Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-16 / 194. szám, kedd

A SZÜDŐI szövetkezet az első fél­évben szép eredményeket ért el az állattenyésztési termékek eladása te­rén. Húsból 49 mázsával, tejből 7350 literrel, tojásból pedig 57 841 darab­bal adott többet a dolgozók asztalá­ba. Mocbeichel Ernő v » • A CSERNŐI tűzvédelmi szervezet az aratás ideje alatt éjjeli szolgálatot tart, hogy megelőzze a tűzeseteket. Ebben az akcióban részt vesznek a község fiataljai, valamint a tűzoltó Szervezet tagjai. Berta Béla • * h Az érsekújvári járásban az idén 510 mázsa sárgabarack felvásárlását tervezik. Stűrovőn már megkezdték a barack szállítását, Illetve felvásárlá­sát. Meidlik Károly » • • KOVÄCS KATALIN három hónappal ezelőtt vette át a csernői üzlet veze­tését. Ez alatt az idő alatt sok min­den megváltozott a vásárlók javára. Nem kell sorba állni, mindenki ké­nyelmesen bevásárolhat. Ha valaki olyan árut kér, amely nincs raktá­ron, följegyzi, hogy a következő meg­rendeléskor meg ne feledkezzék rőla. Berta Béla V. V ak 'AZ ALSÖHUTKAI szövetkezetben az Idősebb, nyugdíjas szövetkezeti tagok aktív munkát végeznek. A kapálásnál éppúgy meg lehet őket találni, mint a takarmánybegyűjtésnél. Az aratási munkálatokból is kiveszik majd ré­szüket. Id. Balázs János már több éve az ellenőrző bizottság elnöke s a hanyag, felületes munka nem kerüli el figyelmét, ö, valamint Hegedűs Já­nos, Pásztor András, íd. Vojvoda Já­QOS minden munkahelyen dicséretre méltó munkát végeznek. Mató Pál K K V A DUNASZERDAHELYI Járásban ftagy gondot fordítanak az egészség­ügyi népnevelő munkára is. Eddig már mintegy 1393 előadást tartottak. Sike­resek a kérdés-felelet estek is, ame­lyet 8 községben rendeztek meg. Az előadók az orvosok soraiból kerülnek ki. A nyári mezőgazdasági munkák idején ls kijárnak az orvosok a mun­kahelyekre, ahol elbeszélgetnek a Öolgozókkal az egészségvédelmi dol­gokról. Komáromi Etel, Dunaszerdahely Megoldják a lakáskérdést Amikor 1960-ban megindult a szövet­kezett lakásépítkezés! akció Losoncon, tizony még lámpással kellett keresni a jelentkezőket. 1961-ben végre mégis meg­alakult az első lakásépítkezési szövet­kezet, amelynek 43 tagja még ugyan­ebben az évben beköltözött lakásába. Azóta 187-en lettek szövetkezeti lakás­tulajdonosok. A szövetkezeti lakásépítkezés utáni érdeklődés nem csökkent. A Jövő év vé­gére már 382 család lakik majd szö­vetkezeti lakásban. Ha az állami lakás­építkezés mellett Ilyen ütemben halad továbbra Is a szövetkezeti lakások épí­tése, akkor 1970-ig Losoncon is megold­ják a lakáskérdést. Súlyom Lászlő, Losonc 2,5 MILLIÓ SZERSZÁMGÉP Irta: A. Prokopovics államdíjas A gépgyártással kapcsolatban ál­ló, velem egyivású emberek még emlékeznek rá, milyen he­ves viták zajlottak a harmincas évek­ben, amikor az első szovjet fémvágó gépeket terveztük. Vitatkoztunk, ke­restük azt az utat, amely a leggyor­sabban vezet a hazai szerszámgép­gyártás fellendítéséhez. A vita bátor, emelkedett szellemben folyt. Az új esztergapadok családját akkor DIP­nek neveztük el. Ez a három betű az „Utolérni és Túlszárnyalni" [Dog­naty i peregnaty) jelszó rövidítése volt. A szovjet szakemberek ugyanis már akkor feladatul tűzték maguk elé, hogy nemcsak utolérik, de túl Is szárnyalják a külföld műszaki szin­vonalat. Sok ezer „DIP"-gép dolgozik ma is az iparban, de a névadó