Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-09 / 127. szám, csütörtök

F A B R Y ZOLTÁN: A KÖNYVMAGLYA 1933. május tizedike: a könyv történetének legszégyenteljesebb dátuma. A könyvnyomtatás feltalálójának hazájában e napon halálraítélt könyvek garmadáját égették el nyilvánosan. A költők és gondolkodók népének tudott németség ez emlékezetes tavaszi napon a kultúrtörténelem legbarbárabb tettével aljasltotta semmivé önmagát. A hitlerizmus a barbarizmus legsajátosabb, legtürelmetlenebb megnyilvánulásával adta le névjegyét és ezzel mindenki felé érthetően árulta el lényegét. A fasizmus első számú ellensége itt és így lett a könyv, a kultúra. Nem minden könyv érdemli meg a könyv nevet. De amit május tizedikén a berlini könyvmáglyán elégettek, az pontos kiválogatása volt fnindannak, ami elherdálhatatlan hagyomány! érték és nélkülözhetetlen j.

;vőbemutatás: Voltaire, Heine és Börne, Spinoza, Freud és Einstein, Balzac, Zola és Romáin Rolland, Barbusse, Egon E. Kisch és Tucholsky, Gorkij, Gladkov és Majakovszkij, Brecht, Feuchtwanger és Renn, Gerlach, Foerster és Kerr, Polgár, Wassermann és Werfel, Graf, Bredel és Becher, a három Mann, a két Zweig és főképp és mindenekelőtt: Marx, Engels és Lenin! „Az emberiség becsületlistája": írta akkor valaki. 3000 könyveim került indexre és egyetlen egy napon tízezer métermázsa könyvet, azaz egymillió darabot égettek el. Pontosan előkészített, szervezett ünnepélyes aktusról volt szó: az emberek lángoló könyvek és füstoszlopok között tudták meg, hogy ütött a megváltás órája, elhitették velük, hogy a humanizmus és a kritika, a demokrácia és a pacifizmus, a pszichológia és a materializmus és végül a bünök-bűne: a marxizmus ezzel az aktussal egyszer s mindenkorra érvényét vesztette. Ami él, létezik és virul, az a hitlerizmus örökkévalósága! A leggyalázatosabb „kultúrtettet" a kultúra álarcában, annak kulisszáival és gesztusaival ripacskodták. A könyvégetők diákok voltak. A gyújtógatök az egyetemekről vonultak ki e kísérteties éjféli misére. Berlinben e napon foglalta el Hegel valahai katedráját a politikai tudomány új filozófusa, Alfréd Baeumler, és ez a székfoglaló beszéd volt ez autodafé első napirendi pontja. Baeumler itt avatta Hitlert kultúrforrássá: „Egy főiskola, mely csak a szellem útját és nem AJolf Hitler és Horst Wessel útját követi, elavult... Hitler több mint az eszme, mert Hitler — valóság." És ez az eszmei valóság itt adta ki az új kultúra irányelvét: „Egyetlen mondattal mondhatjuk meg ez alkalommal, hogy ml a nemzeti szocializmus szellemi jelentése? Nem más ez, mint a művelt ember típusának a katona típusával való helyettesítése". E kinyilatkoztatás után elhangzott a parancs: „Önök most kivonulnak innen, hogy könyveket égessenek el, olyanokat, melyek eddig méregként szívódhattak fel a német nép vérkeringésébe" ... És ezzel a csizmás had elvonult és megkezdte nemzetmentő művét. A máglya fellobbant és rőt fényében a reformáció forradalmárának, ülrich v. Huttennek szavait bitorolva, felgyúltan ugrált Gübbels: „Soha Ifjú emberek több joggal nem idézhették volna Hutten szavait: Ö századi 0 tudományok! Öröm most élni!" * így lendült neki a németség a fasizmus hazug kalauzolásával arra az örömtelinek hurrázott útra, melyen az uszítás és vadítás eredményeképp világgá rohant és amely út kényszerítő törvényességgel világhódítás helyett a legteljesebb pusztulásba vitte a „költők és gondolkodók" oly könnyen léprecsalható nemzetét. De lehetett- e másképp? Azon a májusi' éjjelen a gondolatot, tehát az erkölcsi felelősséget égették ki önmagukból. A legzavaróbb akadályt kellett eltakarítani, hogy felszabadultan rákanyarodhassanak a felelőtlenség kiútjára: az imperialista háború tekintetnélküli barbarizmusába. A háború útjából félre kellett rúgni a figyelmeztető, kételkedő, vagy más utat ajánló könyvet, hogy a kéz biztosan, gátlás nélkül markolhassa a hódító fegyvert. „Ha ezt a szót hallom, hogy kultúra, azonnal revolveremhez kapok": mondja egyik színpadi hősük. A könyvmáglya lángoszlopa és Hanns Johst derabhőse egymást tükrözően vetítik a fasizmus kulturális muszájnyomorúságát, mely vaskövetkezetességgel adódik a támadó imperializmus barbarizmusából; a tekintetnélküli pusztítás szadizmusából. Könyvmáglya füstje, égő falvak pernyéje, bombák és gránátok lángoló robbanása, a gázkemencék kéményeiből gomolygó emberhús szaga: egyforma megnyilvánulásai annak az őrületnek, melyet fasizmus néven még mindig történelmi tényezőként vagyunk kénytelenek regisztrálni. A fasizmus a gyújtogató felelőtlenség és az uszító bujtogatás gyűjtőneve. Erénnyé fo.kozott barbarizmus, mely önsúlyával, egyetlen nyitvahagyott kiútja: az imperialista háború felé krnyszerül. Itt, ezen a síkon százszázalékosan éli kl önmagát — az öngyilkosságig. A fasizrhus a háborús uszítás propagandája, a kultúrbarbárságba kényszerült nép és nemzet öngyilkosságba hajszolása. Az út elején a könyvmáglya áll, az út végén az imperialista háború visszaütő bumerángja: a nemzethalál! A könyvmáglya fényénél még egyszer ránk vicsorít a faslzműs emlékezete és tanulsága. A fasizmus méregként égette el a könyveket, holott a mérget, a betegséget társadalmi bomlástermékként ő jelenti. A fasizmus: kórtünet. Felismerhetően piromániával kezdődik. A gyerek is szeret gyufával babrálni, de ha felnőttek gyújtogatásban élik ki magukat, akkor a bűntett és az őrültség között nehezen húzható meg a határvonal. A német fasizmus a gyújtogatók rémuralma volt. Tényt, igazságot, eszmét, tűzzel, lánggal véltek nemlétezővé avatni. Hazudva csalták, nyugtatták önmagukat. A kommunizmus ellen a Reichstagbranddal indultak rohamra. Göring legényeivel felgyújtatta a birodalmi gyűlés épületét, csak azért, hogy utána a kommunistákra, Dimitrovra foghassa. Hitler Istentől küldött égi jelként üdvözölte a Göring által rendezett földi komédiát. Utána Göbbels jött a könyvmáglyával, és a sorozatot logikusan tetőzték be a gázkemencék; emberek gázzal, lánggal való sommás fizikai kiirtását csak az a lelkiség agyalhatta ki, mely tüzet gyújtott a könyvek alá. Lángban, lángok között hazudtak el mindent, nyomorultságukat csak az értékek tagadásával, pusztításával, gyilkolással, gyújtogatással tudták igenelni és fenntartani. A könyvmáglya fényénél jósolta Heinrich Mann: „Ha ezek egyszer futni fognak, akkor saját palotáikat is fel fogják gyújtani." Több, igazabb, logikusabb történt: Hitler és Göbbels lángok között, füsttengerben lettek öngyilkosok. Holttesteiket benzinnel öntötték le. Hitler „égi jele" és Göbbels könyvmáglyája ekkor lobbantak utolsót: iángok emésztették el emberek és könyvek gyilkosait. A totális háború felfalta gyermekeit, a hitleri fasizmus lényegéből adódóan, csak öngyilkossággal tehetett pontot maga után. Gonoszság, hazugság nem diadalmaskodhat: ez, ennyi a könyvmáglya tanulsága és vigasztalása. A könyvmáglya pillanatra elállította lélegzetünket, a pusztulás lehetősége, a könyv fizikai tehetetlensége fájón vágott belénk, de ma már tudjuk: a gondolatot megölni, az igét pernyévé avatni nem lehet. Ilyen zsarnok és ilyen ellenerő a világtörténelem folyamán eddig nem akadt. A könyvmáglya csak a papírtömeget hamvasztotta el, csak a tárggyá erőszakolt könyv égett el, maga a szellem azonban halhatatlan és megfoghatatlan. A zsarnok lánggal, szégyenné prčbálta kormozni a könyvet, de a végén csak önmagát égethette el szénné, felismerhetetlen semmivé. A könyvmáglya pernyéjéből, mint főnixmadár, megerősödve és megedzve kél a sebezhetetlen szellem, a bűnök bűnévé cvatott marxizmus sohase volt olyan hatalmas, mint éppen most és Lenin művei még soha anynyi nyelvre lefordítva, eddig sohse hallott példányszámban feledtetik a nyomorultság epizódját: a könyvmáglya üszőkké, korommá szeneseden emlékét! ... Tizenkét évig tombolt a hitlei.zmus őrülete, tizenkét év után majdnem naptárszerű pontossággal égett semmivé a gyújtogatók holtteste, és a Birodalmi Gyűlés épületének kupolájára láng- és füsttenger Vözepette tűzte ki a vörös zászlót a szovjet katona. Tizenkét év múlva eljött a bosszú és ítélet napja: a győzelem napja! A könyv szégyendátuma és a győzelem napja egymás sorsszerű szomszédságában: nincs ennél megnyugtatóbb tanulság, nagyobb és törvényesebb igazság! 1953. (Megjelent: A béke igaza című könyvben.) A Szlovák Népművészeti Együttes üj műsora művészi szinten fejezi kl a szlovák népi hagyományokat énekben, táncban és zenében. Az új, csaknem háromórás műsorban hat táncjelenet szerepel, többek között a Jánošík legenda is. Képünkön a SĽUK együttesének énekkara. (CTK felv.) lillllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllltllllllllllllllilllllllllllll Ma nyitják meg a cannesi filmfesztivált A cannes-i filmfesztivált az idén május 9-e és 23-a között rendezik meg. Az érdeklődés világszerte igen nagy a filmművészet e parádés és érdekesnek ígérkező seregszemléje iránt. A fesztiválon az idén is több jelentős film vesz részt. Felsorolásunk még nem teljes; a lista még bővül, esetleg változik is. A megnyitó film Hitchcoock amerikai rendező alkotása, a Madarak lesz. Ez a film egyébként nem vesz részt a versenyben. Még két amerikai filmet láthatnak ezenkívül a fesztivál vendégei: Róbert Mulltgan Megölni egy fekete rigót és Róbert Aldrich Mi is történt fane babával? című filmjét. A Cannes-ban szereplő francia filmekről még nem született végleges döntés Egy francia filmről tudunk eddig, amely biztosan pályázik majd: Bertrand Blier rendező Hitler? ... nem ismerem című dokumentumfilmje. Olaszország négy filmet küld a fesztiválra: a Tomasi di Lampedusa regényéből készült Párduc címűt, (Visconti rendezte), Marco Ferrari Ape Regina (Méhkirálynő) és Ermanno Olmi fegyesek című filmjét. Versenyen kívül bemutatják Cannes-ban Fellini Nyolc és fél című filmjét is. A Szovjetunióban sem dőlt még el, melyik filmeket küldik Cannesba. Valószínűnek tekinthető azonban, hogy Szergef Szamszonov Optimista tragédia című filmje részt vesz a fesztiválon. Az angolok két filmmel szerepelnek: lindsay Anderson Ez a sportélet és Peter Brook A legyek királya című filmjével. Első ízben vesz részt a cannes-i filmfesztiválon Kuba. A másik Crtstobal című filmet mutatja be, rendezője a francia Armand Gatti. Lengyelország V. Has fiatal rendező új filmjével jelentkezik, Bulgária a Dimov regénye alapján készült Dohány című játékfilmet mutatja be, hazai filmművészetünket pedig Voftech Jasný Amikor a kandúr Jön című filmje képviseli. A Román Népköztársaság filmművészei egy román-francia koprodukciós filmmel sze-epelnek Canneá-ben, a Panait Istrati regényéből készült Codine című filmmel, Henry Colpi rendezésében. A japánok a nemrég elkészült Harakiri című játékfilmet viszik a fesztiválra. A magyar filmművészetet a Kertes házak utcája című film képviseli. A filmfesztivállal egyidőben rendezik meg Cannes-ben az Euróvíziő televízíósfilmfesztválját is. (np) • Valamennyi szovjet lap megemlékezett Paul Robeson 65. éves születésnapjáról. A kiváló énekes nagy népszerűségnek örvend a Szovjetunióban. Ötszáz festmény hiányzik még Drezdában A drezdai állami képtár igazgatója. Hans Elbert nyilatkozott most azokról a károkról, amelyeket a drezdai képtárak szenvedtek. A Zwinger 207 festménye elpusztult, 569 festmény hiányzik még. Mintegy 1000 festmény a szovjet csapatok mentettek meg s 1957—58-ban visszaadták az NDK nak. Ül SZÔ 8 * 1963. május 9. Dr. Wassermann mannheimi zsidó orvos, keserű mosollyal rakta oldalra a Szovjetbarátok tagsági könyvecskéjét. Ennek is befellegzett jóidőre, mormolta maga elé. Kilépett a balkonra: a fekvőszék és asztal körül mindenféle könyvek hevertek. Wassermann beletúrt egy könyvcsomóba. Nevetséges, gondolta magában, mit is akarnak tulajdonképpen? Egy évszázad szellemi termését ki tudná semmivé avatni? És holnap mégis könyveket fognak égetni! Elolvasta az egyik könyv címét: Feuchtwanger: Siker. No, ez megadta nekik! Hitler igazi portréját innen nem lehet kiradírozni. Egy másik könyv után nyúlt: Arnold Zweig: Grisa. Persze, ez sem tetszik nekik, 500 oldal egy ártatlanul kivégzett orosz hadifogolyért! Egy emberi élet megmentése: a hatalom ura! ilyesmiről nem akarnak hallani. Ez bűnös szentimentalizmus oly emberek szemében, akik már a következő háborút készítik elő. Az orvos meleg tekintettel ölelte magához a könyveket. Idehordta ki őket, hogy búcsút vegyen tőlük. Már három hónapja veszedelmes holmik voltak, de holnaptól, 1933. május 10től bűnjelekké válnak, melyek börtönt hozhatnak tulajdonosuk fejére. Sorba elolvasta a címeket, és igenlően bólintott: ezekkel tényleg a békét égetik ell Búpsúzó simogatással turkált a könyvek között és nem tudta megérteni, hogy ennyi igaz emberség miért nem találhatott utat a német nép szívéhez? Holnaptól éretlen tacskók Gorkij műveit tapodhatják és Balzacct kobozhatják Ojra és újra elolvasott egy-egy címet. Thotnas Mann Varázs hegye: néhány hét intellektuális él vezete. „Jób": legenda, mely egyszer re gyújt szégyenpírt és elérhetetlen vágyat a fáradt Nyugat arcára... Itt van Anna Seghers: mennyi szomorúságot facsar ki az emberből! Azl mondják, kommunista. Becher: „Egy mai ember." Íme, egy költő, aki nem állt meg a félúton. Könyve lávaként égeti a régi világot és versel ugyan akkor szinte gyermeki ártatlansággal mutatnak az Ígéret új földjére Ö ho? ta közel hopzám Szovjetoroszországo! Az orvos felugrott: Nem, én nem dobom el ezeket a könyveket. Ki bír GUSTÁV REGLER A KÖNYVÉGETÉS ELÖESTJÉN ná ezt megtenni?! És hirtelen ott voltak körülötte a könyvek alakjai: Roth jámbor zsidói, a Varázshegy igéző Cauchat asszonya, Plivier vörös matrózai, Brecht koldusai. És egyre zengett és zúgott Becher a Weinert proletárjainak vörös riadója. És ezt egy bugris SA-fickó csak úgy felnyalábolhatná és röhögve elvihetné a lángokba elégetni?! Hát senki sem tiltakozik, hát senki sem védekezik? Hát nincs senki, aki kitárt karokkal a könyvek elé állna, amelyek többet jelentettek, mint amit valaha Jelenthetne ez a mai hordauralom. Hol van aki Archlmedeszhez hasonlóan testével fedezné őket a betörő SA-bandák ellen?l Wassermann összerezzent. Csengettek. A bojkott óta alig kereste fel valaki a rendelőjét: a lakók között spiclik vannak ... Már az SA lenne, akik eljöttek volna a könyvekért? A máglya hóhérai! Szive gyorsabban vert. Valami a torkát szorongatta. „No, Archimedesz, hát mi lesz?" Gúnyolta önmaga gyávaságát és az ajtóhoz lépett. A lépcsőházban egy munkás állt, régi páciense. Ez se sző, se beszéd, vállon ragadta az orvost és betuszkolta a rendelőbe. Azérl jött, mondta, hogy segítsen, mert még lát egy kiutat az orvos megmentésére. „Mégis mlťôl van sző", kérdezte elérzékenyülten az orvos: a szolldarl tás meghatotta. A munkás elbcszélé séből aztán kitűnt, hogy az orvos miatt a betegsegélyzőben egész kis lázadás volt: a betegek nagy része kijelentette, hogy nem hagyják az ő Wassermann doktorjukat, annyira, hogy a hivatalnokoknak az SA-ért kellett telefonálni, akik aztán gumi botokkal kiverlék a tüntetőket. Még lói hallotta, amikor a hivatalnok azl inondta a Sturmführernek, hogy bizo iiyára maga a zsidó heccelte* fel a !ömeget A Sturmführer erre felje s^yezte az nrvos nevét és sokatmondó mozdulattal felelte: Wassermann e na pókban úgyis esedékes. „Hát doktor úr, a legfontosabb most mindent kitakarítani." Az orvos csodálkozott: mi az, hogy ő meg sem rezzen ennyi veszély és baj hallatára? Az ellenség a nyakán, és ő íme, mindent elfelejt, amikor meghallja, hogy a prolik, páciensei mint álltak ki érte. A balkonon fekvő könyvekre gondolt. Thomas Mann és Toller és Feuchtwanger olvasói nem léptek közbe, hogy kedvenceiket megvédjék, a munkanélküli prolik azonban síkra szálltak orvosukért, és szó nélkül tűrték a gumibotot. Tehát mégis csak van valahol ellenállás! De milyen váratlan és ismeretlen helyről jönl Lent, egészen lent voll meg egyedül a bátorság — no ennek már semmi köze Archimedeszhez. Lentről, a mélyből jött a hang, a segítség. „Itt bizony van mit eltakarítani", mondia Wassermann mosolyogva, miközben kivezette új barátját a balkonra, hogy megmutassa neki a veszedelmes könyvcsomókat: felhívta figyelmét egy két névre. Kisch és Tucholsky, különösen veszélyesek, és elhatározta, hogy az egész kincset, úgy ahogy van, odaadja a munkásnak, legalább lesz mivel fűtenie. „Van nekem egy jó rejtekhelyem", mondta a munkás, „egyidejig el lehetnek ott, van kofferja? A legjobb len ne kettő. Este elhordok innen mindent! fis már le is térdelt, hogy rendezze a könyvcsomókat. Az orvos az ajtónak támaszkodva, elérzékenyülten nézte a munkást: egyszer ezek otl lentről egész biztosan felülkerekednek majd Megérem-e még? Ez nem is olyan fontos. A munkás felemelte a fejét és a balkon peremén át egy pillantást vetett a kertbe. Hátsó kijárat annál iobb! Hirtelen felugrott és nevető ar cát az orvos felé fordítva, kinyúilott kézzel mutatott a kerti fák felé a7 orvos -izonbíin nem látott mást, nvnt ni»y félig összetöpftröriött vásári lég gömböt, melv szusz híján aléltan lő gott a gallyak között. A munkás gyorsan átlépett a könyveken, be a szobába, és alakja csakhamar a kertben tűnt fel. Mint egy kertész járt, kelt ott, figyelmesen hajolva a növények és virágok fölé. Mennyire a vérükben van már az elővigyázat: a léggömbért ment, de közben nagy türelemmel nézegeti a rózsabokrokat, és csak jó idő múlva állt a fa alá. Kinyújtotta a karját és a léggömb lomhán úszott át a szomszéd kertbe. De valami ottmaradt a kezében. Wassermann nem értette az egész /mókát és kíváncsian ment a munkás elé. „A Saarvldékről küldik" mondotta emberünk, belépve. Egy egész apró összehajtogatott újságot tartott a kezében és gyerekes örömmel kacsintott: „és ezek a marha nácik észre sem vették!" Micsoda új embertípus, gondolta magában az orvos. Proletárok, éheznek és üldözik őket, és mégis micsoda képességekkel rendelkeznek. Az újság után nyúlt: Arbeiterzeitung Saarbrücken (a Saarvidék akkor még nem volt Hitler uralma alatt és így a kommunista párt ott még sajtóval rendelkezhetett). Wassermann belelapozott: egy kommunista újság! Egy újság, melyért ma halálbüntetés jár! Csak a címeket futotta át: Göring, a hóhér — Az SA klnzókamráiban — Munkáslevél Neukirchenből — Kultúra a máglyán! Szeme itt megállapodott. Ujjával rábökött a címre és most már ketten olvasták, hogy Párizsban megalapít iák a „Szabadság könyvtárát": ide gyűjtik össze mindazon műveket, melyeket Hitler nyilvános komédiával eléget A két férfi egymásra nézett, az orvos pénzt vett ki a zsebéből: „A könyvek tehát Párizsba mennek! Kész! Csomagoljunk gyorsan. Ha egy-két csomag el ls kallódik, valamelyik métjis csak elér rendeltetési helyére. Mindjárt hozok csomagolópapírt. Amikor visszajött, enyhe gúnnyal kérdezte: „Nem vándorolnánk ki mi is a Saarvidékre?" A munkás felemelte a fejét: „Nem!", mondta határozottan. „Ezek ott dolgoznak, nekünk azonban itt a helyünk!" És ezzel kiterítelte a papirost a linóleumpadlóra és elkezdett csomagolni Fábry Zoltán fordítása