Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-25 / 203. szám, csütörtök

TELJESÍTIK HIVATÁSUKAT LÁTOGATÁS A LÉVAI TÄRÁSI NÉPKÖNYVTÁRBAN HATÁROZATOK SZABJAK MEG, mit kell tenni, hogy népkönyvtáraink munkája megjavuljon s a könyvtárak falun és városon egyaránt teljesítsék feladatukat. A határozatok szerint a járási népkönyvtáraknak javítaniuk kell a falusi könyvtárak felett gyakorolt szervező és irányító munkát, növelniük kell a könyvállományt és az olvasók számát. Ugyanakkor különféle rendezvényekkel segíteniük kell az ismeretterjesztést, a könyvek megszerettetését és az általános műveltség széles körű terjesztését. A lévai járást Népkönyvtárban tett látogatásunk alkalmából mindenekélőtt arról érdeklődtünk, hogyan teljesítik itt a határozatokat. Kérdéseinkre Róringer József, a •könyvtár vezetője válaszolt. Elmondta, hogy könyvtáruk pillanatnyilag a legnagyobb gondot a könyvállomány és az olvasók számának a gyarapítására, az ismeretterjesztésre, valamint a hatáskörükbe tartozó falusi könyvtárak irányítására fordítja. Bár az egy főre tervezett könyvmennyiséget még nem érték el, az olvasótoborzás, valamint a kölcsönzés tervét minden vonatkozásban túlteljesítették. Sikeresek különféle rendezvényeik: a könyvviták, író-olvasó találkozások stb. A legnagyobb eredménynek azonban a falusi könyvtáraknak nyújtott módszertani utasításokat tartják. Ez év első felében például — a tavalyi egész évi 54 alkalommal szemben — már 84-szer keresték fel a falusi könyvtárakat ős adták meg a szükséges segítséget. A járási népkönyvtár dolgozói általában szoros kapcsolatot tartanak a falusi könyvtárakkal. Irányítják azok munkáját, segítenek rendbehozni a könyveket, a vezetőket tanácsokkal, módszertani utasításokkal látják el. A lévai járásban sok jól dolgozó könyvtár és könyvtáros van, ami nem utolsósorban a járási népkönyvtár se-" gítségének tulajdonítható. A legeredményesebben azok a könyvtárak végzik feladataikat, ahol a könyvtáros valóban könyvbarát. A könyvek szeretete nélkül ugyanis a könyvtár vezetése sem lehet jó. A járási népkönyvtár dolgozói a módszertani utasítások során így a könyvek szeretetére is nevelik a falusi könyvtárosokat. Sőt azt nézik, hogy lehetőleg olyanok kezébe kerüljön a könyvtár vezetése, akik a könyvvel való munkát. nem kényszerből, hanem hivatásból végzik. A FALUSI KÖNYVTARAK legtöbbjét tan) tők vezetik. Vannak azonban olya ,i könyvtárak is, ahol munkások és szövetkezeti tagok a vezetők. E dolgozók sok esetben jobban, nagyobb szeretettel bánnak a gondjaikra bízott könyvekkel, mint sok értelmiségi. Példa erre az oroszkai könyvtáros, aki szintén kétkezi munkás, a könyvtári tisztséget azonban olyan nagy szorgalommal és odaadással Végzi, hogy munkáját a hivatásos könyvtárosok is megirigyelhetnék. Hegedűs János jó munkájáért már többször kapott kitüntetést. Nemrégen a Példás könyvtáros címet is elnyerte. A járási népkönyvtár dolgozói falusi könyvtáraik mindegyikéről törzskönyvet vezetnek. E könyvbe rendszeresen beírják azt, ami egy-egy könyvtár életével összefügg. Így mindent tudnak a járásukban működő könyvtárakról, s a szükségleieknek megfelelően segítenek is. minden alkalommal. Segítségüknek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben a lévai jáJ. Kulich, államdíjas: Cirill és Metód. (19B3) (Foto: R. Kedro) rásban jelentősen megjavult a falusi könyvtárak munkája. A járási könyvtár négy szépen, korszerűen berendezett helyiségében sok ezer kötet áll az olvasó rendelkezésére. Első pillanatra úgy tűnt: Itt bizony bőven van könyv. A sok ezer kötet és a hetvenféle sajtótermék valóban tekintélyes mennyiség. A könyvtárnak azonban sok ezer olvasója van, úgyhogy ez a viszonylag sok könyv is kevés. A keresletet a könyvtár dolgozói talán még akkor sem elégíthetnék mindenben kí, ha a könyvek száma megkétszereződne. Mi iránt érdeklődnek leginkább? Nehéz megmondani. A könyvtárosok tájékoztatása szerint általában minden könyvük gyakran cserélődik. A legnagyobb érdeklődés természetesen a klasszikusok művei iránt nyilvánul meg. A Jókai, Mikszáth, Móricz kötetek mellett azonban az olvasók ma már egyre gyakrabban keresik a mai írók könyveit ls. A régi, és az új írók müvei közötti különbség — a kölcsönzés számát tekintve — sokszor ma már igen jelentéktelen. Az új írókat ugyanúgy olvassák, mint a régieket. Sőt, néha már a modern írók könyvei viszik el a pálmát. Ezen a téren Solohov, Hemmingway, Stelnbeck, Moravia, és Szolzsenyicin állnak az élen. A HIÁNYT GYERMEKKÖNYVEKBEN érzik. A fiatalok kérik, keresik a könyveket, a könyvtár dolgozói viszont sokszor a legjobb akarattal sem teljesíthetik a gyermekolvasók kéréseit. Legtöbben a kalandos útleírások, valamint a természettudományok és a világűr problémáival foglalkozó könyvek iránt érdeklődnek. A kötetek azonban egyik tárgykörből sem elegendőek. Tervükben ezért is szerepel első helyen a szakkönyvek számának gyarapítása. Szeretnék elérni, hogy már a közeljövőben könyvállományuknak 40 százalékát szakkönyvek képezzék. A könyvtárban három szakosztály működik, külön-külön teremmel. A különféle összejövetelekre tehát megvan a lehetőségük. A könyvtár dolgozói élnek az adottságokkal és gyakran rendeznek könyvvitákat, íróolvasó találkozókat. Különösen az Ifjúsági összejövetelek gyakoriak. Ezeket a megbeszéléseket legtöbbször filmvetítéssel kapcsolják össze. Ifjú olvasóik körében mindegyik összejövetel, de különösen a filmvetítéssel összekapcsolt találkozók kedveltek. Ilyenkor termük kicsinek is bizonyul. Népszerűek a felnőtt olvasók részére rendezett összejöveteleik is. Főleg azokon jelennek meg az olvasók nagy számban, amely megbeszéléseken részt vesznek az Írók is. A könyvtár dolgozói nyilvántartják a járásban működő szocialista brigádokat, és könyveiket úgy szerzik be, hogy a brigádoknak maradéktalanul kielégíthessék olvasmány-Igényeiket. Könyveikkel sokat segítenek a szövetkezeti munkaiskoláknak ls. Könyvtárosi munkájuknak — a falusi könyvtárak támogatásán kívül — talán a szakkönyvek beszerzése és népszerűsítése a legnagyobb erősségük. Azt, hogy a könyvtár munkája hol és mennyiben befolyásolja a termelést, nehéz meghatározni. Egy azonban bizonyos: a szakkönyvek révén a könyvtár erősen hat, mind az Ipari, mind a mezőgazdasági termelésre. Ennél több — különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel párhuzamosan az általános műveltséget ls növelik — könyvtári dolgozóktól aligha várható. Munkájukért tehát joggal érdemelnek dicséretet. A SZÉPEN BERENDEZETT helyiségekben már bevezették a szabadpolcos kölcsönzést. Megtartották a katalógus-rendszert is, a legtöbb olvasójuk azonban a polcról választja olvasmányát. Ezzel az új, nyugodtan mondhatjuk: korszerű kölcsönzési formával --kapcsolatban ma még eltérőek a vélemények. Egyeseknek tetszik a szabadpolcos kölcsönzés, másoknak nem. A vélemény a könytárosok között is megoszlik. Sokan azért viszolyognak a szabadpolcos formától, mert — szerintük — egyrészt Így Jobban rongálódik a könyv, másrészt az olvasók összekeverik a köteteket. Ami a könyvek kopását illeti, kétségkívül a szabadpolcos kölcsönzésnek a zártpolcos kölcsönzéshez viszonyítva van bizonyos hátránya. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a so(£-sok előnyt, amit a szabadpolcos kölcsönzés az olvasóknak és a könyvtárosoknak egyaránt nyújt. A szabadpolcos kölcsönzés — még bizonyos hátrányai ellenére ls — előnyös és mindenképpen a jövő kölcsönzési formája. Éppen ezért a szabadpolcos kölcsönzést nem korlátozni, hanem bővíteni kell. A LÉVAI JÁRÁSI NÉPKÖNYVTÁR teljesíti hivatását. Következetesen eleget tesz a könyvtárakra vonatkozó j határozatoknak, ugyanakkor sikere! sen alkalmazza a szabadpolcos köl! csönzési formát. A szép eredmény a könyvtár hattagú kollektívájának köszönhető, élén Róringer József vezetővel, aki — bár még csak néhány hónapja van a könyvtárban — máris sokat tett a könyvtár munkájának fellendítése érdekében. BALÁZS BÉLA A Karlovy Vary-i filmfesztivál díjnyertes filmje, az Egy év kilenc napjának (szovjet) egyik jelenete látható a képen. 'Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllfllll-IIIIIBIIIIIII IIIIII iTf IIIIIIIIIIIIIII1I1IIIIIU Gondolatébresztő adás a rádióban A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa a közelmúltban Ilyenek vagyunk címmel, igen érdekes összeállítás keretében Hideghétre kalauzolta el a hallgatókat, ahol az ottani javítóintézetbe került fiatal, kiskorú bűnöző lányok sorsáról hallhattunk nem egyszer szívbemarkoló, döbbenetes részleteket. Még rágondolni ls szörnyű, hogy — nagyobbrészt tulajdon édesapjuk, ösztönzésére — tizenkét, tizenhárom éves lányok, mint tapasztalt betörők, tolvajok, de nem egyszer mint örömlányok élték eddiji, tiszavirág rövidségü életüket. Egyes szülők — amint az adás folyamán ez bebizonyosodott — elfeledkeznek a rájuk bízott gyermek nevelésével kapcsolatos mélységes felelősségről, de sokszor még arről is, hogy egyáltalán emberek. Milyen sorsa lehetett pl. annak az aranyosmaróti cigányszármazású Katinak, aki a riporter kérdésére: Szeretnél-e hazamenni? Nemmel válaszolt Aki nem akarta látni tulajdon édesapját, édesanyját!! Az adás folyamán többféle nézet hangzott el szülőkről, nevelőkről, gyermekekről, de a legtöbb gondolatot a rádió szerkesztőjének Galambos elvtársnővel, az intézet egyik pedagógusával folytatott beszélgetésének egy részlete keltette a hallgatóban, íme a kérdéses mondatok rövid tartalma: — Vajon felelősségre vonják-e azokat a szülőket, akik kiskorú gyermekeküket szándékosan bűnbe taszítják? — Sajnos nem! A gyerek idekerül hozzánk <az intézetbe, kikerül a szülő hatása alól, Itt az intézetben jó útra terelő nevelést kap és ezzel vége. Érdemes elgondolkodni azon, vajon Igazságos-e ez így? Bárhogy is nézzük a dolgot, az a szülő, aki szülői hatalmánál fogva kényszeríti kiskorú gyermekét valamilyen bűntett elkövetésére, sokkal jobban vét, mint a gyermek, aki végrehajtja a parancsait. Érdemes ezen elgondolkodni már azért is, mi.

t az adás folyamán az is kiderült — az ottani pedagógusok mondták el —, hogy előfordultak olyan esetek, hogy a gyermek az intézetben eltöltött néhány év után visszakerült szüleihez, akiknek rosz befolyására Ismét bűnözővé vált. Az intézetben nagy szaktudású, gyakorlott pedagógusok hajlítják, formálják a rossz útra tért gyermekeket. Az Intézetben példás rend és fegyelem van Ez tehát azt bizonyítja, hogy míg a lányok nevelőik hat-ása alatt vannak, addig az életükben semmilyen kilengés nem fordul elő. Az intézetben azonban legtöbbjük csak tizenhatodik életévéig tartózkodik, ez pedig nem sok idő arra, hogy a rosszat a nevelők csírájában kl tudják irtani belőlük. Éppen ezért érdemes volna újra felvetni a nevelők egy korábbi indítványát: a nevelteknek a környéken való alkalmazását akár az ottani földművesszövetkezetben vagy másutt. Ez igen jó hatás. sal lenne az intézetből kikerült gyermekekre, akik közül többen hajlandóságot is mutattak erre. Ha ott dolgoznának, hetente többször is találkozhatnának egykori nevelőjükkel, ami semmiképpen nem ártana. Egykét év után — amikor már véglegesen jó útra tértek — más munkahelyre mehetnének dolgozni. Kár, hogy az intézet vezetőségének ezt a javaslatát az illetékesek elutasították. Talán egy kicsit elhamarkodottan döntöttek ebben a kérdésben. Végezetül még annyit, hogy dicséret illeti a . Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének kollektíváját e probléma felvetéséért. Olyan nevelési természetű kérdések ezek, amelyekről beszélni kell, még akkor is, ha elég kényes is a téma. (k. 1.) J

ames Wodruff világra szóló tehetsége már igen korán megnyilatkozott a beavattottak szűk köre előtt, s amikor most megemlékezem képességeiről, tulajdonképpen régi adósságot törlesztek, hisz akárhogy is vesszük, —bár már évek óta összerúgtuk a patkót, — James Wodruff volt a tanítóm, ő vezette (még ma is ő vezeti) az egyetlen rujukológiai tanszéket, joggal tekintik a rujukkutatás atyjának, s bár az elmúlt harminc év alatt mindössze két tanítványa volt, érdeme mégis hervadhatatlan, mert ő fedezte fel a rujukok törzsét, ő kutatta nyelvüket, szokásaikat, vallásukat, két expedíciót vezetett az Ausztráliától délre fekvő barátságtalan szigetre, és bár ő ls követett el hibákat, érdemes neve őrökké élni fog a tudomány évkönyveiben. Első tanítványa Bili van der Lohe volt, de róla csak annyit mondhatok, hogy Sidney kikötőjében jobb útra tért, pénzváltó lett, megnősült, gyermekeket nemzett és később Ausztrália belsejében marhákat tenyésztett; Bili tehát a tudomány veszteségllstájára került. Wodruff második tanítványa én voltam. Életem tizenhárom esztendejét áldoztam rá, hogy megismerjem a rujukok nyelvét, szokásait és hitét; öt további évet azzal töltöttem, hogy az orvosi ismereteket Igyekeztem elsajátítani, orvosként akartam ugyanis a rujukok között élni, végül azonban lemondtam a záró államvizsgáról, mivel a rujukok teljes joggal nem az európai főiskolák diplomáira, hanem az orvos tudására helyezik a fő súlyt. Ráadásul a tizennyolc éves tanulmányok után válságos pontra jutott türelmetlen vágyam, hogy végre Igazi rujukokat lássak, s egy hétig, egy napig sem akartam várni már, meg akartam ismerkedni végre a néppel, amelynek nyelvét folyékonyan beszélem. összecsomagoltam hátizsákjaimat, bőröndjeimét, egy kézi gyógyszertárat és műszerelmet, végiglapoztam uticsekkönyvemet, s minden eshetőségre számítva megírtam végrendeletemet. Aztán taxival kihajtattam a repülőtérre, Jegyet váltottam Sidneybe, ahonnan cethalász-hajón szándékoztam folytatni az utat. James Wodruff (akkor még mélyen tisztelt] tanítóm kísért kl a repülőtérre. HEINRICH BÖLL: A rujukok országában Túlságosan beteges volt ahhoz, hogy még egy expedíciót megkockáztasson, búcsúzóul azonban még kezembe nyomta híres művét „Egy nép az Antarktisz peremén", bár Jól tudta, hogy minden betűjét betéve tudom. Mielőtt beszálltam volna a gépbe, Wodruff odakiáltotta nekem: „Borúval, dojdoj durabojl", ami szabad fordításban körülbelül azt jelenti: A levegőég szellemei védelmezzenek. Szabatos fordításban a szöveg így hangzik: A szél ne küldjön ellened ellenséges szellemeket; a rujukok tudniillik halászatból élnek és számukra a legszentebb dolog a kedvező szél. A szél nem küldött ellenem ellenséges szellemeket, épen és sértetlenül szálltam ki a repülőgépből Sldneyben, siettem a bálnavadász hajóra, s nyolc nappal később partra tettek egy apró szigeten, amelyen — mint (akkor még mélyen tisztelt) tanítóm megállapította — a PrujukoKnak kellett volna élniük, akik abban különböznek a tulajdonképpeni rujukoktól, hogy ábécéjükben P is van. Am a sziget teljesen lakatlannak bizonyult, rujukok legalábbis nem éltek rajta. Egész napon át barangoltam a sovány rétek és meredek sziklák között, rábukkantam ugyan rujuk-házak nyomára (építésükhöz habarcs helyett halenyvet használtak), ám az egyetlen ember, aki a szigeten szemem elé került, egy elkeseredett mosómedvevaďász volt, aki európai állatkertek javára űzte iparát. Részegen horkolt sátrában, s amikor felráztam és meggyőztem őt ártalmatlanságomről, durva konyhaangolsággal megkérdezte, mi van Rita Hayworth-tal. Nem értettem pontosan a nevet, felírattam vele egy cédulára, de sohasem találkoztam az Illető hölggyel, ezért nem adhattam kielégítő választ. Három napig kénytelen voltam elszenvedni ennek a faragatlan fickónak a társaságát, aki szinte másról sem beszélt, csak filmekről és ftlmszlnésznőkről. Végre nyolcvan dollárért (utlcsekkben) sikerült egy felfújható gumicsónakot szereznem tőle, s életemet kockára téve nekivágtam a nyugodt tengernek, áteveztem a nyolc kilométernyi távolságra levő szigetre, ahol a tulajdonképpeni ru"Jukoknak kellett tanyázniuk. Ez az értesülés végre helyesnek bizonyult. Már messziről láttam, hogy a parton emberek állnak, kissé hátrább líálók száradtak, egy csónakházat ls észrevettem, s vadul evezve, Integetve közeledtetn a szigethez, fáradhatatlanul harsogva: Joj vuba, joj vuba — buvejda gubal (A tengerről -jövök, a tengerről jövök, segítséget hozok, testvéreklj Ahogy azonban közelebb értem a parthoz, láttam, hogy az ott álló emberek ügyet sem vetnek rám, minden figyelmüket lefoglalta egy másik jármű: motorcsónak közeledett zakatolva nyugat felől, a parti rujukok kendőket lobogtattak, én meg partra szálltam vágyaim szigetén anélkül, hogy kutyába vettek volna, a motorcsónak tudniillik szinte velem egyszerre futott be, és mindenki odarohant a kikötő hjdhoz. Fáradtan kihúztam gumicsónakomat a parti fövenyre. elővettem kéz! patikámból a konyakos üveget, jócskán kortyintottam belőle. Ha költő lennék, azt mondanám: hamvába holt egy álom, bár álmok nem szoktak sem égni, sem halni, sem hamvadni. Megvártam, míg a postás távozott, aztán vállamra kaptam a málhámat és' elindultam egy ház felé, amelynek homlokzatán ott díszelgett a szerény felírás: BAR vagyis kocsma. Szakállas rujuk ült a söntés pultja mögött és levelezőlap volt a kezében, azt silabizálta. Kimerülten leroskadtam egy gyalulatlan falócára és csendesen Imígyen szóltam: — Dojdoj kurt mali. [A szél kiszárította torkomat). Az öreg letette a levelezőlapot, tágra nyílt ázemmel meredt rám és rujukfllmangol keverék nyelven azt mondta: — Gyere közelebb, fiam, beszélj érthetőn: ml kell, sör vagy whisky? — Whisky, — rebegtem. Az öreg felállt, odatólta elém a levelezőlapot és így szólt: — Olvasd csak. mit Ír az unokám. A lapon hollywoodi postabélyegző volt, a szöveg csak egy mondatból állt: „Kelj át nyomban a nagy vízen, itt gurul a dollár!" A következő postajárat megérkeztéig a szigeten maradtam, esténklnt a kocsmában ültem és ellttam az utlcsekkjelmet. Egyetlen ember sem beszélt már tisztán rujukul, és gyakran emlegették egy nő nevét, akit előbb regehősnek hittem, később azonban tisztában jöttem vele: Marlene Dtetrlchnek hívták. Be kell vallanom, hogy én ls abbahagytam a rujukkuta-tást. Visszarepürtem ugyan még Wodruffhoz, és vitába száltam vele a buhal szó helyes értelméről, mert én azt mondom, hogy vizet Jelent, Wodruff azonban ragaszkodik a szerelemhez. De ezek a fogas kérdések mér rég elvesztették számomra elsőrendű fontosságukat. Falusi házat béreltem, gyümölcsöt termesztek, és még mindig kacérkodom a gondolattal, hogy sikeres államvizsgával pontot teszek tanulmányaim vegére. De már elmúltam negyvenöt éves, s amit valamikor tudományos lelkesedéssel tettem, ma csupán kedvtelésből művelem (ez Wodruff felháborodásának legfőbb oka). Gyümölcsösömben szemzés és hernyóírtás közben rujuk dalokat éneklek, különösen szeretem a következőt: Voj suhal buvacsa, bruval nuj loha graga ba' moha dejva buvacsa. graga huma (Miért keresed a távolt, fiam? Tán elhagytak a jótékony szellemek? Nincs ott hal — és nincs kegyelem, és anyád sirat, 6 gyermekem.) Káromkodni is nagyszerűen lehet rujukul. Ha a gyümölcsös kofa be akar csapni, halkan dünnyögöm magam elé: Graga vejta (Ne legyen rajta áldás), vagy Pikal gromcsit (Akadjon a torkodon a csutkája!) Az utóbbi a rujukok leggonoszabb átka. D

e ki ért rujukul ezen a földön? Rajtam kívül egyedül Wodruff, akinek időről időre küldök egy-egy láda almát, s mellékelek hozzá egy levelezőlapot e szavakkal: Vahu bahu! (Tévedsz, tisztelt mester), a válasz hamarosan megjön, ugyancsak levelezőlapon: Hugaj! (Eretnek!) Fordította: TÓTH TIBOR 1963. július 25. • Oj SZÖ 5