Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-17 / 195. szám, szerda

A KKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK JÚNIUS 14-1 LEVELE [Folytatás a 10. oldalról) jótékonyság, ejz a marxizmus—leninizmussal és a proletár nemzetköziséggel ellentétben cselekszik. A szocialista rendszer fölénye és e socialista országok építömunkájában elért eredmények példamutató és ösztönző szerepet játszanak az elnyomott népek és az elnyomott nemzetek előtt. Ez a példamutató és ösztönző szerep azonban sohasem helyettesítheti az elnyomott népek és nemzetek forradalmi harcait. Egy elnyomott nép vagy nemzet sem vívhatja ki a szabadságot másként, csak saját i-endületlen forradalmi harca segítségével. Egyes személyek egyoldalúan eltúlozták a békés verseny szerepét a szocialista és az imperialista országok között, abban a törekvésükben, hogy az elnyomott népek és nemzetek forradalmi harca helyére e békés versenyt állítsák. Az ö prédikációik szerint úgy tűnik, mintlia az imperializmus automatikusan összeomlanék e békés verseny során és ez elnyomott népeknek és nemzeteknek nem kell mást tenni, mint nyugodtan várni ennek a napnak az elérkeztél. Mi köze ennek a marxista—leninista nézetekhez? Mi több, egyes személyek kiagyalták azt a meglepő mesét, hogy Kína és- néhány más szocialista ország „háborút akar kirobbantani" és az „államok közti háborúk segítségével" akarják a szocializmust elterjeszteni. Amint azt az 1960. évi nyilatkozat hangsúlyozza, az ilyen mesék imperialista és reakciós rágalmak. Nyersen kimondva, azok, akik ezeket a rágalmakat Ismételgetik, így akarják leplezni azt a tényt, hogy ellenzik a világ elnyomott népeinek és nemzeteinek forradalmait és ellenzik, hogy mások ilyen forradalmakat támogassanak. 14. Az utóbbi néhány évben valóbban sok minden elhangzott a háború és a béke kérdéséről. A mi nézetünk és politikánk ebben a kérdésben ismeretes a világ előtt és senki sem torzíthatja azt el. Kár, hogy noha egyes személyek a nemzetközi kommunista mozgalomban arról beszélnek, mennyire szeretik a békét és mennyire gyűlölik a háborút, egy kicsit sem akarják megérteni a háborúra vonatkozó egyszerű -igazságot, amelyet Lenin: hangsúlyozott. Lenin azt mondotta: „Ügy tűnik nekem, a fő dolog, amit szokás szerint elfelejtenek a háború kérdésével kapcsolatban, a fo dolog, amelynek nem szentelnek megfelelő figyelmet, a fő ok, amely miatt olyan sok vita — mondhatnám, hiábavaló reménytelen és céltalan vita — folyik, az az, hogy az emberek megfeledkeznek a háború osztályjellegének alapvető kérdéséről; arról, hogy a háború miért tört kl; mely osztályok vívják; milyen történelmi és történelmi-gazdasági körülmények Idézték elő." (Háború és forradalom. Lenin őszes művei, 24. kötet, 367. oldal.) Marxista—leninista felfogás szetint a háború a politika folytatása más eszközökkel, és minden háború elválaszthatatlan attől a politikai - rendszertől és azoktól a politikai harcoktól, amelyek előidézték. Aki eltér ettől a tudományos marxistaleninista tételtől, amelyet az osztályharc egész története megerősített, sohasem lesz képes megérteni sem a háború, sem a béke kérdését. A békének és a háborúnak különféle fajtái vannak. A marxista—leninistáknak világosan kell látniuk, milyenfajta békéről vagy milyenfajta háborúról van szó. Az igazságos és az igazságtalan háborúk egy kalap alá vétele éš megkülönböztetés nélkül való elutasítása valamennyinek, burzsoá pacifista és nem marxista-leninista megközelítési mód. Egyesek azt mondják, hogy a forradalmak teljesen lehetségesek háború nélkül. De