Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-19 / 197. szám, péntek

A„PROKÁTOR" 99 TZ'özel két hónappal ezelőtt kap­. A V tuk Dombi Lajos, füleki lakos­tól az első leveret, amelyben elpana­szolta: Kettecskén él a .felesegével és annyira kevés nyugdíjat, illetve öreg­ségi járulékot kapnak, hogy képte­lenek beiőle megélni. A városi nem­zeti bizottság sem törődik velük. Ne­kik még egyetlen esetben sem jut­tattak „kiegészítő" szociális segélyt, mint másoknak. Dombi Lajos panaszát közösen a Füleki Városi Nemzeti Bizottsággal tisztáztuk. A legjobb akaratunk mel­lett sem tudtuk „igazolni" levélírónk panaszát. ~ Dombi Lajos feleségével együtt havi 805 korona nyugdíjat kap. Nem állítjuk azt, hogy ez sok, de beosztva meg lehet belőle élni. Levelében kérte, hogy a nemzeti bizottság legalább évente részesít­hetné kiegészítő szociális segélyben. Dombi Lajos olyasmit kér, amit lé­nyegében megkapott. Ügy is mondhat­nánk, nyitott ajtót dönget. A nemze­ti bizottságon kimutatták, hogy az idős házaspár rendszeresen részesül kiegészítő juttatásban. így kettőjük havi járadéka átlagban 50 koronával emelkedik. A tapogatózás során azon­ban egyebet is megállapítottunk. Azt, hogy Dombi Lajos egyike az örökké elégedetlenkedő embereknek. Neki semmi sem jó, minden kevés. Idejé­nek nagy részét azzal tölti, hogy IC nek-fának írogat, hátha valamicskét még kl lehetne „préselni" a szocia­lizmusból. El kell azonban azt is ismernünk", hogy nemcsak saját érdekében mar­kolássza a tollat, de mások ügyét, „sorstársai" helyzetének alakulását is szívén viseli. Ónként vállalta, hogy a ' füleki cigányszármazású lakosok kö­zött ügyel a tisztaságra, az egészség­ügyi követelmények betartására. Ezt vállalta, de ennél jóval többre vitte. Ma már egy kis túlzással a cigány­származású lakosok ügyvédjének is mondhatnánk. Specialitása: harc az aggkori, illetve szociális járadékok emeléséért. Hivatásköre messze túlha­ladja Füleket, sőt már a rimaszom­bati járásban is szerzett „klienseket". Erről tanúskodik az a levél is, amely véletlenül a Füleki Városi Nemzeti Bi­zottság elnökének a kezébe került és Porieleki István zenésznek Ajnácskő­re (rimaszombati járás) volt címez­ve. A helyesírási hibák kijavításától eltekintve Do'mbi x Lajos levelét' szó­szerint közöljük: A szesztai szövetkezet (kassai já­rás) június végére 462 mázsa sertés­húst adott el s ezzel 12 mázsával túl­teljesítette évi eladási tervét. Ez év végéig még további 250 mázsa ser­téshúst juttatnak a dolgozók asztalá­ra. Ezenkívül tojásból 25 ezer darab­bal, tejből 10 ezer literrel szolgál­tatnak be többet, mint amennyit az évi tervben előirányoztak. Iván Sándor „Tisztelt Pista barátom! Sok szerencsét és fó egészséget kí­vánok mindkettőtöknek. Itt küldöm a szelvényt a postai feladványról, amelyben továbbítottam a nyugdíj­emelésére való kérvényteket. Vigyáz­zatok rá, mert nagyon fontos irat az ügyünkhöz. Tizenöt—húsz napon be­lül feltétlenül kapsz rá választ. Ha megkaptátok, azonnal tudassátok ve­iéin. Tudatom veletek azt is, hogy most kedden itt volt Losoncon egy delegá­ció a kerületről. Nyolcan voltak Bra­tislavából és helybeliek. Voltunk te­hát vagy ötvenen és a nyugdíjkérdés­ről tárgyaltunk. A jövő héten újból jönnek. Nem muszáj, csak ajánlom, te mint K jó zenész tudod, hogy a ven­déglátást értékelik az emberek. A se­gítséget iparkodj viszonozni más for­mában, egy k'is ital, harapnivaló so­kat nyom a latban. Ók persze semmit sem kérnek, de ha juttatsz valamit, elfogadják. Tehát értsd meg jól a dolgot és ha helyeshek tartod az ajánlatomat, gyere be hozzám minél előbb. Több niint valószínű, ügyed el­intéződik. Még egyszer üdvözöllek mindkettő­töket, maradok baráti üdvözlettel; vá­laszt várok. Dombi Lajos, Fülek, házszám 559." Amint a levélből is láthatjuk, Dom­bi Lajos komolyan tevékenykedik. Most azonban az a kérdés, kinek a nevében, kinek a megbízásából intéz olyan dolgokat, amire egyébként má­sok vannak hívatva. Egyáltalán szük­séges-e ez a prókátorság? Aligha. A nyugdíjügyben a nép választott szervei tesznek javaslatot és dönte­nek, figyelembe véve a körülménye­ket és lehetőségeket. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a munká­ból kiöregedett embertársainknak a ieiiető legtöbbet nyújthassunk. Nem nyújtózhatunk azonban tovább, mint ameddig a takarónk ér. Ezt be kell látnia Dombi Lajosnak és másoknak is. A hasonló „eljárások" azonban nem hogy segítenek a helyzeten, ha­nem fölösleges munkát, költséget, fá­radozást eredményeznek. A meggon­dolatlan, felelőtlen ígérgetések pe­dig csupán arra jók, hogy kellemet­len csalódást okozzanak. Abban az esetben, ha például Porteleki István jól megértette volna Dombi ajánlatát, még fölösleges költségbe is veri ma­gát. Talány marad az, hogy Dombi La­jos miként juttatta volna azoknak az embereknek a „tiszteletdíjat", akik egyébként tevékenységükért nem fo­gadnak el semmit. Vagy talán az ügyvédi teendőkért akarta elköny­velni? ke találgassunk fölöslegesen. Akár­mi lett is volna a „jutalom" sorsa, egyet meg kell mondanunk: hasonló prókátorokra nincs szüksége sem a társadalomnak, sem egyes személyek­nek. Az igazság elbírálására mások vannak hivatva: a nép képviselői. SZARKA ISTVÁN Pšenák Tibor (felvételünkön) az ögyal lai szövetkezet fiatal kombájnosa is el­sők között válaszolt a CSISZ Központi Bizottságának aratási felhívására. Ez annyit jelent, hogy az idei aratásban mintegy 350 hektárról csépeli ki a ga­bonát. Eddig több mint 80 hektáros tel­jesítménnyel dicsekedhet. (Németh János felvétele) Az ostrava-karvinai szénkörzet bá­nyái közül jó eredményekkel dicse­kedhet az orlovái Pionír Bánya. Ez olyan dolgozóknak köszönhető, mint a 904-es falon dolgozó Jaroslav Hlis­nikovský és Jaroslav Kolucli vezette kollektívák tagjai. E munkacsoportok ugyanis rendszeresen teljesítik ter­vüket. Májusban pl. 106, júniusban pedig ennél ls jobb, 110,9 százalékos tervteljesítést értek el. A jelek azt mutatják, hogy júliusi teljesítményük is meghaladja majd a 110 százalékot. Lőrincz András « • » Az alsószécsi szövetkezetben 2500 kéthónapos kacsa kerül eladásra, me­lyeknek átlagsúlya 2,5 kilogramm. Az eladott kacsákból 35 ezer korona tiszta haszna lesz a szövetkezetnek. Helyükbe újabb 2500 kiskacsát ren­deltek. A szövetkezet egyébként 19 ezer darabbal az évi tojáseladási ter­vet is túlteljesítette. Kúcs Gyula « • • A komáromi hajóépítők gyermekei közül ez idén is 250 üdül kedvezmé­nyesen a hajógyár počúvadlói szak­szervezeti üdülöotthonában. -v Szénássy János « « « A pederi szövetkezet (kassai Járás) csaknem 18' ezer literrel teljesítette túl félévi tejeladási tervét. Június­ban például naponta egy tehéntől át­lagosan 5 literen felíil adtak el te­jet, míg a szövetkezeti tagok háztáji teheneitől naponta átlagosan csak egy litert. MILLIÓK FÓRUMA Anyagi érdekeltség vagy szocialista öntudat? A pári és a kormány képviselői a televízióban és a rádióban minden szerdán este 19 órakor válaszolnak a hallgatók kérdéseire • A kérdések beküldhetők levélben vagy a 893-56-os telefonszámon jelenthetők. A kérdések özöne érkezett e héten is postával, telefon útján egyarant. A megszabott másfél óra most is ke­vésnek bizonyult. De egyetlen kérdés se marad