Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-25 / 142. szám, szombat

t ETIÓPIA! RIPORT C Drága föld Etiópiában gyakran mesélik ezt a legendát: Sok-sok évvel ezelőtt, amikor Afrika gazdag földje még Igazi gazdáié, az afrikaiaké volt, néhány európai bukkant fel Etiópiában. Bejárták az ország minden zegét-zugát, térképeztek, berajzolták a hegyeket, utakat, folyókat... Meghallotta ezt a négus, az etióp császár, nyomban utánuk menesztette szolgáit. Az idegenek már a partvidéken jártak és éppen hajóra készülődtek. A szolgák megállították őket, és kérték, vessék le cipőjüket. A négus szolgái alaposan megtisztították az idegenek cipőit a rájuk ragadt földtől és ragyogó tisztán adták vissza tulajdonosaiknak. Azok nem győztek csodálkozni. Különös szokás — vélték. Egyikük nem állhatta hogy meg ne kérdezze a szokatlan vendégszeretet okát. — Császárunk jó utat kíván nektek és ezt üzeni: Távoli nagy országból jöttetek ide. Saját Szemetekkel láttátok Ettópta csodálatos földlét, a világ legszebb országát. Drága nekünk ez a föld, magot vetünk belé, ide temetjük halottainkat, ' rajta pihenünk, ha a munkában elfáradunk, rétjein állataink legelnek. Azokat az ösvényeket, amelyeken ti eljutottatok völgyeinkből hegyeinkbe, mezőinkről erdeinkbe, elődeink taposták ki, mi és gyermekeink tapostuk ki. Ez a föld — apánk, anyánk, testvérünk. Vendégszeretők voltunk hozzátok. értékes afándékokat kaptatok tőlünk. Etiópia földje azonmlndennél drágább, ebből egy szemernyit sem adhatunk nektek." 9 Sötét napok Etiópia az egykori háromezer éves független akszum birodalom területén fekszik. Sok hódító kísérelte meg termékeny földjei elfoglalását. Égy diplomata találóan jegyezte meg, hogy az fötióp nép egyik kezében az ekét, a másikban a lándzsát tartotta, s így élt hosszú időn át. Legutóbb olasz és francia hódltók törtek 28 évvel ezelőtt, 1935. október 3-án Etiópiára, Romboltak, gyújtogattak az állig felfegyverzett olasz fasiszta hordák. Ma is emlékezetesek Addis Ababa „sötét napjai", amikor Graziani tábornok kiszolgáltatta a várost a feketeinges csőcselék kénye-kedvére. Két nap alatt 45 ezer etiópiait öltek meg. A KWE HAZAJA Mussolini a hullahegyek láttán kijelentette, hogy ez őt „a nyíló fekete rózsa szépségére" emlékezteti. Etiópia apraja-nagyja . fegyvert ragadott. A nép egyenlőtlen erővel, elavult fegyverzetben szembeszállt az ellenséggel, öt évig tartott az olasz megszállás, mely ellen az etió• A kávé legendája Az állattenyésztés és a földművelés mellett az ország gazdaságának alapja a kávé. A sok millió kávéivó szerte a világon nem is gyanítja, hogy a közkedvelt fekete ital őshazája Etiópia délnyugati része, a Kajfa tartomány. A AZ AUDIS ABABA-I EGYETEM DIÄKLÄNYAI LABORATÓRIUMI KÍSÉRLETEZÉS KÖZBEN piai csapatok maradványai és a népi felkelők partizánharcot vívtak. 1941 végén az utolsó olasz megszálló ls elhagyta az ország területét. • A középkorból a jelenbe „Munkához béke, utazáshoz száraz idő kell" — állítja egy régi etiópiai közmondás. Etiópia népe a feszabadulás óta eltelt 22 békés évet igyekezett felhasználni, hogy az ország leküzdje középkori elmaradottságát. Kimeríthetetlenek az ország természeti kincsei. Bár nem végeztek alapos geológiai kutatást, így is találtak aranyat, platinát, rezet, vasércet stb. A természet olyan bőkezű Etiópiához, hogy évente négy termést takaríthatnak be. A húszmillió lakosra 60 millió szarvasmarha jut, igy az ország sok marhát exportálhat. Az állattenyésztés fejlesztését azonban akadályozza a takarmflnyhlány, a fertőző betegségek elleni hathatós szerek hiánya, így az állatállomány hét százaléka évente elhull. A megművelésre alkalmas 55 millió hektár földből csak hét és fél millió hektáron gazdálkodnak. A fő termelőeszköz még mindig a faeke és a sarló. hagyomány szerint pásztorok fedezték fel az örökzöld kávécserje titkát. A lassan legelésző kecskék megízlelve a kávécserje leveleit és zsenge hajtásait, elkezdték kergülní, ugrándoztak, hemperegtek. Másnap ugyanez megismétlődött. Így figyeltek fel a'sötétzöld, bársonyös, dús levelű növényre, melyet a vidékről —' Kaffáról kávénak neveztek el. Etiópia nemzeti ipara még csak most születik. Az ország kincseit ,koncessziós alapon amerikai, olasz, holland és mfis társaságok aknázzák ki. Az 1957—1961. évi ötéves gazdaságfejlesztési terv eredményeképpen új gyárak, erőmüvek, tanintézetek, iskolák születtek. Alapjában korszerűsítették a vörös-tengeri Assab kikötőt. A Kovostroj csehszlovák cég évi kétmillió pár kapacitású cipőgyárat épített fel. Működésbe lépett a Koka —Dam-i vízierőmű, a Kék Níluson pedig a Tts-Esat-t vízesésnél egu újabb nagy vízierőmű épül. A Szovjetunió ajándékként Bahar—Dar városban ezerszemélyes műszaki Iskolát rendezett be. Az ország élete 1$ fejlődésnek indult, a fővárosban amhara nyelvű állandó nemzeti színház működik. 1955 óta érvényben van az általános választójog (csak a képviselőket választják, a szenátus tagjait a császár nevezi ki). A választójog érvényesítésében azonban nagy akadályt jelent a lakosság írástudatlansága. Legutóbb színes szavazólapokat használtak, amelyekre ráragasztották a Jelöltek fényképeit. • A barátság útján Etiópia volt az első afrikai ország, mellyel a cári Oroszország már 1897-ben felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A múltban gyökerező kapcsolatok különösen elmélyültek az olasz hódítás idején, amikor a Szovjetunió nemzetközi tekintélyével kiállt a megtámadott Etiópia védelmében. 1947-ben kórházat épített Addis Ababában, ahol szovjet orvosok tevékenykednek ... Etiópia, a „fekete bőrűek országa" (ezt jelenti „Etiópia"), nagy erőfeszítéseket tesz elmaradottságának leküzdésére és a neokolonlallsta kísérletek visszaverésére. „Afrika földjének nagy része fölött már a szabadság zászlaja leng. Mégsem lehetünk elégedettek mindaddig, amíg a gyarmattartók egy talpalatnyi földet is ellenőrizni fognak, mert addig nem szavatolható a földrész békéje és biztonsága" — mondta a császár egyik kiáltványában. V. MOLCSANOV ;Í9. JUpHnp, * <v .-ť-'-' M AZ ETIÓPIAI FALVAKBAN ILYEN KUNYHÓKBAN ÉL A LAKťíSSÄG ÉS A SOK ÉVSZÁZADOS ELMARADOTTSÁG FELSZÁMOLÁSA CSAK NAGYON LASSAN TÖR UTAT A FÉI.RGESO, MESSZI TELEPÜLÉSEKRE. LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK Polaris-rakétákka! a munkanélküliség ellen S

kócia Nagy-Britanniának az a vidéke, ahol talán a legnagyobb a munkanélküliség. Jellemző a konzervatív kormányra, hogy a következő választás elé állítja a lakosságot: Poláris rakétákat, vagy munkanélküliséget! Nepirég úgy határozott, hogy 25 millió fontsterlinget ad a költségvetésből egy Poláris tengeralattjáró támaszpont létesítésére Gare Loclinál, tiz mérföldnyire a Holy Loch-i amerikai támaszponttól De Skócia népe nem kér <ebből, mert tudatában van annak

L hogy a nukleáris fegyverkezés teremtette foglalkoztatás csak ideiglenes, és ez a munka egyúttal slrásó|n Is Skóciának A Poiaris-tá'maszpontok és az atom-tengeralattjárókat gyártó hajógyárak révén ugyanis éppen ez a vidék lesz az atomháborúban egyike a legfőbb és legsebezhetőbb célpontoknak. Érthető tehát a felháborodás, mellyel a skóciai szakszervezetek kongresszusa nemrég elítélte valamennyi (akár angol, akár amerikai) támaszpont létesítését Anglia bármely területén. „Ha akad elegendő pénz a Gare Loch-i támaszpont létesítésére, miért nem fordítja ezt a kormány inkább hasznosabb iparágak fellendítésére Skóciában?" — jegyezte meg keseerűen Michael McGahey, a skóciai bányászok képviseletében a szakszervezeti kongresszuson. Arnold Henderson pedig, aki a háborús bombázás által annyit szenvedett Clyde-folyó mentéről való, követelte, hogy kereskedelmi hajók és nem tengeralattjárók építésével indítsák meg újra a termelést a hajógyárakban. Hiába próbálja a kormány elhitetni a néppel, hogy a fegyverkezés munkalehetőségeket teremt. Hiszen a fegyvergyári munkások Is havonta gyarapítják a munkanélküliek sorát Az elmúlt tiz évben 850 ezerről 400 ezerre csökkent a fegyvergyárakban alkalmazottak száma, mert Anglia honvédelmét elzálogosította Amerikának, miközben az angol adófizetők pénzé! olyan lövedékek gyártására herdálta el, amelyek már elavultak. Nincs az a fegyverkezési program, mely tartós munkát biztosítana. A NATO tagállamok — ha meg akarják állni helyüket a hidegháborúban — inkább amerikai, mint angol fegyvereket vásárolnak. Az egykor békés skóciai Clyde menti üdülőhelyeket ls tönkretették a kormány nukleáris fegyverkezési tervei „Már tavaly is üresen álltak a szállodák — panaszolta Michael Noble. „Ugyan ki akarna Polaris-rakéták és amerikai haditengerészek szomszédságában nyaralni? Egy lövedék, mely egy gombnyomásra az emberek millióit ölheti halomra, nem éppen eszményi tldülőtárs." „Amióta a Threshert 129 főnyi személyzetével elnyelte a tenger mélye, senki sem hisz mér a tengeralattjárók biztonságosságában és sérthetetlenségében" »— jegyezte meg Alex Kitson, a Skóciai Általános Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottságának tagja. Dunoonb^n, ahol a Holy Loch-i amerikai támaszpont tengerészeitől hangosak a kocsmák és ahol a boltokban dollárban jelölik a cikkek árát, már hónapok óta lázas előkészületek folynak a május 25-1 Polaris-rakéta elleni hatalmas tüntetésre. Innen indulnak el a tömegek, hogy Glasgow utcáin menetelve a Békehajóra szálljanak, mely a Clyde folyón lefelé haladva csak néhány száz yardnyira a tengeralattjáróktól tüntet ezekkel a fő jelszavakkal: „A fegyverekre fordított pénz kész pazarlás!", „Tisztítsátok meg Angliát a várospusztító Polnris-rakétás tengeralattjáróktól!" Ma már egyre többen döbennek rá Angliában, hogy a fegyverkezés nem lendíti fel, hanem kárara van a gazdaságnak, mert kimeríti a készleteket és elvonia a szakképzett munkaerőket a többi fontos iparágtól A nyugat-európai országok közül Angliában hanyatlott legjobban a helyzet a foglalkoztatás terén az utóbbi években. Nem emelkedett az össztermelés és a bérek is alig. Ezt az árat fizeti az ország a Polarls-rakétákért és a fegyverkezésért. MONTHY METH CHILEI RIPORT Látoratóban a concepdóni bányászoknál SANTIAGO, chilei főváros egyik csendes utcájában emeletes ház áll. A negyed lakói „lokál"-nak nevezik ezt a városi szakszervezeti klubot. Háromszáz ember fér termébe. Hosszú elnöki asztal éš fapadok — ez a berendezése. Ottlétünk napján éppen fenállásának 10. évfordulóját ünnepelte a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központja. A terem zsúfolásig megtelt. Itt ültek a szakszervezeti mozgalom veteránjai, mellettük Oscar Nunez, a szakszervezet elnöke. A harminc év körüli férfi tanár, a szocialista párt tagja. Tapssal fogadták szavait, amikor bemutatott bennünket, a szovjet szénipari szakszervezeti küldöttség tagjait. A gyűlés részvevői elég tarka képet mutattak. Luis Figueroa, a szakszervezeti központ kommunista elnöke megmagyarázta, hogy a központ valamennyi chilei szakszervezetet egyesít. Ezért az ünnepi estre a munkások, a bányászok, a tanítók és a közalkalmazottak egyaránt eljöttek. Délen Este még sokat hallottam Nuneztől és Figueroától a szakszervezeti mozgalomban felmerülő nehézségekről és problémákról. Másnap reggel az ország délvidékére utaztunk, hogy megismerjük a bányászok életét. Ooncepción tartomány bányásztelepei — Coronel és Lotfl a tenger melléki síkság zöld mezői között terülnek el. Egyforma apró házakból állnak. A coronell bánya főaknája nem merőlegesen, hanem 45 fokos szögben rézsut vezet a föld alá. Az akna nyílása közvetlenül a tengerparton van, maga az akna tulajdonképpen az óceán feneke alatt húzódik. Bányalift nincs, ezért a leereszkedés nagyon Körülményes. A bányász egyik lábával a csillék sínjére, a másikkal pedig a vontatókötélre áll és így ereszkedik le. Bot segítségével tartja fenn az egyensúlyt. Ez a kockázatos út 500 méter hosszú. Csak gyakorlott bányász vállalkozhat erre. Nem csoda, hogy sok a baleset. A bányatársaság kórházat nyitott a sérültek elhelyezésére. Ez azonban csak szemfényvesztés, hogy elkerülje a bírósági felelősségre vonást. Tífuszosakat vagy más betegeket be sem fogadnak. A szomszédos lotal bányába könnyebb lejutni, de a münkabiztonsági berendezések Itt is kritikán aluliak. Elbeszélgettünk a bányászokkal életükről. Megtudtuk, hogy munkafelszerelésként csak sisakot és lámpát kapnak a társaságtól. Műszak után kilométereket kell gyalogolniuk hazáig. A társaság nem is gondol a bányászok létfeltételeinek megjavítására. Ogy áll a dolog, hogy a szénkereslet évenkénti csökkenése következtében nem elég jövedelmezőek a dél-chllel bányák, némelyeket bezárás fenyeget. A bányatulajdonosok meg akarják tartani profitjukat. A bérek megőrzése végett azután a bányászok indőnként felvonulásokat rendeznek. A bányászcsaládok felkerekednek és a vidék központjába, Concepciőnba vonulnak. Az emberáradat sokszor az autókat is feltartóztatja. Megkérdezték, hogyan oldják még nálunk, a Szovjetunióban a szénipar problémáját. Megmagyaráztuk, hogy állandóan növekszik a különféle fűtőanyagok termelése és a szén mindinkább a fejlődő vegyipar fő nyeranyagává válik. — Chilének nincs megfelelő tőkéje és szakembere a vegyipar kiépítésére — ismertették saját helyzetüket. — A nagy észak-amerikai társaságok az urak itt, őket pedig nem ^gazdasági fejlődésünk, hanem természeti kincseink érdeklik. Anaconda ország az országban A repülőút után még kétszáz kilométert autón tettünk meg az Anaconda monopólium ércbányáinak központlába, Chuquicamatába. Kopár vidéken járunk, mindenütt érchányók. Hatalmas, hold kráterhez hasonló gödröket töltenek meg a hulladék kőzettel. Hirtelen vaskapu és drótkerítés előtt állunk meg. A kapuban csendőrök Hugó Roblés parlamenti képviselő, a 'bányászszakszervezetek egyik vezetője felmutatja képviselő-igazolványát: — Dolgom van maguknál, ezek pedig itt a barátaim. ... Előttünk áll Chuquicamata, ez a hatalmas bányatelep, mögötte a dúsítók épületei és érchegyek az óriási külszínű bánya körül. A bánya 3200 m hosszú, 1200 m széles és 315 m mély. Időnként robbanások hallatszanak, csikorognak a hatalmas kotrógépek, a lépcsőszerü bányafalakon csillék nyikorognak. Chuqulcamata a világ legnagyobb és legrégibb rézbányája. A Cordilerrák nyugati nyuU ványait benépesítő ajmara és kecsua indián törzsek rhár jóval Kolumbusz partra szállása előtt kezdetleges házi munkaeszközöket fabrikáltak a puha sárga fémből. Amikor a harcias inkák Peruból betörtek és látták, hogy az ajmarák, és a kecsuák utódai, a csukoszok rézfegyverrel vadásznak, rézből készült baltákat és késeket használnak otthon, maguk is elsajátították a rézgyártás művészetét. Az inka birodalom bukása után a feledés homályába merült a chilei rézgyártás. 1536-ban Dlego de Almagro spanyol conquistador országjárás közben véletlenül bedőlt inka rézolvasztó kemencére bukkant. Parancsot adott a kemence újjáépítésére. A század elejéig a chileiek egyedül bányásztak rezet. Chuqui camata föld alatti gazdagságának híre azonban sok idegent vonzott ide. 1910-ben Albert Burrage bostoni bankár és ügyvéd pénzügyi szövetséget kötött Morganékkal és uralmukba vették Chuqulcamatát. Tíz év múlva az amerikai Anaconda monopolista társaság vásárolta fel a chuqulcamatai részvényeket. Chuquicamata most évente 300 ezer tonna rezet termel ja viláq rézbányászatában harmadik helyen álló Chile évente 527 600 tonna rezet termel/. Chuqulcamatában Alejander Rodriguez, a helyi munkásszakszervezet szocialista párti elnöke fogadott minket. A helységben még egy szakszervezet van, a közalkalmazottaké, mely mintegy hatezer tagot számlál. Chuqulcamatában jelenleg 25 ezer chilei él, akik teljesen az Anaconda társaságtól függnek. A helyi szakszervezeti klubben Rodriguez elmondta, hogy már sok engedményt csikartak ki a társaságtól. Áldoznia kellett klubra, kórházra, Iskolára. Azt mondják ebben nagy érdeme van Rodrigueznak is. Ű szerkesztette meg az Anacondával kötött kollektív szerződést is, amelyben a bányászok sok komoly vívmányt és jogot biztosítottak maguknak. Ennek ellenére az Anaconda továbbra is Chuqulcamata ura. Amikor a szakszervezeti emberek felkeresték Mr. Beckert, az Anaconda igazgatóját és kérték, engedje meg, hogy a szovjet küldöttség a lakótelepen éjszakázhasson, Becker kizavarta őkef. Nem tudjuk, mi bőszítette fel annyira Becker urat. A szerencsétlen csendőr nagyon kikaphatott azért, hogy a drótkerítés mögé beengedte a „vörös veszedelmet". Az eset felháborította a bányászokat, akik nagyon mentegetőztek. Rodriguez megjegyezte, hogy a következő kollektív szerződésbe okvetlenül beleveszik a vendéglátási jogot. M. KRUGLIJ ÜJ SZÖ 4 * 1963- május 25.