Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-07 / 125. szám, kedd

j% háború utolsó n •sí' Jöl 1| HÄ M Irta: VASZILIJ IVANOVICS CSUJKOV, a Szovjetunió marsalija Küstrin és Odera-Frankfurt között völgy terült el. 1945 február elején az 1, belorusz fronthoz tartozó 8. gárda- (volt 62.) hadseregcsoport, itt néhány négyzetkilométernyi fel­vonulóterepet foglald el. Már csak 57 kilométérre vo|t Berlin. A gárdakato­nák megértették: ez az ugróhtd, hogy utolsó ugrással elérjük a fasiszta fe­nevad barlangját. Kitartóan bővítet­tük felvonulási terepünket. Április elején már két hadseregcsoport — egy gyalogsági és egy harckocsizó — meg mintegy háromezer löveg fért már el itt. Végre felvirradt az a nap, amely­ről négy év óta álmodoztunk. Ápri­lis 16-án hajnalban az Odera határ­vonalán döntő támadásba lendültünk, melyet tüzérségünk pergőtűzzel jel­zett. A tüzérségi előkészület rövid ideig tartoW, de rendkívül erős volt. Ez adott „színt" az egész hadműve­letnek. Pozsarszkij gárdaaltábornagy­nak jutott az a szerep, hogy a front­szakaszon egymástól egy kilométer távo-Uágban elhelyezett 265 löveg „zenekarát" vezényelje. Elkeseredett harcok után 6—8 ki­lométert nyomultunk előre és elér­tük a seelowi magaslatot. Az ellenfél itt erős védelmi állásokat épített ki. Itt meg kellett állnunk. Ismét elemi erővel lángolt fel a harc tüze, éjjel­nappal folyt a küzdelem. A magaslatot elsőként Sugajev tá­bornok gárdahadosztálya rohamozta, utána Zalizjuk tábornok gárdahad­osztálya következett Ismételt tüzér­ségi előkészítéssel, majd utána jól összhangolt döntő rohammal elfog­laltuk az összes ellenséges hadállást a seelowi magaslaton. Áttörtük az el­lenséges védelmi vonalat és megnyílt az út Berlin felé. Hitler vezérkara összes tartalékait bevetette ellenünk. Naponta újabb ezredek és hadosztályok tűntek fel az ellenséges védelem hátában, egyik ellentámadást a másik követte. Ám nem volt olyan'erő, amely megállít­hatta volna Sztálingrád hős gárda­katonáit, akik előre törtek, hogy ki­tűzzék a győzelem zászlaját a Reichs­tagra. Alakulataink áttörték Nagy Berlin külső védelmi övezetét és április 23-án már a belvárosban folytak a harcok. Csapataink menetközben több- he­lyen átkeltek a Spree folyón. A ro­hamcsoportok mind mélyebbre hatol­tak Berlin negyedeiben. Minden ut­cát, minden egyes házat harccal kellett elfoglalniuk. A fasiszta gége­metszők érezték, hogy ütött a leszá­molás órája és veszetten védekeztek. Ez azonban már halálos, agóniájuk volt. Április 30-án 23 órakor felfogtuk az ellenfél 56. harckocsizó hadteste vezérkarának rádiótáviratá-t. Orosz nyelven a következő üzenettel for­dultak hozzánk: „Kérünk tüzet szün­tetni. Berlini időszámítás szerint 24 órakor parlamentereket küldünk a Potsdami hídra. Ismertető jelük — fehér zászló. Várjuk válaszukat." El­rendeltem, hogy ezen a szakászon tüzet szüntessenek és fogadják a parlamentereket. Valami rendkívüli esemény volt ki­bontakozóban. 0 óra 30 perckor fehér zászlóval a kezében a német hadsereg alezre­dese tűnt fel a 35. gárdahadosztály 102. ezredének frontszakaszán és át­adott egy levelet. Az állt benne, hogy Krebs tábornokot, a német száraz­l!II;I l:[l:!lüini:ili:l!:l!!in l illlllll l lll i­? Csujkov marsall, a második vi- | | lágháború ismert szovjet hadve- = i zére a vezénylete alatt álló 8. í % gárda-hadseregcsoporttal győzel- = I mes utat tett meg Sztálingrádtól f j= Berlinig. Az alábbiakban emlék- | j- iratainak abból a fejezetéből köz- = í lünk egy részletet, amelyben a | | Berlinért folyt utolsó harcokat | - ecseteli. = 1 ülllllMfllliniül I[I|]III!IIIII[|!II|[|IIII!I!!IMI1III!