Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-06 / 184. szám, szombat

N k em anaKľonizmus EGYSZERŰ ÖREGEMBER — falusi szövetkezeti paraszt kérdezte tőlem a minap: — Aztán mondja lelkem, csakugyan olyan ördöngös masinák lesznek kétezerben, mint amilyenekről az újságok írnak? Igazán a Holdra, meg a csillagok felé lehet majd velük repülni? Nem kérdeztem meg a bácsit, miért érdekli őt annyira a nevezetes év műszaki színvonala, mert tudom, elszomorodott volna, ha közlöm vele, hogy ő a legközelebbi ezredfordulónál már nem lesz. -Tudja ő ezt már amúgy is, hiszen az ilyen öreg emberek, csendes pipálgatás közben, azt hiszem a létről és az elmúlásról gyakran el-elmeditálgatnak. Hanem azért gyakran eszembe jut mostanában ez az öregember, meg a kérdésével összefüggő sok-sok dolog. Érdekes, hogy mennyire érdekli ma az embereket — az egyszerű földművelőtől kezdve egészen a tudósig — milyen lesz a világ húsz — harminc év múlva, vagy néhány száz esztendővel később. Ma már a falusi emberek ls mindjobban elfordulnak a rég meghalt csudatevő emberekről szóló meséktől. Ehelyett Inkább a szputnyikokről, meg az automatikus gépekrCl folyik ma a beszéd. Ilyenforma gondolatok keringtek agyamban akkor is, amikor beléptem a nyitrai Vár kapuján. Irdatlan magasságban szuperszónikus repülő húzott el éppen a fejem felett, a Vár restaurálásánál dolgozó kőfaragó az egyik bokor árnyékában ebédelve a vegyespáros szovjet űrrepülésről olvasott, én meg arra gondoltam, nem anakronizmus-e ebben a helyzetben a régmúlt évezredek életével, porladó csontvázakkal, omladozó kőedényekkel foglalkozni. Már-már azon gondolkodtam, nem volna-e célszerűbb lemondani a híres régésszel megbeszélt találkozót, amikor a várkápolna mellé egy turistacsoport érkezett. Németek voltak, a bonni államból érkeztek, ahogy ezt később megtudtam. Kísérőjük udvariasan magyarázta nekik a várnak és környékének történetét, a vendégeknek latin nyelvű feliratokat fordított németre. Aztán a kápolna építészeti stílusáról beszélt, majd később az egyik turista kérdésére felelt. A kérdést nem hallottam, csak a feleletet: — Bocsánat uram, itt valami tévedés csúszott be. Ez a vidék sehogysem tartozhat a Nagynémet Birodalomhoz. A történelmi tények szerint ... — Pedig mielőtt útrakelyink volna, jól áttanulmányoztam unokám földrajzkönyvét. Gondoltam, ló lesz előre megtudni, milyen vidékekre látogatok el. A könyvben az volt, hogy a szlávok által lakott területek nagyobb részt a Nagynémet Birodalomhoz tartoznak. Csakhát, a hadiszerencse elpártolt tőlünk ... Az évezredes sírok vallatójánál Dušek doktorhoz, így aztán mégis bementem. Érdekelt a dolog, különösen azzal összefüggésben, amit a német turista mondott. Az Ismert régész dolgozószobájában állványokon a könyvek helyét többnyire papírdobozok foglalják el, melyekben néhány ezer éves leletek — a feltárt sírokban talált használati tárgyak vannak gondosan osztályozva. Ügy látszik, Dušek doktornak ezek a rozsdamarta tűk, töredezett agyagedények, dárdavégek, zabolák a legérdekesebb regénynél is többet mondanak. — Régóta megfigyelték már a szakmámbeliek, — mondja a régész —, hogy a legfejlettebb kultúrájú népek rendszerint a folyók mellett telepedtek le. Példa erre a Nilus, az Eufrátesz és a Tigris, de ez alól a Dunamedence sem kivétel. A Duna környéke is évezredeken keresztül a népek találkozóhelye volt. Szkíták és húnok, avarok és rómaiak, szlávok, magyarok, törökök és germánok éltek, termeltek itt, harcoltak egymással és hatottak egymásra ezen a vidéken, így hát nem véletlen, hogy Szlovákia legjelentősebb régészeti intézete éppen a nyitrai Várban kapott helyet. — Ha a hadiszerencsét vennénk alapul, — kérdezem kissé kajánul Dušek doktort, — egyáltalában létezne-e a földön objektív történelemírás? Hiszen valamikor a magyar gyerekeket arra tanították, hogy az ősmagyarok annyira vitézek voltak, hogy elég volt mutatkozniuk a nagy-morvák előtt, azok annyira megrémültek, hogy mindenestől itthagyták Árpádéknak az országot. A szlovákok, csehek, _meg a többi szláv nép történetírása viszont azt tanította az iskolában, hogy a magyarok annyira barbárok voltak, hogy a húst a nyereg alatt puhították. — Az Ilyen történelemtanításnak semmi köze sincs a tudományhoz, véli Dušek doktor. Nincs még talán egy tudományág, mellyel az évezredek folyamán annyiszor visszaéltek volna, mint a történelemmel. Az a szegény német gyerek is Igazán sajnálatra méltó, aki azt tanulja, hogy a hadiszerencse hiányában nem élnek itt Nyitrán, vagy Bratlslavában, vagy Varsóban még most is németek... Mesélnek a leletek A tudós régésszel együtt bele-beletekintünk egyik-másik papírdobozba. Közben álmélkodva hallgatom a magyarázatot: A háromágú vasdarab minden egyes ága sólyomfejet ábrázol. Még a laikus is ki tudja venni, hogy az akkori kovácsmester mit akart ezzel kifejezni. — És úgy látszik — mondja Dušek doktor egy másik tárgyra mutatva, — hogy az asszonyok már abban az Időben is szerettek magukban gyönyörködni. Valóban! Itt fekszik előttem az asztalon egy csiszolt fémlap, könnyen megállapítható, hogy eredeti rendeltetése tükör volt. — Ez mind szép és érdekes, de ennek alapján még mindig nem értem, — mondom Dušek doktornak — azonkívül, hogy az ásatások révén megtudják, kétezer vagy ötezer éve milyenek voltak a használati tárgyak, mi a gyakorlati haszna a régészetnek? — Térjünk most vissza, — felelt a régész —, ahhoz a tegezhez. Vasból van. — Valóban, vasból. Eléggé megrozsdásodott ... — Meg. De nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy miután a temetkezési módszerből megtudtuk, hogy a sír szkíta temetkezőhelyen volt, egy ideig elcsodálkoztunk azon, miként került ide vasból készült tárgy. Mert tudjuk, hogy abban az Időben többnyire csak a fejlettebb keleti országokban gyártottak vasat, ellenben a vándorló szkíták kohászattal akkor még egyáltalán nem foglalkoztak. Nyilvánvaló, hogy ez a vasdarab kereskedelmi úton került erre a környékre. Mert máshol is folytatnak ásatásokat, és ha valahol tőlünk 200 —300 kilométerrel délre is találtak a régészek egy hasonló díszítésű tegezt, majd a két pont között is egy harmadikat, nem volt nehéz rájönni, hogy mindhárom hadiszerszám ugyanannak a mesternek a keze alól került ki. Ily módon aztán olyan történelmi fontosságú tényeket Is megtudtunk, hogy például merre vezettek a régi kereskedelmi utak, milyenek voltak a népek mindennapi használati tárgyal. A legmodernebb történettudomány egyes népeket, a népek fejlettségi fokát, a társadalmi javak termelési módja, ennek színvonala szerint értékeli. A népvándorlás korában a Nagymorva Birodalom területén, a magyarok Idejövetele előtt már jóval, az itt élő szláv törzsek letelepedett életmódot folytattak. A nacionalizmustól dezorientálódott történészek évtizedeken, sőt mondhatnánk évszázadokon keresztül parázs vitákat folytattak arról, melyik nép rendelkezett magasabb kultúrával, melyik vett át több szót a másik szókincséből. A magyar történészek azt állították, hogy a magyarok voltak kulturáltabbak, a szlovákok viszont azt bizonygatták, hogy a szlávok adtak többet a magyaroknak. Az ilyen „ki a legény a csárdában" alapon aligha lehetne tudományos szinten eldönteni a vitat. Hazánk területe 1200 esztendővel ezelőtt — Történelemtudósaink és általában a lakosság minden rétege sokat foglalkozik mostanában a Nagymorva Birodalom életének jelentős eseményével — Cirill és Metód hazánkba érkezésével... — Mi történészek — mondta DuOsrégi sírokat tár fel az archeológus Nyitra környékén šek doktor —, nem véletlenül foglalkozunk mostanában olyan sokat a bizánci küldöttek megérkezésének jelentőségével. Azonkívül, hogy a kerek 1100 évforduló az idei esztendőre esik, más okból is sok mindent tisztáznunk kell Cirill és Metód megérkezése (elentőségvel kapcsolatban. Jelentőségüket azonban csak úgy értjük meg, ha legalább vázlatosan elmondunk egyet-mást a Nagymorva Birodalom keletkezéséről és népeinek életéről. A nyugatrómai birodalom hatalma a IV. század végén már leáldozóban volt. Az ezt követő évszázadban a szláv törzsek — mivel ekkor már a húnok hatalma is alapjában megrengett — hazánk mai és az egykori Pannónia területén egyre fontosabb szerephez jutottak. Közben azonban az avarok keletről való behatolása rendkívül bonyolulttá tette e helyzetet, mert ez a harcias törzs a frankok és a szlávok leigázására törekedett. A krónikák szerint Samo Frank kalmár a szláv törzsek élére állt és 'gy győzedelmeskedett az avarok felett. így Saino már 5B2 körül megalakította a szlávok első birodalmát, amely a mai Szlovákiától nyugatra terült el. Ez a birodalom Samo halála után — 860 körül — szétesett. A VIII. század végén Nagy Károly frank király háborút indított az avarok ellen. A háború az avarok vereségével végződött, így újra alkalom nyílt a szláv törzsek egyesülésére és megalakult a Nagymorva Birodalom. A szláv állam nyugati részén — a mai Dél-Morvaországban Mojmír, Nyitra vidékén pedig Pribina fejedelem uralkodott. Mojmír halála után utódja -— Rastislav —, hogy ellen tudjon állni a frankok egyre növekvő nyomásának, megerősítette kapcsolatait a bizánci birodalommal. Ezek a kapcsolatok nemcsak gazdasági és katonai jellegűek, hanem kulturális szempontból is rendkívül jelentősek voltak. Ezerszáztíz esztendeje — 863ban — Rastislav kívánságára hazánkba érkezett Bizánc két küldöttje — Cirill és Metód. Cirill hazánkba indulása előtt összeállította az első szláv betűrendszert, melynek segítségével később a Nagymorva Birodalom is bekapcsolódott a világkultúra vérkeringésébe. A bizánci küldöttek tehát azzal, hogy megalakították az Itt élő törzsek betíírendszerét, hogy segítettek a Nagymorva Birodalom megszilárdításában, jelentőségében egészen a mába nyúló tettet követtek el. Sok régebbi állítással szemben idejöttük elsősorban nem vallástörténeti, hanem kulturális és gazdasági jelentőségű. A Nagymorva Birodalom gazdaságilag és a társadalmi viszonyokat illetően a szláv törzsek egyesüléséből keletkezett, de mindamellett egész Európa kultúrája hatott rá. Ily módon aztán jelentős, változatos gazdagságú anyagi kultúra fejlődött ki a szláv állam tprületén. • * • Dušek doktor dolgozószobájának ablaka nemegyszer még éjfél után is világos. A városban már#mindenki alszik, csak a régész dolgozik ilyenkor még szorgalmasan a sírokban talált leletekkel. A könyvespolcon tucatnyi idegen nyelvű — angol, oros-% francia meg német — kiadvány jelzi, hogy a nyitrai geológusok munkájára már a külföld is felfigyelt. Évezredekig feküdtek ezek a leletek a földben, miért kell akkor anynyira sietni, éjt nappallá téve dolgozni a sírok feltárásában? Hisz a temetők megvárják a régészt, igazán mindegy, ha öt vagy tíz évvel későbbre halasztják feltárásukat, mondják sokan a régésznek, mikor észreveszik, hogy megint tizenhat-tizennyolc órás műszakot dolgozott végig. Dušek doktor ilyenkor egyetlen szó nélkül őszülő halántékára mutat. Mindenki tudja, hogy a régész HZ emberi élet rövidségére gondol, ha ezt teszi. — Mert igaz --mondja Dušek doktor, — az emberiség történetének kezdete sok ezer évvel ezelőttre nyúlik. Ebben az irdatlan időrengetegben egy ember élete legfeljebb egy percet jelent. De ezt az egy percet úgy kell kihasználni, hogy évezredek múlva is tudjanak róla, hogy a XX. század második felében olyan emberek éltek ezen a tájon, akik a múltra és a jövőre egyaránt kíváncsiak voltak. TŰTH MIHÁLY s AZ ŐSRÉGI VAR MÉLTÓSÁGTELJESEN URALJA A GYORSAN ÉPÜLÜ KORSZERŰSÖDŐ NYITRÄT. (CTK felvétel) Zohoralján — Nyitra partján... 1100 esztendeje, hogy Konstantin és Metód Bizánci hittérítők Nyitrára érkeztek (Újsághír) Zobor alján, Nyitra partján van egy város — énekelték gyermekkoromban a lévai szőlőhegyen az. öreg obsitosok. Valamennyien a tizennégyeseknél szolgálták Ferenc Jóskát annak idején Nyitrán. Régi baka-nóta lehetett ez a rigmus, mert azóta sem hallottam, hiába is kérdezősködtem: dallam és szöveg egyaránt elveszett, feledésbe merült... Így aztán Majland, meg egy megmagyarosított stájerországi falu neve mellett Nyitra maradt meg az emlékezetemben, mint olyan város, ahol a katonamundurba öltözött garamvölgyi legényeket a „hőn szeretett király", a véreskezű I. Habsburg Ferenc József nevével egzecírozták és ölni tanították. Már nem ls tudom, milyen elképzeléseim lehettek Nyitráról, egy azonban bizonyos: amikor kisdiákkoromban először jöttem el Nyitrára, mély csalódottsággal Jártam-keltem a szigeten, a Pár utcában, mely rendszertelen építkezésével kimondottan falunak hatott a városban. Elképzeléseimben a Zobor alján elterülő Nyitrát valahogyan színesebbnek, s tán meseszerűbbnek véltem, mint amilyen a valóságban volt. Hiszen már maga a vár is túlságosan civilnek, sőt templomosnak tűnt fel a Koháry védte lévai romokkal összehasonlítva. No meg aztán hiába kerestem a félholdakkal és görbekardos, turbános muzulmánokkal díszített Török kaput. Csupán hurkát áruló kofákat láttam ott, s ez bizony igen hétköznapinak tűnt fel c romantika virágát után kutató kisdiák szemében. Pedig Nyitra sokkal ősrégibb, mint mondjuk Léva, Űjvár, vagy Komárom. Ezt én akkortájt még nem tudtam és csupán a felszabadulás után — elég későn fedeztem fel e város történelmi múltját, amely szerves részét képezi szülőhazám históriájának. A Nyitra folyó kanyarjában a magas sziklán felépült faerődítmény hazánk legrégibb ismert települése volt és büszkén uralta a tájat, védve egyben az itt élő szláv törzseket. Ennek a településnek az első ura Pribina fejedelem volt, akinek udvarában német tanácsadók, katonák és papok éltek. Valószínűleg ezek térítették meg Priblnát és az ő befolyásuk alatt alapította meg 830—833 között — nemcsak a mai Szlovákia, hanem a régi Magyarország területén is az első keresztény kápolnát Adalram salzburgi érsek segítségével. Ez természetesen arra vall, hogy Pribina fejedelem, akinek terjedelmes birodalma már abban az időben bizonyos kultúrával rendelkezett, jó viszonyban volt a keletfrankok, azaz a mai bajorok uralkodóival. Äm Pribina állama, amely ha nem is °lőbb, de egy időben keletkezett a Morva birodalommal, hamarosan behódolt Mojmír morva hercegnek és így létrejött a NAGY MORVA BIRODALOM. Majd nyugtalan idők következtek és Mojmírt, Rasztyiszlav Rasztyiszlavot pedig Svätopluk váltotta fel. Ezekben az időkben, pontosan 863-ban érkezett meg Nyitrára a két keleti szláv hittérítő, a később Cirtll-nevet felvevő Konstantin, és Metód, akiket a német papok intríkái tanítványaikkal együtt kiüldöztek az országból. Amikor I. Svätopluk meghalt, egymásközt hadakozó fial, 11. Mojmír és 11. Svätopluk széthúzásukkal végül is elveszejtették az országot. Arnulf német császár és Árpád magyar vezér hadainak csapása alatt széthullott a Nagy Morva Birodalom és Nyitra hosszú időkön át a történelem homályába veszett. Népe azonban itt maradt és Anonymus, IV. Béla király Jegyzője, a Nyitra völgyében lakó szlávokat „Sclavl et Boheml" elnevezéssel illeti krónikájában, a cseh törzsek rokonainak és a Nagy Morva Birodalom leszármazottainak tekintve őket. Későb 1. István magyar király uralkodása alatt, az államalapítás és szervezés éveiben a vármegye fogalmának megfelelő területi egységnek lett a centruma. Sőt egy ideig itt Nyitrán tartották fogva István fiát, a trónkövetelő Vazult, akinek szemét kiszúrták, a fülébe forró ólmot öntöttek... Nyitra 1248-ban IV. Béla királytól a „Privilégium pro elves castri Nitriensts" okmányában ugyanazokat a kiváltságokat kapja meg, mint Székesfehérvár. Ami ezután következik ezt n$m egészen fejezi kl a „változatos és nyugtalan korszak" szótári kifejezés. Számtalanszor ellenség dúlja és égeti fel a várost... A magyarországi kapitalizmus fénykorában, az 1902-es évben dr. Ádám Endre nyugalmazott ezredorvos akaratlanul szenzációs felfedezést tett és feltárta Nyitra és vidéke ősrégi múltját. A Nyitra folyó feletti várdomb oldalában lakott ugyanis dr. Ádám Endre és mivel az udvarának területét akarta megnagyobbítani, napszámosokat fogadott fel, majd egy „darabkát" lefaragtatott a várdombból. Ott a lemeztelenített vároldalban a napszámosok hamu és agyag lerakódást, állati csontokat és edénycserepeket találtak, amelyekből az archeológusok megállapították, hogy Nyitra és környéke már jóval a' IX. század előtt szláv földművelők települése volt. Ám régi dicsőség ide, hírnév oda, a modern kapitalizmus annak ellenére, hogy számos élelmiszeripari vállalatot adott a városnak (sörgyár, gőzmalom, cukorgyár, stb) nagyon megkárosította Nyitrát azzal, hogy a vasúti fővonalak aránylag messzire épültek a várostól. A város igazi fejlődése csupán a felszabadulás utáni években, főleg 1948 februárja után kezdődött meg igazában s egyben véget vetett az eddtgl anarchista városépítésnek ts. A régi és az új városnegyedek tervszerűen lettek felépítve — kizárva minden rapszodikus architektonikus megnyilatkozást — és a város, amely átmene(ileg kerületi székhely lett, számos más új üzemmel gyarapodott. A Török kapu még ma is fogalom, bár senki sem keresi a félholdakat, s ott büszkélkedik a város és a vár felett a bortermő Zobor ts, jle eltűntek a kizsákmányoló gyárosok és bankárok, eljárt az idő u horogkeresztet lelkesen kiszolgáló főpapok felett is, és Nyitra, negyvenezerfőnyi lakosával megkezdte történelmének új, a modern szocialista nagyváros fejezetét. — si1963, július 8. • ÜJ SZÓ 5