vajon a háborúnak melyik fajtájára gondolnak — a nemzeti felszabadító háborúra, a forradalmi polgárháborúra vagy a világháborúra? Ha a nemzeti felszabadító háborúra vagy a forradalmi polgárháborúra gondolnak, akkor ez a megfogalmazás valójában jelenti a forradalmi háborúk és a forradalom ellenzését. Ha pedig a világháborúra gondolnak, akkor nem létező céltáblára lőnek. Noha a marxista—leninisták a két világháború történelmének alapján hangsúlyozták, hogy a világháborúk elkerülhetetlenül forradalomra vezetnek, egy marxista-leninista sem vélte soha, és nem is fogja úgy vélni, hogy forradalmat világháború segítségével kell csinálni. A marxista—leninisták a háború megszüntetését eszményképüknek tekintik, és hiszik, hogy a háborút meg lehet szüntetni. De hogyan lehetséges megszüntetni a háborúkat? Lenin ezt így látta: „... célunk a társadalom szocialista rendszerének megteremtése, amely minthogy megszünteti az emberiség osztályokra való felosztását, megszünteti az embernek ember által és egyik nemzetnek más nemzet által való kizsákmányolását, elkerülhetetlenül meg fogja szüntetni a háború minden lehetőségét." (Háború és forradalom, Lenin összes művel, 24. kötet, 367—368. old.) Az 1960. évi nyilatkozat is világosan kimondja: „a szocializmus győzelme az egész világon teljesen meg fogja szüntetni minden háború társadalmi és nemzeti okait". Most azonban bizonyos személyek azt hangoztatják, lehetséges „általános és teljes leszerelés" révén létrehozni „a fegyverek nélküli, a fegyveres erők nélküli és a háborúk nélküli világot", ugyanakkor, amikor még létezik az imperializmus és az ember még kizsákmányolja az embert. Ez merő ábránd. A marxizmus—leninizmus elemi ismerete arra tanít bennünket, hogy a fegyveres erők az államgépezet fő tényezőjét |elentlk, és hogy az úgynevezett fegyverek nélküli és fegyveres erők nélküli világ csupán az államok nélküli világ lehet. Lenin mondta: ,,A proletariátus csak a burzsoázia lefegyverzése után lesz képes — világtörténelmi Küldetésének elárulása nélkül — az ócskavasdombra -szórni valamennyi fegyverét; és a proletariátus kétségtelenül meg is teszi ezt, de csak e feltétel teljesítése után, és semmiképpen sem előtte." (Id. mű, 6. lábjegyzet.) Milyen tényeket észlelhetünk a mai nemzetközi helyzetben? Van-e akárcsak halvány bizonyítéka annak, hogy az Egyesült Államok vezette imperialista országok készen állanak végrehajtani az általános és teljes leszerelést? Nem azt észleljük-e, hogy egyenként és valamennyien fegyverzetük általános és teljes kibővítésével foglalkoznak? Mindenkor azt állítottuk, hogy az Imperialisták fegyverkezésének és háborús előkészületeinek leleplezéséhez és leküzdéséhez szükség van az általános leszerelésre vonatkozó Javaslat előterjesztésére. Ezen túlmenően lehetséges — a szocialista országok és az egész világ népeinek együttes harca révén — rákényszeríteni az imperialistákat bizonyos fajta leszerelési egyezmény elfogadására. Amennyiben valaki az általános és teljes leszerelést, mint a nemzetközi békéhez vezető alapvető utat szemléli, azt az ábrándot terjeszti, hogy az imperializmus automatikusan teszi le a fegyvert, továbbá megpróbálja felszámolni az elnyomott népek és nemzetek forradalmi harcát a leszerelés ürügyével, ez azután szándékos félrevezetése a világ népeinek és segítségnyújtás az imperialisták agressziós és háborús politikájához. Avégett, hogy megoldjuk a nemzetközi munkásmozgalomban a háború és béke kérdésében ma mutatkozó ideológiai zűrzavart, úgy véljük, hogy helyre kell állítani Leninnek a modern revizionisták által elvetett tézisét az imperialisták agreszsziós és háborús politikája leküzdésének és a nemzetközi béke megőrzésének érdekében. A világ népei egyhangúlag követelik az új világháború megelőzését. És az új világháború megakadályozása lehetséges. Akkor tehát az a kérdés: ml a módja a nemzetközi béke biztosításának? A leninista álláspont szerint a békét csak valamennyi ország népének harcával lehet kivívni, nem pedig azzal, hogy könyörgünk érte az imperialistáknak. A nemzetközi békét csak akkor lehet hatékonyan megvédeni, ha támaszkodunk a szocialista tábor erőinek fejlődésére, a proletariátus és valamennyi ország dolgozóinak forradalmi harcaira, az elnyomott nemzetek felszabadító harcaira és valamennyi békeszerető ember és ország harcaira. Ez a lenini politika. Minden ellenkező politika egyáltalán nem vezet a nemzetközi békéhez, hanem csupán az imperialisták törekvéseit ösztönzi és fokozza a világháború veszélyét. Az elmúlt esztendőkben bizonyos személyek azt az érvelést terjesztették, hogy a nemzeti felszabadító vagy a forradalmi népi háború egyetlen szikrája olyan világméretű összecsapáshoz vezet, amely elpusztítja az egész emberiséget-. De mik a tényék? Az e személyek által mondottakkal szemben a második világháború óla lezajlott nemzeti felszabadító és forradalmi népi háborúk nem vezettek világháborúhoz. E forradalmi háborúk győzelme éppenséggel meggyengítette az Imperializmus erőit és nagymértékben megszilárdította azokat az erőket, amelyek megakadályozzák az imperialistákat a világháború kirobbantásában és védelmezik a nemzetközi békét. Nem bizonyltják-e ezek a tények az említett érvek képtelenségét? 15. A nukleáris fegyverek teljes megtiltása és megsemmisítése fontos feladat a nemzetközi béke védelméért folyó harcban. E cél elérésére minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. A nukleáris fegyverek pusztító ereje példa nélkül áll. Épp ez az oka, hogy az amerikai Imperialisták már egy évtizede folytatják az atomzsarolás politikáját, hogy így valósítsák meg valamennyi ország népének rabszolgasorba vetését és világuralmi törekvéseiket. Amikor azonban az imperialisták más országokat fenyegetnek nukleáris fegyverekkel, saját hazájuk népét is kiteszik ugyanezen fenyegetéseknek, és így saját népüket is szembefordítják a nukleáris fegyverekkel, valamint az imperialista agressziós és háborús politikával. Ugyanakkor, amikor az imperialisták hiába remélik, hogy ellenfeleiket nukleáris fegyverekkel elpusztíthatják, saját magukat teszik ki annak a veszélynek, hogy valójában ők pusztulnak el. A nukleáris fegyverek megtiltásának lehetősége valóban fennáll. Ha azonban az imperialisták arra kényszerülnek, hogy elfogadjanak egy nukleáris fegyverek megtiltására vonatkozó megegyezést, ezt valójában nem azért teszik majd, mert „szeretik az emberiséget", hanem azért, mert valamennyi ország népei nyomást gyakorolnak rájuk, továbbá saját létfontosságú érdekeik kedvéért kell ezt megfenniük. A szocialista országok — az imperialistákkal ellentétben — á népek igazságának erejére és saját helyes politikájukra támaszkodnak, és semmiféle szükségük sincs arra, hogy nukleáris fegyverekkel játsszanak kockázatos játszmát a nemzetközi porondon. A szocialista országoknak csakis azért vannak nukleáris fegy• vérei", hogy megvédjék önmagukat, és "megäkädályozzá'k az imperializmust a nukleáris háború kirobbantásában. A marxista—leninisták felfogása szerint a népek a történelein alakítói. Ma is, akárcsak a múltban, az ember a döntő tényező. A marxistaleninisták jelentőséget tulajdonítanak a technológiai változások szerepének, de helytelen kisebbíteni az ember szerepét, és túlózni a technika szerepét. A nukleáris fegyverek megjelenése sem az emberiség történelmének fejlődését nem tudja feltartóztatni, sem az imperialista rendszert nem tudja megmenteni végzetétől, mint ahogy az új technika megjelenése a múltban sem tudta megmenteni a régi rendszereket végzetüktől. A nukleáris fegyverek megjelenése nem oldja meg és nem tudja megoldani a jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető ellentmondásait, nem módosítja és nem tudja módosítani az osztályharc törvényét, nem változtatja meg és nem tudja megváltoztatni az imperializmus és a reakció lényegét. Ezért nem lehet azt állítani, hogy a nukleáris fegyverek megjelenésével megszűnt a társadalmi és nemzeti forradalmak lehetősége és szükségessége, azazhogy a marxizmus— leninizmus alapvető elvei és különösképpen a proletárforradalom és a proletariátus diktatúrájának, valamint a háborúra és békére vonatkozó elméletei elavultak és ósdi „dogmákká" váltak. 16. Azt a tézist, hogy a szocialista országok megvalósíthatják a békés egymás mellett élést a kapitalista országokkal, Lenin fejtette ki. Jól Ismert, hogy miután a nagy szovjet nép visszaverte a külföldi fegyveres intervenciót, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány előbb Lenin, majd Sztálin vezetésével következetesen folytatta a békés egymás mellett élés politikáját, és hogy csak akkor kényszerültek a védelmi háború folytatására, amikor a német imperialisták megtámadták őket. Megalapítása óta a Kínai Népköztársaság is következetesen folytatta a békés egymás mellett élés politikáját más társadalmi rendszerű országokkal^ és Kína volt a békés egymás mellett élés öt alapelvének kezdeményezője. Néhány éve azonban bizonyos személyek hirtelen saját „nagy felfedezésükként" hirdetik Lenin politikáját a békés egymás mellett élésről. Azt állítják, hogy kizárólagos joguk van e politika értelmezésére. Úgy kezelik a „békés egymás mellett élést", mintha az egy égből alászállott, mindent magában foglaló, titokzatos könyv lenne, és ennek tulajdonítanak minden sikert, amelyet a világ népei harccal érnek el. Sőt mi több, azokat, akik nem értenek egyet velük Lenin nézeteinek elferdítésében, a békés egymás mellett élés ellenzőinek bélyegzik, olyan embereknek, akik egyáltalában nem ismerik Lenint és a leninizmust, továbbá eretnekeknek, akik megérdemlik, hogy máglyán égessék el őket. Hogyan érthetnének egyet a kínai kommunisták ezzel a nézettel és ezzel a gyakorlattal? Ezt nem tehetik meg, ez lehetetlen. A békés együttélés lenini elve nagyon világos és könnyen érthető az egyszerű emberek számára. A békés együttélés különböző társadalmi rendszerű országok közötti viszonyt jelöl, és nem értelmezhető tetszés szerint. Sohasem terjeszthető ki oly módon, hogy vonatkozzék az elnyomott és az elnyomó nemzetek közötti kapcsolatokra, hogy vonatkozzék elnyomott és elnyomó osztályok kapcsolataira, és sohasem nevezhető a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet fő tartalmának, még kevésbé lehet azt állítani, hogy a békés együttélés az az út, amely az emberiségeta szocializmushoz elvezeti. Ennek az az oka, hogy ^ békés együttélés gyakorlása különböző társadalmi rendszerű' országok között sajátos dolog. Teljesen megengedhetetlen és lehetetlen a békés együttélést gyakorló országoknak, hogy akár csak kisujjal is nyúljanak egymás társadalmi rendszeréhez. Viszont egészen más dolog az osztályharc, a nemzeti felszabadulásért vívott harc és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet különböző országokban. Ezek mind elkeseredett, forradalmi, élethalálharcok, amelyeknek célja a fennálló társadalmi rendszer megváltoztatása. A békés együttélés nem helyettesítheti a nép forradalmi harcait. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet bármely országban csak a proletárforradalom és az illető ország proletariátusának diktatúrája révén valósítható meg. A békés együttélés politikájának alkalmazása során elkerülhetetlenek a harcok a szocialista és az imperialista országok között politikai, gazdasági és ideológiai téren, és teljesen lehetetlen a „mindenre kiterjedő együttműködés" megvalósítása. Szükség van arra, hogy a szocialista országok ilyen vagy olyan tárgyalásokba bocsátkozzanak az imperialista országokkal. • Lehetséges bizonyos megállapodásokat kötni tárgyalások útján oly módon, hogy a szocialista országok helyes politikájára és az összes országok népei által kifejtett nyomásra támaszkodunk. A szocialista és az imperialista országok közti, szükségképpeni kompromisszumok azonban nem követelik meg az elnyomott népektől és nemzetektől, hogy ugyanazt az utat kövessék, és megalkudjanak az imperializmussal és annak lakájaival. Senki soha ne követelje a békés együttélés nevében, hogy az elnyomott népek és nemzetek feladják forradalmi harcaikat. A békés együttélés politikájának a szocialista országok részéről történő alkalmazása azzal az előnnyel jár, liogy békés nemzetközi környezetet hozunk létre a szocializmus építése számára, leleplezzük az imperialista agressziós és háborús politikát és elszigeteljük az imperialista agreszsziós és háborús erőket. De ha a szocialista országok külpolitikájának általános vonala a békés együttélésre korlátozódik, akkor lehetetlen helyes módon intézni akár a szocialista országok egymás közötti kapcsolatait, akár a szocialista országok és az elnyomott népek és nemzetek közötti kapcsolatokat. Ezért helytelen dolog a békés együttélést a szocialista országok külpolitikájának általános vonalává tenni. Nézetünk szerint a szocialista országok külpolitikája általános vonalának a következő tartalommal kell bírnia: a proletár nemzetköziség elvével összhangban fejleszteni a szocialista tábor országai közötti baráti kapcsolatokat, kölcsönös, segélynyújtást és együttműködést; az öt Alapelvre támaszkodva békés együttélésre törekedni a különböző társadalmi rendszerű országokkal; szembeszállni az imperialista agressziós és háborús politikával; támogatni és segíteni az összes elnyomott népek és nemzetek forradalmi harcait. Ez a három vonatkozás oszthatatlan és összefonódik, egyetlen egyet sem lehet elhagyni közülük. 17. A proletariátus hatalomra jutása után igen hosszú történelmi időszakon át folytatódik az osztályharc, mint az ember akaratától független objektív törvény, s csupán forrnájá« ban különbözik a proletariátus hatalomra jutása előtti osztályharctól. Az Októberi Forradalom után Lenia több ízben rámutatott, hogy: a) a megdöntött kizsákmányolók ezer- és egyféleképpen megkísérlik visszaszerezni az elvesztett „paradicsomot"; b) a kispolgári légkörben szüntelenül és spontán módon keletkeznek a Kapitalizmus új elemei; c) a burzsoá befolyás és a korrumpáló kispolgári légkör hatására po< litikai korcsok és új burzsoá elemek jelenhetnek meg a munkásosztály és a kormánytisztviselők soraiban; d) egy szocialista országon belül az osztályharc folytatódásának külső körülményei a következők: körülzárás a nemzetközi kapitalizmus által, az imperialista renyegetőzés fegyveres intervencióval és az imperialisták által kifejtett felforgató tevékenység, A i élet megerősítette Leninnek ezeket a megállapításait. A szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása után évtizedekkel, sőt, még annál ls hosszabb idő múlva sem állíthatjuk azt, hogy bármelyik szocialista ország mentes lesz azoktól az elemektől, amelyeket Lenin ismételten burzsoá ingyenélők* nek, parazitáknak, spekulánsoknak^ csalóknak, naplopóknak, huligánok-" nak, vagy állami pénzek elsikkasztóinak nevezett. Ugyanígy azt sertl mondhatjuk, hogy egy szocialista országnak többé nem lesz szüksége ama feladat teljesítésére, amelyet Lenin úgy fogalmazott meg, mint le* küzdését „ennek a ragálynak, ennels a pestisnek, ennek a fekélynek, amelyet a szocializmus a kapitalizmustól örökölt". Egy szocialista országban nagyort hosszú történelmi időszakra van szükség ahhoz, hogy fokozatosan el* döntsék azt a kérdést, hogy kié lesz! a győzelem, a szocializmusé vagy a kapitalizmusé. A szocializmus és a Kapitalizmus útja közötti harc végigvezet ezen az egész történelmi időszakon. Ez a harc hullámhoz ha« sonlóan emelkedik és süllyed, Időnkint igen elkeseredetté válik, s a harc formái sokfélék és különbözők. Az 1957. évi Moszkvai Deklarácií helyesen állapítja, meg, hogy „a hasalom megszerzés.e, a munkásosztály réážéčol čsak a

c'forradalom kezdeta és nem befejezése". Tagadni azt, hogy létezik osztályharc a proletariátus diktatúrájának időszakában, és tagadni annak szükségességét, hogy maradéktalanul végrehajtsuk a szocialista forradalmat gazdasági, politikai és Ideológiai téren egyaránt, helytelen dolog, nem áll összhangban a valósággal és sérti a marxizmus—leninizmust. 18. Marx és Lenin egyaránt hangoztatta, hogy a kommunista társadalom magasabb szakaszának eljövetelét megelőző egész időszak a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet a proletariátus diktatúrájának időszaka. Ebben az átmeneU időszakban a proletariátus diktatúrája, vagyis a proletárállam, keresztülmegy a kialakulás, a megszilárdulás, a megerősödés és az elhalá^ dialektikus folyamatán. A Gothal Program Bírálatában Marx így vetette fel a kérdést: „A kapitalista és a kommunista társadalom' között van az egyikből a másikba való forradalmi átalakulás időszaka. Ennek megfelel egy politikai átmeneti időszak is, amely alatt az állam nem lehet más, mint a proletariátus forradalmi diktatúrája." (Marx és Engels Válogatott Művei, kétkötetes kiadás, az 1961. évi pekingi kiadás 2. kötetének 31. oldalán.) Lenin gyakran hangsúlyozta Marx nagy jelentőségű elméletét a proletariátus diktatúrájáról és elemezte ennék az elméletnek fejlődését, különösen kiváló művében, az Állam és forradalomban, ahol a többi közt ezeket írja: „...az átmenet a kapitalista társadalomból — amely a kommunizmus felé fejlődik — egy kommunista társadalomba nem lehetséges egy »politikai átmeneti időszak« nélkül és ennek az időszaknak az állama csak a proletariátus forradalmi diktatúrája lehet." (Lenin Összes Művei, 25. kötet. 446 oldal.) Lenin ezeket írja továbbá: „Az államról szóló marxi tanítás lényegét csak azok sajátítják el, akik megértik, hogy egyetlen osztály diktatúrájára van szükség nemcsak minden osztáiytársadalomban általában, nemcsak a proletariátus esetében, amely megdöntötte a burzsoázia uralmát, hanem az egész történelmi időszakon át, amely elválasztja a kapitalizmust az »osztálytalan társadalomtól®, a kommunizmustól." (Lenin Összes Művei, 25. kötet, 400. oldal.) [Folytatás a 12. oldalon) 1933. július 17. • ÜJ SZÓ 11'