Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-13 / 161. szám, csütörtök

NEGYEN AZ ASZTALNAL A JÖVŐRŐL„ Az örökzöld fenyők között motoz a szellő, fülemben « lombok lágy zenéje muzsikál. Távolabb a'halastó vize kéklik, sima tükrét a hajnalt napsugár csókolgatja. Innen, az erdő alatti gazdasági udvar' széléről a kis falu inkább kis erdőnek látszik, a templomtornyon kívül csaknem minden épületet elbújtatnak a fák. A telep fehérsége ugyan megbontja a melegzőld táj harmóniáját, de valahogy mégis olyan békésen beillik a festői környezetbe. — Nem mondom, sléváltás volt, de azért veszekedéssé nem fajult a dolog, — emlékezik Tomáš bácsi és apró bajusza alatt nagyot mosolyog. — Csak egy fejőgulyás tört ki élesebben. A MINDENES Lelket melengető érzés a szemet legeltetni ezen a tájon. És mégis, a Bratislava környéki klímához választott öltözéket összébb húzom magamon. Josef Oldrich, a Ján nad Malšou-i szövetkezet mindenese, (egyébként brigádvezető), észreveszi a mozdulatot. Szája szögletébe mosoly lopakodik. — Hja, fiatalember, itt 670 méterrel a tengerszint fölött a reggeli napocska nem úgy méri a meleget, mint ott lent a rónán, a Duna mellett. igazat aťok neki, de ez még keveset segít rajtam. A hűs hajnali szellő könyörtelen. A távoli hegykoszorút kémlelem. Ceské Budéjovice irányában felhődarabkák emelkednek a sziklák fölé. Vílami vállamra nehezedik. A vastagon bélelt kabát melegével egészen kellemes itt a ^eggel. EGY LÁNY ül a kocaól „előszobájában", mellette drótkosár, ölében egynapos malacka visítva kapálódzik a műtét ellen, de a tizenhatéves Ružeuka „könyörtelen". Biztos kézzel helyezi a fogót az állatka „agyarára", egy kattanás s az éles fog hegye már a fogóban van. — No, látod, ennyi az egész. Neked akarok jót, te kis butus, — mondja a gondozónő, és a megszeppent malackát babusgatva viszi a helyére. — A mi Ruženkánk a járás egyik legjobb kocagondozója — mutatja be a lánykát a brigádvezető, majd hozzáteszi — egyúttal a legfiatalabb és a legcsinosabb is. Ruženka a fejkendőjét igazgatja és füléig pirul. — Kitől tanulta a mesterséget? Zavara oldódik, láthatóan szívesebben veszi, ha a szakmáról, a munkáról beszélgetünk. — Már iskolás korombon is gyakran segédkeztem anyámnak. Most is együtt gondozzuk a kocákat, így aztán észre sem vettem, hogyan jöttem bele a munkába. — Felcsillan a szeme. — Tavaly kocánként 16 malacot választottunk el és 630 munkaegységet szereztem. Azaz átlagosan több mint 1200 koronát havonta. | TAMÁS BÁCSI AZ AGRONÓMUS a funkcionáriusok közül a legidősebb, a legkedéselyebb és, — ezt az egyik fejőnő állítja, — neki van a legkevesebb haja, de talán a legtöbb esze meg szerencséje. Az ál)itásnak persze háttere van/ Az történt ugyanis, hogy mint sok helyen az országban, náluk sem'legeltették a szövetkezet teheneit, pedig legelő volt, csak kissé messze. A tejhozam pedig egyre csökkent, már az 1900 literes átlagnál „tartottak". Klein Tomáš bácsi, a zootechnikus váltig hangoztatta, hogy a nyári legelőhöz szokott állatoknak a legjobb minőségű zöldtakarmány sem pótolja a mozgást, a friss levegőt. De nem akadt tehénpásztcr, a gondozók meg azt mondogatták, hogy ez a munka nekik nem lenne megfizetve. — Na, megálljatok —, mondta magában jó egy évvel ezelőtt az „öreg". A vezetőségi gyűlés még aznap este jóváhagyta a tervet. Az ötletet Ján Trestr, HNB-titkár is támogatta. Nagy szemeket meresztettek a tehéngondozók, amikor másnap reggel néhány vezetőségi tag „rontott" be az istállóba. Megvárták a fejést, aztán elkezdték oldozni a tehenek kötelékeit. 1 80 mázsa baromfit a közellátásnak Az ipolynyéki EFSZ-ben az eladási terv teljesítése szívügye a szövetkezet vezetőségének. Eddig 213 ezer tojás helyett 277 ezret adtak el. Az 52 900 liter tejeladási tervet is közel 3000 literrel túlszárnyalták. A húseladást is 100 százalékon felül teljesítették. Baromfihúst már eddig 50 mázsát adtak el. Ebben az évben mintegy 150 mázsa baromfihússal gazdagítják közellátásunkat. — tő — keze is benne van, mert hogy télen sem csökkent a tejhozam, az csak részben a legeltetés érdeme. Ugyanis Pavel agronómus, aki csak néhány éve került ki a mezőgazdasági technikum padjaiból, így morfondírozott: — Igaz ugyan, hogy burgonya- és zabtermő-körze'be tartozunk, de az még Inkább igaz, hogy a kibővőtett tehénállomány tejhozamát a nálunk szokásos takarmánytermesztéssel nem növelhetjük. A közel 100 hektár rét hozamát javítással ugyan növelhetjük, de tudvalevő, hogy a réti széna soha nem volt tömegtakarmány. Meg kell próbálkoznunk a silókukoricával. Hiszen talán csak arra van szükség, hogy rövidebb tenyészidejű kukoricát vessünk. Az első évben „mindössze" 400 mázsa volt az átlagos hektárhozam. — Ez ugyan nem országos rekord, de legalább olyan eredmény, mint a kolárovói határban a 800 mázsa — magyarázza Pavel elvtárs. Mégpedig a következőképpen. — Mert ugyebár, a kukoricatermő körzetben a 400 mázsás hektárhozam silókukoricából teljesen természetes. ;A mi talajunknak pótadagra van szüksége a tápanyagokból, elsősorban istállótrágyából, hogy ezt az eredményt elérjük. Ott nem probléma a talaj kiválasztása a 350—400 mázsás Az pedig ezt mondta: — Hát fejjen akkor a vezetőség. Nekik úgy sem számít, ha az agyonhajszolt jószág csak feleannyi tejet ad, mert pausálban kapják a fizetést. Én bizony este már nem jövök fejni. Nem is jött idejében. A többiek, meg az ő gondozottjainál Tomáš bácsi már a 6—8. tehén fejésénél tartottak. A kilencedik tehén fejéséhez már ő készült fel. A zootechnikus szó nélkül, de nem elégedettség nélkül állt félre. — A tejhozam? Nem volt különösebb változás, — nevet a zootechnikus, — mert egyik napról a másikra... Még másnap is a vezetők terelték a teheneket a legelőre. De a harmadikon már odaállt az egyik gondozó. — Ha már így van, megpróbálhatjuk mi ís. Aztán a múlt év május végétől számított egy éven belül tehenenként 550 literrel növekedett a tejhozam és gondozóként (átlag 14 tehenet gondoznak és Jejnek) 154 munkaegység értékével az évi jövedelem. És előreláthatólag végleg megoldódott a tejprobléma, mert az idén már alig várták a gondozók, a kihájtás idejét. A sikerben természetesen ...ölében az egynapos malacka... hektárhozamhoz,/lálunk ehhez lényegesen növelni kell a talajerőt... Az elnök szavaiból sem hiányzik a gazdálkodás szakmai magyarázata, ám a szavak mögül mégis inkább I A POLITIKUS funkcionárius bontakozik kl. Azt mondja például. — A mi környékünkön a szövetkezetek jövedelmének jelentős részét a melléktermelési ágak adják. Elsősorban a haltenyésztés, mivel nálunk a halastavak létesítésére jók a lehetőségek. Ez persze még nem lenne hiba, mert nálunk minden terményre és termékre szükség van. A baj ott kezdődik, hogy az ilyen jövedelmi források gyakran elterelik a figyelmet a fő és legtöbbször kevésbé jövedelmező termelési ágazatokról. Sző, ami sző, a jövedelem, a pillanatnyilag gazdaságosabbnak, kifizetődőbbnek látszó termelés gyakran befolyásolja még a vezetők döntését is a termelés fejlesztésének megválasztásában. A jániak nem a könynyebbséget, hanem a szükségszerűséggel összehangolt, számukra is biztonságos és gazdaságos termelést választották. Ezért vállalták például, hogy a 430 hektáros szántóterületű, három faluból egyesült szövetkezet már az idén több mint 50 mázsa hússal, legalább 50 000 tojással és 5000 liter tejjel teljesíti túl tervezett eladási feladatait. | BÚCSÚZÁSKOR árulták el, hogy a szövetkezet tavaly decemberben kapta meg a CSKP XII. kongresszusának EFSZ-e címet. Éppen azért, mert termelésüket a népgazdasági szükséglettel hozták összhangba, azaz a legfontosabbak termelésére helyezik a fő súlyt. Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy ezzel csorba esett a szövetkezetesek jövedelmén. Az utóbbi évek mindegyikében egy-egy koronával többet oszthattak a ledolgozott munkaegységekre. Négyen ültek az asztalnál, valamennyien azt bizonyították, hogy a szövetkezetben jó a munkaerkölcs, (erről magam is meggyőződhettem), hogy az idei feladataikat jelentősen túlteljesítik, és az eddigi eredményekkel szilárd alapot teremtenek a hétéves terv maradéktalan teljesítéséhez. Belevaló emberek! A termelési igazgatóságok első tapasztalatcseréje Nemcsak árkérdés... A termelési igazgatóságok létesítésével vállalati alapra helyeztük a mezőgazdaság irányítását, s ezáltal minden járásban egy szervet tettünk felelőssé a termelés fejlesztéséért. Az új szervek országszerte, így a kelet-szluvákiai kerületben is nagy buzgalommal kezdték meg infikodésiiket és hathetes munkásságuk folyamán teljes mértékben igazolták létjogosultságukat. Eddig rendjén lenne a dolog. Ám a szövetkezetesek, az ország közvéleménye vajmi keveset tud arról, hogyan illeszkedtek be a termelési igazgatóságok új szerepkörükbe, milyen tapasztalatokat szereztek eddig a mezőgazdaság vállalati irányításában? E kérdésekre a termelési Igazgatóság vezetői a minap Košicen megtartott kerületi értekezletükön adtak választ és behatóan, tájékoztatták az újságírókat a reájuk váró feladatokról. — Nem a legjobb időszakban jött az átszervezés — hangsúlyozta Fábián jános elvtirs, a michalovcei járás termelési igazgatóságának vezetője. Igen sok bajt kellett leküzdenünk. A tavaszi munkák jtezdetén 8000 hektár őszi gabonát kellett kiszántanunk. Erre senki sem számított. A vetőmagot azonban — ha elkésve is — sikerült biztosítanunk a minisztérium űtjan. Milyen tapasztalatokat szereztek a szövetkezetekkel és a felsőbb szervekkel való kapcsolat megteremtésében? — Tapasztalataink egyelőre nincsenek, a szövetkezetekkel való kapcsolatot azonban a körzetekbe kihelyezett tanácsadókon keresztül mindenütt sikeresen kiépítettük. A bajok máshol vannak, mégpedig ott, hngy a többi reszortok, például a traktorállomás, a tejfnlvásárió üzem, a bank és a beruházó szervek még a régi adminisztratív' módszerekkel dolgoznak. Ez megnehezíti az operatív Irányítást, fékezi' a szövetkezetek termelését. — A rozsnyói járásban — vette át a szút Pavel Hromada elvtárs — kézzelfogható eredményeket értünk el a szerződéses felvásárlás tervének teljesítésében. Eddigi feladatainkat tejből járási viszonylatban 320 ezer literrel szárnyaltuk túl és szeptember végéig egész évi eladási tervünket is teljesítjük. Természetesen ezzel nem akarom azt mondani, mintha nálunk nem lennének problémák. Tiibb rosszul gazdálkodó szövetkezet akad a járásban, amelyek operatívabb beavatkozást és segítséget varnak. Munka közben jöttünk rá, hogy a gazdasági elemzések igen sokat segítenek a hibák feltárásában és kiküszöbölésében. Ha már ennél a kérdésnél tartok, nem hallgathatom et, nálunk iíen körülményes, de egyben túlságosan merész a tervezés. Az Illetékes szervek — úgy látszik — nem ismerik eléggé a kelet-szlovákiai kerület és járásainak problémáit, paradicsom-kertnek képzelik a mezőgazdaságot. Ezt arra alapczom, hogy a tervezés nem veszi tekintetbe mezőgazdasági üzemeink domborzati, termelési viszonyait, s úgy írják szét a feladatokat, mintha a legideálisabb répatermelő körzetbe tartoznánk. Lenne még egy szerény Javaslatom, éspedig a Földművelésügyi Minisztérium felá: Országosan elismert tény, hogy a mezőgazdasági típusépületpk nem váltak be. Ám hiába panaszkodunk, mindenütt süket fülekre találunk. Ezért az a nézetem, hogy a beruházással kapcsolatos összes ügyvezetést a kerületek hatáskörébe kellene áttenni. A baráti eszmecsere során Ján Zahorán elvtárs, kerületi felelős funkcionárius ls felszólalt. Bírálta a minisztériumban a személy! kultusz idején elburjánzott adminisztratív irányítási módszereit és frrteg a kelet-szlovákiai kerület szövetkezeteinek problémáiról beszélt. — Ez idő szerint — mondotta — 433 hanyatló szövetkezetet tartunk nyilván, melyekben az alacsony fokú anyagi ösztönzés miatt nem a legideálisabb a munkafegyelem. Látnunk HARASZTI GYULA' kell azonban azt is, miért zárják A Breznói Állami Gazdaságban a napokban takarítják be a takarmányféiéket és ásványi savakkal silózzák be. A takarmány betakarításánál és tartósításánál úgy keli eljárni, hogy az egyes siiógödrök átlag 2—3 nap alatt megteljenek. A Breznó-i Állami Gazdaságokban összehasonlítás céljából több takarmánybetakaríió gépet próbálnak ki. Képünkön: a takarmányt közvetlenül a betonpanelekho) készült siiógödörbe szállítják. Az öntöző autó a takarmányt savakkal fecskendezi be. (CTK — J. Nősek felvétele) gazdálkodásukat veszteséggel ezek a szövetkezetek. Szerintem a gazdaságilag elmaradt szövetkezetek eredményeit a túlmagas hitelkeret befolyásolja. Jócskán akadnak szövetkezetek, ahol a hitelkeret meghaladja a termelésiikei. beterhelésiik hektáronként sok esetben a 14 ezer koronát is felülmúlja. Ha számbaveszszük, hogy az üzemszervezési és termelési költségeken kíviil az évi törlesztések három koronával csökkentik a tervezett munkaegységek értékét, nyomban rátapinthatunk a hibák gyökerére. A bankok ugyanis az évi törlesztések realizálásánál nem veszik tekintetbe, mennyit termelt, vagy önhibáján kívül nem termelt, illetve elérte-e a tervezett bevételeket a szövetkezet? Ezen a téren még a termelési igazgatóságok sem találtak megértésre a régi módon működő pénzintézeteinknél. A termelési igazgatóságok napi munkaprogramjuk mellett szerves feladatuknak tekintik a szövetkezetek megszilárdítását. Hiába lenne azonban bármilyen operatív, közvetlen is az irányítás, ha az ipar nem ad elegendő műtrágyát, a gyomirtáshoz vegyszert a szövetkezeteknek. Ezen a téren sokat segítene a régen óhajtott szakosítás, hogy a mezőgazdasági üzemek helyi adottságainak és a táj jellegének megfelelően azt termeljenek, amiből legnagyobb a haszon, maguk és a társadalom javára. Itt azonban szembe találjuk magunkat az érvényben levő árrendszerrel, melynek módosítását a szakosítás közvetlenül feltételezi. Helytelen ezért pillanatnyilag egyes szövetkezeti vezetők elképzelése, akik pénzügyi helyzetük megjavítását csupán az árpolitika megváltoztatásában és a zöldségfélék szabad értékesítésében látják. Hogy a kelet-szlovákiai kerület szövetkezetei saját termelésükből közvetlen ellássák a piacot, ahhoz legalább nyolc fajta zöldséget kellene naponta az elárusító helyekre szállítaniuk, s ez a szakosítás megvalósítása előtt lehetetlenség, mert erre műszakilag sincsenek kellően felkészülve. Kmec elvtárs Spišská Nová Ves-ről a hegyvidéki körzetben gazdálkodó szövetkezetek kérdéseivel párhuzamosan éppen a szakosításról beszélt. Megemlítette, hogy járásukban és a hegyaljai szövetkezetekben korai volt még leépíteni a sertéshústermelést. Ez nem segítette elő a tejhozam növekedését, a marhahús termelési költségeinek alakulására sem volt kedvező hatással. Mi következik ebből? Szakosítani, de ésszerűen, mert ellenkező esetben több kárt teszünk, mint amennyi előnyük származna ebből a szövetkezetilek. Nézzük csak meg, hogyan állnak a Szepességen a burgonyával, mert ennek az ipari növénynek gazdag termesztési hagyománya van ezen a vidéken. A vidék szövetkezetesei váltig állítják: még kétszáz mázsás burgonyahozam mellett sem gazdaságos a termelés. Persze, ha a költségesebb ipari eredetű trágyákat alkalmazzák és elhanyagolják a talaj humusztartalmának növelését, vagyis nem fektetnek súlyt a komposzt készítésére, nem is lehet kifizetődő a burgonyatermelés. Való igaz, termeljünk mindenből sokat, de —' és ezt húzzuk alá —, nem minden áron. A piacon az áruk értékesítésénél a vevő nem azt kérdi, mennyibe került egy kiló krumpli kitermelése, hanem azt, mennyiért veheti meg. Természetesen attól vásárolnak, aki termékeit a legolcsóbban kínálja. S ez logikus, olyan törvény, melyet maga az élet alakított ki. A felvetett kérdésekből kitűnik, nincs irigylésre méltó munkájuk a termelési igazgatóságoknak és a körzetekben dolgozó tanácsadóknak. Az adott esetben figyelembe kell venniük elsősorban a társadalom érdekeit és ezt kell tudniuk helyesen összehangolni az egyének érdekeivel. Az önköltségek alakulásánál semmi sem segítene jobban, mint az anyagi ösztönzés módszereinek helyes alkalmazása. Ez azonban helyi kérdés és minden szövetkezetben meg lehet oldani. A kelet-szlovákiai kerületben működő termelési Igazgatóságoknak nehéz a feladatuk. A szövetkezetek zöme az előző években elkövetett törvénytelenségek és a helytelen munkamódszerek miatt késqbben alakult. Kevés a szakember, még kevesebb a fiatal dolgozó, akik nagyot lendíthetnének a közös gazdaságok szekerén. Az összefogás azonban nagy erő, amihez, ha az előrelátó szakés politikai vezetés is párosul, meghozza a maga gyümölcsét. SZOMBATH AMBRUS 0] SZÖ 4 * 1963. június 13.