Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-31 / 148. szám, péntek

Ián Mudroch, a bratislavai képzőművészeti főiskola egyik tanára, aki fiatal festőművészeinket neveli, ez év március 28-án töltötte be 54. életévét. Festményeit nemcsak hazánkban ismerik, hanem a szlovák festőművészetet sikerrel képviselik külföldön is. Képünkön Ján Mndroch festőművész egyik tanítványával. (V. Pfifcyl — CTK — felvétele) MI U I FILMEK Két különböző értékű szovje\ film is szerepel a bemutató mozik műsorán. Pedagógiailag elhibázottnak, művészileg eleve félresikerültnek tartjuk N. Lebegyev szovjet rendező • BARÁTNŐM című ifjúsági filmjét a becsületről és a barátságról. Fegya apja kincseket talál, mint a mesében, s ebből kifolyólag aggodalmai támadnak a fiúnak, vajon apja rendes állampolgárhoz méltóan mind beszőlgáltatta-e a talált értékeket. Ogy érzi, valamit mégis megtartott magánák. Egészen búskomor lesz a kínzó gondolattól, de barátnőre talál, Nagyára, aki lassan eloszlatja kételyeit. A film tartalma és témája elég sekély, bár a becsületesség, állhatatosság, összetartozás gondolata nagy filmek témája lehet. A film alkotói ebben az esetben melléfogtak, s a legnagyobb baklövést a filmtörténet szigorúan pedagógiai hangvételű, üresen moralizáló beállításában, a gyermekszereplők természetellenes ábrázolásában követték el. A filmművészet útkeresése, merész kifeje* ző eszközök alkalmazása Idején bizarrul hat a lélektelen, merev erkölcsprédikálás serdülő r gyermekek szájából. Egészen másként fogadta a közönség Rolan Bikov rendező rokontárgyú, nevelő témájú filmjét, • A HÉT DADÁ-T Izzig-vérlg modern alkotás, napjainkban játszódik le, amikor a kommunista munkabrigádok mozgalma áthatja a szovjet nép életének minden területét. A kommunista módon éljünk, kommunista módon dolgozzunk jelszó érvényesítése sok türelmet, foglalkozást kiván az emberekkel, főként azokkal, akik a közösségi élet peremén járva nem mindig érzik magukra kötelezőnek a társadalmi élet szabályait. Atnevelni embereket, természetesen csak kellő tapintattal, helyes érzékkel, türelemmel lehet. Ellenkező esetben a jószárjdékú kezdeményezők túllőnek a célon és éppen az ellenkező hatást érik el. Rolan Bikov is ezt a túlbuzgóságot vette céltáblára filmjében, melynek hősét, a felügyelet nélkül csatangoló Afanaszijt egy óragyár aranyórákat szerelő héttagú Ifjúsági brigádia vesz pártfogásába, öt lány és két fiú vállalta az önkéntes „dada" szerepét. Nagy buzgalommal láttak a fenegyerekeskedő Afanaszij „átneveléséhez" — a kényszerfürdetéstől kezdve a gyakorlati munkáig mindent szigorú rendben akartak vele vegigcslnáltatni, ám túlbuzgóságuk nem fizetődött ki. Elkeseredésükben már vissza akarták adni megbízatásukat a Komszomolnak, amikor ... Julij Dulszkij és Valerij Frid forgatókönyve lényegében szatíra. Kipécézi kigúnyolja., a lélektelen, botcsinálta nevelőket, az öncélú átnevelést. A filmből kicsengő alapgondolat: nevelni nem lehet csak azért, mert valaki ilyen vállalást tett, vagy érdemet akar szerezni a társadalom életéből kibicsaklottak átnevelésével. Nem, a nevelés feltétele a szeretet és a türelem. Nem kampányjellegű feladat. Annak, akit át akarnak nevelni, akinek társadalomszemléletét meg akarják változtatni, éreznie kell, hogy szeretik őt azok, akik vele foglalkoznak. Az érzelmi kapcsolat megteremtése a siker fő feltétele. A „hét dada" itt követte el a hibát. Különösebb