Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)
1963-05-29 / 146. szám, szerda
MINDENÁRON ELADNI Űjság nélkül nincs paprika MÄJUS 18-ÄN TÖRTÉNT. A csiiizradványi élelmiszerüzlet hosszabb idő után paprikát kapott. Sokan voltak az üzletben, nagy volt az érdeklődés, hiszen a magyar konyha paprika nélkül el sem képzelhető. Három dekájával mérték a becses portékát, hogy jusson mindenkinek. (Akkor még kevesen hitték volna el, ha valaki azt mondja: néhány nap múlva a paprika sem lesz ..hiánycikk".) A paprikavásárlókat azonban egy kis meglepetés is érte. Az elárusítónők agyában megszületett egy újfajta kereskedelmi „törvény": aki paprikát akar, vegyen újságot ls, vagyis: három deka paprika plusz egy újság. A paprikára vágyók zúgolódtak, de a fűszer kellett, megvették hát az újságot is. Kiss Gyula volt az első, aki félreérthetetlenül tiltakozott az ilyen eljárás ellen. A válasz azonban — a pult mögül — ellentmondást nem tűrő volt: aki paprikát akar, az újságért se sajnálja a harminc fillért. Hiába magyarázta, hogy neki háromféle újság is jár, nem volt mentség. Aki paprikát akar, legyen kultúrember, újságért se sajnálja a pénzt. Amikor látta, hogy aligha ússza meg a dolgot újság nélkül, fenyegetőzni kezdett. Ugyancsak kötötte az ebet e karóhoz, hogy mihelyt hazaér, első dolga lesz értesíteni a történtekről az Oj Szó szerkesztőségét. Erre aztán Soós Idában — a húsz év körüli elárusitónőben, aki egyébként lánya lehetne Kiss Gyulának — ls lázadozni kezdett a sértett beképzeltség: — Ki hallott még Ilyent... Azért a néhány fillérért... Különben Írjon, ahová akar. Ojság nélkül nincs paprika ... IGY KEZDŐDÖTT tehát a dolog. Megkaptuk Kiss Gyula panaszlevelét. Amikor felkerestük, jóformán már semmi újat nem tudtunk meg tőle, csupán annyit, hogy az említett újság nem ls volt friss. A paprika kedvéért megvásárolt Rudé právo már négynapos volt. Azt azonban most is erősítette, hogy másokkal áem tettek kivételt. Ennek az utóbbi állításának az alapján nyitottunk be Kiss Oszkárékhoz. A háziasszony, amikor megtudta, milyen ügyben járunk, bosszús fintort vágott: — Hiába mondtam, hogy többféle újságot is járatunk, a paprika mellé nekem is odacsúsztattak egy újságot. Különösen akkor futott el a méreg, amikor észrevettem, hogy öreg újságot akarnak rám sózni. Nem akartam botrányt csinálni, se paprika nélkül . hazamenni, megfizettem a harminc fillért, de az újságot a pulton hagytam. Szemtanúk állítása szerint az újság mégsem maradt az üzletben. A kultúra terjesztését túlzottan is szivükön viselő elárusítónők az egyszer már eladott újságot újból pénzzé tették. Csupán a véletlen játéka, hogy ugyanazt az újságot másodszorra Kiss Oszkárné lánya vette meg. Both Móricné is alaposan Cievásárolt az újsággal. Férje még ma is a szemére veti, hogy május 18-án január tizenkettedikei újságot hozott haza. Az elárusltónők sem tagadták, hogy ezen a napon üzletüket megtisztították az öreg újságoktól. Pénzzé tették még a legrégebbieket ls. Tudták, hogy nem jól cselekszenek, a paprikaeset azonban kapóra jött. Lelkiismeretüket azzal nyugtatták meg: az a harminc fillér senkit nem tesz tönkre. A dolog értelmi szerzője — ahogyan késő b kiderült — Soós Ida volt. 0 szedte rá Morva Katalint — aki egyébként két nappal a történtek előtt került az üzletbe, mivel Makó Mária üzletvezetőnő anyasági szabadságra ment —, hogy a paprikával együtt adják el az öreg újságokat is. Morva Katalin belement az „üzletbe". Hallgatott Soós Idára és szentül meg volt győződve, hogy helyesen cselekszenek. Soós Ida szintén elismerte, hogy hibát követett el. A régi újságokat semmilyen körülmények között nem lett volna szabad eladniuk, sőt a frisset sem szabad senkire ráerőszakolni. 0 azonban — ahogyan szavából ki lehetett venni — Makó Máriának, az üzlet vezetőjének akart jót tenni, mert állítólag tudomására jutott, hogy mindig saját zsebéből fizeti ki az eladatlan példányszámok árát. A régi újságok eladására pedig jobb alkalmat keresve sem találtak volna. Makó Mária szintén azt állítja, hogy az eladatlan példányok árát neki kell megfizetni. A posta egy darabot sem vesz vissza. (Erről telefonon a balonyi postán is meggyőződtünk.) Különösen sok gondot okoz számára a szlovák nyelvű lapok eladása, mivel a falu színtiszta magyar község. Azonban már a magyar nyelvű lapokat sem vásárolják az üzletben, mert jóformán ma már mindenkinek házhoz jár az újság. Ezt azonban senki nem akarja figyelembe venni. Az újságokat csak küldik az üzletnek, függetlenül attól, kell-e valakinek, vagy sem. Az árát pedig minden hónapban bevasalja a posta. FELVILÁGOSÍTÁSÉRT a Jednota járási vezetőségére is bekopogtattunk. Nagy Arpád alelnök igen elcsodálkozott a história hallatára. Tudomása szerint a kérdéses üzlet számára — minden más újságon kívül csupán egy Rudé právot rendeltek meg. Ezt azonban függetlenül attól, hogy Makó Máriáék eladják-e vagy sem —a vállalati alapból fizetik. Több újságról ők nem tudnak, tehát nem is fizethetnek i érte. I ] Nagy Árpádnak az az érzése, hogy nyilván a Postai Hírlapterjesztő Vállalat kéze van a dologban. Akárkinek a keze van4s a dologban, egyszer már nyíltan tegyük fel a kérdést: egyáltalán szükséges-e — vagy ha tetszik —, helyes-e a lapterjesztésnek ez a módszere? Nem szükséges és nagyon is helytelen. Bosszúságot szereznek a vásárlóknak, akikre az elárusító a szó szoros értelmében rákényszeríti az újságot — néha azt a lapot is, amelyet nem olvas,, mert nem érti. Fölösleges gondot okoznak az elárusítónak, azzal pedig, hogy a posta az eladatlan példányszámokat nem fogadja vissza, egyenesen rákényszerítik, hogy ne legyen válogatós az eladás módszereiben. Akkor adjon túl rajtuk, amikor arra a legjobb alkalom kínálkozik, ellenkező esetben „élhetetlenségét" saját zsebe bánja meg. Az esetből a Jednota járási vezetőségének — és amennyiben érinti az ügy — a Postai Hírlapterjesztő Vállalatnak is le kell vonnia a szükséges tanulságot. Tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy a jövőben hasonló esetek ne forduljanak elő. A fűszerüzlet ne legyen újságosbódé. Végre engedjük meg, hogy az emberek sajtótermékeink közül szabadon választhassák meg azt a lapot vagy folyóiratot, ami nekik a legjobban tetszik. Azt pedig, hogy régi újságokat kényszerítsenek a vásárlókra, újságokhoz kössék az egyes keresettebb árucikkek eladását, határozottan vissza kell utasítani. Aki ezt mégis megteszi, vét a becsület, az emberség, a szocialista törvényesség ellen. CSILIZRADVÁNYON a Jednota alkalmazottai önmaguknak szabtak törvényt. De ne felejtsük: a történtekért ugyanolyan mértékben felelősek azok is, akik a fűszer- illetve élelmiszerüzletek alkalmazottait anyagi eszközökkel arra kényszerítik, hogy a vevőre rákényszerítsék az újságokat. Ilyen lapterjesztésből nem kérünk. SZARKA ISTVÁN Jíuítám A TV MÜSORÁRÖL Komolyan és vidáman A televíziónak gyakran szemére vetik, hogy nem kapcsol rá eléggé az élet problémáira, hogy