Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-27 / 205. szám, szombat

KUBAI RIPORTUNK Marxista párt születik SZILÁRD ALAPOKRA, BECSÜLETES DOLGOZÓK TÖMEGÉRE ÉPÜL A KUBAI EGYSÉGES SZOCIALISTA FORRADALM I PÁRT ÄZ Entronque de Herradura-1 munkásklub terme zsúfolásig megtelt. Különös, feszült légkör uralkodott, mely a klub többi helyiségére ís átterjedt. A megszokott Jókedven, kubai zenén kívül valami ünnepélyes hangulat ís érezhető volt. Ezt magyarázta az épület homlokfalára helyezett transzparens is: „Üdvözöljük az Egységes Szocialista Párt körzeti bizottságának megalakulását". Consolaciőn del Sur járás területén hét ilyen szervet választanak. Az alakuló gyűlés A jelentésben lapozgattunk, melynek sokszorosított példányait szétosztották az ülés résztvevőinek. Megtudtuk, hogy a körzeti bizottság 53 alapszervezet tevékenységét irányítja, 360 tagja és 30 jelöltje van. A körzetben 1700 mezőgazdasági és 1300 ipari munkás él, az állami gazdaságoknak 1500 alkalmazottja van. Megkérdeztük, hogy az új bizottság hét tagja közül hányan dolgoztak már a forradalom előtt a volt Népi Szocialista Pártban, vagy más forradalmi szervezetben, jellemző kubai feleletet kaptunk: — Talán egy, talán kettő, esetleg három. De ez nem fontos. Nem teszünk különbséget régi és új tagok között. Csak az a fontos, hogyan dolgoznak, hogyan viselkednek, hogyan teljesítik kötelességüket és milyen harcos forradalmárok ... A párttagot megválasztják Véletlenül éppen abban a pillanatban foglalták el helyüket a kerületi bizottság jelöltjei az asztal mögött, amikor róluk beszéltünk. Szemben ültek a hallgatósággal, háttal az elnökségnek. Ez alkalmat adott vezetőnknek, hogy néhány részletkérdést megmagyarázzon. — Figyeljék meg balről a harmadik elvtársat. O az állami gazdaságban működő pártszervezet elnöke. Jelen voltam, mikor döntöttek párttagságáról. A beszélgetésből megtudtuk, hogv a városokban és a távolt fekvő tartományokban is egyforma elvek érvényesülnek a párttagok kiválasztásánál. A Entronque de Herradura-i Állami Gazdaságban még a mozgósítás előtt, az úgynevezett karibi válság idején, alakították meg a pártszervezetet. Egy nagy nyilvános gyűlés összehívásával kezdődött. Az alkalmazottak a legjobb munkásokat választották ki soraikból, olyanokat, akik a munkában, magánéletükben példaképül szolgálhatnak, de mindenekelőtt eltökélten védelmezik u forradalmat. Itt is, mint mindenütt, nagyon szigorú volt a válogatás, a javasoltaknak csak egyharmada állta ki az elvtársi és néha kevésbé elvtársias bírálatot. Akit már az elnökség Javasolt, az igazán megérdemelte a bizalmat és az elismerést. A kiválasztottakat meglátogatták a tartományi pártbizottság vezetői. Többször keresték fel őket, sokáig beszélgettek, megismerték életüket, előző munkahelyeiket, gondolkodásukat és nézeteiket. Nemcsak velük beszéltek, de mindenkivel, aki a gazdaságban dolgozott, a közeli települések lakosaival, a gazdaság vezetőivel. Négy hét múlva újból felkeresték a gazdaságot és új gyűlést hívtak össze. A jelenlevőknek bemutatták azokat, akiket a tartományi pártvezetőség méltóknak talált arra, hogy tagjai legyenek az Egységes Szocialista Forradalmi Pártnak, összeegyeztették, hogy a tartományi szervek nézete mennyiben azonos a dolgozók véleményével. Kiderült, hogy nem javasolták néhány jelölt felvételét annak ellenére sem, hogy azelőtt érdemesnek tartották, a példás dolgozó címre. Ilyen volt annak az elvtársnak az esete, akire vezetőnk felhívta figyelmünket. A Jelöltek asztalánál ült. Előtte tábla állt, melyen elolvashattak nevét: Sixto Delgado Ribera. Ribera elvtárs Természetesen megakartuk Ismerni az elvtárs életét, akit először megválasztottak példás dolgozóvá, aztán nem ajánlották párttagnak és akit most a kerületi pártbizottság tagjává javasoltak, mint az állami gazdaság pártszervezetének elnökét. Megtudtuk, hogy Sixto Delgado Ribera párttagságáról szóló vita sokáig tartott. Sixto Delgado nem cáfolta meg munkatársai ellenvetéseit. Csak azt hangoztatta, hogy helyesen járt el, másként nem cselekedhetett. Végül az állami gazdaság dolgozóinak többsége ugyanilyen nézeten volt. Delgado Ribera elvtársat azonban nem javasolták egyhangúlag, ezért ügyét a tartományi pártvezetőség elé terjesztették. A pártvezetőség három elvtársat küldött a gazdaságba, ahol újból elbeszélgettek az alkalmazottakkal, elsősorban azokkal, akik ellenezték Delgado Ribera felvételét. Ellátogattak Sixto előző munkahelyeire, meggyőződtek róla, milyen volt az álláspontja abban az időben, amikor a forradalom még nem volt Ilyen népszerű, mint amilyen most. A kivizsgálás alapján a tartományi bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Sixto Delgado Ribera becsületes, odaadó elvtárs és a gazdaság alkalmazottait meg kell győzni párttagsága indokoltságáról. A további vitákban megmutatkozott, miért ellenezték néhányan felvételét. Olyan dolgokat vitt mindig keresztül, melyekről azt hitte, hogy helyesek. Nem vette figyelembe, hogy többen nem értik meg azt, ami neki természetes. A gazdaság vezetői nem segítették, gyakran magára maradt, és néha elhamarkodottan ellenforradalmároknak nevezte azokat, akik nem értettek vele egyet. A gazdaságban még több gyűlést tartottak, melyeken minden tisztázódott. A tartományi pártbizottság nézete helyesnek bizonyult. Ügy vélték, helyes lesz, ha Sixto Delgado Riberát pártiskolára küldik, ahol megtanulja meggyőzni a többieket és kibővítheti tudását. Amikor három hónap múltán Sixto újból visszatért munkahelyére, mjndig az elsők között jelentkezett a nehéz munkákra, őrszolgálatra s az ellenforradalmárok üldözésében becsületesen és önfeláldozóan vett részt. Az emberek rájöttek, hogy tulajdonképpen szeretik őt. Megtanulta pontosabban kifejezni gondolatalt, s jobban megértteti magát társaival. így lett Sixto Delgado Ribera az állami gazdaság pártszervezetének elnöke és a kerületi pártbizottság jelöltje. A többi jelölttel együtt őt ls megválasztották a bizottság tagjává. A bizalom záloga Eszünkbe jutott, hogy a párttagság és a feladatok szétosztása egy bizonyos fokig a nyilvánosság jóváhagyásától függ. Az elvtársak megmagyarázták: „Azt akarjuk, hogy a vezetők közkedveltségnek örvendjenek, az emberek tiszteljék őket. Ezért mindenekelőtt j6 dolgozóknak kell lenniök. Azt akarjuk, hogy párttagságukkal a pártonkívüliek ls egyetértsenek. De hogy kit bízunk meg bizonyos feladatokkal, ez a párt dolga. Ez megfelel forradalmunk keletkezésének és fejlődésének, ez az út vezet ahhoz, hogy pártunk betöltse, amire hivatott." ANTONlN VAVRUS Július 28 — a szovjet haditengerészet napja A tengeralattjáró - a flotta őrszeme Az ŰJ SZÖ számára írta; Jurij Viszbor és Dmitrij Dmitrijev Ä

tengerrel való találkozás mindig izgalmas. Ez a találkozásunk azonban felejthetetlen marad. A tenger színén pihent tengeralattjárónk. Az 'acélóriás kabinjaiba befészkelte magát a mély és acélos csend. Fölöttünk a ragyogó csillagok csak némileg enyhítik az éjszaka sötétjét. A tengeren szállító és halászhajók tartanak céljuk felé. A ml tengeralattjárónk éberen őrködik. A flotta küldte őrszolgálatra. Az emberek egymást váltják a posztokon. Tengeralattjárónk személyzete állandó harci készültségben van. A hajón most minden elcsendesült, csak a rádiósok végzik megszokott munkájukat. A furcsa hangok az Illető hajó földrajzi helyzetéről beszélnek. Működésben vannak a hldrolokátorok: a tengeralattjáró szemei ls. A korszerű tengeralattjárók fő előnye az, hogy jól elrejtőzhetnek. Emlékszünk még azokra a második világháborúról szóló filmekre, amelyekben a parancsnok állandóan a periszkópon figyelt, s így adta a legénységnek az utasításokat. A mi tengeralattjárónk parancsnoka a periszkópot .ritkán v használja, Inkább csak szimbólum ez a hajón- Hajónk vlzalattt navigátorral, rakétaszabályozó műszerrel van ellátva, s az a tulajdonsága, hogy néhány másodperc alatt alámerül a legnagyobb mélységekbe is. A tengeralattjáró könnyedén mozog a mélyben. Torpedókkal és különböző típusú rakétákkal felszerelve a tengerparti, sőt a szárazföld belsejében fekvő célpontokat ls megsemmisíthet. A tengeralattjárók tehát a szovjet haditengerészet legütőképesebb erői. . A tenger hullámai nyaldossák a tengeralattjáró fémtestét, s olykor átszöknek a fedélzeten. Hirtelen parancs: — Harci készültségi Gyors lemerülés! — hangzik a parancsnok utasítása, mire a hajó lebukik a víz alá. A személyzet minden tagja elfoglalja saját helyét a műszereknél. A tengeralattjáró hulló kő módjára zuhan a mélybe. Néhány pillanat alatt mindenki harcra készen áll. A gyorsan működő berendezés hírt ad a feltételezett ellenséges hajóról. A műszerek pontosan meghatározzák a sebeséget és menetirányt. A rádiósok szüntelenül Ismertetik az ellenséges hajó távolságát. S amikor minden adat összegyűlt, a parancsnok kiadja az utasítást: „Megsemmisíteni a feltételezett ellenséget!" Egetrázó robbanás... A rádiósok Jelentik: A torpedó kijutott a felszínre. Majd elhangzik a rádiós utolsó adatismertetése: A torpedóromboló megsemmisült... S valóban a támaszpontról ide vontatott makett süllyedni kezd... A támadás után egyszerre megváltozik a terep, a felszíni hajók felfedeznek bennünket, mire a parancsnok utasítást ad, hogy még mélyebbre merüljünk. Tengeralattjárónk gyakran változtatta sebességét és Irányát, hogy elmenekülhessen az üldözők elől. Ekkor „mélységbomba" robban a közelünkben, utána még egy, s aztán már záporként zúdultak. Csupán a tengeralattjáró személyzetének Jól edzett füle tudja felmérni a hajó elleni támadás borzalmasságát. Űjabb manőver-sorozat és sikerül egérutat nyernünk. Végrehajtottuk a harci feladatot. Azután újra felmerülünk, majd lebukunk. A tiszti kabinban vacsorához terítenek. Feljegyeztük, miről beszéltek vacsora közben. Elbeszélgettek Pavel Korín Lenin-dljas képeiről, amerikai művészek alkotásairól és természetesen, sok hétköznapi apróságról ls. Szó esett a toklói olimpiai játékokról, arról ls, hogy a tengerészek nem szeretik a tengeralattjárójukra tapadó Ikrákat. Mindez asztalterítés közben történik a tenger mélyén, ahol kisebb üzemhiba ls viszszavonhatatlan következményekkel járhat. Erről beszélgettünk a hajóparancsnokkal, ezzel a próbált tengerésszel, aki már sok szovjet tengeralattjárón teljesített szolgálatot. — Egész szolgálati Időm alatt nem fenyegette komoly veszély sem hajónkat, sem személyzetünket — mondta a parancsnok. — El kell mondanom, — hogy a ml technikánk nagyszerűen működikA vacsora után, a ml kezdeményezésünkre, vita kerekedett a Tresher amerikai tengeralattjáró pusztulásáról. Kitűnt, hogy mindent tiszt talál valami okot, amivel a tengeralattjáró pusztulását magyarázza ... — Figyelem, matrózok, figyelem — hangzik fel egyszerre a hangszóróból. — Ma ünnepli Valerij Arszentyev tengerészkedésének 23. évfordulóját. A tengeralattjáró parancsnoksága üdvözli Arszentyevet és sok sikert kíván további szolgálatában és magánéletében. El kell még mondani, hogy a tengeralattjárón oroszok, ukráno-k, fehér-oroszok, tatárok, urmurtok teljesítenek szolgálatot, s mindig készségesen sietnek egymás segítségére. A támaszpont felé haladunk. Velünk szemben egy másik tengeralattjáró úszik. A találkozáskor szerencsés utat kívánnak a kihajózó tengeralattjáró személyzetének. A következő nap reggelén elhagytuk a támaszpontot. Ez a találkozásunk a tengerrel azonban felejthetetlen marad. (Novosztyl) ARÁBIAI RIPORT ] ABC DABI KINCSE Äz a szerencsétlen tízenhármas Faruk egyiptomi exkirály, aki nagyon Jól Ismeri az öszszes tengerentúli lebujokat ős Játékbarlangokat, egyszer jókedvében (gy évődött koronás lvótársaival: — Megláttátok, nemsokára csak öt király marad ezen a világon: az angol és a négy kártyaftgura. A duhajkodni szerető exkirály figyelmét bizonyára elkerülte az a szerencsétlen tlzenhármas szám, amely a Perzsaöböl partján, az arábiai sivatag homokfüggönye mögött megrekedt királyságokat Jelzi. Az emirek, sejkek, szultánok hintajának kerekei nagyon csikorognak, de olajjal és vérrel kenve tovább szolgálnak, mint a középkorban. Kik ezek az uralkodók? A térképen például nehéz felfedezni a sivatag bársonyos l.omokszőnyegén egészen elvesző Abu Dabi államot. Száz évvel ezelőtt Kalózpartnak nevezték a fejedelemséget. Valóságos paradicsoma volt a rablóknak, akik Innen rohanták meg a Nyugat-Európából Indiába tartó hajókat. Később más kalózok foglalták el az előbbiek helyét: megjelentek az angol gyarmattartók hadihajói és „védelmi védnökségl" szerződést kényszerítenek az uralkodó sejkre. Kalózpartot „nagylelkűségből" Abu Dobinak nevezték el, ami lefordítva Juhforrást jelent. Abu Dabi azóta brit gyarmat az arab'világ elhagyott szögletében. Ola] a tenger fenekén A trópusi sisakos gíyarmati urak kezdetben beérték azzal, hogy lekényszerttették az arabokat a Perzsa-öböl mélyére gyöngykagylókat halászni. Egyes gyöngyszemek szép vagyonba kerültek. A külföldi kereskedők Jól megszedték magukat, s hogy a „lakosságnak" se legyen panasza, némi alamizsnát adtak a sejkeknek és emíreknek. Talán ezért egyetlen uralkodó sem végezte természetes halállal. A jelenleg uralkodó Sahbut bin Szultán bin Szaid 14 elődje közül tizenkettőt saját fivéreik, fiaik és unokáik küldtek a másvilágra. Sahbut bin Szultán bin Szaid sejk elkerülte elődei sorsát. Már több mint harminc éve uralkodik, mesebeli hírnévnek és gazdagságnak örvend. A Time, a Life és más amerikai lapok az utóbbi Időben legalább annyi helyet szentelnek a sejknek, mint Rockefellerék, Duponték, a hollywoodi filmcsillagok és a híres banditák magánéletének. MI történt Abu Dablban, mi keltett olyan nagy szenzációt? Egyszerűen az történt, hogy a partmenti vizekből, éppen onnan, ahová valamikor a gyöngyhalászok merültek le, óriási sugarakban kőolaj szökött fel. A fekete arany szagára megjelentek a francia társtőkével dolgozó ALMA angol kőolajtársaság ügynökei és közölték a sejkkel, hogy mától kezdve ő Arábia Rockafellere, s minden tonna kőolajért egy font sterlinget kap. — Allah mentsen meg minden gonosz tekintettől — gondolta a sejk és gyorsan beleegyezett. Az arábiai Rockefeller Az ADMA tavaly felállította az első 13 fúrótornyot, melyek egymillió tonna kőolajat hoztak felszínre a tenger mélyéről. Egymillió aranyfont tűnt el Sahbut sejk fekete kaftánjának zsebében. Nem bízott a bankokban s a csekkeket nem értékelte többre a teveszőrnél. Ezért a pénzt eleinte hálószobájában, ágya alatt rejtette el, de csakhamar elérte a mennyezetet. Mivel Abu Dablban napról napra szaporodnak a fúrótornyok, az idén a selk további hárommillió fontot kap gazdáitól, fővöre hatmilliót, 1966-ban pedig hatszor anynyi lesz a Jövedelme. Ez késztette a sejket arra, hogy „gyökeres reforfnokat" hajtson végre és átalakítsa az ország életét. Először ls fivérét pénzügyminiszterré nevezte ki, majd Párizsba és New Yorkba utazott, hogy megismerje a pénz őrzésének nyugati rendszereit. Az amerikai és a francia páncélszekrények megtetszettek neki, de a városok nem. — Ebben a városban (New Yorkban) az emberek távol vannak a civilizációtól. Ügy élnek, mint a hangyák, a fecskék sziklákban. A nap sohasem tűnik fel az utcákon — nyilatkozott útjáról. A sejk nem adná a sivatagi sátrakat az amerikai felhőkarcolókért, s inkább sólyomvadászatra megy, mint sem a Brodwayon vagy az Elíziumi-mezőkön sétáljon. Az elegáns nagyvilági hölgyeket sem értékelte anynyira, mint saját feleségeit. Az amerikai életmódnak csak annyival adózott, hogy vett egy fényűző vörös Cadlllacot, melyet otthon rendszerint szamár- vagy tevefogattal húzat. És a többiek Azért pillantottunk be bin Szaid sejk magánéletébe, mert a mesterségesen összetákolt Dél-Aráblal Szövetség Ilyen brit csatlósokból áU. Néhány évvel ezelőtt alakult meg az unió, hogy az adeni főbiztos, str Charles Johnston könnyebben Igazgathassa a közép-keleti angol „rezervációs területeket" és szembeszfillhasson a szaúd-arábiai, jemeni, ománi és más nemzeti felszabadító mozgalmakkal. Lahej, Sharjah, Fadli, Bahrein, Bejhan, Hadramaut, Katar, Maszkat, Katiri, Kuett, Mahra még napjainkban ls eléggé ismeretlen szultanátusok, melyeket a brit szuronyok elrejtenek a világ elől. Rabszolgamunka, hűbéri törvények, Ínség és kórok, tömegnyomor, megtorlás és terror — ez jellemzi az ottani állapotokat, ezért nem engedték be az angolok az ENSZ megfigyelőit. Az egész vidéken csak három középiskola, egy kórház és három orvosi rendelő van. Ugyanakkor milliók vándorolnak Sahbut, Ahmed btn Abdallah, Fadl ben Ali, Husszein, Ali ben Ahmed és más báburalkodók, valamint az olajtársaságok pénztárába. Az angolok után most amerikai neokoloniallsták furakodnak Arábiába. Abu Dabi északi szomszédságában, Sharjah emirátusban ls kőolajat találtak. Ezt már az amerikaiak kaparintották meg. Abu Dabi és Szaúd-Arábia között húzódik egy ismeretlen oázis — Buraimi. Térképét az angol és az amerikai ügynökök egyaránt őrzik, az Intelllgence Service és a CIC ügynökei egyaránt nagy érdeklődést tanúsítanak az ország iránt. Miért? Ismét az olajért, melyet a pálmaerdők mélyén fedeztek fel. I Arábia népei igazságos haragot éreznek elnyomóikkal szemben. Aden, Omán, Fadll és más védnökségek népe már fegyvert ragadott és követeli a brit gyarmaturalom felszámolását, a támaszpontok leszerelését, az olajmonopóliumok uralmának korlátozását, az állatiasságok beszüntetését. Népszavazást követelnek, hogy szabadon dönthessenek sorsukról. A mesterségesen fenntartott szövetség minden részén recseg-ropog. GEORGIJ OSZIPOV ŰJ SZÖ 3 * 1863- Július 27,