Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-01 / 149. szám, szombat

BYBRMEgElBflB Zsebredugott kézzel üldögélt egész délelőtt. Szerjozsa, a testvére a kertben dolgozott, kitisztította a tyúkőlat, és csú­nyán bekoszolta a kezét. Mikor hazajött édesanyjuk, Szása eldicsekedett tiszta ke­zével és azzal, hogy egész nap semmihez sem nyúlt. — Én még nem értem rá megmosni a kezem — hajtot­ta le fejét Szerjozsa. Szása azt hitte, hogy most megdicséri édesanyja, testvé­rét pedig megpirongatja. De nem Így történt. Anyuka szét nézett az udvaron és Szerjo­zsa piszkos kezét megsimo­gatta. Kitaláljátok-e, hogy miért? Tücsökszerenád | í B ár íny felhő száll az égen, S b Lement a napocska. v i Tücsök koma hegedűjét í \ Víg dalra hangolja. í ISelymes réten, bokrok \ \ álján, 5 ! Virágok közt vágtat, ; [ S egy-kettőre hegedűszó l í Tölti be a tájat. $ \ Parányi kis hegedűjét / í Dehogy adná másnakI \ í Kinek szól e szép j szerenád?l JA cserebogárnak. 5 Holdvilágos május estén, \ ? Vígan hegedűlget, Madár és táj elszenderül l \Tücsök-zene mellett. f POLYÁK VALÉRIA^ i ipart tanuló \ ) Strekov č. 72. < A MAI NAP JELSZAVA: Vízszintes: 1. fel­szavunk a nyfl irá­nyában folytatva. 10. Magyar főváros egy része. 11. In­dulatszó (j = y). 13. Fiúnév. 15. Régi megszólítás. 18. El­lentétes kötőszó. 17. Fél Illa. 19. Egy­szerű közlekedési eszköz ( ... pár). 21. Középkeleti arab nép (egy koc­kában két betű). 22. Kínos mássalhang­zói. 24. TKN. 25. Allatok fekhelyéül leterített szalma. 26. Jóllakat. 28. J­vel a végén cseh köszöntés. 29. A múltban. 30. Kive­szőben levő háziál­latok (névelővel). 32. Szeszes ital (az első betű ket­tőzve). 34. Agyon keverve. 35. Ede, Ervin, Tibor, 36. Sportki­fejezés. 38. YKZA. 39. A magyar múlt idő jele. 40. Harapott cse­hül (keverve). 42. Hiányos iszap. 43 Orosz igenlés. 44. Vágószer­szám. 46. Görög betű. 47. Maró folyadékok. 48. Trombilahang. Függőleges: 2. Söpör része. 3. Vadász teszi fordítva. 4. Lisztét szállítanak benne. 5. Jó gondolat, elképzelés. 6. Személyes névmás. 7. Nyílás. 8. Német óra. fék. fe­lesi.). 9. Kicsinyítő képző 12. El­zavarja. 14. Füzet. 16. Gyümölcs (ék. hiány). 18. Kezével üdvözöl. 20. Nem te 21. Hazánk egy ré­sze (a-val a végén). 23. Támo­gat. 25. Ügy ikerszava. 27. Ez — szlovákul. 28. Malom" közepe. 31. Két szó: Régi magyar mese­gyűjtő F-el; Az Egyesült Arab Köztársaság szlovák rövidítése. 33. Háziállatok (az első kocká­ban két betű). 36. Rangfokozat. 37. Taszít. 40. A legfontosabb fém, fordítva. 41. Majdnem ult­ra. 43. Vissza: juttat. 45. -Majd­nem betegség. (Beküldte: Kiss Sándor, Matuškovo) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Ki népét, nemzetét szereti, igaz ember csak az lehet. Május nyomában érkezem, Napsugár ruhában, Dalos madár tenyeremen Azt fütyüli, nyár van. Nyár van, t míg a magas égbe Madarat riipítek. A zöldülő mezőkre új Szőnyeget terítek. Szőnyegemet kihímezem Virággal, kalásszal, Gyönyörködhessen az ember, Ha jár a határban. CSONTOS VILMOS A gyermeknapi majális ta­Ián még sohasem sike­rült ilyen jól. Kora délután vidám nótaszóval vonult fel az ünnepeltek tarkabarka-ruhás serege a pályára. A műsor el­ső részében az óvodások hol pityergő, hol mosolygó szájjal elmondták versikéiket, eltipeg­ték kedves táncaikat, majd az Iskolások következtek. Vidám jelenetek, versek, s-ínpompás táncok váltották egymást és a műsor után megkezdődtek a vidám vetélkedők. A lepény­evés résztvevői a fülük he­gyéig lekvárosak lettek, amin persze szívből kacagott min­denki. A zsákbafutás sem volt kevésbé mulatságos, hiszen elhemperedett egyik másik, mafd felállva — mivel nem látott kt a zsákból — gyors iramban elindult visszafelé. Horgászat, célbadopás és még ki tudja hányféle játék szóra­koztatta a gyermekeket. A zsákbafutást Pisti nyerte, de nem csoda, hiszen heteken át gyakorolta otthon a kertben. A győztes nagy tábla csokolá­dét kapott, amit azon nyom­ban kl ls bonott és főízűen enni kezdett. Sanyi — aki má­sodiknak futott be — Pistt mellett majszolta a jóízű cso­koládét. Csemegézés közben a verseny során szerzett élmé­nyeikről beszélgettek, a cso­koládé pedig fogyott... na­gyon is gyorsan fogyott. Pisti éppen a felénél tartott, ami­kor szépen visszacsomagolta a papírba. — Mi az, nem bírod meg­enni? — kérdezte nevetve Sa­nyi. — Dehogynem! Kétszer ek­korát is bekebeleznék, de felét hazaviszem az öcsémnek... — Persze... a betegnek ked­veskedni kell. — Nem csak azért, mert most beteg, mi megszoktuk, hogy mindenen megosztozko­dunk. Felezünk. Nem is esne már jól semmi, ha nem így tennénk.... — Sajnállak, öregem — gú­nyolódott Sanyi —. Látod, ne­kem sokkal jobb sorom van. Egyedül vagyok, nem kell osz­tozkodni senkivel, mindent megehetek, amit csak ka­pok ... Pisti nem válaszolt, csak zsebébe süllyesztette a fél táb­la csokit és elindult a célbado­báshoz szerencsét próbálni. Késő délutánig folyt a vidám játék, a nagyszerű gyermek­napi szórakozás. A két fiú az­előtt nem volt túl jó barátság­ban, de a zsákbafutás valahogy közelebb hozta őket egymás­hoz. Pisti könyvet ígért Sanyi­nak, ezért — amikor estébe haflott már az idő — együtt indultak hazafelé. Alig értek be a szobába, Peti — a két év­vel fiatalabb kisöccs — indián diadalordítással ugrott bátyja nyakába. — Mit hoztál, Pistikém? — kérdezte, amikor nagynehezen vísszabújtatták az ágyba. Pistt átadta a fél tábla cso­koládét és a lábadozó mohón enni kezdett. Eközben Sanyi is megkapta az ígért könyvet, de valahogy nem akaródzott ha­zamenni. A kis Peti vidáman 'csacsogott, mafd újból és új­ból kiugrott az ágyból, hogy bemutassa a legújabb cselgáncs fogást. Vidáman birkózott bátyfávál a jó puha szőnyegen, amíg végül is anyu ágyba pa­rancsolta. — De mikor olyan büszke vagyok Pistire — duzzogott Peti... olyan ügyes, hogy megnyerte a zsákbajutást... — Sokat birkóztok? — kér­dezte jélszegen Sanyi. — Hű, rengeteget. Mindig együtt Játszunk, Peti mellett nem lehet unatkozni. Sanyinak egyre az a sok-sok átunatkozott óra Járt az eszé­ben, amit otthon, szobájában eayedül töltött. Hiába voltak a könyvek, a tengernyi játék, néha az sem elégíti kt az em­bert. Jó volna valakihez szól­ni, valakivel bolondozni, ka­cagni, olyan jó lenne ..., ha neki ls lenne egy testvére ..., olyan, mint Peti. VlGH ROZSA A szécsénkei kilencéves Iskola pionír szervezete gondoskodik a pionírok szórakozásáról. A taní­tóelvtárs segítségével a rajta­nács érdekes rejtvényműsort ál­lított össze. A gyerekek örömmel kapcsolódtak be a tanulságos szellemi tornába. De a szécsénkei pionírok a mun­kától sem félnek. Többnapos brí­gádmunkával segítették a helybe­li földművesszövetkezetet a ta­vaszi munkák idején. Deák József, Szécsémke A HENCEGŐ NYUSZI A KOMAROMI PIONIRHÄZBAN A komáromi pionlrház színját­szó köre már hatodszor mutatta be a napközi otthonok, óvodák és iskolák tanulói előtt a Hen­cegő nyuszi című mesejátékot. A sikeres előadásokért dicséretet érdemelnek a színjátszó kör tag­jai akik egész télen át szorgal­masan jártak a pionirházba, hogy szórakoztassák tanulót ársaikat. Példás munkájukért dicséretet érdemelnek: Chotár Márta, Ci­gány Vera, Cigány Éva, Ivantcs Marika és a többiek.Tóth László Felébredt a kakas, körülné­zett, de nem látott semmit: ko­romsötét volt mindenütt. — Ügy látszik, korán ébred­tem fel — gondolta. — Alszom még egy keveset. Azzal újra el­aludt. Szundított egyet, megint fel­ébredt, de künn még mindig sö­tétség volt, nem kelt fel a Na­pocska. — Kukurikú! — gyújtott rá dühösen a megszokott nótájára. — Napocska, kelj feli Vár. várakozik, de a Napocs­ka sehol. Alighanem alaposan elaludt. Erre a kakas torka szakadtá­ból harsogni kezdi: — Kukurikú! Ku-ku-rlkú! Kelj fel. Napocska, ébredj márt Az udvarban a kakas szavára minden teremtett lény felébredt. — Mi ez, miféle rikoltozás ez? — Gá-gá-gá! — kezdték rá a ludak. — Ébredj fel, Napocs­ka! — Mu-mu-mu! — bődült el a tehén. — Napocska, ideje fel­kelned! A tyúkok kotkodácsolni, a ló nyeríteni, a disznók röfögni, a birkák bégetni kezdtek: — Kelj fel, Napocska! Vártak, egyre vártak, de bi­zony a Napocska nem jön fel az égre. Ennének. Innának, de a Napocska sehol. Kitódultak az utcára, ahol a madarak a fákon usyancsak nyugtalanul fészke­lődnek. Mit tegyenek, hogyan ébresz­szék fel a Napocskát? GYERMEKNAP Dénes György verse Molnár András zenéje 2 Béke és reménység ékes szivárványa, Egyesítsen minden népet egy közös családba. Ha fehér, fekete, ha rézbőrű, sárga, Ne szülessen soha többé kínzó szolgaságra I Legyen minden gyermek az élet virága, A boldogabb jövendőnek zöldleveles ága. Szívét a barátság emelje magasra, S mint a zászlót, piros zászlót fennen lobogtassa! NYIKOLAJ MISUTYIN: Ekkor a holló meglebegtette erős szárnyait és elrepült, hogy felébressze a Napocskát. A sötétlő erdők másik végén, a magasló hegyeken túl, a ké­kellő tenger partján palota áll, annak hálószabájában szunnya­dozik a piros Napocska. A le­vegő szinte süt a szobában. Be­repült a holló az ablakon, s költögetni kezdte a Napocskát. De jaj. csak a szárnyait per­zselte meg nagy igyekezetében, bizony alig tudott hazavánszo­rogni. Erre nekidurálta magát a ve­réb, felröppent és elszállt. Ám egy-kettőre vissza is jött, a kút­nál álló vizes vödörbe merítet­te magit, nehezen szedte a lé­legzetet. — No, mit végeztél? Feléb­resztetted a Napocskát? — fag­gatják a háziállatok és a mada­rak. A veréb csak a szárnyit bil­lentette meg nagy szomorúan. — Ugyan! Még jó, hogy el nem égtem Elbúsulták magukat mindvala­hányan, búnak eresztették a fejüket. Mit tegyenek hát, ho­gyan s miképp keltsék fel a Napocskit? — Várjatok csak, atyámfiai! — szólalt meg váratlanul a pi­rók. — Alighanem kifundáltam a módját. Odasietett a pincéhez, felka­pott egy darabka jeget, azzal — usgyé — elhussant a Napocs­ka birodalma felé. A jég átkozottul hideg, majd lefagynak a pirók lábácskii, de ő mindent elvisel és egyre csak repül. A palota már messziről ontot­ta a hőséget. De a piróknak nem szállt Inába a bátorsága, az ablakhoz repült és a jégda­rabkát egyenest a Napocska párnájára hullajtotta. 0 maga meg szállt ts vissza. A jégdarabka megolvadt és végigfolyt a piros Napocska for­ró orcáin. Napocska eltüsszen­tette magit, ettől felriadt és ijedten kiáltotta: — Jaj nekem, de elkéstem! Azzal sietve felatapaszkodott az égboltra, hogy világítson és melengesse a földet. Hazaért a pirók s csak akkor vette észre, hogy a begye egé­szen piros. Megperzselte a Na­pocska. No, de a fő az, hogy ő maga nem égett oda. Gyerekek, ha piros begyü szürke madárkát láttok, tudjá­tok meg, hogy az — pirók. Az a bátor madár, amely egyszer felkeltette a Napocskit. Kovács László fordítása Gondoljatok rájuk is Nem tudom hogyan hívják ezt a rémült tekintetű néger kis­lányt a hatalmas rendőr árnyé­kában, csupán annyit tudóik ró­la, hogy hat esztendős és az Amerikai Egyesült Államok Ala­bama államának Birmingham vá­rosában lakik. Ezt a gyereket sok társával együtt a rendOrség letartóztatta és napokig börtön­be zárta. Mi volt a bűne? Mit követhet et egy ilyen Játéknak élő, ártat­lan kislány? A faji megkülönböztetés ellen tüntető felnőttek közé állt és ö ts követelte, hogy együtt Járhasson iskolába a fehér gyerekekkel, ne legyenek elkerítve a játszóterek, strandok a néger gyerekeknek. Rendezett sorokban vonultak vé­gig az utcán, miikor a rendőrség durván rájuk támadt és akiket összefogdostak börtönbe hurcol­ták. Ma a nemzetközi gyermekna­pon gondoljatok azokra ls, akik­nek nem olyan gondtalan és örömteli az élete mint a tiétek. NYIKOLA SCSEPENKO: MIÉRT? Szását folyton korholta a mamája, hogy mindig koszos a keze. Egyszer aztán, mikor alaposan megmosta a kezét, el­határozta, hogy nem fog ho­mokkalácsot gyúrni, hozzá sem nyúl semmihez, és eldi­csekszik majd a mamájának tiszta kezével. FOGALMAZÁS A tanító néni megkérdezi Jóskát: Hogy lehet az, hogy „Az én kutyám" című fogalmazásod szó szerint olyan, mint a bá­tyádé? — Persze hogy olyan, hiszen ugyanarról a kutyáról írtam. SEGÍTETTÜNK A SZÖVETKEZET­NEK 2. így lehet egyetlen vonás­sal' lerajzolni. l 3. A furfangos számból 2-est, 9-est és 7-est lehetett kiolvasni. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­tek: 1. Raufstein Erzsébet, Hor. Králová 2. Mészáros Mária, Léva, 3. Sátor Zoltán, Alistál, 4. Ko­vács Valéria, Bratislava. A KÉT HETE MEGJELENT FEJTÖRŐ HELYES MEGFEJTÉSE: 1. Nemzetközi gyermeknap. 4. így jut egy pont Oj SZÖ 8 * 1983. Június 1,

Next

/
Thumbnails
Contents