Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-06 / 184. szám, szombat

I hj/Ag "-a: : \f ftwtl "Aliiul vili SS ff IJ iü 3 |RIPORTUNK A SZOVJETUN1ÓB6LI NjogarSiibéria metropolisában B erlin, Budapest, Varsó, Drezda és Prága már századunk húszas éveiben vi­lágváros volt. Iskoláik, egye­temeik, múzeumaik ezer szám­ra vonzották a külföldi turis­tákat, vendégeket. Amikor e városok felett már rég füstöl­gött a tőkés nagyipar száz és száz gyárkéménye, az Ob folyó partján, Nyugat-Szibéria Novonyikolajevszk nevű város­kájában abban az időben, (pontosabban a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom nap­jaiban) mindössze 70 ezer la­kót számláltak. A faházikók­kal beépített városkának nem volt még akkor színhá­za, mozija, üzeme, se egye­teme, de még egy jóravaló útja sem, melyet városi utcá­nak lehetett volna nevezni. Novonyikolajevszk, később Novoszibirszk történelmében az elmúlt fél század egy egész korszakot jelentett. A mai milliós Novoszibirszk nyugodtan felveheti a ver­senyt a világvárosok bárme­lyikével, már ami az ipart, városépítést, vagy a kulturá­lis életet illeti. A z Ob folyó két dombos ** partjáról, melyeket szé­les betonhíd köt össze, kor­szerű városnegyedek tekinte­nek a folyó tükrébe. Ma e város fejlett ipara, főleg gép­ipara már nemcsak a szocia­lista táborban, de a nyugati tőkés államokban is közis­mert. Gépipari üzemeink tö­kéletes gyártmányalt már nem egy nemzetközi kiállítá­son, mintavásáron arattak nagy sikert. Ezért gépipari gyártmányai a világpiacon nemcsak Ismertek, hanem ke­resettek is. Nincs a tőkés vi­lágból figyelemre méltó láto­gató, aki országjáráskor meg ne tekintené Novoszibirszk Iparát, új városnegyedeit, a tudósok központját és más nevezetességeket. Amikor az amerikai nagy­lpíftosok az Egyesült Államok volt alelnökének, Nixonnak vezetésével meglátogatták Novoszibirszket és megtekin­tették Turbogenerátor Üze­met, Edwin Wennard nagy­iparos a következőket írta be a vendégkönyvbe: „El vagyok munkájuktól ragadtatva". Egy másik milliomos, Malku Cis­ler ezt írta: „Sok üzemem van az Egyesült Államokban, de ilyet először látok életem­ben". Nem hinném, hogy bár­mely kapitalista gyártulajdo­nos csak úgy megdicsérné a szocialista államok sikereit. Az említett üzem még alapí­tásának 15. évfordulóját sem ünnepelte és már évek óta korszerű generátorokat gyárt, nemcsak a belföldre, de más országok számára is. Az üzem dolgozói ez idén a bratszkl vizierőműnek készítenek 20 drb kétszázötvenezer KW-os generátort. Jövőre itt kezdik el gyártani a krasznojarszki vizierőmű számára a világ ed­| NYUGAT-BERLINI RIPORT 1 A FRONTVÁROSBAN A fekete egyenruhás nyugat­berlini rendőr komor te­kintettel bekukucskált Viokswa­gen-ünkbe, majd meglátva a szovjet okmányokat, szalutált és intett: — Mehetnek. Elhagytuk a Checkpoint C h a r 1 i e-t Amerikaiak adták ezt a nevet az itteni ellenőrző állomásnak. Sajátos amerikai elnevezés, s ezen senki sem csodálkozik, mert a „trontvá­ros" igazi nrai az amerikaiak. A szájhagyomány szerint az el­ső időkben egy Charlie nevű „vad alak" tartott itt szolgála­tot, ő már régen eltűnt, de a neve fennmaradt. Most nyugat-berlini rendőrök vizsgálják az áthaladó autókat. Természetesen, amerikaiak is vannak a közelben, egy jókora üvegházban állomásoznak. Csak egy alkalommal fordult elő, hogy a nyugat-berlini rendőr feltartóztatta kocsimat és át­kopogott az amerikaiaknak. Ki­Jött egy nyurga őrmester, há­nyavetien körüljárta kocsimat: benézett, aztán legyintett: O k e y. Átellenben a demokratikus Berlin oldalán a Fridrich-stras­se-i és a zimmerstrassei átkelő­hely van. A demokratikus és Nyugat-Berlin határán összesen nyolc ilyen pontot találunk. Itt azonban csak a külföldiek, a a nyugati hatalmak fegyveres diplomáciai testület tagjai és a nyugati hatalmak megszálló erőinek képviselői léphetik át a fehér határvonalat. 1 jellemzi Nyugat-Berlint napjainkban? A reakció változatlan ádáz gyűlölete a de­mokratikus Berlinnel és a Né­met Demokratikus Köztársaság­gal szemben, amit a neofasisz­ták már két évvel ezelőtt is annyira kimutattak. Csak az a különbség, hogy akkor szabadon behatolhattak az NDK területé­re, hogy aknamunkát fejthesse­nek ki, terrorcselekményeket kövessenek el. Annak idején az NDK bölcs intézkedése volt a határfal fel­építése a demokratikus Berlin határán. Azóta már majdnem két év telt el, de Nyugat-Ber­linben még mindig 90 különféle kém- és diverzáns központ ta­nyázik. Mivel a fal elzárja a fasiszták út|át, a határ mentén rendeznek zavargásokat, vagy pedig a Nyugat-Berlinben levő néhány szovjet hivatal és sze­mély ellen provokálnak. Nyugat-Berlinben gyakran rob­bannak bombák. Egyszer alkal­mam volt látni egy robbanás következményeit. A merénylők | az Inturiszt irodahelyiségének w bejáratánál időzított bombát he­lyeztek el. A robbanás ereje öt kilogrammos akna erejének fe­lelt meg. Javában folytak a romeltaka­rítási és tatarozási munkálatok, amikor beállítottunk az Intu­riszt poros, kormos helyiségé­be. Ketten voltak a szobában: Vlagyimir Zverjev, az inturiszt vezetője és Ottó Haffner, a nyu­gat-berlini Hellos utazási Iroda vezetője. — Hogy vannak — hangzott a szokásos kérdés. — Mint a fronton, — vála­szolta Vlagyimir Vaszlljevlcs. — A történtek után már két­szer telefonáltak. Megfenyeget­tek: Ne próbáljuk rendbe ho­zatni a helyiséget, mert úgyis felrobbantják. Ugyanilyen kellemetlen hely­zetben van Ottó Haffner. Párton kívüli ember, mindene a béke és a jóbarátság, de a háta mö­gött hallja suttogni: „Kommu­nista". — Már hat éve működöm együtt az Inturiszttal — me­séli. — Ezek a fenegyerekek a mi irodáinkkal is úgy elbánnak, mint most a magukéval. Betörik ablakait NDK-ellenes Jelszava­kat mázolnak falaira. Szeren­csére, nemcsak Ilyenek vannak Nyugat-Berlinben. £n öreg né­met örömmel látom, hogy az utóbbi években kétszer annyi hontársam akart saját szemével meggyőződni a szovjet való­ságról. Különösen sok értelmisé­gi akar a Szovjetunióba utazni. Utazási Irodánk öt év alatt öt­ezer nyugat-berlini szovjetunió­beli útját Intézte el. E gy héttel az Inturiszt el­len elkövetett támadás után a város angol szektorában újabb robbanás történt. Hans Jürgen Bischoph diák lakásán egész arzenál robbant fel. A saj­tó azt állította, hogy ez a diák akarta levegőbe röpíteni az In­turisztot. A halttest mellett egy könyvecskét találtak ezzel a hangzatos címmel: „Útmutatás gyilkosságok elkövetésére — magán személyek kis háborúi­nak módszerei". A terrorista diák tagja volt a Nacionalista Diákszövetségnek, az egyik nyugat-berlini revansista szer­vezetnek. Kl az oka annak, hogy ilyen szervezeték még mindig létez­nek és gúnyt űznek a háború áldozatainak emlékéből? Az amerikai hivatalok és a védő­szárnyaik alatt felcseperedett bonni békebontók. A „frontvá­rosban" minden baj az ő mű­vük. V. PARHITYKO dig legnagyobb hidrogenerá­toratt, 508 ezer KW-osokat, melyeknek teljesítménye több­ször meghaladja Vág menti ví­zi erőműveink teljesítményét. A z üzem, nagyságra és a •^teljesítményre nézve a brnól Královo Pole-i Gép­gyárhoz hasonló. A 7 éves terv végéig, 1965-ig a gyor­san fejlődő Novoszibirszkben még 80 hasonló kapacitású üzemet létesítenek. Nos nem csoda, tehát, ha a város nem évről évre, hanem napról napra terjeszkedik. A város délnyugati részé­ben elterülő XX. Pártkong­resszus Üzemben ma annyi villamosgépet termelnek, mint a második világháború előtt Szovjetunió valamennyi üzemében. Évente itt a ter­melés növekedése meghalad­ja a 30—40 százalékot ls és 1970-ig a gyár mai kapacitá­sa két és félszeresére bővül. Az üzem főmérnöke Iszaak Alekszejevics Bajtman végig­vezetett a korszerű gyár fi­gyelemre méltóbb munkahe­lyein és elmondta többek kö­zött azt is, hogy havi kapa­citásuk, ma kb. 500 mega­watt, vagyis egynegyede az egykori GOELRO tervnek, (mely 15 évre előre szabta meg a villanyenergia-terme­lés fejlesztését a forradalom utáni években). Az üzem ke­retén belül ténykedik a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának Elektro- és Hidro­technikai Kutató Intézete is, melynek igazgatója egyúttal az üzem Igazgatója is. Az üzem és a kutatóintézet mér­nökei tehát közös erővel Igyekszenek világszínvonalra emelni a termelési technoló­giát. A világszinvonalat jó­val meghaladó új tipusú hid­ro- és turbogenerátorok szer­kesztésénél és elkészítésénél az a legmeglepőbb, hogy eze­ket a bátor újításokat és vi­lágraszóló sikereket az üzem és a kutatóintézet fiatal szak­emberei érték el, akiknek át­lagkora a 25 évet sem halad­ja meg. Maga az üzem fő­mérnöke és helyettese csak nemrég töltötték be a 32. azaz 33. évüket. Ilyen korban pedig érthető is a lendület, a bátorság és az új vonzó ro­mantikája. Az üzem komszomolista ko­rú dolgozói közül minden harmadik levelező hallgató­ként Ipariskolában, vagy 'főiskolán tanul. Csak a meste­rek és a szerelők közül 300-an tanulnak esti Ipariskolában és főiskolán, menet közben nyerik el az elektromérnöki diplomát, vagy az elektroipa­ri technikusi képesítést. Sok száz fiatal pedig egyenesen itt az üzemben végzi el a munkásifjúság számára léte­sített középiskolát. Olyan szakmában, mely mérföldes léptekkel halad, a mai tudás holnapra már nem elegendő. A novoszibirszki Turboge­nerátor Üzem ma éven­te 1500 villanygépet, köztük 20 hidrogenerátort és 2 nagy teljesítményű turbogenerá­tort gyárt. Itt szerkesztették és gyártották az lrkutszk! ví­zi erőmű mind a nyolc hidro­generátorát is. Az említett szá­mok azonban holnap, jövőre már elalvultak lesznek, mert az évi teljes termelés növe­kedése csaknem a mai ter­melés felét teszi kl. Az üzemben megismerked­tem sok kiváló szakemberrel, komszomollstával. Csodálkoz­va álltam meg egy hatalmas szerelőcsarnokban, ahol ép­pen egy 13 m átmérőjű 320 ezer kW-os sztatort sze­reltek össze. Súlyra és méret­re nézve ez a gép páratlan a Szovjetunióban, mivel súlya meghaladja az 1500 tonnát is, vagyis az építkezésre szállításához nem kevesebb mint 100 vasúti kocsi szük­séges. A szomszéd csarnok­ban ismerős feliratot pillan­tottam meg. Egy 15 méter hosszú, a plzenl Lenin Üzem gyártotta esztergapad mellett két munkás szorgoskodott. Kérdésemre a főmérnök Bajt­man elvtárs elmondotta, hogy üzemük ezt a gépet a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa keretében kapta ha­zánkból és a közeljövőben még egy hasonló gép érkezik a Lenin Művektől. Közelebb léptem a munkáshoz. — Kitűnő minőségű cseh­szlovák gép — mondotta Alekszandr Nyikolajevics Si­sov, majd egy olajos rongy­gyal megtörölgette a ' gép egyik alkatrészét. — Az ilyen együttműködést a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében igazán örömmel fo­gadjuk. Adja át forró üdvöz­letünket és hálás köszöne­tünket a kiváló esztergapad gyártóinak, mert munkájuk­kal, a gép minőségével iga­zán nagyon meg vagyunk elé­gedve. Sisov elvtárstól és társától Fjodor Alekszjevics Prisvától megtudtam azt is, hogy az ő munkájukat már senki sem ellenőrzi. Pecsétjük és alá­írásuk egyenrangú a minősé­gi ellenőrző osztály pecsétjé­vel. Ez a szokás Szibéria gépipari üzemeiben nagyon elterjedt, hogy a legjobb munkások, szakemberek sa­ját maguk ellenőrzik gyárt­mányuk minőségét, amelyért maguk kezeskednek. Sisov elvtárs nyolc éve dolgozik már az üzemben, akkor jött ide, amikor még a szabad ég alatt kezdték meg az eszter­gályozást. Ű és többi munka­társai ls részt vettek az üzem építésében. Büszkék Is kor­szerű gyáruk világraszóló si­kereire. Sisov elvtársat, az lrkutszki vizierőmű számára készített hidrogenerátorok tengelyeinek esztergályozásá­ért, a terv túlteljesítéséért a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével tüntették ki. Tár­sával a jó munkáért nemrég nyerték el a kommunizmus rohammunkása elmet. A mikor elbúcsúztam az üzem munkásaitól, megkértek, hogy írjak be én is valamit a vendégkönyvbe. Valami na­gyon okos, lelkesítő sorokat szerettem volna beírni, de aztán fogtam a tollat és egy­szerűen csak ezt vetettem papírra: „Lelkes munkájuk eredménye az új Szibéria. Sok sikert szibériai elvtársak! Munkájuk hozzájárul a szo­cialista tábor gyors fejlődé­séhez." HORVÁTH SÄNDOR ALGÉRIAI TUDÓSÍTÁS : FELEDHETETLEN EV A mai Algéria lakóit jó­val előbb ismertem, mielőtt ellátogattam volna hazájukba. Tavaly március­ban, valahol H a r d i m a u hatiárváros környékén tör­tént a találkozás. Itt székelt akkor a nemzeti néphadse­reg vezérkara. Kanyargós utakon, ösvényeken, bomba­és gárnáttölcséreken át buk­dácsolva vezetett kísérőm a parancsnokságra. Elbeszélget­a 2500 közül 1500 gyár Ismét megkezdte a termelést. A nyár, az aratás közeled­te a mezőgazdasági reformo­kat ls sürgette. A franciák el­hagyott földjein is létrejöttek az irányító bizottságok. Bufa­ricban 2300 paraszt saját földjein kívül még 43 francia birtokot is megművelt. Az egyesülési vágy mindenütt erős volt. A kormány díjta­lan segítséget nyújtott a sze­SZÖLŰSZÜRET ALGÉRIÁBAN NOVOSZIBIRSZKI VAROSRÉSZ tünk a parancsnokkal, azután figyeltük a tüzérségi párbajt. ESTI BESZÉLGETÉS Este az egyik fedezékben katonák ülték körül a tábor­tüzet. Egy vállas katona fel­kelt és felém nyújtotta szé­les tenyerét. „Orosz?" — kér­dezte csodálkozva. Rögtön „hubz"-zal, lepényszerű süte­ménnyel és kávéval kínáltak. Mindjárt letegeztek és el­árasztottak kérdésekkel. Hal­lani akartak Moszkváról, a Szovjetunióról... Azután a mezőgazdaságra terelődött a szó. Barátaim tudni akarták, miben különböznek a szovho­zok a kolhozoktól, hogyan könyvelik el és fizetik a munkát, mi termelhető a ház­táji földön, ... Mindenre sor­jában válaszoltam. Ekkor az egyik katona hirtelen fel­kiáltott: — Hallod Moham­med, nem megmondtam ... úgye, Igazam volt — bizonyá­ra régi vitájukat zárták le. VAJÚDÁS Az emberek napokig ünne­pelték a függetlenséget el­döntő népszavazás eredmé­nyeit. A diadalittas hangulat­nak is vége lett és szembe kell nézni a komor valóság­gal. Francia katonaság állo­másozott az országban, fran­cia csendőrök „vigyáztak a rendre". A bankok elárvul­tak, mert az európaiak java­része külföldre utaltatta