Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-06 / 184. szám, szombat

Régi harcosok között Ha az ember fel akar mérni egy bizonyos megtett utat, akkor rögzítenie kell a kiindulás és a megérkezés helyét és Időpontját. Erre akkor gondoltam, amikor hozzáfogtam a Stelner Gábor-regény megírásához. E pontok Stetner Gábor születésével és halálával adva vannak, a valóságban azonban más, sokkal bonyolultabb a helyzet. Steiner Gábor töretlen forradalmi fellemének az ábrázolását csakis a párton, illetve munkatársai forradalmi magatartásán keresztül lehet hitelesen, a valósághoz híven kidomborítani. Így Jöttem rá eddigi munkám során, hogy a régi Csehszlovákiában a magyar munkásság és parasztság minden veszéllyel dacoló forradalmisága a Nagy Októberi Forradalomból vagy a Magyar Tanácsköztársaságból ered. A két forrás alapjában ugyanaz, külön-külön azért kellett megemlítenem, mert bárkivel te beszéltem a régi harcosok közül, azok vagy részt vettek a születő Szovjetunió harcaiban, vagy vöröskatonaként harcoltak a Tanácsköztársaság hadseregében. MOST PEDIG — ha már ott tartok, hogy beszélek a csehszlovákiai magyar munkások és parasztok egykori forradalmi magatartásáról, amit a munkássajtó poros lapjai és nem utolsósorban a régi rendőri és bírói jelentések elsárgult iratai őriznek a könyvtárakban és a? Irattárakban — nem lesz érdektelen, ha idézem néhány aktív harcos emlékét Steiner Gáborról, ama kemény harcokkal kapcsolatban, amelyek feltárják a régi Csehszlovákia légkörét. Itt van például Csevár József. Túl van már a hetvenen, kis nyugdíjból él a feleségével, régi harcostársával, akí a legnyomorúságosabb időkben is életével, munkájával mellette állt. Amikor mint vöröskatona a románok fogságába esett, az asszony Kecskemétre vitte neki az ennivalót. Nevetve mondja az asszony, hogy bármilyen nagy kosárban Is vitte az elemózsiát, az mind kevésnek bizonyult, hetek munkája percek alatt eltűnt, mert mindent szétosztott éhező társai között. A KOLLEKTÍV SZELLEM dominált, játszotta a főszerepet ezeknek az embereknek az életében. Mindazt, amit életükben szereztek, munkájukkal szerezték, amikor harcoltak, a közösségért harcoltak. Csevár Komáromban, akárcsak Steiner Gábor, a párt alapító tagja volt és a 20-as esztendőkben a harc első percétől kezdve a párt baloldali frakciójához tartozott. Hogy a frakció mit jelent, azt Steiner Gábor magyarázta meg neki. Csevár Komáromban egy kis házikóban lakik, kicsi, keskeny az udvar ls, de egy talpalatnyi föld nincs Itt, amely ne tarkállna és ne Illatozna a különféle színű virágoktól. Tavaly szeptember közepén látogattam meg. Ott ült, lakásának az ajtaja előtt a rengeteg virág közepette és el-eltűnődött a múlton, az egykori harcokon. Higgadtan, bölcsen, az olyan ember hanghordozásával beszélt az eltűnt Idő harcairól, aki természetesnek találja és tiszta lelkiismerettel vállalja mindazt, amit tett. — Nézd — mondotta —, ml kikötőmunkások voltunk, a város munkásságának a legforradalmibb rétege. Mi azért csoportosultunk Steiner Gábor köré, mert láttuk, hogy minden tettével a munkásság és a parasztság érdekeit képviseli. Ha szerettük és megbecsültük őt, ez azért volt, mert a párt iránti hűségre tanított bennünket. Nyomdász volt, többet tudott mint ml és tudását nem rejtette véka alá. Mindent elkövetett, hogy tudását átadja nekünk. Mindannyian kivétel nélkül figyeltük, lestük minden szavát, ha magyarázott valamit. Csodálatosan tudott magyarázni. Csevárnak ezt az állítását Trencsík József ls megerősítette. Azt hiszem, egy évtizeddel fiatalabb Csevárnál, de ez az évtized nem Játszik szerepet. A döntő itt, hogy ki milyen munkít végzett a