Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-26 / 204. szám, péntek

Gondterhes TISZA-PARTI ARATÁS A Bodrog, a Latorca, a Tisza men­te szétszórt falvait járva az jár az eszemben, hogy valamikor nem is olyan régen, aratás idején a közsé­gek lakosságának apraja-nagyja a me­zon tevékenykedett. A férfiak a ren­det vágták, a nők a markot szedték, a gyerekek a köteleket terítették. Az­tán jöttek az aratógépek. Nem kel­lett annyit verejtékezni és gyorsab­ban is ment az aratás. Lassan már ezeket is kiszorították a rendvágók, a kombájnok — magyarázza Nagy Barna, a kistárkányi szövetkezet me­zei munkacsoportjának vezetője. Ogy vagyunk az idei aratással, alig kezd­tük el és máris a végén tartunk. — Két rendvágó, két kombájn öblös tor­ka nyeli a kalászokat a közel 300 hektárnyi gabonaterületen. Azért a falu szorgos népe kint van a határ­ban. Akad ott bőven munka az em­bereknek is. Ápolják a kapásnövé­nyeket. Kapálással segítik a cukor­répa, kukorica és más növények fej­lődését. Gyors ütemben folyik a do­hány törése is. Tehát a falu népe — ha nem is az aratást végzi, mert ezt már a gépek csinálják — serényen dolgozik a mezőn. A Tisza partján elénk tárul a kor­szerű, nagyüzemi aratás képe. Ugyan­is az aratáshoz nemcsak a gabonane­műek gondos betakarítása, hanem a szalma gyors összegyűjtése, kazalo­zása és az azonnali tarlóhántás is szervesen hozzátartozik. Kistárkány­ban ezeket a munkafolyamatokat szinte egyidőben végzik. — Az aratás nálunk nemcsak a ter­més betakarítását jelenti — tájékoz­tat Fazekas László agronómus, — ha­nem a jövő évi gazdag termés elő­készítését is. Ezért halad mindjárt a kombájn után az eke. Nagyon fontos ez ebben a csapadéknélküli, tikkasztó kánikulai hőségben. így ele­jét vesszük a föld kiszáradásának, megőrizzük a talaj nedvességét. Az­tán kezdődik a következő munkafo­lyamat, a szarvasokba hordott istál­a Tisza partján, és amivel ez összefügg • ŰJ MtíUTAK ROMÁNIÁBAN Az egyre fejlődő autóközlekedés és turistaforgalom fokozott igényeket támaszt a Román Népköztársaságban az utak minőségével szemben. Mi­vel az országban elegendő mennyisé­gű aszfalt vap, a nagyvárosokat és ipari központokat összekötő utak nagyon jó állapotban vannak. A mel­lékutak azonban már kevésbé jók, ami lassítja a közlekedést és hozzá­járul a motoros járművek gyors el­használódásához. Ezért az utóbbi években különös gondot fordítanak az utak újjáépítésére. Az utak építé­sével a kerületi és helyi népi taná­csokat bízták meg. Az utakat helyi nyersanyagok felhasználásával épí­tik. "lótrágya szétszórása, utána vetés elő­készítése és az őszi mélyszántás. Motorkerékpáros áll meg előttünk. Arcáról sugárzik az öröm. — Van gyűrű a kombájnhoz, sikerült sze­reznem a nagykaposi Mototechnában. — Zsebéből papírba göngyölt három kis acélgyűrűt húz elő. — Mennyibs került? — kérdi az agronómus. — Darabja 80 fillér — hangzik a vá­laszt — De adni kellett még.. .1 Szót szó követ és megtudjuk, hogy ezért az olcsó alkatrészért Kapitány István gépesítő brigádvezető bejárta a fél járást, míg végre Nagykaposon a Mototechnában ezt mondták: — Jöj­jön el holnap, addig meglesz, de hoz­zon egy kis „koccintanivalótl" Így a három acélgyűrű az egy liter kisüsti szilvóriummal együtt 122,40 koronába került. Pedig csak 2,40 koronát kel­lett volna fizetni érte. — Azt a hét, meg a nyolcát — fakad ki a mindig nyugodt, jó em­ber hírében álló Fazekas László. — Jár Ide tanácsadó