Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-25 / 142. szám, szombat

Ä pártos, realista, igaz művészetért Jiŕi Hendrych elvtárs beszéde a csehszlovák írók III. kongresszusán Elvtársak, barátaim! Cšehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megbízta küldöttségünket, hogy részt vegyen d kongresszus tárgyalásán és tolmácsolja önöknek elvtársi üdvözletét. A párt nagy jelentőséget tulajdonít az önök III. kongresszusának. Egész társadalmunk ama erőfeszítése részének tekinti tanácskozásukat, hogy a végső következtetésekig átgondolják és feldolgozzák a XII. pártkongreszszus határozatait, minden szakaszon konkrét feladatokat tűzzenek ki s azokat hazánk további szocialista fejlesztése folyamán lépésről lépésre megvalósítsák. Ugyanezt az irányt követte a szakszervezeti, ifjúsági, női kongresszusok, a zeneszerzők, újságírók és a filmdolgozók nemrégen lefolyt országos tanácskozásai is. Jelen voltunk e kongresszusokon, s őszinte örömmel töltött el bennünket lefolyásuk. Mindezeket az üléseket az jellemezte, hogy az elvtársak aktívan közeledtek korunk legfontosabb kérdéseihez, a párt iránti bizalom és a párt által követett út iránti bizalom és szilárd felzárkózás jellemezte ezeket. E kongresszusokon — de nemcsak Itt, hanem népünk egész társadalmi mozgalmában — az a szilárd elszánt ákarat nyilvánul meg, hogy harcoljanak életünk negatív jelenségei ellen, szabaddá tegyék az utat társadalmunk fejlődési áramlata előtt. Megerősödött a párt bevált alapelve — a köztársaság valamennyi dolgozójának bekapcsolása a szocialista társadalom aktív, alkotó módon való fejlesztésébe —, mély gyökereket eresztett ez az elv, s ez jó jel. Csupán a kommunista párt vezetésével összpontosított közös munkával kovácsolhatunk újabb győzelmeket, csak az ilyen munkából jöhet létre egész társadalmunk szilárd egysége. A XII. kongresszus teljes bizalmát nyilvánította íróink és művészeink iráni, elvárva azt, hogy népünknek e közös munkájában becsülettel részt vesznek. E bizalomra legyen válasz az önök kongresszusa, és főként az önök alkotó művészi tevékenysége. Küldöttségünk tagjai a tegnapi első vitafeiszólalások benyomásait illetően azt a nézetet vallják, hogy főként Mináfi és Mihálik elvtársak felszólalásai mindjárt az elején magas elvi színvonalra emelték a vitát mind társadalmunk, mind irodalmunk problémáival kapcsolatban. Engedjék meg elvtársak, hogy csatlakozzam az önök kongresszusi vitájához. A felszabadulásunk óta eltelt 18 év alatt nagykorúvá lett népünk Amikor előkészítettem felszólalásomat, azon gondolkoztam, mivel kezdjem. Ilyen alkalmakkal nehezen kerülhető el bizonyos mérleg megvonása. Öszinfln mondom, hogy azok a gondok, amelyekkel ma gazdaságunkban s általában életünkben küszködünk, tekintetünket gyakran elvonják azokról az alapvető történelmi változásokról, amelyek társadalmunkbán végbe mentek. Megtörténik, hogy szem elől tévesztjük a fejlődés fő áramlatát. Hisz csak 18 évvel ezelőtt kezdtük meg új utunkat. Alkotmányunk szerint ez az a kor, amikor köztársaságunk polgára nagykorúvá válifc. A történelemben ez igen rövid idő, s mégis ezalatt valóra váltottuk nemzeteink történelmének legnagyobb tetteit. Eltemettük a burzsoáziát és megszűntettük az osztály-antogonizmust. Megváltoztatjuk hazánk egész arculatát. Az új gyárak százait építettük fel, megváltoztattuk a folyók folyását és országunk egész képét. Az ősrégi mezőgazdasági kisüzemi termelést egészen új útra vezettük. Szlovákia ipari országgá, fejlődött. Érthető, hogy nem volt minden könnyű s ma sem az. A társadalom fejlődésében nlhcs egyenes kényelmes út. Voltak időszakok, amikor egészen könnyen haladtunk előre, de voltak olyan idők Is, amikor a kerekek akadoztak, s megfontoltan kellett új erőt gyűjtenünk helyesebb utakat keresnünk. Vegyük az 1952—53-as éveket, ami. kor jelentősen kiéleződött a nemzetközi helyzet. Feltétlenül jelentősen meg kellett változtatnunk gazdaságunk irányát s ezzel egyidejűleg pénzreformot kellett végrehajtanunk. Ezt nem kerülhettük el annak ellenére, hogy mindegyikünk ráfizetett valamit, sőt ideiglenesen az életszínvonal süllyedését ls jelentette. Vagy pedig vegyük az 1957—58-as éveket, amikor lassult a munkatermelékenység növekedésének üteme, s erőnket a gazdálkodás magasabb fokú hatékonyságára kellett mozgósítanunk, újabb felsorakozásra, amellyel azután további két év alatt elértük a szocializmus végleges győzelmét. Hasonlóképpen most — tavaly, az idén s a jövő évben is — különféle nehézségeket élünk át. E nehézségeknek külső, de főleg belső okai vannak, kezdve a minőségileg új feladatok bonyolultságától, a felgyülemlett fogyatékosságokig. Az előző, egészében sikeres években, gyülemlettek fel csak a fogyatékosságok Nehézségeink további oka az irányító munka színvonala, atnely a fejlődés mai fóliának már nem feleli meg. A XII. kongresszus behatóan elemezte e jelenségeket, s a központi bizottság folytatja e munkát, társadalmunk erőit további lendületre összpontosítja. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni Lenin 1922-ben írt munkáját, amelynek a „magas hegy megmászása" képletes címet adta. Nem akarom a Szovjetunió 1922. évi helyzetét a ml helyzetünkhöz hasonlítani. Ez nem volna helyes. Nem ls erről van szó. A szocialista forradalom útjai problémáinak megközelítéséről van szó. Lenin körülbelül azt írja: Képzeljünk el egy embert, aki égig érő meredek, eddig még ismeretlen hegyre mászik. Tegyük fel, hogy sikerül leküzdenie a páratlan nehézségeket és veszedelmeket, és sokkal magasabbra jutott, mint elődei, de ennek ellenére nem érte el a csúcsot. Olyan helyzetbe került, amikor a megválasztott irányban a választott csapáson tovább emelkedni már nemcsak nehéz és veszélyes, hanem egyenesen lehetetlen Is. Kénytelen visszafordulni, leszállni a hegyről, más ösvényeket, akár hosszabbakat is keresni, amelyek azonban azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy célhoz vezetnek. Engedelmet kérek, elvtársak, e terjedelmes parafrázisért, de nehéz más szavakkal oly kifejezően megvilágíA csehszlovák írók III. kongresszusa Prágában május 23-án folytatta tanácskozását. Képiinkün Jirí Hendrych, a CSKP KB elnökségének tagja és titkára, a CSKP KB küldöttségének vezetője beszédét mondja. (ČTK — K. Mevald felvétele.) E magasságból való visszatérés talán sokkal veszélyesebb és fáradságosabb, mint a felmászás, könnyen tehet az ember hibás lépést, nem lehet kényelmesen körültekinteni, megkeresni az alkalmas helyet, oda van az emelkedett hangulat, amit egyenesen a célhoz vezető közvetlen felemelkedés okoz. Természetesen feltételezhető, hogy az Ilyen helyzetbe került embernél, habár mérhetetlenül magasra emelkedett, bekövetkeznek a kishitűség percei. S valószínűleg e pillanatok n^ég gyakoribbak volnának, ha hallhatnák a biztos távolból távcsővel figyelő emberek kishitű megjegyzéseit, akik e rendkívül veszélyes hegymászást figyelik. Lenin írásának hasonlatoktól mentes második részében rámutat az orosz munkásosztály nagy győzelmére, jellemzi az ország akkori nehézségeit és hozzáfűzi: Teljesen elveszettnek tekinthetnénk azokat a kommunistákat, akik azt hiszik, hogy hibák, meghátrálások nélkül, a fel nenT építettek ős a helytelen cselekedetek gyakori átalakítása nélkül be lehet fejezni az olyan világtörténelmi „vállalkozást" mint amilyen a szocialista gazdaság alapjainak kiépítése. De nem elveszettek (s minden valószínűség szerint nem lesznek elveszettek) azok a kommunisták, akik nem táplálnak illúziókat, azonban nem válnak kishitűvé sem; akik erejüket és rugalmasságukat megőrizve elég erőt éreznek akkor, hogy újból „elejétől kezdjenek" hozzá a mérhetetlenül nehéz feladatokhoz. tani e mély gondolatokat, mint ahogy Lenin tette. Csak azt szeretném még ehhez hozzátenni, hogy előttünk ma természetesen nem áll az a feladat, -hogy teljesen új utat keressünk. De nekünk is meg kell birkóznunk a feemelkedés nehézséegivel, nekünk is csökkentenünk kell néha az ütemet, meg kell állnunk és járhatóbb utat kell keresnünk. S az ilyen időszakokban nálunk is nemegyszer hallhatók kishitű hangok. Közös feladatunk elősegíteni azt, hogy az ilyen megnyilvánulásokat és hangulatokat leküzdjük. A XII. kongresszus feladatai, e feladatok feldolgozása és megvalósítása nem könnyű. Vegyük a legkomolyabb és egyben legbonyolultabb előttünk álló feladatot — a munkatermelékenység gyorsabb fokozását, az egész népgazdaságban. E növekedés iiteme az utóbbi években komolyan lelassult. Ez nem jó dolog. Ennek fő oka az, hogy a munkatermelékenység növelésének régi forrásait (a termelés szervezésének tökéletesítését, a foglalkoztatottság növelését stb.) jelentős mértékben kimerítettük, s az új forrásokat még nem sikerült úgy mozgósítanunk, ahogy szükséges volna. Ilyen új forrás elsősorban a tudomány legújabb felfedezéseit érvényesítő korszerű technika. E lemaradást mindenáron le keli küzdenünk. Ezzel függ össze a termékek minősége is, amint erről oly sürgetően beszólt Novotný elvtárs a szakszervezeti kongresszuson, s ezzel függ öszsze a magasan képzett szakkáderek jelentős számának előkészítése is. A párt a munkásosztály és az egész nép Szeretnék, elvtársak, rámutatni a XII. kongresszus eredményeinek'még egy fontos szempontjára. Arra, hogy a megoldásra váró feladatoktól nem lehet elkülöníteni a pártnak lenini közeledését a jelenlegi időszak feladatainak megoldásához. Ezt az a tény jellemzi, hogy a XII. lcongresť- szus társadalmunk helyzetének és a társadalom élete valamennyi körülményének tudományos lenini elemzése alapján tűzte kl e feladatokat, ugyanakkor a dolgozók legszélesebb rétegeinek tapasztalataiból indult ki Nyíltan — idealizálás, de ugyanakkor kapkodás nélkül is — lemérte munkánk kétségtelen sikereit éppúgy, mint fogyatékosságait és erős ösztönzést adott további előrehaladásunknak. A pártnak ezt az eljárását röviden a -következő szavakkal lehetne jellemezni: élesen kell látni a tegnap és a ma gyengeségeit és hibáit, de azokat mindig a szocialista társadalom továbbfejlesztése nagy feladatainak fényében kell megítélni, bátran le kell küzdeni minden akadályt, úgy, hogy ez meggyorsítsa kommunista célkitűzéseink felé vezető utunkat. Ennek az elvi állásfoglalásnak köszönhető, hogy az egész ország megelégedéssel fogadta a XII. kongreszszus eredményeit. Újból látható volt, hogy a párt az Igazság, a munkásosztály és az egész nép érdekeinek legfőbb, legszilárdabb őrzője, előrehaladásunk szervezője. Véleményem szerint súlyos hibát követne el mindenki, aki a XII. kongresszus jelentős eredményeit a párt munkájának és társadalmunk fejlődésének egész előző Időszakától elszigetelten értelmezné. A párt ma, minőségileg új Időszakban, alapjaiban oldhatja meg életünk kérdéseit, azért, mert gyakorlatilag a X. kongresszusától és főként az SZKP XX. és XXII. kongresszusának hatása alatt a személyi kultusz következményeinek leküzdésére, a szocialista társadalom felépítése lenini alapelveinek megújítására törekedett. Megszilárdította kapcsolatát a dolgozókkal, s minden téren fejlesztette a szocialista demokráciát, kialakította az alkotó ideológiai tevékenység fejlődésének előfeltételeit. Hosszas, bonyolult megújhodási folyamatról volt szó, amelynek folyamán pártunknak fokozatosan le kellett küzdenie az objektív és*szubjektlv akadályok egész Sorát, s ugyanakkor meg kellett elpznie az ösztönösséget, a kispolgári radikalizmust, a revizionista Irányzatokat, a régi, megcsontosodott dogmatikus álláspontokhoz való ragaszkodást, hogy pártunkat és társadalmunkat e gyenge pontokon ne támadhassa meg az osztályellenség, s annak ideológiája. Ha a személyi kultusz súlyos öröksége csak a körülményekre, a felfuvalkodottságra és más szemmel látható megnyilvánulásokra korlátozódna, e kérdéseket gyorsabban meg lehetne oldani, akár egy felhívással, vaey egy újságcikkel is. A személyi kultusz örökségének azonban sokkal mélyebb gyökerei vannak, behatol a legnehezebb hozzáférhető területekre, — mindannyiunk tudatába, gondolkodásába és cselekedeteibe, kivétel nélkül, habár különböző alakban és különböző erővel. Éppen ez teszi olyan bonyolulttá, hogy egyikünk sem mentesül tőle, hogy mindnyájan magunkba szívtuk a kultusz légkörét. A lenini elvek megújhodása a személyi kultusz elleni harc fő forrása Ezt nem azért mondom, hogy legyen mire hivatkoznunk, s hogy esetleg bagatellzárhassuk a személyi kultusz maradványai elleni harcot. Ellenkezőleg, azért mondom ezt, hogy ezt az elvies, sokoldalú harcot elmélyítsük és fokozzuk. Ne tápláljunk Illúziókat affelől, hogy bárki is megszüntetheti a doginatizmust, mér azzal, hogy a személyi kultusz elítélésével lépten-nyomon mindabban, ami személyesen nem tetszik neki, elítéli és leleplezi a személyi kultusz maradványalt. Nézzük csak figyelmesen, mennyi szubjektlvlsta hordalék és dogmatikus pókháló fonja be még ma is nemegyszer azokat — és gyakran éppen azokat a felszólalásokat, amelyek mondjuk a leginkább antldogmatikusak. Igaz, mint Ismeretes, szavakkal nem lehet sziklákat hasogatni, ez csak a mesékben fordul elő. Mindnyájunknak jól kell tudnunk, hogy a személyi kultusz következményeinek hatékony leküzdése azt jelentette és jelenti, hogy tudományos objektivitással el kell érnünk a dolgok és a jelenségek valós megismerését és értékelését, s nem szabad megengednünk, hogy az elferdült nézeteket úgy „hozzuk helyre", hogy tekintetünk ugyanakkor más irányban ferdül el. Nagy felelősségtudatul, érzékenyen, gyakorlatilag kell elkülöníteni az egészségest attól, ami túlélt. Hisz társadalmunk megszilárdításáról van szó, nem pedig az ösztönösség kirobbantásáról. Társadalmunk életében a lenini alapelvek megújhodási folyamata irányításának a párt sok erőt szentelt. Menet közben gyökeresen kiirtotta mindazt, ami régi és elavult, s a nagy pozitív építőmunka folyamán a szocializmus győzelméhez vezetett bennünket. Máltáin mondhatjuk, hogy a XII. kongresszussal olyan áttekintésre tettünk szert, amikor életünkben újból túlsúlyba került a lenini szellem, s amikor alkotó erejének teljes érvényesüléséhez már nem férhet többé kétség. E tényt tanúsították a pártszervek és -szervezetek ülései, amelyeken megvitatták a központi bizottságnak a pártalapelvek és a szocialista törvényességnek a személyi kultusz időszakéban történt megsértésével 'kapcsolatos következtetéseit Megmutatkozott az, hpgy a párt egészében magas politikai és erkölcsi színvonalon áll. A kommunisták túlnyomó többsége teljes felelősségérzettel fogadta a központi bizottság közleményét, nem vált kishitűvé, hanem nyíltan és történelmi szemszögből bírálta el e kérdéseket, s fő gondolatai arra összpontosultak, hogy a szocializmus továbbfejlesztése érdekében hogyan keli tovább dolgozni, hogyan keli aktívan leküzdeni a keletkezett kál-okat, még bátrabban előre haladni magas céljaink fölé. A kommunisták igen pozitívan fogadták azt a nyíltságot, amellyel a központi bizottság tájékoztatta őket. Az egész párt teljesen azonosította magát a politikai perek felülvizsgálásának eredményeivel, és a központi bizot^ág által jóváhagyott következtetésekkel. A vitában számos helyes bíráló megjegyzés hangzott el a párt, az állami és a gazdasági szervek munkájával kapcsolatban. A kommunisták kifejezték elszánt akaratukat, hogy életünk minden területéről következetesen és gyökeresen kiirtják a személyi kultusz megnyilvánulásának maradványait és gyakorlati indítványokat és bizonyítékokat is hoztak fel azzal kapcsolatbap, hogyan kell megvalósítani ezt áz Irányvonalat. Az egész párt elvi állásfoglalása jelenti a fő biztosítékát annak, hogy a párt XII. kongresszusának határozatai valóra válnak. Habár a XII. kongresszus óta csaknem egészen egy félév telt el, azt mondhatjuk, hogy a XII. kongreszszus következtetéseinek megvalósításában a pártat valóban tömegesen támogatják a munkások, a szövetkezeti parasztok és a dolgozó értelmiség. Ezt az állásfoglalást főként két alapvető vonás jellemzi. Elsősorban az az erőteljes törekvés, hogy leküzdjük a múlt fogyatékosságait s emellett nem engedjük, hogy közös munkánknak akárcsak egy töredéke is elpazarlódjék. Ez a szocialista haza iránti büszkeséget fejezi kl. Népünk állásfoglalásának másik alapvető vonása, azok a konkrét cselekedetek, amelyeket a XII. kongresszus irányvonala értelmében valósít meg. Példákért nem kell meszsze mennünk Pártunk méltán emelte ki a szénért, fémért az energiamegtakarításért s általában a gazdaság jó menetéért folytatott hősies Jiarcot, amelyet hazánk dolgozói ez idei súlyos télen vívtak és vívnak ma ls a keletkezett veszteségek pótlásáért. Elismerés illeti a mezőgazdasági dolgozókat, akiknek sikerült lényegesen enyhiteniök az alaposan elkésett tavasz következményeit. Országszerte nagy visszhangot keltett az Ifjúságnak ez anyaggal, technikával és mezőgazdasági földdel való pazarlás ellőni mozgalma. Ezen általános példák mögött az emberek százezreinek a társadalomért végzett áldozatkész, fáradhatatlan munkája nagy tettekről szóló apró esetek ezrei állanak. Ezért a párt, amely az úttörők élén halad, és szüntelenül ösztönzi a munkások, a parasztok és az értelmiség kezdeményezését, továbbra ls fejleszteni fogja az emberek alkotó tevékenységét, mert ez a leghatalmasabb erőforrás, melynek áramlatában tökéletesednek az emberek és az egész társadalom is. Az emberek sokoldalú, harmonikus fejlődését segítse a művészet Eivjársakl A XII. kongresszus pártunk további munkája egyik alapvető feladatának tűzte kl az emberek kommunista nevelése színvonalának emelését, az ideológiai munka felélénkítését és fejlődését. Ezzel kapcsolatban a kongresszus foglalkozott a művészet küldetésének fontosságával is. Antonín Novotný elvtárs, amikor a XII. kongresszuson szocialista - művészetünk sikereiről, mint annak biztosítékáról beszélt, hogy a szocialista építés folyamán az egész művészeti front még szorosabban tömörüljön a párt köré s vezetése alatt egyre aktívabban és fokozott hatásossággal segítse elő az ember sokoldalú és harmonikus fej(Folytatás a 8. oldalon) l.aj3. május 25. ÚJ SZÖ S Íj