Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-25 / 142. szám, szombat

Drámafesztivál 1963 1963. május 25. * ÜJ SZÖ 7 EZ IDÉN ISMÉT TÜBB MINT száz műkedvelő színjátszó jsgyüttes vett részt a szocialista dráma fesztiválján. A körzeti versenyeken legjobbaknak bizonyult együttesek központi szemléjére május 17—18 és 19-én került sor. A Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet rendezte nagyszabású találkozón a Csemadok magyarbéll helyi szervezetének színjátszói Bősön B. Brezovský: Veszedelmes életkor, a Csemadok Košicei helyi szervezetének színjátszói Dunaeperjesen Kónya Jőzsef: Senki fia és a Csemadok zseiízi helyi szervezetének színjátszói Dunaszerdahelyen Móricz Zsigmond Ürl muri ciniű színmüvét mutatták be. A Jól szervezett és nagy sikert aratott találkozón a magyarbéli színjátszók a dramaturgiáért, a KoSice-i színjátszók a szlnôszi teljesítményért, a zsellzi színjátszók a darabválasztásért kapták első helyezést. Műkedvelő színjátszó mozgalmunkban másodszor került sor erre a nagyméretű, ezreket, sőt tízezreket megmozgató eseményre. Tulajdonképpen tehát egy többé kevésbé már tapasztalatokkal rendelkező eseménynek voltunk a tanúi. Mindezt azért Jegyezzük meg, mert Idein — akarva akaratlanul — a tavalyi fesztiválra is gondoltunk. Mérlegeltünk, hasonlítgattunk: párhuzamot vontunk. S most is, hogy sorokba öntjük az 1963-as találkozó' tanulságait, a tavalyi fesztivál Jár az eszünkben. Sem akkor, sem most nem reméltünk indokolatlanul sokat. Tudtuk, hogy" műkedvelő együttesekről van szó s mi sem lenne helytelenebb, ha teljesítményeiket a hivatásos színjátszás esetében használt- kritériumokkal mérnénk. Bár a művészet csak egyetlen mércét Ismer — az igényesség mércéjét — ebben az esetben mégis indokolt a megkülönböztetés, hiszen vitán felüli, hogy más az adottsága és sok tekintetben a küldetése a hivatásos és más a műkedvelő színjátszásnak. Az igény tehát nem volt túlzott. A (tavalyi fesztivál azonban még enek a mérsékelt követelménynek sem felelt meg. Nem mondjuk, hogy a mostani megfelelt, hogy ez idén már azt láttuk,' amire műkedvelő színjátszásunk képes. A tavalyinál azonban lényegesen Jobb együttesekkel találkoztunk: a teljesítmény ez idén minden teWntetben messze félülmúlta fe tavalyit. Igaz, ez részben azzal magyarázható, hogy a mostani, fesztiválon városi együttesek is szerepeltek, a tavalyirt viszont csak falusi együttesek léptek fel. Ez azonban — ha közre is játszott — nem befolyásolta döntően a mostani'fesztivál színvonalát. A mozgatóerő, ami a teljesítményt elsősorban meghatározta: az a természetes fejlődés, amelyen — központi szerveink (Csemadok, Népművelési Intézet, művelődési otthonok stb.) részéről megnyilvánuló egyre tökéle• tesebb szervező és irányító munka következtében — színjátszó mozgalmunk átesik. MÍG MŰKEDVELŐINK rögén sok esetben ösztönösen tevékenyeitek, ma a munkájuk egyre tudatosabbá válik. Egyrészt, mert maguk' is érzik, hogy a lényeg nem a játszáson, a szereplésen, még csak nem Is a szórakozáson és a szórakoztatáson, hanem a mondanivalón. a tolmácsolni szándékolt gondolatokon van, másrészt, mert munkájukat féltő gonddal figyelik központi szerveink, melyek azon fáradoznak, hogy helyes irányba tereljék a műkedvelők műsorpolitikáját és segítsék a minőség állandó javulását. A két törekvés találkozása és az ezt követő együttes munka szülte a szép eredményeket most és ez szüli majd a jövőben ls, amikor színjátszóink teljesítménye minden bizonnyal már nemcsak a tavalyi szinthez mérten lesz kimagasló, hanem eléri azt az ennél sokkal nagyobb fokot ts, amely a cselv és szlovák műkedvelő színjátszók hronovi és Spiäská Nová Ves-I találkozóin gyakran látható... S ha voltak és vannak is még hibák, fogyatékosságok (amelyeket nemcsak a színjátszás, hanem minden vonalon vállvetett erővel éppen most küszöbölünk kl), büszkén gondolunk a megtett útra, örülünk az áldozatos munka következtében eddig elért sok sok eredménynek, célunk ls az: elérni a cseh és szlovák műkedvelő színjátszók országos fesztiváljának színvonalát, elérni a műkedvelőknél mindazt ami elérhető. Ez a lényeg, ez a feladatunk. Csak akkor van hivatása a fesztiváloknak, van Jövője a műkedvelő színjátszásnak, ha ezzel megbirkózunk. Ha a színvonalat a Jövőben az egész njezgalomra kiterjedően nem tudjuk emelni, akkor kár a fesztiválokra kiadott pénzért, kár a szereplők és a nézők Idejéért. Egyszer már elmondtuk, de Itt újra hangsúlyozni szeretnénk: a gyenge előadások — o feleslegesen eltöltött őrák — nemcsak a szereplőkre, hanem e nézőkre ls károsak. Hiszen a rossz, semmitmondó darabokra fordított idő alatt a televíziónál esetleg Jól, hasznosan szórakozhatnánk. HA TEHÄT SZÍNJÁTSZÓINK munkájában nem következik be jelentős minőségű változás, akkor műkedvelő színjátszásunk — hivatásával és tényleges szerepével ellentétben — a kulturális forradalomnak hovatovább nem az elő3egítőjévé, hanem bizonyos vonatkozásban a hátráltatójává válik. Ezt pedig sem a szervezők sem a színjátszók nem akarják és nem is akarhatják. Visszatérve a fenti gondolatsorhoz, azt hiszem, túlzás nélkül állítható: az 1963-as drámafesztivál nagy siker, szép eredmény, de még mindig nem olyan, mint amelvent vártunk és amilyen lehetett volna. A sikert, a szép eredményt mindenekelőtt abban látjuk, hogy a fesztiválnak igazi töntegjellege volt: a fellépett együttesek sok száz szereplőt -foglalkoztattak, sok ezer nézőre gyakoroltak hatást. A kollektív tevékenység, amely a színjátszást általában jellemzi, most felfokozott formában nyilvánult meg és valóban művészi tömegmozgalommá vált... Jogosan lehetünk rá büszkék. A műkedvelésnek, amely a kommunizmus kultúrájának egyik legerősebb bázisa lesz, ilyen tömegméretűnek kellene lennie általábán, és olyannak kellene lennie a bemutatók iránti érdeklődésnek is mindig mint amilyen most volt. Mert jelen esetben ezen a téren nincs ok panaszra. * TÖBB SZAZ NÉZŐT befogadó nézőterek mind a három bemutató alkalmából zsúfolásig megteltek. Természetesen nem a véletlen folytán. Az előadások felett védnökséget vállaltak a bősi és az eperjesi szövetkezetek, valamint a dunaszerdahelyl üzemek. Az ő érdemük, hogy a nagy igyekezettel fellépett együttesek érdeklődő, műsorukat meleg szeretettel fogadó közönségre találtak és Igazi vendégszeretetben is részesültek. Az egymástői távol élő emberek találkozásának meghitt légkörében újra és újra arra gondoltunk: ez az a forma, amely szerint a kultúra és a dolgozók gyümölcsözően segíthetik egymást. A közönségszervezésnek ez a módja lenne Jó a jövőben is, nemcsak a fesztiválok, hanem mindegyik kulturális bemutató alkalmából. Egy egy rendezvény értékét természetesen nem a nagysága szabja meg. Nem csupán a tömegjellegnek tulajdonítható az idei fesztivál jelentűséA szocialista dráma fesztiváljának központi szemléién bemutatott Móricz Zsigmond: Űri muri című színmüvének egyik jelenete. ge S8m. Ha értékmeghatározóként mégis a tömegjellegre hivatkozunk, azért tesszük, mert a kimagasló teljesítmények elmaradása miatt Jelen esetben elsősorban ez tette a fesztivált sikeressé, eredményessé. A „kimagasló" nem az egyéni teljesítményekre vonatkozik. A koSiceiek Senki fiának Anya és MagOa, valamint a zseliziek Dri rnurl-jának Rozika és' Zoltán szerepeiben ilyesmit is Iát- • tunk. Kimagaslót csupán az együttesek teljesítménye nem hozott. Ez pedig nagy