Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-09 / 127. szám, csütörtök

1 EeszálloE a magas lóról 'A prágai főpályaudvar első vágányán állt a vonatom, a Plzeň felé lndulö nemzetközi gyors. Egyik kocsiján pirosbe­tűs tábla hirdette: Plzeň — Cheb.. A többi város nevét már nem tudtam elolvasni, vö­rös tintafolttá olvadtak össze. A sor végén ugyanis a kocsi végcéljaként Párizs volt feltün­tetve. Paris, Gare de l'Est. Lámpalázzal léptem a kocsi­ba, önkéntelenül is néhai jó Ady Endrét láttam lelki sze­meim előtt, reá gondoltam, a kúnfajta nagyszemű poétára, a magyar költészet nagy „Tűz csiholójára", aki a zslroshajú szittyák elől be sokszor is ke­resett menedéket a párizsi Ba­konyban. És mindig a Gare de l'Est volt párizsi érkezései­nek meg távozásainak pályaud­vara. Aztán elindult a szerelvény Nyugat felé. Nézek ki az abla­kon. Vonatunk a Berounka zöld partján robog. Majd a plzeňi iparvidék következik. Rokyca­ny, Ejpovice ... s a nemzetközi gyors rövidesen befutott Plzeň­be. Itt elbúcsúztam Adytól és a párizsi kocsitól. Le kellett szállnom a magas lóról és Kla­tovy felé személyvonaton foly­tattam utamat. Klatovyból Su­šiče felé pedig olyan szerel­vény vitt, amely, minden bi­zonnyal még Ferenc Jóska ko­rára is emlékszik. Klatovyban azonban engem is megrohantak az emlékek. Em­lékeztem régi időkre, ezer­nyolcszáznegyvennyolcra, arra a huszár főhadnagyra és huszár­jaira, akik ebből az ódon cseh városkából vágtattak haza, a szabadságharc védelmére... És Jirásekre gondoltam, aki egyik legszebb írását szentelte a kla­tovyi honvéd huszároknak. Alešre emlékeztem, a nagy cseh festőre, akivel éppen a klato­vyi huszárok szabadságszerete­te és hűsége szerettette meg a magyar népet, és aki életében annyi magyar tárgyú képet al­kotott meg. Majd feltűnt Suši­če városházának reneszánsz tornya és most már minden ló­ról le kellett szállnom, hogy az apostolok lován kutyagoljak be a végnélküli városka centru­mába. A gyufagyár sem peremtéma Amit Irinyi János Könnyen jutok be ugyan a gyárba, de nehezen igazodom el az üzem — részben túlzsú­folt útvesztőhöz, részben pedig rakétakilövő támaszponthoz ha­sonló udvarán, ahol a szovjet nyárfa mellett Jegenyék, bük­kök és šumavai fenyők törzsei hevernek különleges Zsíranyag­gal bekenve, nehogy kiszárad­janak. Az igazgatót hiába keresem az irodában. — Az igazgató elvtárs brigád­munkát végez, az irodai alkal­mazottak nagy részével együtt, hogy gyorsan kiürítsük a teg­nap érkezett száznál több meg­rakott vasúti kocsit, mondja kedvesen a lenszőke hajú tit­kárnő. Majd Strebl igazgatóhe­lyettes gondjaira biz. Rövidesen Rupert elvtárs, a pártbizottság elnöke, Onda és Frlš elvtárs, valamint Kadleco­Egy szép napon kis fiam vagy kéttucatnyi gyufacím­két hozott haza az iskolából. - Golyókért cseréltem, mondotta nagy büszkén. Mosolyogva válogattam az angol, cseh, arab feliratú színes, cifra cédulák között, s egyszercsak érdekes címke került a kezembe. Tipikus dél-cseh reneszáns; épületekkel volt díszítve s rajta ez a felirat: 120 éve a sušicei Solo gyufagyár. Sušiče, Sušiceľľ: A térképen nemigen kellett sokáig keresgélnem. A címke rajza nyomra vezetett. Sušiče, a délnyugati határok közelében, a Šumava örökzöld erdői között fekszik, az isten háta mögött, vagy ahogyan szomszédai mondják; „ott, ahol a rókák jó éjt kívánnak egymásnak .. UŠICE Jar. Kytna: Viadukt nem tudott... vá, az üzemi újság vidám és mindenttudó szerkesztője tájé­koztat. A