át betéteit, az európai üzlete­sek 80 százaléka pedig be­zárt. Csak egyes vállalatok dolgoztak. A postán, a táv­íróközpontokban, a rádióban, a bankokban, a városi hivata­lokban szabotáltak a francia tisztviselők. Az egyszerű al­gériaiakat azonban leginkább az bántotta, hogy felbomlott az FLN, a nemzeti felszaba­dító mozgalom szervezetének egysége. Az ideiglenes kor­mány egyes tagjai még a nép­szavazás előtt a nemzeti nép­hadsereg parancsnoksága el­len bujtogatták a katonai kör­zeteket, a villayákat. A gyar­mattartókkal való megalku­vást ellenző vezérkarnak, mely elsők között szorgal­mazta a földreform végrehaj­tását, óriási tekintélye volt az országban... Ennek kö­szönhető, hogy az ország csakhamar leküzdötte a poli­tikai válságot. SŰLYOS ÖRÖKSÉG Szeptember végén választá­sokat tartottak az alkotmá­nyozó nemzetgyűlésbe,, majd kikiáltották az Algériai Demokratikus Nép­köztársaságot. Megala­kult az első független kor­mány, élén Ben Bellá­val. Sok üzemben, melyek­nek tulajdonosai a kitűzött határidőn belül nem tértek vissza, irányító bizottságok alakultak az állandó munká­sok soraiból. Aránylag rövid időn belül, 1963. január l-ig gépeket gényparasztoknak, adott. Október 15-én még egy győ­zelmet arattak az algériaiak: a szülők kézen fogva vezet­ték ünneplőbe öltözött gyer­mekeiket iskolába, ahol első ízben folyik a tanítás arab nyelven. Győzött az arab or­szágok és a haladó francia szervezetek szolidaritása — tanítókat küldtek Algériába és megkezdődhetett a tanév. Naponta és mindenhol meg­nyilvánul Algéria gazdasági függősége Franciaországtól. Algéria sok ezer hektár leg­jobb földjén szőlőt termeszte­nek. A pincék mélye több százezer liter bort rejteget, de ki issza? Az algérialak nem, mert a vallási paran­csolat tiltja. A bort csakis Franciaország számára ter­melik. A Szahara legfőbb kin­cse, a kőolaj javarészt fran­cia, angol és amerikai társa­ságok tulajdona. Algéria most is a frank övezetéhez tarto­zik, és francia katonák ál­lomásoznak területén. Még mindig erős a francia tőke befolyása, az amerikai diplomaták és kereskedők pedig mindenképpen rá akar­ják kényszeríteni hírhedt „segítségüket" Algériára. MILYEN LESZ A JÖVŐ? Az algériai forradalom mil­liós tömegeket ébresztett fel, százezrek járták meg a bör­tönöket, a koncentrációs tá­borokat, úgyszólván az egész lakosság szoros kapcsolatot tartott fenn a partizánokkal vagy az illegális harci szer­vezetekkel. Ma minden egyes algériai jogot tart arra, hogy megkérdezze, milyen lesz az ország jövője. A tavaly fel oszlatott Algériai Nőszövet­ség például t egyes régi ha gyományok megtörése mellett kardoskodott és követelte, hogy vonják be a nőket a termelő- és társadalmi mun­kába, nyújtsanak segítséget a sokgyermekes anyáknak. Az algériai nemzeti szerve­zetek mind támogatják a FLN tripoli programját, mely többek között kitűzi a radikális földreformot, az ipa­ri nagyvállalatok államosítá­sát, az ország Iparosítását, a mezőgazdaság szövetkezeti fejlesztését. Célul tűzi ki az írástudatlanság megszünteté­sét, a neokolonializmus elle­ni küzdelmet s más haladó Intézkedések végrehajtását. Az algériaiak nagy remé­nyekkel Indultak az idei 1963-as évbe, melytől a nép demokratikus alkotmányt vár. A fellahok földreformra, a munkanélküliek ezrei munka­alkalomra, a hajléktalanok megfelelő lakásra, a háborús rokkantak nyugdíjemelésre vár.nak. Mind reménykedve tekintenek a jövőbe. JEVGENYIJ VLAGYIMIROVICS POPOV Gi szö 4 * i äô 3> i<* Uu s &

Next

/
Thumbnails
Contents