Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-08 / 156. szám, szombat

Borsot törtek a cipőkirály orra alá Gottwaldovban nemcsak cipőt gyártanak A

z újságok legfeljebb néhánysoros hírben emlékeztek meg róla, hogy a finommechanikai üzem most ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját. Az olvasó meg esetleg erre gondolt: „Hát Gottwah dovban nemcsak cipőt gyártanak?" A külkereskedelmi osztály vezetőjének irodájában, beszélgetés közben rá-rápislantok az imént érkezett levelek borítékaira. Kiváncsiskodásom közben lelki "szemeim előtt szinte az egész világ valamennyi földrésze megjelenik. Igen, arra a legfelül heverő borítékra .kacskaringós arab írásjelekkel nyomtatták rá a cégjelzést. A Közel-Kelet valamelyik országából érkezett. A másik levél Indiából jött, a harmadikat Ceylonban adták postára. Egy további borítékon etiópiai bélyeget veszek szemügyre, de DélAmerikából, a Távol-Keletről, sőt Ausztráliából ls érkezett ma levél. A címzés valamennyin ugyanaz: A Gottwaldovl Finommechanikai Üzem. Béleška Jaroslav — külkereskedelmi szakember — találomra kihúz egyet a levelek közül. — Indiából Jött, — mondja egyszerűen, mintha azt mondaná, hogy a szomszéd faluból Irt neki egy barátja. — Személyesen ls ismerem a levél feladóit. Alig egy hete érkeztemjiaza Indiából. Aztán gyorsan átfutja a levelet. A fejét csóválja. — Megint ki kell küldenünk valakit — mondja csak így maga elé. — Talán hibás gépeket szállítottunk az Indiaiaknak — kérdeztem kíváncsian. — Hibás gépeket??? Az még nem fordult elő, hogy ebből a gyárból hibás gépek mentek volna külföldre. Az indusok azt írják, hogy problémáik vannak az üzemszervezéssel. — Üzemszervezéssel? Hát ahhoz meg mi köze a gottwaldovlaknak, hogyan boldogulnak Indiában az üzemszervezéssel? A külkereskedelmi osztályvezető válasz helyett kihúzza az íróasztala egy fiókját, vaskos jegyzetfüzetet vesz ki belőle. Jónéhány éve csinálom már ezt a mesterséget, munka közben bejártam az egész világot. Volt úgy, hogy mulatságos dolgok történtek velem, de bizony olyan helyzet ls akadt, ahol egyáltalán nem volt nevetni való kedvem. Itt van ez a Jegyzetfüzet, ^bbe jegyeztem fel ezeket a mulatságos és kevésbé mulatságos, de mindenesetre tanulságos epizódokat. Olvassa el, ha kedve tartja. Talán arra ls megtalálja benne a feleletet, ml közünk nekünk ahhoz, hogyan megy Indiában az üzemszervezés. Sok mindent megtudtam én abból a Jegyzetfüzetből. Versenyfutás a megrendelésért A versenyfutók hárman voltak. Egy svéd külkereskedelmi vállalat, egy nyugatnémet nagyipares és mi, a Gottwaldovi Finommechanikai Üzem. A cél egy megrendelés, sokmilliós értéket képviselő megrendelés elnyerése volt. Egy indiai társaság pályázatot hirdetett. Cipőgyár építését tervezték. A pályázat egyik legfontosabb feltétele a korszerűség volt. Ha valaki meg akar nyerni egy pályázatot, rendszerint alá kell magát vetnie a pályázat feltételeinek. A nyugatnémetek ezt, úgy látszik, fordítva akarták megvalósítani. A pályázatot kihirdető vesse alá magát a pályázó feltételeinek. A szemfüles pénzemberek ugyanis megtudták, hogy az indiai társaság a kezdet kezdetén áll és nem túlságosan bővelkedik az anyagi eszközökben. A tervrajzokhoz mellékelve még a következő megjegyzést fűzték: „Az elkészítendő gyár részvényeinek egyharmada a nyugatnémet érdekeltség tulajdonéba megy át". És — mintha véletlenül történt volna — ugyanabban az Időben egy nyugatnémet bank szakemberei is megjelentek a láthatáron. A svédek valamivel tisztább ajánlatokkal léptek porondra. Azt mondták, a gépek egy részét a külkereskedelmi vállalat svéd gépipari üzemektől tásárolja, de a gépek többsége Angliából, vagy Nyugat-Németországból kerül majd a felépülő gyárba. — És ha történetesen üzemhiba fordul elő a gépeknél — kérdezték az indiai üzletemberek. Akkor honnan szerzünk mi szakembereket a hibák kijavításához? A svédeknek a nyíltan feltett kérdésre most már színt kellett vallaniuk. — Kérem, mondta a külkereskedelmi vállalat megbízottja, mi csak kereskedők vagyunk. Mi javításokkal, üzembeállítással már nem foglalkozunk. Ahhoz nekünk semmi közünk. Sorra került a harmadik pályázó is — a Gottwaldovi Finommechanikai Üzem. A nyugatnémet és a svéd üzletemberek — csak felületesen legyintettek. Azt mondták: „Csehszlovákia számunkra nem ellenfél. A verseny kettőnk között dől el". Ügy látszik, valahol elszámították magukat, mert a pályázatok mérlegelése után az Indiai cégtől mind a nyugatnémetek, mind a svédek udvarias hangú levelet kaptak. „Értesítjük, hogy a szóban forgó megbízatást a Gottwaldovi Finommechanikai Üzemnek adtuk..." A gépszerelést végző csehszlovákiai szakemberek vezetője poharazgatás közben megkérdezte egyszer az Indiai vállalkozók egyikét: — Uram, most már árulja el, miért mi kaptuk a megrendelést? Az indiai pénzember elgondolkodott, majd kérdéssel válaszolt a kérdésre: — A nyugatnémetekre gondol? Hallott már maga egyet-mást a „gazdasági beszivárgásról", amit maguk — kommunisták — neokolonializmusnak neveznek? — A svédek ajánlata meg azért nem nyerte meg tetszésünket, mert azok nem tudtak volna egységes rendszerű gépeket szállítani. Mind más és más országban készült volna. Itt, anol kevés a szakember, ilyenre is gondolni kell. Maguk csehszlovákok az utolsó ösavarlg egy üzemben készítik a gépeket. Ideszállítják, felszerelik valamennyit, Gottwaldovban, ha kell, akár egy éven át is bajlódnak a mi Jövendő szakembereinkkel megtanítják őket a gépek kezelésére. És ha jól tudom, a pályázatban arra is kötelezték magukat, hogy az üzemszervezésnél ls segítségünkre lesznek. Tudja mit Jelent ez Itt Indiában, ahol eddig az egész cipőipar Idegen kézben volt? Egy úriember szavát adta .:: Az úriembert Csehszlovákiában mindenki ismeri. A neve: Bafa. Ez az úriember nyílván nagyzási mániában szenvedett, mert egy egész várost nevezett el magáról. Csak a legfiatalabb generáció nem tudja nálunk, hogy Partizánské-t még nem is olyan régen Baťovany-nak hívták. Az il>en vágású úriemberek nyilván kijönnek a sodrukból, ha megsértik őket. Hát még akkor hogy kijönnek a sodrukból, ha ez a „sértés" a zsebüket is érinti. Hát a Bafa zsebét alaposan érintette az az 1948-as sértés, amit a nevezett évben Csehszlovákia népe „követett" el ellene. Bafovany-t egyszerűen Partizánskéra változtatta, az ország területén levő gyárakat meg egyszerűen elvette Bafa úrtól, aki ezután kénytelen volt megelégedni a világ más országaiban lévő néhány tucatnyi gyárával. Indiában is van Bafának néhány cipőgyára. A gyárakat még valamikor az első háború után építette. „Miért éppen Indiában", kérdi talán az olvasó. A válasz egyszerű: Mert sehol máshol a világon nem olyan olcsó a munkaerő, mint Ázsiában. Ha egy pár cipő előállítási költsége Angliában két dollár, Indiában csak néhány cent. Majdnem éppen csak a nyersanyag árát kell megfizetni. A szegény pária örül, ha annyit ls keres, hogy magának, meg családjának jusson egy-egy marék gabona. Meg a gépekbe való befektetés ls minimális itt, mert sokkal olcsóbb a gyártás elavult gépekkel és olcsó munkaerővel, mint új gépekkel és kevés, de magas képzettségű munkással. „Konkurrencia meg egyáltalában nincs Itt — gondolja Bafa úr — anynyit és úgy gyártok, árumat annyiért adom el, amennyiért akarom." Nemzetközi vásár volt India fővárosában. A szocialista országok, a kapitalista vállalatok sátrai között, mint egy külön sziget, ott állt Bafa sátra is. Bejárata felett jelmondatként ezúttal nem a már nálunk ls megszokott bafás szellemeskedés állt, hanem méteres betűkkel a követkeeő mondat: „Bafa nem vásárol a vasfüggöny mögül". Ez nyilván visszavágás akart lenni a „sértésért", hogy tíz egynéhány éve elvették tőle a csehszlovákiai gyárakat. ... de nem tartotta be az adott szót Néhány napja tartott már a vásár, milliós értékek cseréltek gazdát, mikor mint derült égből a villámcsapás, a Bafa sátrába is eljutott a szenzáció: A csehszlovák berendezéssel gyártó Indiai/cég a Bafáénál sokkal Jobb minőségű és olcsóbb cipőt dobott piacra. — Csehszlovák gépek — hördültek fel az úriember ügynökei. Örák alatt a „nagyfőnöknek" Is fülébe jutotl a szenzáció. Azt mondják, rögtön repülőre ült és meg sem állt a vásárig. Inkognltó bement a csehszlovák pavilonba, szemügyre vette az új gépeket. Azokat a gépeket, melyeket az ó valamikori gyárában készítetlek. A kiszivárgott hírek szerint ezután a látogatás után Bafa órák hosszat tárgyalt legjobb szaktanácsadóival. Majd végül elrendelte, hogy — természetesen egy külföldi kereskedelmi vállalat közvetítésével — vásároljanak néhány tucatot a gottwaldovi gépekből. A Bafához közelállóktól hallotta egy nyugati újságíró, hogy a „nagyfőnök" azt mondta: — Életem legnagyobb veresége! Saját gyáram készítményét kell megvásárolnom. Nagyobb veszteség ez nekem, mintha öt gyáram porrá égett volna. De meg kellett tennem, mert India az azért csak India — négyszázmillió embernek sok cipő kell. Mentsük, ami menthető. m m m A külkereskedelmi osztályvezető jegyzetfüzete szerint a kommunisták — ahogy Bafa egyszerűen a gottwaldovlakat és a többi csehszlovákiait nevezi — azóta is sok borsot törtek a cipőkirály orra alá. Az új afrikai országokban tucatnyi gyár épül már, nagyréc-zükbe a Gottwaldovi Finommechanikai Üzem szállítja a gépeket. Csehszlovákiai szakemberek készítenek el ott mindent az utolsó szögig. Ceylonban például a cipőipari egyeduralkodó (szintén Bafa) csaknem felére volt kénytelen csökkenteni az árakat, mert ott is elkészült egy új csehszlovák gyártmányú cipőgyártó üzem. Páratlan népszerűséget szereztek hazánknak ebben a távoli országban is a gottwaldovi tervezők, szerelők, mert valahogy híre futott, miért lett egyszerre olyan olcsó a lábbeli. Hiába, kacskaringós útja van néha a népszerűségnek. A Gottwaldovi Finommechanikai Üzem ls részesévé vált a két világ közötti békés együttélés megteremtésének. Az eddigi jelek azt mutatják, hogy a gazdasági harc végső eredménye nem kétséges. TŐTH MIHÁLY GOTTWALDOVI PANORÁMA (Barsi Imre felv.) Épül a város Partizánske hatalmas cipőgyár nemcsak hazánkban, hanem külföldön is Jól Ismert. A cipőgyár egyre bővül, de gyorsan fejlődik maga a város is. A nyitrai építővállalat partlzénskel részlege az utóbbi négy év folyamán több mint 450 lakást épített, főleg a cipőgyár dolgozói számára. A lakásépítés üteme Partlzánsken ez Idén sem csökkent. Az első negyedév folyamán az üzem dolgozót 40 szövetkezeti lakást adtak át rendeltetésének. A harmadik negyedévben 53 állami lakás és egy 240 ágyas diákotthon építését fejezik be. Az üzem ipari létesítményeket is épít, mégpedig ctpőraktárt, öntödét és transzformátor-állomást. A város nevezetességei közé fog tartozni a most épDlő 14 emeletes munkásszállás, melyben a cipőgyár 500 fiatal dolgozója talál szépen berendezett, korszerűen felszerelt otthonra. Mikuláš Maťašeje, Bratislava A Spišská Nová Ves-i járás Stará Voda-i erdőgazdasági üzemének egyik legkiválóbb dolgozója Július Slivenský, a CSKP XII. kongresszusa brigádjának vezetője. Slivenský már 1959-ben lánctalpas traktorral vontatta a kidöntött szálfákat az erdőből. Rendkívül nehéz munkafeltételei ellenére is átlag 133 százalékra teljesiti a tervfeladatokat. Jó munkájáért többször kitüntették és 1962-ben egyhavi látogatásra küldték a Szovjetunióba. (G. Bodnár felvétele — CTK) Az űrhajós levele KEDVES BARÁTOM! Tizedik napja repülök, de csak most küldöm az ígért beszámolót. Rossz levélíró vagyok, hiszen tudod! Ám ez csak egyik ok. A másik (s ez fontosabb/ a súlytalansági állapot, az állandó lebegés, amely szinte lehetetlenné teszi az írást. Egyébként erről még szó lesz ... Az űrhajó műszerei — véleményem szerint — jól működnek. Igaz, nem sokat értek az egészhez f neked, mint barátomnak bevallhatom), de hát nem is azért küldtek fel riportert a világűrbe, hogy mindenféle bonyolult műszerrel bajlódjék. Ezt a munkát az irányító központ végzi helyettem lentről. Egyetlen feladatom a megfigyelés, Jegyzetek készítése, adatok gyűjtése a megírandó riportsorozathoz. Eddig tíz jegyzetfüzetet írtam tele ... I Az imént jegyeztem jel az irányító központ jelentését: „Az űrhafó állandóan az előre meghatározott pályán halad..." Ez a tény megnyugvással tölt el, mert eszembe fut, hányszor tévesztünk utat odalent a Földön — sokkal kedvezőbb körülmények között. Igaz, ott jobbára műszerek nélkül kell boldogulnunk ... Ülök a kabin ovális ablaka mellett, térdemen blokkszerű jegyzetfüzet és — lelkiismeretes újságíróhoz illően — figyelem, nem történt-e a legutóbbi évezredek folyamán valami visszaélés, szabálytalanság, avagy törvénysértés a világűrben. Egy tíznapos helyszíni szemle alapfán még korai lenne határozott véleményt nyilvánítani, esetleg meszszemenő következtetéseket levonni az Egészről, annyit azonban máris megállapíthatok, hogy a személyi kultusz — mint olyan — itt teljesen Ismeretlen. (Ám az is lehet, hogy torzításait már régebben felszámolták./ A csillagok között igen jó a kollektív szellem és a munkajegyelem. Vannak ugyan nagyobb, mondhatnám: kiemelt égitestek (pl. a Nap/, melyek látszatra mozdulatlanok, cselekvésre képtelenek s melyek körül bolygók serege kering s ez szinte kísértetiesen emlékeztet a személyt kultuszra, de hangsúlyozom, ez csak látszat. Mert mindez a Törvényesség betartásával, magasabb, egyetemes cél érdekében történik. Bár nem tartozik szorosan ehhez i a tárgyhoz, itt jegyzem meg, hogy Földünk, mint ahogy sejtettem is, eléggé Jelentéktelen funkciót tölt be a Világegyetemben. Ktcsi, mondhatnám jelentéktelen „egzisztencia". Ügy érzem azonban, nagyon szép gesztus volt tőle — s ez bizonyára sokat emel űrbéli