Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-28 / 206. szám, vasárnap

N. SZ. HRUSCSOV: Menjünk tovább a nemzetközi feszültség enyhítésének útján A megnemtámadási egyezmény lehetséges • Fagyasszák be a katonai költség­vetéseket • Csökkentsük a Németországban állomásozó csapatok létszámát A Szovjetunió, az Egyesült Al- A fő feladat éppen a fegyverkezési nek megoldásában, akkor gyorsan el lantok es Nagy-Britannia képvise- verseny megszüntetése, a leszerelés, lehet érni a megnemtámadási szerző­között Moszkvában lefolyt tár- Csak ezen az úton lehet valóban el- dés kérdésében is a megegyezést, gyalások sikeres befejezésével hárítani a háború veszélyét és meg- A mi részünkről nem lesz hiány jó­kapcsolatban a Pravda és az Iz- szabadltaoi az államokat a katonai akaratban. Ami pedig azt a kérdést kiadások súlyától. A szovjet kormány ezért úgy véli, hogy most, a nukleáris fegyverkí­sérletek megtiltásáról szóló meg­KÉRDÉS: Hogyan értékeli ön a lég- egyezés eredményeként olyan kedve­köri, a világűrbéli és a víz alatti z° lehetőségek nyílnak, amelyek kő­nukleáris fegyverkísérletek megtiltá- zött előbbre lehet vinni az alapvető sáról szóló megegyezés elérését? nemzetközi kérdések megoldását. Eh­VÁLASZ: A Szovjetunió, az Ameri- h.ez azonban további olyan erőfesz!­vesztija című lapok tudósítói ké­réssel fordultak Nyikita Hruscsov­hoz, hogy válaszoljon több kér­désre. kai Egyesült Államok és Nagy-Bri­tannia között a nukleáris fegyverkí­sérletek megtiltásáról Moszkvában folytatott tárgyalások sikeres befeje­zése nagy jelentőségű nemzetközi esemény. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió már hosszú évek óta küzd a nukleáris fegyverkísérletek megszün­tetéséért. Ennek a kérdésnek a mi­előbbi megoldását mindig is követel­te és követeli ma is minden békesze­rető állam és nép. Most sikerült megegyezésre jutni a légköri, a kozmikus és a víz alat­ti nukleáris fegyverkísérletek meg­tésekre van szükség," amelyek lépés­ről Jépésre elvezetnek a béke meg­szilárdításához, az emberiség örök ál­mának, az általános és teljes lesze­relésnek a megvalósításához. Ehhez a munkához haladéktalanul hozzá kell .látni, mégpedig mindenekelőtt a nagyhatalmaknak. KÉRDÉS: Véleménye szerint milyen elsőrendű nemzetközi kérdésekre kell összpontosítani most a népek és a kormányok figyelmét? VÁLASZ: Ha olyan, elsőrendű nem­zetközi kérdésekről van szó, amelye­ket maga az élet helyez előtérbe, ak­illeti, milyen formát kapjon "a meg­nemtámadási szerződés, meggyőződé­sünk szerint nem lesz nehéz ebben megegyezni, hiszen nincsenek és nem is lehetnek ennek áthághatatlan aka­dályai. Vannak más intézkedések is, ame­lyeket a szovjet kormány vélemé­nye szerint hamarosan meg kellene tenni kölcsönös megegyezés alapján. Néhány nappal ezelőtt már beszél­tem ezekről az Intézkedésekről. Ide tartozik az államok katonai költség­vetéseinek befagyasztása, helyeseb­ben, csökkentése, a váratlan támadás megelőzését szolgáló Intézkedések megvalósítása, a Nyugat-Németor­szágban és a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentése, képviselőink elküldése a nyugati hatalmak csapataihoz Nyugat-Német­országba, s ugyanakkor az ő képvi­selőik elküldése a Német Demokra­tikus Köztársaságban elhelyezett tiltásában. Ogy véljük, hogy ez jó k° r mindenekelőtt arra a kérdésre szovje t csanatokhoz O™ £_ l_ miifntnÄIv rá .omoluűr n M aTn_i. npnS ' H • kezdet. Szeretnénk szerencsét kíván­ni minden jóakaratú