Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-29 / 146. szám, szerda

CSEHORSZÁGI TUDÓSÍTÁS A vináryi szövetkezet idei programja Kolínból fürge autóbusz repít a Labe folyó gyönyörű tájain keresztül Hradec Králové felé. A szem megelégedéssel pihen meg a vetésforgók szerint kialakított szabályos parcellákon és a tipikus, kis cseh településeken. A folyó felső folyásánál fekvő metropolis előterében a jellegzetes falvak már sűrűbben váltják egymást. Néhol csak pár kilométer, esetleg egy kisebb emelkedés határolja el őket egymástól. Összefogásban az erő Menetközben kanyargóssá válik utunk. Súlyos terhével a' motor kényelmesebben húz fel a szerpentinen. Az emelkedő határról kíváncsian figyeljük a vidéket. Lent a széles völgyben, az utóbbi időben sokat emlegetett Vináry község skatulyaszerű házai simulnak egymás mellé. Vajon mivel hívhatta fel magára a figyelmet ez az alig kilencszáz lelket számláló település? A felvetett kérdésre a szövetkezet irodájában Karel Vacek, a csontosképű ekonómus adja meg a feleletet: — Három évvel ezelőtt a vináryi szövetkezet kezdeményezésére hozzánk társult e völgykatlan három szövetkezete. Annak idején ez nagy port vert fel a hradeci járásban. Sőt az egész országban. A társulást, noha az előítéleteket nehéz volt leküzdeni, nem bántuk ifteg. A szövetkezetek tagsága jól járt, az erők összpontosításával többet tudunk termelni. Kozojídka, Smidárska Lhota, Janovice helységneveket megörökítjük jegyzetfüzetünkben. Határuk egyesítésével ezer hektárnál is" nagyobbra nőtt a földterület. Az országos problémák és a helyi jellegű kérdések taglalása nyomán csakhamar feloldódott közöttünk a hivatalos beszélgetés légköre. — Tudom, az újságírók kíváncsiak, kellemetlen kérdéseikkel néha próbára teszik az embert — kezdte a csipkelődést Bohumil Jelinek, az egyesült gazdaság elnöke. Nincs mit titkolni a szövetkezetnek. Kötelezettségeit tavaly is, ez idén is pontosan teljesítette. Száz hektárra számítva 87,7 szarvasmarha szorong az istállóban. Az állatsűrűség a sertéseknél jóval felülmúlja a 120 darabot. A száz hektárra Jutó 12 koca tenyésztésével fel tudják tölteni a hlzóállományt. Problémájuk: az önköltség Az elnök ceruzájával kissé zavartan vakarja koponyáját. Nem kőnynyű dolog, hogy valaki önként beszéljen teljes őszinteséggel saját fogyatékosságaikról. — Kiszámítottuk — kapcsol rá ismét Jelinek elvtárs, hogy a termelésben az önköltséget illetőleg, csak akkor térhetünk egyenesbe, ha legalább tíz literre emeljük, fel az átlagos hozamot. Enélkül nem beszélhetünk a tejtermelés jövedelmezőségéről. A hétliteres átlag mellett is öt fillért vésziünk egy-egy literen. A tudás és az árutermelés A vináryi szövetkezet hírnevét a társulás után jelentkező eredmények öregbítik az országban, melyek különösképpen az árutermelésben észlelhetők. A tavalyi zárszámadás pontosan kimutatja, milyen terményből mennyit értékesítettek. Szemléltetésképpen vegyük a legfontosabbakat: tojásból 440-et, húsból hektáronként 184 kilogramot adtak a közellátás céljaira. Ezek a puszta számadatok elárulják, hogy a szövetkezetben kellő színvonalú a szervezés. Ez nem a véletlen gyümölcse. Alig akad funkcionárius, akinek ne lenne legalább középfokú mezőgazdasági képzettsége. A tagság pedig rendszeresen, a szövetkezeti munkaiskola keretében sajátíthatja el az agro- és zootechnikát. Hát a fiatalság kérdése? A közeli ipari üzemek nagy konkurrenciát jelentenek, a szövetkezet mégis vonzóbb a gyári munkánál. Ám beszéljenek errőj az illetékesek. — A fiatalság megnyerésének kérdését — tájékoztatott Jaroslav Horák zootechnikus — a szövetkezet a pártszervezet segítségével és a nemzeti bizottsággal közösen eredményesen oldja meg. A döntő szerepet mégis maguk a szülők töltik be. Fiaikra, lányaikra ők vannak a legnagyobb hatással. Mi természetesen az iskolából kikerülő serdülő ifjúság továbbtanulási vágyát anyagilag is támogatjuk. A múlt évben 33 ezer koronát fordítottunk és ez idén 55 ezret irányoztunk elő a mezőgazdasági pályát kedvelők szakképzettségének fokozására. Az anyagiakat nem sajnáljuk, sőt a tervezettnél is többet teszünk, mert tudjuk, hogy ez a befektetés á szövetkezet aranyfedezete. A szövetkezeti ifjúság jól érzi magát a faluban és eszük ágában sincs, hogy a városban vállaljanak munkát. A kereseti és szórakozási lehetőség a vináryi szövetkezetben teljes mértékben adva van. Előkészületek a sikeres induláshoz Terepszemlénk során a szövetkezet üzemegységeiben nem mindennapos készülődés! láznak voltunk a szemtanúi. A tehénistállóban főleg Mária Horáková csoportja volt elemében; a másnapi adagok előkészítésén fáradoztak. Ahogy elnéztük a villával szorgoskodó fiatal lányokat, az volt a benyomásunk, hogy a főzőkanállal sem bánhatnának ügyesebben. — Talán elkéstek, hogy így siettetik" a munkát? — kockáztattuk meg bevezetésképpen a kérdést. — Nálunk senki sem késhet el. Igaza van, mert mindnyájan egyformán anyagilag is érdekelve vannak az eredményekben. Az istállói munkák nagy része gépesítve van, körben forgó transzportér-szerkezet hordja ki a trágyát, billenő csillékben szállítják a tehenek vályújához az eleséget. A nagy megerőltetést igénylő kézifejést a gépek beállításával helyettesítették. Ennek az eredménye: négy fiatal leány hatvan fejőstehén körül látja el a teendőket. — És mennyi a havi keresetük? — Az attól függ, hogyan alakul a tejhozam. Egyébként 100 literenként — mert gépesítve vagyunk — 40 koronát kapunk. A természetbenieken kívül 1200 koronát a téli időszakban is megkerestünk... A jutalmazás tehát az elvégzett munka mennyisége mellett a gépesíTANULNAK A MEHESZEK Szene közelében Králová község mellett csaknem 9 hektárnyi parkban van a Csehszlovák Méhészek Szövetségének méhészeti tanuló központja, amely a maga nemében egyedülálló köztársaságunkban. A központ egyben a körzeti tenyészállomás szerepét is betölti. Ezenkívül tanfolyamokon a mezőgazdasági üzemek számára méhészeket képeznek ki. Képünkön Albert Štipák (baloldalt) méhészmester Július Pampoi gyakornokkal ellenőrzi a petéket. (ČTK — K. Cích felvétele) tés fokozásához mérten különbözőképpen alakul. A fürge lányok hamar elkészítették a takarmánykeveréket. Mielőtt búcsút vettünk volna tőlük, feltettünk egy kérdést: tudják-e, hány liter tejet kell az év végéig tehenenként kitermelniük? — Tehenenként 2200-at, hangzott a válasz, de 2600-at akarunk. Ezt vállaltuk. Megalapozott feltételekkel Koucká Ružena sertésetető, Ján Plachý, a kocák gondozója, valamint a tyúkfarm dolgozói s a növénytermesztő csoportok mindnyájan tudják, mennyit kell az év végéig termelniük. Bizonyára pontos áttekintésük lehet a gazdaság helyzetéről. — Másképpen ez nem is lehet — tájékoztatott. Vratislav Horák agronómus. — Nálunk bevett szokás, hogy a takarmánytermesztő csoportok tagjai anyagilag is érdekeltek az állattenyésztés eredményeiben, s ezért természetes a csoportok közötti szoros együttműködés. Hasonlóképpen, mint az egyéneknek, a szövetkezetnek is megvan az egész évi kötelezettségvállalása. Az agronómus jegyzetfüzetéből erről áttekinthetően tájékozódhatunk. A felajánlások az előirányzott 11 millió 440 ezer koronán felül még három és fél millió többletbevételt biztosítanak a közösnek. Természetesen, ha a gabonából elérik az átlagos 32 mázsás hektárhozamot, biztosítják az önálló takarmányalapot, a sertéseknél 0,65 kilograihmra emelik a súlygyarapodást. Tavalyi eredményeik után ebben egy csöppet sem kételkedhetünk. Másképpen nem fizethettek volna ki a munkaegységeken kívül 