Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-17 / 195. szám, szerda

Ä Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-i leve!® a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. Kedves elvtársak! A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága tanulmányozta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi zottságának 1963. március 30-án kelt levelét. . Mindazok, akik szívükön viselik a szocialista tábor és a nemzetközt kommiinista mozgalom egységét, élénk érdeklődéssel várják a kínai és a szovjet párt közötti tárgyalásokat, és remélik, hogy megbeszéléseink előse gítik majd a nézeteltérések kiküszöbölését, megerősítik az egységet, és kedvező teltételeket teremtenek a kommunista és munkáspártok képviselőinek találkozásához. Minden ország kommunista és munkáspartjainak közös és szent kötelessége a • nemzetközi, kommunista mozgalom egységének fenntartása és erősítése. A kínai, és a szovjet pártot különösképpen nagy felelősség terheli az agész szocialista tábor és a nem

; zetközi kommunista mozgalom egységéért, s ezért természetesen ennek megfelelő erőfeszítéseket kell tenniük. A nemzetközi kommunista mozgalomban jelenleg számos nagyobb elvi nézeteltérés -van. Bármilyen komolyak is azonban ezek a nézeteltérések, -megfelelő türelmet kell tanúsítanunk és meg kell találnunk a módot felszámolásukra, erőink egyesítésére, a közös ellenségünk ellen vívott harc fokozására. A Kinai Kommunista Párt Központi Bizottsága ezzel az őszinte óhajjal tekint a kínai és a szovjet párt között a közeljövőben folytatandó tárgyaiások elé. Az SZKP Központi Bizottsága március 30-i levelében rendszerezve előterjesztette nézeteit azokról a kérdésekről, amelyeket a kínai és a szovjet párt ..közötti tárgyalásokon meg kell vitatni, és felvétette. a neihzetközi kommunista íij'ozgídôm általános irányvonalának, kérdését is. E ,léve

: lünkben mi is kl szeretnénk fejteni nézeteinket, mint javaslatot a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonalára és néháfry- ezzel kapcsolatos elvi kérdésre vonatkozóan. Reméljük, hogy álláspontunk kifejtésé " közelebb hozza pártjainkat egymás kölcsönös megértéséhez, és elősegíti a részletes, pontról pontra folytatott vitát a közelgő tárgyalásokon. Reméljük, azt is hogy álláspontunk kifejtése elősegíti majd, hogy a testvérpártok' megértsék nézeteinket, és elősegíti a kimerítő eszmecserét a testvérpártok egy nemzetközi találkozóján. 1. A nemzetközi- kommunista mozgalom általános irányvonalának vezérelvéül" a proletariátus történelmi szerepére vonatkozó marxista-leninista forradalmi ..elméletet kell tekinteni és ettől nem szabad eltérni. AZ 1957-es és\.1960-as moszkvai találkozókon a részvevők a nézetek .teljés kicserélése után, annak az elvnek megfelelően, hogy tanácskozások útján kell egységet elérni, elfogadták a Moszkvai Deklarációt, illetve a Moszkvai Nyilatkozatot. Ez a két dokumentum hangsúlyozza korszakunk jellemző vonásait',

1'.a szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényeit, és meghatározza a kommunista és munbásp'ártok általános irányvonalát., E két dokumentum a nemzetközi- 'kommunista mozgalom közös programja. -. Igaz, hagy néhány év óta a, nemzetközi komirvunista mozgalmoíi belül voltak nézeteitérések az 1957-es Deklaráció és az 19Í>Ü-'as "Nyilatkozat értelmezésével és a velük szemben tanúsítandó magatartással kapcsolatban, A központi.„kérdés itt az, hogy elfogadjuk-e vagy néin a Deklaráció és a Nyilatkozat forradalmi elveit. A végső elemzés során el kell dönteni, hogy et'fogadjúk-e a marxizmus-leninizmus általános igazságát, elismerjük-e az Októberi Folradalom útjának általános jelentősééit, elfogadjuk-e azt a tényt, hogy a még imperialista és kapitalista rendszerben élö népeknek, akik a világ lakosságának kétharmadát jelentik, forradalmat kell kirobbantaniuk, eifogadjuk-e a tényt, hogy a már szocialista útra lépett népeknek, amelyek a világ lakosságának egyharmadát jelentik, végig kell Vinniük forradalmukat. A nemzetközi kommunista mozgalom sürgető és életbevágó feladatává vált, hogy határozottan megvédelmezze az 1957-es Deklaráció és az 1960-as Nyilatkozat forradalmi elveit. Csak akkor lehetséges a Deklaráció és a Nyilatkozat forradalmi elveinek helyes értelmezése, csak akkor lehet megfelelő magatartást kialakítani ezekkel kapcsolatban, ha szigorúan követjük a marxizmus—leniniz mus forradalmi tanításait, az Októberi Forradalom általános érvényű útját. 2. Melyek a Deklaráció és a Nyilatkozat forradalmi elvei? Ezeket a következőkben lehetne összefoglalni: Minden ország dolgozói, egyesüljetek; világ munkásai, egyesüljetek az elnyomott népekkel és az elnyomott nemzetekkel; szálljatok szembe az Imperiaiizmussal és a reakcióval min den országban; törekedjetek a világbéke, a nemzeti felszabadulás, a népi demokrácia és a szocializmus megte remtésére; szilárdítsátok meg és terjesszétek ki a szocialista tábort; vl gyétek lépésről lépésre teljes győzelemre a proletár világforradalmat; és teremtsetek meg- egy új világot im perializmus, kapitalizmus és az ember kizsákmányolása nélkül. Ez nézetünk szerint a jelenlegi szakaszban a nemzetközi kommunis ta mozgalom általános irányvonala. 3. Ez az általános irányvonal egészében véve a tényleges nemzetközi helyzetből, a jelenkori világ alapvető ellentéteinek osztályszempontból történő elemzéséből adódik, és az amerikai imperializmus ellenforradalmi globális stratégiája ellen irányul. Ezen álialános irányvonal alapján olyan széles egységfront alakítható, amelynek inagja a szocialista tábor és a nemzetközi proletariátus, s amely szemben áll az Egyesült Államok vezette imperialistákkal és reakciósokkai. Ez olyan irányvonal, amely merészen mozgósítja a tömegeket, kiszélesíti a forradalmi erőket, megnyeri a centrista erőket és elszigeteli a reakciósokat. Ez az általános irányvonal valamennyi ország népe határozott forradalmi harcának irányvonala, amely végigviszi a proletariátus világforradalmát, ez a vonal leghatékonyabban veszi fel a harcot az imperializmus ellen és leginkább alkalmas a világbéke megvédésére. Ha a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonalát egyoldalúan a „békés együttélésre", „békés versenyre" és „békés átmenetre" korlátozzák, ezzel megsértik az 1957es Deklaráció és az 1960^as Nyilatkozat forradalmi elveit, tagadják a proletár világforradalom történelmi küldetését és eltérnek a marxizmusleninizmus forradalmi tanításaitól. A nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonalának tükröznie kell a világtörténelem fejlődésének általános törvényszerűségeit. A proletariátus és a különböző országok népeinek forradalmi harcai különböző szakaszokon mennek keresztül, és mindegyiknek megvan a maga sajátos jellege, de semmiképpen sem térnek el a világtörténelem fejlődésének általános törvényszerűségeitől. Az általános irányvonalnak meg kell jelölnie a proletariátus és minden ország népei' forradalmi harcának /fő irányát. A sajátos irányvonal és politika kidolgozásánál nagyon fontos, hogy minden egyes kommunista és munkáspárt feltétlenül kitartson azon elv mellett, hogy a marxizmus—leninizmus általános igazságát egyesíteni kell az adott ország forradalma, építőmunkája konkrét gyakorlatával. 4. A nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonalának meghatározásánál' a nemzetközi politikai és gazdasági éiet egészének és a tényleges nemzetközi feltételeknek, azaz a jelenkori világ alapvető ellentéteinek o'sztályeíémzéséből kell kiindulni. Ha valaki elmulasztja a konkrét osztáiyelemzést, önkényesen ragad meg bizonyos felszíni .jelenségeket és szubjektív, alaptalan következtetéseket von le, nem juthat helyes következtetésekre a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonalának szempontjából, hanem elkerülhetetlenül olyan útra tér, amely alapjában különbözik a marxizmus—leninizmus útjától. Melyek a jelenkori világ alapvető ellentétei? A marxista-leninisták szerint a következők: a- szocialista tábor és az imperialista tábor közötti ellentét; a kapitalista országok burzsoáziája és proletariátusa közötti ellentét; az elnyomott országok és az imperializmus közötti ellentét; az imperialista országok közötti s monopolkapitalista csoportok közötellentét. A szocialista tábor és az imperialista tábor közötti ellentét két alapvetően különböző társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus ellentéte. Ez kétségtelenül rendkívül éles. A marxista-leninistáknak azonban nem szabad a világ ellentmondásait csupán és egyszerűen a szocialista tábor és az imperialista tábor közti ellentétnek tekinteniük. A nemzetközi erőegyensúly megváltozott és egyre növekvő mértékben kedvez a szocializmusnak, valamint a világ elnyomott népeinek és országainak, ugyanakkor a legnagyobb mértékben kedvezőtlen az imperializmus és a reakciós erők szempontjából. Mindamellett a fent felsorolt ellentétek objektíve még léteznek. Ezek az ellentétek és az ezekből adódó harcok kapcsolatban állnak egymással és befolyásolják egymást. Senki sem szüntethet meg egyetlen ilyen alapvető ellentétet sem, és azt sem teheti meg, hogy szubjektivlsta módon egyikkel helyettesíti az öszszes többit. Ezek az ellentétek elkerülhetetlenül népi forradalmakhoz vezetnek és csakis ezek a forradalmak szüntethetik, oldhatják meg őket. 5. A jelenkor alapvető ellentéteinek kérdésével kapcsolatban az alábbi hibás nézeteket kell visszautasítani: a) azt a nézetet, amely igyekszik elhomályosítani a szocialista és az imperialista tábor közötti ellentét osztálytartalmát, és nem vesz tudomást arról, hogy ez a proletariátus diktatúrája alatt élő államok és a monopolkapitalisták diktatúrája alatt levő államok ellentéte; b) azt a nézetet, amely csupán a szocialista és az imperialista tábor közötti ellentétet ismeri el, de ugyanakkor elhanyagolja vagy alábecsüli a kapitalista világ proletariátusa és burzsoáziája közötti ellentéteket, az elnyomott "képek és az imperializmus, az ln>perialista országok és a monopolkapitalista csoportok közötti ellentéteket, s azt a harcot, amely ezekből az ellentétekből adódik; c) azt a nézetet, amely szerint a kapitalista világban a proletariátus és a burzsoázia közötti'ellentét minden országban rhególdható "prblétfiríorradalom nélkül, s. amely szerint az elnyomott országok és az imperializmus közötti ellentét megoldható az elnyomott országok forradalma nélkül; d) azt a nézetet, amely tagadja, hogy korunk kapitalista világának belső ellentétei elkerülhetetlenül olyan új helyzet kialakulásához vezetnek, amelyben az imperialista országok elszánt küzdelmet folytatnak, és azt állítja, hogy az Imp^-ialista országok közötti ellentétek kibékíthetők, sőt, kiküszöbölhető a „nagy monopóliumok közötti nemzetközi egyezmények útján"; és e) azt a nézetet, amely szerint a szocializmus és a kapitalizmus két világrendszere közötti ellentét „a gazdasági verseny" folyamán automatikusan el fog tűnni, és a két rendszer közötti ellentétek eltűnésével automatikusan kiküszöbölődik a többi ellentét is, létrejön „a háborúk nélküli világ", az „egyetemes együttműködés" új világa. Nyilvánvaló, hogy ezek a hibás nézetek elkerülhetetlenül hibás és káros politikához vezetnek, s ezzel ilyen vagy olyan módon, de mindenesetre kárt és veszteséget okoznak a szocializmus és a népek nagy ügyének. 6. A második világháború óta alapvetően megváltozott az imperializmus és a szocializmus erőinek egyensúlya. Ezt a változást a legjobban az mutatja, hogy a világban ma már nemcsak egy, hanem egy egész sor szocialista ország van, amelyek hatalmas s-zocialista tábort alkotnak, s

: hogy az emberek, akik a szocialista útra léptek, ma nem 200 millióan, hanem egymilliárdnyian vannak s a világ lakosságának egyharmadátalkotják. A szocialista tábor a nemzetközi proletariátus és a dolgozók harcának eredményeképpen született meg. Éppen úgy a nemzetközi proletariátus és a dolgozók tülajdona, mint a szocialista országok népeié. A szocialista tábor országai és a nemzetközi proletariátus, valamint minden dolgozó legfőbb közös követelése az, nogy a szocialista tábor kommunista és munkáspártjai: ragaszkodjanak a marxista—leninista irányvonalhoz, folytassanak helyes marxista—leninista bel- és külpolitikát; szilárdítsák meg a proletariátus diktatúráját ás a proletariátus vezette munkás-paraszt szövetséget gazdasági, politikai és ideológiai téren vigyék végig a szocialista forradalmat; támogassák a széles tömegek kezdeményozéseit és alkotókedvét, tervszerűen folytassák a szocialista építést, fokozzák a termelést, emeljék az emberek életszínvonalát és erősít sék a honvédelmet; erősítsék a szocialista tábor egysé gét a marxizmus—leninizmus alapján és támogassák a többi szocialista országot a proletár nemzetköziség alapján; harcoljanak az imperialisták agresszív, háborús politikája ellen és védelmezzék a világbékét; szálljanak szembe valamennyi ország reakciósai kommunistaellenes, népellenes, ellenforradalmi politikájával; támogassák a világ elnyomott osz tályainak és- népeinek forradalmi harcát. A szocialista tábor kommunista és munkáspártjai sajáj népüknek, a nemzetközi proletariátusnak és a világ dolgozóinak tartoznak azzal, hogy teljesítsék e követeléseket. E követelések teljesítésével a szocialista tábor döntő befolyást gyakorolhat az emberiség történelmének alakulására. Az imperialisták és a reakciósok éppen ennek tudatában ezer és egy módon próbálják befolyásolni a szocialista tábor országainak bel- és külpolitikáját, megkísérlik aláásni a tábort, megtörni a szocialista országok és elsősorban Kína és a Szovjetunió egységét. Minden lehető módon megpróbálnak befurakodni a szocialista országokba, felforgatni ezek életét és még azt is remélik, hogy végül is elpusztíthatják a szocialista tábort. A szocialista táborral kapcsolatos helyes magatartás kérdése a kommunista és munkáspártok számára a legfontosabb elvi kérdés. •A kommunista és munkáspártok új történelmi körülmények között harcolnak a proletár nemzetközi egység megteremtéséért. Amikor még- csak egy szocialista ország létezett és ez az ország körül volt véve az ellenséges imperialistáktól és reakciósoktól, akik fenyegették, mert helyes marxista—leninista irányvonalat és marxista—leninista politikát folytatott, a kommunista pártok számára a proletár internacionalizmus próbaköve az volt, hogy vajon határozottan védelmezik-e ezt az egyetlen szocialista országot. Ma azonban már szocialista táborról beszélünk, amely 13 országból, Albániából, Bulgáriából, Kínából, Kubából, Csehszlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból, Magyarországból, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból, Mongóliából, Lengyelországból, Romániából, a Szovjetunióból és a Vietnami Demokratikus Köztársaságból áll. Ilyen körülmények között a kommunista pállok számára, a proletár nemzetköziség próbaköve az, hogy vajon határozottan védelmezik-e a szocialista tábor összes országainak egységét a marxizmus—leninizmus alapján, védelmezik-e a marxista—leninista irányvonalat, azt a politikát, amelyet a szocialista országoknak követniük kell. Ha valaki nem folytat helyes marxista—leninista politikát, nem követi a helyes marxista—leninista irányvonalat, nem védelmezi a szocialista tábor egységét, hanem ellenkezőleg, feszültséget és szakadást okoz a szocialista táborban, vagy éppen a ju'goszláv revizionisták politikáját követi, megkísérli felszámolni a szocialista tábort, *vagy. segíti a kapitalista országoknak a testvéri szocialista országok ellen irányuló támadásait, akkor ezzel elárulja az egész nemzetközi proletariátus, a világ dolgozóinak érdekeit. Há valaki mások nyomdokába lépve védelmezi a helytelen, opportunis* ta irányvonalat és politikát, amelyet egy bizonyos szocialista ország folytat, ahelyett, hogy- kitartana a helyes marxista—leninista irányvonal és politika mellett, amelyet a szocialista országoknak követniük kellene, védelmébe veszi a szakadár politikát, ahelyett, hogy az egység .politikáját követné, az cserbenhagyta a marxizmus-leninizmust és a proletár nemzetköziséget. 7. A második világháború után kialakult helyzetet kihasználva, az amerikai imperialisták a német, olasz és japán fasiszták örökébe léptek és megpróbáltak egy eddig még sohasem látott hatalmas világbirodalmat felépíteni. Az amerikai imperializmus stratégiai célkitűzése az, hogy magához ragadja és uralmába kerítse az Egyesült Államok és a szocialista tábor közötti övezetet, elfojtsa az elnyomott népek és nemzetek forradalmát, elpusztítsa a szocialista országokat és így alávesse a világ valamennyi országát, valamennyi népét — ide értve szövetségeseit is — az amerikai monopoltőke rabszolgatartó uralmának. A második világháború óta az amerikai imperialisták állandó propagan- . dát folytatnak a Szovjetunió és a szocialista tábor elleni háború érdekében. Ennek a propagandának két oldala van. Az amerikai Imperialisták — miközben felkészülnek egy ilyen háborúra — felhasználják ezt a propagandát arra ts, hogy elködösítsék az amerikai nép elnyomását, s a kapitalista világ több! része ellen irányuló agressziójuk kiterjesztését. Az 1960-as nyilatkozat rámutat: „Az amerikai imperializmus a legnagyobb nemzetközi kizsákmányolóvá vált." „Az Egyesült Államok ma a gyarmatosítás fő támasza." „Az amerikai Imperializmus ma az agresszió és a háború fő erőssége." „Az elmúlt évek nemzetközi eseményei számos új bizonyítékát szolgáltatták annak a ténynek, hogy az amerikai imperializmus, a nemzetközi reakció fő támasza, a nemzetközi csendőr s az egész világ népeinek ellenségévé vált." Az amerikai imperializmus agreszszív, háborús politikát folytat mindenütt a világon, az eredmény azonban éppen ellenkezője lesz annak, amit vár — mert politikája csak sietteti a aépek ébredését valamennyi országban, sietteti a népek forradalmát. Az amerikai imperialisták így tehát szembekerültek az egész világ népelvei. a népek bekerítették őket. A nemzetközi proletariátusnak egyesítenie kell és lehet minden egyesíthető erőt, ki kell használnia az ellenség táborának belső ellentmondásait, és a legszélesebb egységfrontot kell létrehoznia az amerikai imperialistákkal és lakájaikkal szemben. A realista és helyes vonal az, ha a nemzetközi proletariátus egységére és harcára, valamennyi ország népének, egységére és harcára alapozzuk a népek és az emberiség sorsát. Ha viszont nem teszünk különb* 1 séget ellenség, barát és önmagunk között s így a népek és az emberiség sorsát az amerikai imperializmussal való együttműködésre alapozzuk, ez annyit jelent, hogy pusztulásba vezetjük az embereket. Az elmúlt néhány év eseményei szétfoszlatták már ezt az illúziót. 8. A jelenkor különböző típusú ellentmondásai Ázsia, Afrika és LatinAmerika széles térségeire koncentrálódnak, ezek ugyanis a legsebezhetőbb területek, amelyek még imperialista uralom alatt vannak, ezek a világforradalom viharsarkai, amelyek közvetlenül mérnek csapásokat az imperializmusra. E területek nemzeti demokratikus forradalma és a nemzetközi szocialista forradalmi mozgalom korunk " két hatalmas történelmi áramlata. E területek nemzeti demokratikus forradalma fontos összetevője korunk proletár világforradalmának. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek antiimperialista forradalmi harca aláássa az imperializmus és a kolonializmus hatalmának régi és új alapjait, és a világbéke védelmének hatalmas ereje. Bizonyos értelemben tehát a nemzetközi proletárforradalom egész ügye azon fordul, milyen eredménynyel jár e területek népeinek — amelyek a világ népességének túlnyomó többségét alkotják — forradalmi harca. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek antiimperialista forradalmi harca tehát nyilvánvalóan nem csupán egy területre korlátozott jelentőséggel bír, hanem rendkívül fontos a proletár világforradalom egész ügye szempontjából. Egyesek most olyan messze elmennek, hogy tagadják az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek antiimperialista forradalmi harcának nemzetközi jelentőségét, és azzal az ürüggyel, hogy ledöntik a nemzetiségi, földrajzi és faji korlátokat, mindent elkövetnek az elnyomott és elnyomó nemzetek közötti választóvonal eltüntetéséért, azért, hogy lefékezzék e területek népeinek forradalmi harcát." A valóságban ezzel az Imperializmus érdekeit szolgálják, és megteremtenek egy új „elméletet", amelylyel igazolni próbálják az imperializmus uralmát ezeken a területeken, támogatják a régi és az új gyarmatosítás politikáját. Ez az „elmélet" lényegében nem a nemzetiségi, faji és földrajzi korlátok ledöntését, hanem „a felsőbbrendű nemzetek" elnyomott nemzetek feletti uralmának megerősí(Folytatás a 10. oldalon) 1SG3. iúüus 17. * ŰJ SZŐ 9