Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-25 / 203. szám, csütörtök

A BIZTONSÁGI TANÁCS ÜLÉSE A Szovjetunió támogatja az afrikai államok követelését New York (CTK) — A Szovjetunió teljes mértékben támogatja az afri­kai országok követelését, miszerint a Biztonsági Tanács hagyjon jóvá határozatot arról, hogy az ENSZ tagállamai kivétel nélkül politikai és gazdasági megtorló intézkedése­ket valósítsanak meg a portugál kor­mány ellen az ENSZ alapokmányával összhangban — jelentette ki Fjodo­renko, a Szovjetunió képviselője a Biztonsági Tanács ülésén. A Bizton­sági Tanács 32 afrikai ország kéré­sére a portugál gyarmatok helyzeté­ről és a Dél-afrikai Köztársaság faj­irtó politikájáról tárgyal. A Szovjet­unió képviselője hangsúlyozta, Sala­zar rendszerének provokatív viselke­dése abból ered, hogy a NATO áll mögötte. A nyugati hatalmak fegy­vert szállítanak Portugáliába, s anyagi, politikai és erkölcsi támo­gatásban részesítik. így saját érde­keiket is védik Portugália afrikai gyarmataiban. V. Miadana, a Malgas Köztársaság pénzügyminisztere és J. Karefa—Smart Sierra Leone külügy­minisztere beszédükben hangsúlyoz­ták, az afrikai országok határozott intézkedéseket várnak a Biztonsági Tanácstól. New York (CTK) — Quaison—Sackey nagykövet, Ghana állandó ENSZ-képvl­selője átnyújtotta a Biztonsági Tanács elnökének Kwame Nkrumah ghanai el­nök levelét, melyben azt követeli, hogy azonnal függetlenítsék Portugália afri­kai gyarmatait. Kwame Nkrumah be­szédében hangsúlyozza, hogy a Bizton­sági Tanács éppen a döntő pillanatban tárgyal a portugál gyarmatokról és a dél-afrikai fajüldözők fajirtó politiká­járól. Teljesen fel kellene számolni Portugália gyarmati uralmát, hangsú­lyozza a ghanai elnök. Kwame Nkru­mah felhívja a Biztonsági Tanácsot, hogy határozott intézkedéseket tegfen a^. Dél-afrikai Köztársaság ellen, mely­nek politikája megalázza az afrikaia­kat. | Testvérpáitok az SZKP KB nyílt leveléről Mexikó (CTK) — A Mexikói Kom­munista Párt Központi Bizottsága jú­lius 17—19-én ülést tartott, ame­lyen a nemzetközi kommunista moz­galom helyzetéről tárgyaltak. A nyi­latkozat megerősíti, hogy a mexikói kommunisták hűek a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi ér­tekezletének nyilatkozatához és dek­larációjához. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának levelé­ben propagált irányelv nem más, — áll a nyilatkozatban — mint támadás a nemzetközi kommunista mozgalom alapelvei ellen a béke és háború kérdésében, a világ forradalmi moz­galmának fejlődésében és a testvéri kommunista pártok közti lenini vi­szonyokban. A Mexikói Kommunista Pártnak Központi Bizottsága teljes mértékben egyetért az SZKP KB nyílt levelének tartalmával. Nicaraguát Kuba-ellenes támaszponttá akarják változtatni Managua (CTK) A kubai ellenfor­radalmár emigránsok nem mondanak le kalandos Kuba-ellenes terveikről. Ez" bizonyítja az is, hogy a napok­ban Nicaragua fővársoában, Mana­guában gyülekeznek az Alfa—66 el­lenforradalmár szervezet tagjai. Ez a szervezet Kuba-ellenes kalóztáma­dásairól Ismert és most újabb Kuba­ellenes Inváziót tervez. A kubai emigránsok nicaraguai összejövetele összefügg Lulz Somoza volt nicara­guai elnöknek