kár, mert végső soron ez határozta meg a fesztivál színvonalát. Tűi a lömegjelleg és a szervezés slkerültségén és értőkén, nézzük: mi volt jó ás rossz, mit várunk a jövőben? Jó volt az, hogy a bemutatott darabok eszmei mondanivalóját helyesen értelmezték és senki sem csinált a drámából komédiát és megfordítva, hogy nem maszkírozták magukat túl, hogy jelmezeik többé kevésbé korhűek voltak, hogy tömegjeleneteknél félköralakban helyezkedtek el, hogy Igyekeztek átélni szerepüket, hogy esetenként nemcsak játszottak, de alakítottak ls... Rossz volt az, hogy nem ügyeltek jobban a beszédre (sok esetben értelmetlenül mondták a szöveget, elhagyták a ragokat stb.), hogy a magyarbélleket kiváve a színpadképet illetően még mindig a 15—20 év előtti színjátszásnak megfelelő „kullszákat" használtak, hogy egy két esetben fiatalt idősebb, -idősebbet i>edig fiatal alakított, hogy nem ügyeltek mindig a valóság ábrázolásra (orvos aktatáskával ment vizitre, a magánlakásban hivatalokban használt fogas állt stb.), hogy néha lanyhult az előadás tempója, hogy többen nem tudták leküzdeni a „lámpalázat"... Természetesen még tovább is sorolhatnánk a központi szemlén látott előadások erényeit és 'fogyatékosságalt. A részletekbe menő elemzés azonban már nem a ml, hanem a rendezők, és a színházi szakemberek feladata. Itt már csak arról: mit várunk még? Azt hiszem, anélkül, hogy valaki túlzott követelménynek tartaná, nyugodtan kimondható: korszerű színjátszástl •/ Az utóbbi Időben műkedvelő Színjátszásunk roűsorpolitikája Jelentősen javult. Ma már nem a születésének korában is rossznak bizonyult népszínműveket játsszák, nem az operettet tekintik" egyedül jónak. Bár vannak ma is slágerek, vannak úgynevezett sztár-darabok, amelyek — fügfetlenül a szerző és az együttes szándékától — elég károsan befolyásolják színjátszásunkat (mivel sok helyen únos-úntalan csak ezeket játszszák, leszűkítik a darabbázist, lehetelenné teszik a vendégszereplést stb.) — az együttesek többsége helyesen látja feladatát: jó műsorpolitlkát folytat, ami a továbbfejlődés szempontjából igen fontos. A műsorpolitika azonban még nem minden. A Jó darab, jó teljesítményt ls Igényel. Másszóval: nemcsak jó műsorpolitika, de jó — korszerű- — színjátszás is szükséges. Egyébként lehetetlen elérni azt, hogy a mostaninál magasabbra emeljük a színvonalat. A KORSZERŰ SZÍNJÁTSZÁS megteremtése csak a régi, elavult rendezői felfogás, játéksílust és színpadkép feladása után a mának legjobban megfelelő kifejezési formák meghonosításával érhető el. Ahhoz tehát, hogy célt érjünk el, hogy növeljük a mozgalom hatósugarát és a mostaninál magasabbra emeljük a színvonalat, — javítsuk tovább a műsorpolitikát és ne feledkezzünk meg a formáról, a kivitelezésről sem. \ Műkedvelő színjátszásunk akkor lesz igazán korszerű, ha a lehető legjóbb darabokat, a lehető legjobban fogja tolmácsolni. Azt hiszem az elmondottakból világosan kitűnik: ha van ls hiányérzetünk, a szocialista dráma fesztiválja jó volt, érdemes volt megrendezni. Gondolkoztatónak mfeis tde írjuk: szfnjátszó együtteseink száma meghaladja az ötszázat. Az Irodalmi színpadok, viszont egy kézen Is megszámolhatók. Pedig ez a műsorforma ls nagy nevelő és szórakoztatási lehetőségeket kínál... Va|on nem lenne-e hasznos — ha másképp nem lehet, akár a drámafesztiválokra fordított összegből — valamilyen formában ezt a mozgalmat ts támogatni, munkára ösztönözni? Nem lehetne-e az irodalmi színpadoknak több anvagi és módszertani támogatást adni? SZERINTÜNK az Irodalmi színpadok a mostaninál nemcsak több segítséget érdemelnek, de többet ls kell, hogy segítsük őket! Balázs Béla L^uis Fürnbprg: MINDEN ÁLOM Minden álom, melyre vesztegettem, és harc, hol nem kíméltem magam, mind a vad fény, amitől verettem — mind megérte, mondom boldogan. Mind mitől tüzet fogott a szívem, s mi belélopódzott, mind a gond — ) súlyos sors volt, de hát végigéltem. És megérte, bár sebet hagyott. Életünk ma nem könnyű mulatság. Tartsa kézbe keményen szívét, ki az új világért vívja harcát — s elmondhatja majd, hogy élni szép. Sorsom {61 szívembe zárta mindazt, ami engem is e harcba vitt, Énekelek az elvtársaimnak, énekemben élnek álmaik. ASZTALOS JjÖZSEF fordítása • Louls Fürnberg (1809—1957), csehszlovákiai német költs és elbeszélő, az NDK nemzeti díjasa volt. A Kultúra és Pihenés Parkja színes tavaszi köntösbe öltözött. A zárt falak között, a nagy épület kiállítási helyiségében František Jurik képein is tovább muzsikál a tavasz, üde, jól válogatott, nem nagy anyag, akvarell tájak és -éhány grafika. Szívesen nézzük, a szemnek, a tudatnajc jól esik, pihentet és egyben frissít. Szerzőjük negyven éves festő és grafikus, aki a Zlaté Moravce közelében fekvő Obycéről származik. Ez a szelíd, lankás és színes táj volt első ihletője. Lírai természetű, színre fogékony szemét megragadta a dombok ritmikusan hullámzó vonala, az árnyalatok sokfélesége, a csend és a békésség. Mint serdülő ifjú elmerült a költészetben és a zenébetj, követte érzelmi lüktetésüket, a nyári felhők puha siklását, karcsú törzsű jegenyék magasban remegő aranyos-zbld lombjának játékát. Ján Mudroch volt a tanára a technikai főiskola rajz- és festészeti tagozatán. Azóta ő maga ls pedagógusként tevékenykedik. A bratisiűvai Népi Művészeti Iskola képzőművészeti szakosztályának vezetője. S hogy eredményes munkát végez, arról az elmúlt év végén a Szovjet Barátok Házában rendezett gyermekrajz kiállítás tanúskodik, melyen iskolája kilencven dijat nyert s közülük tizennégy esik Jurik saját tanítványaira. Az aktív képzőművészet ls erősen foglalkoztatja. Járja országunk festői vidékeit, ceruzával, tussal rögzíti tájélményeit, melyek később szinte maguktól színesednek kl. A valóságot érzelmi alapról közelíti meg. Az élmény frissen, gátlás nélkül árad s formálódik képpé. A levegős, színes felületekből felépített dombhátak és rétek Hépét feketén megvont, vékonyabb-vastagabb vagy szaggatott körvonal köti logikus egységbe. A gondolati elemet hardozó vonal összhangzóan teljesíti ki a lírai színfoltok esztétikailag vonzó hatását. A kékeszöld Eső előtt-ben drámai feszültség érzik, a líra mellett. Néhány héttel ezelőtt rögzített sorozata a Hegyeket a napszakok különbőzig hangulatában láttatja. A gyöngéd és iSzta zöldek és sárgákból árad az ébredő természet buzgása (Tavasz a hegyek alján, Zöldelő kikelet). — Vörös rózsái, Gyümölcs-csendélete sok próbálkozás egybefogott eredményei. Grafikai sorozatát a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulójára rendezett tárlatról is ismerjük. A jelenleg szereplő színes linómetszetekben, — melyek közt alakos is akad, — a szín és vonal kifejező erejének egyenértékűségére törekszik. Nagyobb terjedelmű, még nem lezárt sorozatának témája Szlovákia villamosítása. Az egymást váltogató fekete-fehér felületek drámai ellentétében hatalmas fémárbócok között feszülnek a távvezeték huzalai. Viszik a fényt a hegyeken keresztül a homályos völgyekbe, végig egész Szlovákián, az elmaradt keleti országrész csendes kis falvaiba, az új szövetkezetekbe. S a magas tetős házakat már nemcsak a hold világítja meg. Ablakszemükből már nem a pislákoló gyertyafény lbbog, de a ma fehérfényű, értelmet ébresztő világossága. A Urai vérmérsékletű Jurik követi ezt a fényt, melynek sugallatára, reméljük, még sok újhangú mű kerül ki keze alól. BÁRKANV JENÖNÉ I