Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-22 / 139. szám, szerda

Nyílt levét egy HNB-titkárnak KEDVES BARÁTOM! Panaszkodtál a minap, hogy annyi a dolgod, meghalni sem érnél rá. Azt mondtad, a hivatali munkát sem győzöd Arra pedig, hogy a határ­ban is megnézd, hogyan folynak a tavaszi munkák, igazán ritkán ke­rül sor. Nemrég, hogy nálatok jártam, az egyik HNB-tag lakásán kezembe került egy meghívó a tanács ülésére. Te írtad. Így kezdted: A heji nem­zeti bizotság . Igen, a helyit" „f'-vel, a bizottságot pedig egy „t"-vei írtad. Az gondolod, hogy helytelen dolog egy több mint 13 éve működő titkárt ilyen apróságokkal bosszantani Bizonyára azt kérdezed enyhe gúnnyal hangodban, feltételenül szükséges-e egy nemzeti bizottsági titkárnak tudnia, hogy hány „t"-t írfon, mikor a legfontosabb feladatok egyike most a tavaszi vetés, vagy a répaegyelés határidőre való el­végzése. Valóban, az most a legfontosabb, hogy a falu a lehető legtöbb mezőgaz­dasági terményt adja az országnak. Hogy ez így legyen, azt az egy „t", vagy két „b" helyes vagy helytelen alkalmazása közvetlenül nem befolyásolja. Hanem azért az a helyesírási hibáktól hemzsegő meghívó mégsem hagyott nyugton. A járási székhely könyvesboltja előtt másnap csak úgy kíváncsiságból megkérdeztem a szövetkezet három éve érettségtzett állattenyésztőiét: „Péter nem megyünk be valami könyvet vásárolni?" Péter úgy nézett rám, mintha a Marsról pottyantam volna a könyves­bolt előtti járdára. „Könyvet? Hová gondolsz, nincs nekem időm az ol­vasásra." Ö is azt mondta, amit Te oly gyakran: „Meghalni sem érek rá..." Megkockáztattam a további rábeszélést, de eredménytelenül. Amikor azt mondtam, hogy nem szépirodalmi művek vásárlására gondoltam, hanem valami szakkönyvre, Péter azt mondta, azok olvasására sincs ideje, mert a „fentről" szinte naponta érkező körlevelek tanulmányo­zásával, jelentések összeállításával van elfoglalva. Egyszóval, kár volt a szóért, nem tértünk be a könyvesboltba. A KŐVETKEZŐ NAPOKBAN* mivel a községben tartózkodtam, a falu 7—8 vezető embere is meghívott magához. Kivétel nélkül min­den családnál láttam mosógépet, több helyen hűtőszekrényt is, nem is beszélve a motorkerékpárokról, meg a TV-készülékekről. Egy dolgot azonban — egy ici-pici könyvespolcot — hiába kerestem a falu ve­zető embereinek hajlékaiban. Sehol sem találtam. Pedig voltam a zoo­technikus, három tanító, a szövetkezeti agronómus, a főkönyvelő laká­sán. Es téged is meglátogattalak. Nálad sem láttam a lakásban egy árva könyvet sem. A 7—8 családban felfedezett könyveket az egyik kezemen megszámlálhatnám. Ha tizenhárom—tizennégy évvel ezelőtt írtad volna meg hibásan a HNB ülésére szóló meghívót, ha akkor nem találtam volna a falu veietőinek lakásán könyvet, azt mondtam volna: ma még nem tudják a helyesírást, de négy—öt év múlva bizonyára tudni fogják. Es akkor, negyvenkilencben biztosra vettem volna, hogy tizenhárom—tizennégy év múlva takaros kis könyvtár lesz a vezetők többségének lakásán. Ma, kedves barátom, nem tudod a helyesírást, nem olvasol könyvet, de szakmailag is elmaradtál Azt hiszem, hogyha tizenhárom—tizennégy évvel ezelőtt írtam volna levelet és feltételeztem volna, hogy 1963-ra megtanulod a helyesírást, ma be kellene ismernem csalódasomat. Es azt hiszem, a választóid is csalódtak benned. Az elmúlt évek alatt — szerintem — túl sokat nem fejlődtél. Ez ma már a községen — a szö­vetkezeten — kézzelfoghatóan is meglátszik. Hasonlítsd csak össze tudásodat a környező falvak vezetőinek ismereteivel. Nem kell mesz­szire menned, 5—6 kilométeres