Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-17 / 195. szám, szerda

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NYÍLT LEVELE (Folytatás a 7. oldalról) imunlsta pártból kizártak frakciós csoportjai (mint például az Amazonas—Grabois csoport). Ausztráliában a KKP Központi Bizottsága Hillnek, a vezetőség egyik volt tagjának vezetésével meg akarta szervezni a kommunista párt és annak vezetősége ellen irányuló bomlasztó tevé kenységet. Hill annak idején, amikor a Kínai Népköztársaságban járt, nyilvánosan fellépett az Ausztráliai Kommunista Párt ellen és igyekezett maga mögé felsorakoztatni a vele egy nézeteket vallókat. Miután az Ausztráliai Kommunista Párt kizárta Hillt a Központi Bizottságból, az tüntetően Pekingbe utazott. Olaszországban a kínai képviselők ösztönzik a kommunista párt padovai szövetsége volt dolgozóinak tevékenységét, akik röpiratokat hoztak nyilvánosságra „forradalmi" felkelésre buzdító provokációs felhívással. A KKP-hez tartozó elvtársak különösen Ázsia, Afrika, Latin-Amerika kommunista és munkáspártjaiban igyekeznek aknamunkát folytatni. A kínai vezetők — pajzsukra emelve a magukat a kommunista mozgalmon kívül helyező szakadárokat és renegátokat — újságjaikban és folyóirataikban átveszik ezeknek a renegátcsoportoknak a kiadványaiból a rágalmazó cikkeket, amelyek az SZKP politikája ellen, a kommunista világmozgalom vonala ellen irányulnak. A kínaiak képviselői Ceylonban szoros kapcsolatot tartanak fenn E. Szamarakkodi csoportosulásával, amely a trockista „IV. Internacionálé" eszköze. A „IV. internacionálé" trockistái igyekeznek kihasználni céljaikra a kínai elvtársak állásfoglalását, még nyílt levelet is intéztrk a KKP Központi Bizottságához, amelyben nyíltan kijelentik: „A IV. Internacionálé, amely megalakulása óta ... harcot folytat mindazon eszmék ellen, amelyekkel Önök ma szembefordulnak, az Önök oldalán áll... A IV. Internacionálé nemzetközi titkársága üdvözli ezt a vitát, amelyet Önök kezdeményeztek az egész kommunista mozgalomban. A titkárság felhívja Önöket, fejlesszék tovább e vitát". A kínai vezetők élesen kirohannak a testvéri kommunista pártok és vezetőik ellen, akik nem hajlandók eltérni a nemzetköii kommunista mt zgalom fő vonalától. Több nyelven cikkeket adtak ki és terjesztettek, amelyek rágalmazták az Egyesült Államok. Franciaország, Olaszország, Inclia Kommunista Pártjainak tevékenységét. Csak olvasni kellene, hogy milyen ócsárló kifejezéseket használnak ezekben a cikkekben a testvérpártok ismert vezetőivel szemben! Olyanokat, mint például „képmutatás", „jobboldali opportunizmus", „revizionizmus", „a kommunista erkölcs normáinak megsértése", „szociáldemokrata elfajulás, „kishitűség", „felelőtlenség", „szajkózás", „fennhéjázás és az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek forradalmának lenézése". A kínai vezetők azzal vádolják az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kommunista pártjait, hogy „együttműködnek a legkalandorabb amerikai imperialistákkal". India Kommunista Pártjának vezetőségét kereken „klikknek" nevezik, Franciaország, Olaszország, India és az Egyesült Államok kommunista vezetőit azzal a torz váddal illetik, hogy „az imperializmus és minden fajta reakciósok sorsát viselik szívükön". A KKP vezetősége június 14-i levelében arra a gyanúsításra vetemedik, hogy az SZKP állítólag „az imperializmus segítőtársának szerepét vette magára". A trockistákon kívül a mai napig senki sem mert ilyenfajta nyilvánvalóan abszurd rágalmakat szórni Lenin nagy pártjára! Szabad-e csodálkozni azon, hogy az imperialista propaganda örömmel fogadja a kínai elvtársak effajta eljárását? A burzsoá sajtó nem ok nélkül kiabál időnként a nemzetközi kommunista mozgalom „válságáról" és szólítja fel az imperialista kormányokat, hogy használják ki saját érdekükbei a KKP Központi Bizottságának állásfoglalása miatt támadt nézeteltéréseket. A KKP képviselői kiléptek „A béke és szocializmus" című folyóirat szerkesztőbizottságából, a kommunista és munkáspártok e kollektív elméleti és információs sajtóorgánumának szerkesztőségéből, megszüntették