Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-12 / 190. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljelek ! UJS SZIOYAKIA KGHHUHISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. július 12. péntek • 30 fillér • XVI. évfolyam, 190. szám Épílénapi gondolatok Szokássá vált, hogy az építők napja alkalmából mérlegeljük az építőipari dolgozók munkáját. E szokásnak híven ma is felve-i tünk néhány gondolatot. Ha kö-i rülnézünk az országban, szinte lépten-nyomon találkozunk építőink munkájának eredményeivel: új épületek, új utcasorok, új la-; kónegyedek hívják fel figyelmünket — új gyárkéményeik pipálnak egy-egy új üzem létét jelezvén. Az ország nagy építkezéshez hasonlít, ahol az építők keze nyomán változik a múlt s a jövő kö-; zelediik a jelenhez. Az építők munkájával az utóbbi időszakban azonban nem lehetünk elégedettek. Az elégedetlenség oka abból ered, hogy az első félévben tervezett feladataikat nem teljesítették. Nem akarunk ünneprontóik lenni, úgy véljük azonban, a mai nap alkalom arra, hogy felmérjük eredményeinket s a hibáikból levonjuk a tanulságot. Ladislav Kompig, a Szlovák Nemzeti Tanács épíőipari megbí-: zottja tegnapelőtt tájékoztatta az újságírókat az első félévi munka eredményeiről. Az adatok nagy lemaradásról tanúskodnak. Az alapvető építőipari termelés első félévi tervét 96,6 százalékra teljesítettük, ami azt jelenti,, hogy az első fél évet 64 millió korona adóssággal zártuk le. Ennek a lemaradásnak együk nyomós oka a kemény tél, mely rendkívül megnehezítette az építőmunkákat. így például az első negyedévben elvégzett munkáik értéke alig érte el a kilencmillió koronát. Április-, ban a helyzet valamivel javult: az elvégzett munkák értéke megközelítette a 15 millió koronát, s júniusban már 17 millió korona fölé emelkedett. Ennek ellenére a tél oikozta lemaradást nem sikerült behozni, sőt az adósság még júniusban is növekedett, méghozzá közel 19 millió koronával. A fekete hollók iközött akadtak azonban fehérek is. Ezek közé tartozik a Hydrostav és a Stavo-; industria. A nagyobb építőválla-latok közül ez a kettő birkózott meg félévi feladataival. A Stavoindustria például 100,7 százalékra teljesítette félévi tervét. Pedig ennek a vállalatnak sem kedvezett a tél, az első negyedévet nagy adóssággal zárta s a lemaradás még májusban is hatmillió koronát tett ki. Az elmúlt hónap tehát igen eredményesnek mondható, még akkor is, ha figyelembe veszszük, hogy a munkatermelékeny-í ség és a haszon tervét nem tel-; jesítette. Ám, ha szem előtt tartjuk az utóbbi hónapban elért eredményeket, úgy véljük, a vállalat dolgozói nem túloznak, ha azt állítják, hogy a harmadik ne-: gyedévben a terv összes mutató-' ját teljesíteni fogják. Indokolt ez az önbizalom azért is, mert a terv sikeres teljesítéséért prémiumalapra tetteik szert s ez még jobb munkára serkenti a dolgozókat. Természetesen a Stavoindust-i ria sem elégedett valamennyi fióküzemének munkájával. Különösen vonatkozik ez a bratislavaira, melynek például a Matador bővítésénél közel egyhónapos lemaradása van. A vállalat igazgatósága azonban a kérdéssel behatóan foglalkozik s a második félévre kidolgozott akcióterv olyan intézkedések foganatosításával számol — melyek, ha egytől egyig megvalósulnak — a Stavoindustria hárommillió koronával túlteljesíti az idei évre tervezett feladatát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jövő ívre tervezett építkezések' közül néhányat már az idén — Időelőnnyel megkezdenek. Ez pedig biztató jel a jövő évre vonatkozóan. Az ígéret szép szó, ha megtart-: ják úgy jó — állítja a közmondás. A kemény tél elmúltával szinte valamennyi építővállalat fogadkozott — május elsejére is szép felajánlások születtek —, hogy az első negyedévi adósságot a félév végéig, de legkésőbb az építők napjáig törlesztik. Ma, amikor letelt az