban tudja Később — Jö egy őra múlva —> nyilván megúnta már a gulya a delelést, legelni kezdett. Pulinak csakhamar megint akadt munkája. — Puli, hajtsd ide — rendelkezett a gazda. A kutya éppúgy, mint az előbb, nekiiramodott, hogy rendet teremtsen a jószág között. Félúton se volt még azonban, mikor legnagyobb csodálkozásunkra Irányt változtatott és nyü« szítve Iramodott a bokrok felé. — Tyű, az anyád nemjóját — mondta Nagy István a , „miatyánkot". Láttam, restelli a dolgot. Hanem aztán mégis kivágta magát. — Családi vonás ez a Pulinál. Már az anyja se szenvedhette a repülőgépeket. Valóban, a rendes déli repülőjárat gépe éppen akkor húzott el felettünk Budapest felé. — Még a háború alatt történt. Puli anyja — az Pici volt — éppen itt őrizte velem a csordát. Aztán egyszerre csak távoli zümmögést hallottunk, nemsokára pedig annyi volt felettünk a repülőgép, mint égen a csillag. A kutyám ekkor még csak csendesen szűkölt a lábamnál, de azért állta a sarat becsületesen. Kis Idő múlva azonban parázs légiharc fejlődött ki felettünk és vadászgépek tucatja hosszú gépfegyver sorozatokkal, meg tompa ágyúlövősekkel támadta egymást. Egy szó mint száz, a Pici Idegei felmondták a szolgálatot. Ogy elbujdosott valahová, hogy csak másnap estére került elő. Azóta ha repülőgépet hallott, vagy fegyverzajt, csibecombbal se lehetett megbékíteni szegény jószágot. Különben a háború után még jó néhány évig szolgált becsületesen. Az öreg Pici élete utolsó évében egyetlen kölyköt dobott — a mostani Pulit. A következő nyáron már azt tanítottam a terelés mesterségére. Éppolyan tanulékony volt, mint az anyja, pontosan úgy terel, ugyanolyan hűséges és csodák csodája, a repülőgépet éppúgy nem állhatja mint az anyja. A gúlya egy része megint elkóborgott a tilos felé. Nagy Istvánnak csak a kezét kellett felemelnie és a Pulira pislantania. Néhány másodperc múlva példás rend uralkodott megint a szövetkezeti gúlyában. Az ég olyan tiszta volt, mint a kisgyerek szeme. A levegőben sehol egy lepülőgép, csak a dongók duruzsolását lehetett hallani a kánikulában. « n s Lám a Puli újságot 9e olvas, a „kutyaegyetemet" is csak Nagy István iskolájában végezte, bizonyos vonatkozásban mégis sok nyugati politikusnál értelmesebb, sok mindent jobban tud. TÖTH MIHÁLY A Vörös Proletár Gyár szerelőszalagját 15 percenként hagyja el egy-egy űj gép. [M. Gracsov felvétele) Becsüljük meg a segíteni akarókat Végre beköszöntött a szünidő. MI azonban ezt nemcsak a nyaralásra, hanem brigádmunkára ls akarjuk használni. Jó néhány héttel ezelőtt már arról beszélgettünk, hogyan is lesz a brigádon. Amikor azonban megérkeztünk a Zabokreky nad Nit« rou-i állomásra, meglepetés várt ben« nünket. Bár érkezésünket bejelentet* tük, senki sem várt ránk. Végre aztán traktorral szállásunkra vittek. Aí épület külseje tiem volt valami megnyerő, bent az ágynak nyoma sem volt. A mai napig úgy van, ahogy nt berendeztük. A földön szalmazsákokon alszunk. A munkahelyünkön is csalódnunk kellett. Ogy tudtuk, hogy a kukorica második kapálását végezzük majd el. Csakugyan a kukorica kapálásához osztottak be bennünket, csakhogy az első kapálást végeztük derékig érő gyomban. Az itt töltött két hét alatt mi sem tudunk- csodákat művelni, s behozni a lemaradást. Becsüljük meg a segíteni akarókat, a brigádosokat. Gondoskodjunk számukra megfelelő ellátásról és munkahelyről. Nagy András, Szimi( Tíz esztendeje, hogy az amerikai „igazságszolgáltatás" villamosszékben meggyilkolta a Rosenberg házaspárt. A hidegháborús hisztéria ártatlan áldozatai dk, akikre semmit sem tudtak rábizonyítani, de az atomfegyver titkának megszállott őrzői rajtuk töltötték ki tehetetlen bosszújukat, amikor rádöbbentek, hogy az atomfegyver többé nem titok, az amerikai monopóliumok nem zsarolhatnak többé vele. A Rosanberg házaspár elleni justizmorddal akarták megfélemlíteni a haladó amerikai közvéleményt, mely elszántan harcolt a hidegháború és az imperialista politika ellen. M. Scheer: Ártatlanul a villamosszékben cimű dokumentumkönyve alapján ismertetjük e szégyenletes per egyes részleteit, az Egyesült íllamok történelmének é szégyenfoltját. 