|[!I Illír földi csapatok vezérkari főnökét bíz­ták meg, hogy tárgyaljon a szovjet hadvezetőséggel. Krebs tábornok 1945. május else­jén hajnali 3 órakor a kíséretében levő személyekkel együtt felkeresett parancsnoki posztomon. Középterme­tű, zömök, forradásos arcú férfi. Oro­szul is tud valamit, a háború előtt a moszkvai német katonai attasé he­lyettese volt. Krebs közölte, hogy Hitler öngyil­kos lett, s ő felhatalmazást kapott Goebbelstől és Bormanntól, hogy fel­kérje a szovjet hadvezetőséget, szün­tesse be ideiglenesen berlini hadmű­veleteit. Én kijelentettem, hogy csak feltétlen kapitulációról tárgyalha­tunk. Ezek után kissé elkomorodott, de tovább hajtogató az ideiglenes fegyverszünetet. Kräbs ajánlatáról azonnal értesítettük a front parancs­nokát és Moszkvát. Május elsején a reggeli órákban kimerítő tárgyalásokat folytattunk a németekkel. Világossá vált; a hitle­risták a fegyverszünettel csak időt akarnak nyerni, hogy ideiglenes kor­mányt alakíthassanak, amely meg­menthetné a bomladozó hitlerista bi­rodalom maradványait, felvenné a kapcsolatot az angolokkal és az ame­rikaiakkal, hogy éket verjenek kö­zénk és szövetségeseink közé. 10 óra 10 perc. A szovjet kor­mány végleges válasza: általános vagy berlini kapituláció. Ha ezt meg­tagadják, tüzérségünk újra tüzet nyit. Közöltük Krebsszel a feltétlen kapituláció feltételeit. Azonnal Goeb­belshez sietett. Május 1. Verőfény. Moszkvában ün­nep. Itt, Berlinben még ágyúk dörög­nek.- • A 94. és a 93. negyedért harcolunk. Ez már a Spree folyón túl van. Ki­tartóan előre nyomulunk. Elfoglal­juk a Gestapo székházát, összeomla­nak az ellenség utolsó támaszpont­jai. A hitleristák azonban tovább viaskodnak, minden sarkon „páncél­öklösök" leselkednek ránk. 1945. május 2. Hat óra. Cseng a te­lefon: „Küldöttség jön Goebbelstől". Három polgári személy és egy ka­tona lép be fehér zászlóval. A kül­döttség levelet ad át. Értesítenek benne, hogy Goebels már nincs az élők sorában, dr. Fritsche, a propa­gandaügyi minisztérium egyik vezető­je pedig kapituláciős nyilatkozatot tesz. — Mikor lett Goebbels öngyilkos? — kérdem őket. — Tegnap este a propagandaügyi minisztériumban. — Hol van a holtteste? — Elégették. — Ismerik-e a feltételeinket: fel­tétlen kapituláció. — Igen, tudjuk, elfogadjuk. AUTÓDARUKAT EXPORTÁLUNK A podpolanyi gépgyár munkásai és technikusai a második negyed­évre 162 kollektív kötelezettségvállalást tettek, hogy' behozzák az első negyedévből származó lemaradást. A gépgyár dolgozói számos államba exportálják autódaruikat. Az idén nagy megrendeléseket kaptak a Szovjetunióból, Lengyelországból, Bulgáriából, Kínából és más államokból. F. Koczián — CTK felvétele — Rendben van. Vezessék ide Frit­sche urat. Belép Fritsche. Beszélgetésünk rö­vid. — Van valamilyen ajánlata a to­vábbi ellenállás megakadályozására? —• Híradási eszközöket kérek, hogy az egész néppel közölhessem a ka­pitulációt. Rádiót bocsátunk Fritsche rendel­kezésére. A 4. gárdahadtest vezérkarából te­lefonálnak. Közlik, hogy Weidling tá­bornok, berlini helyőrségi parancs­nok parlamenterei magasabb rangú szovjet parancsnokkal szeretnének beszélni. 