ígéretek határideje, látjuk, hogy az ígéreteket nagyon kevés helyen követte tett. S úgy tűnik, mintha az ígérgetők becsületszava egy garast sem érni, mintha az ígéret csupán arra lenne jó, hogy egyesek „szép fényben" tündököljenek. Pedig hát, ha valaki valamit megígér — erkölcsi és becsületbeli kötelessége, hogy szavát betartsa. Álljunk meg egy kicsit a nyitrai Magasépítő Vállalat versenyfelhívásánál. A tél okozta nehézségek leküzdésére a nyitraiak versenyre szólították a többi magasépítő vállalatot. A felhívás időszerűsége és célszerűsége vitathatatlan volt, hisz nemes célt tűzött ki: a nagy lemaradás ellenére túlteljesíteni a tervfeladatokat. A felhívás sok helyütt visszhangra talált — sajnos nem mindenütt, azonban a legtöbb helyen már most megállapíthatjuk — a visszhang förmális volt. Az idevágó adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a lakásépítő vállalatok az első félév folyamán 6833 lakásegységet adtak át rendeltetésének, vagyis 219-cel kevesebbet a tervezettnél. Igaz ugyan, hogy a múlt hónapban ezen a területen is lényeges javulás állt be —• terven felül 401 lakásegységet adtak át — mindez azonban kevésnek bizonyult a törlesztéshez. Az átlagos lemaradásban nagy részük van a közép- és a keletszlovákiai kerület építőinek, akik az egész évre tervezett feladatuknak csupán 37 százalékát valósították meg az első félévben. De vajon mennyire tartották meg adott szavukat a nyitrai Ipítők, akik a felhívást kezdeményezték? Ha a kimutatásokat nézzük, meggyőződhetünk róla, hogy a nyitraiak nem okoztak csalódást, s példát mutatnak a többi építővállalatnak. Nyolcvannégy lakásegységgel adtak át többet a tervezettnél s így az egész évre szóló kötelezettségvállalásuk teljesítéséhez a legjobb úton haladnak. Jó eredménnyel zárták a félévet a bratislavai és a trnavai Magasépítő Vállalat dolgozói is. Az említett vállalatoknak köszönhető, hogy a Nyugat-Szlovákiai Egyesült Építőipari Vállalat az egész évre tervezett lakások 51 százalékát adta át az első félévben. A nyitraiak felhívásának tehát a nyugat-szlovákiai kerületben meglett az eredménye. Természetesen az említett adatok csak az idei eredményeket szemléltetik. Ha azonban betekintünk a tavalyi statisztikába, kitűnik, hogy — a múlt év első feléhez viszonyítva — az idén építőink 955 lakásegységgel adtak át többet. Ez nem lebecsülendő dolog. Az első félévben elért eredmények nem adnak okot a teljes örömre. Az utóbbi két hónapban azonban a helyzet kedvezőbbre fordult, s ha ezt az ütemet építőink megtartják és fokozni tudják, remény van rá, hogy a harmadik negyedévet eredményesebben zárják. Ennek érdekében minden erejüket és tudásukat latba kel vetni! Mi pedig az építők további munkájához több sikert kívánunk 1 Felszabadulásunktól napjainkig több mint 3900 lakásegység épült Banská Bystricán. Ha hozzáadjuk ehhez az ugyancsak ettől az időtől kezdve felépült kulturális-, sport- és más létesítményeket, úgy elmondhatjuk, hogy mindez nemcsak a város látképét változtatta meg, hanem lakóinak életébe is gyökeres változásokat hozott. Felvételünkön a Fončorda-lakónegyed egy része. (T. Andrejčák — CTK felv.) Nemcsak a mennyiséget, hanem a jó minőséget is ™ Most, amikor hazánk dolgozói ~ népgazdaságunk anyagi-műszaki talapjának további megszllárdításé— ra törekszenek, elsőrendű felada— tuknak tekintik a termelés haté= konyságának és minőségének nö— velését. E helyes elv gyakorlati ér— vényesülése azonban célszerű ~ konkrét gazdasági Intézkedések = foganatosításától függ. Ezt viszont — nemcsak a következő évekre elő= irányzott állami népgazdaságiéiig lesztési tervnek kell tükröznie, ha~ nem már az idei tervnek is. Alapja vetően ettől függ ugyanis, hogy a = dolgozók minél hatékonyabban és — gazdaságosabban teremtsenek üj = értékeket a rendelkezésükre álló = nyersanyag- és egyéb anyagkészle— tekből. • KiVALÓ MINŐSÉGŰ GYÁRTMÁNYOKAT A dolgozók elsőrendű feladata, hogy kiváló minőségű gyártmányokat készítsenek, mert ez a nemzeti jövedelem növelésének s az életszínvonal emelésének sok lehetőségét nyújtó tartaléka. Az országszerte végrehajtott ellenőrzések folyamán szerzett tapasztalatok s a kormány június 14-i és 17-1 tárgyalásainak eredményei azt bizonyítják, hogy még sok mindent kell helyrehoznunk. Jelenleg azonban az a legfontosabb, hogy dolgozóink minden munkahelyen szívügyüknek tekintsék a gyártmányok minőségének megjavítását. Ebben kell látniuk gazdasági tartalékaink feltárásának és felhasználásának egyik leghatásosabb módját. Ahol a dolgozók magukévá teszik ezt az elvet, ott állandóan szilárdul a munkafegyelem, felelősségteljesebb a feladatok teljesítése s a technológiai irányelvek betartása is. Ez azonban még nem minden. Az irányelvek szó szerinti betartása ugyanis keresztülhúzza az olyafi felelőtlen egyének számításait, akik gátlásmentesen hibás gyártmányokat küldenek a megrendelőknek. Sajnos, nagyon gyakran fordulnak elő ilyen esetek. így például a prágai CKD üzemnek felelőtlen szállítók csak tavaly 8,7 millió korona kárt okoztak, de csupán 3,2 millió koronát térítettek meg ebből az összegből. Hasonló visszásságok fordultak elő a Szerelvénygyárak Szövetségében, a prágai Május 9 Művekben és másutt is. Aggodalmakra ad okot továbbá, hogy a legutóbbi években egyre rosszabb a hazánkban gyártott acél minősége. Kétségkívül az sem előnyös, hogy például a Klement Gottwald Új Kohóban már több mint tíz éve változatlanul azonos kivitelezésű acélféléket gyártanak, ami nyilván nincs s nem is lehet kelíő összhangban állandóan fejlődő gépiparunk gyakran módosuló szükségleteivel. Aki csak némileg tájékozott az acélgyártás technológiájáról, az tudja, hogy az acél minősége igen nagy mértékben függ a vas kifogástalan minőségétől, ami viszont elválaszthatatlan a kitermelt nyersanyag használhatóságától. Ezeket az összefüggéseket leginkább egy szilárdan kovácsolt lánchoz hasonlíthatnánk. Csupán egy láncszemnek szétszakadása is felbecsülhetetlen károkat okozhat népgazdaságunknak. Tudjuk például, hogy a nagyolvasztókba adagolt anyag hatékonysága jelentős mértékben függött a nem mindig egyenértékű dolomithomok minőségétől. Olvasztáraink előszeretettel használják a kiváló minőségű krajovanyi dolomithomokot, de bosszankodva, viszolyogva dolgoznak a Trenčianske Jastrabie-i jóval silányabb minőségű adagolóanyaggal. • SOK FÜGG A SZÁLLÍTÓKTÓL A silány minőségű gyártmányok vagy nyersanyagok szállítása nem egy esetben hiúsítja meg a sikeres tervteljesítésre lelkiismeretesen tett előkészületeket. Már az is elegendő, ha csupán egy szállítmánnyal érkeznek silány minőségű alkatrészek és máris kárba vész az előzőleg felhasznált anyag s a gyártásra fordított munka. Az ennek következtében kialakult visszás helyzetet az teszi még bonyolultabbá, hogy a hiányos minőségű gyártás fölöslegesen köti az Üzemek termelőképességét, indokolatlanul növeli a termelési költségeket és láncreakciót idéz elő. A rossz minőségű termék ugyanis nemcsak a vállalatok közötti szállításokra gyakorol kedvezőtlen befolyást, hanem fölöslegesen terheli az értékesítési alapokat is. Nem is csodálkozhatunk azon ha a vásárlók gyakran panaszkodnak, mert bár szavatolt minőségű közszükségleti cikkeket vesznek, sokszor csalódottan kell megállapítaniuk, hogy selejtes a mosógépük, porszívójuk, televíziókészülékük, rádiójuk stb., amelyek sok esetben rövid időn belül válnak teljesen hasznavehetetlenné. • LELKIISMERETESEBB MŰSZAKI ELLENŐRZÉST Ahol a dolgozók el akarják kerülni az ilyen eseteket, ott lényegesen kell növelniük a műszaki ellenőrzés hatékonyságát. A műszaki ellenőrzés ezért a közelmúlt helytelen gyakorlatával ellentétben most már külön alakulatokban összpontosul, ami viszont jogkörük jelentős kibővítésével egyidejűleg nagyobb kötelességek teljesítését igényli. A műszaki ellenőrzési alakulatok vezetőinek, munkatársaiknak is tudatosítaniuk kell, hogy munkakörűkben nagy értékek „kincstárnokai". ' Éppen ezért a személyük iránti bizalomhoz méltón nekik kell végérvényesen eldönteniük, a műszaki normáknak megfelelő-e a termelési folyamatba jutó nyersanyag, egyéb anyag és késztermékek minősége. Az ennek érdekében foganatosított intézkedések azonban nem elegendők minden probléma megoldásához. Ami a készgyártmányok minőségét illeti, csak az eredményezhet gyökeres változást, ha minden munkahelyen következetesen érvényesítik a kitűzött irányelveket. Ám ez is csak részben iáni járulhat hozzá a fogyatékosságok kiküszöböléséhez. Nagyon értékes segítséget nyújthatnak az e probléma megoldásában leghivatottabbak — a műszaki dolgozók, az üzemvezetők s a mesterek —, ha fokozott figyelmet szentelnek a minőség megjavításának. Magától értetődő azonban, hogy rajtuk kfvül minden termelési dolgozónak is helyt kell állnia. Csak mindez együttvéve biztosíthatja, hogy a termelési dolgozók s a központi irányító szervek dolgozói mindjobban elmélyülő együttműködésének eredményeként hovatovább jobb lesz a csehszlovák gyártmányok minősége. (dn, ol) Az aratás sürgeti a takarmányok betakarítását Szerte az országban gyorsan érik be az őszi árpa. Sok helyen a múlt héten megkezdték az aratást. Az ógyallai szövetkezetesek ugyan már rozsot is kaszáltak, ennek ellenére még csak részlegaratásról beszélhetünk. A döntő ütközetre majd csak a napokban kerül sor. A kombájnvezetők bebizonyíthatják, hogyan készültek fel a termelés betakarítására. Mindnyáj'unk érdeke Az aratást megelőzően rengeteg munkát ad a lucerna második termésének, valamint a réti szénának a betakarítása. Ezzel a munkával főleg Közép- és Kelet-Szlovákia mezőgazdasági üzemei késlekednek. Szövetkezeteink gépparkja örvendetesen megnövekedett, tehát minden lehetőség adva van, hogy a betakarítás ütemének fokozásával megmentsük a még kint levő takarmányok tápértékét. Ezekben a napokban a falu minden épkézláb emberére, minden segítő munkáskézre nagy szükség van. Fogjuk össze tehát a lakosok erejét, mert lehet, hogy holnap már késő lesz, sokat veszít tápértékéből a takarmány. Még a kenyércsata előtt Dolgozó parasztságunknak, a mezőgazdaság dolgozóinak figyelme a sárguló határ felé fordul. Nem lenne azonban helyes, ha az aratási felkészülés láza háttérbe szorítaná a kukorica és a cukorrépa kapálását. Közismert tény, hogy a makacs és hosszan tartó tél következtében nagy területeken kellett kiszántani a búzát, rozsot. Ezt a területkiesést a kukorica gondosabb ápolásával, nagyobb terméshozam elérésével kell pótolnunk,. hogy mezőgazdasági üzemeink eleget tehessenek állam iránti kötelességeiknek és megteremtsék a szilárd takarmányalapot. A napokban tehát egy kézikapa, egy sarabológép sem heverhet tétlenül, mert a gyorsan fejlődő gyomok elfojthatják a kapások növekedését, kedvezőtlenül befolyásolhatják a terméshozamokat. Az állattenyésztésben is következetesebben Néhány nappal ezelőtt zártuk le az első félévet, ám az állattenyésztési termékek felvásárláséban továbbra is nagy adósságot kell törleszteniök a mezőgazdasági üzemeknek Hiszen több tízezer tonna hússal, több millió tojással tartoznak a közellátásnak. Talán az még elfogadható lenne, hogy a szűkös abrak következtében kicsi a súlygyarapodás, a tejhozam csökkenése, a felvásárlási tervek nem teljesítése azonban semmivel sem magyarázható. Most a takarmányozás szempontjából legkedvezőbb évadban kellene pótolni mindazt, amit a tél folyamán a tejtermelésben elmulasztottunk. Sokkal következetesebbeknek kell lenniök mezőgazdasági üzemeinknek, hogy az árutermelést is biztosíthassák és felgyülemlett tartozásukat is kiegyenlíthessék. (th)