Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-27 / 175. szám, csütörtök

NE TOPOGJUNK EGY HELYBEN SZOCIALISTA TÁRSADALMUNKNAK egyre több müveit szakemberre, tehetséges, iskolázott dolgozóra van szüksége. A XII. pártkongresszus határozata, a kulturális forradalom betetőzése ls arra ösztökélnek, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban ezeknek a követelményeknek megfelelő, nagytudású emberek dolgozzanak. Tapasztalatból tudják mindezt már a prágai Pragodév üzem dolgozói is. Ezért élnek az alkalommal, ezért használják ki — kiki képessége és kedve szerint — a vállalat nyújtotta bőséges lehetőségeket a tanulásra. Pedig túlnyomó részben nők dolgoznak itt. Az ízléses, jól szabott konfekció készítése inkább asszonydolog — mégis találnak rá módot, hogy a háztartásra, a családra, a fiatal lányok a szórakozásra szánt idő egy részét ismereteik növelésére fordítsák. A káderek nevelését Libuše Rusovára, erre a sok élettapasztalattal rendelkező asszonyra bízták. Ö maga a felszabadulás után munkásnőként kezdte pályafutását Itt az üzemben. Mostani beosztását már 11 éve tölti be oly gondos hozzáértéssel, amilyen ebben a bonyolult munkakörben szinte elengedhetetlen. Szereti az embereket, megértéssel van problémáik iránt, megtalálja a szivükhöz vezető utat, ezért bíznak benne, ezért hiszik el, tudják, hogy a javukat akarja. Pedig nem kis gonddal-bajjal jár a Pragodév dolgozói számára fenntartott számos Iskola és tanfolyam Irányítása, a dolgozók eligazítása. A VÁLLALAT PRÁGAI tanonciskoláiba sohasem járnak 600-nál kevesebben. Az 5 éves üzemi munkaiskola elvégzését igazoló szabadulólevél de soknak adott már önbizalmat, mennyien jutottak általa magasabb beosztásba, de sok asszony számára nyitotta már meg az utat az esti ipariskolába, a középiskolába, a továbbtanuláshoz. Mert bizony itt sem kevés azoknak a száma, akik nem elégszenek meg eddigi ismereteikkel. Megállást, fáradságot nem ismerve, egyre több, nagyobb tudásra * törekszenek. Mintha nem volna elég számukra a napi munka. És mégsem adják fel a harcot. Példaként Stanislav Kratinovát említjük. Ö sem volt mindig a modelltervező részleg konstrukciós osztályának a vezetője. Hosszú utat kellett megtennie, mlg eljutott idáig. Egyszerű varrónőként kezdte az üzemben. A felsőbb Ipariskolát, az 5 éveset, távtanulóként, már mint 2 kisgyermek édesanyja, napi munkája mellett végezte itt az üzemben. Ekkor már megvolt az a 6 éves gyakorlata is, amely mai munkakörének betöltését feltételezi. Most éppen azért kereste fel Rusová elvtársnőt, hogy megbeszélje vele, ne iratkozzék-e be az idén őszszel először megnyíló és a főiskolával egyenrangú vállalati intézetbe. Úgy hallotta, két hely még betöltetlen. Az előkészítő oktatás a főiskolára már megkezdődött, gyorsan kell határozni, nem lehet halogatni. A férje — úgymond — nem kifogásolja, sőt támogatja igyekezetében. A gyerekek miatt sincs gondja. Már felcseperedtek valamelyest. Amikor ő a könyveibe temetkezik, ezok amúgyis alszanak már. Így hát nincs min a fejét törnie. Három év nem nagy Idő, akkorra megszerzi a mérnöki oklevelet. NEM FÉL A TANULÁSSAL járó nehézségektől. Bensőleg már régen felkészült nagy tervére, sőt még örül is az érdekes tantárgyaknak, a matematikának, géptannak, mechanizációnak, fizikának, ökonomiának, marxizmusnak. Miért is idegenkedne a tanulástól? Hiszen az üzemi munkaiskolában ma már ő maga is előad, a tankönyvek mind elválaszthatatlan, meghitt társaivá szegődtek, ugyanolyan meleg barátság fűzi azokhoz, mint munkatársaihoz. A legtöbben közülük szintén tanítanak az üzem különféle iskoláiban: a könyvelők, technológusok, a tervezők, a normázók, a mesterek mindegyik a mag^ szakmájára oktat. — Kell ls nálunk a sok tanító, mert a vállalkozó szellemű, tudásszomjat oltani kívánó dolgozónak se szeri se száma — mutat a két asszony az Idén felvételi vizsgára bocsátott dolgozók listájára. — Persze, mint minden munka, a jelentkezők igyekezete is irányításra szorul — vélekednek. Nem egy tanév kezdetén az a baj, hogy túl sok a jelentkező. — Ez pedig nemcsak helykérdés az Iskolában, de arra is gondolni kell, hogy a munkásnőket az érettségi vagy a szakiskola elvégzése után Jogosan olyan beosztás Illeti meg, amely képzettségének a legjobban megfelel. — Ha nem terveznénk a dolgozók oktatását, hogy hányan és mit tanuljanak, kl melyik iskolába iratkozzék be, az is előfordulhatna, hogy nem tudnánk az iskola elvégeztével biztosítani számukra az őket megillető munkahelyet, — mondja Rusová elvtársnő. Hogy ez elő ne forduljon, az előkészítő bizottságok feladata., hogy csak a legjobb, a legtehetségesebb dolgozókat ajánlja a továbbtanulásra. • > IDÉN PL. AZ ÜZEM KÖZÉPFOKÚ ipariskolájába 42-en jelentkeztek felvételre. A bizottság azonban mindössze 24 munkásnőt választott kl és Javasolt a továbbtanulásra. Ez évben így is 200-nál többen fejezik be tanulmányaikat, akiknek elhelyezése sok gonddal jár. Persze az ls előfordul, hogy valaki, bár nem érdeklődik a továbbtanulás Iránt, de annyira tehetséges, hogy a káderek nevelését figyelemmel kísérő dolgozók Wieslaw Brudzinskii A SZOBOR nem engedik ellanyhulni. Kiemelik munkaköréből és meggyőző munkával szinte kényszerítik a továbbtanulásra. A káderek helyes nevelése azt Is megköveteli, hogy a dolgozók megismerkedjenek az új munkaformákkal. Ezeket a tanfolyamokon sajátítják el. Amikor pl. megkapták az új pliszlrozógépet, a mechanikus feladata volt megtanítani őket a gép kezelésére. Minthogy pedig az egyes anyagok különbözőképpen hatnak a rájuk kifejtett munkára — némelyik öszezsugorodik, a másik kitágul, sőt a tesil és a többi vegyi anyagból készült kelme tulajdonságai homlokegyenest eltérnek az eddigi megszokott anyagokétól — a munka technológiája gyakran változik. Meg kell tanulni, el kell sajátítani az egyes anyagokkal való helyes bánásmódot. Hol másutt, ha nem a tanfolyamokon? Ezzel azonban korántsem ér véget a káderekről történő gondoskodás. A káderek nevelése megkívánja az üzem valamennyi dolgozójának a megismerését, tulajdonságaikat, szokásaikat, kedvteléseiket, képességeiket, jellemvonásalkat. Egyénileg bírálnak el mindenkit, hogy mindig a megfelelő embert állítsák a megfelelő munkahelyre, mert a termelés szempontjából az üzem érdeke az elsődleges. Igaz, néha a csalódás sem kerülhető el. Ha pl. valamelyik dolgozó kitűnő eredményeket ér el munkahelyén, de az Iskolában nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, vagy fordítva. Ilyenkor megfontolás tárgyává teszik: mi előnyösebb az üzem részére. AZ ÜZEM ÉRDEKE pedig elsősorban az, hogy minél több öntudatos, kommunista erkölccsel rendelkező művelt, szakképzett dolgozót neveljen arra a munkára, melynek oly jó neve van a Szovjetunióban, de a nyugati államokban, Kanadában Chilében sőt még az Azori-szigeteken is. KARDOS MÁRTA 'WWVVW^AWVW-^WWWWWWVVi Nyári vihar Ormok mezőin felhőcsorda vágtat. Ordít az ég. a hevesvérű pásztor. Sorra hívja a komor szél kutyákat: kerge a jószág, a tilosba gázol. Hiába kurjant egyet, kettőt, hármat, 1 maga is már-már siketül a hangtól; \ nom ura többé csordának, kutyának, 1 mind kavarogva, fákvesztve bitangol. \ A félhomályban lehajol a pásztor. Tapogat, mintha valamit keresne. Ostorára lel, pattant vele párszor, s a" kénkövet szór hosszan sisteregve. ZALA JÖZSEF • Megkezdődött Luhaőovicén az NDK kulturális hete, amelyet a 10. nemzetközi kulturális nyár keretében rendeznek meg. A dolgozók filmfesztiválján mutatták be A. Miller: Pillantás a hídról című drámájának filmváltozatát. A képen: a film egyik jelenete látható. niaiiBiiBiiBiiaiiBiiaiiaiiaitaiiaiiBiiBiiBtiBsiBjiBiiBiiBiiBiiBiiBiiBMaiiaiiBMaiiBiiaiiaiiaiiBiiaiiBiiaitBMSiiBiiaiiBitBitatiaiiBiiBiiBiiaiiaiiaiiaiiBiiaT Wagner^opera a versenydobogón Ebben az esztendőben Richard Wagner születésének 150. évfordulóját ünnepli a zenevilág. A Szlovák Filharmónia a Trisztán és Izolda hangverseny-változatának előadásával értékes vonással bővítette a változó, alakuló új Wagner-képet. A Trisztán és Izolda a 19. század Beethoven utáni individualista-romantikus korszakának egyik legcsodálatosabb megnyilatkozása. A Trisztánlegenda a lelki emóciók ábrázolásának „non plus ultrája". A zenedrámából sugárzó költőiség és erő nemzedékek képzeletét foglalkoztatta, s a muzsika területén olyan fejlődést váltott kl, amelynek végkicsengése még ma sem hangzott el. A túlhajtott Wagner-Imádat ma már a múlté. De Wagner él, muzsikája ma is felmérhetetlen közkincs. A wagneri mítosz ma már távol áll tőlünk, a Trisztán-legendát mégis meghatott áhítattal hallgatjuk, mint az örök szépség hangját, és Wagner „példátlan művészi potenciája" JThomas Mann megállapítása) ma ls csodálatra ragad. ,A hallgató nem tudja kivonni magát a Trisztán-zene varázsa alól, amelynek örvényében alkotójának szavai szerint „minden örök hullámzásban él, változik, alakul, egybeömlik, szétválik, színt és formát cserél, újra összefonódik, a motívumok egymásba áradnak és egymás ellen feszülnek", dalol a wagneri „végtelen dallam" és mindenkit bűvkörébe von. Az előadás méltó volt a tartalom- • hoz. Filharmóniánkat Lukács Miklós, a budapesti Állami Operaház karnagya vezényelte. Operakarmester a hangversenydobogón: a választás szerencsés volt. Lukács Miklós érezhetően otthon van a wagneri zenedráma költői szépségekkel teli szövevényes világában. A partitúra nagyszerű Ismeretével felvértezve bevilágította a Wagner-muzsika mélységeit és magaslatait. Filharmóniánkat is magával ragadta a feladat szépsége, művészeink érzéséből szőtt színekkel, belső fűtöttséggel szólaltatták meg a wagneri zenekart, Szabolcsi Bence szavaival élve: „Wagner tengerbőségű, tengerhullámzású, eksztatikus iramával és lélegzetvesztő fokozásaival tengeri változékonyságú szimfonikus nyelvezetét". r A vokális kvartett kiváló vendégművészek előadásában maradéktalan örömet szerzett. Izolda: Marianne Schech, München, Trisztán: Jovicki József, Budapest, Brangäna: Jaroslava Dobrá, Prága, Kurwenal: Teodor Srubaŕ, Prága. A cselekmény többi alakja nem szerepel a közel öt óra hoszszat tartó opera célszerűen lerövidített hangverseny-változatában. Marianna Schech az előadás központi ereje volt. Színpadi kellékek, a színpadi mozgás, játék, kosztüm illúziót keltő segítsége nélkül, pusztán hangjával és lelkével „megjátszotta" Izoldát. Lenyűgözően, a földi szerelem fehér izzásig hevülő szenvedélyével és a földöntúli szerelem üveghangjaival. A stíluskészség messze birodalmába kalandozva hűségesen tükrözte, sőt a szó legszebb értelmében életre keltette Izolda figuráját. Jovicki József átgondolt, kidolgozott és művészien kiegyensúlyozott Trisztán alakítással állí Izolda mellé. Pompás hangvolumennel rendelkezik, de pem „ragyogtatja" hangját, az alkotói szándék mély megértése művészi fegyelemre készteti. Jovicki magyarul énekelte szólamát. Szövegkiejtése erélyes és tiszta, előadásának minden szava érthető, ami nagy elismerés, mert a rossz artikuláció eltorlaszolja az utat a hallgató szívéhez és értelméhez. Jovicki frazírozásában wagneri szellemben olvadt egységbe a szó és a hang, a költemény és a zene. Jaroslava Dobrá Brangäna és Teodor Šrubaŕ Kurwenal szerepében Jó produkcióval sorakozik fel a két főszereplő mellett. A hallgatóság tomboló tapssal ünnepelte a művészeket. A Wagner-est fénye és szépsége sokáig emlékezetes marad. HAVAS MÁRTA / Egy dombra vezető utcácska végén egy fiatalember emlékmüve állt. Bronzba öntve büszkén pöffeszkedett magas talapzatán. Egy tffú lány udvarlója karfába kapaszkodva lépett el előtte, lopva kísérőfére pillantott, mafd az ércszoborra, mintha ezt mondta volna: „Milyen kár, hogy nem olyan vagy, mint ez odafönn." Az emlékmű meglátta ezt a pillantást és mintha még jobban kihúzta volna magát. Egy másik lány ártatlan ;tekintettel és nagy ílmodoző szemekkel ült a talapzat lábánál levő padon és időnként nagyokat sóhaftott. Hogy kiért és miért sóhaftott ilyen nagyokat, senki sem tudja. Lehetséges, hogy a „nagy" kalandról álmodozott, de az is lehetséges, hogy a fiatalember ércszobrába volt szerelmes. A fiatalember azonban nem sokat törődött sóhajtásaival. — Nézd, milyen hősies ábrázata van! — mondták az előtte elhaladó iskolásgyermekek egymásnak, és nyújtották nyakukat, hogy még jobban láthassák a hőst. — Milyen okos arckifejezése van — mondták a gyermekek nevelői és így folytatták: — Milyen büszke a nevetése! Az édesanyák magasra emelték gyermekeiket az emlékmű előtt, és a következőket mondták: „Egyél szófogadóan sok kását, hogy te is olyan erős és izmos légy, mint öl" — Ez a szobor őrzi a mi utcánkat — mosolyogtak a környék lakót, akik vadszőlővel benőtt házaik ablakából pillanthatták meg az emlékmű fiatálemberének markáns profilfát. Egy őszi este azonban szörnyű vihar vonult át a városkán. A légáramlat a fák koronáfát a dombra söpörte, a házak kéményei úgy fütyültek, mintha slp lett volna valamennyi, s a tetőzetek bádogszerelvényei csörömpöltek. Sötét porfelhő takarta le a világot. A városka lakói becsukták zöld ablakzsalulkat, kioltották lámpáikat és aludni mentek. A kísértetiesen tomboló vihar, a csörömpölő ablakok miatt azonban sokáig nem főtt álom a szemükre. Ahogy reggel munkába menet kiléptek az < utcára, szokatlan lát-. vány tárult eléjük. A szobrot ledöntötte; a vihar talapzatáról, és 1 az keresztbe feküdt az ; utcán. Orra belapult,; háta behorpadt. A szob-' rot először látták Ilyen \ közelről. — Görbe lába van, • mondta egy kislány, midőn alaposan szem-; ügyre vette. — Nézzétek, közelről | milyen ostoba arckifejezése van — jegyezte . meg egy tanár. — Mama, ennek a; szobornak üres a belseje! — állapította meg egy gyerek. Néhány napig a le- i dőlt szobron köszörülte [ a nyelvét a városka ap-; rafanagyja. A legtöbben azonban \ azért panaszkodtak, j mert keresztbe feküdt 1 ŰZ utcán, s akadályozta I a közlekedést. Az egyik este aztán 1 összefogtak és egyesült \ erővel a gyommal be-; nőtt szomszéd telekre! szállították. Egy Ideig még dicse- _ kedlťek a városka lakói, \ hogy meg tudták moz- J dítani a roppant súlyú; szobrot, majd napirendre térve, megfeledkez-1 tek róla. Lengyelből fordította: S z üt s István Csallóközi találkozó Népművészeti rendezvények, dalés táncünnepélyek előtt és után általában elég nagy a hírverés. De nem elég objektív, nem elég mértéktartó. A látszat mögül nem mindig kerül előtérbe a lényeg. Erre gondotok most, egy — a maga nemében felfigyelhető — dunai találkozó után. Kolozsnémán, a Duna-parti „szigeten", Csallóközi találkozót, dal- és láncünnepélyt rendezett a Csemadok szerdahelyi és a komáromi járási bizottsága. Csallóközben néhány év óta egyre nagyobb lelkesedéssel látnak hozzá, hogy ez a találkozó felejthetetlen legyen azok számára, akik itt töltik a napot. Látszatra a kolozsnémai ünnepség sem más, mint a szokásos Ilyen jellegű rendezvény: nevezetesen a zselizi, gombaszögi területi,, illetve országos méretű hazai magyar népművészeti találkozók. Látszatra ugyanaz a kép: ligetes környezet, tízezer ember, szabadtéri színpad, több száz szereplő, a vendéglátóipar sátrai és a jókedv. Lényegét tekintve mégis más. Ebben az esetben elgondolkoztató az emberek spontán özönlése. Tízezer ismerős. Az ünnep mindenkinek sajátja. Ez a jelenség pedig Igen lényeges dolog. Lényeges azért, mert egyre jobban előtérbe kerül az a gondolat, hogy tájegységek szerint, azok Jellegére alapozva kellene a jövőben a népművészeti rendezvényeket tartani. Ugyanis, az erősen központosított rendezvényekkel visszafejlődik az egyes területek ilyen irányú törekvése. Itt nemcsak a népművészet úgynevezett ápolását, fejlesztését gondolom, de inkább a népek, tájak, falvak nagy találkozóit: a valóban népünnepély jelleget. íme a példa, Kolozsnéma: ami ebben az esetben egyenlő Csallóköz találkozójával. Ha ezt nézi az ember, akaratlanul ls, mondjuk Bodrogközre gondol, ahol nem egy erőfeszítés volt már ilyen Irányban, mégsem vagyunk képesek olyan eredményt felmutatni, mint a Csallóközben. Ugyanígy elmarad az Ipoly vidéke. Pedig, tíz esztendővel ezelőtt éppen Ipolyságon és környékén indította el a Csemadok a dal- és táncünnepélyek sorozatát. Most alig maradt ebből néhány helyi jellegű példa ... Egy apró eset, amiért a Kolozsnémai csallóközi találkozót — többek között — lényegesnek tartom: Fél Miklós elvtárs, a Csemadok dunaszerdahelyi járási bizottságának titkára, a találkozó rendező bizottságának vezetője, az ünnepség után jókedvűen nézte a szigetről kivonuló népet. A távozók között alig akadt néhány, aki nem jegyezte volna meg: sikerült, Miklósi... Elkerült az eső, Fél elvtárs... Jövőre még jobb leszi... Meg vagy elégedve, öregem!... Ez a találkozó, területi jellegénél fogva, mindenkinek sajátja. Igy mindenkinek mindenhez van szava: dicsérő, bíráló. A műsorról, az ellátásról. A műsorról, hogy jó volt, az ellátásról, hogy közepes. Ä műsor természetesen jobb ls lehetne abban az esetben, ha nagyobb figyelmet szentelnénk a területi népművészeti találkozóknak. Több művészi figyelmet és tartalmi elgondolást. A közönség jónak ítél mindent, amit magáénak tart. De ez nem minden, Ebben az esetben a látszat mögött a lényegre kellene hatni, hogy képes lenne még többet mutatni. Végül a csallóközi találkozó margójára még annyit, hogy Itt is, mint mindenütt, a vendéglátó-ipar ötösre vizsgázott. Úgy látszik versenytárs nélkül azt teszi mindig amit akar. Nagy hibának tartotta sok ember, hogy nem engedélyezték az EFSZ-ek főző-sütő -sátrainak felvonulását. így történhetett meg, hogy a három centiméteres főtt kolbász 4.— koronába került, nem beszélve a higiéniáról, aminek érdekében alig tett valamit a vendéglátóipar. Ez talán lényegtelen apróság, de olyan jelenség, amiről sokan beszélnek. Végezetül: a CSEMADOK járási (bizottságai már eddig is nagy eredményeket mutathatnak fel ezen a munkaterületen. Az eredmények persze nem önmaguktól születnek. Ehhez szervezeti összefogásra, lelkesedésre van szükség. De leginkább arra, amit a szerdahelyi példa Is bizonyít, hogy a Csemadok járási bizottságait minden törekvésében támogassák az illetékes szervek. Ez itt teljes mértékben megtörtént. A sikernek ez is egyik „titka". GYURCSŰ ISTVÁN 1983. június 27. * ÚJ SZÖ 5