pártban. Trencsík mindössze egy félévvel későbben került a pártba, 1922 Januárjában, ö is — akárcsak Csevár — a kikötőben dolgozott. Később a községi képviselőtestületben mindketten a helyi pártszervezetet képviselték. — STEINER ELVTÁRS — mondja Trencsík — a téli estéken pártiskoA Szlovák Filharmónia a közelmúltban látta vendégül Regina Smendzianská lengyel zongoraművésznőt. (Foto: Herec felv.) lázást tartott nekünk, a Munkásotthonban. Ezekre az estékre ma is igen élénken emlékszem. Soha senki olyan világosan, értelmesen meg nem magyarázta nekünk, hogy mi az áru, mi az állam, ml az értéktörvény ... Mindez a felfedezés erejével hatott ránk, mert nem szabad elfelejtened, hogy ml kikötőmunkások mindössze négy, legfeljebb hat elemit végeztünk. Meggyőződésem, amikor magyarázott, mindezt szemmel tartotta, ezért hallgattuk őt érdeklődéssel. Arra ls emlékszem, soha egyetlen hallgatót sem feleltetett. Kérdését mindig valamennyiünkhöz Intézte. Tapintatos volt. Attól tartott, hogy esetleg valamelyik közülünk nem tud válaszolni a kérdésre, kínos helyzetbe kerül és megsértődik ... Ennek a módszernek aztán az volt az eredménye, hogy jegyzeteket készítettünk mindarról, amit hallottunk. E jegyzetek alapján aztán a kikötőben, munka közben vitatkoztunk. Később az előadás alatt komoly viták fejlődtek ki, valóságos versengés indult meg a hallgatók között, mindenki felelni és kérdezni akart. Steiner Gábor könyvekkel, füzetekkel látta el őket. A mindennapi kemény harcok közepette arra is volt gondja, hogy felhívja a figyelmüket egy-egy cikk vagy könyv olvasására. Szabad Ideje nem volt. Steiner Gábor akkoriban a Spitszer-nyomdában ledolgozta a napi nyolc órát, utána vagy a Munkásotthonba ment, vagy ha dolga volt falun — és elég gyakran volt ott dolga — felpattant kerékpárjára és elhajtott. A falvakon a sztrájkok szervezése mellett megfelelő harcos emberek után kutatott ... és talált. Ilyen felfedezettje volt Patkó Béla. Aki a komáromi levéltárban kutatásokat végez, az a rendőrségi, csendőrségi elsárgult Jegyzetekben gyakran találkozhat a nevével, ö szervezte a 30-as években a Kommunista Ifjúmunkás Szövetséget. Kiváló szervező és bátor harcos volt, ezt a csendőrségi jegyzetekben lerögzített hajsza is bizonyltja. Ha ma nem az többé, ez nem egészen rajta múlott. Patkó Béla 1907-ben Nemesőcsán született. Az asztalos mesterséget tanulta ki, de mesterségét nem folytathatta és akárcsak akkoriban társai, azt a munkát végezte, ami éppen adódott. (Csevár is ács volt.J Patkó ma ls erőteljes embernek hat. Látni, hogy ifjúkorában azok közé tartozott, akik nem félnek a saját árnyékuktól. Szerényen és rendkívül fegyelmezetten beszél az egykori harcokról. Amit mond és ahogy mondja, arról tanúskodik, hogy szívesen emlékezik ... 1924-ben Lenin halálának napján alakítotti meg Nemesócsán a Kommunista Ifjúmunkás Szövetséget, amelynek elnöke lett. Később Kamocsán, Szimőn és a környék többi falvában is ő szervezte meg az ifjúmunkások szervezetét. Két évre rá, 1926. január 21-én, Lenin halálának második évfordulóján lépett a pártba. Abban az esztendőben szervezte meg Steiner Gábor náluk az aratósztrájkot, amely 7 napig tartott és teljes sikerrel járt. Többek között elérték, hogy 5 korona helyett 12 koronára emelték a napszámot. A jegyzővel és az urasággal Steiner Gábor tárgyalt. Igen higgadtan megmagyarázta nekik, hogy a földmunkásnak nincs más útja, mint a sztrájk, ha ki akarja harcolni jogalt. Később az apja — aki a község kommunista bírája volt és Jelen volt a tárgyaláson — elmesélte neki, hogy a tárgyalás során az urak megkínálták Steiner Gábort cigarettával, de ő elutasította és a magáéra gyújtott rá. — Mert — mondotta az apja — nem akart az urakkal egy tálból cseresznyét enni. — JELENTÉKTELEN ESEMÉNYNEK tűnik az egész — magyarázza Patkó Béla — mégis az ilyesmi megmarad. Már a sztrájkra ls alig emlékszem, de erre igen. Arra Is emlékszem, hogy amolyan bölcs, türelmes mosoly játszadozott az arcán, amikor az embert kérdezte. Egy ízben 6 tartotta nálunk május elsején az ünnepi beszédet. Amikor az ünnep befejeződött, még két órája volt a vonat Indulásáig. Leültünk hát a zsidótemető közelében a füves árokba és ott elbeszélgettünk. Érdeklődött olvasmányaim iránt. Erre megmondtam neki, hogy éppen azt a könyvet olvasom, amit ő ajánlott nekem, Engelstől „A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig". Miután néhány kérdést tett fel nekem, ő kezdett beszélni a szocializmusról. Azt mond ta akkor, hogy a szocializmusban a munkásnak több szakmát kell elsajátítania, hogy könnyen átképezhesse magát arra a munkára, amire a népgazdaságnak szüksége lesz. Azt is mondta, hogy Szlováklát, még a délvidéket ls, Iparosítani fogják, a mezőgazdaságban pedig a gépesítés, a szakosítás fog tért hódítani. Ma is gyakran gondolok arra, amit mondott, mert szeretet volt minden szavában, amikor Szlovákiáról és a szocializmusról beszélt. Nem csoda, ha ml ls nagyon szerettük őt. Én a pártmunkám sor?.n sokszor kerültem fogságba, s ott ls ő bátorított. Amikor a fogházban meglátogatott, mindig hozott valamit, cigarettát, édességet,egyszóval mindazt, amiről feltételezte, hogy szükségem van rá. Steiner Gábor maga ls gyakran lakója volt a fogháznak és természetesen látogatója is. Egyetlen Igazi munkatársa nincs, aki idővel ne ke rült volna fogházba. Csevár József például 21 napot ült egy ízben azért, mert kí akarta Steinert szabadítani a rendőrök gyűrűjéből. Ez 1930-ban történt. A Lana-cég akkoriban a csatornázást végezte a városban. A mun kások béremelést követeltek és sztrájkba léptek. A sztrájkot Steiner Gábor irányította. Egy hétig tartott és azzal ért véget, hogy a munkások órabér helyett az akkordmunkára tértek át, ami sokkal előnyösebb volt számukra. A munkaadókkal Steiner tárgyalt a városházán. A tárgyalás Ideje alatt a munkások tömege vára kozott a városháza előtt. A rendőrök a tömeget szét akarták oszlatni, erre Steiner, nehogy verekedésre kerüljön sor, kiment az erkélyre és felszól! totta a munkásokat, hogy menjenek a Munkásotthonba, mihelyt befejezi a tárgyalásokat, majd részletesen be számol mindenről. A MUNKÁSOTTHONBAN azonban alighogy megkezdte beszámolóját, megjelent Machacsek rendőrfelügyelő a kopólval és felszólította Steinert, hogy hagyja abba beszédét, mert ez a gyűlés nincs engedélyezve. Steiner azonban folytatta a beszámolóját. Erre a rendőrök erőszakhoz folyamodtak. Lerántották az emelvényről, dulakodás támadt, amiben Csevár ls részt vett és persze Steiner felesége sem nézte tétlenül, hogy férjét a megtermett legények körülveszik és a karját csavargatják, nekiment az egyiknek dühösen, asszony módjára... Persze többen is részt vettek a verekedésben, kaptak és adtak is ütlegeket, de idejekorán eltűntek, Csevárt és az asszonyt azonban letartóztatták. Az asszony különösen jól jött számukra, mert Steinert mint országgyűlési képviselőt nem tartóztathatták le. Mindezt Csevár ma már a nyugdíjas nyugalmával mondja el, mint aki jól végezte a dolgát. Mielőtt távozom, Csevár József még a következő tanácsot adja nekem: — HA STEINER GÁBORRÓL akarsz írni, ennek a regénynek csak akkor lesz értéke, ha a mi életünket, harcunkat ls megírod benne. Steiner élete csak mi általunk kapja meg igazi jelentőségét. SZABÓ BÉLA Montheríaút új regénye Henry de Montherlant 24 évi szünet után ismét regényt írt. 1939-ben fejezte be „Lányok" című elbeszélő ciklusát és azóta csak a színpadnak dolgozott. Oj regénye, a „Káosz és az éjszaka", Spanyolországban játszódik. Hőse egy polgári származású spanyol anarchista, amolyan modern Don Quijote, aki a polgárháború után Franciaországba emigrált és most hazatér meghalni a francólsta Madridba. Ütjára elkíséri leánya, aki nem osztja apja politikai nézeteit és szeretne férjhez menni, de a magányos ember az öregek önzésével maga mellett tartja. A Gallimard-kiadó gondozásában meglelent kötetet Marti Bas, Párizsban élö spanyol emigráns 32 litográfiája díszíti. A festS elmondta az újságíróknak, hogy Montherlant nem befolyásolta munkájában, sSt készséggel meghallgatta észrevételeit és azok alapján változtatott a szövegén. A MATESZ műsorán szereplő Tékozló szerelem (Sütő András darabja) egyik jelenete látható a képen. (Foto: Nagy L. felv.) EVA SALZER A pesszimista Az élet jobbára szépet és jót tartogat a fiatal Elvira számára. Ám ő szívesen elpityeredett és ha itt-ott szomorú élménye adódott, mélabús hangulat vett erőt rajta. Magányos sétákról merengett és apró sóhajokkal, keseregve pillantott a tükörbe: kerek pofikája, ragyogó szeme és pisze orrocskája sehogysem illett egy „fájdalomtól meggyötört" lélekhez. De azután feltűnt a láthatáron Klausotto. Klausotto verseket írt, és milyen pesszimista verseketl Elvira kéjes borzongással olvasta műveit és szíve megtelt gyönyörteljes reménytelenséggel. Egyszer azután a fiú teára hívta otthonába. Teljesen egyedül a lakásban, zavartalanul engedhették át magukat érzelmeiknek. A költő a lányt átkarolva, az elmúlásról szavalt. A rádióból halk szerenád szólt. Elvira sirt, könynyel egyre hulltak. Csodálatos délután volt... Klausotto bor után kajtatott, de csak málnaszörpre akadt. — Vörös, akárcsak a lebukó Nap — mondta Elvira. Klausotto még kiszaladt a konyhába süteményért és amikor ismét a lány mellé lépett, Elvira, a nyakába borulva suttogta: — Édes lehet veled meghalni! — Hát persze — válaszolta a fiú és gyengéden megpaskolta a lány vállát — ha egyszer megöregszünk... — Megöregszünk! — biggyesztette ajkát a lány. — öregen meghalni! Mi van abban rendkívüli? De gondold csak el, ha a szüleid, hazajőve, holtan találnának bennünket! Kéz a kézben, ajkunkon az alvó kisdedek ártatlan mosolya ... mondd, nem volna pompás?! — Csodálatos volna — felelte egykedvűen a fiú. — Mindenki zokogna — ábrándozott tovább a lány — mindannyian úgy éreznék, milyen keveset tudtak alapjában rólunk, mennyire nem értettek meg bennünket. Az újság pedig azt Írná: „Derékba tört élet." — Valóban, nem is volna olyan rossz — mondta gépiesen Klausotto és poharát felemelve, a lány felé biccentett: — A múlandóságra, Elvira! — A Halálra! — válaszolta ünnepélyesen a lány. — ...Mérget öntöttem a poharakba A fiú kezéből kihullott a pohár, tartalma ott vöröslött az asztalterítőn. — Mérget? Megbolondultál?! — és kikapva a lány kezéből a tele poharat, kihajította az ablakon. — Megöltél volna tudatomon és akaratomon kívül? Feneketlen aljasság! — De, Klausotto!.., — hebegte a lány. — Hiszen arról verselsz, milyen szép volna belehalni a szerelembe ... — ... amiért kétszáz márkát kaptam! — fejezte be a mondatot diadalmasan a fiú. — Hát azt hiszed, koporsóra kell nekem a pénz? Tisztára őrült vagy! — 0, te, te! — zokogta Elvira. És ezt nevezik ideális pesszimizmusnak. Szégyellem, hogy veled együtt akartam meghalni! — S megvető pillantással elrohant. A kihalt, komor utcát megvilágító egyetlen lámpa fénynyalábja sópadtan csillogott a folyóban. Elvira égő arccal, mélyen ráhajolt a híd korlátjára. „Hideg a víz... csalogató és hideg .Búcsúpillantást vetett a szemközti házsorra és tekintete egy fagylaltosbolt megvilágított kirakatához tapadt. Majd szemét lehunyva, sóhajtotta: — „Csalogató és hi» deg... Ki tilthatja meg nekem?" És a sötét víz feletti hídon, alvajáró módjára, a fényárban úszó kirakat irányába tartott. Két adag fagylaltot ott helyben megevett, a harmadikat az utcán szopogatta el. {fordította: Ábel Olga Hallom a gyerekeket, amint kérdezik egymástól: „Mire játszunk?" Rövid vita után eldől, hogy „katonára" vagy „boszorkányra" fognak játszani. Itt már érezzük a „hrat sa na niečo" szó szerinti fordítását. Ez pedig magyarul helyesen Így hangzik: „katonásdit", vagy „boszorkányt" játszunk. • * Többször megfigyelhető, hogy a magyar ajkú dolgozók azt mondják:„egt/edül mondta nekem", vagy pedig a büszkélkedő apa azt mondja a tetszetősen összeállított kockaépítményről: „egyedül csinálta". Nyilván nem azt akarta mondani, hogy nem volt senki a szobában, mikor a gyermek a kockákkal játszott, de azt akarta kifejezni, hogy Idegen segítség nélkül „maga" állította össze az építményt. A szlovák „sám, sama, samo" szó jelenti azt is, hogy „egyedül" azt ls, hogy „maga". Ml pedig egyre gyakrabban használjuk az „egyedül"' megjelölést akkor is, ahol helyesen a ,maga", „sajátmaga" szót kellene alkalmazni. M :< x Beszélgetés közben gyakran hallhatjuk, hogy valaki már „vesz" vagy „szed" nyugdíjat. Nyugdíjat nem lehet sem venni, sem szedni, magyarul úgy mondjuk, hogy valaki nyugdíjat „kap". „Brat penziu, dôchodok" csak szlovákul helyes. . » • Sportvonalon hallottam ezt a kifejezést, hogy a játékos a „Lokomotíváért" Játszik. Semmi kifogásom sincs a „Uraje za Lokomotívu" ellen, de magyarul úgy helyes, hogy a „Lokomotíoában" játszik. F S S Sokan még ma sincsenek tisztában azzal, hogyan fejezzék ki a „rozhlas po dróté" fogalmát magyarul. A sok sikertelen fordítás helyett alkalmazzuk a helyes magyar megjelölést: „vezetékes rádió". • • • Valaki vizsgázni megy és így szól: „Tartsd majd az ujjadat!" Magyar fogalmak szerint így nem helyes, mert ez Olvasóink közül többen kérték a korábban közölt nyelvi tanácsadó felújítását. Tekintettel a kérés indokoltságára — az új fejléc alatt — a jövőben ismét közlünk hasonló tanácsadót, s szívesen válaszolunk az olvasók kérdéseire is. a németből s a szlovákból átvett ügyetlen fordítás. „Dri mi palec" hangzik szlovákul és mi is lefordítjuk szó szerint magyarra, ahelyett, hogy azt mondanánk: „Gondolj ma]

d rám", vagy „Izgulj majd értem". Valaki közölte, hogy elmegy a mulatságra és kéri, hogy „számoljanak vele". Bizonyosan nem azt akarja mondani, hogy ott majd együtt fogunk számolni, hanem azt, hogy „számítsanak rá is". Közben azonban szó szerint lefordította, hogy „počítajte so mnou". Egy tervbe vett ügy nem valósul meg. Gyakran hallhatjuk, hogy már „esett". A „padlo" szlovák kifejezés ilyen értelmű használata idegenszerű. Mondjuk ügy, hogy a dolog már nem Időszerű, idejét múlta. • • Ä Mit játszik a mozi! — kérdezzük. Sokkal szebben hangzanék, hogy mit adnak, vagy milyen filmet vetítenek"* moziban. « * « Sportéletünkben teljesen meggyökeresedett a „remlzált" szó. Az eddigi, csupán sakkban ismert „remlzálni" kifejezés teret hódit a labdarúgásban és más sportágakban ls, holott a „döntetlenül játszottak" ízesebb, tömörebb magyar megjelölés. «: :•: v Mind gyakoribb a „menni" ige helytelen használata. „Volačo mu Ide povedať' — mondja a szlovák nyelv. Ezt nem lehet magyarul Így kifejezni: „Megy neki valamit mondani". Helyesen ^Igy mondjuk: „Valamit mond neki". Addig is: „megyek további anyagot gyűjteni". LOŐSZ DEZS0 ÜJ SZÖ 8 * 1963, július 6.