Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-15 / 163. szám, szombat

Feszült a helyzet Argentínában Buenos Aires (ČTK) — Az argentí­nai helyzet a lúlius 7-ére kitűzött ál­talános választások előtt egyre fe­szültebb. Osiris Villegas tábornok, belügy­miniszter a közelmúltban kihirdetett dekrétum alapján vádat emel Solan Lima, a Nemzeti és Népfront elnök­jelöltje, valamint Arturo Frondizi le­mondatott elnök ellen azon a címen, hogy állítólag védelembe veszik Juan Peron volt diktátort, aki mene­dékjogot élvez Spanyolországban. Buenos Airesben az a hír kapott szárnyra, hogy a magas rangú kato­natisztek esetleg nem ismerik el a választási eredményeket és a tábor­nokok egyikét emelik a köztársasági elnöki méltóságra. Ezen lehetőség el­Terror Venezuelában a baloldali erők ellen Romulo Betancourt venezuelai el­nök rádióbeszédet mondott és beje­lentette, hogy Ciudal Bolivár váro­sában merényletet kíséreltek meg ellene. Az állítólagos merénylet közzété­telével egy időben megindult a haj­sza a haladó erők ellen. Romulo Betancourt személyesen adta ki azt az utasítást, hogy az országban tar­tóztassák le a kommunista párt és a baloldali forradalmi mozgalom tagjait. Az elnök felszólította a kongresszust, hogy minél előbb hagy­ja jóvá a szükségállapotról szóló törvényjavaslatot, amelynek segítsé­gével fel akarják számolni az ellen­zéket. (ČTK) nlélhlálnly A. P. VOLKOV, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa munka- és bérkérdésekkel fog­lalkozó állami bizottságának elnöke, aki a szovjet küldöttséget vezeti a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet konferenciá­jának 47. ülésén, a lengyel kormány meghívására Genfből Varsóba utazott. (CTK) CEYLON kormányát igen nyugtalanítja a buddhisták üldözése Dél-Vietnamban. Felkérte tehát ENSZ-képviselöjét, fordul­jon e kérdéssel U Thant főtitkárhoz. (CTK) ZAFRULLAH KHAN, az ENSZ XVII. közgyűlésének elnöke és Pakisztán ál­landó ENSZ-képviselője, aki jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik, Moszkvából Taskentbe utazott. (CTK) AZ ADN hírügynökség a Deutschland­sender rádióállomás és a Neues Deutsch­land napilap bqnni tudósítóinak tevé­kenységét újból korlátozzák. Szerda óta nem kézbesítik nekik a parlament nyom­tatványait és egyéb dokumentumokat, amelyeket eddig rendszeresen megkap­« tak. (CTK) IVAN SZPIRIDINOV ÉS JAN PEIVE, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két há­len élesen kikelt televíziós beszédé­ben Pedro Eugonio Aramburu, akit több kisebb jobboldali párt jelöl el­nöknek. A katonai helyőrségeket ké­szültségbe helyezték. Cheddi Jagan az amerikai reakciósok provokációiról Georgetown (ČTK) — Cheddi Ja­gan Brit-Guayana miniszterelnöke sajtóértekezletén kijelentette, hogy az amerikai szakszervezetek reakciós vezetősége támogatja a Brit Guaya­na-i kormány elleni provokációkat. A reakciósok azt a célt tűzték ki, hogy a nyugati féltekén megbuktas­sanak minden kormányt, amely szo­cialista programot hirdetne. Az ame­rikai szakszervezetek reakciós veze­tősége Brit-Guayanában kifejezetten kormányellenes provokatív céllal sztrájkot szervezett. A kanadai alsóház a költségvetésről tárgyal Ottawa (CTK) — A kanadai alsóház június 13-án megkezdte az 1963. április 1-töi 1964. március 31-ig terjedő gazda­sági évre vonatkozó költségvetési javas­lat tárgyalását. A költségvetési tervezet a kiadásokat 6845 millió kanadai dollár­ban. a bevételeket 6260 millió kanadai dollárban irányozza elő. A költségvetési hiány 585 millió dollár. A legnagyobb költségvetési tétel — a kiadások 24 szá­zaléka — a fegyverkezés fedezésére szol­gái. illllll záriak elnökei a török Nagy Nemzetgyű­lés