Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-29 / 146. szám, szerda

CSEHORSZÁGI TUDÓSÍTÁS A vináryi szövetkezet idei programja Kolínból fürge autóbusz repít a La­be folyó gyönyörű tájain keresztül Hradec Králové felé. A szem meg­elégedéssel pihen meg a vetésforgók szerint kialakított szabályos parcel­lákon és a tipikus, kis cseh telepü­léseken. A folyó felső folyásánál fek­vő metropolis előterében a jellegze­tes falvak már sűrűbben váltják egy­mást. Néhol csak pár kilométer, eset­leg egy kisebb emelkedés határolja el őket egymástól. Összefogásban az erő Menetközben kanyargóssá válik utunk. Súlyos terhével a' motor ké­nyelmesebben húz fel a szerpentinen. Az emelkedő határról kíváncsian fi­gyeljük a vidéket. Lent a széles völgyben, az utóbbi időben sokat em­legetett Vináry község skatulyaszerű házai simulnak egymás mellé. Vajon mivel hívhatta fel magára a figyelmet ez az alig kilencszáz lelket számláló település? A felvetett kérdésre a szövetkezet irodájában Karel Vacek, a csontoské­pű ekonómus adja meg a feleletet: — Három évvel ezelőtt a vináryi szövetkezet kezdeményezésére hoz­zánk társult e völgykatlan három szövetkezete. Annak idején ez nagy port vert fel a hradeci járásban. Sőt az egész országban. A társulást, no­ha az előítéleteket nehéz volt leküz­deni, nem bántuk ifteg. A szövetkeze­tek tagsága jól járt, az erők össz­pontosításával többet tudunk termel­ni. Kozojídka, Smidárska Lhota, Jano­vice helységneveket megörökítjük jegyzetfüzetünkben. Határuk egyesí­tésével ezer hektárnál is" nagyobbra nőtt a földterület. Az országos problémák és a helyi jellegű kérdések taglalása nyomán csakhamar feloldódott közöttünk a hivatalos beszélgetés légköre. — Tudom, az újságírók kíváncsiak, kellemetlen kérdéseikkel néha próbá­ra teszik az embert — kezdte a csip­kelődést Bohumil Jelinek, az egyesült gazdaság elnöke. Nincs mit titkolni a szövetkezet­nek. Kötelezettségeit tavaly is, ez idén is pontosan teljesítette. Száz hektárra számítva 87,7 szarvasmarha szorong az istállóban. Az állatsűrűség a sertéseknél jóval felülmúlja a 120 darabot. A száz hektárra Jutó 12 ko­ca tenyésztésével fel tudják tölteni a hlzóállományt. Problémájuk: az önköltség Az elnök ceruzájával kissé zavar­tan vakarja koponyáját. Nem kőny­nyű dolog, hogy valaki önként beszél­jen teljes őszinteséggel saját fogya­tékosságaikról. — Kiszámítottuk — kapcsol rá is­mét Jelinek elvtárs, hogy a termelés­ben az önköltséget illetőleg, csak ak­kor térhetünk egyenesbe, ha legalább tíz literre emeljük, fel az átlagos ho­zamot. Enélkül nem beszélhetünk a tejtermelés jövedelmezőségéről. A hét­literes átlag mellett is öt fillért vész­iünk egy-egy literen. A tudás és az árutermelés A vináryi szövetkezet hírnevét a társulás után jelentkező eredmények öregbítik az országban, melyek kü­lönösképpen az árutermelésben ész­lelhetők. A tavalyi zárszámadás pon­tosan kimutatja, milyen terményből mennyit értékesítettek. Szemléltetés­képpen vegyük a legfontosabbakat: tojásból 440-et, húsból hektáronként 184 kilogramot adtak a közellátás céljaira. Ezek a puszta számadatok elárul­ják, hogy a szövetkezetben kellő szín­vonalú a szervezés. Ez nem a vélet­len gyümölcse. Alig akad funkcioná­rius, akinek ne lenne legalább közép­fokú mezőgazdasági képzettsége. A tagság pedig rendszeresen, a szö­vetkezeti munkaiskola keretében sa­játíthatja el az agro- és zootechnikát. Hát a fiatalság kérdése? A közeli ipari üzemek nagy konkurrenciát je­lentenek, a szövetkezet mégis von­zóbb a gyári munkánál. Ám beszél­jenek errőj az illetékesek. — A fiatalság megnyerésének kér­dését — tájékoztatott Jaroslav Horák zootechnikus — a szövetkezet a párt­szervezet segítségével és a nemzeti bizottsággal közösen eredményesen oldja meg. A döntő szerepet mégis maguk a szülők töltik be. Fiaikra, lányaikra ők vannak a legnagyobb hatással. Mi természetesen az iskolá­ból kikerülő serdülő ifjúság tovább­tanulási vágyát anyagilag is támogat­juk. A múlt évben 33 ezer koronát fordítottunk és ez idén 55 ezret irá­nyoztunk elő a mezőgazdasági pá­lyát kedvelők szakképzettségének fo­kozására. Az anyagiakat nem sajnál­juk, sőt a tervezettnél is többet te­szünk, mert tudjuk, hogy ez a befek­tetés á szövetkezet aranyfedezete. A szövetkezeti ifjúság jól érzi ma­gát a faluban és eszük ágában sincs, hogy a városban vállaljanak munkát. A kereseti és szórakozási lehetőség a vináryi szövetkezetben teljes mér­tékben adva van. Előkészületek a sikeres induláshoz Terepszemlénk során a szövetke­zet üzemegységeiben nem mindenna­pos készülődés! láznak voltunk a szemtanúi. A tehénistállóban főleg Mária Horáková csoportja volt ele­mében; a másnapi adagok előkészí­tésén fáradoztak. Ahogy elnéztük a villával szorgoskodó fiatal lányokat, az volt a benyomásunk, hogy a főző­kanállal sem bánhatnának ügyeseb­ben. — Talán elkéstek, hogy így siette­tik" a munkát? — kockáztattuk meg bevezetésképpen a kérdést. — Nálunk senki sem késhet el. Igaza van, mert mindnyájan egy­formán anyagilag is érdekelve van­nak az eredményekben. Az istállói munkák nagy része gé­pesítve van, körben forgó transzpor­tér-szerkezet hordja ki a trágyát, bil­lenő csillékben szállítják a tehenek vályújához az eleséget. A nagy meg­erőltetést igénylő kézifejést a gépek beállításával helyettesítették. Ennek az eredménye: négy fiatal leány hat­van fejőstehén körül látja el a teen­dőket. — És mennyi a havi keresetük? — Az attól függ, hogyan alakul a tejhozam. Egyébként 100 literenként — mert gépesítve vagyunk — 40 ko­ronát kapunk. A természetbenieken kívül 1200 koronát a téli idő­szakban is megkerestünk... A jutalmazás tehát az elvégzett munka mennyisége mellett a gépesí­TANULNAK A MEHESZEK Szene közelében Králová község mellett csaknem 9 hektárnyi parkban van a Csehszlovák Méhészek Szövetségének méhészeti tanuló központja, amely a maga nemében egyedülálló köztársaságunkban. A központ egy­ben a körzeti tenyészállomás szerepét is betölti. Ezenkívül tanfolyamo­kon a mezőgazdasági üzemek számára méhészeket képeznek ki. Képün­kön Albert Štipák (baloldalt) méhészmester Július Pampoi gyakornokkal ellenőrzi a petéket. (ČTK — K. Cích felvétele) tés fokozásához mérten különböző­képpen alakul. A fürge lányok hamar elkészítet­ték a takarmánykeveréket. Mielőtt búcsút vettünk volna tőlük, feltettünk egy kérdést: tudják-e, hány liter te­jet kell az év végéig tehenenként ki­termelniük? — Tehenenként 2200-at, hangzott a válasz, de 2600-at akarunk. Ezt vál­laltuk. Megalapozott feltételekkel Koucká Ružena sertésetető, Ján Plachý, a kocák gondozója, valamint a tyúkfarm dolgozói s a növényter­mesztő csoportok mindnyájan tudják, mennyit kell az év végéig termelniük. Bizonyára pontos áttekintésük lehet a gazdaság helyzetéről. — Másképpen ez nem is lehet — tájékoztatott. Vratislav Horák agronó­mus. — Nálunk bevett szokás, hogy a takarmánytermesztő csoportok tag­jai anyagilag is érdekeltek az állat­tenyésztés eredményeiben, s ezért természetes a csoportok közötti szo­ros együttműködés. Hasonlóképpen, mint az egyének­nek, a szövetkezetnek is megvan az egész évi kötelezettségvállalása. Az agronómus jegyzetfüzetéből erről át­tekinthetően tájékozódhatunk. A fel­ajánlások az előirányzott 11 millió 440 ezer koronán felül még három és fél millió többletbevételt biztosíta­nak a közösnek. Természetesen, ha a gabonából elérik az átlagos 32 má­zsás hektárhozamot, biztosítják az önálló takarmányalapot, a sertéseknél 0,65 kilograihmra emelik a súlygyara­podást. Tavalyi eredményeik után ebben egy csöppet sem kételkedhetünk. Másképpen nem fizethettek volna ki a munkaegységeken kívül 277 ezer korona prémiumot. Az idei tervek és felajánlások teljesítése következtében még több, 400 ezer korona jut majd erre a célra. . A növénytermesztési csoport tagjai, azáltal, hogy két termést takarítanak be termőföldjeikről, a belterjes gaz­dálkodás megalapozását igyekeznék teljesíteni. Az állattenyésztésben dol­gozók ugyanakkor a munka termelé­kenységét és kulturáltságát az új technológia bevezetésével fokozzák. A következő hétéves terv előkészü­letei tehát minden szakaszon konk­rét formát öltenek, ez a vináryi szö­vetkezetesek ez évi munkaprogramja. SZOMBATH AMBRUS fe'aiiMliiiiiiiiiiiitiiüiu;!!;:! .mi iii • i.miiiiiiilji Segít a prémium | A dióspatonyi szövetkezet trak- = l torosai 6 nap alatt végezték el a | i tavasziak vetését. Pedig nem keve- ­I sebbről volt szó, mint 313 hektár = Z árpáról, 36 hektár zabról, 83 hek- ­-tár cukorrépáról, 40 hektár len-" i ről, — hogy csak a nagyobbját § említsem. Igyekeztek a vetéssel, ľ = mert például árpából 29,5, cukor-1 Z répából 330, lenből pedig 4,5 má-1 - zsa magot, illetve 20 mázsa szárat Z ľ terveztek hektáronként. De a | a gyorsaságnál még nagyobb gondot í = fordítottak a munka minőségére. ­-Ez érthető, hiszen a prémiumot | ? nemcsak a munka mennyisége sze- Z Z rint kapják a traktorosok, hanem ? I majd a hektárhozamok alapján is. Z 1 A komplexbrigád tagjai a CSKP | - XII. kongresszusának brigádja cí- = Z met viselik. Ez arra kötelezi őket, ^ I hogy az idén a tavalyinál is jobb ­= és eredményesebb munkát végez- I Z zenek. Hiszen becsületükön nem | a eshet csorba. A sikeres munkát Z Z természetesen a szövetkezet veze- ­- tősége is jól előkészíti. A trakto- ; " rosok például már az évzáró köz- ­Z gyűlés előtt pontosan tudták, hogy ­- milyen munkáért mennyi fizetést Z Z és mennyi prémiumot kapnak. Így ^ | van ez a többi munkaszakaszon = = is. A prémium pedig — ezt vallják jí . a traktorosok is — nagy mozgó- T a sltó erő a gyors és jó munkára. | " Kárász Zoltán' Qisszhang...| Visszhang... Visszhang.,, Néhány nappal ezelőtt ért véget a csehszlovákiai írók III. kongresszu­sa. Ezen a jelentős tanácskozáson számos olyan gondolatgazdag felszó­lalás hangzott el, amely megkívánja a részletesebb ismertetést. Az aláb­biakban a RUDÉ PRÁVO május 28-i száma alapján összefoglaljuk három szlovák író értékes, az irodalmi élet fejlődését elősegítő felszólalását. lyabb betegsége lett a közönyösség, až a helytelen nézet, hogy „minek égessem az ujjaimat". Ez az önző életszemlélet olyan körülmények kö­zött jön létre, amikor a tapasztalat igazolja, hogy jól élnek a semmit sem kockáztatók, viszont kellemetlensége­ket okozhatnak önmaguknak a helyes Korunk igazának érvényesüléséért A szlovák prózairodalom élvonalá­ban álló Vlado Mináč pem szónoki fogásnak szánta beszédének bevezető szavait, amelyekben leszögezte, hogy nem kíván a legfontosabbról be­szélni, arról, ami éveken keresztül foglalkoztatta és amiről ma már vég­re nem kell suttogva beszélni. Erről az elmúlt hosszú időszakban mindig ugyanazt gondolta és mondta, sqt mi több, esetenként a nyilvánosság is értesült álláspontjáról. Most megle­pően sokan harcolnak a haladásért és egyesek közülük belső meggyőző­dés helyett csupán igazodnak a „lég­köri nyomás" változásaihoz. Márpe­dig ez nem egészséges jelenség. Mináč elvtárs alapvető feladatként jelölte meg olyan irodalom-politikai feltételek kialakítását, amelyek kö­zött szabadon érvényesülhet korunk igaza. Ennek érdekében küzdeni kell az olyan maradi nézetek ellen, ame­lyek a szocialista irodalomban a szo­cializmus alapjait veszélyeztető rob­álláspontot nyíltan kifejtő emberek. Ilyen helyzetben burjánzik el a két­színűség. Fordulatot, történelmi határkövet jelent pártunk XII. kongresszusa a valóban lenini gazdasági és kulturá­lis politika megvalósításában. Ez újra kifejleszti a társadalmi tudatot és a nép kezdeményezését. Mihálik elv­társ aláhúzta, nem szabad megenged­nünk, hogy ez az egészséges folyamat az adminisztrálás tekervényes labi­. rintusában utat tévesszen. Természe­tesen ez nem rövid és egyszerű fo­lyamat. El kell kerülnünk benne a másik végletet is, az „ellendogmatiz­mus" buktatóját. Ennek lényege az, hogy egyesek szeretnének meggondo­latlanul mindenkit dogmatikusnak bé­lyegezni, Nem szabad, hogy sor ke­'.< iiiiiiiiiiüiitaiiRiiiiiiíiniini i i 1:1 II' I I I I I ,: Megjeleni g Béke és Szociolizmus májusi szama Megjelent a Béke és Szocializmus új száma. A folyóirat májusi száma a többi között közli Háy László: A magyar nép­gazdaság strukturális fejlődésének távla­tairól szóló cikkét. Santiago Carillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára fon­banóanyagot látnak. Folytatni kell a rüljön bűnökéi el nem követő, de a múltban munkájukban kisebb-nagyobb merevséget tanúsító elvtársak elszi­getelésére, vagy arra, hogy ezek az elvtársak önszántukból elszigetelőd­jenek. „Én személyesen többre tar­tok egy őszinte dogmatikust, aki dol­gozott és ennek során tévedett, mint az igazság azelőtt önszántából hall­gató és most hangoskodó tíz szószóló­ját" — szögezte le Mihálik elvtárs. BeszéÓe zárórészében részletesen ele­mezte az író erkölcsi önkritikájának múlhatatlan szükségét, sürgette „az igazság kongresszusát lelkiismere­tünkben". A műveltség, képzettség alapvető követelmény Hazánk kitűnő drámaírója, Peter Karvaš a tudományos gondolkodás­mód érvényesítésével összefüggésben a dogmatizmus jellegét elemezte. Alá­húzta, hogy a merev gondolkodásmód könnyen teljesíthető létminimum, míg igazi marxista—leninistának len­ni nehéz, felelősségteljes feladat. A személyi kultusz számára kényel­metlenné, sőt veszélyessé vált a nyílt ész és ezért törvényszerű,- hogy a szocialista értelmiséget is, lebecsülte,,-, ingadozónak, okoskodónak és oppor­. tunistának bélyegezte. Egészen más- ­képpen, nem egyoldalúan tekintett erre a rétegre Lenin, pedig az 6 idejében a szocialista értelmiség még a jövő zenéje volt. Nálunk is fordu­latot hozott a XII. kongresszus, ame­lyen a párt kifejezte az értelmiség iránti bizalmát. Karvaš elvtárs felszólalása további részében tévedésnek minősítette azt a tételt, hogy a dogmatizmus a párt alapelvei iránti túlzó hűséget, elv­szerűséget jelent. „Ellenkezőleg — mondotta — a dogmatizmus a mar­xizmus legfontosabb alapelve iránti hűtlenséget jelenti..." Ez az alapelv az, hogy a marxizmus a társadalmi és történelmi jelenségeket dialekti­kus fejlődési folyamatként fogja fel. A személyi kultusz éveiben előtér­be kerültek azok az emberek, akik­nél nem fenyegettek „kifogásolható" gondolatok, mivel semmiféle gondo­latuk sincs. Ez természetesen gyön­gítette az ideológiai harcot. Vég­eredményben a szocialista társadalom építése megköveteli a műveltséget, a politikai széles látókőrűséget, a ma­gas fokú szakképzettséget és a tájéko­zottságot. Csak ® műveltség útját járva válhatunk marxistákká — hang­súlyozza Karvaš elvtárs, majd kifejti azt a nézetét, hogy a dogmatizmus a marxista félműveltség egyik meg­nyilvánulása, a jellemre és az er­kölcsre kiható minden következmény­nyel együtt. Fontos az az észrevétel is, hogy a fent mondottak ellenére nagy szellemi képességű emberek is dogmatikusokká válhatnak, ha fejlő­désük, önképzésük megreked. A dogr matizmus ott kezdődik — mondja — ahol megszűnik a legfontosabb, pó­tolhatatlan képesség, a továbbfejlő­dés képessége. A tanulmánynak is beillő, filozófiai megalapozottságú felszólalás záróré­szében arról olvashatunk, hogy a dogmatikus ember tulajdonképen ir­tózik a tudományos gondolkodásmód­tól, mivel a megismerés folyamatá­nak eredményei rendszerint ellentét­ben állnak azokkal az eredmények­kel, amelyeket aránylag könnyen ért el adminisztratív beavatkozással. Vég­ső soron ellenkeznek a régi helyzet megőrzésének a dogmatikus által harcot az olyan ferde felfogás, po­litikai szűk látőkörűség ellen is, mely szerint az írókat pórázon kell tartani és amely az irodalomnak csak a megtűrt kibic szerepét szánja. Egy­ben maguk az Írók sem tűrhetik so­raikban a gyávaságot, a kényelemsze­retetet, a kishitűséget. Űjra és újra perbe kell szállnunk az örök emberi ostobasággal és szülőanyjával, a gyá­vasággal. A továbbiakban arról beszélt, hogy a „neii zet lelkiismeretének" fogalma, amely a nemzeti felszabadító harc idején annyira fedte az Író szerepé­nek lényegét, mai viszonyaink között talán nem a legtalálóbb, viszont sok­kal közelebb áll a szocialista iroda­lom küldetéséhez, mint a „lélek mér­nökeinek" sztálini megszövegezése. Nagyon értékes volt felszólalásának az a része is, amelyben az irodalom közérthetőségének kérdését fejteget­te.'Rámutatott arra, hogy az iroda­lom értékét mindig a gyakorlati élet mércéje szabja meg és nem a lénye­get sokszor szem elöl tévesztő, több­nyire csak a formaművészetet felmé­rő szakember. Meggyőződését fejezte ki, a szocializmusban a közízlés fej­lődésének iránya kezességet jelent, hogy az egyes társadalmi rétegek kő­zött csökkenni fog az ízlésbeli kü­lönbség. Egyszóval nem alakul ki új­ra az elito'vasó és a népi olvasó el­határolt tábora. Felpezsdült a marxista gondolkodás A nemzet lelkiismeretének lenni — mondotta Vojtech Mihálik költő — nagy erkölcsi-politikai kötelezettség, kemény szolgálat. E gondolattal ösz­szefüggésben foglalkozott az iroda­lom pártosságával. Hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti az igazság lelkendező igenlését. Az igazságnak, amely min­dig konkrét és nem minden esetben kellemes, erre nincs szüksége. Az igazságért küzdeni kell. Pártos az az író, aki szívvel-lélekkel a nép lelki­ismeretévé akar válni és munkájával következetesen valóra váltja ezt a törekvését. Mihálik elvtárs beszélt arról a je­lenségről is, hogy ez utóbbi* idő­ben űjra időszerűek lettek a társa­dalmi erkölcs alapvető kérdései, a politikusok a művészetről és a mű­vészek a politikáról beszélnek. Itt nincs szó valamilyen szerepcseréről, hanem a marxista gondolkodás új ak­tivizálódásáról, a társadalmi tudat felélénküléséről. Sajnálattal állapítot­ta meg, hogy ebben a viszonylatban a II. írókongresszus óta sok időt vesztettünk, többnyire az irodalmon kívül álló okokból. „Politikánk és vele együtt a kultúra is lényegében védel­mi állásba húzódott. Gyakran a for­radalom vívmányainak védelmére és megszilárdítására irányuló legőszin­tébb törekvések arra vezettek, hogy konzerváltuk forradalmunkat. Ilyen körülmények között a forradalom is megöregedhet és erre mindig akkor kertíl sor, amikor elbürokratizál­ják .. Ennek következtében irodalmunk és társadalmi életünk egyik legkomo­tóbb uralmáról Ir. JuriJ Karjakin szovjet történész érdekes vitacikkének elme: „Antikommunizmus, Dosztojevszkij és dosztojevszkizmus". Olvashatunk még a folyóiratban az afrikai közoktatás prob- melegen éltetett vágyával, márpedig léniáiról, a francia bányászsztrájkról. Itt már a dogmatikus létérdekéről Interjút közöl a folyóirat Luis Carlos tos nemzetközi jelentőségű kérdéseket .Prestesszel, a Brazil Kommunista Párt elemez. Jó áttekintést olvashatunk a főtitkárával folytatott beszélgetéséről, sztrájkmozgalom fellendüléséről a tőkés A lap folytatja a nagy érdeklődést országokban, E. Campbell az ausztráliai kelteit eszmecserét A kommunisták és monopoltőkéröl, és annak egyre fojtoga- a demokrácia című témáról. van sző. A tudományos módszerek érvényesülése ellenkezik személyes érdekével, mivel ez a dogmatizmus és a dogmatikus végét jelenti. G. I. 1983. május 29. fíj SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents