Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-15 / 132. szám, szerda

JOL DOLGOZIK a Barátság EFSZ ifjúsági szervezete Az orechovői és a vieskai szövet­kezetek összeházasodtak, új nevük Barátság EFSZ lett. Ifjúsági szerve­zetének 42 tagja van, 38-an a szövet­kezetben dolgoznak. Becsülettel meg­állják a helyüket minden munkasza­kaszon — ez* állítják róluk a szö­vetkezet vezetői, akik büszkék fiatal­jaikra. Ennek persze megvan az alap­ja, hiszen a fiatalok kertészeti cso­portja elnyerte a CSKP XII. kongresz­szusának brigádja címét. A kollektíva vezetője Belkovics Ilo­na, tagjai Bernáth Irma és Klára, Lelner Mária, Bódis Mária, Csonga Katalin, Szabó Edit, Wiedermann Bor­bála és Elek Magda. Eredményes munkájukat mi sem bizonyltja job­ban, mint az, hogy a múlt évben a A kunacei kohászok sikere A kuncicei Klement Gottwald Oj Ko­hóban e napokban gyújtották be a má­sodik acélkohót, amelyet nemrég épí­tettek át. Az ezzel összefüggö munkák­nak az eredeti ütemterv szerint 60 napig kellett volna tartaniuk, de hála a dolgozók szorgalmának, s kitartásá­nak, jóval előbb — 52 nap és 15 óra — alatt sikerült nemcsak a kohó szét­szedése, hanem összeszerelése is. Az e munkákban résztvevők eleinte csak «gv napot akartak nyerni, de később kötelezettséget vállaltak, hogy további két nappal a kitűzött határidő előtt tel­jesitik feladataikat. A dolgozók azonban a Kohóipari Szakszervezeti Szövetség VI. kongresszusának előestjén megígérték, hogy az előirányzottnál hat nappal előbb teszik üzemképessé az átépített kohót. Összefogásukat s erőfeszítéseiket siker koronázta. A kohót hét nappal és 9 órá­val előbb gyújtották be, mint ahogyan lervezték. Ez a siker azért is rendkívül értékes, mert a dolgozók megszabott munkaprogramjukon kívül egy ülepítő tartályt is megjavítottak. Még jobban kidomborodik a kuncicei kohászak munkasikere, ha összehasonlít­juk azt az időt, amelyet az új kohó­műben és a trineci vasműben fordítot­tak hasonló acélkohók átépítésére. A kunticei Klement Gottwald Űj Kohó­mü 2. sz. kohójának átépítése nem tel­jes 53 napot igényelt, az 1. számúé pe­dig 74 napig tartott, de a tfíneci vas­miiben ugyanazoknak a^ munkáknak az elvégzése 135 napig húzódott el. Kgy svájci szakértő, aki mind a két kohó­ipari vállalatban otthonos, különösen nagyra értékelte a kunčiceú - kohómüve­sek munkáját. A dicséretet meg is érde­melték^ hiszen kiválóan éltének szak­májukhoz. Minden szónál ékesebben bi­zonyltja ezt, hogy egymás után kétszer nyerték el a Kohóipari és Ércbánya­ügyi Minisztérium és az illetékes szak­szervezeti szövetség zászlaját. Rendkívül munkasikereik egyik forrása, hogy gyak­ran utaznak külföldre, különösen a Szov­jetunióba tapasztalatszerzés céljából és alkotó módon juttatják érvényre értékes tapasztalataikat. I. S. tervezett bevételt 70 ezer koronával túlteljesítették, a tervezett kiadások­ból pedig 3 százalékot megtakarítot­tak. A komposztkészítésnél ís ered­ményes munkát végeztek. Az ifjúsági szervezet összesen 5500 köbméter kompjsztott készített, ebből 2000 köbmétert a brigád tagjai. A tanulást és a kulturális munkát is feladatuknak tartják a fiatalok. Bernáth Klár_ és Lelkes Éva tavaly fejezték be a kétéves mezőgazdasági iskolát, azóta a szövetkezetben dol­goznak. A CSISZ-szervezet valameny­nyi tagja részt vett a pártoktatásban, és a CSISZ oktatási év keretén belül is tanulmányozták az előírt anyagot. Részt vettek a Dunajská Streda-i já­rás_ ifjúsági alkotó versenyén és te­gyük hozzá, hogy eredményesen. Egy első és egy második díjjal tértek ha­za. Ugyancsak beneveztek az asztali­tenisz versenybe is. Ennyi eredmény alapján bizonyára megérdemelték a szövetkezettől a morvaországi kirándulást. Az elért sikerekkel a Barátság szövetkezet fia­taljai azonban nem elégedettek. Töb­bet akarnak. Éppen ezért versenyt indítottak a szocialista munkabrigád címért. Nézzük először az állatte­nyésztő csoport ifjúsági tagjait, mire is vállalkoztak. Egri Mária, Egri Ilo­na és Csáki Mária, a hatos tehénis­tálló fejőnői vállalták, hogy tehenen­ként a napi tejhozamot átlagosan fél liter tejjel növelik. Egri Mária ugyan megbetegedett, őt ez idő alatt Rózsa Terézia helyettesítette, a vállalásnak azonban eleget tesznek a változás el­lenére is. A kertészeti kollektíva az Idén újabb fiatalokkal bővült. Az előbbie­ken kívül most már Lukács Mária és Ilona, Lőrinc László és Wiedermann István - a szocialista munkabrigád büszke , cím várományosaivá váltak. Ottjártamkor még teljes ütemben folyt a palántázás és a vetés a zöld­ségesben, azóta azonban már bizo­nyára újabb munkákba kezdtek. Em­lítést érdemel, hogy a palántákat gé­pekkel akarják művelni, ezért Sátor Géza csoportvezető irányításával nagy súlyt helyeztek az ültetés mi­nőségére. Egyébként .érdekük a jó termés, mert a kitermelt mennyiség arányában díjazzák őket, a terven fe­lüli termelésért pedig prémiumot kapnak. A' kollektíva vállalta, hogy a tervezett 8000 munkaegység 10 szá­zalékát megtakarítják, a gépi műve­lés következtében pedig 1500 koroi nával csökken a termelési költség. Kötelezettségvállalásuk egy másik pontja ugyancsak sokat ígérő, hi­szen arról van benne szó, hogy a zöldséget a szükség szerint, tehát ha az időjárás úgy kívánja, akkor éjjel­nappal öntözni fogják. Sok mindent elmondhatnék még a Barátság EFSZ lelkes fiataljairól, de befejezem azzal, hogy a büszke címért folytatott versenyben sok sikert kí­vánok nekik. Kárász Zoltán Jíutluut SS5 zhang... Visszhang... Visszhang...' A Barátság EFSZ ifjúsági fejőcsoportja szép eredményekkel dicsekedhe­tik. Felvételünkön Egri Hona és Csáki Mária fejőnők a frissen habzó tejet öntik a tejeskannába. Középen Rózsa Terézia, aki Egri Máriát jól helyet­tesíti betegsége alatt. (Író István felvétele) Találkozások az Ipoly mentén f. Nem tudom, mi volt az oka annak, hogy én Pin­cét mindig nagy falunak képzeltem, legalábbis jóval nagyobbnak, mint amilyen a valóságban. Kiderült, hogy tévedtem. Pincnek labdarúgó-csapata is csak a múlt év óta van, s ez elképesztöbb, mintha azt hallanám, hogy Luőenecen nincs részeg ember. (Az más alapra tartozik, hogy az utóbbi állítást úgy sem hinném el senkinek.]... A falutól alig száz mé­ternyire folyik az Ipoly, amely a tél végén annyi galibát csinált. Vize még mindig zavaros, kávészínü, de már megnyugodva, megszelídülve hömpölyög a két part között. Egyéb­ként a pinciek megúszták az áradást, a rakoncátlan folyó — hála a jól feltöl­tött gátaknak — itt nem léphetett ki a medréből, de harcias külsejével, ag­resszív viselkedésével oko zott néhány álmatlan éj-, szakát Pínc lakóinak ls. A faluban háromszáz­nyolcvan lélek lakik. Az egységes földművesszövet­kezet ötvenegyben alakult, s jelenleg hetvennégy tag­ja van, de bátran közéjük lehet számítani azt a negyven asszonyt is, akik ugyan nem tagok, de rend szeresen és odaadóan dol­goznak a szövetkezetben. Végeredményben tehát a lakosok egyharmada szö­vetkezeti dolgozó. A szö­vetkezet földterülete 870 hektár, a tagok számához viszonyítva elég nagy. A legjobb eredménye­ket 1957-ben, 58-ban és 59­ben érték el a pincl szö­vetkezetesek. Ötvenkilenc­ben 22,92 koronát fizettek egy munkaegységre. Leg­rosszabb volt a tavalyi év, a munkaegység értéke alig haladta meg a tizenöt ko­ronát. Ezt azzal indokol­ják, hogy hatvanegyben nagyon rossz volt a ter­més, takarmányt kellett vásárolni, sertésekért is kiadtak egy csomó pénzt, mert hetvenkét beteg ko­cát kellett likvidálniuk s a hiányt felvásárlással pó­tolniuk. II. Az Ipoly mentén, egy — kíméletesen szólva — régi házban székel a szö­vetkezet vezetősége. Tamás János HNB-titkár vezetett ide, s most enyhe bosszú­sággal nézegetjük az ajtó­ra akasztott rozsdamarta lakatot. — Ezek házon kívül vannak — állapítja meg az egyébként nyilvánvaló tényt Tamás János. — Hol lehetnek? — Bizonyára a vetése­ket mentek megnézni. — Utánuk megyünk? — • Gyerünk.. .1 De nem jutottunk mesz­szire. A pirostéglás, rideg, féligkész kultúrház előtt kalapos emberrel találko­zunk. A kalap karimája körös-körül csurgóra eresztve, pedig, úgy né­zem, esőre semmi kilátás. A kalap gazdája mosolyog­va bemutatkozik: Greman József, könyvelő. — Vetnek? — érdeklő­döm. — Vetettek — hangzik a nem várt felelet. Hirtelen másra terelem a szót: — Mikor kezdték építe­ni ezt a kultúrházat? — Ötvenkilencben. — Lassan épül. — Lassan. Nem tudom, sikerül-e az idén befejez­nünk. — Aligha — szól köz­be a titkár —, nincs pén­zünk. Vagyis már nyilván ki­merítették a kultúrház épí­tésére szánt összeget. A helyükben mi mégse lennénk ennyire nyugod­tak. Ugyanis az a vélemé­nyünk, hogy négy év alatt még egy kultúrházat is fel lehet építeni. Éppen csak lelkes, igényes kultúrára szomjas emberek kellenek hozzá. S kevesebb közöny a vezetők részéről....' III. Végül azt gondoltuk, hogy hiába lógatjuk a fe­jünket, attól még nem épül fel a pincl kultúrház. S hogy megvigasztalódjunk, az asszonyokról kezdtünk beszélni. Nem általános­ságban, mint férfiak kö­zött szokás, hanem konkré­tan a pinci asszonyokról. Erre már a szövetkezeti irodában került sor, s fél­reértések elkerülése végett elárulom, hogy Tamás Já­nos, a zömök, ősz halánté­kú titkár vetette jel ezt a témát. — Az egyik vasárnap a réteket és legelőket tettük rendbe. Ezt a munkát a helyi nőbizottság és a CSEMADOK-csoport szer­vezte s negyvenöt asszony vett részt benne. A rét és legelő java részét megtisz­tították. •— S a többit? — A többit őszre hagy­juk. — Az asszonyokat meg kell dicsérni — szól köz­be Cérnák Béla agronómus, aki az imént érkezett kö­zénk. — Nincs az a mun­ka, amiből ki ne vennék a részüket. Alig olvadt el a hó, máris szórták a mű­trágyát. Hat órakor kint voltak a földeken. Egyikük sem hiányzott. Elsősorban nekik köszönhetjük, hogy ezt a fontos munkát ide­jében elvégeztük. — Név szerint kiket em­lítenének? — érdeklődöm. Tanácstalanul néznek egymásra, mintha valami képtelenséget kértem vol­na tőlük. Végül a könyve­lő, a csendes humorú Gre­man József válaszol: — Név szerint? Mond­juk így: A pinci szövetke­zet asszonyai. Egytől­egyig. Helyes? Egyetértően bólintok. ÜSÉLVI NAGY LAJOS Az írókongresszus küszöbén Alig egy hét múlva kezdődik a csehszlovákiai írók III. kongresszusa, amely a hónapok óta tartó irodalom­politikai viták alkotó jellege szerint Ítélve szellemi életünk komoly ese­ménye lesz. Mit várhatunk ettől a kongresszustól? E kérdésre ad vá­laszt a LITERÁRNI NOVINY legutób­bi számában IVAN SKÄLA költő, az írószövetség első titkára. Az Irodalomnak az eddiginél tevé­kenyebben kell betöltenie'szerepét a társadalmi megújhodás jelenlegi fo­lyamatában. Ennek alapvető feltétele az, hogy ezen a téren is felszámol­juk a személyi kultusz káros "marad­ványait és a merev dogmák helyett győzelemre juttassuk a megismerés dialektikusan ellentmondásos folya­matában kikristályosodó igazságot. Skála elvtárs hangsúlyozza, hogy csak valamennyi kérdés megfontolt és nyílt megvitatása, a dogmatizmus hordalékának eltávolítása, a legége­tőbb problémák tudományos elemzés általi felülvizsgálása biztosíthatja a kongresszusi tárgyalás magas színvo­nalát és eredményességét. További múlhatatlan követelmény az, hogy számos alapvető fogalmat, amilyen például az irodalom eszmei­sége, igaza, pártossága és társadalmi hatása, újra a lenini tannal összhang­ban értelmezzük. Ebben a vonatko­zásban főleg arról van szó, hogy az irodalom funkcióját ne szűkítsük le csupán nevelő hatásra, amint az a múltban szokásos volt, hanem lássuk azt, hogy sajátos társadalmi külde­tése csupán akkor érvényesülhet, ha osztatlan egységben egybeková­csolódik benne az igazság és a szép­ség. A kongresszusra vár természetesen az a feladat is, hogy felmérje az el­múlt hat esztendő irodalmi munkás­ságának előre mutató és a fejlődést gátló Irányzatait, jelenségeit. Ennek alapján meggyorsíthatjuk az iroda­lom kibontakozását, fejlődését. Az interjút adó Ivan Skála leszögezi, hogy a további út megjelölése is a kongresszus döntő fontosságú felada­tai közé tartozik. Pártunk XII. kong­resss^isa világosan körvonalazta tár­sadalmunk igényéi és most mái; min­den egyes íróra hárul a kötelesség, fho'gy képességeivel, tehetségével, ta­pasztalataival és alkotó célkitűzései­vel összhangban művekkel gazdagítsa szellemi életünket. Valósággá érlelődik az illúzió? „Csanda könyve nemcsak a magyar irodalomtörténetet gazdagítja, hanem tanulságai meríthet belőle a mi iroda­lomtörténetünk is" — » szavakkal fejezi be Jaroslav. Paši.ková . KUL­TÚRNY ŽIVOT IS. számában meg­jelent ismertetését fiatal kutatónk Való­ság és Illúzió című művéről. Örvende­tes, hogy nemes. k ez . zárórész, hanem a i egyes tanulmányok néhány mondatos értékelése is elismerő szavakkal nyug­tázza Cs.nd. Sándor munkáját. A Szilágyi és Hagymási széphistóriáről szőlő tanulmányrúl Pašlakmá megálla­pítja. hugy a szerző a monda eredetét kutatva nem adózik . nacionalista szük­látókörűségnek. Nem törekszik megfel­lebbezhetetlenül eldönteni . vitát, hogy vajon ez a lufi szlovák, .vagy magyar eredetű, hamun szinte ..mikroszkopikus vizsgálat alapján" egybeveti a tényeket és szintézis kialakítását tűni ki célul. A Sellyei józsef életéről és műveiről szólú tanulmányt anyaggazdagságáért, helyes és tanulságos okfejtéséért dicsé­ri a bíráló. Ugyanilyen értékesnek és hasznosnak tartja Az Út ról szóló tanul­mányt, amely ,,számos új anyagot és eddig ismeretlen okmányt ölel IRI . ma­gyar kultúra két világháború közti ma­gyarországi és h.zai jelentős képviselői­nek éleiéről és tevékenységéről." Ez ls egy további jele annak, hogy lassan-lassan vágyálmok, illúziók helyett valósággá válik szellemi étetünk, pró­bálkozásaink, sikertelenségeink és ered­ményeink rendszeres figyelemmel köve­tése . szlovák, illetve . cseh kultúra képviselői által. A visszatükröződési elmélet dialektikus értelmezéséért Nagyon fontos kérdést feszeget Hana Hrzalová és Vladimír Rumi e KULTURNI TVORBA 19. számában, amikor vitába száll azzal a szemlé­lettel, amely lényegében eUerditve ér­telmezte a művészeti gyakorlatban a lenini visszatükröződési elméletet. Ennek á leegyszerűsítő szemléletnek hívei a művészet feladatát csupán abban látták, hogy mereven vissza­tükrözze a valóságot és nem akartak tudomást venni arról, hogy a mű­vész azt dúsítja is, olyasmire mutat rá, ami addig kimondatlan, figyelmen kívül rekedt volt. A cikkírók aláhúzzák, a marxista esztétika továbbfejlesztésének első­rendű követelménye éppen a lenini visszatükröződési elmélet következe­tes és nem egyoldalú érvényesítése az alkotások megítélésében. Ez az elmélet — egyes vulgarizálókkal ellen­tétben — elismeri, hogy a művész nemcsak regisztrálja a valóságat, ha­nem hozzájárul a régi valóság •átfor­málásához, az új kialakításához. „A művész — állapítják meg e cikkírók — egyrészt része a társadalomnak, másrészt a társadalmi fejlődés szub­jektuma. A művészi alkotás objektív szerepét tekintve gazdagítja a tár­sadalom életét, a mélyebb és sokol­dalúbb megismerés egyik formája, a világ ember általi megismerésének egyik eszköze. Csak akkor válhat Igazi alkotó tetté és ösztönözheti az embereket cselekvésre, ha eleget tesz ennek a szerepének". A visszatükröződés elmélete lehe­tővé teszi, hogy a művészi alkotást két szervesen összefüggö szempont alapján tanulmányozhassuk és meg­ítéljük. Az első szempont a mű és az alkotó közti viszony, vagyis az adott művészi tevékenység eredmé­nyének elemzése, a másik a mű és a társadalmi valóság egybevetésének szempontja. Ha csak az első szem­pontot érvényesítenénk, akkor nem tartanánk a művészet küldetésének a megismerést, vagyis lemondanánk a művészet Igazának Igényéről. Ez éppen úgy téves álláspont, mint a másik szempont elhanyagolása. En­nek ugyanis az a következménye, hogy a művészi vlsszatükrözésbsn nem látunk folyamatot, méghozzá el­lentmondásos folyamatot. Ügy hisszük, nagyon helyes a cikk­íróknak az a javaslata, hogy a mar­xista filozófusok és az egyes művészi ágak esztétái, történészei és más el­méleti dolgozói kéz a kézben mun­kálkodjanak a művészetben a lenini visszatükröződési elmélet továbbfej­lesztésén. Mi az irodalom küldetése? Rokontémával foglalkozik a RUDÉ PRAVO május 5. száméban Ivan Klí­ma vitaindító cikke ls, amelynek cí­me: Neveljen az irodalom? Legfőbb érdeme, hogy nem igyekszik erősza­kosan az olvasó szájába rágni saját | igazát, liaaieai a vŕésZľe,tekben tág te­t ret nyújt áz eltérő vélemények ki- ' fejtésének. Bármennyire természetes ' is ez különösen a véleménycserét ösz­tönző írásoknál, mégis szokatlan. A múltban ugyanis nem egyszer elő­fordult, hogy a kész tételek szinte ellenkezést nem tűrő kinyilatkozta­tása képezte a „vitaalapot". Viszont a lényeges kérdést tekintve a cikkíró egy pillanatra sem habozik elmarasztalni azt a gyakorlatot, amely a művészetben is a közvetlen napi célok elérésének eszközét, a nagy nevelő és propagáló kampány részét látta. Pedig a művészetnek más a szerepe, mint mondjuk a röp­iratnak, vagy az agitáló cikknek. I. Klíma szerint a művészet sajátos kül­detésének tagadását nemcsak az azonnali eredmények kimutatását kö­vetelő prakticizmus okozta, hanem ,;az ember iránti sztálini bizalmatlan­ság" is. Ennek a bizalmatlanságnak alapvető megnyilvánulása volt annak kétségbevonása. hogy az ember ön­álló gondolkodásra, mérlegelésre és ítéletre képes. A cikkíró nem ítélj el általában például a pozitív hős funkcióját az irodalomban, de szót emel az olyan ferde értelmezés ellen, amely egy alakban természetellenesen összpon­tosítja az előnyös jellemvonásokat. Egyben hangsúlyozza azt is, hogy az irodalmi alkotás hősének értéke nem határozhatja meg a mű értékét, vagyis más szóval, attól még nem lesz rossz a regény, ha például fő alakját túlsúlyban előnytelen jellem­vonásokkal ruházta fel a szerző. Milyen tulajdonképpen az irodalom és a társadalom viszonyának, az iro­dalom hivatásának helyes érteľmezé­se? Az irodalom az emberi szellem többi termékétől eltérően nemcsak értelmünkhöz, hanem érzéseinkhez is szól. Minden nagy mű a nagy is­meretek és élmények forrása, amely további elmefuttatásra késztet. Az Irodalmi mű az összetett élet még mélyebb megismerésére ösztönöz. Ez múlhatatlan feltétele a kommunista embertípus kialakulásának. Talán úgy lehetne egy mondatban össze­foglalni I. Klíma válaszát a fenti kérdésre, hogy Irodalmunk alapvető célja az ember gondolat- és érzésvi­lágának elmélyítése, segítségnyújtás a világ ellentmondásainak megisme­résében. Türelmetlenül várjuk, miiyen lesz ennek a -vitaindító cikknek visszhang­ja nemcsak a szakemberek, hanem az olvasók, az Irodalom kedvelői kö­rében is. G. I. 1883. május 15. tJ] SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents