Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-15 / 163. szám, szombat

ELETIGÉNYLÉS ÉS HEROIZMUS A szovjet írók új alkotásai JAMES ALDRIDGE ismert angol Író, aki nemrég Moszkvában járt, keserű szavakat mondott a burzsoá Nyugat íróinak sorsáról: „A szabad vállalkozás társadalma a szabad vállalkozás művészetét teremti meg. Az a társadalom, ahol mindent a profitra építenek, hasonló művészetet teremt... Nemiség, erőszak, üzlet — ezek az emberi cselekvésnek nálunk általánosan elismert motívumai. A szubjektivitás a mi korbácsunk, minthogy tilos tárgyilagosnak lennünk." A nyugati haladó írók annál nagyobb figyelemmel fordulnak a szovjet irodalom felé, ahol az író nem függ a könyvkiadó pénzeszsákjától, a „bestsellerek" rendszerétől, amely cinikusan holmi árucikké változtatja az irodalmat. A nagyszerű társadalmi optimizmus, az emberbe, az ember alkotó, Intellektuális erőibe vetett hit jellemzi a szovjet irodalmat s ez mindjobban vonzza a nyugati olvasót. A szovjet művészet és irodalom magasrendű hivatását űjult erővel hangsúlyozták a párt és a kormány vezetői a művész-értelmiséggel történt legutóbbi találkozásuk Idején. A szocializmus világában beláthatatlan tér nyílik az alkotó egyéniség megnyilatkozására, az eredeti művészi megoldásokra, a legkülönbözőbb alkotói módszerek, stílusok feltárására, csupán az a feltétel, hogy mindez az új társadalom magasrendű humanista céljait szolgálja. A kommunista párt újólag hangsúlyozta, hogy minden lehető módon támogatja az optimista, hősi és igaz művészetet, amelytől idegen mindenféle hamisítás, a lakkozás és a szépítgetés, a feketítés és a borúlátás egyaránt. A párt igazi lenini nyíltsággal utasította el egyes íróknak azt a próbálkozását, hogy vakon másolják a „divatos" nyugati írók alkotásalt, kicsinyes lelkű, szegényes látókörű embereket énekeljenek meg, mert hiszen bennünket a szovjet társadalom vérbő és lüktető világa vesz körül. Annál nagyobb figyelemmel szemlélik ezekben a napokbari az olvasók milliói a Szovjetunióban és sok más országban is a szovjet irodalom új alkotásait, amelyek világosan és kifejezőn tükrözik korunk nagy igazságát. A legelevenebb érdeklődést természetesen azok a könyvek keltik, amelyekben szemléletesen mutatkoznak meg az új, kommunista életforma jellemző vonásai, az új emberi jellemek igenlésének, a kommunista erkölcsiség fejlődésének folyamatai. A KÖNYVESBOLTOK polcain mostanában tűnt fel és néhány nap alatt el is tűnt róluk Alekszandr Csakovszkij kisregénye: A távoli csillag fénye, amely a „Regényújságban" 700 000 példányban jelent meg, de már ezt megelőzőleg is olvasható volt az Oktyábr című folyóiratban. Egy nagy magasztos és tiszta szerelemről szól. Első pillantásra e történet hagyományos: Zavjalov pilóta a fronton megszeret egy egyszerű leányt, elveszti őt és a háború után makacs kitartással keresni kezdi. -Amint nyomon követi a leányt, összegyűjti lelki gazdagságának aranyhomokját, mind újabb és újabb részleteket ismer meg rendkívüli életéből és ezzel együtt a szovjet élet sok új jelenségével találkozik. Vlagyimir Zavjalov pilóta súlyos drámát él át a sztálini személyi kultusz éveiben, mert igazságtalanul eltávolítják a légierőtől és ekkor elcsügged, magába zárkózik. „Ha a madárnak levágják a szárnyait, az élet elveszti értelmét számára", — gondolja keserűen a hős. Az ember nem iehet meg szárnyaszegetten, ez a szovjet társadalom magasrendű filozófiája. Amikor összeomlik a személyi kultusz és mindaz, ami ezzel kapcsolatos, Zavjalov újra visszaszerzi szárnyait: boldog szívvel fogadja a XX. pártkongresszus után az országban jelentkező tisztító változásokat. Az író a szovjet élet legkülönbözőbb területére vezeti el a hősét. E módszerrel megtudja rajzolni az átalakulás, az újjáépítés hatalmas képeit és a hőst sok emberrel hozza össze. Zavjalovban újra feltámad a mélységes érzés, hogy élete egy a nép életével, visszaszerzi az emberekbe vetett hitét. A kisregényekben gyakran van szó a becsületről és kötelességről, a hűo r íz o n tséges szerelemről és barátságról, ez aljas nyárspolgáriasságról, az „abszolút személyi szabadság" álnok hirdetőiről. Nagyon érdekes az az élesen polemikus párbeszéd, amelyet a könyv hőse a fiatal „nihilistával", Viktorral folytat aki önhitt cinizmussal tagadja a szovjet élet minden alapvető elvét. E párbeszédből kitűnik, milyen homlokegyenest ellenkező módon értelmezhető a személyi kultusz időszaka. Viktor szerint erre csupán a törvénytelenség jellemző, Zavjalov azonban, aki végigszenvedte az éveket, mélyrehatóbban, komolyabban gondolkozik, s gondolkozását az őt jellemző pártos dialektika hatja át. — A te-számodra a személyi kultusz időszaka csupán „zavaros idő", csupa bűn és tévedés — mondja beszélgetés közben. — Én viszont meg vagyok győződve róla, hogy nem volt a mi történelmünkben soha olyan időszak, amely csupán hibákból és bűnökből állt. Ebben van a mi nézeteltérésünk!... A TÁVOLI CSILLAG FÉNYE a lehető legtömörebben van megírva, széles panorámát rajzol a szovjet társadalom életéről, gazdag lelkivilágú embereket ábrázol. Ez újabb fejlődési fok Alekszandr Csakovszkij művészetében. A másik újdonság, amely ugyancsak a „Regényújságban" jelent meg (egyébként ez a kéthetenként hatalmas példányszámban megjelenő folyóirat rendszerint e szovjet írók legjobb könyveit adja közre), Danyiil Granyin leningrádi író regénye: A vihar elébe megyek. Szovjet tudósok, a légköri elektromosság kutatói életével foglalkozik. Becsületes, Igazi újítók, tudósok harca a tudományban megnyilvánuló vaskalaposság és maradiság ellen — ez ennek az érdekes regénynek a fő konfliktusa. Granyin, aki nagy népszerűséget szerzett Kutatók című első regényével, új alkotásában legjobb tulajdonságalt fejleszti tovább: éles konfliktusban ábrázolja a legerőteljesebb emberi jellemeket, bemutatja a társadalom életét előrevivő újkeresőket. AZ OKTYÄBR HASÁBJAIN épp most fejeződött be Leonyid Pervomajszkij ismert ukrán író Vadméz című regényének közlése. A szerző éveken át jeleskedett a költészet területén, a legutóbbi időkben novella-ciklust írt, most regényíróként jelentkezik. Regényét „korszerű balladának" nevezi. Valóban hatalmas ballada ez prózában a Nagy Honvédő Háborúról, rendkívüli, romantikus hőseiről, a harcmezőn fellángolt emberi szenvedélyekről. „Az utolsó strófa" című fejezetben bölcsődal hangzik fel, amelyet a regény hősnője énekel lányunokájának. Ez szinte a regény vezérmotívuma: „Mindnyájan bölcsőtől kezdve Ismerjük a szelet, a napot és a sast, éppen ezért semmi sem okoz nekünk nehézséget, repülünk, míg szárnyunk bírja, s aztán leülünk egy sziklára, hallgatjuk a szél zúgását