e folyóirat kínai nyelvű kiadását, így próbálják megfosztani a nemzetközi kommunista mozgalom tevékenységéről szóló tárgyilagos információs forrástól a kínai kommunistákat. A marxista—leninista testvérpártok körében jogos felháborodást és viszszautasítást vált ki a kínai vezetőség nek a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban kifejtett egységbontó tevékenysége. A KKP Központi Bizottságának le vele kijelenti, hogy a kommunista testvérpártokkal kapcsolatban egy párt „megengedhetetlen módon a töb bi testvárpártok fölé helyezi magát, megengedhetetlenül beavatkozik a testvérpártok ügyeibe ..Derék megállapítás ez. Csakhogy éppen a kínai elvtársak azok, akik ilyenfajta lűrhe tetlen eszközöket alkalmaznak. A kommunista világmozgalom érdekeit lábbal tiporva megszegik azokat a normákat és elveket, amelyek a Kiáltványban és a Nyilatkozatban vannak lefektetve, befolyásuk és ellenőrzésük alá akarnak vonni más testvérpái'tokat. A KKP vezetőségének a szocialista táboron és a nemzetközi kommunista mozgalmon belül kialakított külön vonaláról szemléltetően tanúskodiK állásloglaiása az albán kérdésben. Mint ismeretes, az albán vezetek 1960 második felében nyíltan baloldali opportunista álláspontot tanúsítottak korunk fö kérdéseiben, elletise ges politikát kezdtek folytatni az SZKP-vel és más testvérpártokkal szemben. Az albán vezetőség szovje'ellenes kampányt indított odatiaza. amely a Szovjetunióval való politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok megszakításához vezetett. A kommunista és munkáspártok túlnyomó többsége határozottan elítélte az albán vezetők ezen antile ninista tevékenységét. Egészen másképpen vélekedtek a KKP vezetői, akik mindent megtettek abból a cái ból, hogy az albán vezetőket szócsóként használják fel. Most már ismeretes, hogy a kínai elvtársak a Szovjetunió, valamint más szocialista országok és testvérpártok elleni nyili harcra ösztönözték az albán vezetőket. A KKP vezetői az SZKP és más mai xista—leninista pártok elleni kirohanásaikban külön helyet juttatnak a jugoszláv kérdésnek. Úgy igyekeznek feltüntetni a dolgot, mintha a kommunista mozgalom nehézségeit a Szovjetuniónak és más szocialista or szágoknak Jugoszláviával való megjavult viszonya okozná. A kínai veze tök a tények, figyelmen kívül hagyásával makacsul azt állítják, hogy jugoszlávia nem szocialista ország. Mint ismeretes, az SZKP más testvárpártokkal együtt 1955-ben a Jugoszláviával való viszony normalizálását kezdeményezte, hogy véget vessen a hosszan tartó konfliktusnak, amelyért a fö felelősség Sztálinra hárul. Abban az időben a KKP vezetőinek semmiféle kétségük nem volt Jugoszlávia szocialista rendszerének jellegét illHtően. Így plédául a Renmin Ribao megállapította, hogy „Jugoszlávia máifontos sikereket ért el a szocializ mus építésében". A Jugoszláviában végbemenő társadalmi és gazdasági folyamatok ob jektív elemzése azt mutatja, hogy az utóbbi években megerősödött ott a szocializmus pozíciója. Míg 1958-ban a szocialista szektor az iparban 100 százalékot, a mezőgazdaságban 6°/o-ot és a kereskedelemben 97 százalékot tett ki, addig most a szocialista szektor aránya az iparban száz százalék, a mezőgazdaságban 15 százalék és a kereskedelemben száz százalék. A kapcsolatok normalizálásé nak kezdete óta Jugoszlávia álláspontja külpolitikai kérdésekben közeledett a Szovjetunió és más szocialista országok álláspontjához. Vajon miért változtatták meg a kl nai vezetők ilyen nagymértékben a jugoszláv kérdéssel kapcsolatos véle ményüket? Ezt nehéz lenne megírni gyarázni mással, mint azzal, hogy ebben véleményük szerint alkalmas eszközt láttak az SZKP és más marxista—leninista pártok politikájának diszkreditálására. A szovjet kommunisták tudják, hogy számos elvi ideológiai kérdésben továbbra is eltérnek az SZKP és a JKSZ nézetei. Ezt nyíltan kijelentettük és továbbra is megmondjuk a ju-. goszláv vezetőknek. De helytelen lenne ezen az alapon „elkülöníteni" Jugoszláviát a szocializmustól, elszakítani a szocialista országok rendszerétől és az imperialisták táborába lökni, mint ahogy ezt a KKP vezetői teszik. Éppen azt akarják az imperialisták. Ma a világon 14 szocialista ország van. Mélységes meggyőződésünk, hogy a legközelebbi jövőben sokkal több lesz. Bővül azoknak a kérdéseknek köre, amelyekkel az államvezetés kormányrúdjánál álló testvérpártjaink találkoznak, s emellett minden testvérpárt különböző feltételek közölt dolgozik. Nincs benne semmi csodálatos, hogy ilyen körülmények között a testvérpártoknál az egyes kérdése* megoldásának különféle megközelítését látjuk. Hogyan járjanak el tehát ilyen körülmények között a marxisták—leninisták? jelentsék ki, hogy ez vagy az a szocialista ország, ame lyeknek vezetői nem értenek velük egyet, már nem szocialista ország? Ez a legigazibb önkény megnyilatkozása volna, ennek a módszernek semmi köze nincs a marxizmus—leninizmushoz. Ha a kínai vezetők példáját követjük, akkor az Albán Münkapárt vezetőivel való komoly nézeteltéréseinknél fogva, már régen nem szocialista országnak kellett volna nyilvánítanunk Albániát. Ez azonban a kérdésnek helytelen, szubjektív megközelítése lett volna. Az albán vezetéssel való nézeteltéréseik ellenére a szovjet kommunisták Albániát szocialista országnak tekintik, s a maguk részérói mindent megtesznek avégett, hogy ne engedjék meg Albániának a szocialista tábortól való elszakadását. Keserűséggel figyeljük, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői bomlasztják a hagyományos szovjet—kínai barátságot, gyengítik a szocialista országok egységét. Az SZKP a szocialista tábor egységéért és összeforrottságáért az egész kommunista világmozgalom egységéért és összefogásáért száll síkra. VI. Levonunk néhány következtetést. Az 1960. évi Nyilatkozat elfogadása óta eltelt idő teljesen igazolta a világ kommunista és munkásmozgalma marxista—leninista programjának helyességét. A Szovjetuniónak a kommunizmus építésében kivívott sikerei, a szocialista építés sikerei a szocializmus más országaiban mind nagyobb forradalmasító befolyást gyakorolnak az emberek értelmére világszerte. A forradalmi Kuba felgyújtotta a szocializmus világítótornyát a nyugati féltekén. Döntő csapásokat mértünk a gyarmati rendszerre, amely már közel van a végleges felszámoláshoz. Az imperialista országok munkásosztálya újabb győzelmeket aratott. A forradalmi világmozgalom feltartóztathatatlanul halad előre. Mindez azt bizonyítja, hogy az 1960. évi Nyilatkozat helyesen állapítja meg a kommunista világmozgalom általános irányvonalát. A fel adat most az, hogy ennek az általános irányvonalnak megfelelően dolgozzunk és cselekedjünk, s ezt minden kommunista párt feltételeinek megfelelően fejlesszük és konk retizáljuk. Ezért alaptalan és káros minden próbálkozás, amelynek célja hogy a viiág kommunista- és munkásmozgalmára holmi új általános irányvonalat kényszentsen, amint ezt a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-i levele teszi. Ezt az ..általános irányvonalat'' elfogadni azt jelentené, hogy elté rünk az 1960. évi Nyilatkozattól, egyetértünk olyan program-megfogalmazásokkal, amelyek ellentmondanak ennek a 81 párt által elfoga dott Nyilatkozatnak. Pártunk nem lép erre az útra. A mi dicső lenini pártunk egész történelme folyamán kérlelhetetlen harcot folytatott a jobb- és a baloldali opportunizmus, a trockizmus és a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektarianizmus, a nacionalizmus és a sovinizmus mindenféle megnyilatkozása ellen hazánkban, valamint a . nemzetközi ' üzdőtéren egyaránt. Ebben a marxizmus—leninizmus tisztaságáért vívott harcban pártunk megedződött és megerősödött, s nem rémítik meg a mai szakadárok és opportunisták támadásai sem, bárhonnét induljanak is ki ezek. Az élet tanúsítja, hogy az SZKP, amely az egész nép politikai szervezetévé vált, megerősítette a tömegekkel való kapcsolatait, még nagyobb erőre tett szert és a még magasabb fokú fegyelem jellemzi. A szocializmus győzelmével a munkásosztály ideológiája, a marxizmus—leninizmus az egész népnek, a nép élenjáró részének ideológiájává vált. A munkásosztály célja — a koramu•nizmus felépítése —, az egész nép céljává vált. A kommunista ideológia befolyásának ez az erősödése a marxistákat—leninistákat természetesen csak örömmel töltheti el. Kijelenthetjük, hogy V. I. Lenin halála óta pártunk még sohasem volt ilyen eres és ennyire képes a legmerészebb feladatok megvalósítására, amelyek az új világ felépítésével kapcsolatosak. Most, amikor hazánkban a szocializmus végérvényesen és teljesen gyözött, amikor téglát téglára rakva építjük a kommunizmus gyönyörű épületét, pártunk, az egész szovjet nép, még erősebben megvan győződve arról, hogy a marxizmus—leninizmus nagy eszméi világszerte diadalt aratnak. A mi meggyőződésünkben osztoznak a szocialista országok népei, az egész világ dolgozói, akik magasra értékelik azt a nagy szolgálatot, amelyet a Szovjetunió a békéért, a demokráciáért, a nemzeti szabadságért, a függetlenségért és a szocializmusért vívott közös harcban tesz. A Szovjetunió Kommunista Pártja síkraszállt és sikraszáll a Kínai Kommunista Párttal való szoros barátságért. Komoly nézeteltéréseink vannak a Kínai Kommunista Párt vezetőivel, azonban úgy véljük, hogy a két párt, a két nép közötti kapcsolatoknak arra kell épüluiök, hogy közös a célunk — az új kommunista társadalom felépítése, közös az ellenségünk — az imperializmus. A két nagy ország — a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság — egyesült erőfeszítésével sokat tehet a kommunizmus győzelméért. Ezt jól tudják barátaink és ellenségeink egyaránt. Moszkvában most van folyamatban az SZKP és a KKP küldöttségeinek találkozója. Sajnos, a Kínai Kommunista Párt képviselői ezen a találkozón tovább élezik a helyzetet. Ennek ellenére az SZKP küldöttsége a lehető legnagyobb türelmet és állhatatosságot tanúsítja abban a törekvésben, hogy a tárgyalások kedvező eredményre vezessenek. A legközelebbi jövő megmutatja, vajon a kínai elvtársak egyetértenek-e azzal, hogy kölcsönös kapcsolatainkat arra építsük, ami egyesít bennünket, nem pedig arra, ami elválaszt, s e kapcsolatokat a marxizmus—leninizmus elveire alapítsuk. Ellenségeink arra építik számításaikat, hogy a Kínai Kommunista Párt és az SZKP között a nézeteltérések elmélyülnek. Már most lesik, milyen hasznot húzhatnak ebből. A napokban a Daily News című amerikai újság a következőt írta: „Üszítsuk hát egymásra vörös Oroszországot és vörös Kínát, hadd tépjék egymást darabokra." Nekünk, kommunistáknak sohasem szabad megfeledkeznünk az imperialistáknak ezekről az álnok számításairól. Pártunk — átérezve a nemzetközi kommunista mozgalom, az egész világ népei iránti felelősségét, — felhívja a kínai elvtársakat, lépjenek rá a nézeteltérések megszüntetésének, pártjaink igazi egysége megerősítésének útjára a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján. Lenini pártunk az összes testvérpárttal együtt a munkásosztály és valamennyi dolgozó egységéért harcolt és harcol az! imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a .szocializmusért vívott küzdelemben. Az SZKP Központi Bizottsága a párt, az egész szovjet nép előtt teljes felelősséggel kijelenti: megtettünk s a jövőben is megteszünk mindent, ami erőknből telik, hogy a KKP-vel való egységet erősítsük, a kommunista világmozgalmat Lenin zászlaja alatt tömörítsük, a szocialista világrendszer országait egységbe foraszszuk, hathatós segítségben részesítsük a koloníalizmus ellen küzdő minden népet, hogy erősítsük a béke ügyét, s a kommunizmus nagy eszméi az egész Földön diadalt arassanak, A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ' ÍM J WlW^ilf-MW'B^ni'SIBSit'-'^'K-a' f • • •;;.>;,.« «Sy- MV» ' " * • ' AZ ÜZEMBEHELYEZÉS HATÁRIDEJE: A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 19. ÉVFORDULÓJA. A seredi nikkelkohó építői mindent megtesznek azért, hogy augusztus 29-én előállíthassák az első Csehszlovákiában készült nikkelt. Most az egyes berendezések próbái folynak. A berendezés bonyolult, a nikkelt az ércből ugyanis nem olvasztással nyerik, mint a vasat, hanem vegyi úton. Képünkön a lúgozó és szalmiákszesz-gyártó részlegeket láthatjuk, amelyeken ezekben a napokban folynak a próbák. St. Petráš (CTK) felvétele Ú§ SZÓ 8 * 1963. július 17. *