Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-01 / 149. szám, szombat

Hogy ne maradjon egyedü Még a télen történt, hogy egy kis faluban tárgyaláson vettem részt. Házastársak civakodtak egymással. Az asszony elhagyta férjét és most bútorainak, ruhaneműinek kiadását kérte bírói úton. Az ilyen perlekedés, ha nem is mindennapos, de elég gyakori ahhoz, hogy ne tartson igényt szélesebb körű nyilvánosságra. Ebben az esetben a körülmények azok, amelyek arra érdemesítik az ügyet, hogy tudomást szerezzenek róla mások ls. Egy férfi verekszik itt azért, hogy huszönöt esztendő minden megalázó szenvedése végül megnyugtató pontban érjen véget. B. Kálmán 25 éves volt, mikor megismerkedett a szerelemmel. Falujából Érsekújvárba került, ahol egy vaskereskedésben dolgozott, itt ismerkedett meg Ilonkával. A lány apja jómódú cipészmester volt, az anya jobb „partit" remélt lányának, azért Kálmán közeledését nem nézte jó szemmel. A fiatalok azonban megértették egymást és rövidesen kézfogóra kerül a sor, ha Ilonka a legváratlanabbul nem pártol át máshoz. A lány álhatatlansága mélyen megsebezte Kálmánt, még a városból is elment, de azért meg akarta mutatni, kár volt őt keveselnl, azért ls viszi valamire. Ez áz elhatározás minden podgyásza, mikor a városból elmegy és a — szerelem. Ha akkor a lányt ki tudja törölni a szivéből, egész élete másképp alakul és nem áll itt ma összetörve, idegileg betegen, rögeszmésen hajszolva igazát, melyet meg akar védeni az asszonnyal szemben, kockára téve egészségét, állását, mindazt, ami az életben értéket jelent. De ne vágjunk a dolgok elébe. — Huszonötéves múlt van mögöttünk — mondja B. Kálmán, s kifejező mozdulattal farigcsálja egyik mutatóujjával a másikat. — Így faragta el az életemet, Igy faragta el azt a 25 esztendőt, amelyből ha ötöt együtt töltöttünk. Előttünk is furcsa kép alakul ki a 25 esztendőből. Ilonka első férje a háborúban tűnt el, s mikor egyedül maradt, Ismét találkozott Kálmánnal. A férfi még akkor is szerette s ha az eltűnt férjet holttá nyilvánítják, szívesen feleségül vette volna. Igy is együtt maradtak és a háború végső szakaszát Kálmán kis falujában vészelték át. A béke első hónapjaiban megszületett kisfiúk, akit a törvény szerint az asszony eltűnt férjének nevén jegyeztek be az anyakönyvbe. Az eltűnt férj holttá nyilvánítása után sor kerülhetett volna az esküvőre. Sor is került, csakhogy nem Kálmánnal, az asszonyka más férjet szemelt ki magának. Boldogságuk nem volt tartós, néhány évre válás követte. A bíróság az asszonynak havi 200 korona gyermek-tartásdíjat ítélt meg, miután Kálmántól megvált és férjhez ment. A férfit Ilonka viselkedése, magatartása mélységesen megbántotta és törvény ide, jog oda, a pénzt nem fizette. Azzal védekezett, hojw ő az asszonyt el akarta venni. Ilonka sem hagyta jogalt, Kálmánt 4 hónapi szabadságveszíésre Ítélték. A büntetést le is töltötte s vagy 5—6000 koronát kifizetett. f Ahogy múlt az Idő s Ilonka második házassága után ismét egyedül maradt, a két ember megint csak közeledett egymáshoz. Az aszszonynak hízelgett talán, hogy a férfit újrq és újra megtudja nyerni és minden megbántást feledtetni tud vele kedves szava, mosolya. A férfi talán arra gondolt, hogy az asszony sem fiatal már, vágyik a békére