Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-25 / 142. szám, szombat

fi nyugati hatalmak mondjanak le külföldi támaszpontjaikról A csehszlovák küldött felszólalása a 18-hatalmi leszerelési értekezlet pénteki ülésén Genf (ČTK) — Genfben tegnap reggel a Nemzetek Palotájában meg­kezdődött a leszerelési értekezlet 136. ülése. Az ülésen Charles Stelle, amerikai küldött elnökölt. Az ülés programján a nemzetközi feszültség enyhítését előmozdító intékedések szerepeltek. A tegnapi ülésen Romá­nia, az Egyesült Államok, Csehszlovákia, Nagy-Britannia, Lengyelor­szág, Bulgária és a Szovjetunió küldöttje szólalt fel. Dr. L. Simoviő, a csehszlovák küldöttség vezetője felszólalásában azzal a szovjet nyilatkozattervezettel foglalkozott, amely javasolja,' hogy a nyugati hatalmak ne használják más országok területeit stratégiai atomfegyver-hordozó eszközeik elhe­lyezésére és újjonan figyelmezteti a bizottságot az NSZK uralkodó körei­nek veszélyes politikájára. E nyilatkozat elfogadása komoly lépést jelentene a tartós béke bizto­sítása terén — hangsúlyozta a cseh­szlovák küldött) majd hozzáfűzte, hogy elősegítené számos más intéz­kedés életbeléptetését, beleszámítva az atommentes övezetek létesítését és a leszerelési egyezmény megkö­téséhez szükséges kedvező légkör megteremtését. Az MSZMP Központi Bizottsága a magyar népgazdaság fejlesztéséről tárgyal t Budapest (ČTK) — A Magyar Szo- j KGST XVIII. ülésszakának előkészíté­cialista Munkáspárt Központi Bízott- t séről s egyéb időszerű politikai kér­sága május 23-án kibővített ülést tar­tott, amelyen Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára elnökölt. A Központi Bizottság meghallgatta a népgazdaság helyzetéről, az idősze­rű gazdasági feladatokról s a nép­gazdaság 20 éves fejlesztési irány­elveinek kialakításáról, valamint a Görögország közvéleményét a haladó képviselők ellen intézett támadás Athén (ČTK) — A Jobboldali ele­mek durva támadása, amelyet a sza­loniki békegyűlésen részt vett két ha­ladó képviselő ellen követtek el, Gö­rögország közvéleményében nagy fel­háborodást keltett. Latnbrakiszt, az Egységes Baloldali Demokrata Párt képviselőjét a támadásnál súlyosan megsebesítették, úgyhogy az orvosok nem remélnek felépülésében. Athén szakszervezeti dolgozóinak és polgárainak küldöttségei május 23­' án egész napon át látogatták a kép­viselőket, követelték a merényletért felelős személyek megbüntetését és a Karamanlisz-kormány lemondását. A küldöttségeket és az újságírókat azonban nem engedték a miniszterek elé. A Középszövetség, a legnagyobb el­lenzéki párt a Lambrakiszt elleni tá­madást gyáva, politikai gyilkosságnak nevezte, amelynek sugallmazója Ka­ramanlisz miniszterelnök és kormá­nya. désekről szóló beszámolót. Az ülésről kiadott közlemény le­szögezi a magyar népgazdaságnak a második ötéves terv első két évében elért eredményeit. Hangsúlyozza, hogy az ötéves tervidőszak utolsó évéig el kell érni az 1960. évinél 36 százalékkal nagyobb nemzeti jövedel­met. A feladatok jellege megköveteli, az állami vezető szervek szervezet­tebb munkáját, a termelés tökélete­sebb szervezését s a pártszervek ed­diginél szakszerűbb gazdaságszerve­ző tevékenységét. A tervező szervek­nek már most meg kell tenniük az előkészületeket a harmadik ötéves terv kidolgozására. A csehszlovák küldött azután meg­jegyezte, hogy a nyilatkozattervezet elfogadása nem gyengítené a NATO­országok erejét, hiszen az Egyesült Államok kormányképviselői több íz­ben állították, hogy hazai területü­kön megfelelő mennyiségű, erejű, ha­tósugarú nukleáris eszközeik vannak, amelyek biztosítják saját és szövet­ségeseik védelmét. Miért akkor az a csökönyös ragaszkodás az idegen te­rületeken fekvő támaszpontokhoz?, — vetődik fel a kérdés. A NATO-or­szágok küldöttjei, kik egyoldalúnak minősítik a nyilatkozatot, ezzel azt a tényt akarják leplezni, hogy a szo­cialista tábor körüli támaszpont-gyfi­rű kiépítésével katonai fölényt nyer­jenek. Ezi a támaszpont-rendszert po­litikai zsarolásra, meglepetésszerű támadásra akarják felhasználni. S va­jon az nem egyoldalúság, ha a nyu­gati hatalmak agresszív támaszpon­tokat építenek a szocialista tábor ha­tárai mentén? A tények logikája megköveteli, hogy mindenekelőtt ezt a létező egyoldalúságot szüntessük meg, vagyis a nyugati hatalmak sö­pörjenek saját ajtajuk előtt. A nyugatnémet kormánykörök ag­resszív politikáját elemezve a cseh­szlovák küldött mindenekelőtt hang­súlyozta, sem a csehszlovák nép, sem a csehszlovák kormány nem táplál­nak ellenséges érzelmeket az NSZK népével szemben. Olyan kapcsolato­kat szeretnénk velük teremteni, ami­lyenek más országokkal is vannak. Nem a mi hibánk, hogy a közeledést szorgalmazó javaslataink eddig nem találtak visszhangra —. mondta Si­moviő elvtárs. Kennedy „viharos" fogadtatása New Yorkban A baloldali erők helyet követelnek a kormányzatban Az O KP KB határozata iáj Róma (ČTK) — Az Unitá május 24-i számában közli az Olasz Kom­munista Párt Központi Bizottságának május 20—22 közötti napokban tar­tott ülésén hozott határozatát, mely többek között hangsúlyozza: „A vá­lasztók általános balra tolódása és pártunk győzelme azt jelenti, hogy a nép többsége elítéli az antikom­munizmust és a munkásosztály s az ország leghaladóbb erői hátrányos politikai megkülönböztetését. Bebizo­nyosodott, hogy ezek az ernk jogo­san követelik az őket megillető he­lyet a kormányzatban — hangsúlyoz­za a határozat. A mostani kormány­válságnak éppen ezért csak egy új kormány megalakulása vethet véget, amely mentes lesz a baloldali erők­kel szembeni elfogultságtól s a béke megőrzését, a gazdasági és pulitikai reformok végrehajtását tűzi ki prog­ramjául. Az Olasz Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága azzal ,a felhívással for­dul a párthoz, hogy az ország min­den lakosát tájékoztassa a kommu­nistáknak az új kormány megalakí­tása, valamint programja kérdésében elfoglalt álláspontjáról. A Központi Bizottság a határozat további részé­ben felszólítja a párt valamennyi szervezetét, hogy folytassák az új párttagok toborzását és már június elején indítsanak kampányt a kom­munista sajtó támogatására. Nézeteltérések a NATO miniszterek ottawai tanácskozásán Ottawa (ČTK) — A NATO miniszter­tanács Ottawában csütörtökön tartott negyedik ülésén is megmutakozott, hogy egyes tagállamok képviselői el­térően ítélik meg a jelenlegi nemzet­közi helyzetet és különösen a Kelet s a Nyugat közötti kapcsolatokat. Paul Henri Spaak belga külügy­miniszter kijelentette, hogy a ríyugati országoknak nem szabadna teljesen egyértelműen elutasítaniuk a NATO­országok és a Varsói Szerződésben résztvevő országok közötti megnemtá­madási szerződés'lehetőségét, különö­sen az estben nem, ha megegyezné­nek az eddigi vitás politikai problé­New York (ČTK) — „El a faji üldö­zéssel!", „Bocsássák szabadon a bé­kemenetek résztvevőit!", „El a kezek­kel Kubától!", „Rendeljék vissza az amerikai katonaságot Guantanamóbói és Dél Vietnamból!", „Harcoljunk a munkanélküliség és nem a dél-viet­nami nép ellen!" — leiszavakkal fo­gadta .New Yorkban k tömeg Kenne­dyť, az USA elnökét, aki csütörtökön érkezett New Yorkba, hogy részt ve­gyen a második világháborúban az Atlanti-óceán térségében elesett ame­rikai katonák emlékművének leleple­zése alkalmából rendezett ünnepsé­gen. Kennedy elnök csütörtökön este részt vett a Waldorf Astoria szálló­ban a New York-i „elnöki klub" által tiszteletére rendezett vacsorán. Mint­egy 600 vendég fejenként 1000 dollárt fizetett azért, hogy együtt vacsoráz- i hasson az Egyesült Államok elnöké- i vei. A befolyt összeget a Demokrata 1 Párt pénzügyi alapjába juttatják. New York utcáin már rég nem j tartózkodott annyi rendőr, mint ezen a napon. A Waldorf Astoria szálló környékét még jóval az elnök megér­kezése előtt gyalogos és lovas rendő­őrök osztagai zárták körül. Míg a gazdag vendégek luxus gépkocsikon érkeztek a szálloda elé, a tüntető tömeg a következő jelszavakat üte­mezte: „Birmingham!", „El a kezek­kel Kubától!", „Fidel! Fidel!" Az elnök golyóálló ablakú kocsija nem állt meg a szálló főbejárata előtt, hanem e rendőrkordonnal kö­rülvett szállodai garázsba gördült, ahonnét Kennedy az épület hátső be­járatán ment az étterembe. mákról, például az általános leszere­lésről és a berlini kérdésről. Couve de Murville, francia külügyminiszter ugyan egyetértett azzal, hogy a nyu­gat-európai országoknak az eddiginél nagyobb mértékben kellene hozzá já­rulniuk a NATO katonai kiadásainak fedezéséhez, ami eddig túlnyomórészt az USÁ-ra hárult. Ugyanakkor kije­lentette, hogy ez mindaddig nem köny­nyű feladat, amíg nem jön létre a nyugat-európai országok politikai szövetsége. A NATO-országok néhány külügy­minisztere azt követelte, hogy a jövő­ben gyakrabban s következetesebben tanácskozzanak a NATO tagállamok képviselői. Ezzel tulajdonképpen azt bírálták, hogy a legfontosabb ügyek­ben rendszerint csak az USA kormá­nya dönt, és csak néha tanácskozik Nagy-Britannia kormányával. Hasonló értelemben nyilatkozott Paul Martin kanadai külügyminiszter és Luns Hol­landia külügyminisztere. Haekkrup, dán külügyminiszter sajnálatát fejez­te ki afölött, hogy a 18-hatalmi le­szerelési ' izottság genfi értekezlete zsákutcába jutott, és egyben a Kelet s Nyugat közötti kapcsolatok fenntar­tása mellett foglalt állást. I A nyugat németországi íngolstadt NATO repülőterén bemutatták a VJ-101 mintá­jú, nyugatnémet gyártmányú új szuper­szonikus vadászgépet, mely merőlegesen száll lel. (CTK felvétele) Svédország közvéleménye az atomfegyverkezés ellen Stockholm (CTK) — Stockholm főte­rén nagy transzparens látható a követ­kező felirattal: Unden tervét akarjuk, nem az atomfegyvereket! A transzpa­rensnél kétóránként őrségváltás van. A békevédők éjjel is őrt állnak. A transzparens 14 napon át lesz a fő­téren a svédországi békemenet megin­dulásáig. SödertelJ városban június 1-én kezdődik az atomfegyverek ellen tilta­kozó békemenet és másnap Stockholmba ér, ahol nagygyűlést rendeznek. Más vá­rosokban is rendeznek felvonulásokat. A múlt hét jelentős külpolitikai eseményeket ígért. Már előre ismeretes volt, hogy összeül a NATO­tanács, az Addis-Ababa-i értekezlet; a GATT konferenciáján az Európa­Amerika gazdasági háború kirobbaná­sát jósolták, jogosan vártunk tehát valami újat a tőkés világ megbolyga­tott méhkas módjára ''avargó politi­kai életében, összege,. d mindazt, ami a múlt héten történt: a kibontakozás nem felelt meg a várakozásnak, a vártnál enyhébb volt. Kivételt csu­pán az afrikai csúcsértekezlet jelent, amely a gyarmatosítás elleni harc