Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-16 / 164. szám, vasárnap

Kinek mi a kötelessége Az elmúlt hét folyamán nemcsak az érettségiző diákok sikeres helytál­lása izgatta az öreg iskola tanári ka­rát, hanem az újonnan érettek elhe­lyezése is. A nagy gondok közepette levelet hozott a postás — a Garam mentéről. Az egyik ottani közigaz­gatási szerv arra kérte benne az igazgatóságot, hogy küldjön neki egy — a gép- és gyorsírást is tökéletesen bíró, adminisztratív erőt. A tanácskozás folyamán az egyik tanárnő megjegyezte: Azt hiszem igazgató-helyettes elvtárs,' hogy olyan lányt kellene odakiildenünk, aki |ól bírja a magyar nyelvet is. Az igazgató-helyettes egy pillanat­ra elfeledkezett arról, hogy a XII. kongresszus utáni időkben élünk és ráförmedt a felszólalóra. — Még mit­neml Tanuljanak meg a magyarok szlovákul végre, hisz ez kutyaköte­lességük! A tanárnő — aki különben cseh származású — igen higgadt hangon adta meg a választ. Igenis, igazgató­helyettes elvtárs. A magyaroknak meg kell tanulniok szlovákul, ez ter­mészetes. De add.g, amíg nem tudnak szlovákul, az ott dolgozó közigazga­tási alkalmazottaknak a magyar nyelv tudása csak megkönnyíti a tíiunkáju­kat. Különben is folytatta a tanárnő, az alkotmány is biztosít bizonyos jo­gokat az itteni magyar dolgozóknak és úgy tudom, hogy mindenkinek, aki magyarlakta vidékre megy „dol­gozni, a magyar nyelvnek az elsajátí­tása elsőrendű érdeke, ha a dolgozó tömegekkel való kapcsolatát, nemze­tiségre való tekintet nélkül, komo­lyan veszi. — si — Nem sok változott... Pénteken az írók és újságírók beszél­getésre jöttek össze Bratislavában Čest­mír Cisáf elvtárssal, a CSKP KB titkárá­val. Sok mindenről szó esett: személyt kultuszról, Novotný elvtárs kassai beszé­déről, a szerkesztőség problémáiról. A Smena fifjúsági napilap) főszerkesz­tője, Anton Kurína elvtárs megemlítette, hogy a bürokratikus, adminisztratív mód­szerek nem vesznek ki egyszerre. Lapjuk nemrég eqy ötödikes diák esetéről kö­zölt cikkét. Történt ugyanis, hogy a jó élőmenetelü diákot nem akarták a hato­dikba engedni, mivel kiderült, hogy az első osztályba a törvényekkel ellentét­ben egy évvel előbb íratták be. Az isko­laügyi szervek makacsul kitartottak amellett, hogy az ötödik osztályt meg kell ismételnie. Az egy évet meg kell várni. A törvény — törvény .. . Cisáf elvtárs jót kacagott az eset hal­latán és elmondta, hogy 1925 szeptembe­rében öt is beíratták az első osztályba, bár hatodik évét csak a következő éy januárjában töltötte be. Az első osztályt el is végezte jó eredménnyel és akkor jöttek rá, hogy a törvény értelmében még nem járhatott volna iskolába. Mit tehetett, megismételte az első osztályt. — Lám, az elmúlt három évtized fo­lyamán ezen a téren semmi sem válto­zott — tette hozzá. zs. I. Igy is lehet... Ön szereti az aranygaluskát? Én nem nagyon. De hát már édesanyám konyháján megtanultam, hogy nem szabad válogatni. Igy azután minden különösebb háborgás nélkül tudomá­sul vettem, hogy üzemi konyhánk he­ti ebédprogramján aranygaluska is szerepel. A szerdai bécsiszelet után csütörtökön megadóan ballagtam az ebédre. Minek siessek, — aranygalus­ka van. Illedelmesen elvettem a hófehér tálcát, ráraktam az evőeszközöket, átadtam az aznapi ebédjegyet, és az ablakon át tálcámra tették az ebé­det. Már indultam volna is az asztal­hoz, amikor észrevettem, hogy a „vazelinmártásnak" becézett pud­dlngszerűség alól,a tányér egyik ol­dalán szénné égett darabok kandi­kálnak. Nem szégyellem bevallani, ez aranygaluskát mégcsak megeszem, de a szénné égett tésztafélét erő­szakkal sem tudom lenyelni. És minek erőszakoskodni? Persze, ott is hagyhatnám a tányér szélén, az is megoldás. De kikívánkozott belőlem a kérdés, miért tették egyáltalán a tányéromra? Visszafordultam hát és mondom: — Elvtársnő kedves, ennek a fele ehetetlenné égett, miért adja ezt ide? — Hát mit csináljak vele? Két egész tepsivel elégett! igazságosan elosszuk, mindenki kap a tányérjára egy kis égettet is. Tényleg, most vettem csak észre, hogy a visszaadott tányérokon ott a fekete maradék, amit a konyha má­sik, dolgozója begyakorlott mozdulat­tal csúsztat a moslékosdézsába. Csak nem dobhatnak ki azonnal két tepsi aranygaluskát! — ska — A vasúti közleke­dés korszerűsítése keretében az idén újjáépítik az Ér­sekújvár—Bfeclav közötti vasútvona­lat. Felvételünkön ján Baníček és Vladimír Prázd­novský a sínek he­gesztése közben. (Andrejcák — CTK —felv.) * TllflIlll!EiriIIIIIIIIIIIIIIIIIllllM']|IlllllllIIl(IIÍlllIIIIlIIllllftlllllltlííltlIIIIilll9SlIII(«li:iIlllltllIlillllllll 1111111IIIKtlIllflfflltliiv AZ ÜJ TERMÉS ÍGÉRETE LABUDA FERENC felkorbácsolt hangulatban távozott a termelési igazgatóság épületéből. Nagyon bán­totta önérzetét,.hogy minden tiltako­zása ellenére őt helyezték ki a to­polčanyi járás egyik leggyengébb ter­melőkörzetébe. — Hát igen, most is én húzzam a rövidebbet... Csak akkor nyugodott meg kissé, amikor az autóbusz már kint a város szélén döcögött. A kertekben és a tovafutó határban erőteljesen hajtott az élet, az új termés ígérete ... Urmince. Ezt a szövetkezetet is csak a szűkszavú jelentésekből is­merte. — Na, itt legalább jó a szövetkezet — szövögette elképzelését. Már el is felejtette talán, hogy útközben mi­lyen dühösen háborgott. A helyi vezetők az új embert tar­tózkodóan, mint a felsőbb szerv kép­viselőjét fogadták. — Ügy látszik — vetette feléje fél­reérthetetlenül az elnök —, az elv­társat ismét a kötelezettségvállalások verbuválására küldték a járásról. Ne­künk azonban inkább anyagi segít­ségre lenne szükségünk ... A termelési igazgatóság javakora­beli kéDViselőjének torkán akadt a szó, sehogyan sem tudta közös ne­vezőre hozni saját elképzelése és az elnök bizalmatlan kirobbanása közti ellentmondásokat. — Egyelőre nem mondhatok véle­ményt — kezdte rövidebb hallgatás után. — Csak annyit tudok szövetke­zetükről, hogy termelési és eladási tervüket nem teljesitik folyamatosan s lehetőségeikhez mérten. Szeretném azonban, ha eszmecserénket nem az irodában, hanem kint az istállókban, a szövetkezet tagjaival közösen foly­tatnánk. A vezetőség talán furcsállotta is a javaslatot, eddig ugyanis nem fordult elő, hogy a járás embere az elnök, a könyvelő, az agronómus vélemé­nyén kívül a tagság nézetére is kí­váncsi lett volna. Egyébként ezt arc­kifejezésükből is ki lehetett olvasni. Kint a terepszemlén a termelőmun­kának eredményei cáfolták meg La­buda Ferenc elképzeléseit, aki eddig mindig csak jót hallott a szövetke­zetről. MI OKOZHATTA a hanyatlást? Mert elismert tény, hpgy nem is olyan régen az urmincei szövetkezetet még a legjobbak között emlegették. Lát­szatra most sem lenne baj, hiszen elég takarmánya van a közösnek. Az viszont értelmetlen mégis, miért csak 3 literes a tejhozam? A súlygyarapo­dás a két évvel ezelőtti fél kilo­grammról 21 dekára csökkent. Egy­egy kocától tavaly 9 malacot válasz­tottak el, ez év elejétől pedig csak két darab az átlag. Jozef Ševčik sertésgondozó munka­helyén nagy az összevisszaság, vé­konydongájúak a süldők, pedig a ta­karmányelőkészitőben finom kukori­cadara illata árad. Restelkedik is az 1 etető s bizonyára a vezetőséget vá­dolja a rajtaütésszerű ellenőrzésért. Ez természetesen nem indokolt, mert rendnek akkor is kell lennie, ha nincs ellenőrzés. — Ha ennyire jutottunk — fakad ki Sevöíkből az elkeseredés —, be kell vallanom, a zootechnikusnak hiába jelentem, hogy csak a kukoricadará­tól nem lehet számottevő a súlygya­rapodás. Az egyoldalú takarmányo­zás miatt sok értékes erőtakarmány megy ezenkívül veszendőbe. Hasonló a helyzet a kocáknál, me­lyek a helytelen takarmányozás miatt beteg rulacokat ellenek. A háromli­teres tejátlag sem válik a tehéngon­dozók és a vezetőség becsületére, no­ha van elegendő takarmányuk. Ob­jektív okokra tehát nem igen hivat­kozhatnak. A tanácsadó a szerzett ismeretek alapján már most a maga valóságában ítéli meg a helyzetet. Egyet azonban nem ért. Értesítették-e a fogyatékosságok láttán a járási zootechnikai szolgá­latot, kikérték-e a szakemberek vé­leményét? — Mi többször is kértük, jöjjenek ki hozzánk, nézzék meg a takarmá­nyok összetételét, vizsgálják felül a helyzetet. Mindig azal odázták el a dolgot: „nálatok nem olyan sürgős, de egyszer majd kimegyünk". Ez az „egyszer" még a mai napig sem következett be. A termelési igaz­gatóság tanácsadója ezenkívül a he-, lyi öntevékenységről is érdeklődött. A választ azonban a vezetőség tagjai helyett Michal Chudý tehenész szö­vegezte meg: — Szerintem nem a járásban, ha­nem inkább itt helyben kell keresni és látni a hibákat. Előző elnökünk­nek, Dubný elvtársnak távozása után — aki a gyönge bojnái szövetkezet­ben vállalt tisztséget — a mi veze­tőink valahogy elfeledkeztek az anyagi érdekeltség fontosságáról. Ez ugyan inkább a növénytermesztő cso­portok tagjait érinti. Lehet-e fokozni a tejhozamot, súlygyarapodást, ha — bár mennyiségre elegendő takarmányt biztosítanak, ha annak minőségére egyáltalán nem fektetnek súlyt? A SZÖVETKEZET vezetőségét érzé­kenyen érintette a ' bírálat és kelle­metlen neki, hogy erről a termelési igazgatóság ýj tanácsadója is tudo­mást szerzett. Az utóbbi é„vekben — ha a kimutatások szerint nem is — a valóságban hanyatlott a szövetke­zet gazdálkodása, amit az elnök és a vezetőség többi tagjai is helytele­nül az eddig juttatott állami segély csökkentésének, korlátozásának tulaj­donít. Ám van-e olyan támogatási rendszer, vagy elv, mely a szorgal­mat pótolná? Az állam örökké nem segítheti azokat a mezőgazdasági üzemeket, melyek a támogatást nem a termelés fokozására, a társadalmi szükségletek kielégítésére, hanem hanyag munkájuk elkendőzésére, a helyi tartalékok jelentőségének lebe­csülésére használják fel. Másnap Labuda Ferencen kívül a termelési igazgatóság illetékes szak emberei is megjelentek az urmincei­ek portáján. Hogy kiszállásuknak volt eredménye, az abból is kitűnik, hogy a szövetkezet a terményfelvá sárlási vállalattal megkötötte a szer­ződést és harmadnapra az etetők tá­pokkal kiegészített keveréktakar mányból állíthatták össze az adago­kat. Azóta csaknem két hónap pergett le, olyan Időszak, amelyre sokáig emlékezni fog a tagság. Javult a súly­gyarapodás, fokozták a tejhozamot, az árutermelésben szintén kitett ma gáért a szövetkezet. A szerződéses felvásárlás legutóbbi időszakos tervét minden állati termékből magasan túlteljesítette. Most már a termelési tanácsadó sem bánta meg, hogy a „legrosszabb 1 körzetbe osztották, hiszen az említett példán kívül beosztott további öt községben is sokat javult a helyzet. Örvendetes és csak megnyugvással tölthet el mindnyájunkat, hogy a me­zőgazdasági termelés irányításának új rendszere konkrét formában is iga­zolja létjogosultságát. Egy igen fon­tos dolgot azonban nem hallgatha­tunk el. Az irányítástól — tagadha­tatlan — igen sok függ, de döntő továbbra ís a helyi kezdeményezés, a szakkádereknek a munkához való viszonya, a helyi tartalékok feltárása és a korszerű üzemvezetés marad, mert ha ez hiányzik, a legjobban mű­ködő irányító szerv sem képes be­látható idő" belül ipari szintre emel­ni a mezőgazdasági termelést. A MUNKA NEHEZE még előttünk van. A szövetkezetek politikai, szer­vezeti, gazdasági megszilárdítása ezernyi teendőt ad. Ám, ha mindenki egyformán megérti, hogy ez egyúttal társadalmi kötelesség is és ezután még lelkiismeretesebben teljesítjük hivatásunkat, feladatainkat, akkor az összefogás adta nagy lehetőségeket jól kihasználjuk s nemcsak az idei év reményei válnak valóra, ha­nem könnyebbek lesznek a következő esztendők is, gyorsabban járhatjuk meg azt az utat, amelyen elindul­tunk. SZOMBATH AMBRUS ELSŐK AZ ORSZÁGBAN A Bratislavai Magasépítő Válla­lat élre tört • Májusban 480 új lakás • Terven felül 22 lakás • Versenyfelhívás a kerület építő­ipari dolgozóihoz A Bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozói a szokatlanul hideg tél okozta nehézségeket ez év első hó­napjaiban leküzdve jő munkaszerve­zéssel, szocialista munkaversennyel és meghosszabltott műszakokkal, vé­gül „egyenesbe jutottak" a tervfel­adatok teljesítésében. Májusban to­vábbi 480 új lakást sikerült átadni­uk, ebből 426-ot a Strkovec lakóne­gyedben, 36-tot Ligetfalun és 18-at Bernolákovón. Ezzel 1166-ra növelték ez idén átadott lakások számát. Hí­rüket az ls öregbíti, hogy 22 lakásť terven felül építettek, s eddig már 41 százalékra teljesítették ez évi tervfeladataikat. A vállalat dolgozói e kiváló munkaeredményeikkel ha­zánk építővállalatai között az élre törtek. Az év első felére kitűzött tervfel­adat szerint összesen 1336 lakást és terven felül további 18-at kell át­adniuk a beköltözésre váró lakástu­lajdonosoknak. A terven felüli laká­sok építésére március elején vállal­tak kötelezettséget, amikor is elért eredményeik méltatása jeléül átvet­ték az Építőipari Minisztériumnak s az Építőipari Alkalmazottak Szak­szervezeti Szövetsége Központi Bizott­ságának vörös zászlaját. Még e hónapban 188 lakás építé­sét kell befejezniük. Minden jel arra vall, hogy nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják félévi feladataikat. A Bratislavai Magasépítő Vállalat öntudatos dolgozóinak kollektívája nemrég versenyfelhívással fordult a nyugat-szlovákiai kerület többi ma­gasépítő vállalatának dolgozóihoz. A verseny célja: az idei lakás- és is­kolaépítési terv sikeres teljesítése. IVAN POHOVEJ Üveg fém helyett AZ IPARI ÜVEGET gyártó prágai üzeni gyártmányai kiválóan beváltak legkülönfélébb termelési folyamatok­ban. Egyaránt használhatók az élel­miszeriparban, vegyészeti laborató­riumokban, mezőgazdasági üzemek­ben stb. Az üzemben gyártott üveg­csövek kifogástalanul helyettesítik a fémből, vagy egyéb anyagokból ké­szített csöveket. Különösen azért elő­nyösek, mert higiénikusak, könnyű a tisztántartásuk, rendkívül tartósak és ellenálló képesek vegyi hatásokkal szemben. Az üvegből készült vízvezetékcsö­vek használata biztosítja az ivóvíz kifogástalanságát. Az ipari üveget gyártó prágai üzemben tavaly rnint­egy 100 kilométer ilyen üvegcsövet készítettek és ezzel 2400 tonna önt­vényt takarítottak meg. igaz ugyan, hogy a. vízvezetékekben csak egyenes üvegcsövek használhatók, a könyök­csöveket mindeddig fémből készítik. Az üzemben jelenleg teljes iramban folynak a csőhajlitási fejlesztési mun­kálatok, amelyek eredményessége esetében könyökcsövek is készíthetők az emiitett üzemben. Ez a megoldás a jövőben további fémmegtakarítást jelenthet. AZ ÜVEGCSÖGYÁRTÁS gazdaságilag különösen azért fontos, mert nagy mennyiségű fém megtakarítását teszi lehetővé JÖHET AZ ARATAS A kolárovói szövetkezet központi javítóműhelyének környéke a kalapá­csok zörejétől hangos. Teljes ütem­ben folyik a gépek javítása. A sze­relők csak a cigarettaszünetben be­szélgetnek egymással. Sürgeti őket az idő, meg a vállalásuk. ígérték, hogy a kombájnok javítását idejében befejezik. S ha már egyszer szavu­kat adták, becsülettel meg is tartják. Nagy Imre az utolsó javításokat vég­zi a kombájn motorján Április óta a szocialista munkabrigéd megtisztelő címéért versenyeznek. Borko János műhelyvezető megelé­gedetten járja körül a műhely udva­rát. Mindenhol megáll pár percre, elbeszélget a javítókkal, de ugyan­akkor azt is megnézi, milyen munkát végeztek. Az egyik kombájnnál — ahol Nagy Imre szerelő dolgozik — hosszabb ideig szemlélődik. Mintha ezzel azt akarná mondani: csak mi­előbb készen legyen! A szerelő is így vélekedik. Nem is állja meg szó nélkül: — Holnap már kész a motor. Meg­kezdhetjük a bejáratását. Sok baj volt vele. Megizzadtunk ám, míg rendbe tettük ... — Jól van, Imre — feleli a mű­helyvezető. — Ha a szomszédod is Így biztatna, idejében elkészülnénk a javítással... — Holnap a miénk is készen lesz — kiált át nevetve Szabó János. — Egy-két kisebb javítás, aztán meg­kezdhetjük a próbaüzemeltetést. Tizenhárom kombájn javítását rö­videsen befejezik a kolárovói gépja­vító műhely dolgozói. Ha a nagyszi­getiek is megszorítják a munkát, jú­nius 16-ra minden kombájn készen várhatja az aratás megkezdését. — Az idén minden úgy megy, mint a karikacsapás — mondja Zahorán Pál hegesztő. — Jó a kollektíva, pe­dig az alkatrészhiány nemegyszer nehéz feladat elé állított bennünket. — Bizony, hogy a csuda vigye el — veszi át a szót Borko elvtárs. — Gondot okozott az alkatrészek be­szerzése. Mindezek mellé még nem kaptuk meg a tervezett három darab SZK 4-es szovjet kombájnt sem. Ki akartuk selejtezni az SZ-4 benzin­meghajtású kombájnokat, de mivel a várt kombájnok nem jöttek meg, ezeket is rendbehoztuk. Nem akar­juk, hogy meglepetést okozzon az idei nyár. A kolárovóiak az aratást kétme­netesen akarják elvégezni, egyszóval a gépeké lesz a döntő szó. Ezért nagy gondot fordítanak a gépek megjavítására. A tizenhét rendrakó­ból tlz már üzemképes, s a három gabonatisztítót is rendbe tették. Meg­kezdték a cséplőgépek Javítását is, amelyeket csak magtisztításra fog­nak használni. — Az aratás idejére mozgóműhelyt létesítünk, hogy az előforduló gép­hibákat mielőbb kijavíthassuk — mondja Borko elvtárs. — Nem lesz ez könnyű feladat. Ugyanis e téren nem rendelkezünk még tapasztalat­tal. Az előző években a komáromi hajógyár adott mozgóműhelyt. De hogy megbirkózunk a feladatokkal, arra szavunkat adjuk. A kolárovóiak bátran elmondhat­ják: jöhet az aratás, felkészültünk rá. A javítók pedig hozzákezdhetnek a siló- és a kukoricakombájnok javításához, hogy az őszi munkákra ls jól előkészítsék a gépeket. NÉMETH JÁNOS ŰJ S7 ň * * 19B3. június 16.

Next

/
Thumbnails
Contents