a mezőgazdasági igazgatóságról, a járási nemzeti bi­zottságról. Ki tudja megszámlálni né­ha egy-egy nap... Ellenőrzik, meny­nyire vannak kihasználva, nem áll­nak-e tétlenül a gépek. Az aratás me­nete felől érdeklődnek, meg a fel­vásárlás teljesítését szorgalmazzák. Ezért hozzánk nem kell jönni... Mi kötelességtudó szövetkezetesek va­gyunk... Segítséget várunk tőlük... Itt áll ez a DT-traktor, — mutat egy közeli lánctalpas felé. — Harminc­nyolcezer koronát fizettünk a gépál­lomásnak a javításért. Amióta elhoz­tuk, tétlenül áll. Többször sürgettük a gépállomáson, jöjjenek megnézni, hozzák rendbe azt, amit drága pén­zen rosszul végeztek el. ígérték a kiszállást, de az ígéret, csak ígéret maradt. Ogy látszik, arra várnak, hogy lejárjon a féléves jótállás, s utá­na majd azt mondják, hogy nincs he­lye a reklamálásnak. A tárkányiak szíves emberek. Há­lásak minden jó szóért, segítségnyúj­tásért. Ezt ki is fejezik az aratás be­fejeztével, a hagyományos aratási ün­nepségen, az évzáró gyűlésen és más nevezetes alkalmakkor. A gazdasá­guknak nyújtott minden segítségért bőségesen megvendégelik jótevőjüket. A terméseredmény felől érdeklő­dünk. Az elnök gyors számításokat végez. Gondolatban összehasonlítja a már kicsépelt rozs-, búza-, árpaterü­leteket. — Hajtunk kívül álló okok miatt nem lehetünk elégedettek — mondja az elnök. — A kalászosok átlagon alul fizetnek. Ogy tűnik, bú­zából nem fogjuk tudni teljesíteni szerződéses eladásunkat. Árpával sem fogjuk tudni pótolni ezt a hiányt. Az őszi búzavetést csaknem egészé­ben kiszántották. Ami' megmaradt,^ az is megsínylette a szélsőséges időjá­rást. A tavaszi vetések csapadék hiá­nyában nem fejlődtek kellőképpen. (Ezen a vidéken két hónap alatt alig pár milliméteres eső hullott). A for­ró napon a kalászokba besült a szem. Nem csoda, hogy már most gond­terhes arccal beszélnek az állatállo­mány takarmányozásának kérdéséről, a hús, tej, tojás termelésének biztosí­tásáról. A szükséges takarmányalap biztosítása nagy feladat. Ezen a té­ren tettek is megfelelő intézkedése­két. A réti széna és a pillangósok pótlására is gondolnak. Megkezdték a bükköny, köles, muhar és más ta­karmányfélék vetését. Azt tartják, ne a raktárban várja a mag az esőt, ha­nem a magágyban, mert csak így lesz takarmány belőle. Nagy értéke van a szalmának is. Minden szálat össze­szednek, lehetőleg fedél alá, csőrök­be, padlásokra hordják, hogy elkerül­jék a beázással járó veszteségeket. A kukorica, a répa sokat ígérően fejlődik. Ha idejében megkapná a nagyőri szükséges csapadékot, az ab­raktakarmány kérdése is megoldást nyerne. A szövetkezet irodájában az elnök ízléses emlékalbumot húz elő asz­tala fiókjából. A terebesi járás em­lékkönyve. Faluról falura, mezőgaz­dasági üzemtől mezőgazdasági üze­mig jár az album. Szövetkezetek, ál­lami gazdaságok dolgozói, — az ipari munkásokat követve — fogadalmai­kat, vállalásaikat írják bele A kis­tárkányiak alapos megfontolás után szintén beírták felajánlásaikat. Lapo­zom a könyvet. Állami termékekből és sertéshúsból az év végéig terven felül eladunk 100 mázsa húst, 10 ezer tojást — olvasom, összesen 200 ezer koronát tesz ki a kistárkányiak öpkéntes felajánlása. Többet is be­írhattak volna, a papír elbírja. De elhatározásukat ez vezérelte: azzal, hogy valaki sokat vállal és nem tel­jesíti, nem lesz több hús, tojás, tej és más termék az üzletekben. Megfontolt, kötelességtudó, szorgal­mas emberek a kistárkányiak. Az ara­tás örömei s gondjai között egy pil­lanatra sem feledkeznek meg az egész országot érintő termelési prob­lémákról. A mezőgazdasági termelés növelésével óhajtják kifejezésre jut­tatni csatlakozásukat a CSKP KB kez­deményezéséből fakadó milliárdos mozgalömhoz. MÖZES SÁNDOR AüííiéA fátuma Döntő tényező az ember Szerdán este a televízióban és a rádióban a párt és a kormány kép­viselői a mezőgazdaság időszerű problémáival kapcsolatos kérdesekre vá­laszoltak. A beszélgetésen részt vett J ifi Hendrych elvtárs, a CSKP KB titkára, j. Nágr elvtárs, a földművelésügyi miniszter helyettese, to­vábbá néhány egységes földművesszövetkezet és állami gazdaság képvi­selői. Hendrych elvtárs a beszélgetés fo­lyamán kifejtette, hogy a mezőgaz­dasági termelés fellendítésének alap­vető feltétele a termőtalaj jobb ki­használása. Hazánkban 1936-hoz vi­szonyítva a termőtalaj félmillió hektárral szűkült és a munkaerők száma a mezőgazdaságban kétmil­lióval csökkent. Éppen ezért a ter­mőtalajjal a leggazdaságosabban kell bánnunk. E téren már a közeljövő­ben történnek intézkedések. Az ipari üzemeket anyagilag is arra kénysze­rítjük, hogy kevésbé termékeny tala­jon építkezzenek. A talaj kihasználásával függ össze a vegyiipar gyorsahb Ütemű építése. 1970-ig el kell érnünk azt, hogy min­den hektár földbe 200 kg tápanyagot adhassunk. Ez óriási erőfeszítést igé­nyel, hisz a. idén 1 hektárra csak 83 kg tápanyag jut (1949-ben 18,5 kg. ta­valy 76 6 kg jutott). 19B4-re az egy hek­tárra eső tápanyag átlagát 20 kg-al sze­retnénk növelni. A mczőgazd ság ily nagy irányú ke­mizálása 1970-ig kb 3.5 milliárd korona befektetést követel. Egyes körzetekben, például Náchod környékén, érdekes kísérletek foly­nak. Az egy hektárra eső tápanyagok átlagát 150 kg-ra emelték. Három év alatt a növénytermesztést sikerült 65 százalékkal emelni! Tehát a me­zőgazdaságban vannak tartalékok... Természetesen, az ilyen óriási fejlő­dés számos újonnan felmerülő prob­léma megoldását teszi szükségessé. Ide sorolható a közlekedés. Hisz köz­lekedésünk már most is nehezen bir­kózik meg a szállítás problémáival. A mezőgazdasági termelés fellendí­tése pedig az eddiginél jóval több termék, árú szállítását igényli. Éppen Természetesen látni kell azt is, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésé­nek egyik előfeltétele az anyaci és mű­szaki feltételek biztosítása Ám nem ke­vésbé fontos (sőt!) az emberek munká­ja a mezőgazdaságban. S Itt akadnak problémák .. Hendrych elvtárs elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt pártküldött­ségünkkel a Szovjetunióban járt, ahol a mezőgazdasági termelés irányítá­sának formáit tanulmányozták. Itt azt kellett tapasztalniok, hogy az ál­lattenyésztés hasznosságát illetően hazánk a szocialista országok között talán az utolsó helyet foglalja el. Miért? Talán rosszabb körülmények között dolgozunk, mint szomszé­daink? Korántsem Hisz gépesítés és a mezőgazdaságba befektetett eszkö­zök tekintetéhen túlszárnyaljuk őket. Tehát nem csupán a feltételek hiány­zanak... A lehetőségeket se használ­juk ki kellőképpen! Hendrych elvtárs az alacsony tej­hozamot mezőgazdaságunk legna­gyobb szégyenének bélyegezte. A be­szélgetésen részt vevő szakemberek alátámasztották, hogy 'tehénfajtáink jók, sőt kiválóak. Az a fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek kellő meny­nyiségben biztosítsanak jó minőségű takarmányt. (Itt első helyen a silót említették.) Ugyanakkor óriási jelen­tőséget tulajdonítanak az állatgondo­zók becsületes," odaadó munkájának. A munkaerők terén sok probléma vér megoldásra. A fiatalok vonakodnak a mezőgazdaságtól. A beszélgetés résztve­vői egyöntetűen elismerték, hogy szövet­kezeteink többségében ínég nem sikerült olyan környezetet kialakítani, ámely Igazán vonzaná a fiatalokat. Sokat kell a szállítás megkönnyítését jelenti javítani a mezőgazdasági tanoncok hely­majd a Duna—Odera— Labe csatorúa felépítése (így közvetlen víziút léte­sülne Csehszlovákia, az NDK, Len­gyelország, a Szovjetunió és Magyar­ország között). A talaj jobb kihasználásának feltétele a jó ta'ajinűvelés. Itt a kemizálás mel­lett a legfontosabb ferep a gépeknek jut. Az idei aratásban már közel 11 000 kombájn vesz részt! Lényeges segítséget nyújtanak az SK—4 szovjet kombájnok. Ezekből március folyamán terven feliil kértünk a Szovjetunióból 500 darabot. Kérésünket teljesítették ás Július 23-ig (tehát négy hónap alatt) már 478-at le is szállítottak. Sok kérdés érkezett a hallgatóktól, vajon a jövőben lesz-e elegendő pótal­katrész. Mert ez a hiány óriási kiesést jelenthet az aratás időszakában. A fe­lelős elvtársak ígéretet tettek, hogy a pótalkatrészek szállítását a vasút ls előnyben részesíti. zetén is (rövidesen hathatós intézkedé­sekre kerül sor e téren Is). Probléma az is, hogy a mezőgazdasági Üzemek sok helyen akadályozzák a fiatalok to­vábbtanulását. Nem néznek előre és nem látják, hogy néhány év múlva — a gé­pesítés és kemizálás magas fokán — csak a szakemberek érvényesülhetnek igazán. Ugyanakkor ez majd a fiatalo­kat is vonzza a mezőgazdaságba. Itt fel­merült az a kérdés is, hogy a szebb, kedvezőbb környezet megteremtésébe magukat a fiatalokat is jobban be kel­lene vonni. A jövő szerdán 19 órakor Richard Dvofák elvtárs, a helyi gazdálkodás központi fejlesztési igazgatóságának vezetője válaszol a lakosságnak nyújtott szolgáltatások további fejlődésének kér­déseivel kapcsolatban. (-ük.) Az árpolitika tudományos alapjai MIRŐL A Pártunk elméleti és politikai folyóiratának júliusi számába - Old r ich K ý n írt gondolatokban gazdag köz­jazdasági tanulmányt a fenti címmel egy valamennyiün­ket közvetlenül érintő kérdésről, az árpolitikáról. A No­vá Mysl szerkesztősége megjegyzi, bár ebben a témakör­ben már több cikket közölt, ez az írás új szempontokat A népgazdaság irányítási rendsze­rének egyik nagy fontosságú ténye­zője az árpolitika. Ez viszont semmi­képpen sem jelenti azt, hogy jelen­legi gazdasági nehézségeinket első­sorban az árpolitika gyengéinek számlájára írhatjuk. Nem feledkezhe­tünk meg azonban arról sem, hogy az árak helytelen megállapítása el­mélyítheti az aránytalanságokat és gátolhatja a gazdasági ellentmondá­sok feloldását. O. Kýn elvtárs a kis­kereskedelmi árak meghatározásának jelenlegi módját taglalva két — té­teles formában kinyilvánított és ér­vényesített — követelményt bírál. Az egyik az, hogy a kiskereskedelmi árnak stabilnak, vagyis a változó körülmé­nyekre váló tekintet nélkül változtat­hatatlannak kell lennie, a másik pe­dig az, hogy az áralakulás egyedüli irányzata kizárólag az árak csökken­tése lehet. Rámutatott arra, hogy ez a kőt tétel nélkülözte a tudományos megalapozottságot, nem épült a kis­kereskedelmi árak gazdasági funkció­jának elemzésére,. hanem inkább po­litikai-etikai jellegű meggondolások­ra. Ennek következtében is a piacon megbomlott a kereslet és a kínálat összhangja, nehézségek mutatkoznak a lakosság ellátásában, időt rabol a sorbanállás és helyenként néha vá­sárlási pánik üti fel a fejét. De a gyakorlat mellett a szovjet és a len­gyel ökonőmusok legutóbbi években érvényesít a vitában, amelyek gondos figyelmet és ér­tékelést érdemelnek. Bizonnyal hasznunkra válik, ha legalább nagy vonalakban megismerkedünk ezzel az elemzéssel, amely magyarázatot adhat az olvasóinkat foglalkoztató nem egy kérdésre. í R let alakulása figyelmét. vizsgálatának szenteli KOVA MYSL nalc is. A matematika fejlődése mi­nőségi fordulatot váltott ki nemcsak a tervezésben, h«nem a politikai gaz­daságtan elméletében is. A tanulmányíró a továbbiakban ki­fejezésre juttatja azt a meggyőződé­sét, hogy a központilag irányított, de módosuló árak sokkal jobban betölt­hetik szabályozó szerepüket, mint a stabil árak. Mielőtt azonban rátér az érvelésre, Ijangsúlyozza, hogy ez sem­miképpen sem jelenti az utóbbi idő­ben végrehajtott egyes árrendezések utólagos konjunkturalista „elméleti indoklását". Ez a múlt módszere volt, amely a gazdaságban fő feladataként határozta meg az e téren gyakorolt pártpolitika utólagos elméleti magya­rázgatását. Márpedig a lenini alapel­vek ennek ellenkezőjét kívánják meg, azt, hogy a tudományos kutatás le­gyen a gazdaságpolitika kiindulópont­ja és alapja. A régi felfogástól eltérő elméleti kifejtett elméleti munkássága is ar- munkásság főleg három szakaszra ról tanúskodik, hogy a merev árpoli- irányul, amelyek a legfontosabbak a tika kárunkra van. Ez az elméleti felismerés nemcsak a gyakorlat fi­gyelmesebb követésének köszönhető, hanem egyben az elvont matematikai módszerek gazdaságtani alkalmazásá­lielyes árpolitika kialakítása szem­pontjából. Az általunk ismertetett cikk szerzője is főleg az áru értéke kiszá­mításának ,a leginkább megfelelő ár­rendszer kiválasztásának és a keres­Az áru értékének kiszámítása Elvitathatatlan, hogy a tervszerű szocialista árpolitikában is jelentős szerepe van az áru értékének, vagy­is a benne megtestesült és tárgyi ala­kot öltött társadalmi munkának. Ezt gyakran hangsúlyoztuk, de ezzel el­lentmondásban azt a nézetet is, hogy az áru értékét nem igen tudjuk meg­állapítani. A cikk szerzője leszögezi, hogy ez az álláspont helytelen. Be­bizonyítja, hogy nemcsak az élő mun­ka költségeit tudjuk kiszámítani, ha­nem a termelési eszközökben megtes­tesült holt munka költségeit is, vagy­is a két tételt egybevetve: az áru teljes értékét. Ezt a jelenlegi töké­letes számoló technik^ teszi lehető­vé. A Szovjetunióban már három éve folytatnak ezzel kapcsolatban ered­ményes gyakorlati kísérleteket, míg nálunk egyáltalán nem élünk a tel­jes munkaköltség kiszámításának le­hetőségével. A leginkább megfelelő árrendszer Az áru értéke kiszámításának lehe­tősége távolról sem jelenti azt, hogy a népgazdaság szempontjából az olyan árrendszer a legmegfelelőbb, amely fedi az árucikkek értékét. Míg a tő­kés rendszerben az árrendszer lénye­gében a kereslet és a kínálat kölcsőn­viszonyának függvénye, addig a szo­cializmusban, az irányított tervgaz­dálkodás körülményei között — ter­mészetesen nem önkényesen, hanem a gazdasági törvényekkel összhang­ban — megválaszthatjuk a legcélra­vezetőbb árrendszert. Az ezzel kapcsolatos vitában eddig az árrendszer négy eltérő tudományos koncepciója kristályosodott ki, ami természetesen nem zárja ki az eset­leges továbbiakat. Az első változat szerint az árak megfelelnének az áru értékének. A második javaslat szerint az árak a termelési árak szint­jén mozognának. A harmadik elmélet hívei azt az árbázist pártolják, amely azonos - lenne a termelési költség és a jövedelmezőség szintjével.' Végül pedig Kantorovics szovjet ökonómus, kidolgozta a lineáris programozásra épülő sajátos elméletet. Kýn elvtárs nagyon erélyesen képviseli azt a né­zetet, hogy eleve ne vessünk el egyet sem az említett változatok közül, ha­nem az adott .féltételek tudományos megalapozottságú elemzése és a gya­korlati kísérletek alapján válasszuk ki közülük a legmegfelelőbbet. A kereslet alakulása vizsgálatának jelentősége A legcélszerűbb árrendszer elfoga­dása után is többféleképpen állapít­hatjuk meg a kiskereskedelmi ára­kat. Három ilyen lehetőség adódik: 1. Az árakat szigorúan az árrendszer­hez igazítjuk és hosszabb ideig nem módosítjuk azokat. 2. Az árakat nagy vonalakban az árrendszerhez igazít­juk, de egyes esetekben — tekintet­tel a keresletre vagy más körülmé­nyekre — tartós módosítást eszköz­lünk bennük. 3. Az árrendszerben csupán tengelyt látunk és az árakat a' keresletnek, a termelési lehetősé­geknek megfelelően operatív módon és rendszeresen változtatjuk. Mindhárom esetben érvényesül a központilag és tudatosan irányított tervszerű árpolitika. Nem állja meg helyét tehát az a nézet, hogy az árak rendszeres módosítása egyet jelent az ösztönös konkurrenciaharc érvényesü­lésével, míg a tervezett árak azonosak a stabil árakkal. Különben az elmúlt évek gyakorlata minden kétséget ki­záróan bebizonyította — állapítja meg a cikkíró —, hogy a változatlan árak (amelyek alakulásába legfeljebb az árcsökkentések szóltak bele) nem je­lentik sem a népgazdaság, sem a fo­gyasztó szempontjából a legjobb meg­oldást. Kýn elvtárs tanulmányában annak igazolására törekszik, hogy a mi viszonyaink között a mozgó árak rendszere töltheti be az igényelt gaz­dasági szabályozó funkciót. Természetesen ehhez elsősorban az szükséges, hogy állandóan figyelem­mel kövessük a kereslet alakulását. A kapitalista világban erre nagy gon­dot fordítanak. Az utóbi években t$ibb elméleti munka jelent meg erről a kérdésről a Szovjetunióban, Lengyel­Országban és más szocialista államok­ban is, amelyek az erre vonatkozó új módszereket világítják meg. E mód­szerek alkalmazásának jelentősége abban rejlik, hogy az eddiginél ha­tékonyabban állapíthatnánk meg nem­csak a fogyasztási árucikkek tervsze­rű mennyiségét és összetételét, ha­nem ennek segítségével rugalmasabb árpolitikát is folytathatnánk. Az ilyen árpolitika alapvető feltétele annak, hogy kiküszöböljük egyfelől a növek­vő -kereslet, másfelől a , ki nem elé­gítő termelés közti aránytalanságot. Döntő a termelés A rugalmas árpolitika szükség ese­tén növelheti, illetve csökkentheti a keresletet bizonyos árucikkek iránt, vagyis — amint említettük — szabá­lyozó szerepet tölt be. A problémákat azonban véglegesen nem oldja meg, legfeljebb ideiglenesen helyreállítja a piaci egyensúlyt. Végső soron a ter­meléstől függ a termelés és a fogyasz­tás-közti összhang biztosítása. Az ár­rendezés csak akkor jár kielégítő si­kerrel, ha ezt a termelésben követik a szükséges változások. E tekintetben is lényeges a tőkés és a szocialista piaci viszonyok közti eltérés. A kapitalista piacon a2 árak ÖJ SZÖ 4 * 1963 július 20.

Next

/
Thumbnails
Contents