százhúszéves fennál­lását nemrégiben ünneplő és a Munkaérdemrenddel kitüntetett SOLO termelésének több mint hatvan százalékát exportálja. Sušicei gyufát használ a kana­dai favágó, a londoni áruháztu­lajdonos, az újzélandi házlasz­szony, az afrikai törzsfőnök és Marle Bejlová a Távol-Kelet országainak noto­rlkus dohányzója is. S van olyan eset ls, hogy olyan or­szág rendel sušicei gyufát, amely csupán a „Forelgn Ma­ke" (Idegen gyártmány) jelzést óhajtja a címkén feltüntetettni. Noha a Solo export-üzem, mégis kénytelen idejétmúlt, szűk gyárépületekben, kiörege­dett gépállománnyal dolgozni, s mivel nem minden esetben kapnak megfelelő nyersanya­got, a terv teljesítése bizony nemegyszer nehézségekbe üt­közik. — Még az a szerencse, -» mondja Strebl elvtárs, — hogy asszonyaink állják a sarat. Az egyes műhelyekben szin­te hihetetlen dolgokat látok, melyek részben gyerekjátéknak, részben pedig a modern tech­nika „könnyűfajú" csodáinak tűnnek fel. Itt az egyik gép a hatalmas fatörzsekből papírvé­konyságú lemezeket gyárt, ott ezekből a pontos -méretekre szabott lemezekből félautoma­ták kész gyufaskatulyákat on­tanak magukból — egyelőre címke nélkül. Egy másik mű­helyben valóban játékszernek látszó gép a villám gyorsaságá­val vágja a gyufaszálakat, mig a továbbiakban egy automata vagy tízfajta vegyszerből ké­szült oldatba mártja a gyufa­szálakat. Automata szalagon futnak tovább és száradnak a gyufafejek százezrei. Egy elmés gép — úgy látszik fejből tudja az összeadást és a szorzást — belemarkol a kész gyufák gar­madájába, s a gyufákat bele­szórja a skatulyákba. A clmke­ragasztást, csomagolást, min­dent gépek végeznek. A gépek­nél pedig majd mindenütt asz­szonyok dolgoznak. Itt eszmé­lek rá az igazgatóhelyettes megjegyzésére, hogy „asszo­nyaink állják a sarat", és arra, hogy a gyufagyár sem perem­téma. Asszony, aki legény a talpán Nem az egyedüli, hiszen jó­néhány kitüntetett szocialista munkabrigád dolgozik a gyár­ban, Tischerová, Kučerová bri­gádja, hogy csak a legöregebb és a legfiatalabb brigádvezető­nőt említsem. Vagy a már hat­van felé járó Bejlová elvtársnő, a „Kiváló munkáért" című ki­tüntetés viselője, aki már két­szer járt fenn a prágai Várban a köztársasági elnöknél... Ö ezerkilencszáztizennyolc óta dolgozik a gyárban. Látta össze­omlani a monarchiát, átélte az első köztársaság szétzúzását, a Harmadik Birodalom széthullá­sát, örült a februári győzelem­nek, és normáját ma ls 150 százalékra teljesíti... Fia a ha­tárvadászoknál szolgál száza­dosi rangban. Azt az asszonyt azonban, aki valóban legény a talpán, Marié Wimmerovának hívják. Szőke, negyvenéves és Hozmanová Ma­rié szocialista munkabrigádjá­nak a kiváló tagja. Huncutul mosolygós szeme meghazudtol­ja életének legnehezbb évelt és a gép mellett állva sem veszti el humorát, amely legalább ls úgy vélem, mindig átsegítette őt az élet buktatóin. A mai Szovjet-Ukrajna földjén szüle­tett, a lengyel pánok uralma alatt, egy Lvov melletti falucs­kában. Az apja ügyeskezű és szorgalmas falusi kovács volt, aki lovat patkolt, zárakat javí­tott és ha kellett, fogat ls hú­zott ... Ogy aztán a fiatal Ma­rié meglehetősen gond nélkül nőtt fel. Tlzenhétéves koréig. Ezerkilencszázharminckilenc őszén a hitleristák lehengerel­ték a lengyel haderőt, raboltak, • gyilkoltak, pusztítottak az or­szágban, és sok tízezer lengyel fiatalt — közöttük Mariét is — elhurcolták Németországba rab­szolgának. Évek hosszú során dolgozott a Reichben a Jómódú lengyel kovács lánya. Olyan félig cse­léd, félig rabszolga volt a né­met „uraknál". Aztán Jöttek a bombázók. A konyha, ahol az „ausländereknek" főzött, sze­rencsére a föld alatt volt és ennek köszönheti, l\ogy életben maradt, noha a bombázások következtében kétszer temette be őt az épületomladék. Ott ismerkedett meg férjé­vel, a szintén kényszermunkát végző píseki Wimmerrel, ott született meg a fiúk is, és együtt jöttek haza negyvenöt­ben. Gyalog, teherautón, vona­ton ... Ez az asszony nem min­dig mosolygott ily vidáman, gondolom magamban, amikor megtudom, hogy a háború után három gyermeke meghalt. Hiá­ba, a háború felette sem vonult át nyomtalanul. ötvenhatban lépett be a SOLO-ba, amikor egyetlen élet­ben maradt fia már nagyob­bacska lett. ötvenkilenc novem­berében pedig belépett Hozma­nová Marié brigádjába. Rövid egy esztendő leforgása alatt a kollektíva kiérdemelte a szocia­lista munkabrigád büszke, sok­ra kötelező címét. A tervet ál­landóan száznegyven százalék­ra teljesítik. Nincs is hiba a kréta körül és nem is volt. Azaz egyszer mégis csak volt. Amikor Sušicén is megmutat­koztak az élelmezési nehézsé­gek, a brigád két tagja — egy­néhányszor későbben érkezett a munkába. Hozmanová — ez a lágy mozgású .szelíd arcú, Ti­zianfestményszerű szép asz­szony, akiről az ember el sem hinné, hogy keményen tud be­szélni, nem hagyta szó nélkül a dolgot és egy alkalommal alaposan megmosta a fejét a két későnjárónak. Szó szót kö­vetett és a brigád néhány tag­ja „rendesen" hajbakapott. Két hónapig nem tartott a brigád értekezletet, nem értékelte a munkateljesítményt, amely, a perpatvarkodó brigád becsüle­tére legyen mondva, ezúttal sem csökkent. És hogy a brigád ismét ösz­szeforrott, az nagyjából a „ml lengyelünk", Marié Wiminerová érdeme. Ezt nem tőle tudom, hanem az üzemi újság minden­tudó szerkesztőnőjétől, aki azt is elmesélte, hogy a szőke Wim­mernét a gyárvezetőség olyan funkcióval akarja megbízni, amilyet eddig a SOLO-ban csu­pán férfi töltött be, mesterré akarják előléptetni. A „mi len­gyelünk" egyelőre még szabad­kozik és tiltakozik. Lehet, fel a nagy felelősségtől. Bár féle­lemre oka nincs, mivel már eddig is megmutatta, hogy le­gény a talpánl . mében világosságot teremtett a hegyi lakók házaiban és kopo­nyájában. Hiszen egy régi, rosszmájú krónikás csúfondárosap azt'Ir­ta a suslceiekről, hogy zsák­Egy magyar vonatkozású intermezzo Itt azonban meg kell, hogy számra szórták a sót az Otava emlékezzünk egy magyar vo­hullámalba, mert azt hitték, natkozású közjátékról, vagy ta­így majd besózott halat kapa- Ián inkább előjátékról, mert rintanak horgukra, hálójukba, e nélkül soha nem jöhetett vol­hogy csak akkor lett Sušicén na létre a. Scheinost műhely, világosság, amikor Vojtech sem a SOLÖ, de még Stephan Scheinost, a városka elszárma- Rommer bécsi patikáros 'gyufá­zott szülötte hazatért Bécsből, gyártó laboratóriuma sem. ahonnan nemcsak fiatal felesé- Ezernyolcszázharminchetet ír« gét, született Urbanec Máriát tak a kalendáriumcsinálók, ami­hozta magával, hanem a gyufa­gyártás titkát is. Marié Wtmmerová Vojtech, vagy ahogyan a né­met anyakönyvvezető írta, Adai­kor az öreg Irinyi felcipelte fiát Bécsbe, hogy az ottani tu­dósprofesszorok jogászt csinál­janak a fiatalabb Irinyiből. Iri­nyi János, mint sok más diák­társa, törzsvendége lett a Phi­ladelphia diákkávéháznak. Egyik este, bizonyos Kari Mül­ler, amikor Irinyi éppen pipára gyújtott — büdösnek nyilvánít­va a tapló szagát, belekötött a fiatal jogászba. Müller megkap­ta a magáét. Irinyi azonban megfogadta, hogy addig nem lépi át a kávéház küszöbét, míg a taplónál finomabb gyúj­tókára nem tesz szert. Hosszú heteken át nem lát­ták Irinyit. Egyszer azonban a fiatal jurátus, aki jobban sze­rette a vegyészkedést, mint a jogi tanulmányokat, diadalmas mosollyal lépett be a kávéház­ba. Vékony, apró piros göbbel ellátott pálcikát vett elő zsebé­ből és ezt komótosan végighúz­ta a falon. A piros gömböcske lángra lobbant... A diákok él­jeneztek, Müller eliszkolt. A tl­zennyolcéves Irinyi János fel­találta a gyufát. Feltalálta és menten el is adta az első isme­retlennek, vagy hatvan forin­bert Scheinostot, a sušicei asz- . „ „„„„ ,„, ,, . „. ' „ Stephan Rommer volt a neve talossegédet, Stephan Rommer az is l£ e retlen vevőnek. Az élei­bécsi patlkárus szerződtette, mes bécs l gyógyszerész mind­hogy műhelyében gyufaszálakat járt gyufagyártó műhelyt ren­fabrikáljon. A hosszú gyufaszá- dezett be lakásán. És ennél a lakra pedig Rommerné készí- Rommernél dolgozott Vojtech­tette a fejecskéket és ebben a Adalbert Scheinost, meg Urba­munkájában kis cselédje, az nec Mari e- akik Irl ny 1 talá,m á­olomouct származású Urbanec f*?" aJ ap0 Zí á* ™ g 't .... .. üket és rakták le alap alt a Marie is segítette. . ^al vüághIrű sušicei s o$ gy u. Aztán egyszer eljött Bécsbe fagyárnak, is a tavasz meg a szerelem. Irinyi János ezt nem tudta. Adalbert Scheinost és Urbanec Azt sem tudta, hogy találmánya Mária egymásba szerettek! Bú- néhány évtizeddel későbben csút mondtak a császárváros- Csehország egyik legszegényebb nak, elmentek a šumavai Suši- vldék e takosainak nyújt majd cébe és mivel jól ismerték a megélhetési lehetőséget, ahon­„„„,„„. .. .... . , , nan azóta, líbgy az Otava vizé­gyufagyártás titkát, primitív ből klto g; ot t s/ z aranypo r, e z­gyufagyártó műhelyt rendeztek rév ei menekültek a nagyvilágba be. A nagyravágyó Scheinost a hegyvidék mostoha földjének egyre több munkást alkalma- nyomorúságos fiai. Innen indul­zott és a végén gépeket vásá- tak útnak a Cirkus Humberto, rolt. Am nem bírta pénzzel és Henry és Kludsky bohócai, fél a betársult Bernát Fürth később Eur óP a zenészei, kintornásai, felvásárolta az üzemet. Schei- hintáslegényel .. „„ c, r t,„„ , . Nem tudta és ez nem ls fon­nost újra kezdte a gyufa gyár- to s ÉS lőn Világosság tását és nemsokár a Sušicén két Az sem fontos hog y Sušicén aVIlfflUVÄr WÖ^CDIKIO + t ani.mÁr. .-. Sok, sok ilyen derék „legény­re" van bizony szüksége a su­šicei gyufagyárnak, ahol egy műszak alatt körülbelül ötven­millió gyufaszálat gyártanak és amely környékbeli flóküzemei­vel nemcsak munkalehetőséget nyújtott és nyújt Šumava népé nek, hanem a "szó átvitt értei gyufagyár versengett egymás- úgyszólván senki sem ismeri sal. A sušicei gyufagyártó ipar Irinyi nevét. Csak az a fontos, idővel nagy tekintélyre tett hogy találmánya emberek tíz szert bel- és külföldön egy- é s tízezreinek nyújt kenyérke­aránt. Megalakult a SOLO és resés i lehetőséget, hogy talál­Jöttek a rendelések. Európából, m á" y a, a z , e m x ber l átadást, az Amerikából Afrikából Lsi« emberls é« J avá t szolgálja, mert AmeriKanoi, Afrikából, Azsiá- rainde n találmánynak ez az ból, majd a legújabb világrész- igaz l küldetése bői, Ausztráliából is. Barsi Imre 19B3. május 9. ÜJ SZÓ 5 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents