Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-07 / 125. szám, kedd

A magamfajta emberek általában nem tartják sokra a geológusokat. Amolyan az állam által fizetett turistáknak néztem eddig őket, akik kis kalapácsokkal felfegyverkezve járják a hegyeket, kopogtatják a sziklákat és örülnek, ha valamelyik horhosban, vagy más nehezen megközelíthető helyen olyan kődarabra lelnek, amely felcsigázza érdeklődésüket. Ezt a sziklaszilánkot sokszor aztán nagyobb becsben tartják, mintha színaranyból lenne. Papírba csomagolják, e laikus számára titokzatos jeleket írnak rá, és néhány nap múlva fehérköpenyes tudósok egész raja tanulmányozza. Tömérdek kő hever ott a szobában is, ahol most vagyok. Miattam akár utat építhetnének akármelyikből, vagy falat rakhatnának belőle. — Kő, — mondom ki véleményemet egy lilásan eres szikladarabról. A geolőguslány viszont, aki órákig nézegette a mikroszkopon át a kőzetet, hosszú vegyi képlettel jellemezte a „követ", jnajd még hozzátette: — A szurokérc egyik változata. Radioaktív elemeket is tartalmaz. Kődarab számomra a vasérc, az aranytartalmú kőzetet is csak így titulálom és tekintetem csak akkor válik tiszteletteljesebbé, amikor megtudom, hogy az előttem heverő rög, amit az első tekintetre agyagnak néztem, nikkelt tartalmaz. — Nikkelére, — mutatja be közelebbről is az „agyagot" a mérnök. — Ismeri azokat a fényes orvosi műszereket ...? Például azt is lehet ebből az „agyagdarabból" gyártani. Ahol 100 millió év egy percnek számít A geológus élete nemcsak kirándulásból áll. Szerszáma sem csak a kalapács, amivel a hegyekben a sziklákat kopogtatja. Bondarenko mérnöknek, a Spišská Nová Ves-i geológusok egyik csoportvezetőjének például értenie kell a röntgenkészülékhez is, ha azt akarja, hogy értelme legyen a munkájának. A geológusok most valami heten a Spišská Nová Ves-i kutatóközpontban vannak és azt a temérdek követ mind sorra vizsgálják. A vezető geológus a műszerekre mutat. — Olyanok vagyunk mi egy kicsit ezekkel a kövekkel, mint férfiember az asszonynépséggel. Arra is kíváncsiak vagyunk például, hány éves sziklához „van szerencsénk". Azzal a különbséggel, hogy a 16-on felül a lányok rendszerint letagadnak egykét évet, a kőzet azonban nem tagad. Azt mondja a geológusnak: tudd meg, ha kíváncsi vagy rá, mennyi idős vagyok. Igaz, itt nem egy, vagy két évről, mégcsak nem ls egy-két évezredről van szó. Régebben, amikor még csak a kőzet erezése és struktúrája után ítéltük meg a kövek korát, az egyetemi professzorunk sem lepődött meg különösképpen, ha kiderült, hogy a kormeghatározásnál „csekély" százmillió évvel melléfogtunk. Ha a professzor úr mást állított, mi így érveltünk: „be is kell ám azt bizonyítani". Ma azonban már más a helyzet. Ez a műszer itt — és egy, az első pillantásra is nagyon komplikáltnak látszó berendezésre mutatott — a radioaktivitás segítségével elég pontosan — most már „csak" egy-két millió évnyi differenciával kimutatja a kőzet életkorát. — Tehát akkor alapjában véve a honfoglaláskor is ugyanilyen volt ez a kőzet, mutatott egy lilásan csillogó kődarabra. — Nem „alapjában véve", hanem pontosan Ilyen volt. — És Tuttenkámen idejében? — Szintén ilyen volt. A kövek birodalmában százmillió év szinte csak egy percnek számít. Ez a kőzet például, amelyet a markában tart, geológus szemmel nézve nem ls a legöregebb. A paleozoikum korból való, amikor a föld kérge már szilárdulni kezdett. Elég régen „született", azt hiszem, években felesleges ls lenne kifejezni, mennyi idős. De úgy pluszmínusz egymillió évnyi pontossággal jő tudni a kövek korát, mert mi geológusok ebből sok mindenre következtethetünk. Elég nagy valószínűséggel megtudjuk ebből állapítani, milyen ércekre, vagy más ásványi anyagokra bukkanhatunk a kérdésés vidéken. A megállapítások alapján azután, mielőtt a hasznosítás szempontjából számbajöhető területen fúrni kezdenénk, tüzetesebben is „átfésüljük" a terepet. Sokszor egy vékony, érdekes színezetű erecske a kőzetben, vagy a leomlott szikla egy kis darabja is nyomra vezeti a geológust. Ahol már 600 éve is bányásztak... Errefelé — a szepességi érchegységben — sajnos már elég nehéz helyzete van a geológusnak. Megtörténik, hogy a kis kalapács ütései alatt a kettévált kőzet erezete és a többi jel után ítélve például vasérclelőhelyet sejtünk a környéken. Örülnek Ilyenkor a geológusok, mert azt gondolják, lehet, hogy sok millió tonna vasat, vagy más értékes fémet tartalmazó ásványkincsre bukkantak. Később aztán kiderülhet, hogy bizony elkéstek. Lehet, hogy egy korai „kolléga" a XV. században megelőzte a ma geológusait, és bizony derekasan: „összeturkálta" már a környéket. Abban az időben nem volt még divatban a bányatérképek készítése. Ma — mondják ilyenkor a hopponmaradt geológusok — annyi „betyárbecsület" legalább van bennünk, hogy tisztességes térképet készítünk a már kiaknázott területekről. Hiába, őseink nem voltak ilyen előrelátók. ... ott még sokáig bányászni fogunk Az egyik geológus a világ ásványtani térképére tekint és felsóhajt. — Hej, ha én valahol Szibériában kereshetnék vasércet! — ??? — Mert ott még nincs úgy feltúrva, át, meg átkutatva a terep, mint errefelé. Feleannyi erővel és a csalódéi teljes kizárásával lehetne ott dolgozni. Ha rátalál ott az ember az ércre — a szovjet geológusoktól hallottam ezt — holtbiztosra mehet. Nem kell félnie, hogy valami jóravaló ember már a tatárjáráskor „kirabolta" a lelőhelyet. — Jobb lenne talán abbahagyni itt az egészet? A geológusok meghökkentek tájékozatlanságom fölött. Nemsokára a kimutatások, ipari szakemberek véleményei, ökonómiai elemzések kerültek elém érvül az asztalra. Sok mindent megtudtam belőlük. Megtudtam például, hogy azért mégis érdemes, nagyon is érdemes, hasznos mesterség a geológia tudománya. Mert igaz, hogy a szepességi bányászok a 600 év alatt jó egynéhány millió mázsa vasércet és más fémtartalmú kőzetet elvittek innen, feldolgoztak, de viszont az is igaz, hogy ma oda is eljutunk a föld mélyébe, ahova a 100—200 év előtti bányász, vagy geológus álmában sem jutott volna el. A korabeli bányászati szakkönyvek szerint 130—150 évvel ezelőtt ezen a környéken legfeljebb 200 méter mélyre szálltak le a vasércért. Ma már 5—600 méter mélységből is hozunk fel ércet. — Sőt, mélyebbről is hozunk majd mi még fel vasat — jegyezte meg Bondarenko mérnök. Ha erről közelebbit is tudni akar, nézze meg Hrebenárékat. A fúrótoronynál Ha a geológus mérnököktől nem tudtam volna meg egyet-mást arról, hogyan készítenek elő egy-egy mélyfúrást, szentül hittem volna, hogy készakarva, csak a fúrótorony személyzetének bosszantására tették pont ide az isten háta mögé ezt az égbenyúló tornyot. Mert hol itt a józan ész, gondoltam volna még néhány nappal a geológusoknál tett látogatásom előtt is, ha csak úgy véletlenül rábukkanok itt a fúrótoronyra, meg a hét emberre, hogy miért éppen Itt kell ezt a nehéz munkát végezni. Miért éppen ilyen megközelíthetetlen helyen... De most már sejtem — legalább is nagy vonalakban sejtem, hogy az apró geológus kalapácsok A FÚRÁS VÉGEREDMÉNYE: A VASÉRC IRÁNY AZ 1200 M MÉLYSÉG. ezernyi kopácsolása és a kőzetnek röntgenkészülékekkel, mikroszkóppal meg a vegyi anyagokkal folytatott hosszú vallatása előzte meg a dön tést, amely szerint Jozef Hrebenár munkacsoportja mélyen bent a szepesi hegyek között kezdte meg a fúrást A nehéz lánctalpas terepjáró is csak nagynehezen tud megbirkózni a hegyi tereppel. — íedig naponta kétszer is megte szem az utat — büszkélkedett a te repjáró vezetője. Enélkül — és a lánctalpas után akasztott tartályko csira mutatott — egy centivel sem menne mélyebbre a fúrófej. — Üzemanyag? — Nem. Közönséges víz. öblítővíz a fúrócsőbe. A fúrótorony különben nem folyékony üzemanyaggal műkő dik. Villanymotor hajtja. Ahogy közeledünk a hegytetőre, a fúrómester már messziről integet a vontatósnak. Azt mutogatja, siessen az előbbi tartályban már fogytán a víz. A fúrógép tornyának teteje a legsudárabb fenyőnél is magasabban van. Messzire látni innen. A környéken — ha jól megerőltetem a szemem — egy-két kilométeres körzetben itt is, ott is hasonló tornyokat fedezek fel. — Kell a vasérc magyarázza Hrebenár mester. Sacán javában épül már a Vasmű. Minél több ércet találunk itt az országban, annál olcsóbb lesz a vas, a gépek, traktorok, — könnyebb lesz az élet. Egyszerű szavak, mégis többet mondanak sok ökonómiai fejtegetésnél. — Nézze, az ott Rudftany, — mutat a mester a távoli gyárkémények és aknatornyok felé. — Nem messze a régi bányától már az újat is feltárták. Azt a vasércet is mi kerestük meg, amit már ott bányásznak. Hrebenár mester ruhájára pillantottam. Csupa sár volt tetőtől talpig. — Nehéz kenyér a maguké. — Nehéz, de most már nem tudnám abbahagyni. Nem is szeretném. Tizenhét év után... A fúrófej különben — ha érdekli — e pillanatban 670 méter mélyen van alattunk, de mindig tudom, a gép nyögése elárulja, mi a helyzet odalent. Minden új fúrás új érdekességeket hoz. Mi Itt a fúrótoronynál kíváncsiak vagyunk, mint a gyerekek. Talán attól van ez, hogy állandóan ilyen távol vagyunk az emberektől. Nekünk az a szenzáció, amit itt a fúrótorony hoz. Aszszonyt, gyereket néha két hétig sem látunk. Tizenkétórás műszakokat csinálunk, hogy ne unatkozzunk. Télen például — háromméteres hó volt itt mindenütt, a szomszéd tornyot meg tavasszal még a lavina is betemette — jó tíz napig újságot sem kaptunk. Senki sem tudott bennünket akkor megközelíteni. De szeretjük azért ezt a mesterséget. Azt azonban nem bánnánk, ha kapnánk egy TV-t. A lánctalpas már lefelé dohogott velünk és én még sokáig Hrebenárékra, meg a többi geológusra gondoltam. Olyan embeek ők, akik a sziklából is kincset varázsolnak elő. TÖTH MIHÁLY HATÉKONY ELLENŐRZÉST ÁPRILIS második felében az ország A pártelnök munkájának értékeléséj valamennyi kerületében megválasz- után az ellenőrző bizottság arra ä tották a kerületi népi ellenőrző bi- következtetésre jutott, hogy a pártzottságokat. Ezzel a népi ellenőrző elnök viselkedése megrendítette a la* szervek kiépítésének első szakasza kosságnak a pártszervezet iránti b£ befejeződött. A helyi, üzemi, járási és zalmát. A népi ellenőrző bizottság a kerületi ellenőrző bizottságokban ezért javasolta a pártelnök leváltájelenleg több mint tízezer dolgozó sát. Ennek pedig az lett az eredmétevékenykedik. Mint a dolgozók fel- nye, hogy a pártszervezet munkája szólalásai bizonyítják, a népi ellen- már azóta is lényegesen javult. A já^ őrző bizottságoknak nagy jelentősé- rási népi ellenőrző bizottság már eF» get tulajdonítanak. S az üzsmi és a hslyi népi ellenőrző bizottságok eddigi tevékenysége arra enged következtetni, hogy valóban hasznos munkát vé geznek. Ugyanakkor azonban talál Ci BBBBPBB járt olyan esetekben is, mint például a szövetkezeti vagyon szétlopkodása. Ilyen esetük volt Nižný és Vyäný Čabínban. Az ellenőrző bizottság az ügyet kivizsgálta s megállapította, hogy a kozunk olyan'egyénekkel is, akik — lopásokra nem került volna sor, ha helytelenül — azt várják, hogy a bi- a felsőbb szervek ellenőrizték volna zottságok megoldanak minden prob- a szövetkezet funkcionáriusainak telémát, kiküszöbölnek minden nehéz- vékenységét. Ez az eset is azt bizoséget, ami a népgazdaság fejlődését nyitja, mennyire fontos betartani azt fékezi. Nyilvánvaló, hogy a bizottsá- az elvet, hogy aki irányít, az ellengok nem oldhatnak meg minden őrizzen is. kérdést, azért nem, mert ez az ösz- A Ngpj ELLENŐRZŐ bizottságok szes dolgozó, valamennyi szerv és mu

nkájában szem előtt kell azonban szervezet feladata. tartani, hogy sikeres tevékenységükTöbb példát említhetnénk arra, ho- nek alapvető feltétele: a pártszergyan láttak munkához a bizottságok, vek és szervezetek irányítása alatt Számos esetről tudunk, hogy az el- dolgoznak. Ezzel kapcsolatban azonlenőrző bizottságok a kidolgozott ban helytelen nézetek is felmerültek, terv szerint végzik munkájukat. Ezek Egy nagy üzem pártelnöke például, közé sorolhatjuk a Bratislavai Közszolgáltatási Üzemek ellenőrző bizottamikor arról beszélt, hogyan fog dolgozni a népi ellenőrző bizottság, megságát, a Kelet-Szlovákiai Vasműben jegyezte, hogy az ellenőrző bizottság és a Dunajská Stredán működő bi- az egyes kérdéseket megtárgyalja a zottságot is. Annak ellenére, hogy az pártalapszervezetek elnökeivel s felemlített bizottságok aránylag rövid adatokat tűz ki számukra. Arra az elidő óta dolgoznak, már bizonyos ta- lenvetésre, hogy a népi ellenőrző bipasztalatokról adhatnak számot. Ve- zottságoknak nincs joguk a pártszergyük például a humennéi járási népi vezeteket feladatokkal megbízni, így ellenőrző bizottságot. Ez nemcsak az válaszolt: Miért ne lenne? Hisz a üzemekben és a pártszervezetekben népi ellenőrző bizottságok teljesen vizsgálja felül a fogyatékosságokat, hanem az egyének hibáival is foglalkozik. A bizottsághoz több panasz ról szóló törvény kimondja, hogy érkezik az egyes helyi nemzeti bízott- az ellenőrző bizottságok a pártszerságok és szövetkezet funkcionáriusaira. Nemrégen például Michal Andrejkára, a Ruský Potok-i pártszervezet függetlenek. Ez az álláspont helytelen, s a népi ellenőrző bizottságokvek és szervezetek irányításával végzik munkájukat. A NÉPI ELLENŐRZŐ bizottságok elnökere érkezett panasz. A levél írói elsődleges feladata, hogy munkájukarra figyelmeztették az ellenőrző bi- kal eleJét ve ék a fogyatékosságo

k. zottságot hogy az említett partelnök nak s fele

sieges „papírháború" néligen gyakran részeg az emberekkel kül gyor£a

n megszüntessék a hibánem viselkedik illedelmesen s ren- ka

t. A nép

i ellenőrző bizottságok a dezetlen a csaladi élete. A járási nepi társadalom érdekei fölött őrködnek, ellenőrző bizottság a panaszt alapo- s k

örnyörtelenül felkeli lépniük san kivizsgálta, s bebizonyosodott, azok ellen, akik a társadalom érdehogy'a levélírók panasza jogos volt. kelt megsértik. (ks) Nemcsak az építőktől függ Képünkön a főcsatorna építkezése látható. A Hričov—Mikšová—Považská Bystrica-! háromlépcsős vízi erőmű első fokának — á hričovinak — építői, névszerint a žilinai Váhostav dolgozói megérdemelten nyerték el itt végzett jó munkájukért a CSKP XII. kongresszusának építkezése büszke címet, A Váhostavnak egyébként ez az első építkezése, mely ezzel a címmel büszkélkedhet. Hogy jogosan, mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy az aggregátok idő előtti üzembe helyezésével mintegy 71 millió koronát takarítottak meg népgazdaságunknak. Az építők — Gálik, Bak, Kubásek, Rejta, Pobiják és más elvtársak vezette szocialista munkabrigádok —, akik jelenleg a mikšovái és a

1 Považská Bystrica-i erőművekre tették át székhelyüket, elhatározták, hogy ezeken se adják alább: az átadási határidőt itt is lerövidítik, annak ellenére, hogy jelentős károkat okozott nekik a tél. Igyekezetükben a szocialista munkaverseny mellett nagy segítséget jelentenek számunkra a nagy teljesítményű betonozó- és talajegyengető gépek, amelyeket csaknem állandóan üzemeltetnek. Erre szükség is van, hisz közeledik szeptember elseje, a három erőmüvet egybekötő fő kanális üzembe helyezésének napja. Ám azért is igyekezniük kell, mivel szeptember 15-én kezdetét kell vennie az áramfejlesztő-generátorok próbaüzemeltetésének, október végén pedig mindkét erőművet üzembe kell helyezniük. Hogy a háromlépcsős erőmű átadási határideje nem tolódik el, ez nemcsak a žilinai Váhostav dolgozóinak önfeláldozó munkájától, hanem attól is függ, hogy betartják-e adott szavukat a különböző berendezéseket szállító vállalatok. Ha idejében küldik helyszínre a megrendelt (berendezéseket s ezeket idejében szerelik be a szerelőüzemek dolgozói, úgy minden remény megvan arra, hogy már október végén — tehát jóval a határidő előtt — villanyáramot termelhet — a hričovi mellett — mind a mikšovái, mind a Povážská Bystrica-1 erőmű. M. M. Csak így tovább Az utolsó IdOben Lieskován megjavult a CSISZ-szervezet kulturális munkája. Május előestjén színvonalas műsorra! szórakoztatták a falu dolgozóit. A zenét a CSISZ zenekara szolgáltatta. Érdemes megemlíteni, hogy a budaházi és a liesková! fiatalok jól megértik egymást. Az előbbiek színdarabbal, az utóbbiak pedig ísztrád-műsorral szórakoztatták a szomszéd községek lakosait. Sárközi tászlő, Krišovská-Liesková Ül SZÖ 4 * 1963. május 7.