körzetben három olyan szövetkezetet is találsz, melyeknek vezetői már jó néhány éve egyszer sem pironkodtak, ha az állam iránti kötelességek teljesítésére terelődött a szó. Igaz, ezeknek a falvaknak a vezetői — személyesen ts meggyőződtem róla, hogy így van és Te is meggyőződhetsz róla, hogy nem túlzok — akkor sem jönnek zavarba, ha szakemberek társaságában egy-egy új terme­lési módszerről esik szó. Mert ök ezeket is ismerik. Sőt, nem egy titkár, vagy más faluvezető ma már a szépirodalomban is Jártas. Azt hiszem, hogy a szövetkezeti tagsággal való mindennapi érintkezéskor ennek is hasznát veszik. Azt mondod, nincs időd olvasni, mert sok a dolgod. Az a gyanúm, hogy te és a jalu többi vezetője egy bűvös körbe kerültetek: Nem ta­nultok, mert sok dolgotok van és: sok dolgotok van, mert nem tanultok. Hogyan magyarázzhm meg ezt az állításomat? Azt is említetted, hogy egy jelentés megírása néha egy napodat is igénybe veszi és a felsőbb szervek még sincsenek vele megelégedve. Pedig 8—10 oldalas jelentéseket is írsz néha. AZT HISZEM, ha az elmúlt éifek alatt többet forgattad volna a könyveket, te is megengedhetnéd magadnak azt a „fényűzést", amit némelyik falu titkára megenged magának: Te is írhatnál egy­kétoldalas jelentéseket. Hanem ez a kétoldalas vagy még rövidebb helyzetelemzés a gazdaság tökéletes ismeretében és a nyelvi kifeje­zésmód tömörségében többetmondóbb lenne, mint a 8—10 oldalas. Es ugye, most már' beismered, hogy a helyesírás, a nyelv ismerete — ha közvetve is — elősegíti munkád javulását. Mert ha a jövőben nem egy napig hanem csak másfél óráig tart a jelentés megírása, akkor több tööd jut a fő feladat - a szövetkezeti termelés problémáinak intézé­sére A HNB egyik helyiségében még nemrég is ott láttam a tanulásról szóló ismeri lenini mondást Az a gyanúm, hogy ti ezt a jelszót csak kiragasztottátok a falra, de megvalósításáról megfeledkeztetek. Forma­lizmus ez, mégpedig annak legveszedelmesebb megnyilvánulása. Lega­lábbis olyan káros,' mint a ti munkamódszeretek, amikor ahhoz, hogy valamit tegyetek, valamihez kezdjetek, a járás körlevelét várjátok. Tu­datára kell ébredned, hogy a termelés fellendítésénél a puszta szóla­mokkal - magyarán mondva — a frázisokkal nem sokra megyünk. Különben: mint párttagnak ís elsőrendű kötelességed magad tovább­UC L / tí. Baráti üdvözlettel: TÚTH MIHÁLY AZ ESSZERU SZERVEZES és irányítás eredménye MIT TESZ A BIZALOM? • ANYAGI ÉRDEKELTSÉG A TANULASBAN • AHOL HÉT ÉVE ISMERETLEN FOGALOM A TERV NEM TELJESÍTÉSE • AZ UTOLSÓ OT ESZTENDŐ MÉRLEGE: NÉGY ÉS FÉL MILLIÓ KORONA ÉRTÉKŰ ARU TERVEN FELÜL • ALAPELVÜK ÉS MÓDSZERÜK: AZ ÉSSZERŰSÉG Országszerte nem ritka, de a gép ipari üzemek között, majdnem fehér hollónak számít az olyan gyár, amely több mint fél évtizede rendszeresen valóra váltja tervfeladatait. Ilyen „fe­hér holló" a Nové Mesto nad Váhom-i szellőztető berendezéseket gyártó üzem. mely 1956 óta állandóan tiszta számlával lépett az öl évbe. Vajon mi e sikerek titka? — tettük fel a kérdést az üzem néhány vezetőjének és munkásának. Kölcsönös a bizalom jő eredményeinknek a dolgozók ha­tártalan Igyekezete, áldozatkészsége az alapja Ezt a vezetők mondták, a munkások viszont a vezetők igyeke­zetét, szakértelmét, ésszerű szervező munkáját dicsérték Ez a jelenség mindenekelőtt arra vall. hogy a gyár dolgozói bizalommal fordulnak veze­tőikhez. ami tulajdonképpen a veze­tők és a dolgozók közti |ó viszony alapfeltétele. Ahol a munkások meg­bíznak feletteseikben, ott a vezetők szava törvény, mert a dolgozók tud­iák, hogy mindannyiuk iavát szolgál­ja. A munkásoknak a vezetőkbe ve­tett bizalma, vagy elöljáróikkal szem­beni bizalmatlansága tehát döntő hatású a termelési eredményekre. Ezt a gyár dolgozói tud iák a legjob­ban. Néhány évvel ezelő'* még egy­mást érték f mesterekről, csoport- és részlegvezetőkről szóló vádaskodások, s a dolgozók sokszor nem a terme­lésnek szentelték a legnagyobb fi­gyelmet, hanem a viszálykodások­nak. Természetesen gyakran alapta­lan vádak, pusztán személyeskedés­ből fakadó rágalmak is elhangzot­tak, de miután a pártbizottság és a gyár vezetői nem egy esetben hall­gattak és reagáltak is e vádaskodás­ra — főleg a jogosakra —, a nem éppen jóindulatú egyének kezdeménye­zésére ez a „gáncsoskodás" annyira el­burjánzott a gyárban, hogy megszün­tetése határozott és végleges intéz­kedést követelt. A pártbizottság álta­lános káderellenőrzést tartott. Célja elsősorban ez volt, hogy szakkép­zett. gazdag tapasztalatokkal rendel­kező, a dolgozók többségének rokon­szenvét bíró elvtársakat javasoljon a felelős helyekre. A terv sikerült, s később már arra törekedtek, hogy a kiválasztott dolgozókat állandósít­sák új beosztásukban. Számos éles vita, hosszas meggyőző beszélgetés, agitáció és az új vezetők rendszeres támogatása, nevelése volt ennek az ára, de mint bebizonyosodott: meg­érte. A kölcsönös bizalom, melyet végül is a sző szoros értelmében ki­vívtak, lelkes, odaadó tenniakarás­ban, az utasítások, feladatok példás teljesítésében hozta meg gyümölcsét. öntudat és anyagi érdekeltség, Mindezt — tehát az öntudatbői fa­kadó lelkes munkavégzést, áldozat­készséget — természetesen nem általánosíthatjuk az üzemben. A továb­biak során — főleg a munkásbér­rendszer átépítését követő időszak­ban — a munkakedv fokozásában Igen hatékonyan közre játszott az anyagi érdekeltség. Mert bár igaz, hogy az üzem dolgozóinak nagy ré­sze nem egy esetben bebizonyította öntudatosságát (számos külön-, in­gyenes műszakot dolgoztak le az ön­költségtúllépés nélküli tervteljesítés érdekében; számos újítási javaslatot szerkesztettek, melyek gyakorlati A komáromi Steiner Gábor Hajó­gyár a tervteljesítésben szép ered­ményt ért el az első negyedévben, annak ellenére, hogy az idei tél ke­mény próbára tette a hajóépítőket. Sajnos, áprilisi tervüket nem tudták minden mutatóban teljesíteni. Az ok fő­leg a hengerelt anyagok le nem szál­lításában rejlik. Olyan problémák ezek, melyekkel állandóan küzd a hajógyár. Az emiatt keletkezett ha­táridő-eltolódásokat a dolgozók csak lelkes munkával tudják úgy, ahogy helyrehozni. Számításba véve a ne­hézségeket, mégis azt kell monda­megvalősítása után saját maguk in­dítványozták a normák megszilárdí­tását stb. j, a többéves tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy a dolgo­zókat és vezetőket legtöbbször és leg­inkább mégis az anyagi érdekeltség serkentette a kitűzőit feladatok el­végzésére. Az anyagi érekeltség ha­tásosságának legfontosabb követelmé­nyét: az igazságos prémiumelosztást sohasem tévesztették szem elő! Tu­datosították. hogy minden ezzel kap­csolatos szabálysértés nemcsak a munkakedvet — esetleg a munkafe­gyelmet — rontja, hanem haragot, viszálykodást kelt a dolgozók között. Mert az anyagi érdekeltség amilyen hatásos, olyan kényes eszköz is. Az anyagi érdekeltséget ezentúl céltudatosan felhasználták a szocia­lista munkaverseny és az újítómoz­galom fellendítésére. Az ájítók részé­re Ideiében kidolgozták az adott év tematikus feladatait s a helyes meg­oldásokért a törvényes jutalmon kí­vül értékes ajándék tárgyakat ís ad­tak. A részlegek és csoportok közti munkaverseny győztesei pedig — a vándorzászló mellé — még pénzju­talmat ls kaptak, sőt, mint az aláb­biakból kitűnik, az anyagi érdekelt­ség szerepét a kellő szakképesítés elsajátításában is érvényre luttatták. Akinek szakképzettsége van — több prémiumot kap A munkásbérrendszer átépítése után a gyakorlat azt mutatta, hogy a szakképzettséggel nem rendelkező munkásokra és vezetőkre a szakkép­zett és nem szakképzett munkások­nak és vezetőknek csupán a bérkate­góriák általi megkülönböztetése nem hatott eléggé serkentően. Részben nem ís hathatott, mivel az üzem dolgozóinak (főleg szakmunkások, mesterek, műhely- vagy részlegveze­tők) közel 70 százaléka nem rendel­kezett olyan szakképzettséggel, ami­lyet beosztása megkövetelt, de miután elméletileg kellőképpen felké­szült szakemberekben hiány volt, be­töltötték a felelős funkciókat. S ami­kor bérüket Is az elvégzett munka alapján kapták, többségük vonako­dott a tanulástól. Az üzem pártbizott­sága állt elő azzal a javaslattal, hogy a munkacsoportokon belüli prémium­elosztáskor ne csak a funkciőt és az igyekezetet vegyék figyelembe, ha­nem azt is, megszerezte-e már a dol­gozó a szükséges szakképzettséget vagy sem. A javaslat csakhamar ér­vénybe lépett és várt hatása nem maradt el. Természetesen akadtak olyanok, akik zúgolódtak emiatt, de végül is belátták, hogy az intézke­dés nemcsak a közösség erkölcseit, hanem saját javukat is szolgálja. Ro­hamosan növekedett e magántanulók száma. Míg három-négy évvel ezelőtt alig tízen voltak, számuk ma - már száznál ls több. A közelmúltban 70 hegesztő tett az üzemben szakvizs­gát, s egyre többen jelentkeznek az ipariskolákba, az üzemi munkaisko­lákra és főiskolákra. A gyár vezető­ségének célja az, hogy ne csak e mesterek, részlegvezetők rendelkez­zenek középiskolai szaktudással, ha­nem a lehetőségekhez mérten min­den munkacsoport-vezető is, hogy el­méleti tudásával is példát mutathas­son csoportja tagjainak, állandóan tanácsokkal láthassa el őket, s szak­mai továbbképzésükről Is gondoskod­hassék. nunk a hajógyár dolgozóiról, hogy jő eredménnyel zárták áprilist, mivel az árutermelés és exportfeladatuk ter­vét 6, 111. 1,3 százalékkal teljesítették túl. Teljes termelésüknek 92 százalé­kos, a választék tervének 84,3 száza­lékos teljesítése éppen a fentebb em­lített okokból ered. Áprilisi hajóátadási tervüket min­den vonatkozásban teljesítették és a hajógyártáson kívüli termelésben kü­lönösen jó eredményeket értek el, amit a legjobban a 172 tonnányi — a tervezetten felül — acélszerkezet gyártása bizonyít. Ezek főleg a tuši­miceí villanyerőmű számára készültek, melyeknek — mondanunk sem kell — népgazdasági szempontból van nagy jelentőségük. A komáromi hajóépítők megtették a szükséges intézkedéseke! annak ér­dekében, hogy második negyedévi, illetve első félévi tervüket becsület­tel teljesíthessék. Szénássy János A számos további tényező közül figyelemre méltó az FSZM üzemi bi­zottságának, s főként a szakaszbizal­miaknak tevékenysége. Az a siker, hogy az üzem az elmúlt öt év fo­lyamán közel 4 és fél millió korona értékben termelt árut terven felül, nem utolsósorban az üzemi bizottság által jól szervezett, rendszeresen el­lenőrzött- munkaversenynek köszön­hető. Az üzemi bizottság eredményes munkáját egyebek között világosan bizonyítja az ls. hogy a gyárban öt szocialista munkabrigád dolgozik. 