Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-16 / 194. szám, kedd

A KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉG ALAPJÁN Jüdttha Népünk és a fejlődő ipar egyre növekvő igényei komoly követelményeket támasztanak a mezőgazdasággal szemben. Nem véletlen tehát, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésére igen nagy sűlyt helyez a társadalom. A KGST-ben részt vevő országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1962 júniusában megtartott moszkvai tanácskozása éta a mezőgazdaság fejlesztésének igénye nem csupán hazánk belügye, hanem a nemzetközi munkamegosztás alapelveit elfogadó valamennyi szocialista ország fontos kérdése. A szocialista országokban a mezőgazdaság további fejlődését az a szükséglet szabja meg, hogy minden módon növelni kell az élelmiszerek és a mezőgazdasági nyersanyagok termelését abból a célból, hogy a dol* gozók életszínvonala ezekben az országokban világviszonylatban a legmagasabb legyen. Ennek elérése érdekében a baráti országokkal kiépített szoros kapcsolatok révén mi is nagy erőfeszítéseket teszünk. A KGST keretében együttműködő országok — Lengyelország kivételével — lényegében már befejezték a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Földterületüknek több mint 90 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik, s minthogy a falvakban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, meg is van a gyors fejlődés legfőbb feltétele. Mindenesetre az ls komoly lépésnek könyvelhető el, hogy a szocialista országok a mezőgazdaság fellendítését szorosan összehangolták az ipar fejlesztésének kérdéseivel. A mezőgazdaság ugyanis az Ipar függvénye és viszont, az ipar függ a mezőgazdaság fejlődésétől. Az ipar biztosítja a mezőgazdaság zökkenőmentes termeléséhez szükséges gépeket, berendezéseket, vegyszereket, ugyanakkor ä mezőgazdaság adja az ipari nyersanyag jelentős részét, ellátja élelmiszerrel az egész lakosságot. Ma már elmondhatjuk, az előző években jelentős mértékben emelkedett a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátottságának színvonala is, mely a jövedelmező gazdálkodás egyik legfontosabb feltétele. A szocialista országok traktorparkja az 1950. évi 670 ezerről 1961-ben 1 millió 450 ezerre növekedett. A gabonakombájnok száma több mint a kétszeresére szaporodott, javult a műtrágyaellátás is, de ezen a téren még igen sok a pótolni való. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és az anyagi-műszaki bázis megszilárdításának eredményeként az utóbbi években a termésátlagok ugyancsak emelkedtek. Az utolsó három évben azonban — a rendkívül aszályos időjárás következtében — nem értünk el figyelemre méltó eredményeket, de a gabonafélék és hüvelyesek termése még így is 19 millió tonnával, a cukorrépáé 10,6 millió tonnával, az olajos növényeké pedig 1,9 millió tonnával nőtt. Az egyes termékek hozama tekintetében rendkívül egyenlőtlenek a tagországok eredményei. A nagy eltéréseket azonban nem annyira az egyes országok talaj- és éghajlati viszonyaiban, inkább a mezőgazdaságuk anyagi-műszaki ellátottságában és agrotechnikájuk színvonalában meglevő különbségek okozzák. Az állatsűrűségben, az állatállomány szerkezetében és a hasznosságban is vannak különbségek a szocialista államok között. Az egy tehénre jutó fejési átlag például 1961-ben a következőképpen alakult: Csehszlovákia -- 1871 liter, NDK — 2657, Románia — 1420, Magyarország — 2170, Szovjetunió — 1744 liter, Bulgária 1410 liter. Ebből tehát világosan láthatjuk, hogy a legmagasabb tejhozamot elérő szocialista országok — az NDK és Magyarország — ls még lemaradnak a fejlett állattenyésztéssel rendelkező nyugati országok mögött. A tehenenkénti évi tejátlag HollanFérfias foglalkozást választottak A STUPAVAI GTÄ udvarán nagy volt lomba hordták a fémgyűjtő vállalat ré& sürgés-forgás. Teljes iramban dolgoz- szére. Beszélgetésünk a mezőgazdasági tak a gépjavítók. A megjavított gépek iskolákba való toborzás körül forgott, körül néhány 14 éves forma fiú is állt. Ebből az osztályból, amint tájékoztattak Kíváncsian nézegették a gépeket, de bennünket, két fiú határozott úgy, hogy még nagyobb érdeklődéssel figyelték a mezőgazdasági szakmai tanulóhelyeken javítók ügyes kezét. Anton Vrábel, a folytatja tanulását, egy fiú pedig a meGTÁ vezetője barátságosan elbeszélge- zőgazdasági műszaki iskolába lép. — Több diák is van itt, s vajon ezek is a mezőgazdaság mellett döntöttek? — fordultunk Polakovlcová tanítónőhöz, la 9. osztályának tanulói igen szívesen IS

e". még kettő, de a kilencedik Biönnek ide a evakoriatl oktatás óráin. b°>. amely tegnap volt tt műhelygyakorlaton, ma pedig az iskolában van. Jozef Zárecký az iskola legjobb tanulója. Szenvedélyesen érdeklik őt a gépek és a mezőgazdaság. A bernolákovoi Mezőgazdasági Műszaki Iskolán sített a fiúkkal, készségesen válaszolt kérdéseikre. A Záhorská Bysrica-i Kilencéves IskoJönnek ide a gyakorlati oktatás óráin, A lakatos és az asztalos műhelyben olyan lelkesen dolgoznak, hogy a GTÁ vezetője nagyon megkedvelte őket, ugyanígy a gépállomás többi dolgozója ís. E baráti kapcsolat tulajdonképpen voi Mezogazua^si i»um««. . onnan ered, hogy a GTA védnökséget körrel tette le a felvételi vizsgát, s így vállalt az Iskola felett. A védnökség ugyan már megszűnt — még a GTÁ átszervezésének évében — a barátság azonban megmaradt. Innen a nagy gondoskodás; és higgyék el, kifizetődik számukra. Hisz a múlt év folyamán négy tanulót is megnyertek, akik a gépjavító hivatást választották, az idén pedig három tanuló lép tanoncviszonyba és náluk marad. ' Amikor ottjártunk, 22 fiú volt ott, csaknem az egész kilencedik A. osztály. Jana Polakovičová tanítónő igen dicsérte a diákok szorgalmát. Aznap azonban nem a műhelyben dolgoztak. Segítették kitakarítani az udvart, a hulladékvasat és színes fémeket egy haA két barát helyesen választott szeptember l-től ott tanul majd legjobb barátjával és osztálytársával Bolgács Vilmossal együtt. — Tudják, jó barátok vagyunk, — mondja Vili, a rokonszenves komoly fiú, — Amikor Jozso azt mondta, menjek vele a mezőgazdasági Iskolába, nem haboztam. — És a szülők? — Apám munkás, nyugdíjas, de még mint kőműves dolgozik. Nagyszüleim földművesek voltak. Így tulajdonképpen a mezőgardasági munka mindnyájunknak a vérében van. Ezt mondta apám s így Jozsoval megint egy padban fogok ülni. Nagyon örülök. Kár, hogy nem így gondolkozik a több! tanuló és szüleik sem. Amint ugyanis megtudtuk . : , " az lMUlla igdzgíltójától, a terv értel.. , mében kilenc tanulót kell megnyerniük a mezőgazdaság számára de ez eddig még nem sikerült. Nem is a;, ért, mintha a tanulók nem akarnák. Az EFSZ nem tanúsít érdeklődést a fiatalok iránt, pedig a szövetkezetesek zöme idős ember. Nincsenek kedvező és csábító feltételek arra, hogy megnyerjék őkai. Ezt bizonyítja az is, hogy az Iskola a szülőkkei beszélgetéseket rendezett, de ezek sikertelenül végződtek azért, mert az EFSZ vezetői minden alkalommal elfelejtettek elmenni e beszélgetéSGkrG Jožo Zárecký, Vi- lo Bolgács, Ludo Ďurišek és Janko Máder elhatározását nagyra kell becsülni. Szép hivatást íálasztottak. A mezőgazdaságba valóban derék fiúk kerülnek. Az iskola jól felkészítette 5ket az életre, szüleik méltán lehetnek rájuk büszkék. JOZEF SLUKA diában és Dániában — az 1959. évi adatok alapján — a legmagasabb a világon: 4150, illetve 3740 kilogrammra rúg. Az eddigi eredmények még csak az alapját adják annak, hogy mezőgazdasági vonatkozásban is eredményesen versenyezhessünk a fejlett mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokkal. Erre az alapra építve a nemzetközi szocialista munkamegosztás útján lehetőség van a mezőgazdasági termelés fejlesztésének meggyorsítására és a tartalékok feltárására. A KGST-országok mezőgazdasági együttműködése eddig főként a mezőgazdaság gépesítésében, a tudományos-műszaki kapcsolatok fejlesztésé-! ben és a termékek áruforgalmában nyilvánult meg. A termelés fokozása azonban nagymértékben függ a gépek, a vegyszerek és más ipari eredetű termelőeszközök felhasználásától is, függ tehát a mezőgazdasági gépgyárakban, a vegyiparban, az építőiparban elért eredményektől, s ezen iparágak nemzetközi szakosításától. Igen biztató lépésnek számít, hogy a szocialista országok kidolgozták a mezőgazdasági gépekkel szemben támasztott agro- és zootechnika! követelményeket, megállapították a munkafolyamkok gépesítésének, a mezőgazdasági technika fejlődésének várható Irányait, s megszervezték a traktorok és más gépek nemzetközi összehasonlítható vizsgálatát. Az együttműködés szempontjából továbbá rendkívül nagy jelentőségű, hogy bizonyos növények magellátását egy-egy országra szakosítsák, ahol a magtermesztéshez legjobbak a feltételek. A gabonatermesztéshez a Szovjetunió, az NDK ás Csehszlovákia, a burgonya-vetőgumó termeléséhez az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország rendelkezik a legkedvezőbb adottságokkal. Az aprómagvak különösen a pillangósok vetőmagjának termeléséhez Lengyelországban, az NDK-ban és Magyarországon vannak a legjobb feltételek. i Nem titkolhatjuk el, hogy a termelés nemzetközi szakosítását illetően a szocialista országok a mezőgazdaságban eddig kisebb eredményeket értek el, mint az iparban. Ez azzal is összefügg, hogy a kisüzemi árutermelés viszonyai megnehezítették a termelést. A mezőgazdaság nagyüzemi formáinak kialakítása és a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése azonban lehetővé teszi, hogy tervszerűen továbbfejlődjék és elmélyüljön a szakosítás. Sok kihasználatlan lehetőség van még az állattenyésztés fellendítésének tekintetében is. Elsősorban a tenyészállatok cseréjében, a nagy haszíiosságú egyedek kiválogatásában rejlenek nagy előnyök. A KGST országaiban az állatenyésztés gyors ütemű fejlődésének egyik legnagyobb nehézségét a takarmányhiány okozza. Ennek leküzdése végett eddig is jelentős intézkedések történtek. A tengerparti országok például tervbe vették, hogy az állati fehérjék fokozottabb ellátásának céljából külön halászati csoportokat szerveznek meg. Emellett azonban továbbra is az a feladat, hogy a tagországok intenzívebben szervezzék meg a takarmányok termelését. Hazánkban például a rétek, legelők jobb hasznosításával sokat tehetünk szükségleteink kielégítésére. Az együttműködés a kezdeti nehézségek ellenére sikeresen halad, hathatósan elősegíti mezőgazdaságunk fejlődését. További lépéseket kell azonban tennünk a termelés mennyiségének, minőségének fokozására, inert ez adja meg az alapot ahhoz, hogy hazánk mezőgazdasága a kölcsönös árucsere alapján számottevően járuljon hozzá a szocialista országok szükségleteinek kielégítéséhez és fedezze a hazai igényeket is. SZOMBATH AMBRUS A Szovjetunióban egyes nagy üzemek mellett már évek óta műszaki fő» iskolák működnek. Az egyik leningrádi gépipari üzem főiskolájának a3 előadást figyelemmel követő hallgatóit ábrázolja felvételünk. f£TK — TASZSZ felvj Bratislava és környéke két évszázad tájábrázolásában Ä bratislavai Városi Galériában új- jein fejlett festői látással rögzítette ból vonzó és tanulságos kiállítás nyílt városunkat és környékét. S a Duna meg, amely szeptember elejéig tart. A város közönségén kívül a nyári kirándulóknak is érdekes és ismereteiket gazdagító látnivalót jelent a bemutatott művelődéstörténeti és esztétikai szempontból ls becses anyag: mintegy 130 rajz, grafika és festmény. Nemcsak városunknak és környékének XVIII. és XIX. századbeli képét, s a polgári ízlés jegyeit magán viselő kultúráját tükrözi, hanem ezen kívül • fényt vet a korabeli tájfestés fejlődésére is. és Morva összefolyásánál a sziklára épült ókori erődítményt: Dévény várát, mely dacos védőbástya volt a római s később a Nagy Morva Bi« rodalom határán. — Két szenvedélyes angol utazó és művész levegős kőraj* zaikon a vidék panorámáját űrökí* tették meg. A múlt század közepe táján az 1848-as forradalmi lángolás elhamvadását követő csendes és igénytelen biedermayer-korszak békés polgári osztálya a kecses, könnyed és szíBár a XVIII. század végéről ís fenn- ne

s karcokat kedvelte, amelyek kas* maradtak városunkat ábrázoló metszetek egy holland földrajzi műben, — a helybeli művészeket bizony csak jóval később ihlette meg a város és a táj szépsége. Ez a körülmény a monarchia helytelen gazdasági és nemzeti politikájával indokolható. A XVIII. század első felében jelentkezik Mikovini Sámuel, a kiváló télyt, parkot, templomot, kirándulóhelyeket ábrázoltak (Rein, Prachec, Könyöki). A századfordulói tájfestés hazai képviselőjé Sztankovics Móric. Az ő képzeletét is Dévény várának lenyü« göző sziluettje ragadja meg. — Meg« kapóak a rendkívül tehetséges Móczik Felícián olajfestményei. Med« rézmetsző, matematikus, térképész és nyánszky hatása érződik a hangulatcsillagász. Mérnöki pontosságú, hon- ébresztő impresszív látású erdőrészfiúi hévtől fűtött grafikái Bél Mátyás leteken s a többi természet-szeretetet történelmi művét ékesítik. — Oszt- lehelő képén. rák kortársa, Mansfeld valódi tájképi A növekvő és szépülő, jövő távlafelfogással rögzítette az Iszternek (a tok felé haladó Bratislavának múltDunának), a vén folyamrókának ör- járói sem feledkezhetünk meg. Az vénylő kanyarulatait. — A látkép- összehasonlítás segít hozzá, hogy igafestést a bécsi képzőművész-dinasztia: az Alt család vezeti be nálunk. — Nyomdokukban Jár Lántz mérnök és tájfestő, kinek érzékeny, színes kőrajzal a szomszédos városkák és várak képét mutatják. — A kor leghíresebb tájfestője idősebb Markó Károly. Képeit regényes szemlélet jellemzi. — A drezdai Klette\ akvarellA dicséret könyve mozgósít A terebesi járási pártbizottság kezdeményezésére a napokban egy ún. „Dicséret könyve" vándorol a járás ipari és mezőgazdasági üzemei között, amelybe bejegyzik a CSKP Központi Bizottságának milliárdos felhívására tett vállalásokat. A hriadoki szövetkezetesek vállalták, hogy 50 mázsa sertéshúst és 150 mázsa gabonát adnak el terven felül. A terebesi szövetkezetesek bejegyzése szerint 1077 mázsa hússal, 60 000 liter tejjel, 11 050 mázsa cukorrépával és 4S mázsa mákkal szárnyalják túl a tervet. A hardicsai szövetkezetesek vállalásának összértéke 117 000 korona. Az Gpori Állami Gazdaság 154 mázsa húst, 20 000 tojást, 2 vagon gabonát, 330 mázsa cukorrépát és 1 vagon burgonyát vállalt eladni terven felül. A mozgalom élénk visszhangra talált a járásban. Hasonló kötelezettségvállalások születnek a napokban a járás többi ipari és mezőgazdasági üzemében. (Pl) zán felmérhessük mai fejlődését. és értékelhessük BÄRKÁNY JENÖNE BIZTOSÍTANI KELL a hallgatók rendszeres részvételét A mezőgazdasági szakemberek eddig az írott betűk, esetleg tanulmányutak során ismerkedtek meg íz új munkamódszerekkel. Ezért sok esetben lassan terjedt egy-egy bevált módszer alkalmazása. Mint Ismeretes, a Gyulamajori Állami Gazdaságban ez év tavaszán megnyitották a haladó módszerek Iskoláját. Az iskolázás hét ciklifsra tagozódik, amelyek a tavaszi munkálatoktól kezdve a különböző növényápolási munkálatokon keresztül minden lényeges munkafolyamatot felölelnek. A hét ciklus során több csoportban mintegy 170 szakember vesz részt az iskolázáson az ország különböző gazdaságaiból. Az alaposan megvitatott, kikísérletezett módszereket átültetik abba az állami gazdaságba vagy szövetkezetbe, amelyben tevékenykednek. Az elmúlt három hónapban a tavasziak vetésekor és a növényápoláskor hívták össze a ciklusok csoportjait. A cukorrépánál például az egycsirájú cukorrépamag vetésével kísérleteztek. Ez azt eredményezte, hogy a kézierőt a növényápolásnál mintegy 60 százalékkal csökkentették. A 170 hektár kukorica művelését is teljesen gépesítették, vegyszerrel gyomtalanítják. A komplexbrigád munkáját mi sem dicséri jobban, mint a gyönyörű határ, a tiszta földek. Az eddigi tapasztalatok azt Igazolják, hogy a komplexen gépesített haladó módszerek elterjedésének helyes útja a ciklusos iskolázás. Mint minden kezdetnek, a padok nélküli iskolának is megvannak a nehézségei. Eddig komoly fogyatékosság mutatkozott a szervezés körül, s az egyes csoportokban elég nagy volt a hiányzók száma. Nem helyes, hogy teljesen az iskolára bízzák a szervezést. A kerületi, vagy a? illetékes Járási nemzeti bizottságoknak kellene törődniük azzal, hogy a különleges iskolára jelentkezettek rendszeresen látó- • gassák az egyes ciklusokat és senki se maradozzon el. E napokban a harmadik ciklusra hívták össze a hallgatókat. A munkafolyamat és a vita tárgya a gabonaneműek teljesen gépesített betakarítása. TÓTH DEZSÜ Csaknem egy lóba került A szállító kocsi kerekei mély barázdát vájtak a vízmosta aprószernű Bodrog-parti homokba. Az eléje befogott két almásszürke 16 egyhangúan baktatott a nyári forróságban a víz szélén horgonyozó vaskomp felé. Ezen kelnek át nap mint nap a zempléni szövetkezet fogatai a folyó másik oldalán elterülő határba. A lovak lábai alatt szertefröcscsent a víz, majd a meredek öszszekötő hidacskán kopogtak a kapaszkodó paták. A lovak mellső lábai már a komp padlózatát érintették, amikor a rudas jobb hátsó lába térdig eltűnt a korhadt deszkák között. Egy biztató nógatás, még egy hiábavaló erőlködés és a derék lovacska tehetetlenül elterült a hidacska padlózatán. Nagy lett a sürgés-forgás a vergődő ló körül. A folyó hűs vizéből odasereglett fürdőzők ís szánakozó arccal vették körül a korhadt deszkák rabjául esett állatot. Mindenki azon fáradozott, hogy segítsen az emberi gondatlanság és hanyagság folytán bajba jutott lovon. — A szövetkezet legértékesebb lova... Csak nem tört el a lába? ...— Micsoda hanyagság?!... A deszkák már régen ott hevernek a folyó másik oldalán... Nincs, aki kicserélje az elkorhadt deszkákat?!... Egymást érték ezek és hasonló megjegyzések a helybeli bámészkodók részéről. Közben a deszkák közül és szerszámjából kiszabadított lovat sikerült lábra állítani. De csak három lábra. A negyediken a szálkákkal tűzdelt horzsolásokon kívül néhány mély seb fokozta a hűséges állat fájdalmait. Három lábon cammogott a szövetkezet istállója felé. A negyedikre nem tudott ráállni, s míg ez sikerül, sok munkanap eltelhet. S mindez a zempléni szövetkezet illetékeseinek hanyagsága folytán következett be. Csaknem egy lóba került a naponként használt vaskomp összekötő hidacskáján a korhadt deszkák kicserélésének halogatása... —ik. 1983. július 16. • (jj SZÓ 5