s fiúknak nemcsak otthont akar nyújtani, de az apját is akarja adni. 1960 őszén Ilonka leköltözött Ojvárból, ahol anyjával élt a faluba, Kálmánhoz, aki az ottani szövetkezet traktorállomásénak géplakatosa volt. Nem esküdtek mindjárt össze. Kálmán várt, állhatatos lesz-e Ilonka elhatározásában, megtud-e szokni falun. Ojabb csalódást — érezte — nehezen tudna elviselni. — Egy ízben — emlékszik vissza B. Kálmán — valamelyik barátnője járt nálunk látogatóban. Beszélgettek egymással, mialatt én távolabb voltam elfoglalva valamivel s nem vették észre, hogy időközben visszajöttem. A vendég csodálkozott, hogy Ilonka tud élni falun. Erre az én párom, nagy megrökönyödésemre azt felelte, hogy nem szándékszik másfél évnél tovább Itt maradni, de addig bizonyos okokból ki kell bírni. Mikor egyedül maradtunk, kérdőre vontam, de ő mindig ki tudott magyarázkodni, én meg mindig gyenge voltam vele szemben. Hatvanegy karácsonyában aztán össze is esküdtünk és a HNB elöljárósága előtt még egyszer megkérdeztem: meggondolt-e mindent jól, mert azt akarom, hogy ez a kötés egy életre szóljon. Esküvő után a fiúnkat ls a saját nevemre Írattam. Hatvankettő májusában Ilonka egy nap felült az autóbuszra, hogy a szomszéd községbe menjen fogorvoséhoz s többé nem jött vissza. B. Kálmán csak azon a tárgyaláson látta ismét a feleségét, amelyet én is végig hallgattam. Mi történt a közbeeső hónapok alatt? Egyedül vállalta a háztartás minden gondját, a szövetkezetben végzett munka mellett ellátta az állatokat, gondozta a kertet, száraz koszton élt, egészségi állapota leromlott. Az orvos komoly intésére az őszi munkák elvégzése után megkérte a szövetkezet elnökét, hogy szüneteltethesse a munkát tavaszig, azután — reméli, hogy közben egészsége helyreáll — Ismét dolgozni fog. A tárgyalást múlt év december elején tartották meg. Az asszony férje elhagyását azzal indokolta, hogy üldözte őt, részeges volt, lem adott pénzt a háztartásra. Egyben az jzóta 13 030 koronára felgyülemlett gyerektar!ási dijat is Igényelte, amely a házasságkötéskor természetesen elesett és bútorának, ruhaleműjének kiadását, amelyet férje megtagadott. Az asszony nyugodt volt, elszántnak és céltudatosnak látszott. Férje pllenben beteg, idegbeteg ember benyomását' keltette. Rendkívüli mértékben felizgatták felesége vádjai. Fejezet egy ember életéből Ml Is igaz hát ezekből a vádakból? A faluban egyöntetűen állítják, hogy egy — még nőtlen korában lezajlott — kocsmai öszszetűzés után lábát a kocsmába nem tette, soha részegen nem látták. Szomszédok tanúsítják, hogy sokszor a Jelenlétükben adta át felesége kezébe keresetét az utolsó fillérig. Hogy mennyi volt ez a kereset, arról a szövetkezet irodájában kapunk felvilágosítást. Munkájára nem hallottunk panaszt, hatszáz munkaegysége is volt évente. A szövetkezeti bolt üzletvezetője azt állítja, hogy B. Kálmán felesége eszközölte a legnagyobb bevásárlásokat, mindig bővibén volt a pénznek. \ — Én — mondja az egyik szomszéd asszony — nem tudtam addig, hogy ml az ananász, míg Ilonka meg nem kínált. Szerette a finom dolgokat, nem sajnált magától semmit. És még egy némán beszélő, de ékesen szóló tanút idézünk. B. Kálmán kertjében szabályos kis fürdőmedence áll, a levezető lépcsőtől fokozatosan mélyítve, hideg-melegvizes csappal s hogy a fürdőző nyugalmát ne zavarhassák, üvegezett tetővel. Bizarrül hatott a kis fedett fürdő a falusi kertben. A gazda maga építette, s aligha teszi ezt olyan nőért, akit nem szeret. Mi igaz hát az asszony vádaskodásából. Volt-e goromba hozzá a férje? Igen, volt. De testileg soha nem bántalmazta. B. Kálmán elmondja, miért vesztette el a türelmét. — Esküvőnk után alig egy hónappal Ilonka szó nélkül elutazott 2—3 napra. Hiába kérdeztem merre járt, azt felelte, miféle ember az, aki nem bízik meg a feleségében. Kértem, ne menjen olyan gyakran, nem engedhetjük meg magunknak az ezzel járó költségeket, az utazás csaknem kéthetenként megismétlődött. A legtöbb botránkozást ezt okozta köztünk. — Soha nem szeretett engem — veti oda az asszony. — Csak az érdek vezette. A 13 000 korona gyermektartást akarta megtakarítani, amivel tartozik. B. Kálmán felhorkan s a méltatlankodástól nehezen, dadogva tör elő száján a szó. — Tizenötezer korona megtakarított pénzem volt, mikor hozzám jött. Három hónap alatt elköltötte. Mikor pénzt kért a karácsonyi bevásárlásra, majd elakadt a lélegzetem. Arra a kérdésemre, hogy hová lett a félretett öszszeg, azt válaszolta, valami adóssága volt. Elnéztem ezt is, és eladtam a televíziót, hogy ne maradjunk karácsonyra pénz nélkül. És még 13 000 koronát követel rajtam? Hiába magyarázták B. Kálmánnak a törvény rendelkezéseit, hogy ezzel a pénzzel nem lehet letudni a gyermektartás hátralékos összegét. Hiába magyarázták, hogy az asszonynak, ha elköltözött, jogában áll a saját és gyermekük holmiját elvitetni. Gonoszul becsapottnak és megrövidítettnek érzi magát, és makacsul a saját feje szerint keresi az igazságot. — Amíg az én nevemet viseli, semmit sem vihet el, semmire sem tarthat igényt. Jöjjön vissza, vagy pedig adja be a válópert. Ha elválik, mindent megkap. Az asszony ügyvédje inti B.-t, hogy valakit ily módon kényszeríteni a válásra zsarolás és erkölcstelen. Ügyfele nem akar válni. Nem ismerem a jogi álláspontot ebben az esetben, de azt sem tartom éppen erkölcsösnek, hogy valaki otthagyja férjét, minden házasságból eredő kötelezettségének fittyet hány, ellenben a csupán Jogilag fennálló házasságból eredő előnyöket élvezni kívánja. B. Kálmán válni akar, és természetesnek tartja, hogy a válókeresetet az asszony adja be, ő volt, aki elhagyta otthonét. Tovább Így okoskodik. — Nem tudok a végtelenségig úgy élni a falu végén, mint erdőben a fa. Magam mosok, főzök, takarítok, de ha akadna asszony, akivel megértjük egymást, eljön-e hozzám szeretőnek, hogy a gondomat viselje? Megkockáztatná-e — már ha nem is a szóbeszédet — de azt, hogy egy napon eljön a törvényes feleség és kikergeti? Azóta a decemberi tárgyalás óta elmúlt néhány hónap. A feleség bejelentette igényét B. Kálmán ingatlanára a tartozás fejében. A férfi végre beadta a válópert, csak attól tart, hogy az asszony ügyeskedése folytán majd az ő hibájából mondják ki a válást. Irtózik a gondolattól, hogy a 25 évi huzavona után mindennek a végén ő húzza a rövidebbet Követeli, hogy az asszony vonja vissza alaptalan vádjait, és a gyermektartási összeg ren des havi átutalásán, valamint a hátrálék rész letekben való törlesztésén kívül több igényt ne támasszon vele szemben. Az akták gyűlnek, az ügy még nem nyert befejezést. B. Kálmán még ma is orvosi kezelés alatt áll. A hivatalos diagnózis azt bizonyltja, hogy az áldatlan viszálykodás erősen kikezdte egészségét. Mint a gyógykezelés sikeréhez szükséges feltételt, követeli meg az orvos „családi kellemetlenségeinek gyorsított felszámolását" és fontosnak tartja a kezelés alatt a beteg életéből kiiktatni minden zavaró, izgató körülményt, amelyek egészségét komolyan vészé lyeztetik. B. Kálmán, amennyire erejéből telik, az utasításokat betartja, főz, szedi az orvosságokat, s úgy érzi, Idegállapota javul, megnyugszik s örömmel gondol rá, hogy tavasszal a munkát ismét felveheti. Jelentkezett is a szövet kezetben, de meglepetés érte. Azt a választ kapta, hogy le is út, fel is út. Nem veszik vissza. Ez újabb csapást mért rá. Nemigen érthető a szövetkezet magatartása, jó munkásnak ismerték el B. Kálmánt, mikor ottjárva kérdezősködtünk felőle. A helyi pártszervezet is megerősítette ezt. A falusi nőtanács elnöke, a szomszédok s az emberek általában B. Kálmán mellett nyilatkoztak. A szövetkezet vezetősége azonban makacsul kitart álláspontja mellett. Az emberiesség azt követeli, hogy ne legyünk közömböse^ mások bajaival, nehézsé geivel szemben s ha az arra szoruló segítséget kérő kezét a társadalom felé nyújtja, ne lökjük azt vissza, hanem ragadjuk meg és segítsük talpra állítani. Ha egy ember egzisztencia járói van szó, nem szabad esetleges személyi szempontok szerint eljárni. Hová Jut ez az ember, ha a talaj teljesen kicsúszik a talpa alól? B. Kálmán nem pozitív hős, s azt sem ál líthatom, hogy teljesen a saját hibáján kívül jutott a nehéz lelki válság hínárjába, de miért ne foglalhatná el a szomorú közjáték után azt a posztot, amelyen évek hosszú során át jól dolgozott, és még sok hasznos munkát végezhet szocializmust építő társadalmunkban, ahol már régen megtalálta és megállta helyét. Hisz' nálunk az ember az embernek elvtársa. ORDÖDY KATALIN MODERN MESE a napközi otthonról A rádió már rég elmondta, hogy „Jó éjszakát, gyerekek, remélem ágyban vagytok már", de Péterke szemére még mindig nem jött álom, csak hánykolódott a kiságyban. Édesanyja lábujjhegyen odament hozzá, homlokára tette a kezét, nincs-e láza a kisfiúnak. A gyereknek kutyabaja se volt. — Édesanyám — mondta — én már úgy megúntam azokat az állatmeséket a rádióból. Folyton csak Piroskáról meg a farkasról, a ravasz róka komáról és a tapsifülesről szól az esti mese. Mesélj már nekem valamt mást — modernebbet ls — a traktorról, vagy a kombájnról. Vagy tudod mit? Láttam valamit a TVben. Arról mesélj I — Mit láttál, kisfiam? — Napközi otthont, édesanyám. Arról ls mesélhetnél, a TV-ben láttam, mennyi szép játékuk van azoknak a gyerekeknek, akik a napközibe járnak. Édesanyjuk reggel elviszi Okét, aztán egész nap nincs több gondja velük. Nyugodtan dolgozhat a szövetkezeti földeken. Ügye édesanyám, mesélsz a napköziről? Mindjárt elaludnék, ha arról mesélnél. K * t — Hol volt, hol nem volt — kezdte a mesét Petlke édesanyja — itt a szerdahelyi járásban az M-l faluvégen volt egyszer egy kocsma, igaz, nem forgott kacsalábon, mint a mesebeli kastélyok szoktak az aranyerdBben, de a kocsmáros bácsi azért éppen olyan jól kimérte benne a féldeciket, meg a nagyfröccsöket, mintha kolbászból lett volna a kerítés és mézeskalácsból a fala. A kocsmában a falu érdemes vezetót gyakran eltűnődtek, miért olyan gyenge a helyt szövetkezet. — Nekem az a gyanúm, mondta egyszer az egyik szövetkezetes, azért terem a ml határunk olyan keveset, mert az égbolt Itt a falu felett a legmagasabb, hát minden felhő elkerül bennünket. A többiek elismerően bólogattak. Lám, gondolták, Itt az ész! — Nemcsak ott van azonban a hiba — mondta az egyik funkcionárius és tekintetét körülhordozta a többleken. Az a benyomásom, hogy eddigi munkánkban megfeledkeztünk az ideológiát front fontosságáról. A felszólaló még egyszer magabiztosan körülnézett és várta az elismerést, ami nem ls maradt el. — Lám-lám, — mondta a féldecizők közül a legöregebb és a legeszesebbnek tartott bácsi —, meglátszik rajtad, hogy alig fél éve jöttél haza a kéthetes iskolázásról. A funkciós látta, hogy felfigyeltek szavára, hát derekasan kötötte ts az ebet a karúhoz: — Igen az ideológiai nevelés és az ifjúság problémája szorosan összefügg. Javaslom ezért, építsünk egy új kocsmát, ahol az Ifjúság méltó keretek között összejöhetne, ahol ml öregebbek hatékonyan irányíthatnánk a fiatalok ideológiai nevelését. — Helyes, mondta egy bácsi a sörözők közül, miközben megsodorlntotta szép fehér bajuszát. A javaslatot foglaljuk jegyzőkönyvbe, hadd váljék határozattá. Elvégre a HNB-tanács többsége Itt van. A jegyzőkönyv elkészült, néhány aláírással éppen hitelesíteni akarták már, amikor az egyik békésen Jéldeciző odakapott, hol fészkel az agy: ~ Hohó, várjunk csak I Egy füst alatt azt ls eldönthetnénk, mi legyen akkor ezzel a régi kocsmával. — Látod, erre ml nem is gondoltunk, bólogattak többen. Hiába, több szem többet lát. — Javaslatom van, emelte jel kezét egy másik bácsi. Ügy vé lem, kitűnően megjelelne ez az épület óvodának, k járáson már úgyis kritizáltak bennünket, miért nem segítjük az asszonyokat. — Nohát, zúgott végig a kocsmán a helyeslés moraja. Micsoda gondolat I Az okos gondolat általánostetszésre talált, és nemsokára a jegyzőkönyvben ts rögzítették. — De velünk, kicsinyekkel ml lesz, akik még nem járhatunk óvodába, hanem csak napközibe? — kérdezte durcásan Petike. Ránk nem gondolnak a bácsik? — Legyél nyugodt, rátok is gondolnak. Ügy hallom, az egyik vályogjalú istállót az állatorvos bácsi a klsborjúk számára egészségtelennek nyilvánította. Azt beszélik a faluban, abból lesz majd a napközi otthon. Petlke lóízOt ásított. A jó hír megnyugtatta és hosszú szempillás bogárszemére rászállt az édes álom. Azt álmodta, hogy a szövetkezetes bácsik a vályogistállóból éppen akkor vezették ki a sok-sok kisborjút. A fehérkötényes napközi otthonos nénik pedig egész nyalábnyl játékautót vlitek be a bocik helyére. TÖTH MIHÁLY MAGASAN A FÖLD FELETT Elnök a nyeregben Az ég felhőtlen, a napfény erős és egyenletes, a sugarak éles szögben pásztázzák a falut, a faárnyékok hosszúak, harmat verte el az utcák porát. A harangláb melletti orgonabokrok lila fürtjein gyémántos, csöppek csillognak, a fecskék csivitelve zuhanórepülést végeznek a fejem fölött. Kétségbeesett berregés a hátam mögött. Nem fordulok meg, anélkül is tudom, ki ez a hajnali motoros. Tapasztalt forgalmista-rendőr módjára megállj-t intek. A motor köhécselve bedöglik. — Jó reggelt! — köszöntöm a motor verejtékező gazdáját. — Legyen, csakhogy a jóból is megárt a sok — hangzik a furcsa válasz. — Jó, hogy bírja ez a masina ...! — Ez? Nem kell ezt félteni. Dehét... én meddig bírom?! — • Engedje meg, hogy emiatt meg én ne rettegjek. Azt mondják, Jóska bácsi vasból van. — Hát persze! Azért izzadok ennyire.. .1 — Merre járt ma reggel, Jóska bácsi? — Sokfelé. Karikásban, Peszerényben, a kertészetben, de még Sósárban is. — Van vagy huszonöt kilométer, oda-viszsza... — Alighanem. De Peszerénybe még vissza is kell mennem. Ott mérjük a háztájit, s az asszonyok várnak. Hogy mennyi baj van ezekkel az asszonyokkal, te nagyég! Most például valamennyien a tavalyi táblát szeretnék viszszakapni. De most többen vannak, mint tavaly. Megmondtam már nekik, hogy az újak másutt kapnak földet, mégis kétségbe vannak esve. Az előbb már egészen méregbe jöttem a sok siránkozás láttán. Azt mondtam nekik, hogy akinek nem jut itt, az majd kap a Holdban háztájit. — Belenyugodtak? — kérdem nevetve. — Gondolhatod! „Csak rajta — azt mondja az egyik — csak rajta, Jóska bácsi, mérjék ki, biz Isten bekapáljuk ott is!" Már mint a Holdban. Hát ilyenek ezek ...! Beszélgetés közben az elnök egészséges, piros arcát, gyöngyöző homlokát, vaskos, erőteljes termetét, meg az aprócska piros motort: a Pionírt nézem. Amióta felszáradtak az utak, Becskel Jóska bácsi e kis játékszerű járművel közlekedik, napjában többször Is megtekinti a legfontosabb munkálatokat. A motor kicsi, de ha tekintetbe vesszük az elnök mázsányi súlyát, akkor minden további nélkül elismeréssel adózhatunk a gyárnak, amely készítette. — A kertészetben mi újság? — töröm meg a hirtelen beállott csöndet. — Egyelőre rendben van minden. Az új kertésznek papírra írtam, hogy miből mennyit és hova ültessen. Megkért erre ... Ehhez persze tudni kell, hogy tavaly még Becskei József volt a želovcei szövetkezet kertésze — jobban mondva ez év januárjáig, míg elnökké nem választották. Méghozzá milyen kertész voltl Talán a legjobb az egész középszlovákiai kerületben, hiszen 1980-ban köztársaságunk elnökétől vehette át a Kiváló munkáért magas kitüntetést. Abban az évben a kertészet 175 160 korona értékű zöldséget termelt terven felül. A želovcei EFSZ fennállása óta tavaly érte el a legrosszabb eredményeket. Részesedés egyáltalán nem volt, sőt decemberben már előleget sem kaptak a tagok. A januári zárszámadás a sikertelenségek, a helytelen vezetés, a rossz munkaszervezés lehangoló fényeinek megállapítása volt. A tagok észbe kaptak és új vezetőséget választottak. A vezetőség élére a kiváló kertészt, a józan, igazságszerető kommunista Becskel Józsefet állították. Jósolgatni még korai lenne, s amúgy sem érzem magam prófétának. Majd az év végi eredmények döntik el, Igaza volt-e a tagságnak, amikor Jóska bácsi mellé állt. Egyelőre annyit lehet csak megállapítani, hogy a ftnunka szervezettebben folyik, mint tavaly ilyenkor, a kora tavaszi munkálatok első szakaszát agrotechnikai Időben fejezték be s már sarabolják a cukorrépát. Január óta rendszeresen fizetnek a tagoknak. Mindez korántsem csak az új elnök érdeme, de hogy az övé ls, ahhoz nem fér kétség. Jó az, ha az elnök nyeregben ül. ZSÉLVI NAGY LAJOS 19B3. június 1. Oj SZÖ 5 *