277 ezer korona prémiumot. Az idei tervek és felajánlások teljesítése következtében még több, 400 ezer korona jut majd erre a célra. . A növénytermesztési csoport tagjai, azáltal, hogy két termést takarítanak be termőföldjeikről, a belterjes gazdálkodás megalapozását igyekeznék teljesíteni. Az állattenyésztésben dolgozók ugyanakkor a munka termelékenységét és kulturáltságát az új technológia bevezetésével fokozzák. A következő hétéves terv előkészületei tehát minden szakaszon konkrét formát öltenek, ez a vináryi szövetkezetesek ez évi munkaprogramja. SZOMBATH AMBRUS fe'aiiMliiiiiiiiiiiitiiüiu;!!;:! .mi iii • i.miiiiiiilji Segít a prémium | A dióspatonyi szövetkezet trak- = l torosai 6 nap alatt végezték el a | i tavasziak vetését. Pedig nem keve- I sebbről volt szó, mint 313 hektár = Z árpáról, 36 hektár zabról, 83 hek- -tár cukorrépáról, 40 hektár len-" i ről, — hogy csak a nagyobbját § említsem. Igyekeztek a vetéssel, ľ = mert például árpából 29,5, cukor-1 Z répából 330, lenből pedig 4,5 má-1 - zsa magot, illetve 20 mázsa szárat Z ľ terveztek hektáronként. De a | a gyorsaságnál még nagyobb gondot í = fordítottak a munka minőségére. -Ez érthető, hiszen a prémiumot | ? nemcsak a munka mennyisége sze- Z Z rint kapják a traktorosok, hanem ? I majd a hektárhozamok alapján is. Z 1 A komplexbrigád tagjai a CSKP | - XII. kongresszusának brigádja cí- = Z met viselik. Ez arra kötelezi őket, ^ I hogy az idén a tavalyinál is jobb = és eredményesebb munkát végez- I Z zenek. Hiszen becsületükön nem | a eshet csorba. A sikeres munkát Z Z természetesen a szövetkezet veze- - tősége is jól előkészíti. A trakto- ; " rosok például már az évzáró köz- Z gyűlés előtt pontosan tudták, hogy - milyen munkáért mennyi fizetést Z Z és mennyi prémiumot kapnak. Így ^ | van ez a többi munkaszakaszon = = is. A prémium pedig — ezt vallják jí . a traktorosok is — nagy mozgó- T a sltó erő a gyors és jó munkára. | " Kárász Zoltán' Qisszhang...| Visszhang... Visszhang.,, Néhány nappal ezelőtt ért véget a csehszlovákiai írók III. kongresszusa. Ezen a jelentős tanácskozáson számos olyan gondolatgazdag felszólalás hangzott el, amely megkívánja a részletesebb ismertetést. Az alábbiakban a RUDÉ PRÁVO május 28-i száma alapján összefoglaljuk három szlovák író értékes, az irodalmi élet fejlődését elősegítő felszólalását. lyabb betegsége lett a közönyösség, až a helytelen nézet, hogy „minek égessem az ujjaimat". Ez az önző életszemlélet olyan körülmények között jön létre, amikor a tapasztalat igazolja, hogy jól élnek a semmit sem kockáztatók, viszont kellemetlenségeket okozhatnak önmaguknak a helyes Korunk igazának érvényesüléséért A szlovák prózairodalom élvonalában álló Vlado Mináč pem szónoki fogásnak szánta beszédének bevezető szavait, amelyekben leszögezte, hogy nem kíván a legfontosabbról beszélni, arról, ami éveken keresztül foglalkoztatta és amiről ma már végre nem kell suttogva beszélni. Erről az elmúlt hosszú időszakban mindig ugyanazt gondolta és mondta, sqt mi több, esetenként a nyilvánosság is értesült álláspontjáról. Most meglepően sokan harcolnak a haladásért és egyesek közülük belső meggyőződés helyett csupán igazodnak a „légköri nyomás" változásaihoz. Márpedig ez nem egészséges jelenség. Mináč elvtárs alapvető feladatként jelölte meg olyan irodalom-politikai feltételek kialakítását, amelyek között szabadon érvényesülhet korunk igaza. Ennek érdekében küzdeni kell az olyan maradi nézetek ellen, amelyek a szocialista irodalomban a szocializmus alapjait veszélyeztető robálláspontot nyíltan kifejtő emberek. Ilyen helyzetben burjánzik el a kétszínűség. Fordulatot, történelmi határkövet jelent pártunk XII. kongresszusa a valóban lenini gazdasági és kulturális politika megvalósításában. Ez újra kifejleszti a társadalmi tudatot és a nép kezdeményezését. Mihálik elvtárs aláhúzta, nem szabad megengednünk, hogy ez az egészséges folyamat az adminisztrálás tekervényes labi. rintusában utat tévesszen. Természetesen ez nem rövid és egyszerű folyamat. El kell kerülnünk benne a másik végletet is, az „ellendogmatizmus" buktatóját. Ennek lényege az, hogy egyesek szeretnének meggondolatlanul mindenkit dogmatikusnak bélyegezni, Nem szabad, hogy sor ke'.< iiiiiiiiiiüiitaiiRiiiiiiíiniini i i 1:1 II' I I I I I ,: Megjeleni g Béke és Szociolizmus májusi szama Megjelent a Béke és Szocializmus új száma. A folyóirat májusi száma a többi között közli Háy László: A magyar népgazdaság strukturális fejlődésének távlatairól szóló cikkét. Santiago Carillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára fonbanóanyagot látnak. Folytatni kell a rüljön bűnökéi el nem követő, de a múltban munkájukban kisebb-nagyobb merevséget tanúsító elvtársak elszigetelésére, vagy arra, hogy ezek az elvtársak önszántukból elszigetelődjenek. „Én személyesen többre tartok egy őszinte dogmatikust, aki dolgozott és ennek során tévedett, mint az igazság azelőtt önszántából hallgató és most hangoskodó tíz szószólóját" — szögezte le Mihálik elvtárs. BeszéÓe zárórészében részletesen elemezte az író erkölcsi önkritikájának múlhatatlan szükségét, sürgette „az igazság kongresszusát lelkiismeretünkben". A műveltség, képzettség alapvető követelmény Hazánk kitűnő drámaírója, Peter Karvaš a tudományos gondolkodásmód érvényesítésével összefüggésben a dogmatizmus jellegét elemezte. Aláhúzta, hogy a merev gondolkodásmód könnyen teljesíthető létminimum, míg igazi marxista—leninistának lenni nehéz, felelősségteljes feladat. A személyi kultusz számára kényelmetlenné, sőt veszélyessé vált a nyílt ész és ezért törvényszerű,- hogy a szocialista értelmiséget is, lebecsülte,,-, ingadozónak, okoskodónak és oppor. tunistának bélyegezte. Egészen más- képpen, nem egyoldalúan tekintett erre a rétegre Lenin, pedig az 6 idejében a szocialista értelmiség még a jövő zenéje volt. Nálunk is fordulatot hozott a XII. kongresszus, amelyen a párt kifejezte az értelmiség iránti bizalmát. Karvaš elvtárs felszólalása további részében tévedésnek minősítette azt a tételt, hogy a dogmatizmus a párt alapelvei iránti túlzó hűséget, elvszerűséget jelent. „Ellenkezőleg — mondotta — a dogmatizmus a marxizmus legfontosabb alapelve iránti hűtlenséget jelenti..." Ez az alapelv az, hogy a marxizmus a társadalmi és történelmi jelenségeket dialektikus fejlődési folyamatként fogja fel. A személyi kultusz éveiben előtérbe kerültek azok az emberek, akiknél nem fenyegettek „kifogásolható" gondolatok, mivel semmiféle gondolatuk sincs. Ez természetesen gyöngítette az ideológiai harcot. Végeredményben a szocialista társadalom építése megköveteli a műveltséget, a politikai széles látókőrűséget, a magas fokú szakképzettséget és a tájékozottságot. Csak ® műveltség útját járva válhatunk marxistákká — hangsúlyozza Karvaš elvtárs, majd kifejti azt a nézetét, hogy a dogmatizmus a marxista félműveltség egyik megnyilvánulása, a jellemre és az erkölcsre kiható minden következménynyel együtt. Fontos az az észrevétel is, hogy a fent mondottak ellenére nagy szellemi képességű emberek is dogmatikusokká válhatnak, ha fejlődésük, önképzésük megreked. A dogr matizmus ott kezdődik — mondja — ahol megszűnik a legfontosabb, pótolhatatlan képesség, a továbbfejlődés képessége. A tanulmánynak is beillő, filozófiai megalapozottságú felszólalás zárórészében arról olvashatunk, hogy a dogmatikus ember tulajdonképen irtózik a tudományos gondolkodásmódtól, mivel a megismerés folyamatának eredményei rendszerint ellentétben állnak azokkal az eredményekkel, amelyeket aránylag könnyen ért el adminisztratív beavatkozással. Végső soron ellenkeznek a régi helyzet megőrzésének a dogmatikus által harcot az olyan ferde felfogás, politikai szűk látőkörűség ellen is, mely szerint az írókat pórázon kell tartani és amely az irodalomnak csak a megtűrt kibic szerepét szánja. Egyben maguk az Írók sem tűrhetik soraikban a gyávaságot, a kényelemszeretetet, a kishitűséget. Űjra és újra perbe kell szállnunk az örök emberi ostobasággal és szülőanyjával, a gyávasággal. A továbbiakban arról beszélt, hogy a „neii zet lelkiismeretének" fogalma, amely a nemzeti felszabadító harc idején annyira fedte az Író szerepének lényegét, mai viszonyaink között talán nem a legtalálóbb, viszont sokkal közelebb áll a szocialista irodalom küldetéséhez, mint a „lélek mérnökeinek" sztálini megszövegezése. Nagyon értékes volt felszólalásának az a része is, amelyben az irodalom közérthetőségének kérdését fejtegette.'Rámutatott arra, hogy az irodalom értékét mindig a gyakorlati élet mércéje szabja meg és nem a lényeget sokszor szem elöl tévesztő, többnyire csak a formaművészetet felmérő szakember. Meggyőződését fejezte ki, a szocializmusban a közízlés fejlődésének iránya kezességet jelent, hogy az egyes társadalmi rétegek kőzött csökkenni fog az ízlésbeli különbség. Egyszóval nem alakul ki újra az elito'vasó és a népi olvasó elhatárolt tábora. Felpezsdült a marxista gondolkodás A nemzet lelkiismeretének lenni — mondotta Vojtech Mihálik költő — nagy erkölcsi-politikai kötelezettség, kemény szolgálat. E gondolattal öszszefüggésben foglalkozott az irodalom pártosságával. Hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti az igazság lelkendező igenlését. Az igazságnak, amely mindig konkrét és nem minden esetben kellemes, erre nincs szüksége. Az igazságért küzdeni kell. Pártos az az író, aki szívvel-lélekkel a nép lelkiismeretévé akar válni és munkájával következetesen valóra váltja ezt a törekvését. Mihálik elvtárs beszélt arról a jelenségről is, hogy ez utóbbi* időben űjra időszerűek lettek a társadalmi erkölcs alapvető kérdései, a politikusok a művészetről és a művészek a politikáról beszélnek. Itt nincs szó valamilyen szerepcseréről, hanem a marxista gondolkodás új aktivizálódásáról, a társadalmi tudat felélénküléséről. Sajnálattal állapította meg, hogy ebben a viszonylatban a II. írókongresszus óta sok időt vesztettünk, többnyire az irodalmon kívül álló okokból. „Politikánk és vele együtt a kultúra is lényegében védelmi állásba húzódott. Gyakran a forradalom vívmányainak védelmére és megszilárdítására irányuló legőszintébb törekvések arra vezettek, hogy konzerváltuk forradalmunkat. Ilyen körülmények között a forradalom is megöregedhet és erre mindig akkor kertíl sor, amikor elbürokratizálják .. Ennek következtében irodalmunk és társadalmi életünk egyik legkomotóbb uralmáról Ir. JuriJ Karjakin szovjet történész érdekes vitacikkének elme: „Antikommunizmus, Dosztojevszkij és dosztojevszkizmus". Olvashatunk még a folyóiratban az afrikai közoktatás prob- melegen éltetett vágyával, márpedig léniáiról, a francia bányászsztrájkról. Itt már a dogmatikus létérdekéről Interjút közöl a folyóirat Luis Carlos tos nemzetközi jelentőségű kérdéseket .Prestesszel, a Brazil Kommunista Párt elemez. Jó áttekintést olvashatunk a főtitkárával folytatott beszélgetéséről, sztrájkmozgalom fellendüléséről a tőkés A lap folytatja a nagy érdeklődést országokban, E. Campbell az ausztráliai kelteit eszmecserét A kommunisták és monopoltőkéröl, és annak egyre fojtoga- a demokrácia című témáról. van sző. A tudományos módszerek érvényesülése ellenkezik személyes érdekével, mivel ez a dogmatizmus és a dogmatikus végét jelenti. G. I. 1983. május 29. fíj SZÖ 5 *