az Egyesült Államok­ban tett látogatásával, melynek során r „Égből" pottyant pénzküldemények MRS. X. LAKÁSÁN csaknem két éven keresztül, pontosan 14 naponként, rend- < szeresen megjelent a pénzes postás és ] minden alkalommal 225 dollárt kézbe- • sített neki. Mrs. X. pedig csaknem két J éven keresztül nem gyözött eléggé cso- < dálkoznl, mert jogalma sem volt a fel- J adó kilétéről. Sem a pénzesutalványból, > sem annak szelvényéből nem tűnt ki J az ismeretlen „jótevő" neve vagy lak-« címe. A pénzes postás sem tudott felvi­lágosítással szolgálni. Idegeneket viszont nem akart X. asszonyság beavatni titká­ba, hátha Irigységből „elapasztják" a , rejtelmes pénzforrást. Idővel azonban mégis feszengeni ke z- \ dett X-né, idegeire ment a dolog és el­határozta, hogy végére jár az ügynek. Hátha egy szép napon előáll a pénz­feladó és egyszerre, egy összegben vlsz­szakövetelt tőle az esetleg Illetéktele­nül jelvett pénzküldeményeket? Utánjárása során tudomást szerzett az . ügyről a New York-i rádió- és televízió- | társaság egyik riportere. Magáévá tette , a nem mindennapi esetet, kipuhatolta a j feladót és nyomozásának eredményét az- ' után leközölte az említett NBC adásá- <, ban: Mrs. X. nem-polt az. egyedüli kiválasz­tott, akinek ismeretlen eredetű dollár­küldemények hullottak az ölébe. Hasonló „szerencse" ért három más, Alabama ál­lambeli családot az USA-ban, amelyek nem is ismerték a New York-i X.-nét. Es mégis bizonyos sorskpzösség fűzte egymáshoz a négy családot. Mieljítt a pénzes postás rendszeresen kezdett hoz­zájuk járni, a négy család mindegyiké­nek azonos hangzású értesítést kézbe­sített a levélhordó arról, hogy a légi­haderőnél szolgáló fia, illetve jéjje nem tért vissia harci bevetéséről és ezért el­tűntnek kell minősíteni. Ma, 1963 derekán mindenki feltételez­né, hogy az amerikai hatóságoknak va­lamilyen „elkésett" gyászjelentéséről van szó. Erre következtettek ugyancsak az NBC adásának hallgatói, amikor a rádió­bemondó „harci bevetésről" beszélt. Hi­szen az USA 1945 óta — legalább ls hi­vatalosan — nem viselt háborút. Minden jóhiszemű ember tehát az első pillanat­ban azt hitte, hogy a szegény amerikai pilóták még a második világháború hősi halottjai közül valók. De a kotnyeles bemondó csakhamar kivezette ebből a tévedésből jámbor hall­gatóit. „Tapintatlan" módon kifecseg­te, hogy a harci bevetés nem 1945-ben, hanem 1961 áprilisában történt a Gtrón­strand fölötti légttérben, a Kubát ért kalóztámadás idején. Akkor lőtték le a négy amerikai repülőt bombavető gé­peikkel együtt. Az AFP francia hírügynökség pedig szó szerint ezeket írta az eset szellőztetése után: „Mind ez ideig fel lehetett téte­lezni, hogy a pilóták valamilyen magán­társaság által toborzott zsoldosok vol­tak". — A kormány akkoriban csak­ugyan nem győzte eléggé hangoztatni, hogy az inváziói kísérletben csupán ku­bai emigránsok vettek részt, de egyetlen amerikai sem. Minderre most rácáfolt az NBC ripor­tere, aki tv-adásában többek között ki­jelentette: „Biztonsággal állíthatom, hogy a szóban forgó összegeket a CIA folyó­sította saját alapjából." Ez annyit je­lent, hogy az „eltűntek" az amerikai kémszolgálatnak dolgoztak, amit az nyil­vánvalóan