<és belenézünk egyenesen a Napba. Nem mindenki képes erre, de te tudsz repülni is, legyőződ a sze let is és beletekinthetsz a Napba" Ez a sasok nemzedéke, a Pervomajszkij által a korszerű balladában megénekelt győztesek nemzedéke s ezt az író finom, költői művészet tel ábrázolja. Vannak a regényben valóban etikai képek a háborúból, erőteljes vonásokkal ecsetelve; ilyen szigorú erkölcsökről énekeltek régen az ukrajnai kobzosok harci dalaikban. A tábornokok és az Egyszerű harcosok, a haditudósítók, a regény fő hősnője, Varvara Knyazsics tábori fotoriporter alakjai színekben gazdagok. Az események hol napjainkban, hol a kurszki kanyarban, hol meg 1941 keserű napjaiban, a szovjet csapatok Kijevtől való visz szavonulásának idején játszódnak. E sokrétűségben van valami különö sen megkapó. A moszkvai kritika még nem mondhatta el véleményét erről a most megjelent regényről, de az olvasók máris nagy figyelemmel fordulnak feléje. A Regényújság az év legjobb újdonságai között adja ki Szeretnék megemlékezni néhány más, érdekes újdonságról is. A Znamja című folyóirat tette közzé Georgij Markov Apa és fia című regényét, amely szibériaiakról, a szovjethatalom első éveinek kommüná járói szól. A szerző azt tervezi, hogy regényciklust ír földijeiről, Szibéria új életet teremtő bátor embereiről. NAGYON ÖRVENDETES Ion Druce moldavai író ragyogó tehetsége, amelynek rövid idő alatt országszerte híre ment. Masza Mare című színdarabja két esztendő óta állandóan műsoron van Moszkvában. A szerző most Pusztai balladák című regényével örvendeztette meg az ol vasókat; ezt a Druzsba Národov (Népek Barátsága) című folyóirat közölte. Az ismert belorusz író, Janka Bril így jellemezte a Pusztai balladákat: „Meglep az író őszintesége, embersége, finom humora, lírai lelkesültsége, amely szinte mindenütt jó messze van halálos ellenségétől az érzelgősségtől... Regényében örömmel látom, jobban megismerem Moldvát, a moldavaiakat, és a világ ettől még kedvesebbé, szebbé válik". Végül hadd említek meg még egy idei újdonságot: a „Halottaiból feltá madott" című kisregényt, amelynek szerzője Marietta Saginyan. Bár az írónő most töltötte be hetvenötödik esztendejét, úgy látszik, rekordot állít fel fáradhatatlanságában és ritka munkabírásban. Oj műve a tudományos kutatás, a filozófiai gondolko dás, a művészi szó ötvözete. Josef Myslivenka, a XVIII. században élt cseh zeneszerző alkotó tevékenységéről és tragikus sorsáról szól. Saginyan kilenc éven át végzett fáradhatatlan kutatómunkát, sok európai ország levéltárában, a Vatikán könyvtárában is, és fontos felfedezésekre jutott. Valósággal „halottaiból támasztotta fel", kiragadta a múlt homályából a zeneszerző alakját és ragyogó alkotásait. Megkapó az írónő szenvedélyessége, amellyel élete alkonyán elvégezte ezt a koloszszális munkát, s kivívja az olvasók csodálatát. Miután az Oktyábr közzétette a kisregény egyes fejezeteit, a mű nemsokára könyv alakban Is megjelenik. HATALMAS ÄRADAT a szovjet irodalom. Szakadatlanul tehetséges alkotásokkal gazdagodik. A kommunista párt bölcs, tapintatos irányítása az íróknak még nagyobb alkotó erőt ad, s a nép magasztos szolgálatára, a kommunizmus nagy ügyének szolgálatára lelkesíti őket. PJOTR KARELIN, az Oktyábr folyóirat helyettes főszerkesztője 4 f i ötöl festő törekvései A Majerntk-galérla tárlatán négy fiatal festő munkái szerepelnek. Együttes fellépésük nem véletlenszerű, se nem alkalmi jellegű. Tanuló éveik alatt fejlődött kl a bizalmas és meleg viszony, a maguk és egymás fejlődését figyelő, egymást kölcsönösen támogató és ösztönző önzetlen barátság, aminek alapját a közös világnézet, a rokon filozófia képezte. A Zlaté Moravce t születésű Elvira An talovfi mesterei Schurmann, Mally és Mudroch voltak Eduard Antal, )án Svec, és Marian Veíba-Mally, Hoffstätter, Néván és Lehotský növendékei. Valamenynyien Bratislavában működnek. Életkoruk 30 és 40 év között mozog. Ifjúi lelkesedéssel néznek szét a világban, keresik a maguk útját s a fiatalság jogán kísérleteznek. Próbálkoznak az új formanyelvvel, és remélhetőleg megtalálják, ami után kutatnak. A szociális ta társadalom művészei, érezniük kell a képzőművészet növekvő társadalmi fontosságát. Felelősségtudatukat nyilván fokozza az örvendetes valóság, hogy a művészet ma már a nagy tömegek tulajdona. Ezért is irányul figyelmük az ÜJ SZÖ 8 * 1963. június 15. élet egyszerű és bonyolult Jelenségeire, amelyeket közvetlenül szemlélnek, hogy az Igazságnak megfelelően tükrözhessék őket. A bemutatott anyag több mint negyven akvarell, tempera és olajfestmény, ami négyük között egyformán oszlik meg. — Fő mondanivalójuk — Antalová kivételével — a tájra irányul. Közös vándorlásaikon a szlovák természetből merttik a festői motívumokat, hogy később a műterem csenVi|ében az érlelődő benyomásokból és emlékekből tudatosan formált, a látott valóságot költőien átértékelő képet teremtsenek. Velba gazdag érzelmi alappal rendelkezik, impulzív típus, aki a természet fejlődésének, változásainak ritmusát lesi meg. Az egyszerű, a lényeges, az ősforma után nyomoz. Stilizálja a fákat, krlstályszerO tömbökkel érzékelteti a sziklát. Heves lendülettel járatja ecsetjét, felváltva használ lángoló, majd teljesen letompított színeket Leszűkített színskálájú Jelképszerű asszonyfejel, mélyről Jövő tartalmat jeleznek. (Éjszaka, Gondok). Antal lénye a racionalizmusra, spekulációra hajlik. Geometrlzáló síkokkal, lapos dekoratív megoldásban éreztett a mezsgye nélküli szövetkezeti gazdaságok egységes nagy tábláit, a közös munka eredményeit. Vannak derűs guasai, melyeken az apró részletek elhagyásával, összegező látással fogja képbe a hegyeket, termő mezőket és legelőket. Feleségének, Antalovának, csendéletei Ural ktcsengésűek. Optimizmusa telt és üde színkeverésében nyilvánul meg. Gyönyörködve, gyöngéd felfedező örömmel ad formát környezete kedves tárgyainak. A dolgok költészetét szólaltatja meg. (Kallák, Zöld asztal, Üvegek, Kék teáskanna). Svec kublzáló falusi házal a műit és ma formáit fogják egybe. Árnyalt kékei, szürkéi, zöldjei és barnái érzéssel telítettek. (Vážec, Téglagyár, Házak, Falu, Mosónő, Árvái dombok). Kívánjuk, hogy a négy Ifjú festőt mi előbb elvezesse törekvése arra a szintre, amelyről az emberek annyira óhajtott harmonikus fejlődését segíthetik elő. Bárkánjr jenfiné A varsói Wagabund bzínház művészei a napodban vendégszerepeltek Bratislavában. Fellépésük nagy sikert aratott. Képünkön: a „Mint Texasban" című szám egyik jelenete