három betű mégis helyesbítésre szorul, mert múlt-időbe kell tennünk: már nem azt jelenti, hogy utolérni és túlszár­nyalni, hanem hogy utolértük és —> sok esetben — túlszárnyaltuk. A moszkva Vörös Proletár gyár, amely harminc esztendeje az első DIP védjegyű gépeket adta, nemrég szál­lította le a kétszázezredik eszterga­padot. A gyár a maga nemében a vi­lág egyik legnagyobb komplex gé­pesített vállalata. A Szovjetunióban ma több mint 2,5 millió szerszámgép van, annyi, mint a három legnagyobb nyugat-európai országban, Angliában, Franciaország­ban és az NSZK-ban együttvéve. Az évi termelés eléri a 170 ezer dara­bot, s 1958 öta a Szovjetunió több szerszámgépet gyárt, mint a világ bármely más országa. A gépgyártásban egy központ irá­nyítja műszaki politikánkat: az álla­mi automatizálási és gépgyártási bi­zottság, amely közvetlenül vezeti a fő tervezőirodákat, mérnöki és tudo­mányos kutatócsoportokat Manapság a megrendelők a legkü­lönfélébb igényeket támasztják a szerszámgépekkel szemben. Mi min­den igényt kielégítünk. Másfélezernél több típust szériában gyártunk, az Ipar egyedi megrendelései alapján pedig több ezer külön típust is készí­tünk. Az utóbbi években egészen nagyméretű gépeket is kibocsátunk, például 12 méter átmérőjű fogaskere­kek megmunkálására alkalmas fog­marőkat és 22 méteres átmérőig ter­jedő alkatrészek megmunkálására szolgáló karusszel esztergákat. [A 22 méteres átmérő érzékeltetésére említ­sük meg, hogy a cirkuszi porond szo­kásos átmérője 13 méter j. Egyedül­álló berendezések ezek, amelyekhez hasonló méretűket nemigen találni. De gyártunk egészen kis méretű fém­vágókat is. Az órásipar számára ké­szült, hat precíziós gépből álló auto­mata sor például elfér egy ember tenyerén. A szovjet szerszámgépgyártás más fontos mutatők, például a vágási se­besség és pontosság tekintetében sem marad el a nemzetközi szabványok­tól. A szakembereknek ebben a vonat­kozásban sok elvi, konstrukciós kér­déssel kell szembenézniük. Sok fej­törést okoz a forgácsolószerszám. Ma­napság ugyanis már olyan kemény anyagokat kell megmunkálni, ame­lyeket sokszor a gyémánt sem fog. Mind a jelen, mind pedig a Jövő szempontjából Igen fontos kérdés te­hát, honnan vegyünk jobb vágóéle­ket. B. R. Lazarenko szovjet tüdős még a negyvenes évek elején olyan meg­munkálási módszert dolgozott ki, amelynél az esztergakést elektromos kisülés helyettesíti. Ennek az elvnek az alapján készítettünk elektromos impulzussal működő fémvágógépeket, amelyek a gazdaságossági és műszaki mutatók tekintetében a legjobbak a világon. Egy másik nagyjövőjű gép­típus az ultrahaftggal működő szer­számgép. Ilyet először az amerikaiak szerkesztettek. Ma már azonban a szovjet ultrahang-esztergák mind a termelékenység, mind az automati­zálás mértéke tekintetében túlszár­nyalják az általunk Ismert amerikai típusokat. Ennek a berendezésnek a gyártási jogát egész sor nyugati cég vásárolta meg tőlünk. A szerszámgépgyártás műszaki szín­vonalának napjainkban igen fontos mutatója az automatizálás mértéke. A Szovjetunióban a szériában gyár­tott típusoknak több mint a fele au­tomata, illetve félautomata. Mind több programvezérlésű gépet készítünk. Eredményesen dolgozunk automata gépsorok és egész automata műhe­lyek tervezésén. A Szovjetunióban az ötvenes évek elején több automata üzem létesült, amely tömegméretek­ben gyárt dugattyúkat, csapágyakat és más alkatrészeket. Néhány éven belül teljesen befejezzük az egyes folyamatok automatizálását az Első Csapágy Gyárban, és még egy sor más gépgyárban. A szovjet gépgyártás termékeit jól Ismerik külföldön is, és nemcsak a kiállítások alapján, amelyeknek szov­jet mintadarabjait már annyi dicséret érte. A szakemberek működés közben is látják ezeket a termékeket, hi­szen a Szovjetunió igen sok ország­ba exportálja őket. E gépek műszaki­lag kiválóak, és olcsóbbak ls mint más országok hasonló termékel. En­nek az a titka, hogy tömeggyártásra rendezkedtünk be. 1. A Duné mentén rekkenő a hő­ség. Nagy István a szövetkezeti gu­lya gondozója se szívesen mozdul el a fűzfa hűséből. De pillanatnyilag ez nem is szükséges, mert ilyenkor a marha is Inkább az árnyékba húzódik. A gulyás, meg kutyája, a Puli így nyugodtan szleztázhatnak, s ha a gazdának úgy tartja kedve, akár a Du­na vizébe ls belelógathatja lábát. Most azonban nem lógatja, mert látogatók érkeztek hozzá és éppen Puliról — a négylábú bojtárról — fo­lyik a szó. — A Puli? Értelmetlen állat ez, de három pásztornál is többet ér <—< mondja a szövetkezeti gulyás. És mintha csak megrendelésre tör­ténne, a barmok tömegéből kiválik két növendékállat és jókedvűen ficán­kolva egyre távolabb megy a dele­lőtől. Jó két száz lépésre lehettek már, mikor gazdájuk megelégelte a dolgot és karjával a bitangoló álla­tok felé mutatva csak ennyit mon­dott: — Puli, hajtsd ide! A Puli úgy látszik megérezte, hogy Ismeretlenek előtt vizsgázik és a ku­tyabecsületről van sző, mintha puská­ból lőtték volna ki, szinte gurult a két marha után. Dolgavégeztével pe­dig, hűségesen pislogva a gazdára, meg itt-ott ránk is, letelepedett Nagy István lábához. A Puli jobban tudja Később — Jö egy őra múlva —> nyilván megúnta már a gulya a de­lelést, legelni kezdett. Pulinak csak­hamar megint akadt munkája. — Puli, hajtsd ide — rendelkezett a gazda. A kutya éppúgy, mint az előbb, nekiiramodott, hogy rendet teremtsen a jószág között. Félúton se volt még azonban, mikor legnagyobb csodálko­zásunkra Irányt változtatott és nyü« szítve Iramodott a bokrok felé. — Tyű, az anyád nemjóját — mond­ta Nagy István a , „miatyánkot". Láttam, restelli a dolgot. Hanem aztán mégis kivágta magát. — Családi vonás ez a Pulinál. Már az anyja se szenvedhette a repülő­gépeket. Valóban, a rendes déli repülőjárat gépe éppen akkor húzott el felet­tünk Budapest felé. — Még a háború alatt történt. Puli anyja — az Pici volt — éppen itt őrizte velem a csordát. Aztán egy­szerre csak távoli zümmögést hal­lottunk, nemsokára pedig annyi volt felettünk a repülőgép, mint égen a csillag. A kutyám ekkor még csak csendesen szűkölt a lábamnál, de azért állta a sarat becsületesen. Kis Idő múlva azonban parázs légiharc fejlődött ki felettünk és vadászgé­pek tucatja hosszú gépfegyver soroza­tokkal, meg tompa ágyúlövősekkel támadta egymást. Egy szó mint száz, a Pici Idegei felmondták a szolgála­tot. Ogy elbujdosott valahová, hogy csak másnap estére került elő. Azóta ha repülőgépet hallott, vagy fegyver­zajt, csibecombbal se lehetett meg­békíteni szegény jószágot. Különben a háború után még jó néhány évig szolgált becsületesen. Az öreg Pici élete utolsó évében egyetlen kölyköt dobott — a mostani Pulit. A következő nyáron már azt ta­nítottam a terelés mesterségére. Épp­olyan tanulékony volt, mint az anyja, pontosan úgy terel, ugyanolyan hűsé­ges és csodák csodája, a repülőgépet éppúgy nem állhatja mint az anyja. A gúlya egy része megint elkó­borgott a tilos felé. Nagy István­nak csak a kezét kellett felemelnie és a Pulira pislantania. Néhány má­sodperc múlva példás rend uralko­dott megint a szövetkezeti gúlyában. Az ég olyan tiszta volt, mint a kisgyerek szeme. A levegőben sehol egy lepülőgép, csak a dongók duru­zsolását lehetett hallani a kánikulá­ban. « n s Lám a Puli újságot 9e olvas, a „kutyaegyetemet" is csak Nagy Ist­ván iskolájában végezte, bizonyos vo­natkozásban mégis sok nyugati poli­tikusnál értelmesebb, sok mindent jobban tud. TÖTH MIHÁLY A Vörös Proletár Gyár szerelőszalag­ját 15 percenként hagyja el egy-egy űj gép. [M. Gracsov felvétele) Becsüljük meg a segíteni akarókat Végre beköszöntött a szünidő. MI azonban ezt nemcsak a nyaralásra, hanem brigádmunkára ls akarjuk használni. Jó néhány héttel ezelőtt már arról beszélgettünk, hogyan is lesz a brigádon. Amikor azonban megérkeztünk a Zabokreky nad Nit« rou-i állomásra, meglepetés várt ben« nünket. Bár érkezésünket bejelentet* tük, senki sem várt ránk. Végre az­tán traktorral szállásunkra vittek. Aí épület külseje tiem volt valami meg­nyerő, bent az ágynak nyoma sem volt. A mai napig úgy van, ahogy nt berendeztük. A földön szalmazsáko­kon alszunk. A munkahelyünkön is csalódnunk kellett. Ogy tudtuk, hogy a kukorica második kapálását végezzük majd el. Csakugyan a kukorica kapálásához osztottak be bennünket, csakhogy az első kapálást végeztük derékig érő gyomban. Az itt töltött két hét alatt mi sem tudunk- csodákat művelni, s behozni a lemaradást. Becsüljük meg a segíteni akarókat, a brigádosokat. Gondoskodjunk szá­mukra megfelelő ellátásról és mun­kahelyről. Nagy András, Szimi( Tíz esztendeje, hogy az amerikai „igazságszolgálta­tás" villamosszékben meggyilkolta a Rosenberg házas­párt. A hidegháborús hisztéria ártatlan áldozatai dk, akikre semmit sem tudtak rábizonyítani, de az atomfegy­ver titkának megszállott őrzői rajtuk töltötték ki tehe­tetlen bosszújukat, amikor rádöbbentek, hogy az atom­fegyver többé nem titok, az amerikai monopóliumok nem zsarolhatnak többé vele. A Rosanberg házaspár elleni justizmorddal akarták megfélemlíteni a haladó amerikai közvéleményt, mely elszántan harcolt a hideg­háború és az imperialista politika ellen. M. Scheer: Ártatlanul a villamosszékben cimű doku­mentumkönyve alapján ismertetjük e szégyenletes per egyes részleteit, az Egyesült íllamok történelmének é szégyenfoltját. 1. AZ ATOMTITOK MEGSZÁLLOTTJAI Amikor Hirosimára ledobták az első atombombát, megborzongott a világ é's az Egyesült Államok népe is. Sokan megrémülteik, sokan megundorodtak. Ettől az ér­zéstől még a nagy polgári lapok sem szabadulhattak. A New York Herald Tribúne azt írta, hogy az egyszerű amerikaiak nem valami nagy örömmel értesültek az atomtámadásről, amelyet egy amerikai repülőgép le­génysége hajtott végié, A józan ítélőképességű tudósok, emberek abban re­ménykedtek, hogy a szörnyű pusztulás meggyőzi az emberiséget a régen áhított megértés és együttműködés szükségességéről. Az amerikai imperialistáknak azonban egész másom járt az eszük. A hatalmas trösztök, az atombombák előállítói profitjuk ugrásszerű fejlődését remélték az új , tömegpusztító fegyvertől. — Tartsátok titokban az atombombát — üvöltötte a propagandagépezet. A mono­póliumok támogatták és irányították a vezérkart az atommonopólium megóvásában. A washingtoni kormány azt remélte, hogy az atombomba olyan érv lesz a nem­zetköz! konferenciákon, amivel rákényszerítheti akara­tát a világra. „A reszkető népeknek térdet kell hajtaniuk előttünk és atombombánk előtt" — harsogták imperialis­ta vágyálmukat a trösztök urai lapjaikban. 1946. március 18-án a PM című polgári napilap' így ^ foglalta össze az akkori túlfűtött helyzetet: „Azok a fontos emberek — vagy legalábbis nagy ré­szük, — akik lehetővé tették az atombomba előállítását, már nem dolgoznak a kormány szolgálatában. Ha be­szélünk velük, hangjuk félelmet árul el, panaszkodnak, hogy megfigyelik őket, telefonbeszélgetéseiket lehall­gatják, még egymással sem mernek szabadon beszélni, nehogy kémkedéssel, vagy más főbenjáró bűnnel vá­dolhassák őket." Megindul az atomtelepek munkásainak tömeges ki­hallgatása, kémek után kutatnak. A „kémbaktériumok" nemsokára szinte megfertőzték a levegőt az Egyesült Államokban. 1946 márciusában már sor került az első kémkedési perre Kanadában, amely nevetséges rémtör­ténetté változott. A propaganda Irányítói azonban nem tanultak e kudarcból. 1947 júniusában már arról ordí­• tottak a lapok, hogy a Los Angeles-l atomtelepen titkos iratok tűntek el. Akcióba léptek a rádióriporterek, nyi­latkozatok hangzottak el az USA biztonságát veszélyez­"tető kémkedésekről, teljes gőzzel szították a hisztériát. Ezúttal is kiderült, hogy teljesen ártatlan dolgot fúj­tak fel; a hadsereg leszerelt két altisztje ugyanis em­lékül elcsent néhány iratot, amelynek tartalmáról fogalmuk sem volt, soha senkinek meg se mutatták. Az FBI kijelentette, hogy az atomtelepeket légmen­tesen elzárta a kémek elől, de az ellenség fortélyosl A politikusok tovább fújták nótájukat: az Egyesült Államokat veszély fenyegeti! A képviselők és szenáto­rok legszívesebben már reggelire egy-egy kémet fo­gyasztottak volna, hogy jő példával járjanak elől. A nevetséges kémhistőriák kiagyalói a kormány em­berei voltak. Ők mozgatták a figurákat, ők próbálták elhitetni a néppel: amíg Amerikáé az atombomba titka, urai vagyunk a világnak. Jaj nekünk, ha ez a titok már nem a miénk és az atombombát ellenünk is felhasz­nálhatják. A Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezetében azt az álláspontot képviselte, amivel egyetértett Jófor­mán valamennyi józan ítélőképességű tudós: az atom­bomba nem titok. A Szovjetunió állhatatosan követelte az atombomba teljes .betiltását, gyártásának megakadályozását. Az amerikai kormány ezzel szemben olyan nemzetközi egyezményt javasolt, amely valamennyi országnak meg tiltja az atombombagyártást, kivéve az amerikait, vagyis biztosítaná az USA monopóliumát. A washingtoni atomenergia bizottság hivatalos kiad­ványában már 1949-ben közölte, hogy a Szovjetunió már 1940-ben ismerte az atombomba előállításának tu­dományos elveit. Ezért senki sem csodálkozott azon, hogy a Szovjetunió néhány éven belül előállította és kipróbálta saját atombombáját. Csupán az Egyesült Ál­lamok hivatalos körei kutatták eszeveszett hajszával az atomkémeket és a bűnbakot. Kém kellett? Mi sem könnyebb ennél! Az FBI „meg is találta". KÖVETKEZIK: 2. A HISZTÉRIA TETŐFOKÁRA HÁG ŰJ SZÖ 4 * 1983. július 18.

Next

/
Thumbnails
Contents