Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-01 / 149. szám, szombat

Kigyúl a fény a falusi klubban Az Oj Szó számára írta: V. Kornyilov, a Novosztyi sajtóiroda különtudósítója A vad burját erdők között eldugott kis Onahotszkij tanya lakói ezen az őszi estén mind elmentek a klubba. A szép kőépület egy domboldalon áll. Közvetlenül a bejárat előtt sűrű fenyőágak hajladoznak, távolabb pedig széles völgyk'atlan terül el, amelyben apró pontokként látszanak a helyi szovhoz házikói, sárgalanak a hegyi patakból kivetett homokbuckák, és a vízen úszó farakományok. Már a klub bejáratánál ünnepi hangulat .fogadott. Ünneplőbe öltözött fiúk és lányok, nemzeti viseletű öregek álldogáltak sötét ködmönben. A szomszédos ajmakokból és a közeli legelőkről hívatlanul is' jöttek az emberek — a postás mindenüvé hírét vitte a készülő hangversenynek. ... Amikor elcsendesedett a terem, és lassan kialudt a csillárok fénye, könnyedén széthúzódott a halványzöld függöny és szédületes lendülettel táncot ropó legények jelentek meg a színen. Mintha förgeteg hozta volna ide őket valahonnan a havasokból. Magasba lendülő öklük, gyorsan perdülő testük a ragadozók elleni kemény küzdelmet jelképezte. Végül „leterítették" a „dúvadat" és diadalt ültek a vadászok. Ojabb táncospárok művészien lejtik az Alcsur nevű nemzeti táncot. A népszerű táncszám egy burját leDús fenyőerdők között húzódik meg a helybeliek kedvelt találkozóhelye, a művelődési otthon. (Karpusin rajza, Novosztyi) gény nemes lelkét, hűségét és erkölcsi tisztaságát fejezi ki. A táncszámok után vontatott énekek következnek, majd a népi hangszerek, burját drámai jelenetek és népi regősök szerepeltek műsoron. A nézők előtt megelevenedtek az elnyomó bájok elleni hősies népi küzdelem jelenetei, a polgárháború nagy epizódjai, majd vidám és lelkes dalok következtek a mai Burjátföld életéről. Az orosz népdalok, Csajkovszkij, Glinka, Rahmanyinov melódiái élő zenei virágként fonódtak gyönyörű dalcsokorba. A bábjátékosok, az akrobaták is megmutatták művészetüket. Az est végén nagyszámú vegyeskar lépett fel. A hallgatóság minden műsorszámot lelkesen és nagy tetszéssel fogadott. Ez a siker talán a legnagyobb elismerést jelenti a szerény falusi klub műkedvelő kollektívájának. Egyetlen hivatásos színész vagy zenész sincs tagjai között. A hangverseny szereplői helybeli traktorosok, állattenyésztők, tanítók, faúsztatók és orvosok... öt évvel ezelőtt foglalta el munkahelyét a klubban Jekatyerlna CIdipova, a helyi szovhoz dolgozója. Gyermekkora óta vonzódott a tánchoz, a zenéhez és a dalhoz. Amikor a klub dolgozói megismerték, bevonták ót a klub munkájába és oktatót kerestek számára. Most már nemcsak a legjobb népdalénekesnő, hanem a dalkör vezetője, a népdalok szenvedélyes népszerűsítője. Cadik Vokálov és Filip Navrijev harmonikások nem készültek hivatásos művészeknek. Mindkettő szenvedélyesen szereti építőipari szakmáját, de kedvelik a zenét és így találták meg az utat a klubba. A két jóbarát állandóan fellép a hangversenyeken, népszerű falusi muzsikusok. Á klub szoros kapcsolatot tart fenn a szovhoz dolgozóinak kis kollektívájával, a távoli legelök állattenyésztőivel, a helyi faipari vállalat dolgozóival. A klub nemcsak hangversenyeket rendez sátor alatt, kint a mezőkön, a legelőkön, az erdőirtásokon, hanem kiküldi tagjait, hogy újabb tehetségeket kutassanak fel. Nagy népszerűségnek örvendenek a legjobb dal és népi tánc dijáért kitűzött pályázatok, a műkedvelő fesztiválok, alkotó-estek, amelyeket a klub dolgozói rendszeresen szerveznek. A helybeli művészek gyakran szerepelnek a hagyományos falusi lakodalmakon, családi esteken. Tavaly körülbelül 80 hangversenyt rendeztek. Természetesen nemcsak ennyiből áll a klub tevékenysége. Az Itteni viszonyok között éppen olyan nagy jelentősége van a népművelő munkának is, amely szintén a klub hatáskörébe tartozik. A klub színpadán gyakran lépnek fel moszkvai és novoszibirszki, Ulan-Ude-i és lrkutszki művészek. Az utóbbi hónapokban a klub kezdeményezésére a helyi értelmiség segítségével számos előadásfr. tartottak a nemzetközi helyzetről, a szovjet űrrepülők hőstetteiről, az ifjúság neveléséről. A klub rendszeresen szervez irodalmi vitákat, kollektíván értékelik az új filmeket. A szép nagy épületben minden este kigyúl a fény. Kitárulnak a falusi klub vendégszerető kapui, és az emberek vonzódnak ide, mert tudják, hogy itt tartalmasan és érdekesen tölthetik szabad idejüket. A járási ifjúsági alkotóversenyről Május közepén folyt le Komáromban a járási ifjúsági alkotőverseny, amely a tavalyihoz hasonlítva színvonalemelkedést mutatott. Általában szépen kidolgozott előadásokat hallottunk, ami a pedagőgUsok jó munkáját dicséri. A II. kategóriában Böszörményi Ildikó, a komáromi lakótelepi magyar iskola tanulója, a III. kategóriában Harsányi Gizella, a gútal Iskola tanulója, prózában Szabados Zsuzsa, az aranyosi magyar iskola tanulója nyújtott szép teljesítményt. A járási alkotóverseny egyetlen negatívuma, hogy még előfordultak helytelenül megválasztott müvek, különösen az időszerűség szempontjából. E téren még sok munka vár azokra, akik a fiatalság nevelésével foglalkoznak. Bende István, Komárom • A prágai Na ZAbradli színház pantomim együttese május 25—június 10. között' Bécsben vendégszerepel. • Június 8—15 között rendezik meg Varsóban a X. Nemzetközi színházi kongresszust, amelyen 40 ország 150 küldötte vesz részt. A kongreszszus keretében a lengyel fővárosban kiállítás is lesz a lengyel színházak sikeres darabjaiból. történt meg. (Pl. Gyurcsó Istvánnak Szolnoki hős c. költeményében azt kifogásolja, hogy hőse nem lehet azonos a költővel.] Ezek a részletekre vonatkozó megjegyzések nem érintik Fábry kritikai tevékenységének legfontosabb kritériumalt: általában helyesen Ítélte meg az új szlovákiai magyar irodalom alkotásait, észrevette a fejlődőt, a születő újat, de Irodalmunk alapvető fogyatékosságait is; kritikáiban számos kérdésről (sematizmus, provincializmus, expresszionizmus) tudományos mélységű elméleti fejtegetéseket is találunk. Alapos esztétikai műveltsége, elméleti felkészültsége s főként — szinte már legendássá vált — erkölcsi magatartása alapján méltán tartjuk őt a szlovákiai magyar irodalom legjelentősebb képviselőjének. TURCZEL LAJOS KRITIKAI tevékenysége 1955 után bontakozott ki. Többen szemére vetették már, hogy pedagógiai jellegű, írónevelgető kritikát ír. Kezdő íróinknak azonban va-lóban szüksége volt az ilyen jellegű biztató bírálatra, s újabban már Turczel is szigorúbb mértéket alkalmaz, amint Cselényi László vagy Lehoczky" Teréz könyveiről írt ismertetései is .bizonyítják. Néhány kritikájában Fáb-ry-tanítványnak mutatkozik, s véleményével annyira az övéhez csatlakozik (Kritikai utóhang 1955, Egy költő útja c. kritikájának bevezetése stb.), hogy az önálló véleményalkotás bizonyos hiányainak látszatát kelti. Egy-egy írónkról azonban jobb és teljesebb portrét rajzol, mint Fábry, aki a műveknek gyakran csak néhány jellegzetes vonásával foglalkozik. Egri Viktorról pl. Turczel kritikáiban egy kisebb monográfia körvonalai bontakoznak ki, s nála találjuk meg Ozsvald, Bábi és Gyurcsó költészetének legteljesebb elemzését is. Fábryhoz hasonlóan Turczel is publicista mentalitású kritikus, s régebbi írásainak jellegzetes hibája, hogy néha erősen magaszt'alóan, fellengősen ír kedvelt témáiról (pl. Fábry Zoltán köszöntése vagy a Líránk helyzete és perspektívái c. tanulmány egyes részletei). Turczelt jó irodalmi ízlése, világirodalmi műveltsége, szocialista humanizmusa irodalmunk legújabb fejezetének szakértő, kiegyensúlyozott bírálójává avatja. Az alkotó írók közül elsősorban Rácz Olivér, Egri Viktor, Dobos László foglalkozott irodalomkritikával is. Rácn igényes, nagy szakértelemről tanúskodó bírálatokat ír, de csak alkalomszerűen, szinte csak „szabad idejében" foglalkozik irodalmunk egyegy jelenségével. Egri Viktor rendszeresen és nagy számban közöl kisebb recenziókat; jő volna, ha Gály Ivánnal együtt a színházkritikára speciálizálódna, mert szokássá vált lapjainkban, hogy egy-egy bemutatóról szinte bárki írhat ismertetést, a színház és a drámai műfaj alaposabb Ismerete nélkül is. Dobos László rendkívül igényes fiatal kritikus, de találó megállapításai mellett nem kevés ellentmondást, pontatlan megfogalmazást olvashatunk, ami nem áll összhangban kritikusi Igényességével. KEZDŐ KRITIKUSAINKKAL, alkalmi recenzenseinkkel itt nem foglalkozhatunk részletesebben. Annyit azonban meg kell . állapítanunk, hogy a dilettantizmus a kritika területén veszélyesebb Jelenség, mint pl. a költészetben, mert egy gyönge verset az olvasó nyomban el ks felejt, de egy szakszerűtlen, dogmatikus, sematikus kritika rossz irányban befolyásolhatja a közvéleményt, hozzájárulhat egy helytelen írodalomtudat kialakításához. Számos recenziónak és könyvkiadói gyakorlatunknak eléggé elterjedt dogmatikus hibája pl. az, hogy a lírában kettéválasztják a formát a tartalomtól, mondván, hogy a vers művészi szempontból tökéletes ugyan, de nincs politikai mondanivalója, s az eszmei tartalmat összetévesztik valami primitív frázisköltészettel. Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy a lírában a forma gyakran tartalommá válik, s igaza Andróssý Tíbor: A kis építő (1962),fametszet volt kritikusi utánpótlásunk legígéretesebb tagjának, Koncsol Lászlónak, amikor néhány évvel ezelőtt a nyolc fiatal költő antológiájáról szervezett vitában a dogmatikus ferdítésekkel szemben bebizonyította, hogy pl. Tőzsér Árpádnak Férfikor így jöjj c. verse — egyéni mondanivalójával együtt — elsőrendű politikai költemény. Kritikánk egyik fő fogyatékossága, hogy az alkalmi recenzió mellett ritkán jelennek meg átfogó, irodalmunk egyes jelenségeiről elméleti gondolkodásra serkentő, tudományos igényű kritikai tanulmányok. Igen aktuális volna pl. alapos tanulmányban megvizsgálni a provincializmus vagy a sematizmus Jelentkezésének okait és formáit a csehszlovákiai magyar Irodalomban. Tudományos elemzés tárgyává kellene tenni az olyan kérdést is, mint a szlovákiai magyar irodalom küldetése, hivatása a szocialista tábor eszmei egységének kialakításában, mindenekelőtt a csehszlovák—magyar közeledés ' elősegítésében. De foglalkozhatnánk egyegy író életművének ellentmondásaival ls: mi az oka pl. annak a jelenségnek, hogy Egri Viktor vagy Szabó Béla néhány jól sikerült alkotása után erős „visszaesés", kevésbé sikeres könyv következik, s mi akadályozza néhány régebben Indult költőnk kifejlődését vagy továbbfejlődését? S hány hasonló, alapos elemzésre váró problémát vet fel többek között Fábry Zoltánnak az Irodalmi Szemle Indulását bevezető Ideje már bizony c. esszéje is. AZ ELMONDOTTAKBÓL kitűnik, hogy kritikánk színvonala nem roszszabb irodalmunkénál, egészében híven tükrözi annak erényeit és hibáit, de ez egyúttal azt is jelenti: itt az ideje, hogy a dogmatizmus nyűgét lerázva — irodalmunkkal együtt — megszabaduljon a középszerűségtől, igazi esztétikai kritériumokkal mérjen, s új, magasabb csúcsok felé törjön előre. •'-r' ANDREJ MALISKO (ukrán költő): Tudom, te vársz... Hogy ősz van, tavasz van-e? Fény van! Csak ezt tudd, szív, s nyugtot találsz. A kedvesem lakott itt hajdan. Emlékezzünk, aprócska ház! Hogy kikísért. Nézett utánam. Hogy búsultunk az udvaron, Könnycseppen át szívünk piroslott, Akár az ég napnyugtakor . , . Emlékszem, kedves, szomjas voltam; S a \ú.<ed adtad, nem vizet. Most fáj, hogy szomorúnak látlak, A múltba nézve, elhiszed? Múlt éveinket őrzöm. Onnan Tartod rajtam szemed, s ha láz, Gond marja álmom, éjszakámat, Tudom, te vársz engem, te vársz. Körmöczí László fordítása (Az „Evek telelőjén" c. verseskötetből) MARGARITA ALIGER: Erdei tó Már nem jár kósza szél a pusztán, nem száll felhő, vihart hozó . . . Én sem vagyok már tenger-hullám, nem vagyok bővizű folyó. V Zöldellő félálomban élek, erdei tó vagyok csupán -> • várok: tdlán pihenni térnek hozzám a forró nap után. S a csend fölöttem csupa kéklő szitakötővel van teli, s csillog a víz, akár a végső földi gyöngédség könnyei. , Lászlóffy Csaba fordítása 1963. ifinius 1. * Oj SZÖ 7