7 óra. Megérkezett Weidling tüzér­ségi tábornok. Kérdem: Ön a berlini helyőrség parancsnoka? Weidling: Igen, az 56. páncélos hadtest parancsnoka vagyok. — Hol van Krebs? Mit szólt ön­nek? Weidling: Tegnap láttam őt a biro­dalmi kancelláriában. Ügy látszik, öngyilkosságot követett el. Krebs, Goebbels és Bormann tegnap elvetet­ték a kapituláció gondolatát, de Krebs csakhamar maga is meggyő­ződött róla, hogy Berlin teljesen be van kerítve, és Goebbelsszel dacolva parancsot adott az esztelen véron­tás beszüntetésére. Hadtestem csapa­tai ma fegyverletételi parancsot kap­tak. — Az egész helyőrségben? Vagy csak az ön hatáskörében? Weidling: Tegnap este védekezésre adtam parancsot, de ... azután egy másik parancsot is kiadtam az el­lenállás beszüntetésére. Érezzük, hogy a hitleristák köré­ben teljes a zűrzavar. Nincs erejük a további ellenállásra. A szovjet had­sereg kilátástalan helyzetbe hozta őket. Weidling nálam írffe meg a fegyverletételi nyilatkozatot és átad­ja, hogy rádión keresztül kihirdes­sük a német csapatoknak. A nyilatkozatban ezt mondja: „A Führer öngyilkos lett... Megparan­csolom: azonnal szüntessék be az el­lenállást." Beljavszkij tábornokot, a hadsereg­csoport vezérkari főnökét utasítom: — Ültessenek autóba egy szovjet és egy német tisztet, adják kehükbe a parancsot és az utcákat járva hir­dessék ki a katonaságnak és a la­kosságnak. Nemsokára megjött az utolső harc­téri jelentés: csapataink találkoztak Kuznyecov hadseregtábornok roham­alakulataival. A Reichstag, a birodal­mi kancellária környékén és az egész Tiergartenben (Berlin közepén) befe­jeződtek a harcok. A berlini helyőr­ség és a kormányépületeket védel­mező SS-alakulatok megadták ma­gukat. Bajtársaimmal kimentem az utcára. Köröskörül csend honolt. Szokatlan, különös csend, melynek olyan zengő melódiája volt. Valahol a közelben menetelő szovjet katonák léptei dob­bantak. A 79. gárdahadosztály egyik százada menetelt. A gárdakatonák éppen most tisztították meg a keleti bunkert a fasisztáktól, akik megkísé­relték az ellenállást. Ott dördült el az utolső lövés. Utolsó lövés... és­a gárdakatonák kivonultak Berlin fő­útjára. Diadalmasan és keményen lépkednek. Mennyi öröm és lelkesedés ragyog markáns és szép arcukon. Azt hiszem, még soha sem láttam ilyen osztagot. Vállvetve menetelnek egymás mellett Oroszhon hősei, akik nagy győzelmet arattak. Énekelnek. Szépen és olyan átélés­sel énekelnek, hogy az embernek kedve kívánkozik közéjük állni éš elfelejteni minden fáradtságot. Már a téren vagyunk, a birodalmi kancellária közelében. Hirtelen zúgó és egyre erősödő orkánként feltör az orosz hurrá,' s viszhangzik minden iránybői. Még egy fél perc, s már nem érzem lábam alatt a földet. Vál­lukra kapnak a gárdakatonák, szinte a fejük fölött repülök. Talpra áll­nék, de nem engednek: a Volga partjaitól Berlinig eljutó sztálingrádi hősök erős karjai nem engednek. Ka­tonák, drága katonáim! Bár tudná­tok, mennyire szeretnélek mindnyája­tokát megölelni, és atyailag, testvéri­leg megköszönni mindazt, amit tet­tetek! Ti vagytok a háború fő hősei! Örök üdv és tisztelet nektek a fa­siszta hordák elleni harcban véghej­vitt halhatatlan hőstettekért. Földig hajolunk bátorságotok, hősiességetek és vitézségetek előtt. A kommunisták pártja — korunk: bölcsessége és büszkesége nevelt ilyenné és vezetett nagy győzelemre I bennünket. ' JCuítúxa FESTŐ A MUNKAHELYEN Rövidesen 30 esztendeje lesz, hogy lúiius Buko- vinský festőmű­vész letelepedett a kelet-szlovákiai kerület székhe­lyén. Milyen gyor­san elszaladt ez az idő, melyet a mű­vész népének és országának szen­telt. Életcéljának az ember és a ter­mészet hangulatai­nak élethű, igaz 5brázolását tekin­tette. Bukovinský té­máit Kelet-Szlová­-íia falvaiból mert­ette a déli hatá­roktól föl az északi határig, a Kelet­Szlovákiai Vasmű kiterjedt munkahe­lyeiről, a lubeníki és a jelšavai gyá­rakból, a rudňanyi bányákból. Egy­szóval országunk keleti vidékét és az ott élő embereket nincs aki jobban ismerné Bukovinskýnál. A két háború közötti években fes­töállványával csaknem minden város­ban és Taluban megfordult. A felsza­badulás utáni időszakban az építés és az ipari munkahelyek kötötték le inkább érdeklődését. De nem Buko- vinský az egyetlen, aki alkotásait en­nek a vidéknek szenteli. Ha ma őt említjük, erre azért került sor, mert e napokban mutatkozott be a Kelet­Szlovákiai Vasmű építőinek, a šacai üzemi klubban megrendezett képkiál­litásával. Több mint 100 érdeklődő jött ide a megnyitáskor, hogy elbe­szélgessen a művésszel, aki szívélyes hangon magyarázta műveit és figye­lemmel hallgatta a dolgozók meg­jegyzéseit. E kiállítás bemutatja, hogyan sike­A művész a rudňanyi bányászok körében. rült a művésznek csaknem 40 képen kifejeznie e szétágazó tematikát, az emberi munka belső értelmét és ér­tékét, a nép optimizmusát, a vidék légkörét. Bukovinský már évek óta foglalkozik a munkahelyek témáival, ám nem feledkezik meg a vidék köl­tészetéről és a munka utáni pihenés­ről sem, bár kifejezési eszközeiben nem fedezhetünk fel hirtelen válto­zásokat. Má is érvényesek az 1938-as New York-i kiállítás katalógusában olvasottak: „A természet pontos meg­figyelése alapján fest és a realista festészet útján halad". Akinek azonban lehetősége nyílott régebbi művéit megtekinteni, azon­nal felismeri, milyen bravúrosan fej­lesztette emberábrázoló tehetségét, riiennyire ismeri a színek harmóniá­ját, titkát a hangulatok kifejezésében. Erről tanúskodnak Sacán kiállított legújabb művei is. (A Kelet-Szlová­kiai Vasmű építkezésén, Este Sacán, Magnezitmunkások Lubeníkban.) (-1. u.-j A Bratislavai Zenei Tavüsz megnyitó hangversenye Idei zenei fesztiválunkat Filharmó­niánk távollétében a brnói Állami Filharmónia vendégszereplése nyitot­ta meg. Az együttes nem ismeretlen a bratislavai ha.ngyersenyk.özönség előtt, a kiváló brnói filharmonikusok már sok szép estével ajándékoztak meg bennünket. A műsoron feltüntetett Jifí Wald­haus helyett az együttes vezető kar­mestere, Jirí Pinkas állt a dirigensi pulton. A brnói Filharmónia rugal­masan összeállított, bár kissé hosz­szúra nyúló műsorral lépett a közön­ség elé. Ezen az estén régebbi .és újabb cseh mesterek művei hangzot­tak el. , Vendégművészeink előadásában pergő elevenséggel hangzott fel „Az eladott menyasszony-nyitány", a híres operát bevezető színes hangulatkép, Smetana derűs, tiszta egyéniségének e ragyogó megnyilatkozása. Az est szólistája, Bruno Bélőík he­gedűművész Dvofák örökszép Hege­dűversenyét adta elő. Az ilyen gyak­ran hallott művek előadása mindig kissé kényes feladat, a hallgató a ré­gi élmények hatása alatt akaratlanul is felsrófolja a mértéket. Bruno Bél­űík átgondolt és átérzett előadásban tolmácsolta Dvofák napsütéses zenei gondolatait. A gyors részeknél kissé küzdött az anyaggal és játéka ilyen­kor vesztett színeiből. Szépen formál­ta meg az első két tétel érzelmi el­lentétét, előadásában általában leg­jobban sikerültek a daloló kantilé­nák. Bélčík kapcsolata az elő­adott műhöz mindig őszinte, de já­tékából ezúttal hiányzott az a bi­zonyos mély lélegzet, amely a pro­dukciót töretlen egészbe fogja és akadálytalanul röpíti a befejezés felé. A műsor második felében érdekes művel ismerkedtünk meg. Bohuslav Martinű két vonóskarra, zongorára és üstdobra irt Kettősversenye keriuít előadásra. Martinfi ezt a kompozíciót — ahogy p maga mondotta — „Mün­chen gyászos napjaiban alkotta, nyo­masztó esemériyek közepette, de hangjai mégsem a kétségbeesés, ha­nem az ellenállás, a jövőbe vetett hit hangjai." Martinű műveit általában nagy kifeiező erő jéllemzi. Ebben a műben is szabad folyást enged az ér­zés dinamizmusának; és így a zenei gondolatok önmagukból fakadó fejlő­dése robbantja ki a meggyőző drámai kitöréseket. A tartalmas műsort Jirí Pinkas len­dületes tolmácsolásában Leóš Janáček öttételes Szimfoniettája zárta be. Az első tétel ujjongó fantárjai megkí­vánják a hangzás fényét, de a réz­crescendók ezúttal mégis túlságosan „fülkáprőztatók" voltak. A második tételben viszont megragadóan szép volt a vonósok kiviruló hangzása. Jirí Pinkas karmesteri képzeletét úgy látszik inkább a nagy felületek, szé­les vonalakkal rajzolt képek vonzzák. Talán épp ebbtúl következik, hogy tol- ­mácsolásában általában nincs meg az a bizonyos vibráló feszültség, amely átforrósitja az előadást,- Mindent egy­bevetve meg kell állapítanunk, hogy az együttes muzsikálása nagyszerű mozzanatok, kiváló vonóshangzás, egyöntetűség mellett sem érte el azt a hőfokot, amihez részükről még az elhunyt Bakala idejéből hozzászok­tunk. Brnői vendégeinket a közönség szí­vélyesen ünnepelte. HAVAS MÁRTA Wagner-opera Košicén A Bolygó hollandi a szó szoros értel­mében zenedráma, melyben Wagner az örök női hűség fenséges eszményét for­málja meg a zene nyelvén, a nyugtalan lélek megnyugvás keresését ötvözi mu­zsikába, a bolygó hollandi alakjában. Az opera központi alakja Senta, a nagy gondolatnak, a sírig hű ígéretnek meg­testesítője, akit Wagner talán azért tu­dott a zene nyelvén oly örökbecsűen megmintázni, mert vágya volt ez a tö­retlen eszmény, mely életében nem jutott osztályrészéül. Senta szerepében nem­csak hangigényes, de fokozott alakítási és átélési követelményeket ró megsze­mélyesítőjére. A košicei bemutatón Gitta Abraliamová alternál Helena Gmucovával Senta szerepében. Abraliamová ezúttal is teljesítette a hozzá fűzött várakozást. Ogy éreztük, hogy Gmucová az átélés belső hőfokában azonban a meggyőzőbb megoldásig jut el. A férfi szereplők közül Miroslav Há­jek a bolygó hollandi, akinek nemesve­retű baritonja bőven áramlott és tiszta hangkultúrával örvendeztette meg hall­gatóit. Daland hajós szerepe Neshyba basszusában talált hű és megfelelő tol­mácsolőra. Erik vadász sok lehetőséget nyújtó sze­repében nélkülöztük kedvelt tenoristán­kat, Oswald Bugelt. A közreműködő ven­dégművészek, az volt "az érzésünk —, inkább helyettesítették, de nem pótol­ták Bugelt A karmesteri dobogón Kende János ve­zényelt. Ténykedése több, mint vezény­lés. Alakítója, megfor.málója ennek a be­mutatónak. Egyénisége izzásig forr, ha a muzsika megköveteli, ugyanakkor pasz­tellfinomságú törtszínekre lágyul, ha a zene sodrása alábbhagy. Ezekben a hul­lámzásokban magával ragadja az együt­test, híven követi a kórus, vezénylőpál­cája biztos támpont. A bemutató sikerében nem kis szerep jutott a szuggesztív erejű rendezésnek. A gondosan tömörített színpadi keret, a jó szcenikai megoldások Hájek Kornél rendező munkáját dicsérik. Skrepok Ro­man karigazgató a kórusművek betaní­tásával ezúttal is jó munkát végzett. Loósz Dezső 1983. május 7. ŰJ SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents