Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-18 / 196. szám, csütörtök

Mindnyájuk legbensőbb érdeke Képek a gabonabetakarításról foglal el a legjobban termő földte­rületükből. Mindamellett nagy szeren­cséjük, hogy csaknem hetvenkilenc hektár kukoricájukat Simazin-oldaí­tal, tehát vegyszerekkel gyomtalani­tották. Máskülönben nehezebben bol­dogulnának a sorközi megműveléssel, az esők hatására gyorsan elburjánzó gyomok irtááával. Dél feíé már olyan a hőség, hogy a szellős nyári öltözéket is lekény­szerltl a hajlongó munkások testéről. Pihenésről azoban szó sem lehet, há­rom hektáron égetően sürgős kiszaba­dítani a virágzó paprikatöveket a foj­togató gyomokból. Az eléjző három napon, kora reg­geltől késő estig a járási közbizton­sági szerv tagjai szintén alapos mun­kát végeztek a kertészetben. Az épí­tővállalat és a népművelési otthon brigádosai sem maradnának el mö­göttük, ha nem tornyosulnának oly vészjóslóan a felhők. Zselíz tájékán hosszú nyilakban ci­káznak a villámok, az izzadt testet gyorsan lehűti az egyre hevesebben dúló szél. Mire a déli harangszó meg­kondul, a falu felett is teljesen beho­mályosodik és sűrű nagy cseppekben elered az eső. A határból rohannak ,J»aza a mun­kások, bőrig átázva húzódnak meg a legközelebb eső épületek tövében. A brigádosokat is elzavarta a zivatar, szaporán törölgetik magukat a szö­vetkezet irodájának verandáján. Ismét vége a munkának,' rengeteg víz és cseresznye nagyságú jégkris­tályréteg borítja az utcát és a me­zőt. — Folyton zuhog és sok kárt tesz a jégeső az ültetményekben — sóhajto­zik Taliga Gyula agronómus, aki fő­leg a rendeken ázott takarmányok miatt kesereg. Tíz hektár takarmánykeverék ren­deken, közel hatvan hektár termése pedig a vihartól ledöntve lábon áll a iöldeken. És tessék, amellett, hogy kevés a munkaerő, még az Időjárás is akadályozza a szövetkezet szorgalmas tagjait a munkában. Megbirkózhat-e ilyen körülmények között a szövetke­zet a gabonabetakarítással? — Éppen ezekben a gondokban fő a feje a vezetőségnek — panaszko­dik Michal Adamčok elvtárs, a szö­vetkezet kihelyezett agilis elnöke és a járási termelési igazgatóság •munká­járól is blrálólag beszél. — A járáson nagyon jól tudják, igen kevés nálunk a munkaerő, illet­ve nem biztos, hogy tudják, hiszen körzetünkben nincs még betöltve a tanácsadói funkció. Szövetkezetünk tagjaira egyenként nyolc és fél hek­tár föld megművelése jut és bizony, komoly fejtörtést okoz, hogy sikere­sen elvégezzük az aratást. Nem lehet vitás, a'járási termelési igazgatóságon nagy hibát követtek el azáltal, hogy Füzesgyarmatot és kör­zetét tanácsadó nélkül hagyták. Noha az elnök és a vezetőség tagjai, vala­mint a szövetkezetesek mind törekvő, szorgalmas emberek és kiismerik ma­gukat a munkaszervezésben, az irá­nyító szerv részéről komolyabb segít­ségre lenne szükségük. A füzesgyarmati határ domborzati viszonyai nem mindenütt nyújtanak lehetőséget a gabonabetakarítás gé­pesítésére. Kombájnnal például csak a laposabb parcellákon dolgozhatnak, nem alkalmazhatják szélesebb mér­tékben az új technológiát. — Az aratást még így is sikeresen elvégezhetjük — hangsúlyozza Ismét az elnök —, ha az időközben elszál­lingózó szövetkezet tagjai a betakarí­tás idejére visszatérnének az üzemek­ből. Természetesen ezt a kérdést ml saját erőnkből, a termelési igazgató­ság támogatása nélkül nem vagyunk képesek megoldani. Hogy azóta történtek-e lépések eb­ben az ügyben, nem tudni, nem vet­ne azonban jó fényt a járási pártbi­zottságra sem, ha a fejlődő és a sok nehézséggel bajlódó szövetkezetet magára hagyná. A közel hétszáz hektáros szövetke­zetben még sok a tennivaló, noha fennállása óta ez az első esztendő, amikor félévi mérlegét hiánytalanul zárta, s az állam iránti kötelezettsé­geit is pontosan teljesítette. A tavalyi év a szövetkezet gazdálkodása meg­alapozásának esztendeje volt, ám hogy a fejlődő csírából gpzdag gyü­mölcs érlelődjön, a politikai,, felvilá­gosító munka mellett a termelés sza­kosításának kérdését is sürgősen előtérbe kelleje helyezni. A termelé­si igazgatóság éppen ezen a téren segíthetné hatékonyabban a szövetke­zetet, mert milyen gazdasági, társa­dalmi haszon származik abból, ha az EFSZ lankás parcelláin legjobb eset­ben 200 mázsa cukorrépatermést ér­nek el hektáronként? Az állattenyész­tésnek és a gyümölcstermesztésnek viszont a legkedvezőbb feltételei már­is biztosítottak a községben. A szövetkezet derék tagjaiban, a vezetőségben és a pártszervezetben megvan az optimizmus, hogy a bajok ellenére nekigyűrkőzzenek a szakosí­tás terén előttük álló feladatoknak, így azonban, az apákról átöröklött hagyományos termelési módszerekkel, eljárásokkal nep tarthatnak lépést a fejlődéssel. A fiatalok szöknek a fa­luból, mert alacsony a munka termé­lékenysége, nincs meg a kellő anya­gi érdekeltség. Ezt csak a szakosítás végrehajtásával lehetne magasabb színvonalra emelni. Az idősebbje, a kötelességtudóbbak és az ízig-vérig parasztemberek szeretik a szövetkeze­tet és mindennapi munkájukkal hoz­zájárulnak az egyre jobb eredmények eléréséhez. Ha azonban legalább fe­le annyit dolgozna mindenki, mint egyéni gazda korában, a jelenlegi adottságok mellett is jobban mehet­nének a dolgok. Most különösen szükség van min­den épkézláb emberre, dolgos mun­káskézre, hogy a szövetkezet a leg­kisebb veszteséggel > betakaríthassa a íagok egész évi fáradságos munkájá­nak gyümölcsét. A kenyér biztosítása pedig nem csupán a szövetkezeti ta­gok ügye, hanem az egész falu leg­bensőbb érdeke. Szombatli Ambrus Felhőtlen az égbolt, rekkenő a hő­feég. A füllesztő melegben még a fák levelei sem mozdulnak. A füzesgyar­mati szövetkezet határában a hőség nem befolyásolja a dolgozók igyeke­zetét. Szaporán mozognak a takarmányok behordásánál. Az olajos képű trakto­rosok is ügyesen hárítják a rendeket. Bármerre tekintünk a hepehupás tá­jon, a cukorrépában, kukoricában és kertészetben egyaránt szívósan küz­denek a növényeket fojtogató gyo­mokkal. . ' A határ képéhez szokott szem a paprikában hajlongó tarka munkásse­regen tüstént észreveszi, a szorgosko­dó puha kezek nehezen birkóznak meg a kerti szerszámokkal. Kitartásban nincs hiány, s ez csak fokozza a Léváról idefáradt brigádo­sok munkájának jelentőségét. — Ha kissé lassabban is dolgoznak, segítségükkel igen sokat lendítenek a szövetkezet szekerén — adja párját a szónak Bori Ernő kertész, aki köz­ben tréfás megjegyzésekkel igyekszik megtartani a testi munkához szokat­lan tollforgatók olykor-olykor lanyhu­ló kedvét. Nagyon sok munkaigényes növényt termesztenek a szövetkezetben, hi­szen csupán a kertészet tizenhét hek­tárt, a cukorrépa hetvenöt hektárt — —— _ .. • .i Nagy ára van a szalmának, — ezt tartják a hidaskürtiek. És legin­kább tetteik beszélnek arról, hogy állításukat komolyan is veszik. (Herec J. felv.}' Matajdes Pál, a taksonyi szövetke­zet elnöke nem egészen elégedett Ugyan az idei terméssel, de amint társának magyarázza, mégiscsak jó, hogy gazdagabb a termés, mint ami­lyet a kemény tél és a hideg tavasz sejtetett. (Herec J. felv.J' A tallósi és ve- n—— zekényi szövetke­zetből egyesült Haladás EFSZ-ben az idén nem keve­sebb, mint BÖOlxek- . tárról kell learat- * nt a gabonát. £ Nagy munka vár tehát a szövetke­zetetekre, főként a kombájnosokra és a traktorosokra. Levanszki elnök azonban bizakodva jegyezte meg, hogy az aratással 14—15 munkanap alatt végeznek. A gabonabeta­karításból az Egri házaspár is jelen­tősen kiveszi a ré­szét. Egri Laci már evek óta kom­bájnos, Jolika, a felesége — aki egyébként óvónő — még csak most ismerkedik a gép­pel, de lehet, hogy Jövőre már külön gépen verseny­társként veszi fel a küzdelmet. (Herec J. felv.) A kép készíté­sének pillanatában még az ország­úton voltak az Itt látható kombájno­sok, ám azóta a Trenčín ' környéki legények már jó­kora területről le­aratták a gabonát a Komárom kör­nyéki szövetkeze­tekben. Természe­tesen a segítség kölcsönös. (Tóth A. felv.) 2. A HISZTÉRIA TETŐFOKÁRA HÁG A hisztériát előre megfontolt szándékkal szították és több fázisa volt: Az első lépés a tudósok és az atom­specialisták megvádolása volt. Megfélemlítették őket, még egymással sem mertek őszintén beszélni. A máso­dik lépésként a közalkalmazottakat „hűségvizsgának" vetették alá: Esküt kellett tenniük és ezzel bizonyíta­niuk feltétlen hűségüket a kormányzathoz. Nemsokára szerephez Jutott az „Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság" ls, amely haladó írókat idézett ma­ga elé. ültettett a vádlottak padjára. Börtönbe vetették azokat, akik megtagadták a választ a bizottság alkot­mányellenes kérdésére: tagja-e valamely szakszervezet­nek, vagy a kommunista pártnak. Sokan a megidézettek közül tisztán elvi alapokon tagadták' meg a választ, jóllehet pártonkívüliek voltak. A szakszervezetek tény­kedését törvépnyel bénították meg és ez gyakorlatilag lehetetlenné tette a sztrájkjog alkalmazását. Mindazo­kat a szervezeteket,, amelyek nem vettek részt a kom­munista és szovjetellenes propagandában, az igazság­ügyminisztérium feketelistára helyezte azon a címen, hogy „kommunista fedőszervek". Voltak bátor könyv­kiadók, akik megjelentették a marxizmus klasszikusait, letartóztatták őket, A hajsza résztvevői és szervezői követelték a kommunista párt betiltását, a párt vezetőit átlátszó, kitalált vádak alapján letartóztatták, és többü­ket olyan börtönbüntetéssel sújtották, mely életüket veszélyeztette. Ezek az.intézkedések kettős célt szolgáltak, egy bel­és egy-külpolitikait. Vissza kellett szorítani a roosevelti reformtörekvése­ket és eddigi eredményeit meg kellett semmisíteni. A mélyreható szociális reformok követelését olyan jel­szavakkal kellett megbélyegezni, hogy mindenkit az állam ellenségének tartsanak, aki jogokat és szabadságot követel a nincsteleneknek. A trösztök korlátlan hatalmuk új korszakát készí­tették e*lő és ebben segítséget kaptak az általuk ido­mított sajtótól és rádiótól, az általuk befolyásolt szená­toroktól és képviselőktől. A nemzetközi feszültség szítása profitot húzó vállalkozás lett. A háború veszélye növel­te az üzleti forgalmat. A nép ellenszegült, de minél nagyobb volt az ellenállás, annál vadabbul tombolt a propaganda, a bojkott, a Jialadó gondolkodásúak rágalmazása, a gondolatok ellenőrzése. Az amerikaiak többsége azonban még • ilyen körülmények között is vonakodott egy nemzetközi kalandorpolitikától. A nép többsége még mindig a békét követelte. Még mindig tevékenykedtek olyan szervezetek, amelyek a békéért küzdöttek. Még fennállt a kommunista párt, a béke szervezett ereje. Az összpontosított roham nem tudta a tömegek szemében becstelenhé bélyegezni a béke harcosait. Ilyen körülmények között tartóztatták le Dávid Green­glasst, az „atomkémet". Tlz nappal letartóztatása után robbantotta ki a washingtoni kormányzat a szégyenle tes Korea elleni háborút. -í Az atomkémkedés éppen kapóra jött, Kogy felkorbá­csolják a tömegek hangulatát. De Greenglass még nem volt az á személy, akire szükségük volt. Súlyos szép­séghibája volt az esetnek: sem ő, sem bűntársai nem álltak összeköttetésben valamelyik haladó szervezettel. Ha sikerülne valakit belekeverni ebbe a kémhistóriába, aki kommunista, vagy legalábbis e?zel gyanúsítható! Erre volt szükség! Akkor mód nyílna arra, hogy ennek a kommunistának a révén „leleplezzék" a kommunista pártot, megvádolják a haladó embereket, rájuk süssék ft „kém" bélyegét! így megvádolhatnák azokat is, akik tiltakoztak az esztelen koreai háború és a nemzetközi feszültség kiélezése ellen, mindazokat, akik szemben állnak a háborús politikával és békét követelnek a Szovjetunióval. Akkor ez a kémper nagy politikai per­ré válhatna, ahol a béke híveit ültetnék a vádlottak padjára ... összefogtak a reakció sötét erői, hogy megtalálják a kémhistória nekik megfelelő főszereplőit. Hosszú hetekig faggatták a letartóztatott Greenglásst és fele­ségét, összefüggő történetté formálták a hamis vallo­másból, alaptalan rágalomból koholt' vádat és megta­lálták a kémper főszereplőit a Rosenberg házaspár személyében. Az amerikai titkosszolgálat szorgalmasan toborozta a hamis tanúkat, a burzsoá sajtó hajmeresztő mesékkel készítette elő a közvéleményt a történelem egyik legocsmányabb perére. Az amerikai lapok szörnyű adatoka't közöltek arról, hogy a kémek által elárult atomtitok micsoda szen­vedést, pusztulást okozhat az Egyesült Államoknak. A New York Times az első atomtámadásnál egymillióra becsülte az amerikai áldozatok számát, a Daily Mirror egyetlen nap alatt 15 millió ember elpusztításával ijesztgette az amerikaiakat. így keltettek lincs-hangula­tot a „kommunista kémek" ellen, így mérgezték meg az emberek gondolkodását, megfontoltságát. A józan megfontoltságot megölte a félelem és a hisztéria láza. KÖVETKEZIK: 3. Rosenbergék és a bőrét mentő Greenglass ŰJ SZÖ 4 * 1903. július 18.

Next

/
Thumbnails
Contents