érzelmi kapcsolat nélkül bánt Afanaszijjal, pontosan teljesíteni akarta a „nevelési tervet" és szigorú, de lélektelen követeléseivel elvadította magától a gyereket. A szépen összhangolt színészi játékon kívül — itt ki kell emelnünk a főszereplő Szenya Morozovot —, Pjotr Szatunovszkij ügyes fényképezése érdemel dicséretet. Az ügyesen rendezett film- méltó kiegészítője Karén Hacsaturjan kísérőzenéje. L. L. • GOMBHÁBORÚ Ritkán találkozhat a mozinéző ilyen hallatlanul mulatságos, finom szatírával átszőtt s ugyanakkor mély gondolatiságot tartalmazó gyermekfilmmel, mint Y v e s Róbert Gombháborúja. A filmen kedves, mulatságos feldolgozásban két szomszédos francia falu egymással hadakozó gyermekcsapatát láthatjuk. Egy elejtett mondat a háború okozója, mely bosszúra ösztönzi .a megsértetteket. Fegyelmezett csapatot alkotva esténként vívják hősies harcukat az ádáz ellenség, a másik falu gyermekcsapata ellen. Furcsa háború ez, ahol a legnagyobb zsákmány a ..gombaratás". A váltakozó kimenetelű küzdelem rendkívül szórakoztató módon jelenik meg a filmvásznon. Csatározásaik, gyermekhősieskedésük mögött ott érezhetjük a felnőttektől kölcsönvett „ideálokat", az eilfogultság. előítélet .és gyűlölködés megnyilvánulásait. Azt mondhatnánk, naivabb s leegyszerűsített' formában a felnőttek társadalma jelenik meg előttünk, hisz' a gyermekek -tulajdonképpen a,felnőttek szemléletének „kivitelezői". A hős és az áruló ezen a gyermeki szinten is kitermelődik, s bonyolítja a cselekményt. -Az ellenséggel való cselszövés mellett az, apák beavatkozása még inkább kiéleii a helyzetet. Bölcsességük azonban végülis megoldja a bonyodalmakat. Igaz, a „vezéreknek" a nevelőintézetben kell bűnhödniök, előzőleg azonban ők is belátják, hogy nem haladhatnak apáik útján, hanem a megbékélést kell választaniok. A téma rendkívül könnyed, szórakoztató és mulatságos. A . felvételek kiválóak s nagyszerűek a film gyermekszereplői. F. Z. • AZ ÉN OSZTÁLYTÁRSAM A forgatókönyv J. M. Símmel színművéből készült, átvéve annak nemcsak alapgondolatát, hanem a helyzeteket és a dialógusokat is. Ludwig Fuchs pénzespostás a második világháború utolső évében levelet ír osztálytársának, Hermann Gőrlngnek, amelyben kifejti, hogy a háború vesztett ügy, feleslegesek a további, áldozatok, mielőbb véget kell neki vetni. A levélért Fuchsra halálbüntetés várna, de GŐring. titokban közbe lép volt osztálytársa érdekében. Elintézi, hogy az elmeszakértő beszámithatatlannak minősítse és így megszabaduljon a felelősségrevonástól. Az egyszerű emberke a „beszámíthatatlanság" égisze alatt menti bajbakerülő szomszédait, és ez ad .lehetőséget arra is, hogy hazaárulás jellegű nézeteket hirdethessen. A háború véget ér. Ám e becsületes, Jóindulatú ember számára csak most kezdődik az igazi kálvária. Hiába hajszolja fáradhatatlanul, végülis csak egy nyilvános botrány árán ér« el, hogy épeszűnek nyilvánítsák. A filmet Heinz Riihmann színészi teljesítményére építették. A kiváló színész, akit előző filmjeiből — többek között A köppenicki kapitányból, — a mi mozilátogató közönségünk is jől ismer, — ragyogó alakítást nyújt. Jóindulatú, becsületes postása védtelen a nácizmus idején és gyámoltalanul mozog a háború utáni nyugatnémet kpnjuktúralovagok között. Nincsenek nagy vágyai, „csak" nyugodtan akar dolgozni és élvezni a csendes családi boldogságot. Az igazságtalanság és aí embertelenség azonban kihozza sodrából, és bírálatot mond előbb a nácikkal, később a karierlstákkal kapcsolatosan, ö viszi a filmet, a többi szereplő — mondhatni — csak statiszta m.eüette. A film rendezője Róbert Siodmak —, aki a háború alatt Hollywoodban tevékenykedeti' és csak 1955-ben tért viszsza az NSZK-ba — átlagon felüli mesterségbeli tudással tűnik ki. Simmel színművének filmváltozatát készítette el, lényegesebb egyéni hozzájárulás nélkül. A közönség e film után megelé gedetten távozik a moziból. —ska— ARANY A Mengyelejev táblázat hetvenkilencedik helyén szereplő elemnek semilyen különleges érdemei nincsenek (kivéve az oxidálódással szembeni ellenállóképességét), de az iparban, technikában vagy az emberi tevékenység más ágaiban sem nagyon alkalmazzák (kivéve természetesen a kereskedelmet), és a jövőre nézve sincsenek ragyogó kilátásai. Egyes országokban például az aranyat már most igyekeznek átalakítani a higany izotópjává, ugyanis így értékesebb. És mégis, egyetlen más fém sem tett szert ilyen nagy hírnévre. Az aranyról könyvtárakat írtak már össze, kötetekre menő állami dokumentumokat, tragikus történeteket, közgazdasági tanulmányokat, filozófiai értekezéseket, regényeket és verseket. Az aranyborjú csábította hódító hadjáratokra a középkori szerencselovagokat, az arany miatt pusztult el Tenochtltlán, ez ősi azték civilizáció fővárosa; „aranykulcsok" nyitották meg (és nyitják meg ma is) a nagyúri rezidenciák ajtaját, az arany hatalma adott életet a képzeletbeli Gobsecknek, és Idézte elő az „aranylázat" a Klondike vidékén. Talán az arany volt az első fém — jegyezte meg egyszer Marx —, amelylyel az emberiség megismerkedett. De a „sárga ördög" csak a kapitalizmus kialakításával érte el hatalmának tetőpontját a Földön. Szemléltető képet kapunk erről, ha megnézzük a kiaknázásra vonatkozó adatokat. A XVIII. században - évente átlag mintegy 19 tonna aranyat bányásztak. A múlt század közepére ez a szám ugrásszerűen megnövekedett: az évi termelés 201,3 tonna. A XX. század elején már 485,4 tonnáról van tudomásunk. A második világháború előtt a kapitalista 'országokban 1268 tonnát aknázták ki. Az arany oroszlánrészét ma Afrika — elsősorban a Dél-Afrikai Köztársaság — adja. Ennek ellenére Afrika egyáltalán nem dicsekedhet azzal, hogy lakói gazdagok. Az itt kiaknázott arany ugyanis magántulajdon, a tulajdon megtestesülése. Az aranylelőhelyek a tengeréntúli monopóliumok birtokában yennak. És môst,» úgy gondolom, elérkeztünk az arany életrajzának utolsó fejezetéhez. Amikor negyvenöt évvel ezelőtt a forradalom a föld egyhatodán megszüntette a magántulajdont, erősen megrendült az aranynak az emberi lelkekre gyakorolt befolyása. Azóta az emberek százmilliói gyógyultak ki sok országban az „aranyláz" betegségéből. A szocialista országokban a társadatom nem tagolódik gazdagokra és*szegényekre, s arany itt a közösség tulajdona. Az arany a társadalmi vagyon mérőeszköze lett, és mindaddig az marad, amíg más országokban fennáll a magántulajdon. Minél több. sárga fémet találnak a szovjet geológusok, minél több aranyat aknáznak ki a gépek, annál gazdagabb lesz az ország. A Szovjetunió megfelelő célokra fordítja kincseit. Hajlandók vagyunk kereskedni — és valóban élénk kereskedelmet, is folytatunk a világ sok országával —, s a nemzetközi kereskedelemben az elszámolás, mint tudjuk aranyban történik. A Szovjetunió sok olyan fiatal országot támogat, amely erőteljesen fejleszti gazdaságát és segítségre szorul. Együttműködésünk kölcsönösen előnyös, és az arany itt a közvetítő szerepét tölAz aranynak nagy hírneve van, bár tulajdonságai eléggé köznapiak. Életrajza azonban fantasztikusan drámai. ti be, szigorúan kereskedelmi és békés célokat szolgál. Gazdag-e a Szovjetunió aranyban? Igen, gazdag. Régóta ismeretesek az Urál és Szibéria aranylelőhelyei. Ez^k a vidékek voltak a legutóbbi Időkig' az aranykitermelés főbázisal. De a Kolima nevet csak nemrég ismertük meg. Ez a hatalmas terület a Szovjetunió északkeleti részén fekszik. Már a XVII. században elértek ide az orosz kutatók s megtalálták azt a folyót, amelyről azután az egész vidéket elnevezték, és jelentették; „A Kolima nagy folyó, hasonlít a Lénához, és északkelet felé ugyanabban az irányban folyik a tengerbe, mint a Léna". Nézzük ismét a számadatokat. 1961-es adatok szerint a Kolima vidékén 203 Iskola van, és ezekben több mint 28 000 gyermek tanul. Az esti iskolákat több mint 7400 felnőtt látogatja. Csupán tavaly 500-nál több pedagógus érkezett a területre. A kolimai könyvtárak könyvállománya megközelíti a másfél milliót. A terület minden 10 000 lakosára 42 orvos jut (összehasonlításul: az Egyesült Államokban 12, Angliában és Franciaországban 11). Az örök fagy vidékén üdülőhely ls van, Talaja, mely a meleg gyógyforrások közelében fekszik. Egyszóval, a jelenlegi aranykutatók mindennapi élete a legkevésbé sem hasonlít Jack London hőseinek életéhez. De a munkájuk sem! A mai aranykitermelő kotrógép súlya pontosan másfélezer tonna. A kotróhafó rendkívül bonyolult gépezet, amely kezelőitől nemcsak megfelelő gyakorlatot, hanem magas szln-i, vonalú műszaki képzettséget is követel. A világon nem ismernek például még egy olyan esetet, amikor egy ilyen ipa Az aranykitermelő gép kotróvedrei. Ezen a területen a. coboly volt a legnagyobb kincs, amelyet azonban a XIX. században alaposan megtizedeltek. A Kolima vidéke még a XX. század elején is éppolyan istenhátamögötti, elhanyagolt országrész volt, mint a XVIII. században. A kolimai aranylelőhelyek kiaknázása harmincegynéhány évvel ezelőtt kezdődött, mégpedig Igen szerény keretek között, mert az aranyipar akkor kezdetleges állapotban volt. A forradalom előtti Oroszországban kitermelt sárga fém */s részét kézzel aknázták ki. Arra gondolni sem Iehetett, hogy egyedül aranymosó teknőkkel hódítsák el a Kolima kincsét, hiszen a Januári középhőmérséklet mínusz 38 és 'mínusz 48 Celsius között ingadozik, de a nyár is rövid és zord. Vagyis a földtől csak úgy lehet megszerezni kincseit, ha előbb megfelelő beruházásokat hajtanak végre. Ezért városokat, utakat építettünk, valóságos aranyipart hoztunk létre. A jelenlegi kolimai statisztika egyik sokatmondó számadata szerint a vidék lakosságának több mint 80 százaléka városban él. Természetes, hogy a város és városi jellegű település kényelmet nyújt az embereknek, amire ilyen zord vidéken különösen szükség van. Nemcsak az otthoni kényelemre gondolunk, hanem iskolákra, kórházakra, klubokra és más létesítményekre ls. óriást egyetlen holtszezón leforgása alatt szétszedtek. 120 kilométer távolságra élvittrék, majd az új helyen ismét munkába állítottak volna. A kolimai szakembereknek azonban nemrég sikerült megbirkózniuk ezzel a feladattall A kincskeresést mindig a titokzatosság légköre vette körül, „Aranyrögre bukkantunk!" — és máris kialakult a legenda. A legnagyobb leletekről — olyanokról, mint a 111 kilós ausztráliai vagy a 32 kilós uráli arany ög —, sokáig beszéltek. Az arany ipari méretű kiaknázása azonban szétoszlatja a titokzatosság ködét. Az egyik kolimai lelőhelyen folyóiratunk tudósítójának megmutatták a zsákmányt — 80 kiló tiszta aranyat. És... és tudósítónk egy cseppet sem csodálkozott. A fém, az fém, azért van, hogy kitermeljék. Egyébként évről évre többet aknáznak ki belőle. Szükségünk van az aranyra. Amig fizetőeszköz marad a nemzetzetközi piacon, addig a sárga fémet kereskedelmi ügynöknek tekintjük. Hadd mozdítsa csak elő a kereskedelmet. Hadd támogassa a gazdaságot. Amíg valahol van magántulajdon, addig a közvetítő szerepét az arany tölti be. De csakis addig. J. APENCSENKO (A „Szovjetunió" c. lapból) Nemrégiben történt, hogy a moszkvai rádió érdekes bejelentést tett: szovjet tervezőintézetekben megkezdték az előmunkálatokat az első „holdváros" — Lunaszibirszk építésére. Igaz, ez az első mesterséges éghajlatú város a Földön, Szibériában épül, a sarki területek benépesítésével azonban egy lépéssel közelebb kerülünk a „holdváros" megvalósításá hoz is. A különleges rendelteié sít kísérleti város szerepéről szólva az egyik tervező, Zelenkovics mérnök ezt mondotta: „Annak ellenire, hogy Észak-Szibéria klímája erősen különbözik a Hold valószínű éghajlatától, sok tekintetben mégis hasonlítanak egymásra. Ez a hasonlóság a technikusok és építészek számára hasonló megoldáso(í; Holdváros' Szibériában kat diktál. Legmegfelelőbbnek látszik mindkét esetben átlátszó védőkupola építése mesterséges klímájú központtal." A Holdon a kupolák célja az lenne, hogy éjszaka megvédjék az embereket, állatokat, növényeket és gépeket a világűr halálos hidegétől; nappal viszont a kupolának valamilyen módon enyhíteni kell az Intenzív napsugárzást. Ezenkívül tartályként is szolgálna a levegő számára. Szibéria hőmérséklete a Hold-éjszaka hőmérsékletéhez képest enyhe, de a hideg elleni védekezés itt is jeltétlenül szükséges. Mivel a tundrákon nincs oxigénhiány, a lakosságnak sem kell állandóan a védőbura alatt tartózkodnia. Ezért a tervek szerint itt csak a város központját fednék be kupolával. A központhoz közigazgatást épület, színház, sportpálya, néhány vendéglő, s egy bokros, virágos park tartozna. Az emberek azonban a kupolán kívül épített lakótornyokban laknak majd. A központi kupolából kiinduló három alagútszerü fedett út mentén három toronycsoport áll. A fedett utakat klímaberendezéssel látfák él. Alagút vezet a repülőtérre is. N A toronyházak magasabbak lesznek a központi kupolánál — henger alakú íélhőkarcolók. A legfelső emeletet itt is kupola fedi. A falak különlegesen hőszigeteltek, a lakások megfelelő hőmérsékletéről központi légkondicionáló berendezés gondoskodik. A lakók fedett utcákon futnak a vátos központfába. A tervek szerint néhány kilométerre az első szibériai „holdvárostól" egy másik hozzá hasonlót, még távolabb egy harmadlkat, negyediket, ötödiket akarnak építeni. A városokat földalatti utak kapcsolják egybe. Így valóságos város-hálózat alakulna ki, melynek egymástól távol fekvő részeit földalatti gyorsforgalmi berendezések kötnék Össze. A földalatti utakból kiágazó tárnákkal aranymezők, széntelepek válnak megközelíthetővé. A szibériai „holdvárosok" megkönnyítik Észak-Szibéria gazdasági- és energiaforrásainak kiaknázását. 1963. május 31. 0] SZÖ 5 ÜÜ