17 kollektíva versenyez e címért, s a CSKP XII. kongresszusának brigádja címmel négy csoportot tüntettek ki. Az üzemben most valamennyien csak amiatt bánkódnak, hogy nem nevez­tek be a CSKP XII. kongresszusának üzeme címért folyó versenybe, mert múlt évi eredményeik alapján egész biztosan sikerrel jártak volna. Az óvatosság azonban lelkiismeretessé­gük jeleként is felfogható, mivel — ismerve a gépipar nehézségeit — nem akartak sokat. ígérni és aztán szé­gyenben maradni. Ám okultak az esetből s elhatározták, hogy a jövő­ben bátrabbak lesznek. Amiről az FSZM üzemi szervezeté­vel kapcsolatban még feltétlenül szól­nunk kell, az a szakaszbizalmiak munkája. Gyakran tanúi lehetünk an­nak, hogy ezt a funkciőt egyes gyá­rakban csupán papíron tartják nyil­ván, gyakorlatilag azonban mit sem jelentenek. Nové Mestón ennek szö­ges ellentétét tapasztaltuk. A sza­kaszbizalmiakat azzal serkentették munkára, hogy pontosan megjelölték hatáskörüket, s nemcsak kötelessé­geik, hanem jogaik teljesítésére, Il­letve érvényesítésére is lehetőséget adtak. A szakaszbizalmiak Itt fontos szerephez jutottak a munkaverseny értékelésében, a prémiumelosztásban, a káderkérdésekben stb, s ez nagy­ban növeli felelősségtudatukat az olyan problémák és feladatok iránt is, melyek megoldása nemcsak a tervteljesltést, hanem esetleg a dol­gozók személyes érdekeit is szolgál­ja. A szakaszbizalmiak munkájára természetesen nagy hatással van ma­ga az üzemi bizottság, mely rendsze­resen tanácskozásra hívja őket, s va­lamennyiüket megkérdezi a dolgozók panaszai, igényei, |avaslatai felől. A szakaszbizalmiak legfőbb feladata a tervteljesítésre való mozgósítás. S ezt ők — miután látják, hogy mun­kájukat megbecsülik — sikeresen végzik is, leginkább a termelési ér­tekezleteken. E kiemelt mozzanatok nem azt jelentik, hogy az üzemben minden más (a pártalapszervezetek tevékenysége, a vezetőség aktivitása, az igazgató munkája, az anyagbe­szerző-osztály fáradozása stb.) átla­gos színvonalú. Sokszor megtörtént már, hogy az egész üzem minden ál­dozatra készen állt a tervteljesítés érdekében, de hiányzott a nyers­anyag, nem jött meg idejében, s ak­kor az anyagbeszerzők éjt nappallá téve „rohangáltak" az országban, hogy mentsék a menthetőt. Lelemé­nyességüknek köszönhető, hogy fá­radozásuk általában eredményes. Nem kisebb az érdeme Alojz Dragoun igazgatónak, aki még a látszólag „legkilátástalanabb" helyzetben sem adja fel a reményt, s állítja: a terv teljesíthető, csak még ezt, vagy azt kell megtenni, megszerezni. S talán legtöbbet maga a pátbizottság tett. Mindenkor azt tartotta szem előtt, hogy csakis ésszerű javaslatokkal áll­jon elő, mert tudta: egyetlen komoly tévedés lerombolhatja tekintélyét. A bizottságot e célnak megfelelően olyan elvtársak alkotják, akik az üzem régi szakemberei; elnöke pl., műszaki ellenőr, helyettese Rudolf HuCko, az igazgató termelési helyet­tese, titkára Ján Andrézi, a szerve­zési osztály felelős dolgozőia, de tagjai közt munkás és részlegvezető, mester és csoportvezető is akad. Az előbbieket csupán azért részleteztük, mert meggyőződésünk, hogy más üze­mek, amelyekben a hasonló problé­mákat még nem sikerült megoldani, tanulhatnak a Nové Mesto-I gyár példájából. Ennek az üzemnek dol­gozói küzdelmes, de végeredményben sikeres évek során rájöttek arra, s ma ezt határozottan állítják is, hogy a termelési terv — ésszerű munka­szervezéssel, irányítással és termé­szetesen becsületes munkával — tel­jesíthető. (szőj A malinovói (Bratislava-vidék já­rás) Mezőgazdasági Műszaki Kő zépiskola kertészeti osztálya fenn állásának tíz éve alatt 240 szak embert nevelt mezőgazdaságunk nak. Képünkön a tanulók az is kola tangazdaságában. [T. Andrejcák felvétele — CTK) Ä nehézségek ellenére is jó munkál végeznek ÜJ SZÖ 4 * 19H3. május 22.

Next

/
Thumbnails
Contents