megválaszolatlanul. Ame­lyekre nem került sor a beszélgetés folyamán, a választ levélben küldik meg. Az e heti kérdésekre Cestmir Císaf, a CSKP KB titkára és Vasil' Bi­Iak, az SZLKP KB titkára válaszoltak. A legtöbb kérdés az anyagi érde­keltség problémájával kapcsolatban merült fel. A szocialista társadalom építésében mi az elsődleges: az anya­gi érdekeltség, vagy a szocialista ön­tudat? Több levél irója arra hivja fel a figyelmet, hogy dolgozóink kö­rében szép számmal akadnak egois­ták, önzők, akik a javakat egyenesen halmozzák. Ez pedig ellenkezik a szocialista öntudattal. A beszúlgetés résztvevői egyöntetűen foglaltak állást amellett, hogy bár az anyagi érdekeltség és az erkölcsi ténye­ző (a szocialista öntudat) nem választ­ható el egymástól, mégis az előbbit kell elsődlegesnek tekintenünk. A jobb kere­set és ennek folytán a jobb élet lehető­sége dolgozóinkat jobb munkára, nagyobb teljesítményre ösztönzi. Ez a törekvés azonban nincs ellentétben az erkölccsel. Hisz a jobb munkateljesítmény végered­ményben egész társadalmunk hasznára válik. A jobb életre való törekvés nem le­het bűn, amíg az ember céljainak eléré­sét kizárólag becsületes munkájára ala­pozza. Nem nevezhető önzésnek az, ha valaki szép lakást, esetleg gépkocsit akar. Természetesen kár lenne tagadni, hogy akadnak szép számmal negatív je­lenségek is. De arról sem szabad meg­feledkeznünk, hogy az emberek nem azért önzők, mert azok akarnak lenni. A negatív tulajdonságok akaratukon kiviil alakultak ki bennük. Magukkal hozták vagy örökölték a jmúltból. Mert a tőkés társadalomban mindenkinek v nehéz küz­delmet kellett vívnia a megélhetésért, a nagyobb darab kenyérért. S ha élni .akart, sokszor másokat kellett becsapnia. Ezt a helyzetet a kizsákmányoló rend­szer teremtette és az emberekben szük­ségszerűen kialakította az önzést, az egoizmust. A megrögzött szokások, tulajdonsá­gok, nézetek felszámolása nehéz fel­adat. Csak meggyőzéssel, puszta sza­vakkal nem sokat érnének el. Az íij társadalom tagjainak erkölcse a szo­cialista építés folyamatában alakul. S itt az anyagi érdekeltség is pozitív szerepet .átszik. A dolgozókat érde­keltté tesszük abban, hogy erejükhöz, képességükhöz mérten segítsék a szocialista társadalom építését. A jobb élet feltételeinek megteremtését ép- > pen az új társadalom építésében tesz­sziik lehetővé. Így foglalhatnánk össze dióhéjban a szerda esti beszélgetés folyamán elhangzott véleményeket. Érdekes kérdés érkezett telefonon a beszélgetés Ideje alatt. Lehet-e egy pártonkívüli politikailag fejlett? S ha igen, beoszlható-e felelős tisztségbe. A kérdés feltevője kifejtette, tisztában van azzal, hogy társadalmunk vezető ereje a munkásosztály és egészen ter­mészetes, hogy élcsapata — a kommu­nista párt tagjai — tölti he a legfőbb tisztségeket, /fconban a politikai fejlett­ség elsődleges kihangsúlyozása itt-ott nem vezet-e a szakképzettség követelmé­nyének mellőzéséhez? Az elvtársak válaszukban leszögezték, hogy nem egészen úgy áll a dolog, va­jon a felelős tisztségbe párttagot, vagy pártonkívülit tesznek-e. A kérdést talán úgy lehetne megfogalmazni, milyen is legyen a vezető? Mert mondjuk egy tizem, vállalat vezetőjének nem csupán a termelés csínját-bínját kell ismernie, hanem irányítani kell a termelést, szá­zak, ezrek munkáját kell szerveznie. S itt a szaktudás és a politikai feljett­ség egyaránt fontos követelmény. Sok kérdés érkezett a csehek ős szlovákok kölcsönös viszonyával kap­csolatban. Melyek azok a tényezők, amelyek meggyorsítják a két nemzet közeledését? A válaszokat így foglalhatnánk ösz­sze: Elsősorban is az uralmon levő mun­kásosztály pártjának ideológiája, amely egész politikáját a marxiz­mus-leninizmusra alapozza. Ebből következik az internacionalizmus esz­méinek következetes érvényesítése is. Ez aý eszmei irárfyvonal éijényesült a gazdasági .kérdések kidol|ozápakor is. Csak így tűzhettük ki azt a célt, hogy a gazdaságilag elmaradott Szlo­vákiát a cseh országrészek színvona­lára emeljük. Az elmúlt években e té­ren sokat tettünk. Szlovákia iparo­sításának üteme jóval gyorsabb, mint Csehországé. E-zzel összefügg az életszínvonal gyorsabb emelkedése is» Ugyanakkor még sokat kell tennünk, hogy Szlovákia gazdaságát a csehor­szági színvonalra emeljük. Minden erőfeszítés és gazdasági siker ellenére is merülnek fel problémák a két nemzet viszonyában. A párt tudatá­ban van annak, lingy a nemzeti kérdés végleges megoldásáig még hosszú az út. Hisz nem csupán a csehek és szlováknk viszonyáról van szó. A köztársaságban magyarok, ukránok és lengyelek is él­nek. Akad megoldásra váró probléma. A legfontosabb feladat az egységes csehszlovák népgazdaság fejlesztése úgy, hogy az egész ország erőforrásajt a leg­gazdaságosabban használjuk ki. Az el­múlt ]8 év folyamán a közös cél. a közös munka közelebb hozta egymáshoz a két nemzetet és a nemzetiségeket. A közös távlatok, a közös építés pedig minden kétséget kizáróan tovább gyor­sítja ezt a folyamatot. Ennyit a szerdai beszélgetésekről. Jövő • szerdán este hét órakor Jifí Hendrych elvtárs, a CSKP KB elnök­ségének tagja válaszol a mezőgazda­ságunk jelenlegi feladataival kapcso­latos kérdésekre. [-ilVc J /„ m i / mm ÁRTATLANUL 3. ROSENBERGÉK ÉS A BŐRÉT MENTŐ GREENGLASS Julius Rosenberg édesapja ruhagyári szabó volt, any­ja munkásasszony. Apja mint szakszervezeti vezető részt vett a munkásság harcában. Julius jó tanuló, szorgal­mas diák volt. A középiskola elvégzése után sikerült bejutnia a City College tandíjmentes helyére, ahol vil­lamosmérnöknek tanult. Tanulmányainak harmadik évében ismerkedett meg Ethel Greenglassal. Rövidesen szinte naponta talál­koztak és a barátságból szerelem lett. Juliusnak komoly szándékai voltak és amikor 1939 tavaszán befejezte tanulmányait, a záróvizsga napján megtartották az es­küvői Eleinte Julius szüleinél laktak. A fiatal mérnök nehezen talált munkát, felesége heti 15 dolláros kere­setéből éltek. Julius különféle cégeknél technikai ku­tatómunkát, szerszámrajzolást végzett, de állandó, biz­tos álláshoz nem Jutott. Végül is állami szolgálatba lépett a híradósokhoz. 1943-ban megszületett első gyer­mekük, akit néhány év múlva követett második fiúk is. Julius öt évig volt állami szolgálatban, a szakmájához tartozó hadfelszerelési cikkek termelését ellenőrizte. Nem rejtette véka alá politikai nézeteit, nyíltan szim­patizált a Szovjetunióval és bírálta a második front több éves késleltetését, lelkesen beszélt a szovjet nép hősi harcáról. Egy magas rangú tiszt azt állította róla, hogy kommunista-gyanús és ezért elbocsátották. Julius hiába tiltakozott. Üzemmérnöki munkát talált, ám csök­kent a hadi megrendelés és ugyanabban az évben meg­kapta, második felmondólevelét is. Ekkor saját üzleti vállalkozásba kezdett, amely mel­lett kitartott egészen letartóztatásáig. Ethelnek volt egy Dávid nevű öccse. Tudós szeretett volna lenni, de a broocklyni politechnikumban már az első szemeszterben mind a nýolc tantárgyból megbu­kott. Egy másik technikumban is próbálkozott, de si­kertelenül és végül lakató^ lett. Már folyt a háború, így jól keresett. Barátságot kötött a városnegyedükből egy lánnyal, akit hamarosan feleségül vett. Ruth, Dávid felesége nagyravágyó, ridegen számító, pénzsóvár te­remtés volt, aki folyton pénzszerzésre ösztökélte férjét és másoktól mindent" irigyelt. Dávidot öt hónappal az esküvő után behívták katonának és a katonai kiképzés után a Los Alamos-i titkos gyárba került lakatosnak. Egyszer megemlítette feleségének, hogy néhány „dolgot eltulajdonít" az üzemből és pénzt csinál belőle. Ruth ezt egy alkalommal 1 elpanaszolta Juliusnak is, aki fi­gyelmeztette, hogy beszéljék le erről férjét. Dávid Greenglass a háború végén még néhány hóna­pig a hadseregben maradt lakatosnak, aztán visszatért a civil életbe, betársult művezetőnek a Julius Rosenberg által alapított cégbe. Munkáját azonban rövidesen elha­nyagolta, mert még egyszer fellobbant bene a tanulni vágyás, meiy azonban csakhamar lelohadt. Julius kény­telen volt másik művezetőt alkalmazni, mire Dávid sértődöttségében kivált a cégből és máshol yállalt laka­tosmunkát. Tudományos ábrándozásaiból semmi sem maradt, csupán nagyzoló meséi és kiapadhatatlan cso­davárása. Feleségének csalódása még keserűbb volt. Mielőtt férjhez ment, azt remélte, hogy Dávid tudomá­nyos pályán fog dolgozni. Vagyonról, magas társadalmi állásról álmodozott. Mindennek vége, férje végérvénye­sen lakatos lett és jövedelme sem lesz soha magasabb, mint amennyit egy munkás megkeres. Ruthot ez ke­gyetlenül elkeserítette, julius kitartása, rendszeretete, törekvései, szálkát jelentettek szemében és meggyűlöl­te sógorát. Minden pénteken találkoztak Greenglass-mamánál. Külsőleg udvariasak voltak, de egy kanál vízben meg­fojtotta- volna a higgadt, soha nem elégedetlenkedő Juliust. 1950 februárjában az FBI egy alkalmazottja' kereste fel Dávid Greenglasst. Los Alamosról beszélt vele és megkérdezte, hallott-e az atomtelepen történt uránlopá­sokről. Daviď kijelentette, hogy sohasem hallott ilyesmiről. Ruth tudta, hogy hazudik. Dávid valóban lopott uránt a Los Alamos-4 telepen és erről Ruth is tudott. A legközelebbi találkozáskor Dávid elmesélte Juliusnak az FBI látogatását. Szokott nagy­zoló modorában elmondta, miként rázta le a titkos­rendőrt. Persze alaposan tévedett. 1950 júliusának egyik reggelén újra megjelentek 'lakásán a titkosrendőrök és alapos házkutatás után letartóztatták. Egy Harry Gold nevű ember azt állította, hogy 1945 nyarán Dávid Green­glasstől különféle rajzokat és információkat kapott az atombombáról és ezért ötszáz dollárt fizetett neki. Azzal vádolták, hogy részt vett egy összeesküvésben, amely­nek célja kémtevékenység volt. Ezért halálbüntetés jár. Ha felesége is tudott erről, mint bűntársat, öt is elitél­hetik. Létezett azonban egy kibúvó. A legfelső bíróság egy régi határozata szerint a bűncselekményben részt­vevő személyek nem vonhatók felelősségre, ha 'büntet­len előéletűek és mint tanúk őszinte vallomást tesz­nek bűntársaikról. De kik lehettek Greenglass bűntársai? Ha bőrüket meg akarták menteni, feltétlenül be kellett valakit „mártani". Természetesen olyasvalakit, akit jól ismer­tek, akikkel rendszeres kapcsolatuk volt. Dávid jól is­merte Juliusékat és gyűlölte sógorát. Ördögi gondolat fogamzott meg agyában. Mi lenne, ha rá kenné a „bűn­társi" kapcsolatot? Ezzel megmenthetné saját bőrét, de sógorát és saját nővérét hóhérkézre juttatná. Az FBI és az államügyészség talán segítségére lenAe? Négy hét alatt Rogge ügyvéd Greenglassékkal kiagyal­ta a szörnyű história részleteit is és nem sokkal ezután beérett a rágalom gyümölcse: Letartóztatták Ju­lius Rosenbe'rget, majd később feleségét, Ethelt ,is. KÖVETKEZIK: 4. Emberrablás Mexikóban Ü] SZÖ 4 * 1 96 3 i úlius 1 9-

Next

/
Thumbnails
Contents