tekintélyén hogy annyi égi nagyság közül egyedül, vállalni merte — mintegy adoptálta az Embert. A táf, akarom mondani: az Dr, eléggé egyhangú, szinte sivár fenyvesek, haragoszöld rétek, fehéren virágzó kökénybokrok látványához szokott szememnek. Amíg csak a Föld körül keringtem, fó volt: élvezhettem a színek és fények tobzódását. Öreg bolygónkat a szivárvány színeinek köntösében láttam. Pontosan olyan volt, amilyennek Gagarinék leírták. Sajnos, már ötödtk qapja repülök egészen más irányba — a fényt megközelítő sebességgel, s azóta a láthatár egyre unalmasabb. Feljegyeznivaló még mindig akad bőven, de esztétikai élményben már alig van részem. A külvilág legalábbis alig nyújt már efféle élményt. Tegnap unalmamban olvasni kezdtem. A tudósok ugyanis megengedték, hogy néhány könyvet ís jelhozzak. Nem sokat persze, nehogy megterheljük az űrhajót. Kézikönyv táram alig néhány verseskötetét, egy-két regényt s a tíz nappál ezelőtt megjelent lapokat, folyóiratokat tartalmazza. A versekkel roszszul jártam. Elsősorban modern, úgynevezett „kozmoszverseket" hoz tam magammal, gondolván: itt talán megértem őket. Sajnos, a sok „csillag", „meteor", „galakWca", „kozmikus vágy", „sistergő vaa csillagköd" annyira megzavart, hogy jó időbe telt, amíg visszanyertem tájé kozódó képességem. Megállapítottam, hogy a valódi űrben sokkal könnyebben tudok tájékozódni, mint ezekben a versekben ... A versek után az újságokat vettem kézbe. Véletlenül magammal hoztam a Hét ama számát, melyben Mács József veri el a port — úgy látszik foggal — a CSISZ SZKB Magyar Dalés Táncegyüttesének vezetőin. A cikk üdítően hatott rám. Ereztem, hogy az író agodalommál és szere tettel figyeli az együttes sorsát. Azt is megértettem, hogy qz úf műsor nem tetszik a cikkírónak, s hogy ezért foga van haragudni Csak azt nem értem, hogy mit akar, mit vár most már ettől az együttestől. Mert azt nem hihetem Mács Józsefről, hogy a tavalyi, tavalyelőtti, évekkel ezelőtti műsor Ismétlését szeretné., Azt sem értem, mit ért ö a „csehszlovákiai magyar népi tánc" kifejezésen. Ilyesmi ugyanis nincs. Van orosz, cseh, grúz, örmény, szlovák, ma gyar stb. néptánc, csak éppen csehszlovákiai magyar nincs. Es nem is lesz, annál az egyszerű oknál fogva, mert „a népművészet alól roha mosan csúszik ki a talaj" (Cselényi: őszintén az együttesről — Oj ifjúság 20. szám) ... De nagyon elkanyarodtam! A lényeg az, hogy olvasgatok s ha esztétikai élményben eddig nem ts igen volt részem, némi földi táplá. lékhoz azért itt is csak hozzáfutok. S ez jó! Különben amint látod, a súlytalansági állapot mégsem teszi teljesen lehetetlenné az írást. Van úgy, hogy elrúgom magam a széktől és a fülke közepén lebegve fogalmazok. Például most is. Az űrhafó belseje akkora lehet, mint az a padlásszoba, amiben két évig laktunk Ligetfalun, csak teljesen díjmentes — így kétszáz korona zsebpénzem marad. Végül még arra kérlek, ha találkoznál a szlovákgyarmati szövetkezet elnökével mondd meg neki, hogy a Tefúttal ne számoljanak. A név rossz, a Tejúton rengeteg a csillag, de tej nincs rajta egy deci sem. Ezért az Idén lehetőleg ne aljazzák be a szénát a tehenek alá, mint tavaly. Üdvözlettel: 0. H. Fenti levelet az A.-i megfigyelőállomás egyik munkatársa Juttatta el a címemre azzal, hogyha elég érdekesnek találom, közöljem lapunkban. Kérésének eleget tettem. ZSELY1 NAGY LAfOS 1983 . j úniu* 9, 0} ,.lt 5 * I