Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-28 / 206. szám, vasárnap

Tiatd komtájnasok KEZEMBE KERÜLT egy levél, amelyben a dunaúlfalusi szövetkezet arra kért a Csemadok-központot, hogy az aratás Idejére tegye szabaddá Túrt Miklós sofőrt. A szövetkezet kérését azzal indokolja, hogy három kombájnja van, de kombájnosa nincs, így hát az aratás sikeres elvégzése érdekében segítséget jelentene, ha Túri Miklós mint kombájnos bekapcsolódna a munkába. A levél végül megemlíti, hogy Túri Miklós tavaly traktorosként segédkezett az aratásban és kifogástalan munkájával a szövetkezet meg volt elégedve. A Csemadok-központja a szövetkezet kérésének eleget tett, Turi e hó 12-én szabadságot kapott, elment szülőfalujába, én pedig a levél nyomán hé'főn, 22-én követtem Dunaújfalura, hogy megkérdezzem, mi késztette, hogy a 603-as kocsit felcserélje a kombájnra. Arra készültem, hogy rövid jellemrajzot írok egy kötelességtudó mai fiatalemberről, aki ugyan a városban dolgozik, de ha szülőfaluja hívja, mindent elkövet, hogy e hívásnak eleget tegyen. Mindez egyszerűnek látszott, kedvvel fogtam a feladat végrehajtásához, hisz nem kellett egyéb, minthogy felkeressem a szövetkezet elnökét, majd Turi Miklóst, és végül Miklós szüleit, akiktől a szükséges adatokat megkaptam volna, hogy megközelítő képet nyerjek egy mai fiatalember példás magatartásáról és a látottak, hallottak alapján hitelesen lerögzítsem benyomásaimat. Nos, előre bocsátom, kirándulásom mégsem volt olyan egyszerű, ahogy azt elképzeltem. Amint átléptem a dunaújfalusl szövetkezet irodájának küszöbét és szóba elegyedtem Kiss fenő elnökkel, az egyszerűnek látszó kérdés nyomban bonyolulttá vált. Kiderült, hogy Turi Miklós nem az egyedüli, aki áldozatkészen bekapcsolódott szülőfaluja aratásába, rajta kívül még két hasonló kombájnos arat a szövetkezet határában. E felvilágosítás után tisztában lettem tehát azzal, hogy nem egy, hanem három kombájnosról kell írnom. SORRENDBEN kezdem hát. A három kombájnos közül a legszebb eredményeket a 23 esztendős Kiss Árpád, egy bratislavai építővállalat sofőrje 'érte el. Tíz nap alatt a kétmenetes aratásban Z. M. kombájnján tizennégy vagon gabonát csépelt kl. Nem mulaszthu'.om el azonban megjegyezni: Kiss Árpádnak az az előnye megvolt, hogy tavály ts ugyanezzel a kombájnnal dolgozott, úgy ismeri már gépét, akár a tenyerét, a legkisebb rendellenes zörejre felfigyel, máris tudja, mi a baj, mit kell tennie, így háU érthető, hogy kombájnja zavartalanul működik. Természetesen kiváló szakismerettel és fiatal kora ellenére óriást tapasztalatokkal rendelkezik. Alig múlt tizenöt esztendős, s már segédkombájnošnak szegődött el és nem volt nyugta addig, amíg meg nem ismerte a gép titkait, amíg egyedül nem kormányozhatta a kombájnt. Most egy hasonló korú ifjú, a 15 esztendős Takács László szegődött hozzá segédkombájnosként. Takács kitűnő eredménnyel végezte el a 9. osztályt. A vakáció után Kassára kerül az ipariskolába. Gépészmérnök akar lenni. Két bátyja már megszerezte a mérnOki diplomát. Az egyik gépész, a másik vegyészmérnök. Világos, hogy Lem adja mérnöki ran* gon alul. igen jó, szorgalmas segédkombájnosnak bizonyul. Ezt mondja róla a mester, Kiss Árpád. A KOMBÁJN személyzetéhez még a fiatal Loj Vera és Fülöp Teri tartoznak. ök a szalmatartály körül dolgoznak. A kertészetből kerültek ide, holott ott nagyon ls érzik munkájuk hiányát. Kérdésemre, mi késztette arra, hogy szabadságát itt töltse a kombájnon, Kiss Árpád azt felelte, az aratás mindig visszahúzza szülőfalujába. Szereti az aratást — teszi hozzá — sokszor, úgy érzi, hogy részvétele az aratásban avatta őt felnőtté. Mindez érthető, ha meggondoljuk, hogy apja ts itt dolgozik a szövetkezetben. Hasonlóképpen válaszol Turi Miklós is. A Jól öltözött sofőr, aki a 603-as kocsiban megborotváltan, kifogástalan öltözetben teljesíti szolgálatát, most borotválatlan, arca, bőre tiszta por és úgy tűnik, mintha mosolya is poros lenne. Nincs nagy kedve beszélgetni. Mindössze ebédidő alatt váltunk néhány szót. Türelmetlen, szedetné behozni azt, amit önhibáján kívül elmulasztott. Az a helyzet, hogy ez idén ült először kombájnra, hozzá nem a legjobbra, erre beavatott barátai még az aratás előtt figyelmeztették, de mindezzel nem törődve múlt csütörtökön megviselt Z. M. kombájnfán megkezdte az aratást, sőt az sem szegte kedvét, hogy barátai jóslata bevált és a kombájn még aznap leállt. TURI MIKLÖS igazi munkája tulajdonképpen ekkor kezdődött. Többször a késő éjszakáig javította, kitartóan addig kuporgott mellette és alatta, amíg sikerült rendbe hoznia. A kombájn kormánya most már engedelmeskedik irányításának és Turi Miklós zavartalanul dolgozhat. Nem számít por, a tűző napfény... az a fontos, hogy a gabona a zsákba, majd a magtárba kerüljön. Bizonyára mire e sorok megjelennek, az aratás befejeződött és a szövetkezet már teljesítette gabonabeadását. Sajnos, a hozam gyenge, mondják, hogy árpából mindössze 24 mázsa a hektárhozam és a jelek azt mutatják, hogy búzából, talán még kevesebb lesz. Hiába, a hosszú tél megdézsmálta a gabonatermést. Viszont a siló és a szálastakarmány Jobban sikerült a tavalyinál. Turi Miklós még megemlíti, hogy mai teljesítménye délig fél_ vagon gabona volt, reméli, hogy estig meghaladja a vagont. Ezzel az ígérettel ott is hagy, segédkombájnosa, Stlcza Vendel már türelmetlenül sürgeti, hogy jöjjön. Később a gépesítőtől, Schulcz Józseftől megtudom, hogy Miklós eddtgi teljesítménye a hosszadalmas Javítás ellenére közel negyven hektár. Arról ts értesülök, hogy munkája mellett tanul, esti iskolába jár, érettségizni akar. Az estt Iskola első évfolyamának vizsgált a múlt hónapban sikeresen letette. A 24 ESZTENDŐS Varga István, a harmadik kombájnos, ugyancsak Bratislavában dolgozik. Az autóbuszvállalatnál sofőr, ö ts, akárcsak Kiss Árpád szabadságát már harmadik esztendeje az aratásra használja fel. A kombájnnal neki is komoly bajai voltak. Azt mondja hogy a javítók nem futtatták be a gépet. Ezért egy hét alatt mindössze húsz hektár gabonát csépelt kl. Neki is szívügye a szövetkezet, isz szülei ls itt keresik meg mindennapi kenyerüket. Apfa traktoros a szövetkezetben. Varga kedvetlen, bosszantfa, hogy annyit kellett bajlódnia a géppel, amíg megjavította. A három kombájnos közül az egyedüli nős. Néhány hónapja házasodott és bizonyára az ls érzékenyen érinti, hogy hátrányát az anyaglakban ls megérzi... Jellemző egyébké.x, hogy egyikük sem tesz említést a keresetről, pedig hát valószínű, az aratást munkálatokba való bekapcsolódásuknál ez ts komoly vonzóerőt jelent. Lehetett volna erről a kérdésről ls elbeszélgetni velük, de az aratás sürgetett, minden perc drága volt számukra. Este volt, mire elhagytam a falut, A hangszóró ekkor jelentette be az aratásban elért aznapi eredményeket. Ugyanakkor a szövetkezet köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik becsületesen végezték el feladataikat. DICSÉRÖLEG nyilatkozott a község négy tanítójáról, akik mint brigád'osok fáradhatatlan munkájukkal segítettek az aratásban. Mindezt jólesett hallani, mégis hiányérzettel távoztam. A hangszóró ugyanis elmulasztotta felsorolni azoknak a neveit, akik a tél folyamán — amikor kevés volt a munka — eljártak a kertészetbe dolgozni, most azonban, amikor a kertészetben minden segítő kézre égetően szükség van, fontosabb teendőket találnak másutt. SZABÓ BÉLA Eredményesnek ígérkező esztendő A KELET-SZLOVÁKIAI GÉPGYÁRBAN Több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza a Kelet-Szlovákiai Gépgyár. Az eltelt 13 esztendő alatt e fontos üzem tevékenységéről talán több bírálat, mint dicsérő sző hangzott el. Nem titok, hogy sok éven át nem teljesítette tervezett feladatait. Ennek több oka volt: » termelési program gyakori változtatása, a dolgozók hiányos szakképzettsége, a rossz tervezés, elégtelen munkaszervezés stb. Mindezek ellenére a gépgyár fejlődött és állandóan növekedett termelésének terjedelme: az elmúlt öt év alatt megkétszereződött. A METEOROLÓGIAI világszervezet genfi kongresszusán megállapították, hogy a meteorológiai mesterséges holdakon kívül változatlanul szükség van a hagyományos megflgyelőállomásokra ls. A kongresszuson kidolgozták egy nemzetközi időjárás-megfigyelő hálózat tervét. A hálózat központjai Moszkvában, Washingtonban és a déli félteke egy később kijelölendő helyén lennének. Az első eredményes év Nem lehet azt állítani, hogy a gépgyár dolgozói nem Igyekezték volna tervfeladataikat hiánytalanul teljesíteni. Főleg a már említett fogyatékosságok miatt azonban eddig még egyszer sem érték el azt, amit ebben az évben elértek. Az üzem fennállása óta még egy évben sem teljesítették tervüket hat, egymást követö hónapon át. Az 1963-as évben ez sikerült Januárban az árutermelés tervét 102,5, februárban 100,8, márciusban 105,2, áprilisban 104,1, májusban 104,8 és Júniusban 101 százalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy az első féléves tervet 103,2 százalékra sikerült teljesíteniük. A Kelet-Szlovákiai Gépgyár dolgozóinak eredményei azt bizonyítják, hogy üzemük a párt- és szakszervezeti szervek, a vállalati igazgatóság — élén Ján Veles mérnökkel — Irányításával a gazdasági kiegyensúlyozottság útjára lépett. Mindennél jobban bizonyltja ezt az a tény, hogy hat hónap alatt a gépgyár dolgozói terven felül több mint kétmillió korona értékű készárut termeltek, és szállítottak olyan megrendelt termékeket is, melyekre népgazdaságunk sok hónapon, talán több éven át is várt. i Kommunisták a kezdeményezések élén Joggal felvetődhet a kérdés: mi okozta ezt a kedvező változást? Ha a Kelet-Szlovákiai Gépgyár bármelyik munkaszakaszát elemezzük, mindig ezt állapíthatjuk meg, hogy az üzem kommunistáinak példamutatása, a párton kívüli dolgozók öntudatos tennlakarása teljesen új légkört teremtett ebben a gyárban. A gyár kommunistái az elsők között fogadták el a dél-morvaországi kerület felhívását: „Minden kommunistának konkrét feladatot." Nyilvános gyűléseken tárgyalták a felhívást, határozták meg a feladatokat, amelyek teljesítésének ellenőrzését rendszeresen végzik. Nagyon értékesnek könyvelhető el az üzemi pártszervezetnek a legfontosabb megrendelések teljesítésére irányuló és visszhangra talált kezdeményezése. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a KeletSzlovákiai Gépgyárban érvényesül és megértésre talál a párt vezető szerepe. Megmutatkozott ez a közelmúltban Is, amikor a párt kezdeményezéséből fakadó milliárdos mozgalom eszmei tartalmával, kitételeivel ismerkedtek és a nyilvános gyűléseken akciótervekbe foglalták, az üzem további gazdasági fejlődését biztosító tennivalókat. Ezzel kapcsolatban foglalkoztak a CKQ-Sokolovo nemzeti vállalat dolgozóinak a gépipari dolgozókhoz intézett felhívásával Is. A gépgyár egész műszaki csoportja, a kereskedelmi osztály több dolgozója és 18 szocialista munkabrigádja elfogadta ezt a felhívást. 1 A kezdeményező vállalások értelmében megszületett a gépgyár kollektív felajánlása, amely szerint: • az év végéig 3 millió koronával túlteljesítik az árutermelés tervét a megkövetelt fajták és minőség szerint, • az évi exportfeladatok tervét 1963. december 1,5-ig teljesítik, • a harmadik negyedévben 625 ezer koronával csökkentik az önköltséget, • 10 ezer kw-tal csökkentik a villanyáram-fogyasztást és 40 tonnával a szénszükségletet, • az eddig elért és tervezett munkatermelékenységet egy munkásra számítva 0,3 százalékkal fokozzák a harmadik negyedévben, ami lehetővé teszi az átlagtermelés 229 ezer koronával történő növelését. A gépgyár legnagyobb — 510-es — üzemrészlegének dolgozói úgy határoztak, hogy december 10-re teljesítik évi tervüket. Fő cél: a tartás fejlődés Ügy véljük, a Kelet-Szlovákiai Gépgyár dolgozói egyetértenek velünk abban, hogy Jóvátehetetlen hiba lenne elbizakodni, megelégedni az eddigi eredményekkel. Ez azt Jelentené, hogy megállnának, egy helyben topognának a megtalált helyen úton, ami semmi esetre sem vezetne üzemük gazdasági helyzetének teljes javulásához, tartós fejlődéséhez. Az 1963-as év első féléve sok értékes tapasztalatokkal gazdagította a gépgyár dolgozóit, melyeket a második félévben még fokozottabb mértékben ki kell használniok. Végezetül még egy megjegyzés. Ha a Kelet-Szlovákiai Gépgyár dolgozói tovább haladnak a megkezdett, eredményesnek mondható úton az év második felében és később is, elérik céljkat, biztosítják üzemük tartós fejlődését. KULIK GELLERT Egy harminc év körüli asszony lépett a tanúk emelvényére, aki nyomornegyedben élte le fiatalságát. Shakespearet szavalt, Irodában dolgozott, zenét tanult, s dobogó szívvel lépett a színpadra, ami akkoriban a világot jelentette számára. Amikor Juliusszal találkozott, mindez megszűnt. Férje és gyermekei Iránt érzett forró szeretete töltötte be ezután életét. Tisztességes, okos, érzékeny amerikai asszony volt. "önként lépett a tanúk emelvényére. Az amerikai Jogszabályok értelmében a vádlottat nem kötelezték arra, hogy eskü alatt vallomást tegyen. Szembe akart szállni az ellene és férje ellen szőtt összeesküvéssel. Nem sokat tudtak ellene „kifőzni" az FBI boszorkánykonyháján. Ruth Greenglass azzal vádolta, hogy rábeszélte őt, vegye rá Dávidét arra, hogy titkos információkat szerezzen.

x Ruth is, Dávid is azt állította, hogy Ethel saját írógépén írta le ezeket az információkat. 1 Ez volt a vád lényege. Ki bizonyította? Senki. Nem volt bizonyíték. Tanúk sem voltak. Az ügyészség csak a Greenglass házaspár hamis vallomásaival bizonyíthatott, azoknak a Green glasséknek a vallomásával, akik számára nem volt más választás: vagy hamisan tanúskodnak, vagy a villamosszékben végzik életüket. Űk az előbbit választották. 9. EGY ÁRTATLAN EMBER BŰNTÁRSA • A kihallgatás során több kérdést tettek fel Ethelnek Juliusról és önmagáról. Készségesen, egyszerűen és magabiztosan válaszolt. Megkérdezték, mit szól Greenglassék vádjaihoz. Kijelentette, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak. Greenglassék senkit sem tudtak megnevezni, aki bizonyíthatta volna állításaikat, de Rosenbergék sem tudtak olyan tanút szerezni, aki eskü alatt vallhatta volna, hogy Ruth és Dávid hazudik. Az igazság kiderítése a bíróság' feladata lett volna, de nem olyan bíróság előtt álltak, amely az Igazságot kereste. Egy törvényesített lincsbíróság vonta őket felelősségre. Bloch ügyfed megkísérelte megértetni az esküdtekkel, hogy józan ítélőképességüknek legalább egy töredékét őrizzék meg, ha Ítélkezni akarnak Rosenbergné felett. Az ügyvéd megkérdezte Ethelt, milyen volt egészségi állapota abban az időben, amikor testvére kémkedéssel vádolta. — Tizenhárom éves —^ Házasságuk után is ^^^^^^^^^^^^^^^ gCpelt férje részére? — Néha. ÍÍ> %! k x — Megmondaná, hogy A Rosenberg házaspár két mit? gyerekének utolsó látogatása a — Leginkább üzleti le- Si

n8

sing börtönben. veléket írtam... Nekem diktálta leveleit akkor ls, amikor elbocsátották állami beosztásából és új állást keresett. — Irt valaha olyan levelet vagy jelentést, amely valamiféle kapcsolatban volt a honvédelemmel? — Nem, ilyen soha nem Írtam — válaszolta határozottan Ethel. — Mivel foglalkozott szabad idejében hazásságkötésük után, amíg első gyermekük meg nem született? — Férjem szakszervezetének, az Építők és Mérnökük Szakszervezetének volt egy csoportja, az úgynevezett „önkéntes Asszonyok". Ennek voltam tagja, s rengeteg gépelési munkát végeztem. Titkára voltam a keleti városrész védelmi tanácsának, itt is sok adminisztratív munkát vállaltam. Dolgoztam még a polgári védelemben is. A bíró azonban nem erre volt kíváncsi. Elsősorban az érdekelte, hogy tagja volt-e Ethel a kommunista pártnak. Ezért berendelte juliust, s feltette neki a kérdést: — Kérem, mondja meg nekünk, hogy felesége tagja-e, vagy tagja volt-e a kommunista pártnak? — Megtagadom a választ — felelte Julius —, mert terhelő lehetne rám nézve. Világos volt, hogy mit akar az ügyész. Ethel volt a nap utolsó tanúja, és az újságíróknak szükségük volt valamilyen jól hangzó címre, ezt szállította Saypol, a botránysajtó hűséges szövetségese. Ezért hívta a bíró is még egyszer a tanúk emelvényére Juliust. Azonkívül újra meg újra emlékeztetni akarta az embereket arra, hogy a per tulajdonképpeni vádlottja a kommunizmus. Ha tisztességesen folyt volna a per, kiderült volna, hogy nincs másról szó, mint közönséges lopásról, amihez Ethelnek és Juliusnak semmi köze. Greenglass uránt lopott. Információkhoz nem is jutott, illetve amihez hozzájuthatott volna, annak nem volt semmi értéke, jelentősége. Bárhogy is erőlködött a hatalrnas rendőrségi apparátus és a bíróság, Ethelre a legparányibb bűnrészességet sem sikerült rábizonyítani. Következik: 10. A „TANÚK" DÍSZES TÁRSASAGA Of. SZÖ 4 * 1963. július 28.