1. AZ ATOMTITOK MEGSZÁLLOTTJAI Amikor Hirosimára ledobták az első atombombát, megborzongott a világ é's az Egyesült Államok népe is. Sokan megrémülteik, sokan megundorodtak. Ettől az érzéstől még a nagy polgári lapok sem szabadulhattak. A New York Herald Tribúne azt írta, hogy az egyszerű amerikaiak nem valami nagy örömmel értesültek az atomtámadásről, amelyet egy amerikai repülőgép legénysége hajtott végié, A józan ítélőképességű tudósok, emberek abban reménykedtek, hogy a szörnyű pusztulás meggyőzi az emberiséget a régen áhított megértés és együttműködés szükségességéről. Az amerikai imperialistáknak azonban egész másom járt az eszük. A hatalmas trösztök, az atombombák előállítói profitjuk ugrásszerű fejlődését remélték az új , tömegpusztító fegyvertől. — Tartsátok titokban az atombombát — üvöltötte a propagandagépezet. A monopóliumok támogatták és irányították a vezérkart az atommonopólium megóvásában. A washingtoni kormány azt remélte, hogy az atombomba olyan érv lesz a nemzetköz! konferenciákon, amivel rákényszerítheti akaratát a világra. „A reszkető népeknek térdet kell hajtaniuk előttünk és atombombánk előtt" — harsogták imperialista vágyálmukat a trösztök urai lapjaikban. 1946. március 18-án a PM című polgári napilap' így ^ foglalta össze az akkori túlfűtött helyzetet: „Azok a fontos emberek — vagy legalábbis nagy részük, — akik lehetővé tették az atombomba előállítását, már nem dolgoznak a kormány szolgálatában. Ha beszélünk velük, hangjuk félelmet árul el, panaszkodnak, hogy megfigyelik őket, telefonbeszélgetéseiket lehallgatják, még egymással sem mernek szabadon beszélni, nehogy kémkedéssel, vagy más főbenjáró bűnnel vádolhassák őket." Megindul az atomtelepek munkásainak tömeges kihallgatása, kémek után kutatnak. A „kémbaktériumok" nemsokára szinte megfertőzték a levegőt az Egyesült Államokban. 1946 márciusában már sor került az első kémkedési perre Kanadában, amely nevetséges rémtörténetté változott. A propaganda Irányítói azonban nem tanultak e kudarcból. 1947 júniusában már arról ordí• tottak a lapok, hogy a Los Angeles-l atomtelepen titkos iratok tűntek el. Akcióba léptek a rádióriporterek, nyilatkozatok hangzottak el az USA biztonságát veszélyez"tető kémkedésekről, teljes gőzzel szították a hisztériát. Ezúttal is kiderült, hogy teljesen ártatlan dolgot fújtak fel; a hadsereg leszerelt két altisztje ugyanis emlékül elcsent néhány iratot, amelynek tartalmáról fogalmuk sem volt, soha senkinek meg se mutatták. Az FBI kijelentette, hogy az atomtelepeket légmentesen elzárta a kémek elől, de az ellenség fortélyosl A politikusok tovább fújták nótájukat: az Egyesült Államokat veszély fenyegeti! A képviselők és szenátorok legszívesebben már reggelire egy-egy kémet fogyasztottak volna, hogy jő példával járjanak elől. A nevetséges kémhistőriák kiagyalói a kormány emberei voltak. Ők mozgatták a figurákat, ők próbálták elhitetni a néppel: amíg Amerikáé az atombomba titka, urai vagyunk a világnak. Jaj nekünk, ha ez a titok már nem a miénk és az atombombát ellenünk is felhasználhatják. A Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezetében azt az álláspontot képviselte, amivel egyetértett Jóformán valamennyi józan ítélőképességű tudós: az atombomba nem titok. A Szovjetunió állhatatosan követelte az atombomba teljes .betiltását, gyártásának megakadályozását. Az amerikai kormány ezzel szemben olyan nemzetközi egyezményt javasolt, amely valamennyi országnak meg tiltja az atombombagyártást, kivéve az amerikait, vagyis biztosítaná az USA monopóliumát. A washingtoni atomenergia bizottság hivatalos kiadványában már 1949-ben közölte, hogy a Szovjetunió már 1940-ben ismerte az atombomba előállításának tudományos elveit. Ezért senki sem csodálkozott azon, hogy a Szovjetunió néhány éven belül előállította és kipróbálta saját atombombáját. Csupán az Egyesült Államok hivatalos körei kutatták eszeveszett hajszával az atomkémeket és a bűnbakot. Kém kellett? Mi sem könnyebb ennél! Az FBI „meg is találta". KÖVETKEZIK: 2. A HISZTÉRIA TETŐFOKÁRA HÁG ŰJ SZÖ 4 * 1983. július 18.