Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-11 / 189. szám, csütörtök

PRÓBA U T Csak tisztán tartott kukorica hozhat ló termést. A tovarnéi szövetkezetesek fmichaloocet járás) igyekezetükkel, bizonyítják, hogy ők is így értelmezik a dolgot. Öt nap alatt Michal Kandalik csoportja 20 hektáron kapálta be a kukoricát. A képen a negyventagú csoport egy része látható munka közben. (R. Berenhaut felvétele) Az SK—3-as lustán közeledik a rekkenő hőségtől izzó hepe-hupás mezei úton. A bélyi templomból ide hallik a déli harangszó. — Aratunk? — igyekezem túlkiabálni a gép zaját. — Arattunk — válaszol lakonikus rövidséggel a cserzett arcú, középkorú kombájnvezető. Létszik, hogy bosszús. Menet közben kapaszkodom fel. — Csak nem történt valami baj? — Ä, dehogyis. Csak hát nyers még a gabona. — Űgyis vasárnap van — nyugtatom meg. — Az. Szent Heverdel napja. Nem azért jöttünk ide, hogy lustálkodjunk. — Jöttek? — Hát, tudja, mi nem vagyunk idevalók. A szepsi gépállomásról jöttünk segíteni... amíg nálunk beérik. — A bélyieknek nincsen csak egy zséem háromszázharmincasuk. Azzal nem sokra mennének — szólal meg a segédje, jóval faitalabb, mint a kombájnvezető. — Mikor érkeztek? — Tegnap délután. — És már munkába is álltak? Mire a gazdasági utívarba érünk, lelohad Lukács László haragja. Imi megmarad a réven, elúszik a vámon Csupa szorgos, a szövetkezet jövőjét féltő ember dolgozik az egyházfai szövetkezetben. Közeledik az aratás ideje. A 210 hektárnyi gabona learatása nem okozna különösebb gondot, ha volna saját kombájnjuk. Tavaly is csak nagy nehezen, a csehországi kombájnosok segítségével, meg egy saját EMAG-gal tudtak learatni. Az idén még kedvezőtlenebb a helyzet. Az EMAG felmondta a szolgálatot. Ott fekszik az udvar egyik félreeső sarkában. Szalay Dezső kombájnos azt állítja, a szerkezet még csak megjárná, de a gumikerekek teljesen elkoptak. Ha gumikat szerezhetnének, még valahogy arathatnának vele. A bacskaiak a napokban kezdik meg az aratást, amelynek elvégzésére pontos tervet dolgoztak ki. A 286 hektár kalászost a terv szerint nyolc nap alatt kétmenetesen fogják learatni. Még éjszaka is dolgozni fognak. A ételt és a frissítőt a szövetkezet biztosítja s a munka csataterére szállítja majd. Horosz Arpád A málasi szövetkezet sokat áldoz a falu sportéletére. A sportkedvelők ezt azzal hálálják meg, hogy segítségére sietnek a szövetkezetnek. A legutóbb a kissé lemaradt lucernabegyűjtésben segítettek. Bencslk László A nagyg«resi szövetkezet néhány termékből túlteljesítette félévi tervét. Tejből 32 445 literrel, tojásból 8558 darabbal, marhahúsból 72 mázsával és sertéshúsból 46 mázsával szolgáltattak be többet a tervezettné

l- Horosz Arpád — Ha egy SK—4-es állana rendelkezésünkre, teljesen meg lennénk elégedve — mondja Kovács István pártelnök, a szövetkezet főgépesítője. A galántai gépállomás nemrégen hét SK—4-es kombájnt kapott. Ezeket természetesen mind bevetik és kétségkívül nagy lendülettel viszik előre az aratási munkákat. Az egyházfaiak is kapnak kölcsön ilyen kombájnt és nem kell félniük, hogy nem arathatnak le idejében. Eddig rendben volna a dolog, ha az egyházfaiak nem törekednének az annyira hangoztatott termelési költségek csökkentésére. Hogy mivé válik néha gyakorlatban ez a hatásosnak látszó jelszó, azt többek között az egyházfaiak esete ls bizonyítja. A szövetkezet már évek óta sürgeti az új kombájn kiutalását, de eddig nem kapott. Kölcsön akár tíz kombájnt is kaphatnának, de ez a kölcsön tavaly 28 ezer koronájába került a szövetkezetnek. Az idén előreláthatólag megint 28—30 ezer koronát fizetnek majd a segítségképpen kapott kombájnért. A két év aratási költsége tehát 56 ezer koronát tesz ki. — Mi a termelési költségek csökkentésére törekszünk. Ha saját kombájnunk volna, az árá két év alatt megkeresnénk, a további években pedig már csak a karbantartás kerülne pénzbe. Mi minden koronával számolunk, és éppen ezért számunkra előnyösebb volna, ha saját kombájnra tehetnénk szert — érvel Kovács István főgépesítő. Hideghéty elvtárs, a szövetkezet könyvelője sincs megelégedve a termelési költségek csökkentésével és egy igen jellemző esetet említ, amelyet egyébként Kovács István is sérelmez. A szövetkezetnek sok pénzébe került az istállótrágya kihordása. Ezért ez év februárjában a galántai gépállomástól 12 500 koronáért új trágyarakodógépet vásároltak. Nagy volt az öröm, amikor a gép megérkezett, mindjárt üzembe is helyezték. A tagok öröme azonban egy napig sem. tartott. A gép még aznap felmondta a szolgálatot. A szövetkezet azonnal értesítette a galántai gépállomást és kérte a gép megjavítását. Várták a szerelőket. A szerelők nem jöttek, de helyettük levél érkezett, amelyben a gépállomás arról értesíti a szövetkezetet, hogy ők a gépet az adamovi gépgyár humpoleci üzeméből kapták és nem kezeskednek érte. Hideghéty elvtárs még aznap levelet írt Humpolecre és közölte az esetet. Egy hét elteltével értesítést kaptak, amely szerint a szükséges javítást a galántai gépállomásnak kell elvégeznie. A szövetkezet vezetősége a levéllel elment Galántára. Nem végeztek semmit. A gépállomás azzal védekezett, hogy őket senki sem bízta meg a jótállás alatt álló gépek megjavításával. Kattogott az Írógép, ismét levél ment Humpolecre, levél Galántára, levél Galántáról Humpolecre, Humpolecről Galántára. Sürgetés, telefonálás, majd végre egy emlékezetes napon megérkezett a galántai gépállomás két szerelője. A szövetkezetesek örömmel fogadták őket. Egy nap dolgoztak az új trágyarakodógépen, de eredménytelenül. Este azzal nyugtatták meg a szövetkezet tagjait, hogy mivel a környéken több ilyen eset előfordult, a humpoleci üzem szerelői végzik el a szükséges javítást. Ök pedig úgy eltűntek, mint a kámfor. Az új gép azóta ls ott áll az udvarban hasznavehetetlenül. — Mondjak még több esetet is, hogyan csökkentik nálunk a termelési költségeket? Hogyan segítik a szövetkezetet? Miért nem tudunk zöld ágra vergődni? — Mert még tudnék többet is mondani — fordul felém a szövetkezet könyvelője. — Nem, köszönöm. Nem így képzeltem el a. termelési költségek csökkentését! —fy— — Hát nem is baj Andris fiam —' szól oda segédjének, miközben körültapogatják a gépet. — Legalább nem erőltetjük meg mindjárt az első napon. — Vadonatúj kombájn — egészíti ki mesterét Zágoni András — Ma csépeltük vele az első rendet. — Ügy megyen, mint egy svájci óra — lelkendezik a kombájnvezető. — Ezzel még a bükkfaerdőt is learatnánk. Ugye, Andris fiam? — Az öreg csodára érti a módját — Zágoni András fejével a kombájnos felé int, aki még mindig a gép körül foglalatoskodiK — Mióta dolgozik kombájnnal, Laci bácsi? — ötven óta, amikor az első kombájn megindult nálunk. De dolgoztam rajta azelőtt is. — ??? — A Szovjetunióban, a hadifogságban három évig arattam egy esz négyessel. Ismerem, mint a tenyerem. Sokan elátkozták, pedig ha Dieselmotorja lenne ... nagyszerű gép. Ennél az eszká hármasnál még rajzolni sem lehetne jobbat. Ma is kettessel ment, pedig még be sincs járatva. Persze jó karbantartás kell neki. Nálunk ez nem probléma, ugye Andris fiam? Mindketten szerelők vagyunk. — Meddig maradnak? — Vagy egy hétig. Amíg otthon meg nem kezdik a munkát. Talán le is vágjuk addig. Holnap nekimegyünk. Igaz-e, Andris fiam? — csap a segédje vállára. Ügy látszik jól megértik egymást. — Meg egy kis pénzt is akarunk keresni, nemde, apukám? — válaszol az élcelődve. — Azt mondtam a feleségemnek, hogy addig nem megyek haza, míg a kombájn tartálya tele nem lesz pénzzel. — Nem rossz így távol a családtól? — Aratáskor meg sem köthetnének otthon. Meg — a szó köztünk maradjon — jól jön egy kis kirándulás. Nőtlen? ... Majd ha megnősül, maga is megtudja. — Jóizűen nevetnek a jól sikerült tréfán. — Mennyit vágott le tavaly? — Százötven hektárt az emzsévé kombájnnal... Az idén — akár meg is írhatja — Andrissal elsők akarunk lenni a kerületben. Ügy sem szeretek aludni, majd egy kicsit megnyomjuk a gombot. PAtÄ(m LAJ0

S Megkezdődött a kenyércsata A Stúrovói Állami Gazdaság újmaJori részlegén július 10-én megkezdődött az aratás. Árpából 37, búzából 26 mázsás átlagos hektárhozamra számítanak. A részlegen a takarmányt már betakarították, így minden erejüket az aratásnak szentelhetik. —njriiimiMiimimimumiimimimummiiimmmim A

1 E

1 rra a kérdésre, hogy a félévi értékelés után hogyan állnak a munkaegység értékével, Csikós Mihály, a szövetkezet elnöke előbb csak röviden válaszol: Nem olyan jól, mint tavaly. A továbbiakban aztán elmondja, milyen körülmények játszottak közre, hogy így nyilatkozzon. Az a különös a dologban, hogy az idei esztendő csapadékban gazdagabb a tavalyinál és a szövetkezet jövedelme — a mérleg szerint — jelenleg mégis alacsonyabb. A virti szövetkezet (komáromi járás) tavaly 22 koronát fizetett egy munkaegységre. Ugyanennyit tervezett az idén is, a helyzet azonban úgy alakult, hogy pillanatnyilag 18 koronát ér a munkaegység. Persze még növekedhet az értéke, a lehetőség megvan rá, ám a tagságnak minden szakaszon helyt kell állnia. > lsősorban szót kell ejteni arról, hogy tavaly gyenge volt a takarmánytermés és a teheneknek nem jutott elég lucerna, ezért csak 3,5 liter volt a téli tejhozam, ami igen érezteti hatását. Ehhez járult még, hogy a gazdaság a korai zöldségből kevesebbet vett be a tervezettnél. Pedig a tagok a kertészetben bíznak a legjobban, hisz az Istállótrágya java részét beleadják, és a szántóföldeknek csak alig 10 százalékát javítják szerves .trágyával. Tehát a fő jövedelmi forrást a zöldségter mesztésre alapozza a tagság. Hogy tavaly 22 koronát kaphattak munkaegységenként, azt is a kertészet, 9 kiváltképpen a dohány termesztése tette lehetővé, amiből 150 ezer koronáért adtak el többet a tervezettnél. Igaz, segített az állattenyésztés is (bár a tejtermelés akkor sem érte el a kívánt szintet), a tojás-, a sertéshús- és a marhahúseladás — ami ugyan az állomány csökkentésének a rovására történt — szintén pövelte a bevételt. A FELEVI ERTEKELES UTAN Az állományt a takarmányhiány miatt csökkentették. Ám az eljárás csakis azt vonja maga után, hogy még kevesebb lesz az Istállótrágya, amire a gazdaságnak égetően szüksége van mind a kertészet, mind a többi szántóföld humusztartalmának javítására. A szövetkezet keresi a talajerő növelésének megoldását. Azt mondja az elnök, hogy lucernát termesztenek, mert nitrogént köt le, méghozzá jelentős mennyiségben. Jó az elképzelés, csakhogy amint tudjuk, a lucernatermesztés kisméretű lehetett, hiszen a teheneknek télen egy szál sem jutott. Tagadhatatlan, közrejátszott a szárazság, de (a kertészeten kívül) a lucerna az idén is csak 16 százalékát foglalja el a szántóföldnek. Jobb lesz az arány jövőre, mivel annyi az idei alávetés, hogy a lucerna 27 százalékát foglalja Tnajd el a szántóföldnek. zzel sokat nyer a szövetkezet, nemcsak a talajerőt növeli, hanem bőséges takarmányalapot biztosit, amit minden gazdaságban — legyen bármilyen irányzatú a szakosítása — elengedhetetlen kellék, mert mit sem ér a terven felüli bevétel, teszem azt a zöldségből, ha a tejtermelésre ráfizet a szövetkezet. Maradjunk egyelőre a talajerő fokozásánál, jobban mondva helyreállításánál, mert ez jelentősen befolyásolja a munkaegység értékét. Bár tudományos dolgozóink nem sokat hallatnak a hüvelyesek jó tulajdonságairól, annyit azonban tudunk, hogy ezek a növények még a hereféléknél is több nitrogént köt,nek le. Ezt nem használják ki gazdaságaink, pedig minden földműves meggyőződhetett előnyéről. E

2 A magángazdálkodás Idején kevés olyan kukoricaföld akadt, amelyen köztes veteményként ne termesztettek volna babot. A kisgazda némely kukoricasorokat a szó szoros értelmében teletömte babbal. Ezekben a sorokban ugyanúgy megtermett a kukorica és semennyivel sem volt gyengébb, mint a bab nélküli sorokban. A következő esztendőben a búzavetésen sem állapíthatta meg senki, hogy a bab helyén gyengébb a gabona. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a bab — mint köztes vetemény — nem ártott, s mivel az általa telezsúfolt földrészen kétszer annyi növény termett, illetve megélt póttrágyázás nélkül, itt valaminek történnie kellett. A hüvelyes nitrogént juttatott a talajba, ami a közeli növénynek hasznára vált. G

azdaságaink ma a kapálás nélküli kukoricatermesztésre törekednek, amit olyan gyomirtószerek használatával valósíthatnák meg, ami a hüvelyesekre ártalmas. Ezekből a gyomirtőszerekből a kukorica vetésterületének azonban csak egy részére Jut és a többln gazdaságaink mégsem alkalmazzák az Ilyen irányú talajjavítást. Figyelmet érdemelne a gabonaneműek borsóval való vetése is, mivel a borsó könnyen elválasztható a 'nálánál apróbb szemű búzától. És ha a hüvelyes segít mind a műtrágyagondok felszámolásában, mind a fehérjetartalom pótlására a takarmányozásban, termesztésének nagyobb méretű meghonosításával Csakis jól járnának gazdaságaink. Persze, kísérletezésekben kísérleti állomásainknak kellene vállalniuk az úttörő szerepet. Természetes, nem válik a szövetkezetek kárára — többek között a virtlére sem —, ha kísérletképpen bevezetik a hüvelyesek köztes veteménykénti termesztését. A nitrogén lekötésével javulna a talajerő, ami elősegítené a gabonaneműek nagyobb hozamát, a jobb takarmányellátást. A virtiek a félévben mutatkozó pénzhiányt az állattenyésztési termékekből nemigen tudják behozni. Mert mi a helyzet? A

gabonaneműek hozamának felértékelése után kiderült, hogy az eladási terv teljesítése, a vetőmag biztosítása és a természetbeni kiosztása után alig 10 vagon abraktakarmány marad. A kukoricával együtt megközelítőleg 25 vagon abraktakarmányuk lesz, a gazdaságnak viszont több mint 40 vagon abraktakarmányra lenne szüksége. Tehát a tehenek tervezett abrakadagolásáról máris lemondhatnak. Ennek ellenére a tehenek téli kosztja azért javul a tavalyihoz képest, mert az adagban 4 kiló lucerna is lesz. Amint tudjuk, kis területen termesztik a lucernát, ám a kedvező időjárás következtében az első kaszálás olyan jó termést hozott, hogy a tavalyi készletet háromszor felülmúlja, így a szövetkezet a télen 5 literes tejhozamra számíthat, ami ugyan jobb a tavalyinál, de a termelési ár még mindig nagyobb az eladási árnál. S hogy a vezetők mégis bíznak a négy koronát csökkent munkaegység értékének visszaállításában, arra a kertészet ad alapot. Czép a fűszerpaprika, amit — ^ ha kevésnek látják a csapadékot — öntözni fognak. Szerencsés esetben terven felül 100 ezer koronát is kereshetnek rajta. Hasonló reményt kelt a dohány és a paradicsom. Az egészet összevetve 200 ezer korona terven felüli bevételre van kilátás, ami a gyenge tejtermelés és a korai zöldség bevételi tervének hiányát fedezi, s helyreállítja a munkaegység teljes értékét. Az érvelés helyes és elfogadható, ám másképpen ls alakulhat a dolog. Jövőre másképpen is lesz, ha a lucerna úgy „bevág", mint az idén. A szarvasmarha nagyobb hasznot hajt majd és emellett lehetővé válik létszámának növelése is, ami a munkaegység értékét nem csökkenteni, hanem növelni fogja. A több lucernatermesztés és az állatállomány létszámának növelése kétszeres előnyt jelent a szövetkezet számára. Ez is, az is a talajerő fokozását segíti elő, ami a gazdálkodás alapját képezi. Kár,, hogy a talajjavításban a hüvelyesek termesztése még nem játszik szerepet, pedig ez is elősegíti a gazdaságosabb termelést. Néha talán úgy tűnik, hogy a munkaegység értékének ingadozására nincs kihatással a talajerő. Ez azonban csak pillanatnyi látszat, mert szerves trágya nélkül a föld kevesebbet terem. S mikor az úgyis laza, homokos talajt öntözik, a víz még azt a kevés tápanyagot is kimossa, ami benne van, és hiába várják tőle a jő termést. Ilyenkor az öntözés is vajmi keveset segít. A szerves trágyával javított talaj jobban bírja a szárazságot ls, és mindenkor nagyobb termést biztosít. a a virtiek megalapozzák elsö'sorban a gazdaságos állattenyésztést, ami a takarmányalaptöl függ, valamint javítják a talajerőt mind szerves trágyával, mind a nitrogént lekötő növények termesztésével, az év közepén sem lesznek olyan gondjaik, hogy vajon meglesz-e a munkaegység tervezett értéke. BENYUS JÖZSEF H

£ a a mmtm