új, történelmi jelentőségű fejezetét nyi­totta meg. Kis lépés az atombomba felé Számunkra a legjelentősebb, ben­nünket a legközelebbről érintő ese­mény kétségtelenül az ottawai NATO­tanács ülése volt, amelyen el kel­lett volna . dönteni, hogy nyugati szomszédunk, a revansista NSZK hoz­zájut-e az atomfegyverhez. Tehát lás­suk közelebb jutottak-e a Bundeswehr hitlerista tábornokai a „szövetségkö­zi atomerő" elvének elfogadásával a hőn óhajtott nukleáris fegyverhez? Mint ismeretes, a „szövetségközi atomerő" elvét a NATO-tanács elfo­gadta, a tervnek azonban tekintettel a francia fél követelményeire nem ad­tak nevet. A „multilaterális" (sokol­dalú) atomerőt a franciák elutasítot­ták, és ezért elfogadhatóbb megfogal­mazásban „multinacionális atomerő­re" módosították az eredeti tervet. Az, amit Ottawában elfogadtak, ennek az utóbbinak még Jobban felhígított vál­tozata. A tanácskozásról kiadott köz­leményben is úgy beszélnek róla, hogy ez „csupán az atomerő átcso­portosítását" jelenti a NATÖ-n belüi. Ismeretes, hogy a NAJO új atom­terveit az USA és Anglia kezdemé­nyezte, s ezek Franciaország részérő! ellenállásba ütköztek, az NSZK pedig mindegyike^ lelkesen támogatta. a nagyvilágban [ Franciaország részéről az ellenállás a saját (NATO-tól — tehát az USÁ-tól ls) független atomerő megteremtésé­re való törekvéssel magyarázható. Az NSZK viszont azért támogatja a ter­veket, mert mindenképpen csak nyer­het rajtuk. A legeszrnényibb a bonni tábornokok számára a sokoldalú aíomerő ienne, amely beleszólást en­gedne nekik az atomfegyverek beve­tésébe. Ezt a tervet azonban Ottawá­ban nem fogadták el (igaz, mielőbbi megtárgyalásra javasolták), és egy olyan terv megvalósításában állapod­tak meg, amely az NSZK-nak még nem enged beleszólást az atomfegy­verek felhasználásába. Miért mondjuk mégis, liogy az NSZK egy „kis lépéssel" közelebb ju­tott az atomfegyverhez? Azért állít­hatjuk ezt,- mert a szövetségközi atomerő terve — az a bizonyos „át­csoportosítás" — a jövendőbeli multi­laterális atomerő számára fó alapot jelent. Á megállapodásnak van egy pontja, amely kimondja, hogy a bá­rom Poláris-hordozó amerikai tenger­alattjáróval és az angol atombomba­vető repülőgépekkel megerősített atomütőerő számára külön parancs­nokot neveznek ki. Von Hassel bonni hadügyminiszter a tegnapelőtti ülé­sen azzal a javaslattal hozakodott elő, hogy Ilyen parancsnokokat ne csak az amerikai kézben tartott főpa­rancsnokság, hanem az alacsonvabb fokú parancsnokok mellé is ki kelle­ne nevezni. Von Hassel úgy gondol­ja, hogy ezek ^között az „atompa­rancsnokok" között bonni tábornokok is lehetnének, s így a revansisták legalább az „alsóbb" parancsnoksá­gokban szóhoz juthatnának. Az ottawai tanácskozáson tehát nem döntöttek az NSZK részvételéről az atomfegyverek fölötti rendelkezés­ben. De megteremtették az alapját annak, hogy lehetőség nyíífék e ve­szélyes lépés megtételére. Bonn tehát egy kis lépéssel ugyan, de mégis előbbre jutott az atomfegyver meg­szerzése felé. Az USA visszakozik Mint Ottawában „a kis lépés", úgy a genfi GATT-értekezleten az Egye­sült Államok és a Közös Piac közöt­ti kompromisszum ls az USÁ-nak „eguségnientő" visszakozását jelentet­te. Áz egység teljes megbomlásának veszélye készteti az eddig korlátla­nul vezető szerepet betöltő Egyesült Államokat Nyugat-Európa követelmé­nyeinek legalább részbeni kielégítésé­re. Ä fő kérdés a GATT tanácskozá­sán az USA és a Közös Piac közti vámok rendezése volt. Az USA álta­lános 50 százalékos vámcsökkentést javasolt mindkét fél részéről, ami azt Jelentené, hogy az USÁ-nak az euró­pai országoknál jóval magasabb védő­vámal így nagyobbaií maradnának az európai átlagr.ál._ Ha nem egyeznek meg ebben a kérdésben, akkor a brüsszeli csődnél is nagyobb csapás érné az Egyesült Államok európai gazdasági tervelt és összecsapnának a farkasszemet néző nyugat-európai és amerikai érdekek. .4 kompromisz­szum szerint az VSA nem ragaszko­dik többé <3 vámtételek egyenlő mér tékű csökkentéséhez. Ez látszólag el­simította az ellentéteket. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa gazdasági csoportosulása közti ellentétek azon­ban nem szorítkoznak csupán a vá­mok kérdésére. Jellegüknél fogva a vámkérdésekkel kapcsolatos egyes­séggel nem oldhatók meg. Az afrikai egység kérdései Az afrikai csúcsértekezlet résztve­vői egy hat pontos napirenden álla­podtak meg. E hat pont közül a leg­fontosabb a független afrikai államok akciőegységének és egységes szerve­zetének megteremtése. Az afrikai egység kőrdése bonyo­lult. A fejlődés úgy hozta, hogy a független afrikai államok három cso­portra oszlanak. A leghaladóbb irány­zatot kétségtelenül a Casablanca-cso­port (Algéria, Ghana, Guinea, Mali, Marokkő, az EAK) képviseli. A Mon­rovia-csoportra (Nigéria, Sierra Leo­ne, Libéria, Líbia, Etiópia, Tunisz, Togo, Szc,má!i-föld) még jelentős be­folyást tudnak gyakorolni az imperia­lista hatalmak, mindenekelőtt Nagy­Britannia. A Brazzaville-csoport (volt francia gyarmatok) szoros kapcsola­tot tart fenn az Európai Közös Piac­cal. Ennyiből ls, kitűnik, liogy az éráe­kek egybehangolása nem lesz egysze­rű és akadálymentes. Megoldásra azonban mégis kínálkozik lehetőség. Afrika független országainak képvi­selői ugyanis megtalálták azokat a pontokat, amelyek közösek mind­annyiuk számára. Az afrikai országok mindenekelőtt abban a törekvésben egységesek, hogy előmozdítsák a gyarmati rendszer végleges felszá­molását és megszűntessék azokat a korlátokat, amelyek az afrikai nem­zetek szabad és önálló fejlődését gá­tolják. A 225 millió embert képviselő 30 államfő egyetért abban, hogy az af­rikai egységtörekvés az Addis Ababa-i értekezletnek történelmi jelentőséget ad. Ezt kétségtelenül ígv is van. S ha az értekezletnek sikerül egyesíteni a felszabadult afrikai nemzetek törek­vését abban az irányban, ahogyan azt Sekou Touré elnök megfogalmazta — az imperializmus, a koloniaüzmus és a neokolonializmus ellen —, akkor ez a világon egyre nagyobb befolyást gyakorló tömbökön kívül álló semle­ges erők jelentős megnövekedését vonja maga után. Ez egyúttal a világ békére törekvő erőinek megszilárdítá­sát is jelenti. A független afrikai államoknak ilyen irányú törekvései természetsze­rűleg nyugtalanságot keltenek a gyar­matosítók és az újgyarmatosítók kö­rében. Az amerikai imperialisták és NATO-partnereik ezért intenzív csel­szövésekkel igyekeznek befolyásolni az Addis Ababa-i értekezlet résztve­vőit. A tanácskozás eddigi lefolyása azonban azt mutatja, hogy az állam­fői értekezlet résztvevői a gyarmato­sítás elleni küzdelem és a békeharc tekintetében közös nevezőre futhat­nak. Az afrikai atommentes övezet gondolatának támogatása, a semle­ges külpolitika szükségességének hangsúlyozása a leglényegesebb kér­désekben megteremtett egyöntetűség­ről tanúskodik. -Az afrikai csúcsértekezlet még nem ért véget, annyit azonban már ma leszögezhetünk, hogy a konferencia hozzájárulás nemcsak Afrika, hanem a világ békéjének ügyéhez is. V. G. 1963. május 25. ÜJ SZÖ 3 *

Next

/
Thumbnails
Contents