Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-06 / 124. szám, hétfő

A RÖG SZERELMESE \7 áclav Karásek mérnök, az Uhíl* névesi Kísérleti és Kutatólnté' zet dolgozója, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa munkacsoportjával a múlt év végén fejezte be a hegyvidéki vörös-tarka szarvasmarha megfelelő típusának kitenyésztésére irányuló tudományos munkáját. A tanulmány hazai és külföldi tudósok, nem utolsósorban pedig saját tapasztalatai alapján ismerteti a feladat teljesítése során lefolytatott kísérleti és kutatómunkák értékes eredményeit. Ma már újabb komoly feladaton dolgozik: az alföldi vöröstarka szarvasmarhák tenyésztésével és hasznosításával foglalkozik fáradhatatlanul, vérbeli tudóshoz méltón. — A mi szakmánkban nincs megállás — véli, miközben nagy szakértelemmel „gusztálja" a kutatóintézet udvarán a teheneket. Lassan, egykedvűen lépkednek a tehenek. Járás közben fejüket ide-oda lóbálják, tudomást sem vesznek a mellkasukra erősített mérőkészülékről. Annál nagyobb figyelemmel kísérik a készülék feljegyzéseit Karásek elvtárs és munkatársai. Érdeklődésem mosolyt csal arcára: — Hát persze, honnan is tudná, mi a Thorakográf? — A szögmérővel összekapcsolt szerkezetről könnyűszerrel leolvasható, arányosak-e az állat egyes testrészeinek méretei. Különösen a mellkas szélessége, mélysége, hossza. Más lényeges körülmények, élettani feltételek mellett főként ezekből az adatokból következtetnek a szervezet, a szív, a tüdő teljesítőképességére. A fajállatok helyes kiválasztása a továbbtenyésztés céljaira szintén ezeknek az adatoknak alapján történik. Karásek elvtárs egyetlen gyakorlott pillantása elegendő, hogy megállapítsa, hányadán áll. Az évek során nem egy fogas kérdésre találta meg a feleletet, nem egy kibogozhatatlannak látszó problémát oldott meg gordiuszi csomóként, talpraesetten, tudományos alapossággal. Nem azért nőtt össze már gyerekkorában a röggel, hogy ne tudja: mit érne elméleti szaktudása, ha nem érvényesítené a gyakorlatban, ha- nem győződhetne meg élő példákon arról, megfelelnek-e a valóságnak tudományos elképzelései. Ma már mindezzel tisztában van; de nem volt sima az út, mlg eljutott idáig, míg ma a harmincöt éves érett férfi tapasztalatait már a magáénak mondhatja. A Cseh-Morva-fennsíkon látta meg ™ a napvilágot. Jól ismeri annak a festői szépségű vidéknek minden zegét-zugát. A tűlevelű erdők, a virágos mezők, a csörgedező patakok 'már kiskorában elválaszthatatlan barátai lettek. Mennyire a szívéhez nőtt az a három hektárnyi kis föld, az a néhány szarvasmarha, sertés és baromfi szülei kisparaszti gazdaságában. Mindig csak körülöttük sürgölődött. Itatta, etette kedvenc állatait, aggódó szemmel figyelte gyarapodásukat. — Állatorvos leszek — ismételgette szüleinek a kis Vašek, már ki tudja hányadszor. Csakhogy ember tervez... Nagyratörő terveibe két csapás formájában váratlanul beleszólt a kegyetlen végzet. Az egyik édesapja elvesztése, a másik a háború volt... Az akkor tízéves Václav az őt ért csapások horderejét csak később tudta felfogni. Akkor, amikor a harmincas évek végén a magány és a megélhetés gondjaival nehezen küzdő édesanyja levetve az özvegyi fátyolt, mostohaapával ajándékozta meg. Választása nem volt éppen szerencsésnek mondható. Az új apa nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A fiúnak el kellett hagynia a családi fészket. Idegenek között nevelkedett... Valašské Meziflčín. Ott végezte el a polgárit, a kétéves gazdasági iskolát, hogy mielőbb kenyér legyen a kezében ... Közben mint mezőgazdasági munkás tartotta el magát. Dolgozott körmeszakadtáig. Látástól vakulásig. De az éjszakáival ő maga rendelkezett. Azok kizárólag az övé voltak. Tanult. Igy tette le negyvenötben két év alatt az érettségit. Főiskolai tanulmányaiban már a népi demokratikus köztársaság támogatta. Mindvégig ösztöndíjas volt. A

fiatal tudós méltányolja mindazt, ami számára a felszabadulás jelentett. Meghálálja, amit a dolgozó nép államától kapott és állandóan kap. Kötelességtudása, párthűsége ösztökéli, hogy becsületbeli nagy adósságát törlessze az államnak. Persze, belső kényszer is hajtja: nyújtani, mindig csak adni a társadalomnak, a népnek, amelyből származik. Teremteni, alkotni, egyre többet, jobbat, hogy elégedett, jómódú emberek éljenek hazánkban... Ez minden vágya. Tizenkét esztendeje végzi eredményes kísérleti és kutatómunkáját Itt az intézetben és a hozzá tartozó mintagazdaságban. Igaz, nem könnyű a bonyolult feladatok elvégzése, de azért a politikai és gazdasági funkciókat sem hanyagolhatja el. Csak úgy hamarjában tizenhármat számlál össze belőlük. Sokszor maga sem tudja, melyik értekezletre menjen előbb. És mégse hagyna ki egyet sem, hiszen egyforma szükségük van jelenVACLAV KARÁSEK létére ezeken a megbeszéléseken, akár az uhrínévesi, akár a rapotínl vagy a többi kutatóintézet tudományos tanácsainak. Az üzemi pártbizottság gyűléseiről sem hiányozhatik. ]VT unkájára tereli a szót. Büszkén újságolja, hogy míg az országos átlag szerint egy hektár termőföldre 60 kg hús és 450 liter tej esik, az uhrínévesi mintagazdaságban egy hektárról már most 300 kg húst és 1300 liter tejet termelnek. Mi sikerük titka? — Nem titok az — így a fiatal tudós. — Jó eredményeinket elsősorban bőséges takarmánytermésünk biztosítja. De nemcsak a takarmányé. Hiszen éppen olyan fontos a többi mezőgazdasági termék hektárhozama. Ennek eléréséhez pedig nem -..elegen- utódok kitenyésztése szintén sok fejlöttjét, Karásek elvtársat, akinek értékes útmutatásai nélkül aligha építették volna fel korszerű tehénistállőjukat, a klimatikus berendezéssel felszerelt sertésfiaztatót, a sertésetetőt. Az utóbbi időben pedig még nagyobb fába vágták fejszéjüket. Az eléggé silány termést hozó földeken a gazdag takarmányalap biztosítása érdekében öntözőberendezést létesítettek a közeli halastavak vizének felhasználásával. Mindezzel azonban korántsem elégedtek meg. A termelést más úton is növelni akarták. Nagy tudású honfitársuk néhány tenyészállatot (cornwalli x fehér nemesitett sertéseket) bocsátott rendelkezésükre. A keresztezésekkel váratlan eredményeket értek el: eltekintve attól, hogy serté^szükségfetüket azóta saját tenyészetükből fedezik, sőt még a szomszédos EFSZ-eket is bőségesen ellát-, ják, a jó ötletnek köszönhető, hogy az állatok szervezete ellenállóbb, egészségi állapotuk kedvezőbb lett és termékenységük ls lényegesen fokozódott. A keresztezéssel szerzett tapasztalatoknak a tudományos dolgozó^- is jó hasznát vették. Azokon ellenőrizték elméleti ismereteik helyességét. Igy azután valamennyien megtalálták számításukat: a szövetkezet és a kutatóintézet is. K

arásek elvtárs tudományos munkáinak se szeri, se száma. Hiszen tizenkét év hosszú idő. Hát még ha az ember minden percét alkotómunkára akarja kihasználni. Márpedig Karásek elvtársat ilyen fából faragták. Különleges gondossággal irta meg a borjak keveréktakarmányáról szóló tanulmányát. Sokat foglalkozott a fiatal szarvasmarha növekedése és fejlődése szempontjából oly lényeges szabadban való mozgás sal. A takarmányadagolás struktúrájáról szóló fejtegetéséhez országos normákat is kidolgozott. A vöröstarka szarvasmarha hegyvidéki és felföldi fajtáinak kitenyésztéséről Irt beszámolója sokéves kutatómunkájának volt az eredménye. A külföldi szarvasmarhák keresztezése a mi állattípusainkkal, életképesebb, nagyobb hasznot nyújtó, nemesebb dő a helyes agrotechnika, a megfelelő trágyázás, komposzt készítése. A mesterséges öntözésről seiji pzajpad megfeledkezni. Az uhrínévesi miňtagazdaságban már 140 hektáron működnek az öntözőberendezések. — Kár, hogy nem mindenütt tartják szein előtt ezeket az irányelveket — sajnálkozik Karásek elvtárs. — Mert nem elég, hogy a mezőgazdasági üzemek hozzánk fordulnak tanácsért. Mi hasznuk belőle, ha nem tartják be utasításainkat? Az eredmények mindenütt bennünket igazolnak, ha megfogadják tanácsainkat. A kutatóintézet számos EFSZ felett vállalt védnökséget, sok szövetkezetnek nyújt segítő kezet. Eredményeik igazolják, hogy nem fizetnek rá az együttműködésre a mezőgazdasági üzemek. Sót, nagyon is jól járnak. Saját tapasztalataik alapján igazolhatják ezt a Český Brod melletti velenkaiak, a morvaországi oslaviceiek és mindazok a szövetkezetesek, akik követik Karásek elvtárs és munkatársai tanítását. A pavlovi szövetkezetesek is örülnek, hogy nem adtak hitelt a közmondásnak, amely szerint „senki sem lehet próféta a saját hazájában". törést okozott Karásek elvtársnak és munkacsoportjának. Megérte a fáradságot? — Meghiszem azt, de még mennyire! — Majd hirtelen észbe kap: — Megéri. Hiszen még oly sokat akarok dolgozni! Milyen megnyugtató, hogy az eredmény minden esetben lemérhető. — Keresztül-kasul járta hazánkat, Igen sok EFSZ-ben, állami gazdaságban megfordult és azt tapasztalta, hogy ha összehasonlítják a néhány év előtti szarvasmarha-fajtákat a maiakkal, még a vaknak is látnia kell milyen óriási változáson mentek keresztül: idomaik arányosabbak lettek, szervezetük ellenállóképesebb, több tejet adnak, nagyobb a hozamuk. Ezekről a kedvező tapasztalatokról a fiatal tudós egyébként a Szovjetunióban is bőségesen meggyőződhetett. A világhírű Liszenko akadémikus készségesen megtárgyalta vele a felvetett problémákat, útravalóul örömmel ellátta atyai tanácsaival. Olyanokkal, amelyeket csokorba gyűjtve egész életében féltett, drága kincsként őriz meg emlékezetében és ugyanolyan Jó szívvel, önzetlenül továbbad munkatársainak, mindenkinek. KARDOS MÁRTA Ök is nagyra becsülik falujuk szü Ketten kilencszáz sertést gondoznak úf könyvek * Befejeződött a könyvhónap, de a könyvesboltok változatlanul forgalmasak. Egyre többen keresik a könyveket, s a kiadók egyre változatosabb igényt elégítenek ki. Bár némelyik új kiadvány még ma is hiánycikk, örvendetesen nő a példányszám. Alább a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében a közelmúltban megjelent kötetekről számolunk be. A Rusovcei Állami Gazdaság dolgozói május elseje tiszteletére vállalták hogy 8 vagon sertéshúst adnak terven felül a közellátásnak. Vállalásukat becsülettel teljesítették. Képünkön a Toma-házaspár, példás sertésgondo zók, akik 900 sertésről gondoskodnak.. [T. AndrejCák felvétele — CTK foto.) Romáin. Rolland: Jean Christophe A tíz részből álló hatalmas mű most egy kötetben a Magyar Helikon könyvkiadó nagyon megnyerő kiállítású sorozatában jelent meg. A nagy francia írónak ez a^ első és egyik le

L .agyobb alkotása. A mű a századforduló emberének vallomása, annak a nemzedéknek a tapasztalatait, tévedéseit, jóhiszeműségét és csalódásait 'summázza, amely fellázad az emberi értékeket és képességeket gúzsba kötő. társadalom ellen. A főhős, egy német kisváros ragyogó tehetségű szülötte Németországban, Párizsban és Svájcban vívja meg harcát a boldogságért és az igazi művészi diadalért. Az író szenvedélyes humanizmusa hatja át a művet, ez szüli tiltakozását a művészetet árulóvá züllesztő világ embertelenségével szemben. A Jean Christophe a modern világirodalom egyik legtöbbet vitatott alkotása. Szerzőjét előbb a Francia Akadémia nagydíjával, majd Nobeldíjjal tüntették ki érte. A világ legtöbb nyelvén megjelent. Japánban a vakok részére is átírták. Mindenütt tömérdek könyv, cikk és tanulmány méltatja érdemeit. Kevés irodalmi hősnek van annyi barátja és rágalmazója, mint az ebben a műben küszködő és csak fájdalmas kudarcok árán győzedelmeskedő muzsikus-zseninek. Romáin Rolland hatalmas művét most Benedek András fordította magyarra. fordítását Benedek Marcell nézte át. A kötethez Dobossy László irt a szerzőt és művészetét alaposan elemző, értékes tanulmányt. (1332 oldal, 68,— Kés.). Kipling: A dzsungel könyve Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy A dzsungel könyve az irodalom egyik legsajátosabb hangú alkotása: átmenet a nagy regény és az állatmesegyüjtemény között. Ha elmondjuk a tartalmát, nem is tudjuk, mi a nagyszerű benne, hiszen mesének nem mese, s regénynek sem regény. Mégis: könyv ez a javából. Megismerkedünk Maugli valószínűtlen történetével, felvonulnak előttünk az emberi tulajdonságokat hordozó állatok, átéljük kalandjaikat, s egyszeriben megcsap valami csodálatos varázs: az őserdők varázsa. És még valami: a könyvben szereplő állatokon keresztül jobban megismerjük az emberi tulajdonságokat is. A dzsungel mesés állati társadalmán át az emberi társadalom ls világosabbá válik előttünk. Kipling legtöbb művével az angol uralkodó osztály érdekeit szolgálta: a hódító és embertelen gyarmatosítást dicsőitette. Egy-két könyvben azonban anélkül, hogy maga is észrevette volna, túllépett e szűk korlátokon. A dzsungel könyvében is elfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen a kíméletlen gyarmatosítók poétája ... A zord állati világ bemutatásával lényegében az imperializmus embertelenségeire vet fényt. Könyvében győzedelmeskedett az érző szívű költő. Nem véletlen, hogy éppen ez az alkotása halhatatlan. Kihez szól A dzsungel könyve? Gyerekekhez? Azokhoz is. Felnőttekhez? Azokhoz is. A tízéves olvasót ugyanúgy gyönyörködteti, mint az élet delén járót, vagy az aggastyánt. E könyv először 1895-ben jelent meg, tehát több mint 60 esztendeje. Olvasóközönsége azonban nemhogy csökkenne, hanem állandóan nő. Elsősorban azért, mert a természet szeretetére, ós az emberek megismerésére nevel a szépség varázslatos eszközeivel. A kötet Benedek Marcell fordításéban, ifjúsági irodalom remekeit tartalmazó Az én könyvtáram című sorozatban jelent meg. (360 oldal, 16,30 Kčs.). Szimonov: Híd a víz alatt A Nappalok és éjszakák, az Élők és holtak és más nagy sikerű mű nálunk is jól ismert szovjet szerzőjének most megjelent könyve az 1941 és 1945 között írt háborús elbeszéléseit és haditudósításait tartalmazza. Írásai annak idején azon melegében láttak napvilágot, ahogyan az író a front lázas harci mámorában szerezte benyomásait, megismerkedett a hőseivel és maga is annak az ég és földzengéses háborús atmoszférának a hatása alá került, ahol hősei éltek, vagy meghaltak. Egyik írását sem emelhetjük ki, mert ezek igy, együtt, egymás mellett és egymást támogatva mutatnak csak igazi képet mind a hadihelyzet változásairól, mind az írónak a műhelyéről. Ha igazán meg akarjuk ismerni nagy sikerű regényének Indítékait és azokat r gyökereket keressük, amelyekből később kinőttek, itt, ezekben a háborús elbeszélésekben és hadltudósitásokban megtaláljuk őket. Szimonov írásainak különösen a közvetlei élmény, és a szuggesztív hatás kölcsönöz különös értéket. A Híd a víz alatt tulajdonképpen 20 év után olyannak mutatja a háborút, amilyennek azt a szerző haditudósítóként a különböző frontokon a valóságban látta. A 25 írást tartalmazó kötet anyagát a legjobb magyar fordítók tolmácsolják. (295 oldal, 13,90 Kčs.). Sadoveanu: Virágöböl Mihail Sadoveanu a román nép legnagyobb prózaírója. 1880-ban született Felső-Moldavában. Ifjúkorát is itt töltötte. Később is visszatért erre a festői tájra, az anyai nagyszülők földjére. (Anyai ágon parasztszármazású, apja ügyvéd volt.) Miről szólnál; művei? A parasztokról. Művészetének vissza-visszatérő témája ennek a népnek a szenvedése és öröme. Elbeszéléseiben és kisregényeiben nemcsak a paraszti figurák sokasága lép elénk, hanem leírja a halászok, erdészek, betyárok, faúsztatők és a pásztorok életét is. Oj utakat követnek e felszabadulás utáni írásaiban Sadoveanu hősei, elsősorban híres szocialista eszmeiségű regé íyében, a Mitrea Cocor útjában, s a most megjelent gyűjteményében is közölt Virágöböl-ben. Szabad, vagy szabadulni vágyó paraszti hőseiben azt írja meg, hogy ezek az emberek őrzik az egész emberséget — az emberi élet gazdagságának ők a hordozói és ők a letéteményesei a teljes emberségen alapuló új világnak. Sadoveanu — akinek művészetét gyakran hasonlítják Móricz Zsigmondéhoz — a paraszti élet hosszú folyamatát rajzolja meg. Müvei nemcsak az alkotó hat évtizedet, hanem több évszázadot ölelnek át, a régi időktől a fiatal író jelenén át napjainkig. Hőseinek a sora szinte végtelen. Bojárok, betyárok, jobbágysorban élő cigányok, katonák, munkások s megannyi alak: mind, mind az író emberségének, az elnyomás elleni tiltakozásinak, humanizmusának és költészetének hadseregnyi szószólói. A nagy realista, a népi élet kiváló rajzolója egész életében következetesen haladó, demokratikus elveket vallott. Ifjúkori eszményeihez mindig hű maradt s eljutott a szocializmus lelkes vállalásáig. A felszabaduláskor csatasorba állt s részt vállalt az új társadalomért folyó harcból. Neve ismert az egész világon, művei több mint 30 nyelven jelentek meg. A Milliók könyve sorozatban megjelent kötet a nagy író három legértékesebb (Virágöböl, Medveszem, A balta) kisregényét tartalmazza. A fordítok: Réz Ádám, Domokos János és Lőrinczi László (379 oldal, 16,50 Kčs.). Ilf-Petrov: Tizenkét szék A dogmatikusok által egykor sokat bírált szatirikus regény a forradalom utáni Oroszországnak, főleg a NEPkorszaknak a viszonyait veszi bonckés alá... Egy alkalommal felettébb érdekes jelenetnek voltak tanúi a járókelők. N. járási székhely főterén. Fjodorov tisztelendő atya egy pompás széket cipelt hazafelé a tőle telhető legnagyobb sebességgel. Ám egyszerre csak mögötte termett a város egyik köztiszteletben álló tisztviselője és megragadva a szék lábát, hevesen rángatni kezdte. A „lelkipásztornak" egyetlen fegyvere volt a váratlan orvtámadó leküzdésére, s ezeket habozás nélkül harcba is vetette: Jól irányzott rúgásokkal illette ellenfele térdkalácsát, valamint sípcsontját. Az egymást követő súlyos testi sértéseket a köztiszteletben álló úr megfelelőképpen viszonozta s mindenképpen meg akarta kaparintani a széket. — Hogy miért volt olyan égető szüksége e két tekintélyes férfiúnak e székre? — arra válaszoljon maga a Tizenkét szék, ez a mulatságos remek olvasmány, amelyet át és átsző a két kitűnő szatirikus író: Ilf és Petrov mély humora, sziporkázó szellemessége. A Mitliók könyve sorozatban megjelent kötetet Gellért Hugó fordította magyarra (336 oldal, 16,50 Kčs.) (b) 1963. május 6.0] SZÖ 5 *