Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-01 / 119. szám, szerda

Léghajtásos szövőgépek előre! Elmondja FAZEKAS BÉLA szövetkezeti elnök a v a g . Barátkozás kétszeres haszonnal Hol ls kezdjem? Anriyt mindent kellene elmondanom arról a kárpátukrajnai találkozóról, hogy szinte kellemetlen csupán a gyakorlati részét papírra vetni. Mert amikor beregszdllűsi barátaink meghívtak bennünket kolhozlátogatásra, már akkor ls gondoltuk, hogy nem lesz csak határszemle és Istállónézés. Nem is csupán az lett. Az vessen ránk követ, akt másképp tette volna, mint ahogy ml. Hiszen Beregszász környékén is hasonló a föld, mint Kistárkányban a Tisza partján. Az állatok ott ts négylábon járnak, a sertéseket ólakban nevelik, de minek folytassam ilyesmivel. Egyik alkalommal a ml részünkről ilyenformán kezdődött a beszélgetés. Nehéz a csizmát a kabáttal összehasonlítani, de akármi legyek, a beregi vörös (bor) mégsem olyan márka, mint a kistárkányi szilva (kistfsti). Lett ebből olyan vita, hogy csak. Persze nem ökölre menő, mert a mi szilvóriumunkat már ők is megkóstolták. Éppen ezért a vörösborszilvörium vitának nem is nagyon lehetett folytatása. Ám ki ne rukkolna kl ilyen esetekben olyan dolgokkal, melyekre büszke lehet. Azt mondta akkor az elnök: Tudod mit Béla, a ti szarvasmarluz istállóttok paloták a mieink mellett. De ne haragudj, ha nem cserélném el a gazdasági épületeinket. Mint ilyenkor szokás, papír került etz asztalra és kiderült, — mert a matematika könyörtelen bíró — hogy nálunk egy-egy szarvasmarha, de ugyanúgy a sertés istállózása a kétszeresnél is több, mint náluk. Es arról sem lehetett hallgatni, hogy százalékarányban az állatelhullás a ml korszerű istállóinkban nagyobb, mint náluk. Egy liter tej nálunk is csak den táncolni szerető fiatal Ismeri ezt a készüléket. — ??? — Nem más ez, mint egy közönséges magnetofónszalag. A gép oldalán megnyomott egy kis billenytűt, kinyílt egy apró ajtó, melybe, akit az előbb Ládának szólítottak, avatott kézzel benyúlt és egy valóban közönséges magnotekercset húzott elő. — Ladislav Barták — mutatta be az idős férfi a fiatalembert, aki még mindig ott állt a gép mellett és a tekercset nézegette. —

i A mozdonygyártó részleg marósa. — Marós...? És magnótekercs? — Igen, marós és magnótekercs. Furcsának tűnik? Nézze, a késsel például kenyeret is lehet szelni, de néha^embert is ölnek vele. A magnószalaggal is többféle dolgot lehet művelni. A fiam például magnetofonzenére twisztel, de vannak, akik a celluloid szalag segítségével atombombahordozó rakétákat irányítanak. Mi a változatosság kedvéért marógépet irányltunk vele. Pontosabban irányít mint az ember. Sokkal pontosabban! Ha kedve van hozzá, nézze meg Ladislav Bartákot munka közben. A brigád: Ladislav Barták, egy magnószalag és öt gép. Az öt gép ügy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Valamennyinek az oldalára ez van rávésve: FV-1000. — Vertikális marógépek — magyarázta meg a nagy „titkot" Ladislav Barták. — Legelőször Brnóban láttam a kiállításon. Világszenzáció volt. Pedig ott igazán nagy volt ám a konkurrencla. Voltak ott más, nyugati gyártmányú, programvezérlésű gépek is, de egyszerűség és pontosság tekintetében ezzel egyik sem vehette fel a versenyt. „Ezzel". Ogy mondta ki a mester ezt a szót, mintha élőlényekről, munkatársairól beszélne. Beszéd közben beállítja a gépeket, a központi vezérlő berendezésbe helyezi a magnószalagot. — Akkor még magam sem gondoltam, hogy az országban elsőnek én fogok ezekkel a gépekkel dolgozni. Aztán a KGST egyik ülése után rövid hír jelent meg az újságokban. Sokan talán el is siklottak felette, nálunk a mozdonygyárban azonban 10 deciliter, egy kiló hús éppen úgy 100. dekagramm, mint náluk, szóval olcsóbban termelnek. Ezzel az ökonómiai érvekkel szemben arra hivatkozni,' hogy a mi istállóink mégis szebbek, éppen olyan fura dolog lett volna, mint az ő részükről azt bizonygatni, hogy a beregi vörös színe mégiscsak szebb, mint a sápadtsárga kistárkányi szilváé. De nem ez a legérdekesebb. A ml kertészetünket, úgy ismerik, hogy párja alig van a környékén, jó is. Csak akkor lepődtünk meg, amikor ők kiderítették, hogy mi bizony még megközelítőleg sem használjuk ki a lehetőségeinket. Nálunk például jól megterem a befőzésre alkalmas uborka. Termeljük is jókora területen a Tisza holtágának a partján, ök is termelik, ahogy a kertészük mondja — jöld nélkül. Persze nem a levegőben, nem is a mocsarak jenekén. A kukorica náluk éppoly fól megterem, mint nálunk. Nem vetik négyzetesen, hanem 40 centiméteres sortávolságra, de a tőtávolsággal anynyira kiegyenlítik a hektáronkénti egyedszámot, hogy a 40—50 mázsás hektárhozam talán még jobban biztosítva van, mint nálunk. S az uborka? Mi örülünk 120—130 mázsás hektárhozamnak, náluk meg 140 mázsa terem a kukorica között. Beszélhetnénk még sok mindenről, mert az eléggé egyenlő feltételek mellett is sok mindent másképperi csinálnak barátaink. A jő az, hogy mi tőlük, ők tőlünk ->- a jót megtanuljuk. Tehát, amikor barátaink meghívásának eleget tettünk, nemcsak az emberbaráti kapcsolatokat mélyítettük el, hanem hasznos gazdasági tapasztalatokat is szereztünk. {-ti-) nagy port vert fel. Én arra voltam leginkább kíváncsi, milyen gépekkel tudjuk ml majd néhányszorosára növelni a termelést. Mert akkor már tudtam: Minden attól függ, kapunk-e új gépeket. Titokban gondoltam én néha arra a Brnóban látott gépcsoáára, de végül mindig elhessegettem a gondolatot: „Miért éppen én kapnám azokat a gépeket?" ' Egy délután a telefonhoz hivattak. Kuthan mérnök kívánt velem beszélni. — Láda, — kérdezte tőlem, — ugye voltál Brnóban? A kiállításon ... — Voltam. — Láttad az... —... az FV-1000st? Hogyne láttam volna. — Tudtam, hogy arra gondolsz. Hiába, marós szemmel nézed a világot. Biztosra vettem, hogy megakadt rajta a szemed. No, és, mit szólnál ahhoz a géphez? — Mi is kapunk belőlük? Nekem is adnak egyet? — Nem egyet. Ötöt kapsz, Láda. Ötöt! — Azt hittem akkor, hogy tréfál velem, öt gépet, öt olyan gépet, egy marósnak? Akkor még nem tudtam, hogy a kiállítás óta Kuthan mérnöknek nem volt nyugta a gépektől. Sokszor még álmában is a marógépekkel foglalkozott. Igen, gondolta, megvan az automata, a programvezérlés, de gyökeresen e2 sem oldja meg a problémát. Amíg több gép együttes programvezérlését nem oldjuk meg, nem húz ki bennünket a kátyúból, mert alapjában véve ezRužombetok a közszükségleti ipar városa, méghozzá évtizedek, ha nem több mint száz év óta. A Vág két partján épült város hajlott hátú, ősz hajú polgárai már gyermekkorukban megcsodálták a textil- és papírgyárakat. És ma? — Nemcsak mi,'hanem minden idetévedt idegen elcsodálkozik a két papír- és egy textilgyárunk láttán — mondta a Kultúra-szálló portása. —» A minap, amikor azt kérdezte tőlem az egyik vendég, hogy... De miért mondjam el én?l Menjen el inkább a rybárpolei textilgyárba és győződjön meg saját szemével arról, amit a vendégnek mondtam el; amire mí, rózsahegyiek, méltán vagyunk, illetve leszünk majd büszkék... Miért e büszkeség? Az apró kavicsokon bukdácsoló, sekélyvizű Vág jobbpartján törnek magasba a rybárpolei V. I. Lenin Gyapotfeldolgozó Üzem gyárépületei. Hatalmas gyár és világhírű. Az ódon, kopott falai között gyártott szövetek a világ minden részén ismertek.. De hagyjuk a világhírt! Szóljunk inkább a gyár jövőjéről. — A szállóportás lelkesedése indokolt, — jegyezte meg Alexander Tömőik technikus — hisz nem kis dolgok mennek végbe e kopott falak árnyékában. Az elmúlt év közepén új gyárrészleg építése kézdődött. Ez, valamint az izgatja az itteni emberek fantáziáját, hogy a leendő gyárrészleg szövőgépeiről hiányozni fognak a vetélők. Csoda-e hát, ha büszkék és elragadtatással beszélnek? A büszkeségük, szerintem, nem más, mint annak az örömnek a kifejezője, amit a technika csodálatos vívmánya — mármint a vetélők nélküli szövőgépek — előállítása felett éreznek, mert nehezen fér a fejükbe, hogy miképpen lehetséges vetélő nélkül szövőgép... Hadüzenet a hagyománynak A nagyon udvarias és jó szakember hírében álló technikus e néhány mondat után a szövőgépekről s ezeknek működési elvéről kezdett beszélni. Sok mindent nem értettem meg szavaiból, annyit azonban megjegyeztem, hogy a szövőgép legfontosabb eleme a vetélő, vagyis az a része a gépnek, mely a tulajdonképpeni szövést végzi'... — A vetélő a szövőgép bordaládájának e célra kialakított vízszintes felületén a szövőgép egyik oldaláról a másik oldalára csúszik át — magyarázta Tomčík elvtárs —, miközben a benne elhelyezett orsóról, illetve Ma így fest a műhely, egy év múlva azonban ez lesz Ružomberok legmodernebb gyárépülete. a vetülékcsévéről a fonal lefejtődik és a láncfonalak által alkotott szádnyílásba fekszik. Az így elhelyezkedett fonalat a bordaláda ráveri a már kész anyagra, ami ezáltal egy további sorral nő. A vetélő ide-oda való gyors csúszkálását a vetőszerkezet végzi azzal, hogy erős ütést ad a vetélőnek... A vetélők funkciójával és jelentőségével csak e rövid szakelőadás után jöttem tisztába. S a büszkeségük?! — Ez is jogos — válaszolta a technikus —, mivel majd az itt üzembe helyzett és világszínvonalat megütő P-105 jelzésű szövőgépek hadat üzennek a hagyománynak, azaz a vetélős elődeiknek. Milyenek az új gépek? Ismeretes, hogy minden ipari termék iránt nő a kereslet, s így a ruházkodásunk kellékei, a különböző textilárukkal szemben is fennáll ez a követelmény. A keresletnek pedig csak a gyártás növelésével lehet eleget tenni. Igen ám, csakhogy lehetetlen követelmény ez nagy teljesítményű szövőgépek nélkül. A kérdés megoldása a technika fejlesztőitől függött — nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Kezdeményezői nálunk a libereci Textilipar Tudományos Kutatóintézet munkatársai, Svätý konsť ruktőr — egyébként államdíjas mérnök — vezetésével. Elképzelésük merész volt. Abből indultak ki ugyanis, hogy a szövőgép teljesítménye annál nagyobb, minél gyorsabb a szádnyílásban Ide-oda futó vetélő mozgása. Mi volna — tették Munkában az egyik szocialista brigád két tagja. után is ugyanannyi ember kell a gépek mellé. Pedig éppen az emberhiány gátol bennünket leginkább. Tizenhatórás műszakokat töltöttek el együtt: a mérnök, Barták, a marós, meg a gép. Vallatták a masina titkait, kíváncsiak voltak, mit tud. — Tudja, mit álmodtam az éjjel? — újságolta egy reggel Barták a mérnöknek. A mérnöknek rossz kedve volt, nem is válaszolt a kérdésre. — Azt álmodtam, — mesélte tovább Láda, — hogy egyetlen magnószalaggal egyszerre öt gépet Irányítottam. Bolondságokat álmodik az ember néha. Kuthan mérnök kezében megállt a logarléc. Aztái) letette az asztalra és a vezérlőberendezéshez lépett, de szemét le se vette a fiatal marósról. «- Hallod, te.,, Tudod, hogy ez nem is oly nagy bolondság? Tudod ; mit? Megpróbáljuk! Valóra vált álom Addig tartott csak, egy perccel se ľ tovább, amíg Ladislav Barták elme-; sélte ezt a históriát, mikor a vezérlőberendezés felől furcsa sípolást; hallottam, — Csak nem üzemhiba? — kérdez-tem aggódva. — Nem, a gépek azt jelzik, hogy; elkészült az új alkatrész. Valóban. Mind az öt gépről egyszer-1 re lecsúszott az új gépalkatrész és; az automata a gépbe már be is illesz-; tette az újabb alkatrésznek való fém-^ darabot. — Hát a selejt? Hány százalékban; fordul elő? — Selejt...? — Ladislav Barták; úgy nézett rám, mintha idegen boly-; góról pottyantam volna ide a gépek • közé. — Ha az ember irányítja a gépet,; csinálhat selejtet, követhet el hibát, ^ de ez az automata nem. Pontosan a; rajz méretei szerint készíti el az al-; katrészt. Századmilliméternyi pontos- * Sággal. Most én egyedül annyi alkat-; részt tudok elkészíteni, mint régeb-; ben tízen. Ezzel az én ötösfogatom- < mai,,, • m * Ha tőlem függne, én valamilyen rá-; dión keresztül világgá röpíteném a; plzeftl mozdonygyári magnetofonok • hangját, melyek napról napra szapo-" rodva vezérlik az automatagépeket.; Hadd tudná meg a világ, mi történikPlzeňben. Mert tetszik nekem az, amit a plze-; fiiek tettek. Tetszik, hogy bebizonyították: Néhány év múlva az egészé szocialista világot el tudjuk látni villanymozdonyokkal. De leginkább mégis az tetszik ne-^ kem, amit Kuthan mérnök mondott:; „A magnószalag és a távvezérlő automata segítségével atombombahordozó ^ rakétákat ls lehet irányítani, de ezek; az ördöngös masinák mozdonyalkatrészek gyártására is rendkívül a lkai-< masak. Tetszik nekem, hogy ők ezt a második lehetőséget választották. Tóth Mihály * fel a kérdést —, ha olyan gépet konstruálnánk, melyen a vetűlékcsévének nem a vetőszerkezet adná e mozgáshoz szükséges ütést, hanem tegyük fel, nagynyomású levegőberen* dezés? A terv fantasztikusnak tűnt, mivel keresztül vihetetlennek látszott a vetülékcsévét befogadó vetélő miatt. Legcélszerűbb megoldás az volna, — gondolkoztak tovább —, ha eltávolítanánkl' De hogyan? És egyáltalán, helyes, célravezető lesz-e? ... A fantasztikusnak tűnő gépet a műszaki rajzok elkészítése után a vsetíni gépgyár munkásai hozták világra. Kezük alól valóban csodálatra méltó szerkezet került kí, melyet talán így nevezhetnénk legtalálóbban: léghajtásos szövőgép. Így, mert elődjétől eltérően levegőnyomás működteti rajta a vetülékcsévét. Győz-e az űj? Fogas kérdés, ám nem köraí. A gépekből ugyanis már 20 — ezért netn korai a kérdés feltevése — próba, üzemben van a semilyi textilgyárban. Fogasnak pedig azért fogas, mert ah« hoz, hogy maradéktalanul helytáll, hassanak magukért és megalkotóikért, sokkal többet kell kipróbálni belőlük textiliparunknak. Ezt a célt követi az iparágazat a ružomberokí építkezéssel. Az ódon gyárépületek árnyé* kában tető alá hozandó emeletes épületben, mintegy 400 szövőgépet pró* bálnak ki... — A győztes az új gép lesz! — mondta a technikus, majd így fölytatta: — A semilyí tapasztalatok ia emellett szólnak. Tömeges alkalmazásuk textiliparunkban, külföldre va« ló szállításuk azonban csak azután jöhet számításba, ha már leszűrtük a2 itteni tapasztalatokat..

i — Mennyivel gyorsabb az üj szövőgép vetülékcsévéjének az ide-oda való mozgása az eddigi berendezése, kével szemben? — A hagyományos gépéken 240 fordulat másodpercenkint már igen nagV teljesítménynek számított. Ezzel szem. ben Svatyék gépén a 400 fordulat IS elérhető, sőt, néhány 10-el túl is szárnyalható. A munkatermelékenységet tehát csaknem száz százalékkal növelik a vetélő nélküli szövőgépek. Ám azt is előnyeik közé kell sorolni, hogy 25 százalékkal csökkentik az önköltséget s a rajtuk szőtt anyag minősége jobb, szebb... Tudom, hogy ruhaanyagainkat még szívesebben vásárolják majd ä Szovjetunió, Bulgária, Románia, a Távol-Kelet, Afrika, valamint Latin-Amerika országainak asszonyai is. • t> • Visszatérve a szállóba, így SzóIÍTött meg a portás: — Nos megérte-e a fáradtságot Rybárpolén tett látogatása? — Meg. — Akkor, ugye, büszkeségünket is megérti? — De még mennyire! — mosolyogtam rá cinkosán, elvégre Ružomberok büszkesége egy kissé mindannyiunk büszkesége is. „ . Kezes József AZ OLVASZTÁR 1SB3. május l ± ÜJ SZÖ. 1