nem is igyekszik tagadni. Az AFP francia hírügynökség pedig hozzá­fűzte, hogy eddig sem a C1A, sem az <| amerikai hadügyminisztérium részéről s nem hangzott el cáfolat. K. E. £ Somoza a kutal ellenforradalmár szervezetek képVlselőlvel tárgyalt a kubai emigránsok szervezeteinek fel­építéséről. Somoza ezt javasolta, hogy egyesüljenek vezetése alatt és tervet nyújtott be a kubai forrada­lom felszámolására, melyet állítólag a közép-amerikai államok vezetői már jóváhagytak. A kubai ellenfor­radalmárok nicaraguai gyülekezését a New York Herald Tribúne észak­amerikai újság is igazolta, amikor azt írta, hogy a nicaraguai terület a Kuba-ellenes fegyveres agresszió új főhadiszállása lett. A harc folytatódik A francia szenátus elvetette a sztrájkellenes törvényjavaslatot Párizs (ČTK) — A francia szenátus 203 szavazattal 33 ellenében elvetette a közalkalmazottak sztrájkjogát korlátoző törvényjavaslatot. A javaslat mellett csak 35 gaullista szenátor szavazott. A tárgyaláson Dumas államtitkár védte a javaslatot. Ervei és a dolgozók elleni kirohanásai a kommunista és szocialista szenátorok tiltakozását váltották ki. A törvényjavaslatot még a nemzetgyű­lés és a szenátus tagjaiból álló vegyes bizottság tárgyalja meg és ezután ter­jesztik a nemzetgyűlés elé. Az Humanité ezzel kapcsolatban megjegyzi: „A harc folytatódik. A demokratikus erők egy­más után szerzik a pontokat". Amerikai repüiőgép-anyahajő az In­doklnáról szóló genfi egyezményt meg­szegve körülbelül harminc helikoptert szállított a saigoni kikötőbe. (ČTK) mmimmimiiiimimiimmmmmmimimmimmiimiiiiimmmmmmiiiiiiimii A kurdok megállították az iraki hadsereg támadását, s most a kor­ipánycsapatok a védtelen lakosságot irtják. Képünkön: kurd harcosok 85 foglyot kísérnek az iraki—török határ hegységeiben levő táborukba. CTK felv. KOMMENTÁRUNK: Lépésről lépésre a cél felé I mmár második hete folynak Moszkvában a háromhatalmi tanácskozások az atomfegyver-kísér­letek betiltásáról, és az előzetes jelek szerint sikeres befejezés vár­ható. Kartávolságra van annak az egyezménynek a megkötése, mely szerint a három nagyhatalom — a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok — ha valami rendkívüli körülmény nem Játszik közre, beszünteti a légkörben, a vi­lágűrben és a víz alatt végzett atomfegyver-kísérleteket. Az embe­riség döntő többsége nem leplezi örömét, amelyet az évek óta köve­telt „első lépés" megvalósulásának közelsége fakaszt. Bizonyos szempontból elsietett lenne kommentálni a még meg nem kötött egyezményt. A kommentálás ugyanakkor „elkésett" ügynek ls mondható, mvlel már csaknem öt éve foglalkozik a világ az atomkí­sérletek betiltásáról szóló egyez­mény megkötésének problémáival. Az öt év alatt sok minden meg­érett, s ez arra kényszeríti az em­beriséget, hogy két, ez irányú lépés között ne tartson hosszú szünetet. A felek az útvesztőben végre közös pontokra találtak s most nem ma­rad más hátra, mint követni az ál­taluk meghatározott irányt. A szovjet kormány a világ összes népeinek nevében már a moszkvai tanácskozások megnyitása előtt ki­fejezte, hogy nem szabad megállni az első lépcsőfokon. Javasolta, hogy az atomkísérletek megszüntetésé­nek kérdését a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közti megnem­támadási szerződés megkötésének a kérdésével összefüggésben tárgyal­ják. Ezt a kétségtelenül hasznos javaslatot Moszkvában úgyszintén komolyan megvitatják s természetes, hogy ez sok új, vele összefüggő problémát is felvet. Az atomfegyver-kísérletek betiltá­sa és a megnemtámadási szerző­désre vonatkozó Javaslat természe­tesen még nem aktív intézkedések a leszerelés terén. Az utóbi 18 év világhelyzetének tényállásával ösz­szehasonlítva, azonban korántsem szerény eredmények. Olyan megál­lapodásoknak nyithatnak utat, ame­lyek aktív tényezőkként hatnának. Ami az atomkísérletek betiltását illeti, ezt csupán azok bátorkodnak nyíltan elutasítani, akik nem érez­nek felelősséget az emberiség sor­sa iránt és elvesztették politikai ítélőképességüket. A megnemtá­madási szerződés esetében a dolog sokkal bonyolultabb. Ezt illetően az ellenzők harsányabb hangoskodása várható. Az ellenzésnek a szócsöve — ez nem meglepetés — minden bizonnyal a nyugatnémet kormány lesz A szerződés ugyanis megfosz­taná Nyugat-Németországot attól a reményétől, hogy bekebelezze az NDK-t, a csehszlovák és a lengyel határterületeket. Mellesleg, a bonni kormány „bár­milyen formában elutasítja a meg­nemtámadási szerződést". Mint is­meretes, a szovjet kormány állás­pontja az, hogy a megnemtámadá­si szerződésnek nem a formája, hanem a tartalma a lényeges. A tar­talom pedig az, hogy megfékezzen minden agresszort, s 'ez az NSZK kormányának természetesen nincs az inyére. A jelek szerint azonban a bonni kormány álláspontja ebben a kér­désben nem egyezik szövetségesei­nek, például az Egyesült Államok­nak, Nagy-Britanniának, Belgium­nak stb. a nézetével. Az sem kizárt, hogy bizonyos körülmények meg­változtatásával Franciaország is hajlana a megnemtámadási szer­ződés megkötésére, habár a mai kép nem ad alapot ilyen remények­re. Egy biztos, a bonni körök felhá­borodása ellenére a megnemtá­madási szerződés gondolata komoly visszhangra talált a NATO-tagálla­mok körében. A megnemtámadá­si szerződés alapot adna a két Németország egyesítésére ős kizár­ná az egyesítésnek az erőszak esz­közeivel történő megvalósítását. A bonni kormány notórikus csö­könyössége ellenére a megnem­támadási szerződés megkötése vi­szonylag reális lehetőség. Csupán azokat sújtaná, akik egreszió útján törekednek céljaik elérésére. Ezek azonban kisebbségben vannak és soraik napról napra ritkulnak. Ez pedig jogot ad a derűlátásra. Nyiklta Hruscsov ezekkel a prob­lémákkal részletesen foglalkozott július 19-én a szovjet—magyar ba­rátsági nagygyűlésen mondott be­szédében. Fejtegetései rendkívüli érdeklődést váltottak kl. Az ameri­kai és a brit kormány írásban kér­te az elhangzott lavaslatok és fej­tegetések részletes megmagyarázá­sát. így Járt el később a francia kormány is. Az említett beszédben Hruscsov a következő lehetősége-, ket vázolta fel: 1. Megszüntetni, vagy lényegesen csökkenteni az államok katonai ki­adásait; 2. A váratlan támadás veszélyé­nek kizárása érdekében ellenőrizni azokat a stratégiai pontokat, ame­lyek alkalmasak nagyobb katonai erők összpontosítására; 3. Németország mindkát részében a nyugati hatalmak és a szovjet hadsereg külön felhatalmazottjait bizni meg az ellenőrzéssel; 4. Csökkenteni az idegen kato­naság létszámát Németországban. Alaposan megvizsgálva ezeket a javaslatokat, arra a következtetés­re jutunk, hogy céljuk a hideghá­borús politika következtében el­jnérgesedett nemzetközi légkör ja­vítása. A nemzetközi légkör Ilyen „fertőtlenítése" objektív feltétele­ket teremtene az atomháború ve­szélyének kizárásához. J. H. Haláltábor foglya voltam Irakban E gy iraki hazafi, akinek sikerUlt a koncentrációs táborbői külföldre menekülnie, az osztrák Volksstimmének nyilatkozott az átélt bor­zalmakról. Beszámolóját az alábbiakban kivonatosan közöljük. Sem neve, sem menekülésének körülményei érthető okokból nem hozhatók nyilvá­nosságra. „1958 óta vagyok tagja Irak Kom­munista Pártjának. A reakciós puccs előestéjén a kommunisták értesültek a tervről és figyelmeztették Kasszem tábornokot. Ez kijelentette, tudomá­sa van a dologról, de úgy véli, nincs ok nyugtalanságra, az állam­csínyre nem kerül sor. A felkelők azonban február 8-án bombázták a hadügyminisztériumot és az A1 Rasid katonai tábort, majd megszállták a repülőteret is. Bagdad több ezer lakosával együtt a hadügyminisztérium elé vonultam, ahol Kasszemtől fegyvereket követel­tünk a felkelés leverésére. Ö azon­ban nem volt hajlandó a népet fel­fegyverezni, s így a felkelést már nem lehetett feltartani. Letartóztatás Február 10-én az iráni határhoz menekültem, de a határátlépés már nem sikerült. 17-éig bujdostam, majd miután úgy értesültem, hogy Bagdad­ban már lecsillapodtak a kedélyek, visszatértem a fővárosba, ahol azon­ban a nemzeti gárda mindjárt más­nap letartóztatott és a biztonsági hivatalba szállított, ahol már több ezer hazafit tartottak fogva. Köztük voltak Hamid, Észak Irak Népi Mill­ciájának később kivégzett parancsno­ka, két egyetemi dékán, bírók, újság­írók, ügyvédek, valamint munkások, parasztok, hivatalnokok és egyéb al­kalmazottak. Miután nem akartam elárulni elv­társaimat, a kínzások már Itt kez­dődtek. Többedmagammal egy helyi­ségbe zártak, ahol meztelenre vet­kőztetve, gumifecskendőkkel ütöttek berfnünket, majd ugyanezeknek a fecskendőknek egyik végét a víz­csapra húzták, másik végét pedig a végbelünkbe dugták s megeresztették a vizet. Ezután puskatussal vertek bennünket. Végül ls kezünknél fogva a mennyezeti ventillátorhoz kötöztek bennünket s a ventillátort a legna­gyobb sebességre állították be. „Ez még csak az ízelítő — mondták gú­nyosan klnzőink, majd vagy kétszá­zunkat egy kis szobában egymásra dobtak, és ott töltöttük az éjszakát. A koncentrációs táborban Másnap reggel 25-ünket Abu Ghrebbe szállítottak, az újonnan léte­sült koncentrációs táborba, melynek parancsnoka hírhedt fasiszta. Külön­böző pártok és osztályok hozzátarto­zói voltunk, a munkástól egészen a diplomatáig. Még három Iráni Is volt köztünk, zarándokúton levő mohame­dánok, akikut most azzal vádoltak, hogy a forradalmi Tudeh-párt ügy­nökei. Egyikük vak volt. Este 10-kor érkeztünk, s alig hogy leszálltunk a teherkocsikról, már megkezdődött az ütlegelés. Reggel ötig tartott. Félig eszméletlenül és véresen egy körülbelül 10X5 méte­res terembe dobtak, amelyben 433 fogoly zsúfolódott. Több ilyen terem volt a táborban, összesen 3800 fo­gollyal. Békességünk soha sem volt. Az őrök éjjel-nappal vertek, szidal­maztak bennünket és köpködtek ránk. Az Illemhelyre nem mehettünk. Néhány bádogdobozt állítottak a te­rembe, ezokre jártunk. Volt köztünk egy or.vos, akinek neve fogalom volt nálunk, mert egy Időben az első kamara elnöke volt. Ennek kellett naponta a büdös edényeket kiüríteni és kitisztítania. Élelemként háromszor napjában egy darab öreg, száraz ke­nyeret kaptunk, délben még egy záp­tojást, este pedig egy darab büdös darált húst. Se vége, se hossza a kínvallatásnak Egy éjszaka néhány társammal együtt újból kihallgatásra vittek. Elvtársaink nevelt akarták kiprésel­ni belőlünk. Mivel hallgattunk, reg­gelig kint hagytak bennünket a hi­deg éjszakában és mindegyikünket 14 vödör jéghideg vízzel öntöttek le. A környék lakossága, a kínzásokról értesülve, több ízben megkísérelte, a tábor lerohanását és felszabadítá­sunkat, de sikertelenül. Az őrök kö­zött voltak fanatikusok, de egyesek — egyszerű '-özkatonák — titokban segítettek bennünket. Nuzrat had­nagy tervet szőtt, valamennyi fogoly agyonlövetésére, de néhány őrkatona figyelmeztette a foglyokat és sikerült a vérfürdőt megakadályozni. Később őket ls lecsukták. Örökre emlékezetembe vésődött egy nap, ..mikor mindnyájunkat az­zal sorakoztattak fel az udvaron, hogy „ünnepség" lesz. Aztán egy fog­lyot állítottak elő, akit mindnyájan Ismertünk. Híres művész, az Állami Színház- és Mozi Igazgatóság főnöke volt, s a bécsi VIT-en ő vezette az iraki küldöttséget. Szemünk láttára törte el a parancsnok sajátkezűleg a csontokat mindkét karján és lábán. Bíró és hóhér egy személyben Bagdadban és környékén vagy húsz ilyen tábor van. Az egyik a volt királyi palotában, a másik a Köztársaság Sportpályán. Ott pedig különleges kínzást eszeltek ki: Forró villanyfőzőkre ültették a foglyokat és forró vasalókkal perzselték bőrü­ket. A királyi palotában kínozták ha­lálra a kommunista párt főtitkárát és a Központi Bizottság két tagját, akikről aztán elhíresztelték, hogy ki­végezték őket. Tudok két esetről, — Matti-el-Sejk és Hamez-el-Man 21 éves fiúkról — akiktől a bíró megkérdez­te, akarnak-e vallani és elárulni elv­társaik nevét. Majd tízig számolt, s mivel a vádlottak hallgattak, kihúzta pisztolyát és agyonlőtte őket. Irak­ban manapság a bíró egyben hóhér is. Csaknem két hónapig voltam a tá­borban, amíg sikerült megszöknöm. A további út — külföldre — még jó­val veszélyesebb és hosszabb volt. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a nép 95 százaléka az új fasisz­ta hatalmaskodók ellen van. A gaz­dasági élet szétzilált, az árak a vég­telenségig emelkednek. Csupán a tisztek és kadétok kis rétege támo­gatja őket. A hatalmon lévők nem is merik közzé tenni a Forradalmi Ta­nács tagjainak né sorát. Ezek a mi­niszterek ugyanis részben tehetség­telen elzüllött diákok, részben iszá­kosok. Az egyik miniszterről, akit Is­merek. tudom, hogy hamis angol diplomája van és hogy elsikkasztotta a pénzt, mel,et a szuezi-válság Ide­jén a harcosok számára gyűjtött ösz­sze. Ilyen emberek vannak most ha­talmon Irakban". 1963. július 25. * (JJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents