Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)
1963-07-25 / 203. szám, csütörtök
FABOL VASKARIKA Nem valami barátságos hangulat- nyomdafesték nem fogta meg a papiban fogadnak a jányoki szövetkezet rost). gépjavító-műhelyében. Szapulják az Svajcer Vilmos kézhez kapja a faúristent, szidják az embereket, főkép- fúrót, aki a körülállók bámulatára pen pedig a csütörtöki gépállomást, fúrni kezd azon a helyen, ahol fémjó darabig semmit sem értek Svajcer dugónak kellene lennie. Vilmos gépszerelő felháborodásából, —Szerencsétlen vagyok ezzel a aki egy Zetor 25-A jelzésű traktor géppel — panaszkodik Csenkey Alalatt lekve dolgozik. A keze, arca, bert traktoros. — A télen a csütörszemöidöke, de még a haja is csupa töki gépállomásra javításra küldtük, olaj. Nem tudom elképzelni, mi tör- Hosszas várakozás és többszöri sürtént ezzel az emberrel? Csavarhúzó- getés után megkaptuk. Rövid üzemelval meg egy csomó kulccsal a gép tetés után kiderült, hogy. a kardánalján az olajcsatorna tisztítására szol- tengely nem működik rendesen. Viszgáló nyílás csavarját akarja eltávo- szaküldtttk. Amikor megkaptuk, a hajlítani, de az sehogyan sem enged. Az tókar csapágyával gyűlt meg a baolaj pedig egyre csepeg. A gép alatt Juiik. Megint visszaküldtük. Azután tócsa keletkezik. Hát hogyne károm- hengerfej-repedést állapítottunk meg. kodna az ember, ha ilyen helyzetben Ennek megjavítására megint jó Ideig kell dolgoznia. Ráadásul ezt a javí- vártunk. Most két hete dolgozom rást rendes körülmények közepette v e'e. Azt hittem, hogy most mér vége tíz perc alatt könnyen el lehet vé- a sorozatos üzemzavaroknak. Tévedgezni, márpedig ő jó ideje erőlködik, tem. Ma délelőtt a telep mögötti dűde a csavar nem és nem enged. lön herét kaszáltam. Az utolsó forFigura Béla szerelő igyekszik esi- du!ónS1 a földön hosszú olajos csikót tltani a haragos Svájcért. Kezére jár észleltem, ami csak a gepemtől szárs hol kulcsot, hol csavarhúzót vagy mázhatott. Most megint itt állok tétolyan szerszámot nyom a kezébe, ami§§ re éppen szüksége van a kényelmetA szepsi gépállomás dolgozói Lukács le n helyzetben fekvő szerelőnek. László és segédje Zágoni András a héiyi szövetkezetben segédkeztek. Főleg az ő érdemük, hugy a bélyi szövetkezet a napokban befejezi az aratást. (gyi) Adjon egy fúrót, közönséges fafúrót — hangzik az újabb utasítás. — Minek a fafúró, ha vassal dolgozik — töpreng Figura Béla. — Adjon fafúrót a hét... (Itt a A rossz kezdet jóra fordult Chovan Lászlóval, a dunaradványi szövetkezet kombájnosával a Száilásoki-dűlöben másodszor hozott össze a sors. Ekkor már a rozsot csépelte. A hosszú szalmá]ú gabonát szép sorjában falta a kombájn. De nem is ezen van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy mikor Chovan elvtárs első Ízben állt be az árpába, nem és nem akart szót fogadni a gépe. „Kikötött", mint a rosszul húzó ló és se előre, se hátra. A kombájnos úgy képzelte, hogy nekiál} a dűlőnek, körülkaszál egy rendet, vagyis szabaddá teszi az utat a rendrakó számára. Elképzelése nem sikerült, egyik hiba a másik után jelentkezett, s bizony jó félnapba került, míg a gép megemberelte magát és szót fogadott. A rossz kezdet láttára Chovan elvtárs a kártyások szavajárásával biztatta magát, mert azok azt tartják: „Első nyerés, kutyavesztés," ő meg arra változtatta át, hogy a rossz kezdet Jóra fordul. Igaz, ez a javaslata bevált, de míg rendbetették a kisebb-nagyobb hibákat, sokat izzadt a kombájnos is, javító is. lenül már negyedízben. Várnom kell, míg megjavítják a gépemet. Már magam is restellem a dolgot, amiért az én- gépemet éri a legtöbb üzemzavar. Aki nem ismeri a helyzetet, még azt hiszi, hogy az én hanyagságomon múlik az egész. Így panaszkodik Csenkey Albert traktoros. Most is abba kellett hagy nia az egyébként igen sürgős herekaszálást. A szövetkezeti tagok is elégedetlenkednek: — Télen kell javítani a gépeket, nem nyáron, amikor minden munka sürgős és nem tűr halasztást — mondják — és mi tagadás, teljesen igazuk van. — A mostani baj okát kérdezze dett a segédkombájnosra. Szerencsére nem történt semmi baj, Chovan elvtárs gyorsan begyújtotta a motort meg az elvtárs Svajcer Vilmostól ' • " fordul felém Csenkey, akit látszólag igen kellemetlenül érint a gép folytonos kiesése. és felemelte a kaszát. — A hideg végigfutott rajtam, mikor láttam, hogy Imre veszélyben var. — emlékszik vissza a kombájnos. — De már túl vagyunk az akkori nehézségeken, azóta jól megy a munka. Igen, azóta jól megy a munka, hi— Jöjjön ide, elvtárs — int felém Svajcer Vilmos. — Győződjön még ró la saját szemével, miért csurog az olaj. Meggyőződtem róla! Menetes, tömítéssel szigetelt fémszen Chovan László 2M gépével a ko- dugó helyett durva módon kalapács máromi járásban az élenjárók közé verekedte föl magát. Napi átlagteljesítménye megközelítőleg 8 hektár kicsépelt gabona. Lehet, mire e sorok nyomdafestéket látnak, már a lubinai szövetkezetben (trenčíni járás) fogja visszaszolgálni a kölcsönt. Itt is vár rá 75 hektárnyi gabona kicséplése. Reméljük, májc nem lesz baj a gépcsal bevert fadugót tettek a gép ja vítói olyan helyre, ahol az olajnak nyomása van. Ezért folyt az olaj! Fadugó fémdugó helyett. Fából vaskarika. Az ilyen javítás, az ilyen újítás bizonyára nem válik senki dicséretére, még Ü csütörtöki gépállomásnak sem, amelynek egyébként igen jó híre van. Sajnos, ott is akadnak lelkiismeretlen pe! és hamarosan végez ezzel a mun- javítók, akik felületes munkát végezkával is. (bj.J nek. FÜRY JÓZSEF Fémek rögzítése műanyagokhoz A műanyagok alkalmazása mind Azt gondoltam, hogy az idén szélesebb körben terjed az ipar leg_ . líflIXi-iliri-ínViíí Iriťiíílnl-nn A t amoril/aí már nem is fogok aratni — jegyezte •meg a kombájnos második találkozásunk alkalmával. Persze nem azért akart lemondani a kombájnos, mert a különbözőbb területén. Az amerikai Bell telefcnlaboratórium munkatársainak legújabb fontos felfedezése most újabb lehetőségeket tár fel a műanyagok alkalmazása előtt. Az gép makrancoskodott, hanem javítás amerika i kutatók ugyanis felfedezték, közben meg is ijesztette őt. Dolník ho gy a műanyagok és a fémek között Imre segédkombájnos a? egyik szíjat szilárd kötés létesíthető vékony zsírtette a helyére s közben a hidraulika sav-film alkalmazása révén. Kísérlekikapcsolt, a kasza ereszkedni kez- teik során kimutatták, hogy a sztearinsav közvetlen kötést létesít az alumíniummal, méghozzá oly módon, hogy alumlniumszterátot alkot. Ezzel a módszerrel például az alumínium összeerősíthető a polietilénnel, a kötés sokkal szilárdabb, mint maga a műanyag. A kutatók valószínűnek tartják, hogy ez az elv — más zsírsavak alkalmazásával — felhasználható egyéb fémek és műanyagok közötti kötések létrehozására is. •"» A kistírkán yl n *»T »tk««*tb*n jrt Hlembtn halzi az arstás, amit nagyrészben > két kombá)nnsnak. » falusi partszervezet elnökének. Szűcs Jáno.nak (» képen), és Petrlk S»niurnak köszönhetnek. A felfélelen a kumbájnusuk kieresztik H megteli tartályokat (Palagyi felv.) ' • 1 . "• " " ' • J^mmm^mm < t /" i /é'^ÉÄs mm-* ? *** -wv ilmpmpiketoá Mire a faluból elindultam a dűlőúton, szemerkélni kezdett az esci. Egy kissé bosszantott a dolog, s csupán azzal vigasztalódtam, hogy így talán több idő ját a beszélgetésre, mert különben nem szívesen állnak meg a kombájnosok. Az árpatábla szélén várakozó traktor vezetőjétől érdeklődtem, aki egy magányos épület felé mulatott. Csak akkor vettem észre a két gépet. A juhakol ajtajában néhány ember heverészett a földön. — Megáztak a rendek — mentegetőzik Fazekas László agronómus, mintha csak ő tehetne róla, hogy így történt. — De ma már így is 110 mázsát kicsépeltünk. Tegnap 442 mázsát csépelt a két fiú magyar gyártmányú kombájnnal, ami nem is olyan rossz teljesítmény. A fátyolszerű esőszitálás közben megszűnik. A két kombájnos felkapaszkodik a gépre, s ott maradnak. Javítgatják, tisztogatják. Az agronómussal maradok egyedül. — Az új technológia... — meg sem engedi, hogy befejezzem a kérdést. — Egy szálig kétmenetesen aratunk. Csak annyit hagyunk az onkötözőkre, amivel a szénakazlakat befedjük. Nálunk ez igen jól bevált. Sima a kistárkányi határ, mint az asztal. Van még egy szalmaprésünk, mert a szalmabálákat könnyen felrakhatjuk az istálló padlására, télen csak le kell eresztgetni őket. Sok munkát takarítunk így meg. A szem is szárazabb. Egyenesen vihetjük a felvásárlóüzem raktárába. Esetleg ha kíváncsi rá, a raktáros jobban megmondhatja, hogy eddig mennyit adtunk át. — Milyen a termés? — Talán valamivel gyengébb, mint tavaly, de azért lesz elég. — Csak győzzék... — Hát attól nem félünk. Igaz, még egy kicsit zöld, de a fiúk nagyon jól dolgoznak — mutat a közelebb álló Petrik Sándor felé, aki még mindig a gépet javítgatja. — Aztán hány éve kombájnos Sándor bátyám — fordulok ezúttal a kombájnoshoz. i— Egy ... Tavaly végeztem a nagykaposi kombájnostanfolyamot — teszi hozzá, furcsálló tekintetemre. — Ért ö azért a géphez. Bizony ért — toldja meg az agronómus. — A faluban neki volt először traktora. Egyébként is minden javítást egyedül végeznek. Fiatal, huszonnyolcéves ember a második kombájnos, utóbb tudom meg, hogy a falusi pártszervezet elnöke. A k'ombájnvezetést nem tegnap tanulta. Végül meg arra terelődik a szó, hogy vágtak már rosszabb helyen ls. Hogy is volt az a Tátrában, te Sándor? — Jaj, ne ís említsd. Az első napon meg akartam szökni. Olyan volt a föld, mint a hullámvasút. Le « dombról, fel a dombra ... azt hittem beleszédülök, vagy felborulok. De ment a munka ott is. Így tudom meg, hogy tavaly Hrabušicén, Studenecen és Jablonovon, az iglói járásban segitettek. Az idén is készülnek. — És mikorra végeznek itthon? — Hát a gépállomásról ígértek egy SK-3-ast. Csak az a baj, hogy nincs hozzá rendrakónk. De így is megleszünk időben, úgy-e Janikám? — Bizony úgy, Laci bátyám —• vágja rá magabiztosan a kombájnos és az elnökkel, Fazekas Bélával, aki közben érkezett, a rendeket vizsgálják, nem szárazak-e már. — Kár, hogy esett. Egynéhány mázsát estig még felszedhettünk volna — sajnálkozik Szűcs János. — Nem baj fiúk. Holnap is nap lesz — vigasztalja őket az elnök. Azzal a gépek és az emberek elindulnak a falu irányába. Palágyi Lajna. 7. BEBIZONYÍTHATATLAN KÉMHISTÓRIA Július és Ettiel valójában nem is a tárgyalóteremben •ültek, hanem egy olyan szeánszon, ahol a varázslót ügyésznek, a kuruzslót bírónak nevezték. Nem igazságot kerestek, — szellemet Idéztek ezek az emberek, nem bizonyítékokat, igazságot kutattak —, cirkuszt rendeztek előre megfogalmazstt ítéletük igazolására. Még a vádhatóság sem tudott komoly- „bűnöket" Rosenbergék terhére róni. Greenglass azt állította, hogy néhány tudós nevét közölte sógorával, olyanokét, akik a háború végén Los Alamosban dolgoztak. Bizonyítékot persze erre sem tudtak nyújtani. Greenglass megemlített ugyan néhány nevet, amelyeket Juliussal közölt, de ez nem bizonyított semmit, hiszen azóta nyilvánosságra került ezeknek a tudósoknak háború alatti szerepe, az újságok is gyakran írtak róluk. Vallomás állt szembe vallomással. Greenglassnak, a fülöncsípett tolvajnak, hittek, aki csak úgy menthette meg magát, hogy hazug vádakat koholt Julius- ellen. Greenglass elmesélte, hogy „kémújoncok" névsorát adta át Juliusnak, Los Alamosban dolgozó emberekét, akiket kémszolgálatra alkalmasnak talált. Ismét egy állítás, amit semmi sem igazolt, csak Greenglass szava, aki állításának megbízhatatlanságát azzal Is bizonyította, hogy egyetlen egyet sem tudott megnevezni a „kémújoncok" közül. Greenglass azt állította, hogy megbízójának, Juliusnak rajzokat adott át, amelyek speciális gyújtólencsék matricáját, az atombomba keresztmetszetét ábrázolták, és jegyzeteket a szükséges magyarázatokkal. Erre sem volt bizonyíték, csak a Greenglass házaspár vallomása. Mit tehetett az ügyész, itt már igazán csak a varázslat segíthetett. Nincs bizonyíték? Sehol egy rajz, sehol egy jegyzet, sehol egy ceruzavonás, amit a bíróság asztalára helyezhetnek? Semmi, sehol semmi? Akkor tényleg varázsolni kell: Hókusz-pókusz, már itt is van a szükséges anyag. Vadonat új. öt éve, hogy, Dávid ellopta a titkos adatokat, és most öt év után emlékezetből egyedül lerajzolta azokat a skicceket, leírta azokat a jegyzeteket, amelyeket állítólag annak Idején Juliusnak átadott. A bíróság bizonyítékként fogadta el ezeket a rajzokat, noha azok semmit sem bizonyítottak. Vajon módjában állt-e Greenglassnak, hogy 1944— 1945-ben ilyen rajzokat készítsen? Ennek bizonyításával is adós maradt az ügyész. Adós maradt, de nem is tehetett mást, hiszen hogyan bizonyíthatta volna azt, hogy ezeket a rajzokat öt év után valóban emlékezetből és egyedül készítette el Greenglass. Nem bizonyította, nem is bizonyíthatta az ügyész azt sem, hogy a kérdéses rajzokat Dávid átadta juliusnak. Greenglass lakatos volt, esztergályozott, reszelt, de nem önállóan, hanem azt, amit mérnöke a munkadarabon lerajzolt neki. Ez volt a munkája, ezenkívül semmit sem tudhatott, semmit sem láthatott, minden titkos adat megközlíthetetlen volt számára. Micsoda adatokat jegyezhetett le emlékezetből, amikor képzettségéről és képességeiről így vallott: — Iskolás koromban sokat csavarogtam, szívesebben mászkáltam az utcán, mint ültem az Iskolapadban. — Nyolc tárgyra iratkozott be a technikumban, hányból bukott meg? — kérdezte a védőügyvéd. — Mindből. — Kapott valaha diplomát valamilyen tudományos tárgyból? — Nem. — Érettségizett? —• Nem. i — Mérnöki vizsgát tett? Greenglass is-mét tagadó válasz! adott. — Tanult valaha matematikát? — Nem. — Differenciál-számítást? — Azt sem. — Magfizikát? Ismét tagadó válasz. — Atomfizikát? — Nem. — Felsőbb matematikái? — Azt sem. — Olvasott talán valamikor tudományos munkákat azokból a tárgyakból, amelyeket az előbb megemlflettem? — Nem olvastam. Nem hiába lett ideges az ügyész- Egyetlen értelmes ember sem feltételezhette, hogy ez a műszaki analfabéta olyan rajzokat készíthetett volna, amelyeknek megszerkesztése komoly műszaki tudást igényelt. Greenglass azt állította, hogy többször juttatott el adatokat Juliusnak. Furfangosan eszelték kl ezeket a vallomásokat. Minden törvénytelen cselekedet Julius és Dávid, illetőleg a Rosenberg és Greenglass házaspár között játszodott le — négyszemközt, vagy nyolcszemközt. A vád egyetlen tanút sem tudott állítani, aki részt vett volna ezeken az állítólagos beszélgetéseken, aki alátámaszthatta volna Ruth és Dávid vádjait. Nem volt a világon semmi bizonyíték, csak a bőrüket menteni akaró Greenglassék vádjai. Vallomás állt szembe vallomással. Az egyik Rosenbergéké Volt, a büntetlen előéletű, tisztességes amerikai polgároké. — a másik az urántolvaj Dávidé és Ruthé, aki bevallotta hogy tudott Dávid bűneiről, sőt elfogadott tőle 500 dollárt, amelyet bűnös tevékenységgel szerzett. Következik: 8. AZ IGAZSÁG HANGJA A TÁRGYALÓTEREMBEN. Ül J * 1S6. július 25.