látható. (Foto: L. Roller) új könyvek * Az alább ismertetett könyvek cseh és szlovák nyelven jelentek meg. Ismertetésükkel szeretnénk olvasóinknak képet adni a cseh és szlovák irodalom legújabb termékeiről. Az ostravai kerületi könyvkiadó a közelmúltban jelentette meg Emilina Glocar: Gabriel magister című történelmi regényét. A szerző ebben a regényben tulajdonképpen folytatja az Olomouci román című előző regényét, amelyben a XVI. század Olomoucáról rajzol szépirodalmi képet. Ebben a könyvében tovább bonyolítja elődjeinek családi történetét I. Ferdinánd uralkodásának idején. Tovább viszi a főhős, a kisvárosi patríciusok képviselője, korának tipikusan nyers karrieristája életét, bemutatja a városi élet fejlődését, ahol a külső fény és gazdagság palástja alatt a néprétegek nyomora búvik meg. Glocár alaposan Ismeri az anyagot amivel dolgozik, Morvaország történetének legapróbb részleteit is. Ennek ellenére nem sikerült művét magas művészi színvonalra emelnie. A kiadványt kifejezetten emeli F. Bélohlávek grafikai munkája és illusztrációi. * Bohuslav Krasický első regénye Meztelen élet címen jelent meg. A szerzőtől elvitathatatlan az elbeszélő készség és Ostrava közelmúltjának legélőbb oldalaival való belső összefüggés. Klíma bányász tragikus története, akit aljas módon megfosztottak egy fontos találmány szejzői jogától — Krasickýnek módot ad arra, hogy irodalmilag megrajzolja az ostravai bányászéletet a háború előtti válság éveiben. A szerző legerősebb oldala a környezet és a tények tökéletes ismerete, ami elbeszélésének dokumentumszerű vonásokat kölcsönöz. Műve inkább események láncolata, mint egyöntetű regény vagy novella. it Vladislav Hanák rövidebb prózaművei jelentkezik, Éneklő vizek címmel. Az Ifjúság számára meséli el jesenlki legendákat, azzal a céllal, hogy a fiatal olvasóhoz közelebb hozza a hegyek képét és hangulatát. Benépesíti a mesevilág mítoszát, újból formálja a hagyományos motívumokat. A szerző minden igyekezete ellenére azonban nem sikerült öszhangba hozni a költői témát a leíró, elbeszélő stílussal. jaromír Vybíral nagyobb sikerrel kísérletezik „Elbeszélések az erdőből" című művében, ahol öt elbeszélésben fest képet a Beszkidek favágóinak életéről az első köztársaság idején. A szerzőnek sikerült jól megrajzolni a szociális feszültséget és a társadalmi kapcsolatok elmaradottságát. Érdemes megemlíteni, hogy a Vadorzó című elbeszélésben például milyen sikerrel hozza kl a szerző a szociális elnyomás demoralizáló hatását az ember jellemére. Hálás és érdekes olvasmány e könyv. •fi A Naše Vojsko kiadásában Jelent meg Z. Koňak: Nem volt idő bánatra című könyve. A regény, amelyet 1939. november 17-ének tragédiája jellemez, annak a nemzedéknek sorsáról beszél, amely a megszállás kezdetén ismeri meg az életet, mikor közvetlenül az iskolapadból kerUl szemtől szembe a fasizmussal. Ekkor valóban nem volt Idő a bánatra: a kor azt követelte, hogy mindenki tényekkel fejezze ki hovatartozását. „Kommunista vagyok és felelősséget érzek mindazért, ami ebben az országban történik. Nem lehetnek számomra közömbösek, nem hagyhatnak hidegen a problémák, amelyekkel találkozom. Tudnunk kell mi minden van még itt, hogy eltávolithassuk életünkből a középkor maradványait", — így nyilatkozik Ladislav Mnafiko, Ahol a poros utak végződnek című müvéről. A szerző rlportkötetében Szlovákia legtávolabbi zugait is bejárja. A könyv új színben mutatja be . az országot, amelyet — bár itt születtünk, — mégsem ismerünk elég jól. •fi Mojmír Kiánsky: Hét nap című regénye a Csehszlovák Írószövetség kiadásában jelent meg. Az író ezzel a regényével mutatkozik be a közönségnek, amelyben egy cseh kisváros képét tárja az olvasó elé, ahol az elavult nézetek és életstílus még mindig aktív védelmezőkre talál, s ahol csak nehezen tör utat az új, a haladó gondolkozás A fiatal mérnök, aki néhány évig egy nagy építkezésen dolgozott, szabadságra érkezik szülővárosába. Csaknem azonnal konfliktusba kerül az emberekkel, akik vakon elutasítanak mindent, amit az új társadalmi rend ad, akik a nép uralmát saját szempontjaik szerint magyarázzák. A regény hősével átélt hét nap alatt megismerjük a kisváros jellegzetes alakjait és problémáit, amiről a háború utáni irodalom még nagyon keveset ír. •fi Ugyanez a kiadó jelentette meg Alexandr Kiiment: Márie című novellájának átdolgozott második kiadását. A novella egy fiatal házaspár pszichológiai problémáival foglalkozik. A házasság válságba került, a fiatalasszony új szerelmi kapcsolatban keresi a kiutat, a válás gondolatával foglalkozik, de e megoldások nem jelentenek számára megelégedettséget. A tapasztalat az, ami megtanítja, hogy reálisabban nézze az életet. •fi Oj detektív-regényt adott ki a Mladá fronta: Pavel Soltész: A történetet a halál írja című művét. A könyv a Smaragd sorozatban jelent meg, s a pszichológiai történetekhez tartozik. A kezdő írót bevonják egy film forgatókönyvének készítésébe. Egy hét alatt a turistaház nyugodt, csak nem idillikus környezetében, ahol a filmesek csoportja dolgozik, az író körül futnak össze bizonyos szálak, amelyek végül is egy csomó talányos helyzetre adnak meglepő magyarázatot. A fiatal írónak és amatőrdetektívnek végül ls sikerül lelepleznie a veszélyes tettest. •fi Alena Ľadová: Apám Josef Lada elmű művében Josef Lada nemzeti művészről, a kiváló festőről és illusztrátorról Hašek Svejkjének halhatatlan megrajzolójáról emlékezik. A nagy művész leánya elviszi az olvasót abba árkörnyezetbe, ahol a művész alkotott, megismerteti barátaival, kedvteléseivel, szórakozásaival. Elbeszélését a halhatatlan művész eddig közzé nem tett jegyzeteivel és levelezésével egészíti kl. Az illusztráció Josef Lada és Alena Ľadová munkál. •fi „A láthatatlan" — Jaroslav Havlíček pszichológiai regénye. Érzéketlen, öngúnyos vallomás formájában ábrázolja egy kispolgári gyáros családját. A gyáros feje felett Demokles kardjaként függ az öröklött elmebaj veszélye, a környezet, hisztérikus nők, pedáns öregasszonyok, érzelgős apák köréből tevődik össze. HaviiCek e mestermüvét O. Janeček Illusztrál la, •fi J. R. Pick: Beszélgetések a mókus sal cím alatt gyűjtötte össze fiatal tehetséges szerzőink legjelentősebb prózai, költészeti és drámai alkotásait, aforizmákkal, epigrammákka) és dalokkal kötve össze őket. Megtalálhatjuk e vidám könyvben Suchý és Slitr népszerű szerzők dalait, Miloš Macourek modern elbeszéléseit, Milán Schulz paródiáit, Hermina Franková, Karel Michál és mások humoros elbeszéléseit. Vladimír Kuka, ismert illusztrátor rajzai díszítik a könyvet. —ska—