a programban kevés a kritika és a bátorság a tényleges nehézségekkel szemben, továbbá hiányzik a nyílt bíráló szó e nehézségek gyors leküzdésére. Ogy látszik a cseh televízió dolgozói megszívlelik az ilyen szemrehányást és megpróbálják különösen az egyes ágazatok dolgozóival rendezett beszélgetések formájában felvetni, hol szorít a cipő. Vitán felül áll, hogy az utóbbi hónapok műsoraiban a brnói adás viszi e téren az elsőséget a Szóljon hozzá című műsorral. A műsor kezdeményezői és társszerzői közé tartozik Kfivánek elvtárs is, a brnói televízió igazgatója. — s műsorban főleg a fiatalság problémáival foglalkoznak, ami akármilyen szemszögből nézzük is, kétségtelenül a legfontosabb probléma. E sorozat utolsó műsora, amelyet a múlt pénteken sugárzott a televízió, ezt húzta alá. • Ezúttal a szabad idő kihasználásának kérdéseivel foglalkozott. Főleg fiatalok szerepeltek a kamera előtt a szellemesen előkészített, javarészt azonban improvizált műsor keretében. Kfivánek elvtárs „gyóntatta" meg őket tapintatosan, több esetben odaillő irónikus kommentárral. Őszintén mondva e polemikus műsor folyamán szerzett tapasztalataink nem valami rózsásak, bár nem lehet őket általánosítani, miután ebben az esetben kimondottan a brnói fiatalságról van szó. Mégis van valami általános jellege ezeknek a tapasztalatoknak ls, amelyek felhívják az illetékes tényezők, többek között ;a CSISZ figyelmét arra, hogy a fiatal generáció nem minden esetben tudja gyümölcsözően és hasznosan megszervezni szabad Idejét, hogy a szabad időt sok esetben a füstös kávéházban tölti ahelyett, hogy eredményesebb módon, például az érdekkörökben, vagy a művészeti népiskolákban töltené. Ez a beszélgetés azt is leleplezte — például a fiatal mérnökkel folytatott eszmecsere —, hogy sok fiatalnak még nincs konkrét életideálja, a társadalom számára hasznos eszménye, melynek realizálásával kialakulnának a szocialista egyéniség igazi fejlődésének feltételei. A jól öszszeállított műsorból egy kissé kisiklott a zárórész, bár az is értékes volt, talán az egész este legértékesebb része. A Dušán Pokornýval, a prágai Literárni noviny szerkesztőjével és Ľubomír Novýval, a brnói egyetem filozófiai fakultásának asszisztensével folytatott beszélgetésre gondolunk. A2; előbbiek hangoztatták, hogy ma már végérvényesen lejárt a dilettánsok ideje, és helyüket sokoldalúan művelt, szakmájukban kiváló emberek foglalják el, s hogy valamenynyien felelősek vagyunk azért, hogy a szocialista társadalomban ne veszszen kárba egyetlen Igazi teheség sem. A prágai televíziós stúdió vasárnap estére újabb műsort állított össze a Mesterek mosolya sorozat keretében, amely a klasszikus cseh humorral ismertette meg a közönséget. Ezt a műsort František Šamberk cseh színész és drámaíró, a prágai Nemzeti Színház alapítása utáni évek legkiemelkedőbb művészi alakjának műveiből állították össze. Élvezettel néztük végig Šamberk szellemes komédiáit, amelyek között a szerző legnépszerűbb vígjátéka, a Tizenegyedik parancsolat — ezúttal rövidítve — is szerepelt. Václav Hudeček rendező vezetésével a színészek egytől egyig élvezettel játszottak, néhol finoman parodizálva a korabeli színészeket, az akkori patetikus stílust. F. F. Šamberk müveivel kapcsolatban a színháztörténelem rendkívül szigorú voltj sőt, némelykor igazságtalan is, mégis e műsor néhány jelenete a napnál világosabban igazolta, hogy egy különleges tehetségű, ötletekben gazdag szerzőről volt szó, aki friss komédiahelyzeteket tudott teremteni. S ezen felül, ahogyap az „Ütődött suszter" cimű komédiából ls láthattuk Šamberk műveiben nemesebb gondolatok kifejezésével is próbálkozott, ez esetben azzal a tanulsággal, hogy az osztálytársadalomban az egymáshoz nem illő partnerek házassága csak káros lehet mindkét fél számára. A színészí teljesítmények közül elsősorban Marvan suszterja és Šejbalova a grófi vő megszerzésére törekvő mamája emelkedett ki magasan. Az előadás egésze arról győzött meg bennünket, hogy šamberk darabjai annyira a korhoz kötöttek, hogy a mai színpadon csak nagyon nehezen állnák meg helyüket. STANISLAV VRBKA A negyedik emeleten... FORMALIZMUS NÉLKÜL A szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom jelentőségét, küldetését így határozhatnánk meg: célja a Jobb munkára való nevelés és serkentés, illetve a kollektívákba tömörült dolgozók kapcsolatainak megjavítása, még szorosabbá, elvtársiasabbá tétele, vagyis a munkához és az egymáshoz való szocialista viszony megteremtése. Ahol Így értelmezik a szocialista munkaversenyt, s felismerték, hogy a sikert, a nehézségek leküzdését csak ezen keresztül lehet elérni, mint például a Sýnec nad Sázavou-1 Metat üzemben, a kelet-szlovákiai svitl Pletasvitben — ott bizony segített a szocialista munkaverseny, alig fordul elő formalizmus a brigádmozgalomban. Miért nincs ez így mindenütt? Valóban a szakszervezet, az üzemek vezetőit és gazdasági dolgozóit terhelné a felelősség a szocialista munkaversenyben előforduló formalizmusért? Mondjuk ki nyíltan: őket. A hibát a kezdet kezdetén követik el, amikor alakulóban van egy-egy kollektíva és nem segítik őket. E helytelen magatartás következményei abban mutatkoznak meg, hogy a brigádok tagjainak vállalásai felületesek s egyéni, nem pedig kollektív érdekeket tartanak szem előtt. Természetesen ennek folytán nem érdekük a verseny, a dolgozók nem tudják, hányadán állnak, értékelésük szóba se jöhet, mivel alig tettek valamit, holott akartak. Kelet-Szlovákiában 1100 kollektíva mondhatja magáénak a büszke címet s érte csaknem ötezer versenyzik: ebből 350 már 1959-óta, de eredménytelenül. Vajon, ki a felelős ezért? Szerintünk a szakszervezetek, az üzemek vezetői és a gazdasági dolgozók; mert ha nem néznék közömbösen a kollektívák vállalásait, figyelemmel kísérnék és ellenőriznék azokat, akkor nem következett volna be ez a helyzet. Hibásak azonban a kollektívák is, mivel nem szabadna ' megengedniük, hogy mostoha gyerekeknek tekintsék őket. A szocialista munkaverseny és a brigádok iránti nemtörődömségből, közömbösségből eredő formalizmus a dolgozók munkatevékenységén kívül a mindennapi életben, az egymás közötti kapcsolatok lazulásában is megmutatkozik. Ennek igazolásául több példát sorolhatnánk fel. A rozsnyói vasércbányákban valóban Jó munkát végeznek a brigádok. Ám náluk sincs minden rendben, mivel nem állítható, hogy eleget tesznek vállalásuk nemtermelési jellegű pontjainak Is. Így például kevés súlyt helyeznek szakképzettségük növelésére. Ez hiba, bár oka nem abban rejlik, hogy közömbösek, hanem abban, hogy erre vonatkozólag formális a vállalásuk. Mi tehát a teendő? Hogyan kerülhető el a formalizmus, hogyan tehető Jobbá, eredményesebbé a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom? Elsősorban Is a szakszervezetnek ős az üzemek gazdasági dolgozóinak kell változtatniuk eddigi munkastílusukon, s nem szabad megengedniük, hogy formális vállalásokat tegyenek a dolgozók. A formalizmus kiküszöbölését sokban elősegíthetik maguk a versenyben részvevők is. Ezt főképp vállalásuk pontos lefektetésével, áttekinthetőségével érhetik el és azzal, hogy kollektív s társadalmi érdekeket szolgálnak vele, mert az öncélúságnak sem a szocialista munkaversenyben, sem pedig másutt nincs helye. KEZES JŰZSEF KrkonoSe. E szó hallatára kl ne gondolna Spindlerűv Mlýnre, avagy a festőt szépségű fanské Láznéra, ahol télen nyáron egyaránt gyönyörködhetünk a természet szépségében. fanské Lázné azonban nemcsak kedvelt kirándulóhely, hanem egyben „gyermekparadicsom" is. Itt részesülnek gyógykezelésben azok a gyerekek, akiken a gyermekbénulás hagyott nyomot. A fanské Dvür-l pavilon folyosója gyermekcsevegéstől hangos. Egy részük önállóan rója a folyosót, más részük mankóval vagy tolókocsi segítségével. Megható kép ... Annál örvendetesebb az a tény, hogy hazánkban már nem fordul elő gyermekbénulás. ök még a „múltban" születtek... A negyedik emeleten Naďa Peterková az ügyeletes nővér, ö vigyáz a rendre, a tisztaságra. A gyerekek egy része az óvodába, a másik része pedig az iskolába jár. Mindkettő ebben az épületben van. — Az óvoda nálunk nem más mint napközt otthon. Kis asztalok, kis székek vannak benne éppen úgy, mint a többi óvodákban. Csak a napi foglalkozás más. Itt a játék is a gyógyulást szolgálja. — S a tanítás? — Az ískolaköteles gyermekek két órát töltenek a tanteremben. Kevés ez az idő, de többre nem futja. Ugyanis nálunk a gyógykezelés veszt igénybe a legtöbb időt. Hangos zörej jelNapfiirdőzés felügyelet mellett A Jánské Dvür-i pavilon zt, hogy a felvonó a negyedik eme- elhelyezést. Három egészségügyi nfivér leten állott meg. Mária Výšková kí- tart szolgálatot, meg az óvónéni. séretében az elsősök jöttek meg. Ar- Mindnyájuknak bőven akad munkáTbéZ ÍiTkL ÍT e Z Wnn e\ af /«*• W * gyerekek ls pajebedlő jelé. Nemsokára itt az ebéd- , . , , . . idő kosak, sőt érzékenyebbek is mint az -"ez a kisfiú szíriai, - mutat ^fcégesek. Ezért a velük való jogPeterková egy barna hajú fiúra - lalkozá s '9 en n a9y türelmet, szereGyere csak ,ide... mondd meg hogy tetet é s odaadást igényel, hívnak? — Amikor a gyermekek hozzánk — Basam Báslr Dardar — mu- kerülnek — folytatja Peterková — tatkozik be a hétéves gyerek. Az ide- nincs meghatározva a gyógykezelés gen jelenléte egy cseppet sem zavar- <határideje. Ezt az intézet orvosat álla, bátran felel lapítják meg. Vannak akik két-háa kérdésekre. ro m hónapot töltenek az intézetünkN° Z Sak be n> egyesek pedig egy évet ís. mondd meg, hogy ľ , , érzed nálunk ma- " A z eredmény nyomban megmugad - fordul felé- tatkozik? je VySková. — Igen. Persze így szemmel meg— jól, nagyon győződni róla nehéz lenne. De mi jól — jelel tiszta egészségügyi dolgozók műszerek secseh kiejtéssel. — gítségével látjuk, hogy a béna végMár öt hónapja v a- lagokban újra meglnd ui az é;e r. E z TL gy e l' a m legnagyobb örömünk, játszom a gyere- " kekkel mint Szíriá- Délutánra jár az idő. A gyerekek ban. Már írni is j átszan t mennek. A barna szíriai megtanultam cse- , hül, de arabul sem U^cska kézen fogva megy a bratiSlafelejtettem el. Van vai szőke Csiba Mariannal. Nagy buz>gy meséskönyvem, galommal magyaráznak egymásnak, azt szoktam néze- „, _ , , ,...., , ,, . g etn i Nemsokára körülveszi őket a gyerA negyedik eme- meke k gondtalan csoportja. Kezdőleten mintegy öt- Mk a játék ... ven gyerek nyert NÉMETH JÁNOS Oj SZÖ 4 * 1883. május 29.