embernek, aki erőfeszítéseivel elősegítette a nuk­leáris fegyverkísérletek megtiltására vonatkozó megegyezést. Ogyszintén szeretnék elismeréssel adózni az Egyesült Államok és Nagy-Britannia koimányának, e kormányok képvise­lőinek, akiket kormányuk megbízott a tárgyalások folytatásával. A nukleáris fegyverkísérletek meg­mutatnék rá, amelyet a NATO-orszá­gok és a Varsói Szerződésben részt vevő országok közti megnemtámadási szerződés megkötése jelent, és amely­ről már folyt hasznos véleménycse­re. 1 A szovjet kormánynak meggyőző­dése, hogy ennek a szerződésnek a megkötése kedvezően hatna az egész helyzetre', mivel a két egymással szemben álló csoporthoz tartozó álla­Mindczekről a kérdésekről a szov­eljutni a megfelelő egyezmények ki­dolgozásáig és megkötéséig. Javaslattal fordulunk a nyugati ha­talmakhoz: egyezzünk meg mind­ezekben a kérdésekben. Le tudtuk rakni együttesen az alapot, amikor megegyeztünk a nukleáris fegyverkí­sérletek eltiltásában. Menjünk most tovább, előre a nemzetközi feszültség enyhítésének, a hidegháború felszá­molásának útján. Ezzel megnyílnék az út az alapvető kérdés — az álta­lános és teljes leszerelés — megol­dásához. Természetesen meg kell oldani azt a kérdést is, amelyektől leginkább függ a nemzetközi feszültség meg­szüntetése: a német kérdés békés rendezését. A második világháború maradványainak felszámolása nélkül Európában nem lehet szó tartós bé­kéről. Ezt minaanki jól tudja. Sze­retném kifejezni azt a reményemet, hogy mindazok erőfeszítéseink ered ményeként, akiknek szívügyük a bé ke, sikerül elérni a német békeszer­ződés megkötését, és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezését. A népek békét akarnak. Ez érthető, természetes kívánság. A kormányok feladata valóra váltani az emberek millióinak ezt a kívánságát. így látja a maga feladatát az SZKP lenini köz­ponti bizottsága, a szovjet kormány, a Szovjetunió népe. S ők továbbra érése azt mutatja, hogy az érdekelt államok akaratával és erőfeszítésé­vel a nagyhatalmak jóakaratával kölcsönösen elfogadható feltételek mellett sikeresen megoldhatók a nemzetközi problémák. Ezenfelül reméljük — és úgy gon­jet kormány kész érdemben^árgyalni sem csökkentik erőfeszítéseiket, hogy a nyugati hatalmak képviselőivel, s elérjék ezt a nagy célt. J. F. Kennedy: Fénysugár a hidegháború sötétségében Az amerikai elnök felhívja Franciaországot, csatlakozzék az atomtilalmi egyezményhez tiltására vonatkozó megállapodás el- mok a vi'Sg színe előtt ünnepélye­sen bejelentenék azt az elhatározásu­kat, hogy nem alkalmaznak ' erősza­kot egymás ellen, nem fenyegetik egymást háborúval. 1 A NATO-országok és a Varsói Szer­ződésben résztvevő államok közti megnemtámadási szerződés jelentő­doljuk, ezt a reményünket ma osztja s égét fokozná még az a körülmény, ba n- A z egyezmény parafálását fény­minden ember a világon —, hogy a hogy ez a szerződés felölelné mind- sugárnak nevezte a Kelet és Nyugat nukleáris fegyverkísérletek megszün- .azokat az államokat, amelyek jelen- közötti hidegháború sötétjében, s mint tetéséről szóló szerződés megkötése nukleáris fegyverrel rendelkez- a z „emberiség számára kivívott győ- t Washington (CTK) — Kennedy ködés új problémákat és veszélyeket amerikai elnök, közép-európai idő , rejthet magában, „ám ezek elhaívá szerint pénteken éjfélkor televíziós- j nyúlnak az egyre növekvő lázas fegy és rádióbeszédet mondott a részleges j verkezésl verseny és a háborús konf­atomcsend-egyezménnyel kapcsolat- i liktus lehetősegének veszélye mel­lett". Az elnök azután a nukleáris elő fogja segíteni a nemzetközi fe­szültség általános enyhülését, s ez­által kedvező légkört alakit ki régen megérett nemzetközi problémák meg­oldásához. Természetesen helytelen dolog len­ne a-, elért sikerek alapján ábrán­dokban ringatni magunkat, csökken­teni erőfeszítéseinket és elszántsá­nek. Más szóval, ez a szerződés a nul'leáris hatalmak közötti béke szer­ződése lenne. Ezzel kapcsolatban megelégedéssel állapíthatjuk meg: a Szovjetunió, az Egyesült Állarnók és Nagy-Britahnia között a megnemtámadási szerződésre zelmet" értékelte. Beszédéből nem hiányzottak a Szovjetuniót és a kom­munizmust vádoló szavak, de a meg­egyezést nagyon pozitívan értékelte. Kijelentete, hogy a moszkvai egyez­mény még nem oldotta meg a világ­problémákat, de „kifejezi közös meg­értésünket a nukleáris kísérletek ve­szélyességét illetően". „A megegyezés vonatkozó szovjet javaslatról lefoly __ tátott véleménycsere eredményeként , . . , ,., , gunkat a béke biztosításáért folyó megállapodás jött létre, hogy a felek meg. nem-jelenti, hogy nincs szükség további harcban. Teljesen világosan tanácskoznak szövetségeseikkel, s ez- f esy ve remkre, vagy a többi szövetsé­kell látnunk ugyanis azt, hogy a nuk- ^után folytatják a kérdés megvitatá- ^es segélyezésére. Am jelentős lépés leáris fegyverkísérletek megtiltása ' sát, olyan megegyezés elérése céljá­ból, amely kielégíti a megegyezésben résztvevő valamennyi felet. A szovjet kormány meg van győ­még nem jelenti a fegyverkezési verseny beszüntetését, s kővetkező­képpen önmagában nem háríthatja el a háború veszélyét. Ez a lépés nem szünteti meg a fegyverkezési terhe­ket, hiszen a fegyverek gyártására az államok óriási anyagi eszközöket for­dítanak. ez a józan ész felé, az első lépés, amely távolodást jelent a háborútól.' Kennedy kijelentette, hogy a nuk­leáris kísérleteket betiltó egyezmény ződve arról, hogy ha megnemtáma- „történelmi határkövet jelenthet az dási szerződés problémájának meg-* emberiség évszázados béketörekvésé­oldásánál mindkét fél ugyanolyan ben", ha a két fél bizalommal tekint jóakaratot tanúsít, mint a nukleáris a békés együttműködésre. Hangsúlyoz­fegyverkísérletek megtiltása kérdésé- ta továbbá, hogy a békés együttmű­ki i lesz a Moszkvában parafált ' ' atomcsend-egyezmény további sorsa — ezt kérdi ma a békeszerető világközvélemény az atomhatalmak kormányaitól. Erre a kérdésre kere­sünk az alábbiakban választ a világ­sajtóban, az egyes kormányok szó­vivőinek nyilatkozatai között. Először is csoportosítsuk A POZITlV TÉNYEZŐKET: N. Sz. Hhuscsov elvtárs sajtónyilat­kozata, Kennedy amerikai elnök tele­víziós beszéde, Ausztrália, Kanada, Dánia kormányainak hajlandósága, hogy csatlakozni kívánnak az egyez­ményhez. A- sajtőkommentárok az egyezményen résztvevő országokban ugyancsak pozitívak. A szovjet lapok (Pravda, Izvesztyija;Trud), egyöntetű­en azt hangoztatják, hogy ez- az első lépés a fegyverkezési verseny meg­szüntetése felé, s még kitartó, áldoza­tos munkára van szükség, hogy az atomháború vsszélyét elháríthassuk. Az amerikai sajtó (mindenekelőtt a kormány véleményét tolmácsoló New York Times) ugyancsak pozitívan ér­tékeli az egyezmény parafálását, s nem hiányzik belőle a meggyőző szó sem a szenátus címére, amelynek még ratifikálnia kell az egyezményt, hogy érvénybe léphessen. S itt eljutottunk az egyezmény ér­vénybe lépésének egyik lehetséges akadályához: az USA szenátusához. Milyenek itt a kilátások? Ismeretes, hogy Washingtonban erős pozíciókat töltenek be az atomtilalom ellenzői. A TASZSZ washingtoni tudósítója — aki néhány szenátort meginterjúvolt — úgy véli, A ŔATIFIKÁLÁS „VIHAROS" ÉS „NEHÉZ" LESZ. Számos szenátor (Mansfield. Gore,) helyesli az egyezményt, ám J. Stennis, BIZTATÓ VISSZHANG aki a katonai készenléti albizottság élén áll, csak az egyezmény „tüzetes tanulmányozásáról" nyilatkozott. Az AP hírügynökség ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az ilyen válaszok a huzavona előjelei. A magas poszton álló katonai személyek körében az egyezmény „nagy nyugtalanságot" keltett — közli a Wall Street Journal, de a- Reuter hozzáfűzi, hogy az ame­rikai vezérkari főnökök kara vissza­lépett eddigi álláspontjától és a sze­nátusban támogatni fogja az egyez­mény megkötését. A déli szenátor vezette szenátusi albizottságban azonban nem lesz könnyű kiverekedni az egyezmény tá­mogatását. Stennis szenátor ugyanis arról hírhedt, hogy már számos fon­tos dokumentum megtárgyalását sza­botálta el. Most is kijelentette: „Meg kell állapítani, az egyezmény-tervezet teljes mértékben biztosítja-e bizton­ságunkat, nem tartalmaz-e esetleg kockázatot..." Ahhoz, HOGY AZ ATOMCSEND VALÓBAN AZ EMBERISÉG JAVÁRA VÁLJÉK és a további előrehaladást, más kér­désekben is a megegyezést eredmé­nyezze, figyelembe kell vennünk az érdekelt, de a szerződésben részi nem vevő államok álláspontját. Az egyik mindjárt egy atomhatalom — Franciaország. Az itteni kommunista párt és a szocialista párt a nemzetkö­zi feszültség enyhítésének fontos té­nyezőjeként értékeli az egyezményt és az ország csatlakozását követeli. A gaulleista Nation azonban (úgy inínt a kormány szóvivője és a kül­ügyminiszter is) elveti az egyezményt mert úgymond — „nem hozza köze­lebb az atomleszerelést". Ebből az a „logikus" következtetést vonja le, hogy Franciaországnak folytatnia kell kísérleteit s nem szabad az óriások kezében hagyni ezt a fegyvert." A negatív tényezők közé kell so­rolni természetesen a bonni uralkodó köröket is. A bonni kormány „üdvö­zölte" ugyan a szerződést, ám ugyan­azzal . a lélegzetvétellel akadályokat is gördített az egyezmény legjelentő­sebb célja — a további közeledés és megegyezés' más kérdésekben is — elé. A kormány szóvivője ugyanis ki­jelentette: a megnemtámadási szer­ződésnek csak akkor lenne értelme, ha felszámolják a feszültség gyöke­reit. Márpedig Bonn ezeket a gyöke­reket az NDK létezésében, s abban látja, hogy nem elégítik ki revansis­ta követeléseit. Végeredményben a visszhang biz­tató. Hiszen a negatív álláspontot képviselő kormányok és egyének ELSZIGETELŐDNEK DÖRE NÉZETEIKKEL. A moszkvai megegyezés olyan lökést adott a világ békeszerető erőinek, hogy az ma képes elsöpörni útjából — bár nem könnyen és máról-holnap­ra — a békés kibontakozás kerékkö­tőit. Most — és ezt harsogja világgá a pozitív visszhangok özöne — az a fontos hogy az első lépést, az atomcsend egyezményt, további, a fe­szültséget csökkentő lépések köves sék. V. G. háborúról szólva megemlítette, hogy az már az első órában 300 millió I áldozatot követelne. Kijelentette „Aki életben maradna egy nukleáris há­ború után, a halottakat Irigyelné." Kennedy kijelentette, hogy a moszk­vai egyezmény az amerikaiak, gyer­mekeik és a szomszéd népek számá ra lépést jelenthet előre a nemzetkö­zi feszültség enyhítése, a több terü­leten megvalósuló megegyezés felé vezető úton. „Senki sem mondhatja teljes blzo nyossággal — jelentette ki az elnök — milyen egyezmény alapja lehet még ez a szerződés." Azt állította, hogy á Szovjetunió nem akarja figye­lembe venni az összes atomfegyver kísérlet betiltásához szükséges ins­pekciókat. Kijelentette, hogy Moszk vában az atomfegyver-kísérletek be­tiltásáról szóló egyezményen kívül más megegyezést nem kötöttek. Kennedy beszélt arról, hogy ez az első lépés után folytatni lehetne a tárgyalásokat olyan intézkedésekről, amelyek elháríthatnák a váratlan tá­madást, szabályoznák a fegyverek szá­mát és fajtáját, megakadályoznák a nukleáris fegyverek terjesztését. „Je lentős dolog — mondotta Kennedy — hogy folytatódik az igyekezet újabb egyezmények megkötésére." Azután felhívta Franciaországot, csatlakozzék a többi atomhatalomhoz és használja fel az időt arra, hogy ne terjessze az atomfegyvereket. Ezzel kapcsolatban Kennedy hangsúlyozta, hogy, ha sok kézben van atomfegyver, az növeli a véletlen háború kirobbantásának ve­szélyét és annak szükségességét, hogy a nagyhatalmak beavatkozzanak a helyi érdekű konfliktusokba is. Az elnök azt mondotta, hogy a moszkvai egyezmény megnyitható az ajtót annak a kampánynak, amely el­lenzi az atomhatalmak számának nö­velését, mert az egyezményes felek nem fognak segítséget nyújtani más államoknak a légköri, kozmikus és vízalatti kísérletekben. Kijelentette, hogy az egyezmény további megegye­zések előtt tárja ki az ajtót. Az USA elnöke a továbbiakban ki­jelentette, hogy az egyezmény jobban erősíti a nemzetek biztonságát, mint­ha korlátlanul folytatnák a kísérle­teket. Az elnök azt állította, hogy, ha az egyezmény alapján engedélye­zett keretek között (tehát föld alatt) más hatalmak végeznének is kísérle­teket, ez nem jelentheti az Egyesült Államok utolérését, s „az amerikai stratégiai erők képesek elriasztani egy atomtámadást, vagy kivárni azt, s azután megsemmisíteni az agresszor országát." Többé-kevésbé a szenátus címére az elnök kijelentette: „Az egyezmény, amelyről beszélek, nem veszélyezteti biztonságunkat, mert minden szüksé­ges atomfegyver rendelkezésünkre áll." A harcoló Kubából építő Kuba lett Fidel Castro beszéde a kubai nemzeti ünnep alkalmából Havanna (CTK) — A kubai nép tegnap ünnepelte a forradalmárok csoportja bátor tettének 10. évfordu­lóját, amikor Fidel Castro vezetésé­vel megtámadták a Moncada-erődöt, ami a kubai forradalom kezdetét je­lentette. Az ünnep alkalmából Ha­vannában iagygyűlést rendeztek, me­lyer Fidel Castro, a Forradalmi Párt elnöke, az Egységes Szocialista For­radalmi Párt titkára beszédet mon­dott. A nagygyűlésen a több ezer ku­bain kívül 900 külföldi küldött vett részt, köztük a csehszlovák Nemzeti Front küldöttsége Václav Prchlik al­tábornagy, a Nemzetgyűlés képvise­lőjének vezetésével. Fidel Castro beszédében a forradalmi kormány és a nép teljes egységét iga­zolta. A (orradalom fejlődik él erősö­dik, mondtt Castro és a nép nemcsak lelkesedésében, de öntudatosságában és szervezettségében is erős. Castro meg­említette, hogy 10 évvel ezelőtt Kubá­ban ugyanolyan volt a helyzet, mint a latin-amerikai országokban a jelen idő­szakban. Moncada-efőd megtámadásának Jelentősége abban rejlik, hogy a latin­amerikai nemzeteknek új utat mutatott. Több latin-amerikai országban a forra­dalmárok helyzete sokkal kedvezőbb, mint nálunk 10 évvel ezelőtt, amikor Batistának 50 millió dollár állt rendel­kezésére. Castro hangsúlyozta, hogy kl kell használnunk a világerők viszonyá­nak kedvező változásait, s nem várha­tunk arra, hogy ezek a változások ma­guk hassanak. Castro a továbbiakban azt mondta, Kuba tapasztalatból tudja, hogy minden olyan nemzet, amely sza­badságáért küzd, hasonló segítségben részesül, mint Kuba. A változások nem kihasználása súlyos felelősséggel jár, mondta Castro a latin-amerikai forra­dalmakra gondolva. Beszéde nagy részében Kuba és az Egyesült Államok viszonyával foglalko­zott és hajlandóságát fejezte ki, hogy az egyenjogúság alapján megtárgyalják az összes vitás kérdéseket. Több kapi­talista országhoz való jő viszonyukat em­iitette meg példaként és hangsúlyozta, az az igyekezet, hogy békében akarnak élni, nem jelent eszmei visszakozást. A továbbiakban kijelentette, hogy az Egyesült Államok elszigeteli magát, mi­vel Latin-Amerika előbb, vagy utóbb Ku­ba pártjára áll. Beszéde legjelentősebb részében Fidál Castro a forradalom táv­lataival foglalkozott. Meg kell mutat­nunk, hogy nemcsak harcolni tudunk, hanem dolgozni ls. hangsúlyozta Castro. Beszéde befejező részében Castro harcra szólította fel Kuba népét a termelés nö­veléséért, a veszteségek és önköltségek csökkentéséért. A Biztonsági Tanács ülése New York (CTK) — A Biztonsági Ta­nács ülésén Franciaország, Nagy-Britan­nia és az Egyesült Államok képviselői szólaltak fel, akik a portugál gyarmato­sítókat próbálták Igazolni. Adlai Steven­son, az Ecyesült Államok képviselője és Patrick Dean, Anglia képviselője azt ál­lították, hogy a portugál gyarmatok helyzete nem veszélyezteti a békét és biztonságot. A gyűlés befejező részében a tárgyalás programján kívül N. T. Fe­dorenko, a Szovjetunió képviselője szó­lalt fel. Megelégedését fejezte ki a bra­zil képviselők kijelentésével kapcsolat­ban és azzal a nyilatkozattal, melyet az afrikai államok nevében a libériai kül­ügyminiszter tett. Az afrikai államok külügyminiszterei ebben a nyilatkozat­ban örömmel üdvözölték a nukleáris kísérletek beszüntetéséről kötött rész­leges egyezmény megkötését. Ezek után Stevenson és Dean szólalt fel, akik szin­tén örömmel fogadták a nukleáris kísér­letei betiltásáról kötött részleges egyez­ményt. Averell Harrlman és lord Hailsham, akik az amerikai és az angol kormány nevében parafálták a háromoldalú szer­ződést az atomfegyverkísérletek betiltá­sáról, Moszkvából visszatértek hazá­jukba. (CTK) LESTER PEARSON Kanada miniszter­elnöke az év vége felé valószínűleg Franciaországba látogat, hogy De Gaul­le elnökkel tárgyaljon. A kanadai kor­mány hajlandó közvetíteni az Egyesült Államok és Franciaország között az atomfegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezménnyel kapcsolatosan. (CTK) A francia nemzetgyűlés a harmadik olvasás után elfogadta a kormány tör­vényjavaslatát a közalkalmazottak sztrájkjainak korlátozására. (CTK) Nicoziában dokumentumot írtak alá, melynek értelmében Csehszlovákia me­zőgazdasági termékek ellenében gépe­ket és berendezéseket szállít majd Cip­rusnak. (CTK) Nixon, volt amerikai elnökhelyettes meg­látogatta Adenauer kancellárt és négy­szemközt tárgyalt vele a Kelet és Nyu­gat kapcsolatairól. (CTK) A Kelet-, Közép- és Dél-Afrika felsza­badítására alakult pánafrlkal mozgalom emlékiratot küldött U Thantnak, az ENSZ főtitkárának, melyben tiltakozik a dél-afrikai fajüldözők garázdálkodásai ellen. (CTK) 19B3 július 28. * ÜT SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents