Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-09 / 127. szám, csütörtök

JOejlődő, szépülő életünkben egyre gyakrabban F vetődik fel a kérdés, milyen lesz a fövő faluja. Ezt már nem is annyira a kíváncsiság, hanem a gyakorlati élet hozza felszínre. Mert ugyebár, ha a falusi ember életszínvonala, kulturális és szórakozási lehetősége mindinkább megközelíti a városiét, akkor törvényszerűen következik belőle, hogy meg kell és gyökeresen kell megváltoznia a falu jelenlegi arculatának is. Azt mondhatnánk erre, hogy a falu arculata sokat változott, szépült. Országjáró körútjainkon valóban lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a vályog vagy sárfalas, szűkablakos, nád• és zsuppfedeles házak helyét — csekély kivétellel — már elfoglalták a korszerű, nagyobb részbsn padlásszobás, manzárdtetős családi házak. Örvendetes dolog, hogy falusi dolgozóink tízezrei — kereseti lehetőségeiket kihasználva — új lakásba költöztek, s hogy az öregebb lakások közül már csaknem valamennyit „korszerűsítették". Pártunk Központi Bizottsága a XII. kongresszus határozatában is támogatja a családi házak építését, elsősorban falvainkon. Sőt, nagyra értékeli a falvak dolgozóinak azt az igyekezetét, hogy az ilyen építkezésekkel hozzájárulnak a lakásprobléma mielőbbi megoldásához. POHORELA KÖZSÉG ÚJ ARCULATA E. BELUŠlC AKADÉMIKUS TERVEZETE NYOMÁN A jelen követelményei Hiba lenne azonban, ha nem tennénk fel ezzel kapcsolatban egy nagyon lényeges kérdést: azt, hogy a falusi építkezések jelenlegi módja (beleértve a középületeket is) fogja-e kialakítani az új, a korszerű falu profilját? Ilyen módon elérhetjük-e azt, hogy a falu a város, a mezőgazdaság az ipar színvonalára emelkedjék — legalábbis annyira, amennyire az eléggé eltérő feltételek lehetővé teszik? A két kérdés látszatra nem tartozik szorosan össze, de valóban csak látszatra. Előbb azonban arról szóljunk, hogy első kérdésre semmiképpen nem válaszolhatunk határozott igennel. Mert nézzük csak reálisan ezt a dolgot. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor falvainkon az ország- vagy világjáró mesteremberek, kereskedők, esetleg jómódú parasztok felépítették a többszobás, tágas és nagyablakos, akkor még modern családi házakat, akkor a magas emberek fejét veszélyeztető mestergerendás házak lakói, a vagyonukhoz, lehetőségeikhez a szűk helyet, az agyagpadlót, a kis ablakot törvényszerűnek tartó emberek kissé talán irigykedve, de azért az újtól is idegenkedve mondogatták: „Jó, jó az ú) lakás, szebb a miénknél, de mi lesz velük, ha egy hideg tél |ön, ott fagynak meg benne". A felszabadulás után korkövetelménnyé vált a többszobás, a nagyablakos családi ház. Természetesen nem úgy egyik napról a másikra, hanem fokozatosan, ahogyan a falusi dolgozók anyagi helyzete, kereseti lehetősége lehetővé tette. Mondhatjuk, hogy a kerítés-zárta, portás családi házak építésének üteme az utóbbi években a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságok megerősödésével párhuzamosan érte el tetőfokát. Egyúttal az építkezési, illetve lakáskultúrában azt a szintet is, mely már-már kielégíti a korszerű lakásigényeket. Hiszen a most épülő családi házakbői már csak elvétve hiányzik a fürdőszoba, nagyobb részükben már a helyi vízvezeték szolgáltatja a vizet, és az sem ritkaság, hogy helyi „központi fűtéssel" melegítik a néhány szobás lakást. A lakáskultúra lényeges tartozéka életszínvonalunk emelkedésének. Megelégedéssel állapíthatnánk meg, hogy falvaink életében ezen a téren jelentős lépést tettünk előre. Ha az átlagos világszlnvoneílal hasonlítjuk össze falusi lakáskultúránkat, a elsők közé számítunk. De ne hallgassuk el, hogy az említett építkezések mind a lakáskultúrában, mind az új, a korszerű falu arculatának .kialakításában nálunk csupán a jelenkori igényeket elégítik ki, sőt.., A kor parancsa Igen, még azt sem... Nézzük ezt a problémát egy másik oldalról, hogy közelebb kerüljünk a dolog lényegéhez. Gyakran emlegetjük, hogy az építkezések évenként ezer és ezer hektárt rabolnak el — és nem ritkán — éppen a legjobb termőföldünkből. Szétszórtságuknál, cél- és tervszerűtlenségüknél fogva ennek jelentős részét éppen a falusi lakásépítkezések vonják ki a termelésből. Nálunk ma mindössze 37 ár termőföld jut egy-egy lakosra. Jogos tehát az a korkövetelmény, hogy minden lehető módon, vagyis célszerű és népgazdasági igényeket kielégítő falusi építkezésekkel is harcoljunk a termőföld védelméért. Ez népgazdasági szempontból nagyon is kézzelfogható tény, csak egyik része annak, hogy új, korszerű arculatot kapjon a falu. A múlt és a jelen összehasonlítása talán közelebbi magyarázatot ad. Induljunk ki abból, hogy 40—50 évvel ezelőtt éppen úgy megvolt a kontraszt a falu arculatában, mint ma. A különbség inkább talán csak az, hogy akkor a nádfedeles kunyhók és a tágas portán terpeszkedő családi házak, vagy a paplak egyúttal a társadalmi hovatartozást is kifejezték. A falu jelenlegi arculatát kialakító tényezők között most Is nagyok a különbségek. Például Leleszen, a kétezer néhányszáz lakosú faluban a városinak is beillő kávéház, a szélesvásznú mozi, a szabadtéri színpad és a falu öregebb házai között még szembeötlő az eltérés. Dudincén — Gyűgyön az új, az igazán korszerű emeletes szövetkezeti lakások és a 40—50 éve épült családi házak között is kár lenne keresni a hasonlóságot. A csallóközcsütörtöki új kultúrház, a közelében levő modern áruház és a falu régebbi házainak arculata is eléggé elütő. Mint említettük az ötven év előtti falu arculata többé kevésbé a gazdasági helyzetet, a társadalmi különbséget fejezte ki. A mostanira is jellemző még az egyes emberek pillanatnyi anyagi helyzete, de nem csupán ez. Lényegében a közelmúltat, a jelent és a jövőt vetítik elénk. Hogy miért? Mit mond a szakember Bohuslav Straka mérnökkel, a falusi építkezések tervezőjével Prágában találkoztunk. Véleménye szerint már a közeljövőben megváltozik falvaink arculata. Ezt abból is láthatjuk, hogy a mai falu embere bár még elenyésző csekélységben, de azért már nemcsak a középületek építésénél tekintget a legkorszerűbb építkezések felé, hanem egyre többen a családi házak építésénél is a gazdaságosabb, a célszerűbb formát választják. Szerinte nemcsak azért, mert látják, hogy ezzel termőterületet védünk meg mezőgazdaságunknak, hanem azért is, mert a 4—6— 8—10—12 lakásegységes szövetkezeti lakásépítkezések lényegesen olcsóbbak, mint az egyéni építkezések, ugyanakkor ezekbe a lakásokba sokkal könnyebb lesz majd bevezetni a vízvezetéket, a csatornázást, a központi fűtést, mint az egymástól távoleső, ma még korszerűnek hitt, önálló családi lakásokba. Az új, a korszerű falu profilját tehát csakis az építkezésnek ez a módja alakíthatja ki. Mert az ipari dolgozókénál talán lassúbb ütemben, de azért a falusi emberek igényel is mindig az új, a korszerűbb felé igazodtak. Szótlanul elmegyünk az új felé törő, a kialakulóban levő korszerű falu előhírnökei: az emeletes, családi lakónegyedek mellett. Talán azért van ez .így, mert ez a falusi építkezési forma van születőben. És nem könynyű a szülés. A falusi élet romantikája, hagyománya a lakáskultúrában is visszahúz a régihez. Bár minden újjal felszerelve épül az új családi ház, de elmaradhatatlan a drótkerítés, a vaskapu, a porta, a ház előtti virágoskert... Ám hova jutnánk, ha belenyugodnánk abba, hogy az emberekben még él a tegnap, s nem tennénk egyre többet a máért, a jövőért, az új falu kialakításáért. A kis porta is elvisz valamit a dúsan termő szántóból. Az utcasorok növekednek, a falu terpeszkedik, sokszor rendetlenül, ösztönösen... De itt vannak már az első fecskék. Dudince és Msrovce A két falu egyesülése után az előbbi nevét viseli az új község. Hngy miért? Itt leltek évekkel ezelőtt egy mélyfúrás alkalmával szivet és nyilaló csuklókat gyógyító forrásra. Híre ment ennek gyorsan, nemcsak a környéken, hanem szerte az országban. És még valami teszi híressé ezt a falut... De ne vágjunk a dolgok elébe. Kezdjünk inkább ott, honnan az utóbbi hírnév. Három éve, Antal István elnökletével alakult egy lakásszövetkezet. Ez volt tulajdonképpen az első lépés a korszerű falu kialakítása felé. Bátor elhatározás, úgy hisszük ... A két falu alig 700 lelket számlál, fobbára a helyi EFSZ-ben dolgoznak, egynéhányan a közeli városba járnak, a többi az épülő fürdő körüli munkákban kapott alkalmazást. Emeletes, kétemeletes házak. Eleinte sokan csak legyintettek. Majd bolond lesz valaki is közösen lakni. Felelevenedtek az emberekben a régi cselédlakások „emlékei". Közös konyha, örökös perpatvar, veszekedés. Lehet-e így élni! 60 szövetkezeti lakás emeletes házak Lehet! Három év távlatából vizsgálva, most már az emberekben kezd kialakulni egy újabb nézet. Miért ne? Bucskó Jánosnak, vagy Hlinický Istvánnak Jó? Tudniillik eddig már hat EFSZ-tag lépett be a lakásszövetkezetbe. És elégedettek a háromvagy a kétszobás emeleti lakással? Kinek ne tetszenék az eléggé tágas konyha, a praktikusan elhelyezett három szoba? A víz a konyhában a csapból jön. A fürdőszoba is jó dolog. Most készül a nagy kazán. A falu szélén, mint óriás emelkedik az égnek agyártelepnek is beillő épületek közül a kémény. Távfűtés lesz itt, a szó szoros értelmében ... Tisztaság, szépen rendezett a tér a háztömbök között. A lakásokban minden kényelem meglelhető. S mennyibe kerül? Egyszeri befizetésre 30 ezerbe, a többi az már az évek dolga. Lakbérben törlesztik, ki milyen lakást vett, mert a 2 szobás még annyiba sem kerül. És még hozzá tiszta téglából rakták a falakat. Egy szobáért 40, kettőért 70, háromért 100 korona Ennyi havonta a lakbér. Ugye nem sok? Pedig ebben már benne van a törlesztés, a karbantartás és egyéb Első lépés Túrán A levicei járás e faluját sem kell már különösképpen bemutatnunk. Hírnévre tett szert másfél évtizeddel ezelőtt. Itt alakult meg Szlovákia első egységes földművesszövetkezete. A falu korszerűsítésében ugyan még nem tartanak ott, ahol a dudinceiek, ám a szövetkezeti lakásépítkezés s ezzel együtt a falu rendezése már évekkel ezelőtt felvetődött. Furinda Rudolf EFSZ-elnök vezetésével alakult a lakásszövetkezet. Tizenhét család (egyébként mind fiatal házasok, EFSZ-tagok) be is fizették ezerkilencszázhatvan őszén az illetéket. Az alapokat is elkészítették, az épületanyagot is kezdték már hordani. Egyszer csak megakadt a dolog. Valahol megrekedt a tégla, a cement. Elkeseredtek az emberek. Lakni szeretnének valahol minél előbb. Vártak türelmetlenül. Az ürömbe kis öröm is vegyült ugyan. Az új rendelet értelmében január 1-től olcsóbbá tették a szövetkezeti lakásépítkezést. Hatnyolcezer koronát most visszakapnak. Örülnek is ennek, meg nem is. Nekik ház kell, lakni szeretnének. Furinda elvtárs, a szövetkezet elnöke már Ponciustól Pilátusig mindenütt járt, míg végül a járáson nagy dühösen az asztalra csapott. — Kezdjétek meg már azt az építkezést! Ha így megy tovább, beépítjük az egész határt. Hol terem akkor a búza, ha ellepik a legjobb termőföldet a családi házak? Ügy látszik az erélyes fellépésnek eredménye lesz. Ősszel a lakók fele beköltözhet A sok huzavona után, reménykednek a tőriek. Ideje már. Fogy a jó föld, terjeszkedik a falu. Soknak még sincs megfelelő lakása. Lehetne, de nem engedik meg, hogy a jó földön építkezzenek. Az egyemeletes szövetkezeti házak részére kiszemelt terület meg amúgy is nem sokat érő már. Százéves legelő. Ez felel meg legjobban az építkezésre. Itt lesz maja a korszerű falu központja is. A tervek már készülnek. Csatornázás, vízvezeték s majd idővel a központi fűtés sem hiányzik. Csak már megkezdenék, s ne a hivatalokban „falaznának", hanem a helyszínen, ahol már várja a tégla a kőműveseket... Most még pihen az építkezés. Igaz, a tőrieknek már fogytán a türelmük. költség. Ez bizony jóval olcsóbb, mint ügy hírlik, az úttörők, a kis lakása családi ház. Azt meg csak az tud- szövetkezet tagjai az új falu megteja, aki mar epitkezett, mennyit kell remtéséért tiszteletréméltóan magukdolgoznia az egész családnak, míg elkészül a lakóház. A szövetkezetesek meg csak befizetik a pénzt s beköltöznek a §zép, modern, napfényes emeletes házba. Városon érzik mágukat, ám ha kimennek az utcára, már újra a faluban laknak. Bizony a városias életmódhoz még azért messze vannak. .Mert ugyebár, az emeletes ház, a vízvezeték, a központi fűtés, a vízvezető csatorna, a betonjárda még KORSZERŰ nem minden! ÁLLOMÁST A FALU, DE FABŰDÉ HELYETTESÍTI AZ Kultúrház, mozi, iskola SZÖVETKEZETI LAKÚHÁZAK DUDINCÉN (Lomus M. felvétele) Van ugyan a faluban iskola is, kultúrház is. De az előbbi csak ötosztályos, az utóbbi meg már szűknek bizonyult. Nyáron könnyebben megoldják a kulturális fellépéseket az ideiglenes, több mint ezertöszáz nézőt befogadó szabadtéri színpadon. Ez azonban nem elegendő. A falu korszerűsítési tervében ezért egy iskola, megfelelő kultúrház és egy moziterem áll az első helyen. Szüksége van a falunak üzletre és közszolgáltatásokra is. S még egy fájó pont. Nagyon elkelne egy rendes állomásépület. Már csak azért is, mert a fürdőidény kezdetével naponta háromezer ember fordul meg a faluban. Nagy részük vonaton és autóbusszal érkezik a községbe. Kellemetlen a falu lakóinak és vezetőinek: a vasútállomás egy rozzant fabódéból áll. A korszerűsítés küszöbén álló falura (zvoleni Járás) ez nem vet jó fényt... Annál is inkább, mert újabban tizenöten jelentkeztek a szövetkezeti lakásra. ra vállalt munkában nincsenek egyedül, az építkezési vállalat is szavát adta: azon lesz, hogy a lakások egy részének építését még ebben az esztendőben befejezhesse. A korszerű falu profiljának kialakítása korkövetelmény. Ezt — amint a fentiekből is láthatjuk — elsősorban nem a rendeletek, a határozatok szabályozzák majd, hanem az igények. Eléggé természetes. hogy a két műszakban dolgozd falusi emberek (ami már nem is olyan távoli dolog) művelődési és szórakozási s főképpen a lakáskultúra iránti igénye i« jelentősen fokozódik. Ezt bizonyítja például az a tény, hogy azoknak a mezőgazdasági dolgozóknak, különösen a fiataloknak, akik a napi munka mellett a művelődési és szórakozási lehetőségeket, a korszerű lakást is szükségszerűnek és törvényszerűnek tartják, a mozi, a színház, az olvasóterem, a sportpálya, de mindenekelőtt a modern berendezésű lakás már mindennapi követelmény. HARASZTI GYULA — MÉRY FERENC ŰJ SZÓ 6 * 1963. május 9.