hazautazó küldöttségének tiszteleté­re fogadást rendeztek. (CTK) IRÁNI hivatalos jelentések szerint a múlt heti zavargások során 100 ember vesztette életét és 200-an megsebesültek. (CTK) SAN'A-BA érkezett az ENSZ megfigye­lők első csoportja, melyet Carlo von Horn svéd tábornok vezet. Feladata „á béke biztosítása" a Jemeni Arab Köztár saság és Szaúd-Arábia határain. (CTK) ETIÓPIA kormánya 150 ezer etióp dol­lárral járul hozzá az afrikai nemzeti felsžabadítási mozgalom segélyalapjához. (CTK) AZ INDONÉZIAI KORMÁNYKÜLDÖTT­SÉG, mely Moszkvában a Szovjetunió és Indonézia gazdasági és műszaki együtt­működésének kibővítéséről tárgyalt, visszautazott hazájába. Útját Prágában is megszakítja. (CTK) NIGÉRIA ES GÜINEA hivatalosan el­ismerte Grunitzky togói elnök kormá­nyát. A két állam eddig ellenezte az üj togói rendszer elismerését, s álláspont­juk megváltozását az Addis Ababa-i ér­tekezlet eredményének tartják. (CTK) Észak-Írország Kommunista Pártjának ú] programja Belfast (ČTK) — Észak-Írország Kommunista Pártja június 13-án Bel­fastban nagy gyűléssel ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. A gyűlésen Andrew Barr, a párt el­nöke felolvasta a párt „Írország útja a szocializmus felé" című új pro­gramját. A programot Észak-Írország Kommunista Pártjának tavalyi 11. kongresszusán fogadták el és meg­tárgyalták a testvéri Ir Munkáspárt­tal. Barr hangsúlyozta, hogy a prog­ram fő követelése egy észak-íror­szági haladó kormány megalakítása, amely az ország ügyeit intézné és kiküszöbölné London ellenőrzését. Bertrand Russell követeli a görögországi politikai foglyok szabadon bocsátását London (ČTK) — Bertrand Russel lord június 18-án sajtónyilatkozatot közölt a görögországi helyzetről. A nyilatkozat a többi között rámutat arra, hogy a görög nép meggyőződ­het saját erejéről és mindazok ere­jéről, akik őt világszerte támogatják a kegyetlen zsarnokság elleni harcá­ban. Angliában számos tüntetésre ké­szülnek, amelyek szemléltetően meg­mutatják, hogyan vélekedik Anglia népe a görög királyi pár nagy-britan­niai látogatásáról és a görögországi viszonyokról. Hajlandó vagyok kérni az angolországi tüntetések visszavo­nását, ha a görög kormány mini­mális jogokat nyújt a szenvedő gö­rög népnek, szabadon bocsátja a politikai foglyokat, feloszlatja a fegyveres fasiszta csoportokat és meg­tartja a szabad választásokat. A francia parlament ratifikálta a nyugatnémet-francia szerződést Párizs (CTK) — Tizenegy órán át tar­tó élénk vita után június 14-én reggel 2 órakor a francia nemzetgyűlés rati­fikálta a nyugatnémet—francia szerző­dést, amelyet Adenauer nyugatnémet kancellár és De Gaulle francia elnök ez év januárjában írt alá Párizsban. A ra­tifikáció mellett 325, ellene 107 képvi­selő szavazott. 42 képviselő tartózkodott a szavazástól. Francios Billoux kommunista képviselő élesen elítélte a szerződés megkötését és jóváhagyását és rámutatott arra, hogy a szerződés megvalósítása még jobban megnehezíti az égető némfet kérdés ren­dezését. Guy Mollet szocialista vezér is élesen elítélte a szerződés ratifikálását. Kifejezte azt az aggodalmát, hogy a szerződés Franciaországot elidegeníti az Egyesült Államoktól és Nagy-Britanqiá» tói és elégedetlenséget kelt az Európai Közös Piac többi államában ls.' Az épiiló Moszkva. A Leningrádi sugárúton tizes oszlopokban közleked­nek az autók. (ČTK — TASZSZ felvétele) Tüntetések az Egyesült Államokban a faji megkülönböztetés ellen Washington (ČTK) — A washing­toni négerek és a velük rokonszen­vező fehérek békés tiltakozó tünte­tésre készülnek a faji megkülönböz­tetés ellen. Az Egyesült Államok fő­városának rendőrfőnöke kijelentette, nem számít incidensekre, ennek el­lenére a rendőrséget készültségbe he­lyezi. • Washington, az Egyesült Államok egyedüli nagy városa, ahol a néger lakosság többségben van. A 764 000­res lakosság kétharmad része néger. Az Associated Press hírügynökség jelentése szerint a tüntetők röplapo­kat készítenek, amelyeken felszólít­ják Kennedy elnököt, hogy az emberi jogot ne tegye politikai játék tár­gyává és hogy a kormány ne nyújt­son pénzügyi támogatást azoknak az államoknak, amelyek faji megkülön­böztető politikát folytatnak. Mississippi állam fővárosának' né­ger szervezetei méltóképpen készül­nek Medgar Eversnek, a színes bőrű lakosság felkarolására alakult szö­vetség titkárának temetésére, akit a „fajvédők" szerdán orvul meggyilkol­tak. A város rendőrsége mindeddig „nem akadt a gyilkosok nyomára" bár Everst, mint a néger mozgalom vezető funkcionáriusát állandóan fi­gyelte. A különböző szervezetek 22 000 dollár jutalmat tűztek ki a gyilkos kézrekerítésére. A gyilkos lőfegyverét ujjlenyomataival n>égta j lálták, azonban eddig senkit sem vettek őrizetbe a gyilkosság gyanú­ja alapján. Ehelyett a rendőrség fi­gyelmét a néger lakosságra fordítja, amely felháborodottan tiltakozik a fajgyűlölők erőszakoskodása ellen. A rendőrség a napokban további száz személyt letartóztatott. Ezek között van Salter, egy néger közép­iskola fehér bőrű tanára, aki részt vett a négerek egyik tüBtetésén. További déli államokban is folynak tüntetések. A dé!-karolinai Charles­tonban a rendőrség 33 tüntetőt vétt őrizetbe. Számos személyt tartóztat­tak le Georgiában és Észak-Karoli­nában is. Kennedy elnök csütörtökön dél­után a Fehér Házban mind a két ve­zető poltfikai párt funkcionáriusai­val, a szakszervezeti dolgozók cso­portjával és Truman volt elnökkel tanácskozott a faji megkülönböztetés elleni törvényjavaslatokról. Kennedy hétfőre további pártképviselöket ké­retett magához. A törvényjavaslatot előreláthatólag kedden, vagy szerdán terjesztik a kongresszus elé. Spaak a leszerelésről Brüsszel (CTK) — Spaak belga külügy­miniszter Gaston Moulin kommunista képviselő kérdésére az Északatlartfi Tömb ottawai értekezletével kapcsolat­ban a belga képviselőház június 13-i ülé­sén kijelentette, hogy a belga kormány állást foglalt ugyan az általános és teljes leszerelés mellett, azonban nem érthetett egyet az egyoldalú leszereléssel. Spaak ezután védelmezte a NATO-nak az úgy­nevezett multilaterális atomerőre vonat­kozó döntését. Moulin képviselő a kül­ügyminisztert ezzel kapcsolatban emlé­keztette arra, hogy a közelmúltban ép­pen ő volt az, akit rendkívül nyugtala­nított Nyugat-Németország atomfelfegy­verzésének veszedelme. A hét nem volt eseménytelen. A po­litikusok látogatásai közül a sajtó Wilson angol munkáspárti vezető és az EAK Ammer marsall vezette kül­döttségének szovjetunióbeli látoga­tását emelte ki. Mint tudjuk, Nasz­szer elnök a küldöttség útján meg­hívta Hruscsov elvtársat. Világszerte újabb Franco-ellenes mozgalom in­dult a spanyol demokraták védelmé­ben, Ramon Ormazaba Pnak, a fasisz­ták újabb kiszemelt áldozatának meg­mentéséért. A Lambrakisz-ügy hátte­rében álló görög kormány válságba jutott, melyet a héten Karamanlisz miniszterelnök . lemondása pecsételt meg. A figyelem központjában méltán az amerikai elnök bejelentése állott, melyet a New York Herald Tribúne „új kezdetnek" jellemzett. Kennedy a washingtoni egyetem végzős hallgatói előtt mon­dott beszédében közölte, hogy a Jövő hónap közepén „magas szinten" fel­újítják az atomcsendről, azaz a nuk­leáris kísérletek beszüntetéséről foly­tatott tárgyalásokat. Nem lesz ez csúcstalálkozó, nem is külgyminisz­teri értekezlet, hanem hasonló magas szintű találkozó, melyen természete­sen új emberek vennének részt. Az amerikai kormány Averell Harriman külügyminiszter-helyettest bízta meg képviseletével. A tárgyalások bejelentése termé­szetesen örömet keltett minden be­csületes emberben. A közvélemény tudott róla, hogy a szovjet, az angol és az amerikai államfő már hosszabb idő óta levelezést folytat e kérdés­ben, mégis a most közölt megálla­podás meglepetésként hatott. üi a tartalma, lényeges vonása Kennedy kétségtelenül konstruktív, de nem túlbecsülendő' ,,új irányának"? Elsősorban az a felismerés, hogy „mind az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, mind pedig a Szov­jetuniónak és szövetségeseinek köl­csönös érdeke a teljes és igazságos béke és a fegyverkezési verseny megszüntetése." Vagyis ez azt Jelenti, a nagyvilágban az elnök elismeri, hogy csak az any­nyira áhított egyetemes béke, s nem pedig afféle „amerikai béke" vált­hatja be az emberiség reményeit. S ami a békét illeti, nem épülhet szu­ronyokra, sem nukleáris fegyverre. Éppen ezért állapította meg az el­nök beszédében, hogy felül kell vizs­gálni az amerikai álláspontot, éspe­dig az Egyesült Államok eddigi vi­szonyát a békéhez és a Szovjetunió­hoz. Az amerikai elnök kijelentette: „A nagyobb egyetértés megköveteli a kapcsolatok kiszélesítését", akkor némi reménnyel tekinthetünk a jövő­be. Természetesen nagyon fontos az is, milyen álláspontot fog az ameri­kai fél képviselni Moszkvában, en­ged-e a megegyezést gátló makacs­ságából. Ami a közvéleménynek nagyon fel­tűnt, ez Kennödy beszédének mérsé­kelt hangneme volt. Nem kardcsör­tető politika, hanem józanabb hang, mely abból a felismerésből követke­zik, hogy ma csak két választása le­het az országnak: vagy békés együtt­élés, vagy nukleáris pusztulás. Har­madik út nincs. Az elnök beszédében a múlt ha­tásaként voltak azért zavaró momen­tumok is, amelyek a helyzet megíté­lésében józan óvatosságra intenek. Helyes volt az Humanité megállapí­tása: „A világ reménykedve tekint a moszkvai megbeszélések elé. de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az Egyesült Államok ugyan­akkor folytatja erőfeszítéseit a kö­zös NATO-atomerő létrehozására, ami az atomfegyver további elterjesztésé­nek veszélyét rejti magában". Vagyis látnunk kell azt, hogy az amerikai politikának látszólagos pálfordnlását külső körülmények kényszerítették ki — elsősorban az emberiség fel­törő békevágya, melyet senki sem hagyhat figyelmen kívül, másodszor pedig a megegyezést gátló ún. tech­nikai akadályok eltörpülése. Megtör­tént az első lépés a békés közele­désre: az Egyesült Államok most, a júliusi tanácskozások küszöbén kije­lentette, hogy mindaddig nem újítja fel légköri nukleáris kísérleteit, amíg ezt nem teszi bármely más atomhata­lom. Kár, hogy a tilalmat nem vonat­koztatta a föld alatti kísérletekre, de így is feszült figyelemmel várjuk a további eseményeket, melyek megmu­tatják, mennyire őszinte az ameri­kaiak szándéka. Sötét árnyékot vet az amerikai „szabadságra" a négerek elemi erővel felfokozódott szabadságmozgalma, mely Alamaba ál­lamból kiindulva országszerte elter­jedt és komoly gondot okoz Washing­tonnak. Bár az elnök említett beszé­dében megkísérelte szembeállítani az ún. nyugati szabadságot az állítóla­gos „kommunista rabsággal", maga­magát cáfolta meg, amikor a néger kérdést érintve kijelentette: „Orszá­gunkat és népünket erkölcsi válság fenyegeti. Ezt nem lehet rendőri megtorló intézkedésekkel leküzdeni." Az elnöknek igaza van: a szövetségi karhatalmak közbelépése érvényt sze­rezhet a törvény szavának, de a gyű­löletet, a sok amerikai fajüldöző szí­vében a négerekkel szemben élő megvetést és ódiumot nem lehet pa­rancsszóra kiölni. Washingtont lietek óta foglalkoz­tatja a néger lakosság növekvő elé­gedetlensége, mely a kormány sze­rint már a közrendet veszélyezteti. Kennedy elnök több javaslatot dol­gozott ki az állampolgári egyenjogú­ság érvényesítésére, törekvéseit azon­ban erősen gátolják bizonyos befolyá­sos gazdasági körök. Miért csak most kerül sor az ame­rikai alkotmány érvényesítésére a fa­ji egyenjogúság terén? Jogosan ötlik fel ez a kérdés. S a válasz nem ls olyan nehéz. Azért, mert a most fel­lángolt néger szabadságmozgalom mi­nőségileg különbözik az előző tiltako­zó mozgalmaktól. Most nem egyének, vagy csoportok indítottak mozgal­mat a lealázó „White only" és hason­ló feliratok ellen a nyilvános helyi­ségekben, hanem az egész társadal­mat összefogó, a becsületes fehére­ket is felölelő országos megmozdulás történt a faji megkülönböztetés el­len, a politikai és gazdasági egyen­jogúságért. A társadalmi mozgalom­má terebélyesedett néger akció ko­moly erőt képvisel, válsággal jenye­geti az amerikai életet, ezért kény­telenek mozogni a kormánykörök. Washington kénytelen szembeszáll­ni a Wallace-okkal, mert a mostani néger megmozdulás erős táptalaja egyrészt az afrikai szabadságmozga­lom, másrészt' az erősödő országos és nemzetközi munkásmozgalom. Nem lesz könnyű feladat lecsillapítani a kedélyeket: politikai szempontból a fajgyűlölet, gazdasági szempontból pedig sok hiányosság akadályozza az egyenjogúság megvalósítását. Ez utób­bi például a közoktatás terén, a leg­jobb szándékot is meghiúsíthatja. Ismét vér folyik az olajért Észak Irak „sasfészkéiben", a tera­szos felépítésű kurd falvakban. A bag­dadi kormány előző ígéreteit nieg­szegve a szó szoros értelmében hát­batámadta a nemzeti autonómiát és jogokat követelő kurd kisebbségét. Az új iraki rendszer most erélyes fegyveres beavatkozással akar véget vetni az évek óta vajúdó kurd kér­désnek. Űgy látszik nem tanult a tör­ténelemből. A kis lélekszámú, de vi­téz és szabadságszerető kurdok nem­egyszer harcoltak a gyarmati elnyo­mók és az iraki monarchista rend­szer ellen. Szabadságharcuk össze­forrt az arabok felszabadító mozgal­mával, s most mégis kénytelenek fegyvert fogni a Kasszem személyi diktatúráját megdöntő rendszer ellen. Mi a kurd kérdés lényege? Nagyon egyszerű: autonómiát követelnek az áltáluk lákott vidéken, ragaszkodnak nyelvük tiszteletben tartásához a hi­vatalokban és az iskolákban. Ezenkí­vül 20—25 százalékos részesedést követelnek az olaj utáni jövedelem­ből. Mindez teljesíthető lenne, ha Bagdad urai mögött nem állnának az angol olajmágnások, akik vesze­delmes új demokratikus erőt látnak a kurdokban. Az iraki hadsereg há­romnegyed része „tisztogató művele­ten" folytat az északi országrészen. A légierőket is bevetették, helyszínen való felkoncolással fenyegetik a kurd szabadságharcosokat, ha nem adják meg rríagukat. Szomorú, hogy Jemen is felajánlott^ segítségét e bűnös célra. Bartani, a kurdok vezére kije­lentette: A 20 ezer kurd jegyveres a végsőkig folytatja a harcot. • Nem lesz könnyű kifüstölni a szabadság fiait a sasfészkekből. Vörösre festi a kirkuki és moszuli barna olaj színe a kiontott vért. Az arab nacionalisták nem akarják lát­ni, hogy „ezek az akciók csak az im­perialisták malmára hajtják a vizet, gyengítik Irak függetlenségét és egyáltalán nincsenek összefüggésben az iraki nép nemzeti érdekeivel" — jegyezte meg a moszkvai Pravda. Ve­szélyes vállalkozásba bocsátkozott Bagdad. Többet veszt vele, mi,nt amennyit nyerhet. Lőrincz László 1903. Június 15. * ŰJ SZÓ 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents